1.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett két kérdés a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletnek ( 2 ) a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos joghatóságra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére irányulnak, pontosabban arra, hogy e rendelet szerint kell-e meghatározni a joghatóságot olyan esetben, amikor a fogyasztó látszólag megnyert nyeremény kifizetését követeli valamely társaságtól. A Bíróság a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény ( 3 ) (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) ( 4 ) értelmezése keretében már döntött a joghatóságról olyan esetekben, amikor a fogyasztó egy másik tagállamban székhellyel rendelkező eladóval szemben nyújtott be keresetet egy látszólag ígért nyeremény kifizetése iránt. Nem tárgyalta azonban eddig ezt a kérdést a 44/2001 rendelet értelmezése keretében. ( 5 )

2.

A jelen ügy tehát az értelmezés során a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet közti folytonosság kérdését veti fel. A 44/2001 rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok szabad mozgásának biztosítása érdekében fogadták el, és a 2002. március 1-jén a tagállamok közötti kapcsolatok tekintetében, Dánia kivételével, ( 6 ) a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett. A 44/2001 rendelet hatálybalépésével ezért az a kérdés is jelentőssé vált, hogy teljesen azonos módon értelmezendő-e ez a rendelet, illetve a Brüsszeli Egyezmény, vagy az értelmezés során különbségek tehetők.

3.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdés abban a jogvitában merült fel, amelyet R. Ilsinger, ausztriai lakóhellyel rendelkező osztrák állampolgár indított az aacheni (Németország) székhelyű, csomagküldő kereskedelmet folytató társaság, a Schlank & Schick GmbH ellen az attól látszólag ígért nyeremény kifizetése iránt.

4.

A 44/2001 rendelet (13) preambulumbekezdése szerint:

„A biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.”

5.

A 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdése szerint:

„Biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi értelmezésére is, és az e rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is az 1971-es Jegyzőkönyvet […] kell alkalmazni.”

6.

A 44/2001 rendelet „Általános rendelkezések” cím alatt található 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

7.

A 44/2001 rendelet „Különös joghatóság” cím alatt található 5. cikke 1. pontjának a) pontja értelmében:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[…]”

8.

A 44/2001 rendelet „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” címet viselő 15. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

9.

A 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”

10.

A Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése értelmében:

„Valamely személy – a továbbiakban: a fogyasztó – által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

11.

A fogyasztóvédelemről szóló törvény ( 7 ) (Konsumentenschutzgesetz, a továbbiakban: KSchG) 5j. §-a értelmében:

„Azok a vállalkozások, amelyek meghatározott fogyasztóknak nyereményígéreteket vagy ehhez hasonló üzeneteket küldenek, amelyek megfogalmazása alapján a fogyasztó azt gondolhatja, hogy meghatározott díjat megnyert, kötelesek ezt a díjat átadni a fogyasztónak, és a díj bíróság előtt is követelhető.”

12.

R. Ilsinger, ausztriai lakóhellyel rendelkező osztrák állampolgár 2002 augusztusában egy borítékot kapott a Schlank & Schick GmbH (a továbbiakban: Schlank & Schick) nevű, aacheni (Németország) székhelyű csomagküldő kereskedelmet folytató társaságtól. A boríték, amelyen a „Fontos iratok!”„Kérem azonnal felnyitni!” és „Személyes” feliratok szerepeltek, egy név szerint R. Ilsingernek címzett üzenetet tartalmazott egy 20000 euró összegű nyereményről. Az üzenet szerint R. Ilsinger akkor nyeri meg a nyereményt, ha rendelkezik a „nyereményre jogosító azonosítószámmal”, és ha az azonosítószámot tartalmazó kupont felragasztja a nyereményigénylő tanúsítványra, és ez hét napon belül megérkezik a Schlank & Schickhez. A nyereményről szóló üzenetből továbbá az következik, hogy a nyereményigénynek nem volt feltétele valamely áru megrendelése. R. Ilsinger felragasztotta az azonosítószámot tartalmazó kupont a nyereményigénylő tanúsítványra, és azt visszaküldte a Schlank & Schick részére.

13.

Mivel az említett társaság nem fizette ki a részére a nyereményt, R. Ilsinger 2002 decemberében keresetet indított a lakóhelye szerinti bíróság, a Landesgericht St. Pölten előtt a KSchG 5j. §-a és a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése alapján e társaság ellen a nyeremény kifizetése iránt. A Schlank & Schick az eljárás során az osztrák bíróság joghatóságának hiányát kifogásolta. A Landesgericht St. Pölten 2004. június 15-i végzésével mind a joghatóság hiányára alapított kifogást, mind a keresetet elutasította.

14.

A Landesgerichts St. Pölten határozatával szemben mindkét fél fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberlandesgericht Wienhez. Ez utóbbi az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében kifejti, hogy a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában már kimondta, hogy e cikk alkalmazásának feltétele valamely ingó dolog értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés tényleges megkötése. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint azonban a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése tágabban van megfogalmazva, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése; emiatt a kérdést előterjesztő bíróság szerint felmerül a kérdés, hogy az említett 15. cikk is ugyanúgy értelmezendő-e, ahogyan a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdését értelmezte. A kérdést előterjesztő bíróság előadja továbbá, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1.a) pontja értelmében az osztrák bíróságoknak nincs joghatósága, noha e rendelkezés értelmében annak nem feltétele a szerződéskötés, mert a kötelezettség teljesítésének helye mind az osztrák, mind a német jog szerint az a hely, ahol a kötelezett lakóhelye van, ebben az esetben tehát Németország.

15.

A kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett tényállásból nem derül ki egyértelműen, hogy R. Ilsinger a nyereményigénylő tanúsítvány visszaküldésével egyidejűleg próbarendelést is küldött-e. R. Ilsinger állítása szerint igen, a Schlank & Schick azonban vitatja ezt, és kijelenti, hogy nem kapott megrendelést R. Ilsingertől. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Landesgericht St. Pölten a joghatóság hiányára alapított kifogást és R. Ilsinger keresetét elutasító végzésének indokolásában kifejtette, hogy a nyereménynek nem volt feltétele az árumegrendelés, ezért nem releváns a kérdés, hogy R. Ilsinger a nyeremény igénylésével egyidejűleg próbarendelést is küldött-e.

16.

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság 2006. március 29-i végzésével felfüggesztette az eljárást, és az EK 68. cikk és az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé:

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén:

17.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2006. április 7-én érkezett a Bíróságra. Az írásbeli szakaszban az osztrák, a cseh, a spanyol, az olasz és a szlovén kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága nyújtott be észrevételeket. A 2008. július 3-i tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett és a Bíróság kérdéseire válaszolt a Schlank & Schick felszámolója, az osztrák, a cseh és a spanyol kormány, valamint a Bizottság.

18.

A felek által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel kapcsolatban előadott érvek két nagy csoportba sorolhatók. Egyes felek álláspontja szerint a fogyasztók által a KSchG 5j. §-ára alapított igény nem minősül a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett szerződéses igénynek; más felek ezzel szemben úgy vélik, hogy a fogyasztók által az osztrák törvényre alapított igény a 44/2001 rendelet szerinti szerződéses igény. A Bizottság írásbeli észrevételeiben az első álláspontot képviselte, a tárgyaláson azonban úgy nyilatkozott, hogy szerinte a második álláspont is elfogadható.

19.

A Bizottság – írásbeli észrevételeiben kifejtett –, valamint a szlovén kormány és a Schlank & Schick felszámolójának álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját és a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontját ugyanúgy kell értelmezni, annak ellenére, hogy a két rendelkezés szövege nem teljesen azonos.

20.

A Bizottság és a szlovén kormány írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, hogy már a 44/2001 rendelet 15. cikkének szövegéből is ez következik, mivel mind az (1) bekezdés bevezető mondata, mind e bekezdés c) pontja csak olyan esetekre vonatkozik, amikor a fogyasztó és a másik szerződő fél megkötötte a szerződést. A Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontja valóban csak olyan szerződésekre vonatkozik, amelyeknek tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése, míg a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja „minden más esetben” is alkalmazandó, amikor „a szerződést olyan személlyel kötötték, aki […] kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat”. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott többi esetben is követelmény, hogy a fogyasztó és a másik szerződő fél szerződést kössön. Írásbeli észrevételeiben mind a Bizottság, mind a szlovén kormány arra az álláspontra hivatkozik, amelyet e kérdéssel kapcsolatban Tizzano főtanácsnok képviselt a Kapferer-ügyre vonatkozó indítványában ( 8 ), amelynek 54. pontjában kiemelte, 44/2001 rendelet 15. cikkének módosításai kizárólag a fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezések tárgyi hatályát érintették, és egyáltalában nem vonatkoztak a szerződéskötés követelményére.

21.

A Schlank & Schick felszámolójának képviselője szintén úgy nyilatkozott a tárgyaláson, hogy Tizzano főtanácsnoknak a Kapferer-ügyre vonatkozó indítványában kifejtett álláspontjával ért egyet. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása eltér a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontjáétól annak érdekében, hogy e rendelkezés az interneten keresztül kötött szerződésekre is alkalmazható legyen. A 15. cikk csak a szinallagmatikus szerződésekre vonatkozik, amelyek keretében mindkét szerződő fél kötelezettséget vállal. Véleménye szerint, ha a fogyasztót semmiféle kötelezettség nem terheli, akkor nincs szüksége a lakóhelyének tagállamában történő keresetindítás lehetőségére.

22.

Az osztrák, a spanyol, az olasz és a cseh kormány ezzel szemben úgy véli, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja másképpen értelmezendő, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontja. A tárgyaláson a Bizottság is úgy nyilatkozott, hogy elfogadhatónak tartja a rendelet e cikkének egy másik értelmezését is.

23.

Az osztrák kormány rámutat, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása lényegesen tágabb, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontjáé. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinte már nem korlátozódik bizonyos szerződéstípusokra, hanem a fogyasztói szerződések minden típusára, „minden más esetben” alkalmazandó. Ilyen más esetet jelent az egyoldalú nyereményígéret is, amelyet a fogyasztó elfogad, és amelyből így szerződéses viszony keletkezik, anélkül hogy a fogyasztót teljesítési kötelezettség terhelné. Álláspontja alátámasztására az osztrák kormány előadja, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének bevezető mondata ugyanezen rendelet 5. cikke 1. pontjának mintájára készült, ami arra utal, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének tágabb a hatálya.

24.

Hasonlóképpen, a cseh kormány úgy véli, hogy az egyoldalú nyereményígéret ajánlatnak tekintendő, a nyeremény igénylése pedig az ajánlat elfogadásának. Ez szerződéses jellegű kapcsolatot keletkeztet, amely szerződéskötésnek minősíthető.

25.

Az olasz kormánynak szintén az az álláspontja, hogy a nyereményígéret, amelyet R. Ilsinger azáltal fogadott el, hogy a nyereményigénylő tanúsítványt a felragasztott kuponnal visszaküldte a Schlank & Schick részére, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti fogyasztói szerződésnek minősül. Az e cikk értelmében vett szerződéskötésre akkor is sor kerülhet, ha a szerződéssel csak az egyik fél vállal kötelezettséget.

26.

A spanyol kormány négy érvre alapítja az álláspontját. Először is szerinte a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege eltér a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának szövegétől. Másodszor, csak a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának eltérő értelmezésével biztosítható a fogyasztó, mint a gyengébb szerződő fél magas szintű védelme. Harmadszor, figyelembe kell venni a bírósági joghatóság és a bíróságok által alkalmazott anyagi jog közötti összefüggést. A fogyasztó védelme érdekében biztosítani kell, hogy a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai legyenek rá alkalmazhatók. Negyedszer, a 44/2001 rendelet 15. cikkének alkalmazása nem minden esetben eredményezi a fogyasztó lakhelye szerinti bíróság joghatóságát.

27.

A Bizottság a tárgyaláson ugyanakkor előadta, a magas szintű fogyasztóvédelem követelményére tekintettel azt az érvelést is elfogadhatónak tartja, hogy a fogyasztónak tett, és általa elfogadott nyereményígéret esetén fogyasztói szerződés megkötéséről, és ezáltal a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti joghatóságról van szó. Az utóbbi években sokkal gyakoribbá vált a nyereményígéretek küldése a fogyasztók részére, és számos társaság másik tagállamba helyezte át a székhelyét a fogyasztók által indított keresetek elkerülése céljából, mivel azok nem kívántak másik tagállamban bírósághoz fordulni. Ez az álláspont nem ellentétes azzal, amelyet Tizzano főtanácsnok képviselt a Kapferer-ügyben; abban az ügyben ugyanis nem került sor fogyasztói szerződés megkötésére, mert a fogyasztó nem fogadta el a nyereményígéretben meghatározott feltételeket, mivel nem adott fel kötelezettséget nem keletkeztető próbarendelést, ami a nyereményhez való hozzájutás feltétele volt.

28.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést a Bíróságnak valamennyi fél szerint – kivéve a Schlank & Schick felszámolóját – igennel kellene megválaszolnia. A Bizottság, valamint a szlovén és a cseh kormány rámutat, hogy a Bíróság már a Gabriel-ügyben ( 9 ) kimondta, hogy készpénznyereményre vonatkozó ígérettel kapcsolatos jogviták esetén a joghatóságot ugyanazon szabályok alapján kell megállapítani, mint azon ingó dolgok értékesítésére vonatkozó szerződéssel kapcsolatos joghatóságot, amelyeket a fogyasztó a nyereményt ígérő eladótól rendelt meg. Az olasz kormány álláspontja szerint a nyereményígéret elválaszthatatlanul kapcsolódik az árumegrendeléshez, mivel a fogyasztó az árukat az ígért nyeremény miatt rendelte meg, amelynek értéke jóval magasabb, mint a megrendelt áruké. Ezenkívül a spanyol és az olasz kormány arra hivatkozik, hogy a Bíróság a Besix-ügyben hozott ítéletben ( 10 ) kimondta, hogy kerülendők az olyan helyzetek, amikor egyetlen jogviszonnyal, vagy több, egymással kölcsönösen és szorosan összefüggő jogviszonnyal kapcsolatos jogvita esetén több bíróságnak van joghatósága. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés szubszidiárius jellege miatt az osztrák kormány arra nem ad külön választ.

29.

A Schlank & Schick felszámolójának képviselője a tárgyaláson azt az álláspontot képviselte, hogy akkor sem a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróságnak van joghatósága, ha a fogyasztó rendelt árukat, bár ez a rendelés nem volt feltétele a nyereményhez való hozzájutásnak, mivel a fogyasztóvédelemnek nem az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy a fogyasztó peres úton megszerzett nyereményekkel gazdagodjon.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésével a 44/2001 rendelet fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos ügyekben a bíróságok joghatóságára vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését kéri. A fogyasztói szerződések esetén a joghatósággal kapcsolatos rendelkezések kivételt jelentenek a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott actor sequitur forum rei joghatósági alapelv alól, amely szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető. Amint az az említett rendelet (13) preambulumbekezdéséből következik, mivel a fogyasztói szerződés esetén a fogyasztó a gyengébb fél, őt az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni. A különös joghatósági szabályok értelmezése során figyelembe kell venni, hogy ezeket a szabályokat szigorúan kell értelmezni, ami nem teszi lehetővé a 44/2001 rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést. ( 11 )

31.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével lényegében arra keres választ, hogy úgy értelmezendő-e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja, hogy az az igény, amelynek alapján a fogyasztó egy csomagküldő kereskedelmet folytató, másik tagállamban székhellyel rendelkező társaságtól egy látszólag megnyert nyereményt bírósági úton követelhet, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló szerződéses igénynek minősül, ha a nyereményhez való hozzájutásnak nem volt feltétele az árumegrendelés, és a fogyasztó nem is rendelt árut. A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy e cikk értelmében vett szerződéses igényt jelent-e a nyeremény kifizetésére irányuló fogyasztói igény, ha a nyereményigénynek nem volt ugyan feltétele az árumegrendelés, a fogyasztó azonban rendelt árut.

32.

A tényállással kapcsolatban le kell szögezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság végzéséből nem derül ki, hogy R. Ilsinger ténylegesen rendelt-e árut a Schlank & Schicktől. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az elsőfokú bíróság arra a körülményre alapította a határozatát, hogy a nyereményigénynek nem volt feltétele az árumegrendelés, és ezért nem tekintette lényegesnek, hogy R. Ilsinger rendelt-e árut ettől a társaságtól. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése ezért egyaránt vonatkozik arra az esetre, amikor a fogyasztó rendelt árut, illetve arra, amikor nem.

33.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett szerződéses igénynek tekintendő-e a KSchG 5j. §-án alapuló igény. Mivel a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében kizárólag a közösségi jogi rendelkezések értelmezését végzi azért, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak megadja az iránymutatást az alapügy elbírálásához, ( 12 ) az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést a következőképpen kell átfogalmazni:

34.

A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti joghatóság fennállásához három feltétel teljesülése szükséges. ( 13 ) Először is, a fogyasztónak magánszemélynek kell lennie, aki nem folytat kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet, másodszor, az igénynek valamely fogyasztó, és kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató személy között létrejött fogyasztói szerződésre kell vonatkoznia, harmadszor pedig, a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytató személynek ezt a tevékenységet a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kell folytatnia, vagy ilyen tevékenységének bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is kell irányulnia, és a szerződésnek az ilyen tevékenység körébe kell tartoznia.

35.

A jelen ügyben teljesül az első és harmadik feltétel. R. Ilsinger kétségtelenül a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerinti fogyasztónak minősül; a kérdéses jogviszonyban magánszemélyként szerepel, aki nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat. A Schlank & Schick kereskedelmi tevékenységet fejt ki, amely csomagküldő kereskedelem révén arra a tagállamra is irányul, ahol R. Ilsinger lakóhelye található. Továbbá úgy tekinthető, hogy a fogyasztó részére tett nyereményígéret e tevékenység körébe tartozik, mivel a fogyasztót ezzel az ígérettel árumegrendelésre próbálja ösztönözni. A jelen ügyben vitatott azonban, hogy a második feltétel teljesül-e, tehát hogy az igény R. Ilsinger és a Schlank & Schick között létrejött fogyasztói szerződéssel kapcsolatos-e. Annak megállapításától, hogy a jelen ügyben a fogyasztó részére tett nyereményígéret következtében létrejött-e a fogyasztói szerződés, függ azon bíróság meghatározása, amely a fogyasztó által a látszólag ígért nyeremény kifizetése iránt indított kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik.

36.

A Bíróság a fogyasztónak látszólag ígért nyeremény kifizetésére vonatkozó igénnyel kapcsolatos joghatóság kérdését csak a Brüsszeli Egyezmény kontextusában válaszolta meg, a 44/2001 rendelettel összefüggésben még nem vizsgálta ezt a kérdést. ( 14 ) A Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának értelmezése keretében a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már választ adott egy olyan kérdésre, amely megfelel a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének, mégpedig az Engler-ügyben hozott ítéletben ( 15 ). Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény ezen cikke nem alkalmazható akkor, ha az eladó nyereményígéretet tartalmazó levelet küld a fogyasztónak, és a fogyasztó anélkül követeli a nyeremény kifizetését, hogy ingó dolog értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést kötött volna az eladóval. A Bíróság az Engler-ügyben hozott ítéletben kiemelte, hogy ebben az esetben „az eladó ajánlatát nem követte a fogyasztó és az eladó közötti szerződéskötés, amely a fenti rendelkezésben meghatározott valamelyik tárgyra vonatkozott volna, és amelynek során a felek kölcsönös kötelezettséget vállaltak volna” ( 16 ). A Bíróság álláspontja szerint ezt a megállapítást nem cáfolhatta sem az e rendelkezés hátterében álló célkitűzés, nevezetesen a fogyasztó, mint gyengébb fél védelmének biztosítása, sem az a körülmény, hogy az eladó a küldeményt próbarendelés érdekében küldte a fogyasztónak azzal a szándékkal, hogy a fogyasztót termékeinek megvásárlására ösztönözze. ( 17 )

37.

Az Ilsinger-ügyben tehát lényegében az a kérdés vizsgálandó, hogy bizotsítani kell-e a két jogi aktus közötti folytonosságot, tehát hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja pontosan úgy értelmezendő-e, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontja, vagy a rendeletnek ezt a cikkét – a részben eltérő megfogalmazásra tekintettel – másképp kell-e értelmezni. E tekintetben utalni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet értelmezése keretében, amely 2002. március 1-jén a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett, ( 18 ) általában a folytonosság elvéből kell kiindulni. Amint az a 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és e rendelet közötti folytonosságot, a Brüsszeli Egyezménynek a Bíróság általi értelmezése esetén is. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában már követte e folytonosság elvét a 44/2001 rendelet értelmezése keretében. ( 19 ) Ha azonban erre jogos indoka volt, és a 44/2001 rendelet szövege lényegesen eltért a Brüsszeli Egyezmény szövegétől, a Bíróság eltekintett ettől az elvtől, és másképpen értelmezte a rendeletet. ( 20 ) Az Ilsinger-ügyben ezért azt kell vizsgálni, hogy az a körülmény, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása eltér a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának megfogalmazásától, a fogyasztóvédelem magasabb szintje biztosításának követelményével együtt, indokolja-e a rendelet ezen cikkének eltérő értelmezését.

38.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata keretében mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege és a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának szövege különbözik egymástól. A Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének, illetve a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének bevezető mondata szerint a joghatóságot a „[v]alamely személy, a fogyasztó által […] megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben” (a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése szerint: „[v]alamely személy – a továbbiakban: a fogyasztó – által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben”) fennálló joghatóságra vonatkozó szakasz határozza meg. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása azonban tágabb, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontjáé. Ez utóbbi rendelkezés szerint a joghatóságot a fogyasztók által megkötött szerződéskre vonakozó szakasz határozza meg többek között „minden más esetben, ahol a szerződés tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése”. A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint ezzel szemben a joghatóságot e szakasz határozza meg „minden más esetben”, ha a szerződést olyan személlyel kötötték, aki tevékenységét a fogyasztó lakóhelyének tagállamában folytatja, vagy tevékenysége e tagállamra is irányul. Míg a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontja csak olyan szerződésekre vonatkozik, melyek tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja mindazon szerződésekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztó és a másik szerződő fél az e cikkben előírt feltételek szerint kötött.

39.

Amint az a 44/2001 rendelet tervezetének indokolásából következik, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása azért tér el a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontjáétól, hogy e rendelet az interneten keresztül kötött szerződésekre is alkalmazható legyen. ( 21 ) A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontját ezért úgy módosították, hogy az olyan esetekre is vonatkozzon, amikor a szerződést olyan személlyel kötötték, akinek kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége a fogyasztó lakóhelyének tagállamára is kiterjed. ( 22 ) Ez a cikk azonban akkor is alkalmazandó, ha a másik szerződő fél a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban gyakorol kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet. Az említett feltételek szerint e cikk alkalmazandó például a „szervezett utazási szerződésekre” ( 23 ), a vagyonkezelési szerződésekre ( 24 ) és egyéb szerződésekre ( 25 ) is.

40.

A megfogalmazás ilyen kibővítésével a közösségi jogalkotó szándéka nézetem szerint nem az volt, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya a szinallagmatikus szerződésekre (contractus bilaterales aequales) korlátozódjon, hanem hogy az minden fogyasztói szerződésre kiterjedjen. Ez az álláspont három érvvel támasztható alá. Először is, a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint a fogyasztói szerződések „valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött” szerződések. A szerződő felek személye a döntő tehát a tekintetben, hogy fogyasztói szerződésről van-e szó, nem pedig a szerződés tartalma vagy a szerződő felek kötelezettségei. Másodszor, a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten az szerepel, hogy e cikk alkalmazandó „minden más esetben” is, amikor a szerződést az e pontban felsorolt feltételeknek megfelelően kötötték meg. Ha a közösségi jogalkotó e pont hatályát a szinallagmatikus szerződésekre kívánta volna korlátozni, akkor a megfelelő terminológia használatával egyértelművé tette volna, hogy ez a pont csak az előírt esetekben alkalmazandó. Márpedig a közösségi jogalkotó a rendeletben az általános „szerződés” kifejezést használta, ezért abból kell kiindulni, hogy minden szerződésfajta e fogalom körébe tartozik. ( 26 ) Harmadszor, ha a 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának hatálya a szinallagmatikus szerződésekre korlátozódna, ez kizárná, hogy e cikk alkalmazható legyen bizonyos, csak az egyik szerződő felet kötelező szerződésekre, például egy kezességi szerződésre, amelyet fogyasztó köt, és amelynek alapján egy másik fogyasztó kötelezettségeiért felel, ( 27 ) vagy például a fogyasztóval kötött garanciaszerződésre.

41.

A Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontjával kapcsolatban a Bíróság ugyan kimondta, hogy e rendelkezés csak akkor alkalmazható, „ha […] a bírósághoz benyújtott kereset a fenti fogyasztó és az eladó között megkötött szerződéshez kapcsolódik, amelynek tárgya ingó dolgok értékesítése vagy szolgáltatások nyújtása, és amely kölcsönös és egymástól függő kötelezettségeket keletkeztet a két szerződő fél között” ( 28 ). E tekintetben azonban figyelembe kell venni, hogy mind az ingó dolog értékesítésére, mind a szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések, amelyekre a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának hatálya korlátozódott, szinallagmatikus szerződések. A Bíróság ezért a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának értelmezése keretében a kölcsönösség megemlítésével véleményem szerint mindössze általánosságban felsorolta az ingó dolog értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések ismérveit. Ezért úgy gondolom, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére nem alkalmazható a szinallagmatikus szerződésekre vonatkozó érv.

42.

Amint Tizzano főtanácsnok a Kapferer-ügyre vonatkozó indítványában már kifejtette, a fogyasztói szerződések esetén a joghatóság meghatározása során figyelembe kell venni, hogy a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése és a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése kizárólag akkor alkalmazható, ha egy hivatásos kereskedő és egy fogyasztó között „már megkötött szerződésről” van szó. ( 29 ) Ezért egyet kell érteni a főtanácsnokkal abban, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének módosításai nem vonatkoztak a szerződés megkövetelt megkötésére ( 30 ) mint e cikk alkalmazási feltételére. Amint a főtanácsnok hangsúlyozta, a 44/2001 rendelet 15. cikkének módosításai kizárólag a fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezések tárgyi hatályát érintik, ( 31 ) ami azt jelenti, hogy több fogyasztói szerződésre vonatkoznak. A főtanácsnok ugyan ebben az ügyben azt az álláspontot képviselte, hogy a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdése 3. pontjának a Bíróság által az Engler-ügyben adott értelmezése a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjára is vonatkozik, és kiemelte, hogy a Kapferer-ügyben nem került sor fogyasztói szerződés megkötésére. Amint azonban a Bizottság a tárgyaláson helyesen rámutatott, a Kapferer-ügyben a nyeremény igénylésének feltétele volt az árumegrendelés, ( 32 ) és mivel ebben az ügyben nem volt egyértelműen megállapítható, történt-e árumegrendelés, a főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem került sor ingó dolog értékesítésére irányuló szerződés megkötésére.

43.

Mivel a 44/2001 rendelet 15. cikke szerződés megkötését írja elő, a jelen ügyben nem lehet az osztrák kormány által hivatkozott érvből kiindulni, miszerint a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint e rendelet 5. cikkének 1. a) pontját, ( 33 ) mivel a 15. cikk (1) bekezdésének bevezető mondata a rendelet 5. cikke 1. a) pontjának mintájára készült. A 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése, a rendelet 5. cikkének 1. a) pontjától eltérően minden esetben szerződéskötést követel meg, ami lényeges különbség a két cikk között. Éppen ezért lehet az említett rendelet 5. cikkének 1. a) pontját olyankor is alkalmazni, amikor szerződéskötésre nem került sor. ( 34 ) Egyébként a rendelet két cikke különböző nyelvi változatainak vizsgálata azt mutatja, hogy e két cikk megfogalmazása – függetlenül a 15. cikk (1) bekezdése szerinti szerződéskötési követelménytől – csak egyes nyelvi változatokban hasonló, a nyelvi változatok többségében az 5. cikk 1. a) pontja azonban általánosabb megfogalmazást használ, mint a 15. cikk (1) bekezdése. Az említett két cikk megfogalmazása nagyon hasonló a német és az angol változat szerint, ( 35 ) a többi nyelvi változat többsége azonban az 5. cikk 1. a) pontjában egy tágabb fogalmat – „egy szerződés vagy egy szerződéses igény” – használ, míg a 15. cikk (1) bekezdése a „fogyasztó által […] megkötött szerződésről” beszél. ( 36 )

44.

A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének bevezető mondata szerint e rendelet értelmében fogyasztói szerződések a valamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződések. A 44/2001 rendelet azonban nem határozza meg, mikor minősül megkötöttnek egy fogyasztói szerződés. Közösségi szinten sem létezik olyan kötelező erejű polgári jogi jogszabály, amely meghatározná, mikor és milyen feltételekkel tekinthető egy szerződés megkötöttnek.

45.

Bár a 44/2001 rendelet nem határozza meg a szerződés megkötésének feltételeit, ezek a feltételek levezethetők a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, a másodlagos közösségi jogi aktusokból mutatis mutandis, és az európai szerződési joggal foglalkozó szakértői csoportok által készített dokumentumokból, az e téren releváns jogirodalom figyelembevételével. A továbbiakban ezért a szerződések megkötésének általános feltételeit fogom kifejteni a közösségi jog keretében. E feltételek a maiori ad minus a 44/2001 rendelet értelmében vett fogyasztói szerződések megkötésére is érvényesek.

46.

A közösségi jog keretében történő szerződéskötés egyik alapfeltétele, hogy a felek az ajánlattétel és az ajánlat elfogadása által a szerződés megkötésében megegyeztek.

47.

Az ajánlattétel és az ajánlat elfogadásának követelménye, amelyek révén a megegyezés, mint a szerződéskötés elengedhetetlen ismérve létrejön, mindenekelőtt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából adódik. E tekintetben a Bíróság a Gabriel-ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy a fogyasztó és az eladó között akkor keletkezik szerződéses kapcsolat, ha a fogyasztó az eladótól árut rendelt, és ezzel kinyilvánította „az ajánlat […] elfogadását” ( 37 ), valamint hogy ezen „megegyezés” következtében mindkét félnek szerződéses kötelezettségei keletkeztek. ( 38 )

48.

A közösségi fogyasztóvédelmi jogszabályok körébe tartozó bizonyos irányelvek is tartalmazzák hallgatólagosan az ajánlattétel és az ajánlat elfogadásának követelményét, mint a szerződéskötés feltételét. Így például a távollévők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 97/7/EK irányelv ( 39 )„ajánlatról” ( 40 ) és „beleegyezésről” ( 41 ) beszél. A fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló 2002/65/EK irányelv ( 42 ) is tartalmazza az „ajánlat” ( 43 ) és a „beleegyezés” ( 44 ) kifejezéseket.

49.

Továbbá a Draft Common Frame of Reference (közös hivatkozási rendszer tervezete) című szakmai dokumentum (a továbbiakban: DCFR) ( 45 ) szerint, amely a jövőben az európai magánjog egységes szabályozásának kiindulási alapját képezheti, egy szerződés akkor minősül megkötöttnek, ha a felek őket kötő jogviszonyt akarnak létrehozni vagy egyéb joghatást előidézni, és megfelelő megegyezésre törekszenek (II.-4:101 cikk) ( 46 ). A DCFR szerződésekre vonatkozó fejezete szabályozza az ajánlatot (II.-4:201 cikk) és az ajánlat elfogadását (II.-4:204 cikk) is. A II.-4:201 cikk (1) bekezdése értelmében egy javaslat akkor tekinthető ajánlatnak, ha, először is, azzal a szándékkal tették, hogy annak másik fél általi elfogadása szerződéskötést eredményez, másodszor pedig a szerződés létrejöttéhez kellően egyértelmű feltételeket tartalmaz. ( 47 ) A II.-4:204 cikk (1) bekezdése szerint az ajánlat elfogadásának minősül az ajánlat címzettjének bármely, az ajánlattal kapcsolatos beleegyezést kifejező nyilatkozata vagy magatartása. ( 48 ) Hasonló rendelkezéseket tartalmazott már a Principles of European Contract Law (az európai szerződési jog alapelvei, a továbbiakban: PECL) is. ( 49 )

50.

Az európai szerződési joggal kapcsolatos jogirodalom az európai szerződési jog körében történő szerződéskötés legfontosabb feltételének tartja az ajánlattétel és az ajánlat elfogadása által létrehozandó megegyezést. ( 50 ) Az összehasonlító jogi vizsgálat azt mutatja, hogy a szerződés megkötésére irányuló megegyezés számos tagállam jogában is döntő jelentőségű. ( 51 )

51.

A szerződés megkötésének feltételeivel kapcsolatban kiemelendő továbbá, miszerint azt a kérdést, hogy történt-e ajánlattétel, az ajánlat címzettjének nézőpontjából kell megítélni. Így például a DCFR szerint a fél nyilatkozataiból vagy magatartásából – ahogyan azokat a másik fél ésszerűen érthette – kell következtetni arra irányuló akaratára, hogy kötőerővel bíró jogviszonyt, vagy egyéb joghatást hozzon létre (II.-4:102. cikk) ( 52 ). Ez az álláspont a jogirodalomban is megjelenik. ( 53 ) Ezenkívül az összehasonlító jogi vizsgálat azt mutatja, hogy számos tagállam joga alkalmaz hasonló szabályozást. ( 54 )

52.

Arra is utalni kell, hogy a közösségi jog keretében történő szerződéskötéshez főszabály szerint semmilyen alakiság nem szükséges, kivéve, ha az az egyes szerződéstípusok esetében kifejezetten elő van írva, mint a fogyasztói hitelmegállapodások ( 55 ) vagy ingatlanok időben megosztott használatára irányuló szerződések ( 56 ) esetén. A contrario, ha az egyes szerződéstípusokat szabályozó előírások nem követelnek meg különösebb alakiságot, akkor az nem feltétele az érvényes szerződés megkötésének. A DCFR-ből ( 57 ) és a jogirodalomból ( 58 ) is az tűnik ki, hogy a szerződéskötés főszabály szerint semmilyen alakiságnak nincs alávetve, és az összehasonlító jogi vizsgálat is azt mutatja, hogy számos tagállam joga szerint az főszabály szerint nem feltétele a szerződéskötésnek, hacsak nincs kifejezetten előírva. ( 59 )

53.

Továbbá annak megállapítása keretében, hogy adott esetben sor került-e a szerződés megkötésére, nem kell kifejezetten meghatározni, hogy milyen szerződéstípusról van szó. A szerződések ugyanis lehetnek nevesített, vagyis típus szerint kifejezetten megjelölt szerződések ( 60 ), vagy nevesítetlen, azaz kifejezett megnevezéssel nem rendelkező szerződések ( 61 ). Ez a magánautonómia elvével is összhangban van. ( 62 )

54.

E tekintetben utalni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet által használt fogalmakat önállóan kell értelmezni, és e tekintetben a rendelet rendszerét és célkitűzéseit kell figyelembe venni annak érdekében, hogy minden ( 63 ) tagállamban ( 64 ) biztosított legyen annak egységes alkalmazása. Ezért a 44/2001 rendelet értelmezése keretében nem az a fontos, hogy a nemzeti jogban mi az ígért nyeremény kifizetése iránti igény jogi minősítése. Ettől függetlenül – összehasonlító jogi szempontból – meg kell említeni, hogy például a német, az osztrák, valamint a francia jogirodalomban és ítélkezési gyakorlatban e minősítéssel kapcsolatban nincs egységes álláspont.

55.

Az osztrák jogirodalomban azzal az állásponttal találkozunk, miszerint a nyereményígéret szerződéskötést hozhat létre, valamint, hogy a nyereményígéret által a fogyasztóban keltett benyomás szerződés létrehozására alkalmas objektív nyilatkozat értékével bír. ( 65 ) Ebbe az irányba mutat az a nézet is, hogy a nyereményígéret és annak elfogadása által – árumegrendeléssel vagy anélkül – per se létrejön a szerződés. ( 66 ) Más szerzők úgy vélik, az ígért nyeremény kifizetése iránti igény esetében culpa in contrahendón alapuló kártérítési igényről van szó. ( 67 ) Egyes osztrák szerzők ezt az igényt sui generis igénynek minősítették. ( 68 ) A jogirodalomban továbbá azt az álláspontot képviselik, hogy olyan jogintézménnyel kapcsolatos igényről van szó, amely a díjkitűzéshez hasonlít. ( 69 )

56.

Meg kell említeni, hogy a BGB 661.a. §-a hasonló rendelkezést tartalmaz, mint a KSchG 5j. §-a. ( 70 ) A német jogirodalomban is különböző nézetek léteznek az ígért nyeremény kifizetése iránti igény jogi minősítését illetően. Így például találkozunk olyan felfogással, hogy itt egyoldalú jogügyletből eredő igényről van szó, ( 71 ) valamint olyan állásponttal is, miszerint törvény alapján kötelezettséget keletkeztető jogviszonyról (gesetzliches Schuldverhältnis) ( 72 ). Egyik lehetséges minősítés továbbá a culpa in contrahendóból ( 73 ) vagy a díjkitűzéssel rokon jogintézményből ( 74 ) eredő igény.

57.

Ezzel szemben a francia ítélkezési gyakorlat az ilyenfajta nyereményígéretet a „kvázi szerződések” csoportjába sorolja. ( 75 )

58.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása eszerint nagymértékben attól függ, hogy az alapeljárásban történt-e szerződéskötés R. Ilsinger és a Schlank & Schick között.

59.

Annak vizsgálata keretében, hogy az alapügyben történt-e szerződéskötés, először az a kérdés vetődik fel, hogy a felek az ajánlattétel és az ajánlat elfogadása által megegyeztek-e a szerződés megkötésében. Ennek során előbb azt kell vizsgálni, hogy a nyereményígéret tekinthető-e a fogyasztó részére tett ajánlatnak. Amint már megállapítást nyert, azt a kérdést, hogy ajánlattétel történt-e, az ajánlat címzettjének nézőpontjából kell megítélni.

60.

Nézetem szerint nem adható általános válasz arra a kérdésre, hogy a fogyasztónak tett nyereményígéret ajánlatnak minősül-e. Mindig a konkrét esetben kell vizsgálni, hogyan érthette egy átlagos fogyasztó az eladó nyereményígéretét, és hogy a fogyasztó nézőpontja szerint úgy tekinthető-e, hogy a nyereményígérettel az eladó ajánlatot tett részére. A tényállás ilyen értékelését a konkrét esetben a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie. Az előzetes döntéshozatali eljárásban ugyanis, amelynek alapja a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztás, a tényállás bármilyen értékelése a nemzeti bíróság feladata. ( 76 )

61.

A nemzeti bíróságnak ezért az általa végzett vizsgálat keretében tisztáznia kell, hogy például az ajánlat feltétele volt-e, hogy az ajánlat címzettje egy másik szerződést is megkössön, vagy az, hogy a címzett rendelkezzen a nyereményre jogosító azonosítószámmal, és hogy ez a feltétel teljesült-e.

62.

Ha a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy a fogyasztó a konkrét esetben ajánlatot kapott, azt is meg kell vizsgálnia, hogy a fogyasztó az ajánlatot elfogadta-e. Szem előtt kell tartania, hogy a fogyasztónak egyértelműen és félreérthetetlenül kell elfogadnia az ajánlatot, például azáltal, hogy visszaküldi a nyereményígéretet küldő eladónak a kért nyereményigénylő tanúsítványt, amelyre felragasztotta az azonosítószámot tartalmazó kupont.

63.

A nemzeti bíróságnak tehát az adott konkrét ügyben kell megállapítania, hogy ajánlattétel történt-e, és hogy a fogyasztó az ajánlatot elfogadta-e, aminek következtében megegyezésre, és ezáltal szerződéskötésre került sor. Azt is figyelembe kell vennie, hogy e szerződés megkötésére semmilyen különleges alakiság nincs előírva, és hogy a szerződés a nevesítetlen szerződések csoportjába tartozhat.

64.

Annak megállapítása után, hogy a fogyasztó részére tett nyereményígéret a szerződés megkötéséhez, és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam bíróságának joghatóságához vezet, kiemelném, hogy ezt az álláspontot a fogyasztó – mint a fogyasztói szerződések keretében a gyengébb fél – magas szintű védelmének követelménye is alátámasztja.

65.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondta, hogy a fogyasztói szerződések esetén a joghatósággal kapcsolatos különleges rendelkezéseknek az a célja, hogy „védjék a fogyasztót mint a másik szerződő féltől gazdaságilag gyengébbnek tartott és jogi kérdésekben kevésbé tapasztalt felet, akit ennek következtében nem szabad a pertől az arra való kötelezéssel elriasztani, hogy abban a szerződő államban indítson keresetet, amelyben a másik szerződő fél székhelye található” ( 77 ). A fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos különös rendelkezések célja, hogy megszűnjenek azok az akadályok, amelyekbe a fogyasztó valamely fogyasztói szerződéssel kapcsolatos jogvita során ütközhet, ha másik államban kell perelnie. ( 78 )

66.

A fogyasztói szerződések esetén a joghatósággal kapcsolatos rendelkezések a 44/2001 rendeletben tartalmilag tágabban vannak megfogalmazva, mint a Brüsszeli Egyezményben, így tehát a fogyasztóvédelem terjedelme is növekedett. A fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezések tartalmi kibővítése a Közösségnek a fogyasztóvédelem javítására irányuló általános törekvését fejezi ki. Így a magas szintű fogyasztóvédelem követelménye például „A fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról” szóló zöld könyvből ( 79 ) ered. A Bizottság ebben kifejti: „Az EU egészében a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításával elő kell segíteni, hogy a fogyasztók bízzanak a belső piacban” ( 80 ). A közösségi jogi előírások is a fogyasztóvédelem magasabb szintjének elérésére törekednek, amint azt például a 2005/29/EK irányelv ( 81 ) elfogadása mutatja. A nemrég elfogadott 593/2008/EK rendelet ( 82 ) szintén előírja a magas szintű fogyasztóvédelem követelményét.

67.

Az előbbiekre tekintettel nem lehet egyetérteni a Schlank & Schick felszámolójának képviselője által a tárgyaláson előadott azon érvvel, miszerint a fogyasztóvédelem nem indokolt, ha a fogyasztó a fogyasztói jogviszony keretében semmilyen kötelezettséget nem vállal. A fogyasztóvédelmi rendelkezések célja nem az, hogy csak akkor biztosítsanak védelmet a fogyasztó részére, ha az a szerződéssel kötelezettségeket vállal, hanem az is, hogy megakadályozzák a fogyasztó bármilyen megtévesztését abban az esetben, ha csak az egyik oldalon kötelezettségeket keletkeztető szerződést kötöttek. Egy valótlan nyereményígéret megtéveszti a fogyasztót, ezáltal befolyásolja gazdasági magatartását. Ezenkívül lehetséges, hogy a fogyasztónak a nyereményígéret következtében kára keletkezett, ha a látszólag megnyert pénzösszeget jóhiszeműen, abban a tudatban, hogy megnyerte a nyereményt, elköltötte, vagy a látszólag megnyert nyereményre tekintettel számára hátrányos gazdasági döntéseket hozott.

68.

Figyelembe kell venni továbbá, hogy a lakóhelye szerinti bíróság előtti keresetindítás lehetősége még nem biztosítja a fogyasztó számára, hogy a bíróság érdemben is az ő javára fog dönteni, és megítéli a keresettel követelt nyereményt, hanem ez e lehetőség mindössze eljárásjogi védelmet biztosít számára. Ugyanezt az eljárásjogi védelmet élvezné a fogyasztó akkor, ha például áruvásárlásra irányuló szerződéssel pénzügyi kötelezettséget vállalt volna egy minimumösszeg megfizetésére. Továbbá tekintettel arra, hogy a fogyasztót – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK irányelvnek megfelelően ( 83 ) – anyagi jogszabályok is védik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körébe tartozó valótlan nyereményígéretek esetén, ésszerű, hogy e tekintetben eljárásjogi védelmet is élvezzen, természetesen azzal a feltétellel, hogy a konkrét esetben sor került a szerződés megkötésére.

69.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a látszólag ígért nyeremény kifizetése iránti fogyasztói igény a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló szerződéses igénynek minősülhet, ha a nemzeti bíróság az ügy összes körülménye alapján azt állapítja meg, hogy az alapügyben sor került szerződés megkötésére.

70.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre ezért az a válasz, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja úgy értelmezendő, hogy az említett rendelet e cikkének értelmében vett szerződéses igénynek minősülhet az az igény, amelynek alapján a fogyasztó a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozástól bíróság előtt követelheti a látszólag megnyert díjat, ha a vállalkozás meghatározott fogyasztóknak nyereményígéretet vagy más hasonló üzenetet küld, és e küldemények megfogalmazása azt a benyomást kelti, hogy a fogyasztó megnyert egy bizonyos díjat, anélkül hogy a díj átadását árumegrendeléstől vagy próbarendeléstől tenné függővé, és ha megrendelésre nem kerül sor, a küldemény címzettje azonban a díj átadását követeli, amennyiben az alapügyben sor került az említett cikk szerinti fogyasztói szerződés megkötésére. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben sor került-e az említett cikk szerinti fogyasztói szerződés megkötésére.

71.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést csak másodlagosan, az első kérdésre adott nemleges válasz esetére teszi fel. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a látszólag megnyert nyeremény kifizetésére irányuló fogyasztói igény a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló szerződéses igénynek minősül-e akkor, ha a nyeremény kifizetésére való jogosultságnak ugyan nem feltétele az árumegrendelés, a küldemény címzettje azonban rendelt árukat. Arról a kérdésről van tehát szó, hogy a nyeremény kifizetése iránti kereset esetében ugyanaz a bíróság rendelkezik-e joghatósággal, mint amely az árumegrendelésre vonatkozó szerződéssel kapcsolatos ügyekben rendelkezett volna joghatósággal.

72.

Mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz a nemzeti bíróság vizsgálatától függ, az alábbiakban el fogom végezni azt az értékelést, amelyet a nemzeti bíróságnak tekintetbe kellene vennie, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést nemlegesen válaszolná meg.

73.

E kérdéssel kapcsolatban utalni kell arra, hogy a Bíróság a Gabriel-ügyben hozott ítéletben ( 84 ) a Brüsszeli Egyezménnyel kapcsolatban megállapította, hogy olyan esetben, amikor a fogyasztó árut rendelt az eladótól, vitathatatlanul szerződéses kapcsolat áll fenn az eladó és a fogyasztó között, mivel az árumegrendeléssel a fogyasztó kinyilvánította, hogy elfogadja az eladó által részére tett ajánlatot annak összes feltételével együtt. ( 85 ) A két fél ezen egyező akarata ingó dolgok értékesítésére irányuló szerződés keretében kölcsönös, egymástól függő kötelezettségeket hozott létre. ( 86 )

74.

A jelen ügyben – amennyiben a fogyasztó rendelt árut – szintén áruvásárlásra irányuló szerződéskötés történt, amely szerződés vitathatatlanul a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozik, mivel a szerződéskötés feltételei teljesültek. Következésképpen az áruvásárlásra irányuló szerződésekkel kapcsolatos jogviták esetében a joghatóságot a 44/2001 rendeletnek a fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezései határozzák meg. Márpedig a jelen ügyben szereplő második kérdés arra vonatkozik, hogy e rendelkezések határozzák-e meg a nyeremény kifizetése iránti keresetre vonatkozó joghatóságot, ha a fogyasztó a nyereményigénylő tanúsítvány visszaküldésével egyidejűleg, amelyre felragasztotta az azonosítószámot tartalmazó kupont, árut rendelt az eladótól.

75.

A Bíróság a Brüsszeli Egyezménnyel kapcsolatban a Gabriel-ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy olyan esetben, amikor a fogyasztó árut rendelt az eladótól, a fogyasztói szerződésekre vonatkozó rendelkezések alapján meg kell határozni a joghatóságot azon kereset esetében is, amellyel a fogyasztó a megnyert díj kiadását követeli. ( 87 ) Ezt azzal indokolta, hogy a fogyasztónak a nyeremény kifizetése iránti kereset indításához való joga szorosan összefügg a szerződő felek között létrejött szerződéssel, mivel a nyereményígéret szintén elválaszthatatlanul kapcsolódik az árumegrendeléshez, tekintve hogy az árumegrendelés a nyeremény kifizetésének előfeltétele volt. ( 88 ) A Bíróság továbbá megállapította, hogy a fogyasztó az árukat lényegében, sőt kizárólag azért rendelte meg, mert a részére megígért pénzügyi előnyök jóval nagyobbak, mint a rendeléshez szükséges minimumösszeg. ( 89 )

76.

Márpedig a Gabriel-ügy alapjául más tényállás szolgált, mint a jelen ügyben. A Gabriel-ügyben a nyereményt ígérő társaság annak kifizetését a fogyasztó általi előzetes árumegrendeléstől tette függővé. A jelen ügyben azonban a nyeremény kifizetésének nem volt feltétele az árumegrendelés. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ezt az ügyet ugyanúgy kell kezelni, mint azt, amelyben a nyeremény kifizetésének az árumegrendelés a feltétele, és a nyeremény kifizetése iránti keresettel kapcsolatos joghatóságot ugyanazon rendelkezések alapján kell meghatározni, mint az árumegrendelésre irányuló szerződéssel kapcsolatos jogviták esetében.

77.

Az árumegrendelés, bár nem feltétele a nyeremény kifizetése iránti igénynek, szorosan kapcsolódik a nyereményígérethez, és ezáltal a fogyasztó keresete, amellyel a nyeremény kifizetését követeli, szintén szorosan kapcsolódik az áruvásárlásra irányuló szerződéshez. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kifejtette, a Schlank & Schick nyereményígérettel kívánja a fogyasztókat áruvásárlásra irányuló szerződések kötésére ösztönözni. A nyereményígéret a fogyasztó figyelmét hivatott felkelteni, és az árumegrendeléssel kapcsolatos döntését befolyásolni, és – amint a szlovén kormány helytállóan megjegyzi – ezáltal növelni e társaság előnyét az azonos típusú árukat kínálókkal szemben.

78.

Kétségtelen, hogy az eladó pénznyereményre vonatkozó ígérettel jelentősen befolyásolni tudja a fogyasztó árumegrendeléssel kapcsolatos döntését, akkor is, ha a kilátásba helyezett nyeremény-kifizetésnek nem feltétele az árumegrendelés. Lehetséges, hogy a nyereményígéretben nem szerepel egyértelműen, hogy a kifizetésnek látszólag nem feltétele a rendelés, és ez befolyásolja a fogyasztó árumegrendeléssel kapcsolatos döntését. A fogyasztó esetleg tévesen azt feltételezi, hogy ha árut rendel, az biztosítani fogja számára a nyeremény kifizetését, az is lehetséges azonban, hogy egy ilyen nagy értékhez való hozzájutás miatt erkölcsileg kötelesnek érzi magát arra, hogy árut rendeljen. Ha a kilátásba helyezett nyeremény kifizetését nem kötötték az árumegrendelés feltételéhez, a fogyasztó arra sem köteles, hogy egy minimumösszeg erejéig rendeljen árut, hanem tetszés szerinti értékben rendelhet termékeket, ami további ösztönzést jelenthet a rendelésre. Mivel tehát az áruvásárlásra irányuló szerződés megkötése nagyon szorosan összefügg a nyereményígérettel, mindkét jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát ugyanannak a bíróságnak kell eldöntenie.

79.

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már több alkalommal emlékeztetett arra, hogy feltétlenül kerülni kell az olyan helyzeteket, amikor ugyanazon szerződéssel kapcsolatban több bíróságnak van joghatósága, kizárva ezzel az egymásnak ellentmondó határozatok kockázatát, valamint megkönnyítve a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását az azokat meghozó államon kívül. ( 90 )

80.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre ezért az a válasz, hogy az az igény, amelynek alapján a fogyasztó bíróság előtt követelheti az értékesítőtől a látszólag megnyert díjat, akkor minősül a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló szerződéses igénynek, ha a díj kifizetésére való jogosultságnak ugyan nem feltétele az árumegrendelés, a küldemény címzettje azonban rendelt árut.

81.

Mindezek alapján indítványozom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszolja meg az Oberlandesgericht Wien által előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdést: