C-464/05. sz. ügy

Maria Geurts és Dennis Vogten

kontra

Administratie van de BTW, registratie en domeinen, Belgische Staat

(a Rechtbank van eerste aanleg te Hasselt [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EK 43. és EK 56. cikk — Nemzeti adószabályozás — Öröklési illetékek — Családi tulajdonban lévő társaság — Mentesség — Feltételek — Bizonyos számú munkavállalónak a tagállam valamely régiójában történő foglalkoztatása”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. február 15.   I - 9328

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2007. október 25.   I - 9344

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály

   (EK 43. cikk, EK 56–EK 58. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok

   (EK 43. cikk)

1.  Valamely tagállamnak az öröklési illetékre vonatkozó adójogi szabályozása, amely ezen, a családi tulajdonban lévő társaságok számára előírt illetékek alóli mentesség feltételeként szabja bizonyos számú munkavállalónak az érintett tagállam egy régiójában történő foglalkoztatását, döntően a letelepedés szabadságát érinti és az EK 43. cikk hatálya alá tartozik. Még ha feltételezzük is, hogy az ilyen nemzeti szabályozás korlátozó hatást gyakorol a tőke szabad mozgására, e hatást a letelepedés szabadsága esetleges korlátozása elkerülhetetlen következményének kell tekinteni, és nem indokolja az említett szabályozásnak az EK 56–EK 58. cikk szempontjából történő vizsgálatát.

   (vö. 12., 16., 18. pont)

2.  Érvényes igazolás hiányában ellentétes az EK 43. cikkel valamely tagállamnak az öröklési illetékre vonatkozó azon adószabályozása, amely kizárja a családi vállalkozásoknak biztosított, ezen illeték alóli mentességből azokat a vállalkozásokat, amelyek az örökhagyó halálának időpontját megelőző három évben legalább öt munkavállalót foglalkoztattak valamely másik tagállamban, miközben mentességet biztosít, ha a munkavállalók foglalkoztatására az előbbi tagállam valamely régiójában került sor.

   Ugyanis az ilyen szabályozás főszabály szerint ellentétes az EK 43. cikkel, amennyiben az adóalanyokkal szemben eltérő bánásmódot ír elő azon hely alapján, ahol a társaság, amelyben az adóalanyok részesedéssel rendelkeznek, bizonyos időszak alatt bizonyos számú munkavállalót foglalkoztat. Így közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be az adóalanyok között annak alapján, hogy bizonyos időszakon keresztül hol foglalkoztattak bizonyos számú munkavállalót, amennyiben e feltételt vitathatatlanul könnyebben teljesíti az érintett tagállamban letelepedett társaság.

   Az ilyen szabályozást nem igazolhatják a kis- és középvállalkozások fennmaradására és az azokban történő foglalkoztatás fenntartására vonatkozó megfontolások, mivel azt a célt illetően, hogy az öröklési illeték ne veszélyeztesse a családi vállalkozások folytatását és így az általuk fenntartott álláshelyeket, a más tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozások hasonló helyzetben vannak, mint az előbbi tagállamban letelepedett vállalkozások.

   A szóban forgó szabályozást nem igazolhatja másrészt az adóellenőrzések hatékonysága megőrzésének szükségessége sem, mivel az adóhatóságok maguktól az érintett adóalanyoktól is kérhetik azon bizonyítékokat, amelyeket szükségesnek tartanak annak maradéktalan biztosítása érdekében, hogy az említett adókedvezményeket kizárólag abban az esetben adják meg, amikor a foglalkoztatás megfelel a nemzeti jog által megállapított követelményeknek.

   (vö. 19., 21–22., 27–29. pont és a rendelkező rész)