C-440/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset — Az EU 31. cikk (1) bekezdésének e) pontja, az EU 34. cikk és az EU 47. cikk — 2005/667/IB kerethatározat — A hajók által okozott szennyezés elleni fellépés — Büntetőjogi szankciók — A Közösség hatásköre — Jogalap — Az EK 80. cikk (2) bekezdése”

J. Mazák főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. június 28.   I - 9100

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2007. október 23.   I - 9128

Az ítélet összefoglalása

1. Közlekedés – Közös politika – A Közösség hatásköre

   (EK 6. cikk, EK 71. cikk, (1) bekezdés és EK 80. cikk, (2) bekezdés)

2. Európai Unió – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – A tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó törvényi és rendeleti rendelkezések közelítése

   (EK 80. cikk, (2) bekezdés; 2005/667 tanácsi kerethatározat, 2–6. cikk)

1.  Az EK 80. cikk (2) bekezdése semmilyen kifejezett normatív korlátozást nem ír elő azon sajátos közös szabályok elfogadására vonatkozóan, amelyeket a Tanács ennek alapján elfogadhat. A közösségi jogalkotó e rendelkezés értelmében széles körű jogalkotó hatáskörrel rendelkezik, és e címen hatásköre van – az EK-Szerződésnek a közös közlekedéspolitikára vonatkozó más rendelkezéseihez, különösen az EK 71. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan – többek között a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket és az egyéb megfelelő rendelkezéseket megállapítani a tengeri közlekedés tárgyában. E hatáskör fennállása pedig független attól, hogy azt a jogalkotó ténylegesen gyakorolja-e.

   Amennyiben a Közösség lényeges céljának minősülő környezetvédelmi követelményeket az EK 6. cikk értelmében be kell illeszteni a közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába, az ilyen védelmet olyan célnak kell tekinteni, amely a közös közlekedéspolitikának is a részét képezi. A közösségi jogalkotó tehát az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján és az e rendelkezés által rá ruházott hatáskörök gyakorlása során határozhat a környezetvédelem előmozdításáról. Ezzel összefüggésben, ha hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankcióknak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi alkalmazása elengedhetetlen eszköze a súlyos környezetkárosítások leküzdésének, akkor a közösségi jogalkotó az ezen a területen általa alkotott jogi normák teljes hatékonyságának biztosítása érdekében jogosult a tagállamok számára az ilyen szankciók bevezetésének kötelezettségét előírni.

   (vö. 58–60., 66. pont)

2.  Az EU 47. cikk értelmében az EK-Szerződés rendelkezéseit az EU-Szerződés rendelkezései nem érintik. Ugyanez a szabály található ez utóbbi Szerződés „Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések” elnevezésű VI. címét bevezető EU 29. cikk első bekezdésében. A Bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a Tanács állítása szerint e VI. címen alapuló jogi aktusok ne bitorolják az EK-Szerződésben a Közösségnek juttatott hatásköröket.

   Márpedig a hajók által okozott szennyezésre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához szükséges büntetőjogi keret megerősítéséről szóló 2005/667 kerethatározat – amely a tagállamok számára bizonyos magatartások büntetőjogi szankcionálásának kötelezettségét írja elő – célja és tartalma, mint ez e kerethatározat preambulumbekezdéseiből, valamint 2., 4. és 5. cikkéből kitűnik, a tengeri közlekedés biztonságának javítása és a tengeri környezet szennyezés elleni védelmének megerősítése, és azt, legalábbis e rendelkezések tekintetében, el lehetett volna fogadni az EK 80. cikk (2) bekezdése alapján, így e kerethatározat sérti az EU 47. cikket.

   Az e kerethatározat 4. és 6. cikkéhez hasonló rendelkezések, amelyek az alkalmazható büntetőjogi szankciók típusáról és mértékéről szólnak, nem tartoznak a Közösség hatáskörébe, így azokat a Közösség nem fogadhatta el érvényesen.

   Minthogy a kerethatározat 4. és 6. cikke elválaszthatatlanul kapcsolódik annak 2., 3. és 5. cikkéhez, valamint mindezen cikkek elválaszthatatlanul kapcsolódnak e kerethatározat 7–12. cikkéhez, e kerethatározatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

   (vö. 52–53., 62., 69–74. pont)