1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Magánszemélyek személyes tulajdonának végleges behozatalára alkalmazandó adómentességek – 83/183 irányelv
(83/183 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés)
2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Magánszemélyek személyes tulajdonának végleges behozatalára alkalmazandó adómentességek – A 83/183 irányelv értelmében vett szokásos tartózkodási hely
(83/183 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)
3. Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód
(EK 39. cikk; 83/183 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés)
1. Valamely tagállam által a személyes használatra szolgáló gépjármű másik tagállamból történő végleges behozatala során kivetett jövedéki adók a magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló 83/183 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében előírt adómentesség hatálya alá tartoznak, amennyiben megállapítást nyer – aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata –, hogy azokat általában személyes használatra szolgáló gépjármű magánszemély általi, másik tagállamból történő végleges behozatalakor alkalmazzák, amint azt az említett 1. cikk (1) bekezdése megköveteli. Az e behozatal során kivetett különleges egyszeri gépjárműnyilvántartásba‑vételi kiegészítő adó szintén az említett 1. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, amennyiben megállapítást nyer – aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata –, hogy az önmagában a gépjármű behozatalának tényéhez kapcsolódik. Ellenkező esetben viszont, ha a kérdéses adóra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján az annak keletkezése szempontjából meghatározó tényező nem a behozatal ténye, hanem más körülmény, például a gépjármű nemzeti területen történő első forgalomba helyezése vagy használatba vétele, akkor az említett adó nem tartozik e rendelkezés hatálya alá.
(vö. 48–49., 51. pont és a rendelkező rész)
2. A magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló 83/183 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése úgy értelmezendő, hogy valamely tagállam köztisztviselőinek, fegyveres erői, biztonsági testületei és kikötői őrsége tagjainak, akik családtagjaikkal együtt évenként legalább 185 napot egy másik tagállam területén tartózkodnak határozott idejű szolgálati kiküldetés teljesítése céljából, az említett cikk szerinti szokásos tartózkodási helye e kiküldetés ideje alatt e másik tagállamban van.
A szokásos tartózkodási hely fogalma meghatározásának feltételei ugyanis egyaránt vonatkoznak az érintett személy adott helyhez kapcsolódó foglalkozási és személyes kötődésére, illetve e kötődés időtartamára, ezért ezek együttesen vizsgálandók. Szokásos tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, amelyet az érintett személy érdekeinek állandó központjául választott. Ha a foglalkozási és személyes kötődések átfogó értékelése nem elegendő az érintett személy érdekei állandó központjának meghatározásához, azt elsődlegesen a személyes kötődések alapján kell megtenni.
(vö. 54–55., 61–62., 81. pont és a rendelkező rész)
3. Amennyiben a nemzeti bíróság vizsgálata eredményeképpen azt állapítja meg, hogy a valamely tagállam által a személyes használatra szolgáló gépjármű másik tagállamból történő végleges behozatala során kivetett adók nem tartoznak a magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló 83/183 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében előírt adómentesség hatálya alá, e bíróságnak az EK 39. cikkből fakadó követelményekre tekintettel meg kell vizsgálnia, hogy az ezen adókra vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmasak‑e annak biztosítására, hogy a más tagállamban kereső tevékenység folytatását követően a tartózkodási helye megváltoztatása keretében a származási országába gépjárművet behozó személy ne kerüljön kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amelyben azon személyek vannak, akik állandó jelleggel e tagállamban laknak ‑ különösen ami a megadóztatott gépjármű értékvesztésének figyelembevételét illeti ‑, illetve hogy adott esetben e bánásmódbeli különbség igazolható‑e az érintett személyek lakóhelyétől független objektív megfontolásokkal, és arányban áll‑e a nemzeti jog által indokoltan elérni kívánt céllal.
(vö. 78., 81. pont és a rendelkező rész)