C‑382/05. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Olasz Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – 92/50/EGK irányelv – Háztartási hulladék kezelésére vonatkozó szerződések – Minősítés – Közbeszerzési szerződés – Szolgáltatási koncesszió – Közzétételi intézkedések”
A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. július 18.
Az ítélet összefoglalása
Jogszabályok közelítése – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – 92/50 irányelv – Hatály
Nem teljesíti a 2001/78 irányelvvel módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50 irányelvből, különösen pedig annak 11., 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit a tagállam abban az esetben, ha valamely ajánlatkérő az említett tagállam valamely tartományának településein keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában eljárást kezdeményezett szerződések megkötése érdekében, és e szerződéseket az említett irányelvben foglalt eljárások alkalmazása nélkül, különösen pedig a megfelelő hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül kötötte meg.
A fent említett szerződések ugyanis, amelyek többek közt előírják, hogy az ajánlatkérőnek a piaci szereplő számára díjat kell fizetnie, amelynek összegét az érintett település által e piaci szereplő részére átruházott hulladék tonnánkénti mennyisége után járó euróösszeg formájában határozzák meg, nem olyan díjazási módot alkalmaznak, amely a kérdéses szolgáltatás hasznosítására vonatkozó jogban áll, és magában foglalja a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó kockázatoknak a piaci szereplő általi viselését. E szerződések következésképpen a 92/50 irányelv hatálya alá tartozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseknek minősülnek, és nem az irányelv hatálya alól kivont szolgáltatási koncesszióknak, így odaítélésük csak az említett irányelv rendelkezéseinek betartása mellett történhet.
(vö. 32., 34., 37., 45–46. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. július 18.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – 92/50/EGK irányelv – Háztartási hulladék kezelésére vonatkozó szerződések – Minősítés – Közbeszerzési szerződés – Szolgáltatási koncesszió – Közzétételi intézkedések”
A C‑382/05. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. október 20‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: A. Aresu és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxemburg)
felperesnek
az Olasz Köztársaság (képviseli: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Fiengo avvocato dello Stato, kézbesítési cím: Luxemburg)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A Timmermans tanácselnök, P. Kūris, K. Schiemann (előadó), L. Bay Larsen és C. Toader bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: J. Swedenborg tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 8‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Bizottsága a keresetében a Bíróságtól annak megállapítását kéri, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a Presidenza del Consiglio dei Ministri (a minisztertanács elnöke) – Dipartimento per la protezione civile (polgári védelmi főosztály) – Ufficio del Commissario delegato per l’emergenza rifiuti e la tutela delle acque in Sicilia (a szicíliai hulladék-szükséghelyzettel és vízfelügyelettel foglalkozó megbízott hivatal) a Szicília tartomány településein keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában eljárást kezdeményezett szerződések megkötése érdekében, és e szerződéseket a 2001. szeptember 13‑i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 94. o.) módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvben (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o., a továbbiakban: 92/50 irányelv) foglalt eljárások alkalmazása nélkül, különösen pedig a megfelelő hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül kötötte meg – nem teljesítette az említett irányelvből, különösen pedig annak 11., 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
2 A 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja a következőképpen rendelkezik:
„a) szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés: egy szolgáltató és egy ajánlatkérő közötti visszterhes írásbeli szerződés […]”
3 Az irányelv 8. cikke a következőket írja elő:
„Azt a szerződést, amelynek tárgya az I. A. mellékletben felsorolt szolgáltatás, a III–VI. cím rendelkezéseinek megfelelően kell odaítélni.”
4 A 92/50 irányelv V. címében szereplő 15. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az az ajánlatkérő, amely egy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést nyílt, meghívásos vagy a 11. cikkben említett esetekben tárgyalásos eljárás útján kíván odaítélni, ezt a szándékát hirdetményben közli.”
5 A 92/50 irányelv 17. cikke szerint:
„(1) A hirdetményeket a III. és IV. mellékletben foglalt minták szerint kell elkészíteni úgy, hogy tartalmazzák az e mintákban kért adatokat. […]
[…]
(4) A 15. cikk (2) és (3) bekezdésében említett hirdetményeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és TED-adatbankban az eredeti nyelveken és teljes terjedelemben közzé kell tenni. Az egyes hirdetmények fontos elemeinek összefoglalását a Közösség egyéb hivatalos nyelvein is közzé kell tenni, azzal, hogy egyedül az eredeti nyelven készült szöveg hiteles.
[…]”
6 A 92/50 irányelvnek az I. A. melléklete, amelynek címe „A 8. cikk szerinti szolgáltatások”, magában foglalja többek közt a 16. kategóriát, amelynek elnevezése „Szennyvízelvezetési és hulladékhasznosítási szolgáltatások; fertőtlenítési és hasonló szolgáltatások”, és amelyhez a 94 CPC hivatkozási szám tartozik.
7 Az említett irányelv III. melléklete tartalmazza többek közt az „előzetes tájékoztató” és a „szerződési hirdetmény” mintáit.
A nemzeti szabályozás
8 A minisztertanács elnöke által hozott, a 2002. március 22‑i 3190. sz. rendelettel módosított, 1999. május 31‑i 2983. sz. rendelet (GURI 132. sz., 1999. június 8.; a továbbiakban: 2983/99. sz. rendelet) 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A megbízott, Szicília tartomány elnöke, miután meghallgatta a környezetvédelmi és területvédelmi minisztert, a Szicília tartomány településein keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában legfeljebb húsz év tartamú szerződéseket köt […]. A megbízott, Szicília tartomány elnöke e cél érdekében a közösségi közbeszerzési eljárástól eltérően, átlátható közjogi eljárások alapján kijelöli az ipar területén tevékenykedő piaci szereplőket […].”
9 Az e rendelkezésben szereplő „a közösségi közbeszerzési eljárástól eltérően” fordulatot a minisztertanács elnöke által hozott, 2004. január 23‑i 3334. sz. rendelet (GURI 26. sz., 2004. február 2.) hatályon kívül helyezte.
A jogvita előzményei és a pert megelőző eljárás
10 Szicília tartomány elnöke a 2002. augusztus 5‑i 670. sz. rendeletével Commissario delegato per l’emergenza rifiuti e la tutela delle acque in Sicilia (a szicíliai hulladék-szükséghelyzettel és vízfelügyelettel foglalkozó megbízott) (a továbbiakban: megbízott) minőségében eljárva a 2983/99. sz. rendelet 4. cikke alapján jóváhagyta „a Szicília tartományban keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában történő szerződéskötésről szóló nyilvános hirdetmény” című dokumentumot (a továbbiakban: vitatott hirdetmény). A vitatott hirdetmény három mellékletet tartalmaz. Az A. melléklet „a Szicília tartomány településein keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználásáról szóló iránymutatásokat” foglalja magában. A B. melléklet címe „Összefoglaló pénzügyi terv”, a C. melléklet pedig a kiválasztott piaci szereplőkkel kötendő szerződés mintáját tartalmazza (a továbbiakban: szerződésminta).
11 2002. augusztus 7‑én a 92/50 irányelv III. mellékletében szereplő „előzetes tájékoztató” elnevezésű hirdetményminta szerinti, fent említett szerződésekre vonatkozó hirdetményt küldtek a Kiadó Hivatalba. A hirdetményt 2002. augusztus 16‑án közzétették az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL S 158., elektronikus változat).
12 A vitatott hirdetményt augusztus 9‑én tették közzé a Gazzetta ufficiale della Regione Siciliana‑ban.
13 Az ezen eljárást illető panaszra eljárva a Bizottság az olasz hatóságok számára 2002. november 15‑én küldött levélben tájékoztatást kért, amelyre az olasz hatóságok a 2003. május 2‑i levélben válaszoltak.
14 2003. június 17‑én a megbízott – lényegében a szerződésminta szerint – négy szerződést kötött a Tifeo Energia Ambiente Soc. coop. Arl‑lal, a Palermo Energia Ambiente Soc. coop. Arl‑lal, a Sicil Power SpA‑val, illetve a Platani Energia Ambiente Soc. coop. Arl‑lal (a továbbiakban: vitatott szerződések).
15 2003. október 17‑én a Bizottság az EK 226. cikk alapján felszólító levelet küldött az Olasz Köztársaság részére, amelyben kifogásolta, hogy az említett tagállam megsértette a 92/50 irányelvet, és különösen annak 11., 15. és 17. cikkét. A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek a felszólító levelére küldött, 2004. április 1‑jei választ, 2004. április 9‑én indokolással ellátott véleményt küldött az Olasz Köztársaság részére, amelyben felszólította, hogy két hónapos határidőn belül szüntesse meg a kötelezettségszegést.
16 A 2004. szeptember 24‑i, az indokolással ellátott véleményre adott válaszukban az olasz hatóságok vitatták a kötelezettségszegést.
17 A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek az említett választ, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
A keresetről
A felek érvei
18 A Bizottság álláspontja szerint a vitatott szerződések a 92/50 irányelv 1. cikke értelmében szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésnek minősülnek, és megkötésük nem az irányelvből eredő nyilvánossági követelmények betartása mellett történt. A Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában a hirdetményt nem a közbeszerzési szerződés odaítélése céljából az irányelv II. mellékletében előírt szerződési hirdetményminta felhasználásával, hanem az ugyanezen mellékletben szereplő úgynevezett „előzetes tájékoztató” nevű minta felhasználásával tették közzé. A külföldi szolgáltatásnyújtók ezenfelül hátrányos megkülönböztetésben részesültek a belföldi piaci szereplőkhöz képest, mivel az utóbbiak számára rendelkezésre állt a Gazetta ufficiale della Regione Siciliana‑ban közzétett részletes hirdetmény.
19 A Bizottság álláspontja szerint a vitatott szerződések nem a 92/50 irányelv hatálya alól kivont szolgáltatási koncessziónak minősülnek, amint azt az Olasz Köztársaság hangsúlyozza. Nem áll fenn ugyanis, hogy a piaci szereplők díjazása abban a jogban áll, hogy a saját szolgáltatásukat hasznosíthatják, miközben a fogyasztóktól bevételben részesülnek, és emellett a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó valamennyi kockázatokat viselik.
20 Egyrészt a piaci szereplő díjazása a jelen ügyben olyan díj útján történik, amelyet részére a megbízott közvetlenül fizet, és amelynek az összegét a vitatott szerződések azon euróösszegben határozzák meg, amely a település által a piaci szereplő részére átruházott hulladék tonnánkénti mennyisége után jár. Azon bevétel tekintetében, amelyet a piaci szereplő ezt meghaladóan szerezhet a hulladék hőkezelése során keletkező villamos energia értékesítése útján, nem képezi részét a piaci szereplő díjazásának.
21 Másrészt a piaci szereplő nem viseli a szolgáltatásnyújtással járó kockázatokat, különösen azért, mert a vitatott szerződések évenként átruházott minimális hulladékmennyiséget garantálnak a számára, és előírják a díjazás szintjének éves kiigazítását az általa viselendő költségek változásainak figyelembe vétele érdekében. A szerződések emellett előírják az említett díjazás kiigazítását arra az esetre, ha az átruházott hulladék tényleges éves mennyisége a legkisebb garantált mennyiség 95%‑ánál kisebb vagy 115%‑ánál nagyobb, aminek célja, hogy a piaci szereplő gazdasági és pénzügyi egyensúlya biztosított legyen.
22 Az olasz kormány ezzel szemben úgy véli, hogy a vitatott szerződések – amint az a nemzeti ítélkezési gyakorlatból is következik – a 92/50 irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatási koncesszióknak minősülnek.
23 Először is az ilyen szerződések olyan közérdekű szolgáltatás nyújtásával való megbízást foglalnak magukban, amelynek folytonosságát a piaci szereplőnek biztosítania kell.
24 Másodszor a kérdéses szolgáltatást közvetlenül a fogyasztók – nevezetesen a hulladékot termelő települések lakóinak közössége – részére nyújtják, akik – mivel kötelesek azon település számára díjat fizetni, amely a hulladék elszállítását és kezelését is fedezi – végső soron viselik a piaci szereplőnek fizetett díjazás költségeit, és következésképpen díjazást nyújtanak részére az általa nyújtott szolgáltatásokért. A megbízott e tekintetben kizárólag közvetítő szerepet tölt be.
25 Harmadszor a hulladék energiatermelés mellett történő kezelésének kötelezettsége, és következésképpen annak értékesítése egyértelműen a vitatott szerződések tárgyát képezi. Egyébként pedig a koncesszió díjazása tekintetében klasszikus jelenség, hogy az nem csak a fogyasztó által fizetett díjból származik, hanem a nyújtott szolgáltatáshoz kapcsolódó más tevékenységekből is.
26 Negyedszer, tekintettel a piaci szereplő által eszközölt befektetések pénzügyi volumenére, amely milliárd eurós nagyságrendű, valamint a vitatott szerződések hosszú tartamára, mely 20 év, a piaci szereplő nyeresége bizonytalan, különösen, mivel annak egy része a keletkezett energia eladásából származik.
27 Ötödször az ily módon a piaci szereplőre bízott szolgáltatások megszervezéséért és irányításáért a felelősséget kizárólag a piaci szereplő viseli, a közigazgatás csupán felügyeleti szerepet tölt be.
28 A szolgáltatási koncesszió tekintetében az előírt átláthatóság bármely megfelelő eszközzel biztosítható, beleértve, ahogy a jelen esetben is történt, a hirdetménynek a nemzeti szaklapokban történő közzétételét.
A Bíróság álláspontja
29 Amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, a szolgáltatási koncesszió nem tartozik a 92/50 irányelv hatálya alá (lásd többek között a C‑231/03. sz. Coname‑ügyben 2005. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7287. o.] 9. pontját és a C‑458/03. sz., Parking Brixen ügyben 2005. október 13‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑8585. o.] 42. pontját).
30 Mivel az olasz kormány több alkalommal hangsúlyozta azt a tényt, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint a vitatott szerződésekhez hasonló szerződéseket szolgáltatási koncessziónak kell minősíteni, elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés meghatározása a közösségi jog területére tartozik, ezért a vitatott szerződéseknek az olasz jog alapján történő minősítése nem releváns annak eldöntése szempontjából, hogy e szerződések a 92/50 irányelv hatálya alá tartoznak‑e (lásd ebben az értelemben a C‑264/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. október 20‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑8831. o.] 36. pontját és a C‑220/05. sz., Auroux és társai ügyben 2007. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑385. o.] 40. pontját).
31 Következésképpen azt a kérdést, hogy a vitatott szerződéseket szolgáltatási koncesszióknak kell‑e minősíteni, kizárólag a közösségi jog alapján kell értékelni.
32 E tekintetben meg kell állapítani egyrészt azt, hogy az említett szerződések előírják, hogy a megbízottnak a piaci szereplő számára díjat kell fizetnie, amelynek összegét a település által a piaci szereplő részére átruházott hulladék tonnánként mennyisége után járó euróösszeg formájában határozták meg.
33 Amint azt a Bíróság korábban már megállapította, a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontjában foglalt meghatározásból az következik, hogy az irányelv értelmében a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés ellenszolgáltatást tartalmaz, amelyet az ajánlatkérő közvetlenül fizet a szolgáltatónak (a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 39. pontja). Következésképpen a vitatott szerződésekben előírthoz hasonló díj a jellemzője lehet az említett 1. cikk a) pontja értelmében vett visszterhes szerződésnek, és ebből következően valamely közbeszerzési szerződésnek (lásd a város által a hulladék összegyűjtésével és kezelésével kizárólagosan megbízott társaság számára hulladéktárolónként vagy tartályonként meghatározott összeg fizetésére vonatkozóan a C‑29/04. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. november 10‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9705. o.] 8. és 32. pontját).
34 Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy szolgáltatási koncesszióról van szó abban az esetben, ha a díjazási mód, amelyben a felek megállapodtak, abban áll, hogy a szolgáltatónak joga van saját szolgáltatásának hasznosítására, és ez azt is magában foglalja, hogy a kérdéses szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó kockázatokat szintén a szolgáltató viseli (lásd a C‑324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10745. o.] 58. pontját és a C‑358/00. sz., Buchhändler Vereinigung ügyben 2002. május 30‑án hozott végzés [EBHT 2002., I‑4685. o.] 27. és 28. pontját, valamint a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 40. pontját).
35 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a vitatott szerződésekben előírt díjazási mód nem a kérdéses szolgáltatás hasznosítására vonatkozó jogban áll, és az a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó kockázatoknak a piaci szereplő általi viselését sem foglalja magában.
36 Az említett piaci szereplő ugyanis nemcsak lényegében a megbízottól részesül díjazásban a számára átruházott hulladék tonnánkénti mennyisége szerint meghatározott díj formájában, amint arra a jelen ítélet 32. pontja is rámutat, hanem kétségtelen az is, hogy a vitatott szerződések szerint a megbízott vállalja, hogy egyrészt minden érintett település átruházza a piaci szereplő számára hulladékának visszamaradó részét, és másrészt, hogy a piaci szereplő számára évenként bizonyos minimális hulladékmennyiséget átruháznak. Az említett szerződések ezenfelül előírják a díj kiigazítását arra az esetre, ha az átruházott hulladék tényleges éves mennyisége a legkisebb garantált mennyiség 95%‑ánál kisebb vagy 115%‑ánál nagyobb, aminek célja, hogy a piaci szereplő gazdasági és pénzügyi egyensúlya biztosított legyen. A vitatott szerződések még azt is előírják, hogy a díj összegét évente ki kell igazítani a személyzethez, a nyersanyaghoz, valamint a karbantartási munkákhoz kapcsolódó költségek változásainak figyelembevétele érdekében, valamint pénzügyi mutatókat határoznak meg. Az említett szerződések továbbá a díjra vonatkozó újbóli tárgyalásokat írnak elő arra az esetre, ha a jogi háttér módosítása folytán a piaci szereplőnek az új szabályozásnak való megfelelés biztosítása érdekében egy bizonyos szintet meghaladó befektetéseket kell eszközölnie.
37 A fentiekre tekintettel a vitatott szerződések a 92/50 irányelv hatálya alá tartozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseknek minősülnek, és nem az irányelv hatálya alól kivont szolgáltatási koncesszióknak.
38 Az olasz kormány által az e megállapítás vitatása keretében előterjesztett egyik érv sem vezet más következtetésre.
39 Elsőként azon körülményt illetően, hogy a piaci szereplőnek lehetősége van arra, hogy a megállapodott díjon felül pénzügyi bevételre tegyen szert a hulladék kezelése során keletkező villamos energia eladásához kapcsolódóan, meg kell állapítani, hogy a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja, amely meghatározza a közbeszerzési szerződés fogalmát, „visszterhes szerződések”‑re utal, illetve hogy a szerződés visszterhes jellege arra az ellenszolgáltatásra utal, amelyet a szolgáltató kap az ajánlatkérő számára nyújtott szolgáltatásokért (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Auroux és társai ügyben hozott ítélet 45. pontját).
40 A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy az ellenszolgáltatás, amelyben a piaci szereplő részesül a megbízott számára nyújtott szolgáltatásokért, nevezetesen az átruházott hulladék energia termelése mellett történő kezeléséért, lényegében a megbízott által fizetett díj összegében áll.
41 Feltételezve, hogy a villamos energia eladása szintén tekinthető a megbízott számára nyújtott szolgáltatásokért járó ellenszolgáltatásnak, különösen azon tény folytán, hogy a megbízott a vitatott szerződésekben vállalja, hogy megkönnyíti a harmadik személyek számára történő eladást, meg kell állapítani, hogy önmagában az a körülmény, hogy a piaci szereplőnek így lehetősége van arra, hogy az említett megbízottól ellenszolgáltatásként kapott összegen felül harmadik személyektől bizonyos kiegészítő bevételekben részesüljön az általa nyújtott szolgáltatás ellenében, nem elég ahhoz, hogy akadályozza a vitatott szerződések közbeszerzési szerződésként való minősítését (lásd hasonlóképpen a fent hivatkozott Auroux és társai ügyben hozott ítélet 45. pontját).
42 Továbbá a vitatott szerződések hosszú tartama, valamint az a körülmény, hogy teljesítésük a piaci szereplő által eszközölt jelentős kezdeti befektetésekkel jár, a szerződések minősítése szempontjából szintén nem tekinthető meghatározónak, mivel ezek a jellemzők mind a közbeszerzési szerződés, mind a szolgáltatási koncesszió esetében fennállnak.
43 Ugyanez igaz azon tényre vonatkozóan is, hogy a hulladék kezelése közérdekű. E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy amint az a 92/50 irányelv I. A. mellékletéből következik, az irányelv hatálya alá tartozó „8. cikk szerinti szolgáltatások” között szerepelnek a „[s]zennyvízelvezetési és hulladékhasznosítási szolgáltatások; fertőtlenítési és hasonló szolgáltatások” amelyekkel kapcsolatban a Bíróság már megállapította, hogy magukban foglalják többek közt a hulladék összegyűjtését és kezelését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 32. pontját).
44 Végezetül valamely szerződés közbeszerzésnek vagy a szolgáltatási koncessziónak való minősítése szempontjából az a körülmény sem meghatározó, hogy a piaci szereplő által nyújtott szolgáltatások olyan jellegűek, hogy adott esetben a teljesítés szempontjából a piaci szereplő nagyfokú önállóságát kívánják meg.
45 Mivel a vitatott szerződések a 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseknek minősülnek, odaítélésük csak az említett irányelv rendelkezéseinek, és különösen 11., 15. és 17. cikkének betartása mellett történhet. E rendelkezések értelmében pedig az ajánlatkérő többek között köteles az említett irányelv III. mellékletében foglalt mintának megfelelő hirdetmény közzétételére, amit nem tett meg.
46 Ebből következően a Bizottság keresetének helyt kell adni, és meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a Presidenza del Consiglio dei Ministri – Dipartimento per la protezione civile – Ufficio del Commissario delegato per l’emergenza rifiuti e la tutela delle acque in Sicilia a Szicília tartomány településein keletkezett, szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában eljárást kezdeményezett szerződések megkötése érdekében, és e szerződéseket a 92/50 irányelvben foglalt eljárások alkalmazása nélkül, különösen pedig a megfelelő hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül kötötte meg – nem teljesítette az említett irányelvből, különösen pedig annak 11., 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
47 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Olasz Köztársaság – mivel a Presidenza del Consiglio dei Ministri – Dipartimento per la protezione civile –Ufficio del Commissario delegato per l’emergenza rifiuti e la tutela delle acque in Sicilia a Szicília tartomány településein keletkezett, nem szelektíven gyűjtött háztartási hulladék visszamaradó részének felhasználása tárgyában eljárást kezdeményezett szerződések megkötése érdekében, és e szerződéseket a 2001. szeptember 13‑i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvben foglalt eljárások alkalmazása nélkül, különösen pedig a megfelelő hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül kötötte meg – nem teljesítette az említett irányelvből, különösen pedig annak 11., 15. és 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
*Az eljárás nyelve: olasz.