1. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/434 irányelv
(90/434 tanácsi irányelv, 2. cikk, d) pont)
2. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás
(EK 249. cikk, (3) bekezdés)
3. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/434 irányelv
(90/434 tanácsi irányelv, 11. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
1. A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az általa bevezetett közösségi adózási rendszer, amely különböző típusú adóelőnyöket foglal magában, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden egyesülésre, szétválásra, eszközátruházásra és részesedéscserére, tekintet nélkül kiváltó okaikra, legyenek azok pénzügyiek, gazdaságiak vagy kifejezetten adójellegűek.
E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ezen irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti, valamely részesedéscsere keretében a megszerzett társaság tagjai számára nyújtott „készpénzfizetés” fogalma a szerzési ügylet keretében fizetett tényleges ellenérték jellegével bíró pénzbeli ellenszolgáltatás, amelyről a felek az ügylet hátterében meghúzódó esetleges okoktól függetlenül a megszerző társaság tőkéjét képviselő értékpapírok megszerzése mellett kötelező erővel megállapodtak. Ezért az említett rendelkezés értelmében a „készpénzfizetést” nem lehet a megszerző társaság által a megszerzett társaság tagjai számára nyújtott pénzbeni ellenszolgáltatásnak tekinteni önmagában a szerzési ügylettel való egyszerű időbeli vagy más kapcsolat, vagy esetleges csalárd szándék miatt. Ellenkezőleg, minden esetben szükséges annak a körülmények összességére tekintettel történő megvizsgálása, hogy a szóban forgó szolgáltatás a szerzési ügylet keretében kötelezően fizetendő ellenszolgáltatás jellemzőivel rendelkezik‑e.
Ebből következően a megszerző társaság által röviddel a részesedések cseréjét követően a megszerzett társaság tagjai számára fizetett osztalék, amely azonban nem képezi részét a megszerző társaság által fizetendő ellenértéknek, nem számítható bele az irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti „készpénzfizetésbe”.
(vö. 27–31., 33., 48. pont és a rendelkező rész)
2. A nemzeti jog alkalmazása során valamely tagállam minden hatósága köteles azt a közösségi irányelvek szövege és céljai lehető legnagyobb mértékű tekintetbe vételével értelmezni, az irányelvben meghatározott eredmény elérése céljából. Noha igaz az, hogy az irányelvnek megfelelő értelmezés követelménye nem vezethet oda, hogy egy irányelv önmagában, függetlenül az átültető belső jogszabálytól, kötelezettségeket keletkeztessen magánszemélyekkel szemben, vagy büntetőjogi felelősséget keletkeztessen, illetve súlyosítsa azt azok tekintetében, akik rendelkezései megszegésével járnak el, mindazonáltal elfogadott, hogy az állam főszabály szerint hivatkozhat a magánszemélyekkel szemben a nemzeti jog irányelvnek megfelelő értelmezésére.
(vö. 45. pont)
3. A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 90/434 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok az irányelv rendelkezéseinek, vagy ezek bármely részének az alkalmazását visszautasíthatják, vagy megvonhatják az azokból származó előnyöket, ha úgy tűnik, hogy a részesedéscsere alapvető célkitűzése vagy alapvető célkitűzéseinek egy része az adó kijátszására vagy az adó elkerülésére irányul.
Amennyiben fennállnak bizonyos jelek, amelyek adott esetben igazolhatnák az említett cikk alkalmazását, ám az érintett tagállam nemzeti joga nem tartalmaz semmilyen különös, azt átültető rendelkezést, a szóban forgó részesedéscserék adóztatása igazolható lehet, ha a nemzeti jogban van olyan rendelkezés vagy általános elv, amelynek értelmében tilos a joggal való visszaélés, vagy más, az adókijátszásra vagy adóelkerülésre vonatkozó általános rendelkezés, amelyet az említett cikkel összhangban lehetne értelmezni.
(vö. 37., 39., 46., 48. pont és a rendelkező rész)