1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok
(EK 43. és EK 48. cikk)
2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok
(EK 43. és EK 48. cikk)
1. Az EK 43. cikkel és az EK 48. cikkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hátrányos megkülönböztetést alkalmazva korlátozza a letelepedés szabadságát azzal, hogy a külföldi illetőségű anyavállalatra hárítja az osztalék adózásának terhét, míg szinte teljes mértékben mentesíti e teher alól a belföldi illetőségű anyavállalatokat.
Ugyanis az anyavállalatok között a székhely alapján az osztalék tekintetében alkalmazott ilyen eltérő adójogi bánásmód kevésbé vonzóvá teszi a más tagállamokban letelepedett társaságok számára, hogy letelepedési szabadságukat gyakorolják, aminek folytán e társaságok lemondhatnak arról, hogy leányvállalatot alapítsanak vagy tartsanak fenn az ezen intézkedést hozó tagállamban, és korlátozza a letelepedés szabadságát, ami főszabály szerint tilos az EK 43. cikk és az EK 48. cikk alapján.
Az igaz, hogy az adott tagállam által a belföldi illetőségű társaság által felosztott nyereség sorozatos, illetve kettős adóztatásának elkerülése, illetve mérséklése érdekében hozott intézkedések szempontjából az osztalékban részesülő belföldi illetőségű részvényesek helyzete nem feltétlenül hasonló a másik tagállamban illetőséggel rendelkező osztalékban részesülő részvényesek helyzetéhez. Mindenesetre attól kezdve, hogy valamely tagállam egyoldalúan vagy egyezmények útján jövedelemadót vet ki a belföldi illetőségű társaságok által nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű részvényeseknek fizetett osztalékra is, ezen külföldi illetőségű részvényesek helyzete hasonló a belföldi illetőségű részvényesek helyzetéhez.
Ha a tagállam úgy döntött, hogy kivonja a belföldi illetőségű személyeket a leányvállalatok anyavállalataik részére osztalékként felosztott nyereségének sorozatos adóztatása alól az ilyen osztalékok adómentessége révén, a külföldi illetőségű személyekre is ki kell terjesztenie e kedvezményt, amennyiben az e külföldi illetőségű személyekre vonatkozó hasonló adóztatás e tagállam adóztatási jogának e személyekkel szembeni gyakorlásából ered.
(vö. 29–30., 34–35., 37., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Az EK 43. cikkel és az EK 48. cikkel még abban az esetben is ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely kizárólag a külföldi illetőségű anyavállalatok számára írja elő a belföldi illetőségű leányvállalataik által fizetett osztalék forrásadó útján történő adóztatását, ha a szóban forgó tagállam és valamely másik tagállam közötti adóegyezmény, amely megengedi e forrásadó alkalmazását, lehetővé teszi a fenti nemzeti szabályozás alkalmazása következtében viselt adótehernek az e másik tagállamban fizetendő adóba történő beszámítását, azonban az anyavállalat számára lehetetlen ezen adónak az egyezmény szerinti beszámítása e másik tagállamban.
Az ilyen egyezményből és szabályozásból következő eltérő adójogi bánásmód, függetlenül annak terjedelmétől, hátrányosan megkülönbözteti az anyavállalatokat azok székhelye alapján, ami összeegyeztethetetlen a Szerződés által szavatolt letelepedés szabadságával.
(vö. 49., 56. pont és a rendelkező rész 2. pontja)