C‑27/05. sz. ügy
Elfering Export GmbH
kontra
Hauptzollamt Hamburg-Jonas
(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Export‑visszatérítések – Anyagi feltétel – 800/1999/EK rendelet – Marhahús – A termék származására vonatkozó bizonyíték hiánya – A szankciók alkalmazhatósága”
Az ítélet összefoglalása
Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export-visszatérítések
(800/1999 bizottsági rendelet, 5. cikk, (4) bekezdés, valamint 51. cikk, (2) bekezdés)
A kiviteli nyilatkozatra előírt formanyomtatványon szereplő, a visszatérítési kérelem tárgyát képező termék közösségi származására vonatkozó nyilatkozat olyan információnak minősül, amelyet a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló 800/1999 rendelet 51. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének együttes alkalmazásában szankció terhe mellett kell közölni.
(vö. 35. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2006. április 27.(*)
„Export‑visszatérítések – Anyagi feltétel – 800/1999/EK rendelet – Marhahús – A termék származására vonatkozó bizonyíték hiánya – A szankciók alkalmazhatósága”
A C‑27/05. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (Németország) a Bírósághoz 2005. január 27‑én érkezett 2005. január 5‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Elfering Export GmbH
és
a Hauptzollamt Hamburg‑Jonas
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann, K. Lenaerts, Juhász E. (előadó) és E. Levits bírák,
főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. január 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Elfering Export GmbH képviseletében O. Wenzlaff és U. Schrömbges Rechtsanwälte,
– a Hauptzollamt Hamburg-Jonas képviseletében S. Plenter, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. C. Schieferer, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló [helyesen: a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló], 1999. április 15‑i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; helyesbítés: HL 1999. L 180., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.; a továbbiakban: a 800/1999 rendelet) 5. cikke (4) bekezdésének és 51. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 A kérelmet az Elfering Export GmbH (a továbbiakban: Elfering Export) és a Hauptzollamt Hamburg‑Jonas (Hamburg‑Jonas Fővámhatóság, a továbbiakban: Hauptzollamt) között a Hauptzollamt által az Elfering Exporttal szemben az export‑visszatérítés iránti kérelmet követően megállapított szankció tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.
A közösségi jogi háttér
3 Az 800/1999 rendelet (4), (12), (63) és (64) preambulumbekezdése szerint:
„mivel e rendelet értelmében a kivitel napja az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják azt a cselekményt, amellyel a bejelentő kifejezésre juttatja azon termékek kivitelének szándékát, amelyek után export-visszatérítésben óhajt részesülni; mivel e cselekmény célja, hogy felhívja a figyelmet, különösen a vámhatóságokét arra a tényre, hogy a szóban forgó műveletet közösségi alapok segítségével végzik[,] annak érdekében, hogy az említett vámhatóságok elvégezhessék a megfelelő ellenőrzéseket; mivel az elfogadás alkalmával [helyesen: időpontjában] a termékeket vámfelügyelet alá helyezik tényleges kivitelük megtörténtéig; mivel ez az időpont az exportált termék mennyiségének, természetének és jellemzőinek meghatározásához hivatkozásként szolgál [helyesen: mivel ez az időpont irányadó az exportált termék mennyiségének, természetének és jellemzőinek meghatározása során];
[…]
mivel az e rendeletben foglalt intézkedések csak azokra a termékekre vonatkoztathatók, amelyek szabad forgalomban vannak, és amelyek, adott esetben, közösségi származásúak; […]
[…]
mivel a közösségi szabályok kizárólag objektív szempontok alapján rendelkeznek az export-visszatérítés nyújtásáról, különösen az exportált termék mennyiségére, jellegére és jellemzőire, valamint földrajzi rendeltetési helyére tekintettel; mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy megerősített intézkedéseket kell hozni a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok és különösen a csalások kiküszöbölésére; mivel e célból intézkedni kell a túlfizetett összegek behajtásáról, és a szankciókra tekintettel, ösztönözni kell az exportőröket a közösségi szabályok betartására [helyesen: mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok, és különösen a csalások kiküszöbölése érdekében folytatott küzdelem erősítése végett rendelkezni kell a jogosulatlanul kifizetett összegek behajtásáról és a szankciókról, ösztönözve az exportőröket a közösségi szabályok betartására];
[…]
mivel az export-visszatérítési rendszer megfelelő működésének biztosítására szankciókat kell alkalmazni, tekintet nélkül a szabálytalanság szubjektivitására; mivel azonban egyes esetekben célszerű eltekinteni a szankcióktól, különösen amikor az illetékes hatóság nyilvánvaló szabálytalanságot állapít meg, és a szándékosság miatt szigorúbb szankciókat kell alkalmazni; mivel, az ilyen intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak, kellő visszatartó erejűnek, és egységesen alkalmazottnak kell lenniük valamennyi tagállamban [helyesen: tekintet nélkül a szabálytalanság szubjektív körülményeire; mivel azonban egyes esetekben – különösen az illetékes hatóság által elismert nyilvánvaló tévedés esetén – célszerű eltekinteni a szankcióktól, illetve szándékos cselekmények esetén szigorúbb szankciókat kell alkalmazni; mivel az ilyen intézkedések szükségesek, és az ilyen intézkedéseknek arányosaknak és kellően visszatartó erejűeknek kell lenniük, és valamennyi tagállamban egységesen kell alkalmazni őket];”
4 A rendelet 5. cikke ekként rendelkezik:
„(1) »A kivitel napja« az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot.
(2) A kiviteli nyilatkozat elfogadásának napja határozza meg:
a) az alkalmazandó visszatérítési rátát, amennyiben a visszatérítést előzetesen nem rögzítették;
b) a visszatérítési ráta esetleges kiigazítását, amennyiben ezt előzetesen így rögzítették [helyesen: amennyiben a visszatérítést előzetesen rögzítették];
c) az exportált termék mennyiségét, jellegét és jellemzőit.
(3) Bármely más cselekményt, amely jogilag azonos hatású a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, azzal egyenértékűnek kell tekinteni [helyesen: A kiviteli nyilatkozat elfogadásával azonos joghatással bíró bármely más cselekményt azzal egyenértékűnek kell tekinteni].
(4) A visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor felhasznált okmánynak tartalmaznia kell a visszatérítés [helyesen: a visszatérítés összegének] kiszámításához szükséges minden adatot, különösen:
a) termékek esetében:
– a termékek leírását, adott esetben egyszerűsített formában, az export-visszatérítési nómenklatúra szerint, a visszatérítésinómenklatúra-kóddal együtt, illetve ha az a visszatérítés [helyesen: a visszatérítés összegének] kiszámításához szükséges, az érintett termékek összetételét vagy az arra való hivatkozást,
– a termékek nettó tömegét vagy, adott esetben, a visszatérítés [helyesen: a visszatérítés összegének] kiszámításához használandó mértékegységben kifejezett mennyiséget;
(b) áruk esetében az 1222/94/EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.
[…]”
5 A rendelet 11. cikkének szövege szerint:
„(1) Visszatérítés olyan termékekre kerül kifizetésre, amelyek függetlenül a csomagolást érintő vámhelyzettől [helyesen: Kizárólag azon termékek tekintetében nyújtható visszatérítés, amelyek a csomagolás vámjogi minősítésére való tekintet nélkül]:
– közösségi származásúak[,] és szabad forgalomban vannak a Közösségen belül, vagy
– szabad forgalomban vannak a Közösségen belül, vagy
– szabad forgalomban vannak a Közösségen belül, ebben az esetben a visszatérítés összege az import időpontjában beszedett importteherre korlátozódik [helyesen: a visszatérítésnek a behozatalkor beszedett importterhek mértékére való korlátozásával vannak szabad forgalomban a Közösségen belül].
A szóban forgó termék közös piacának szervezésére vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg a termékre vonatkozó feltételeket az első albekezdés szerint [helyesen: Az egyes termékek első albekezdés szerinti minősítését az érintett közös piac szervezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések határozzák meg].
(2) Amikor a visszatérítést azzal a feltétellel adják meg, hogy a termék közösségi származású, az exportőrök származási nyilatkozatot tesznek a (2) és (3) albekezdésekben meghatározottak szerint a hatályos közösségi szabályok alapján [helyesen: Ha a visszatérítés feltétele a termék közösségi származása, az exportőr – a hatályos közösségi szabályoknak megfelelően – köteles nyilatkozni a második és harmadik albekezdés szerint meghatározott származásról].
A visszatérítés megítéléséhez a termékek akkor számítanak közösségi származásúnak, ha azokat teljes mértékben a Közösségben állítják elő, vagy ha utolsó lényeges feldolgozásukon vagy megmunkálásukon a Közösségben estek át a 2913/92/EGK rendelet 23. vagy 24. cikkének előírásai szerint.
Az (5) bekezdés sérelme nélkül a következőkből előállított termékek nem jogosultak visszatérítésre:
– a Közösségből származó anyagok, és
– a harmadik országokból importált és az 1) cikkben említett előírások által érintett mezőgazdasági anyagok, amelyek nem estek át lényeges feldolgozáson a Közösségben.
[Helyesen: Az (5) bekezdés sérelme nélkül, nem felelnek meg a visszatérítés feltételeinek az alábbi anyagok együttes felhasználásával előállított termékek:
– a Közösségből származó anyagok, és
– az 1. cikkben említett rendeletek hatálya alá tartozó, harmadik országból importált mezőgazdasági anyagok, amelyek a Közösségben nem estek át lényeges feldolgozáson.]
[…]
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt nyilatkozatok ellenőrzése ugyanolyan módon történik, mint a kiviteli nyilatkozatokban foglalt más adatoké.
[…]”
6 A 800/1999 rendelet 51. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Amennyiben megállapításra kerül, hogy export-visszatérítés kifizetésekor valamely exportőr a jogosultságot meghaladóan igényelt visszatérítést, a szóban forgó kivitel után járó visszatérítés a tényleges exportált termékekre járó összeg lesz, amelyet csökkenteni kell a következőkkel [helyesen: Amennyiben megállapításra kerül, hogy az exportőr az export-visszatérítés igénylése során az őt megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést kért, a szóban forgó kivitel után járó visszatérítés a ténylegesen megvalósult export után járó összeg lesz, amelyet az alábbi összegekkel kell csökkenteni]:
a) az igényelt visszatérítés és a tényleges exportra vonatkozó visszatérítés közötti különbség fele [helyesen: az igényelt visszatérítés és a ténylegesen megvalósult export után járó visszatérítés közötti különbség fele];
b) az igényelt visszatérítés és az abban az esetben járó visszatérítés közötti különbség kétszerese, amelyről az exportőr szándékosan adott meg téves adatokat [helyesen: az igényelt visszatérítés és az exportőrt megillető visszatérítés különbségének kétszerese, ha az exportőr szándékosan szolgáltatott hamis adatokat].
(2) Az igényelt visszatérítést az 5. [cikk] vagy 26. cikk (2) bekezdése szerint megadott adatokból kiszámított összegnek kell tekinteni. Amennyiben a visszatérítés [helyesen: a visszatérítési ráta] a rendeltetési hely szerint változik, az igényelt visszatérítés differenciált részét a 49. cikk szerint megadott mennyiségre, súlyra és rendeltetési helyre vonatkozó adatok felhasználásával kell kiszámítani.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában megállapított bírság [helyesen: szankció] nem alkalmazható:
a) vis maior eseteiben;
b) kivételes esetekben, amikor az exportőr, saját kezdeményezésre, közvetlenül azután, hogy tudomására jut, hogy az igényelt visszatérítés túllépi a jogosan járót, és erről írásban értesíti az illetékes hatóságot, kivéve ha az illetékes hatóság tájékoztatja az exportőrt, hogy a kérelmet kivizsgálni szándékozik, vagy erről az exportőr más módon tudomást szerez, illetve ha az illetékes hatóság már megállapította, hogy az igényelt visszatérítés jogosulatlan [helyesen: kivételes esetekben, amikor az exportőr megállapítja, hogy az igényelt visszatérítés összege túl nagy, és erről önként, haladéktalanul, írásban tájékoztatja az illetékes hatóságot, kivéve ha az illetékes hatóság korábban arról tájékoztatta az exportőrt, hogy meg kívánja vizsgálni a kérelmét, vagy az exportőr más úton tudomást szerzett a hatóság e szándékáról, vagy az illetékes hatóságok már megállapították az igényelt visszatérítés szabálytalan jellegét];
c) az igényelt visszatérítés nyilvánvaló hibája esetében, amelyet az illetékes hatóságok felismertek [helyesen: az igényelt visszatérítésnek az illetékes hatóságok által elismert nyilvánvaló hibája esetén];
d) olyan esetekben, amelyekben az igényelt visszatérítés megfelel az 1222/94/EK rendeletnek, és különösen annak 3. cikk (2) bekezdésének és kiszámítása egy meghatározott időszak során átlagos mennyiségek alapján történt [helyesen: olyan esetekben, amelyekben az igényelt visszatérítés megfelel az 1222/94/EK rendeletnek, különösen e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének, és kiszámítása valamely adott időszak során használt átlagos mennyiségek alapján történt];
e) súlymódosítás esetében, amennyiben a súlykülönbséget az alkalmazott mérési módszerben fennálló különbség okozza [helyesen: súlymódosítás esetén, amennyiben a súlykülönbség másik mérési módszer alkalmazásából adódik].
(4) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában megállapított csökkentés negatív előjelű összeget eredményez, az exportőrnek ezt az összeget kell megfizetnie.
(5) Amennyiben az illetékes hatóságok azt állapítják meg, hogy az igényelt visszatérítés hibás, és az export nem történt meg, következésképpen a visszatérítés nem csökkenthető, az exportőrnek azt az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti bírságot kell megfizetnie [helyesen: Amennyiben az illetékes hatóságok azt állapítják meg, hogy az igényelt visszatérítés összege téves, hogy az export nem történt meg, és hogy következésképpen a visszatérítés csökkentése nem lehetséges, az exportőrnek azt az (1) bekezdés a) vagy b) pontjának megfelelő szankciót kell megfizetnie], amely akkor lenne alkalmazható, ha az export megvalósult volna. Amennyiben a visszatérítési ráta a rendeltetési hely szerint változik, a legkisebb pozitív rátát, vagy amennyiben az magasabb, a 24. cikk (2) vagy 26. cikk (4) bekezdése szerint a rendeltetési helyre vonatkozó jelzés szerinti [helyesen: a 24. cikk (2) vagy a 26. cikk (4) bekezdésének megfelelően feltüntetett rendeltetési helyre vonatkozó megjegyzés szerinti] rátát kell alkalmazni az igényelt visszatérítés és az alkalmazott [helyesen: alkalmazandó] visszatérítés kiszámítására, kivéve amennyiben kötelező rendeltetési hely volt kikötve.
(6) A (4) és (5) bekezdés szerinti kifizetésre [helyesen: befizetésre] a kérelem [helyesen: fizetési felszólítás] kézhezvételétől számított 30 napon belül kerül sor. Amennyiben ezt a határidőt nem tartják be, [helyesen: E határidő elmulasztása esetén] az exportőr az 52. cikk (1) bekezdésében említett mértékű kamatot fizeti a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30. naptól az igényelt összeg befizetését megelőző napig terjedő időszakra.
(7) A bírságok nem alkalmazhatók rögtön, ha az igényelt visszatérítés nagyobb, mint a 4. cikk (2), 18. cikk (3), 35. cikk (2) bekezdése és/vagy az 50. cikk szerint járó visszatérítés [helyesen: A szankciók nem kizárólag abban az esetben alkalmazandók, ha az igényelt visszatérítés nagyobb, mint a 4. cikk (2), a 18. cikk (3), a 35. cikk (2) bekezdése és/vagy az 50. cikk szerint járó visszatérítés].
(8) A bírságok [helyesen: szankciók] a nemzeti szinten megállapított egyéb bírságoktól [helyesen: szankcióktól] függetlenül alkalmazandók.
(9) A tagállamok lemondhatnak a kiviteli nyilatkozatonként legfeljebb 60 eurót kitevő összegű bírságok [helyesen: szankciók] behajtásáról.
(10) Amennyiben a kiviteli nyilatkozaton vagy fizetési nyilatkozaton feltüntetett termékre nem vonatkozik az engedély, visszatérítés nem nyújtható[,] és az (1) bekezdés nem alkalmazható.
(11) Amennyiben a visszatérítést előzetesen rögzítették, a bírság [helyesen: szankció] kiszámítása az azon a napon érvényes visszatérítési ráták alapján történik, amelyen az engedély iránti kérelmet benyújtották, figyelmen kívül hagyva a 4. cikk (1) bekezdése szerint elveszett visszatérítést, vagy a 4. cikk (2) vagy 18. cikk (3) bekezdése szerinti visszatérítés-csökkentést. Amennyiben szükséges, e rátákat ki kell igazítani a kiviteli nyilatkozat vagy fizetési nyilatkozat elfogadásának napján.”
7 A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 25. kötet, 339. o) 33. cikke ekként rendelkezik:
„[…]
(6) Visszatérítés csak igény [helyesen: kérelem] benyújtása és a vonatkozó kiviteli engedély bemutatása mellett jár.
[…]
(9) A visszatérítést akkor fizetik, ha igazolták[, hogy]:
– a termékek közösségi eredetűek,
– a termékeket a Közösségből [helyesen: Közössé] exportálták […].
[…]
(10) A (9) bekezdés első [franciabekezdésének] sérelme nélkül, ha a 43. cikkben megállapított eljárással ilyen eltérést nem engedélyeztek, harmadik országból importált és harmadik országba reexportált termékekre visszatérítés nem fizethető.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8 Az Elfering Export 2000. augusztus 30‑i kiviteli nyilatkozatában 6090,50 kg fagyasztott marhahús Oroszországba történő kivitelét jelentette be a Hauptzollamt Münster – Zollamt Coesfeld – részére, amely szállítmány tekintetében export‑visszatérítést igényelt. Az Elfering Export kiviteli nyilatkozatában szerepeltetett adatok szerint a visszatérítési kérelem tárgyát képező áruk Németországból származnak.
9 A Hauptzollamt 2001. január 24‑i határozatával elutasította az igényelt visszatérítést azon indokkal, hogy az exportált termékek a 800/1999 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben nem „megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségűek [helyesen: egészségügyileg nem megfelelő, a jogszabályi követelményeket nem kielégítő és nem kereskedelmi minőségűek]”. Az Oberfinanzdirektion Hamburg (hamburgi regionális adóigazgatóság) vámügyi ellenőrző és oktatási intézménye fagyasztás okozta károsodás látható nyomait fedezte fel az vámkezelt árukból vett mintákon.
10 A Hauptzollamt másik, 2001. március 20‑i határozatában a 800/1999 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján 1910,41 DEM összegű szankcióval sújtotta az Elfering Exportot azon indokkal, hogy a társaság az őt megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést igényelt.
11 Az Elfering Export sikertelen közigazgatási jogorvoslati eljárást követően 2003 március 13‑án keresetet nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy a Hauptzollamtot kötelezzék, hogy a visszatérítést fizesse ki a társaság részére, valamint azt, hogy a 2001. március 20‑i, szankciót megállapító határozatot helyezzék hatályon kívül.
12 Az eljárás során a Hauptzollamt előadta, hogy az export‑visszatérítés iránti kérelem teljesítésének az a tény is akadályát képezi, hogy az Elfering Export nem bizonyította a kérelme tárgyát képező áruk közösségi származását. Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság 2004. december 20‑i határozatával elkülönítette az ügyeket.
13 Az első ügyben elutasították a keresetet, amennyiben az a Hauptzollamtnak az export‑visszatérítés megfizetésére való kötelezésére irányult. A kérdést előterjesztő bíróság 2004. december 20‑i határozatában úgy ítélte meg, hogy ugyan a fagyasztás okozta károsodásnak a bejelentett árukból vett mintákon történő kimutatása nem akadályozza a visszatérítés iránti kérelem teljesítését, mivel ez a jelen ügyben nem zárja ki a szóban forgó áruk „egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő és kereskedelmi minőség[ét]”, a keresetet azonban el kell utasítani, mivel az Elfering Export nem bizonyította az általa exportált termékek közösségi származását.
14 Ami a kérdést előterjesztő bíróság előtt a szankció tárgyában még folyamatban lévő másik ügyet illeti, az Elfering Export a szankciót megállapító határozat hatályon kívül helyezését, a Hauptzollamt pedig a kereset elutasítását kéri.
15 Mivel úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban a közösségi jog értelmezése szükséges, a Finanzgericht Hamburg akként határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A kiviteli nyilatkozatra előírt formanyomtatványon szereplő, a visszatérítés tárgyát képező termék közösségi származására vonatkozó nyilatkozat olyan információnak minősül‑e, amelyet a 800/1999/EK rendelet 51. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének együttes alkalmazásában szankció terhe mellett kell közölni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
16 A 800/1999 rendelet 11. cikkének és az 1254/1999 rendelet 33. cikke (9) bekezdésének szövegéből következően a marha- és borjúhús piacán az export‑visszatérítések nyújtásának anyagi feltétele a termék közösségi származása.
17 E következtetés a 800/1999 rendelet rendszertani elemzéséből is következik, mivel annak 11. cikkét a rendelet II. címének „Visszatérítésre való jogosultság” elnevezésű 1. fejezete tartalmazza. E fejezet állapítja meg a visszatérítési jogosultság anyagi feltételeit.
18 Ezen anyagi feltétel teljesítése érdekében nyilatkozni kell az áru közösségi származásáról, és azt bizonyítani kell. Az 1254/1999 rendelet 33. cikkének (9) bekezdése szerint a visszatérítést akkor fizetik, ha igazolták, hogy a termékek közösségi eredetűek. Amint azt a Bíróság utoljára az 1998. július 20‑i 1633/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 210., 17. o.) módosított, a marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1968. június 27‑i 805/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 148., 24. o.) 13. cikkének jogszabályi hátterét illetően – amely jogszabályi háttér hasonló a 1254/1999 rendeletéhez, amelynek 49. cikke a (38) preambulmbekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezi a módosított 805/68 rendeletet – már megállapította, nem kétséges, hogy a származásra vonatkozó bizonyítékot az exportőrnek kell szolgáltatnia (lásd e tekintetben a C‑309/04. sz. Fleisch‑Winter-ügyben 2005. december 1‑jén hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 26. pontját).
19 Az exportnyilatkozatoknak a nemzeti hatóságok általi, a 800/1999 rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében előírt ellenőrzése nem mentesíti az exportőrt a termékek közösségi származásának bizonyítására vonatkozó kötelezettsége alól. Éppen ellenkezőleg, általában ezen ellenőrzés során derül ki, hogy szükség van a bizonyítékok exportőrtől való bekérésére.
20 Mivel az exportőrnek a közösségi származás bizonyítására vonatkozó kötelezettsége világos és egyértelmű, azt kell megvizsgálni, hogy e kötelezettség elmulasztása a 800/1999 rendelet 51. cikkében rögzített szankció alkalmazását eredeményezi‑e, vagy sem.
21 Nem vitás, hogy az Elfering Export jelezte, hogy a visszatérítés iránti kérelme tárgyát képező áruk Németországból származnak, és az sem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egy másik határozatában már megállapította, hogy az Elfering Export nem bizonyította a szóban forgó termékek e tagállami vagy közösségi származását.
22 A 800/1999 rendelet 51. cikkének (1) bekezdése szerint az exportőrt akkor sújtja szankció, ha az őt „megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést kért”. E cikk (2) bekezdése szerint „[a]z igényelt visszatérítést az 5. [cikk] vagy 26. cikk (2) bekezdése szerint megadott adatokból kiszámított összegnek kell tekinteni”.
23 Az Elfering Export egyik fő érve az, hogy a 800/1999 rendelet 51. cikkének (2) bekezdése – a 26. cikk nem lévén releváns az alapügyben – kizárólag a rendelet 5. cikkére utal, nem pedig annak 11. cikkére, amely kötelezettségeket állapít meg a visszatérítés iránti kérelem tárgyát képező termékek tekintetében. Az Elfering Export álláspontja szerint nem a termék származására vonatkozó téves adat, hanem kizárólag a rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglaltakra vonatkozó adatok pontatlansága, de bármely esetben is kizárólag a termékek fizikai jellemzőire vonatkozó adatok pontatlansága eredményezheti szankció megállapítását.
24 Ezen álláspont nem fogadható el.
25 A kérdést előterjesztő bírósággal és az Európai Közösségek Bizottságával egyezően először is meg kell állapítani, hogy az adatoknak a 800/1999 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt felsorolása nem kimerítő jellegű. Ezt már a Bíróság is megállapította a mezőgazdasági termékek export‑visszatérítési rendszerének alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló [helyesen: a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló], 1987. november 27‑i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) szövege kapcsán, amely hasonló a 3665/87 rendeletet hatályon kívül helyező és az annak helyébe lépő 800/1999 rendelet szövegéhez (lásd a Fleisch‑Winter-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 29. pontját).
26 A 800/1999 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja megköveteli, hogy az exportőr minden olyan adatot megadjon, amely a visszatérítés összegének kiszámításához szükséges, és a „különösen” kifejezés arra utal, hogy a közösségi jogalkotó ezen adatok közül csak néhányat határoz meg kifejezetten. A „minden adat” szóösszetétel jelentése nem korlátozható a termék fizikai jellemzőire, hanem az export‑visszatérítés nyújtásának feltételeire vonatkozó valamennyi információra vonatkozik.
27 Amint azt a Bizottság joggal megjegyezte: az e rendelkezésben említett adatok nem kizárólag a visszatérítés pontos összegének számtani meghatározását szolgálják, hanem elsősorban inkább annak megállapítását, hogy fennáll‑e a visszatérítési jogosultság, vagy sem. Akként kell tehát értelmezni a 800/1999 rendelet 51. cikkének (1) bekezdését, amely szerint szankció kerül megállapításra akkor, ha az „exportőr […] az őt megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést kért”, hogy nemcsak akkor kell úgy tekinteni, hogy ezen exportáló az őt megilletőnél nagyobb összegű visszatérítést kért, ha az indokolatlan különbözet az általa szolgáltatott adatok figyelembevételéből adódik, hanem akkor is, ha bebizonyosodik, hogy az exportőr nem jogosult a visszatérítésre, azaz a visszatérítés összege nulla.
28 Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a 800/1999 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett nyilatkozatokat, különösen a közösségi származásra vonatkozó nyilatkozatot ugyanolyan szempontok szerint ellenőrzik, mint a kiviteli nyilatkozatban foglalt egyéb körülményeket. E rendelkezés megerősíti, hogy a közösségi származásra vonatkozó nyilatkozat, valamint e körülmények ugyanazon jogi rendszerbe illeszkednek, következésképpen a szóban forgó termékek közösségi származásáról, illetve a fenti rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett valamely körülményről való tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség elmulasztására ugyanazon szankciórendszer alkalmazandó.
29 Az Elfering Export alaptalanul hivatkozik a 800/1999 rendelet 21. cikkében rögzített „egészségügyileg […] megfelelő, a jogszabályi követelményeket […] kielégítő és […] kereskedelmi” minőség követelményére, amikor azt sugallja, hogy e minőség teljesítésének elmulasztása sem jár szankció megállapításával. E követelmény ugyanis a termék közösségi származásának bizonyítására vonatkozó követelményhez hasonló szerepet játszik a 800/1999 rendelet rendszerén belül, és tiszteletben tartásuk elmulasztása általában mind a visszatérítési jogosultság, mind a szankció alkalmazása szempontjából ugyanazon jogkövetkezményekkel jár.
30 A Fleisch‑Winter-ügyben hozott ítéletben [hivatkozás fent] a Bíróság együttesen vizsgálta a visszatérítési jogosultság és az „egészségügyileg […] megfelelő, a jogszabályi követelményeket […] kielégítő és […] kereskedelmi” minőség követelményének való megfelelés hiánya miatt megállapított szankció kérdését, és mindkét kérdés tekintetében egységesen irányadó következtetéseket állapított meg. Jóllehet ezen ítéletben a Bíróságnak nem kellett a meghatározott visszatérítési jogosultság, illetve a szankció megalapozottságáról állást foglalnia, ezen ítéletet akként kell értelmezni, hogy – amennyiben a közösségi szabályozás nem ír elő mentességet – az exportőrt szankció sújtja akkor, ha az „egészségügyileg […] megfelelő, a jogszabályi követelményeket […] kielégítő és […] kereskedelmi” minőség követelményének való megfelelés hiánya miatt nem jogosult visszatérítésre.
31 Végezetül a 800/1999 rendelet célja elsődleges fontosságú a szóban forgó rendelkezések jelentőségének megállapítása szempontjából. A rendelet (63)preambulumbekezdése szerint e rendelkezések a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok, és különösen a csalások kiküszöbölése érdekében folytatott küzdelmet szolgálják, és a szankciók arra irányulnak, hogy az exportőröket a közösségi szabályok betartására ösztönözzék.
32 Meg kell jegyezni, hogy a szankciókra vonatkozó szabályok általában a „közösségi szabályozás” és nem csupán a közösségi szabályozás egy részének vagy meghatározott rendelkezéseinek tiszteletben tartását biztosítják.
33 A fel nem róható magatartás, valamint a szándékos cselekmény esetére alkalmazandó szankciókat a 800/1999 rendelet 51. cikkének (1) bekezdése egyhelyütt állapítja meg. Ebből következően nem lehet elfogadni azt álláspontot, miszerint az, ha az exportőr elmulasztja a 800/1999 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kifejezetten nem rögzített, azonban a rendelet 11. (a közösségi származás hiánya) és 21. cikkéből (egészségügyileg megfelelő, a jogszabályi követelményeket kielégítő és kereskedelmi minőség) eredő közösségi jogi követelmények tiszteletben tartását, nem vonja maga után a rendelet 51. cikkének alkalmazását, mivel ez az álláspont azon elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy az exportőr még akkor is elkerülhetné a szankciót, ha cselekménye szándékos volt.
34 Ilyen körülmények között az az álláspont, miszerint kizárólag a 800/1999 rendelet 5. cikke (4) bekezdésének a) pontjában kifejezetten felsorolt adatok pontatlansága von maga után szankciót, míg a rendelet II. címe 1. fejezetében foglalt anyagi feltételek hiánya nem eredményezi e joghátrány megállapítását, figyelmen kívül hagyja a rendelet célját, és súlyosan sérti a közös mezőgazdasági politika végrehajtásának hatékonyságát. Ezen álláspont alapján nemcsak a szabálytalanságok, hanem a csalások is következmények nélkül maradnának a közösségi jogban.
35 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a kiviteli nyilatkozatra előírt formanyomtatványon szereplő, a visszatérítési kérelem tárgyát képező termék közösségi származására vonatkozó nyilatkozat olyan információnak minősül, amelyet a 800/1999 rendelet 51. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének együttes alkalmazásában szankció terhe mellett kell közölni.
A költségekről
36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A kiviteli nyilatkozatra előírt formanyomtatványon szereplő, a visszatérítési kérelem tárgyát képező termék közösségi származására vonatkozó nyilatkozat olyan információnak minősül, amelyet a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítések rendszerének alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. április 15‑i 800/1999/EK bizottsági rendelet 51. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének együttes alkalmazásában szankció terhe mellett kell közölni.
Aláírások
* Az eljárás nyelve német.