1. Jelen ügyben újra a gépjármű-ágazatbeli régi csoportmentesség hatályának megszűnése és egy új csoportmentesség hatálybalépése áll a középpontban. Itt is arról a kérdésről van szó, hogy valamely új csoportmentesség hatálybalépése igazolhatja-e a fennálló forgalmazói megállapodások rövidebb felmondási idővel történő felmondását. Ugyanakkor jelen ügyben a semmisség kérdése is felmerül.

I – Jogi háttér

2. Az 1475/95/EK rendelet(2) tizenkilencedik preambulumbekezdése szerint:

„Az 5. cikk (2) bekezdésének 2) és 3) pontja, valamint az 5. cikk (3) bekezdése mentességi minimumkövetelményeket határoz meg a forgalmazási és szervizmegállapodások időtartamára és megszüntetésére vonatkozóan, mert a kereskedő által a szerződés szerinti áruk forgalmazásának és szervizelésének javítása érdekében végzett befektetések és a rövid lejáratú vagy rövid felmondási idővel megszüntethető megállapodás együttesen nagymértékben megnövelik a kereskedő függőségét a szállítótól. Hogy azonban a rugalmas és hatékony forgalmazási struktúrák kialakítása elé ne gördüljenek akadályok, el kell ismerni a szállító azon jogát, hogy megszüntesse a megállapodást, ha szükségessé válik a hálózat egészének vagy jelentős részének az átszervezése. […]”

3. Az 1475/95 rendelet 5. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja:

„(2) Ha a kereskedő a 4. cikk (1) bekezdésében említett, a forgalmazási és a vevőszolgálati struktúra javítására irányuló kötelezettségeket is vállal, akkor a mentesség azzal a feltétellel áll fenn, hogy:

[…]

2) a megállapodás tartama legalább öt év, vagy ha határozatlan időre szól, akkor a megállapodás rendes felmondási ideje mindkét szerződő fél számára legalább két év; ez a határidő lerövidülése esetén legalább egy év,

[…]

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mentességi feltételek nem sértik:

a szállító azon jogát, hogy a megállapodást legalább egyéves felmondási idővel megszüntesse, ha a hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése szükséges.”

4. A Bizottság ezen rendelethez kapcsolódó végrehajtási útmutatóban a forgalmazói megállapodás korábban történő felmondásával kapcsolatos 16. kérdés a) pontjára adott válaszában kifejezetten ezzel foglalkozik. Lényegében kifejti, hogy a gyártó jogosult korábban (egyéves felmondási idővel) felmondani a megállapodást, amennyiben a hálózata egészének vagy jelentős részének átszervezése szükséges; hogy a rövidebb felmondási idővel történő felmondás lehetősége azért került bevezetésre, hogy a gyártó rugalmasan alakíthassa forgalmazási rendszerét; hogy az átszervezés szükségessége felmerülhet például a versenytársak magatartása vagy a gazdasági körülmények alakulása folytán, és hogy a gyártó hálózata sajátos felépítésének esetről-esetre való vizsgálata során lehet eldönteni, hogy a hálózat „jelentős” része érintett‑e; továbbá hogy a „jelentős” kifejezés mind gazdasági, mind földrajzi szempontra utal, amely az adott tagállamban lévő hálózatra vagy annak egy részére korlátozódhat.

5. 2002. október 1‑jétől kezdődően az 1400/2002/EK bizottsági rendelet(3) lépett az 1475/95 rendelet helyébe, amely a 13. cikke értelmében 2002. szeptember 30-ig volt hatályban.

6. A 1400/2002 rendelet tizenkettedik preambulumbekezdése szerint:

„Az érintett vállalkozások piaci részesedésétől függetlenül ez a rendelet nem érinti azokat a vertikális megállapodásokat, amelyek egyes olyan, szigorúan versenyellenes korlátozásokat (különösen súlyos korlátozásokat) tartalmaznak, amelyek általában még az alacsony piaci részesedés esetében is észrevehetően korlátozzák a versenyt, és amelyek nem nélkülözhetetlenek a fent említett pozitív hatások kiváltásához. Ez különösen azokat a vertikális megállapodásokat érinti, amelyek olyan korlátozásokat tartalmaznak, mint például a minimális vagy rögzített viszonteladási árak és – meghatározott kivételekkel – annak a területnek vagy azoknak a fogyasztóknak korlátozása, amelyen és akiknek a forgalmazó vagy a javítóműhely eladhatja a szerződés szerinti árukat vagy szolgáltatásokat. Az ilyen megállapodások nem mentesíthetők.”

7. A rendelet 4. cikke ezt annyiban pontosítja, hogy a mentességet nem lehet alkalmazni azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek célja a rendelkezésben konkrétan felsorolt korlátozások (összesen 13), az úgynevezett „különösen súlyos korlátozások” valamelyike.

8. Ezen új rendelet átmeneti rendelkezést tartalmazó 10. cikke előírja:

„A 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom nem alkalmazható a 2002. október 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszakban a 2002. szeptember 30‑án már hatályban lévő azon megállapodások tekintetében, amelyek nem teljesítik az e rendeletben előírt mentességi feltételeket, viszont teljesítik az 1475/95/EK rendeletben előírt mentességi feltételeket.”

9. Az ezen rendelettel kapcsolatos végrehajtási útmutatóban a Bizottság a 20. kérdésre adott válaszban a következőket írja:

„Az 1475/95 rendelet 2002. szeptember 30‑i lejárta és annak új rendelettel való felváltása önmagában nem vonja maga után, hogy szükség van a hálózat átszervezésére. A rendelet hatálybalépését követően a járműgyártó mégis úgy dönthet, hogy alapvetően átszervezi a hálózatát. Az 1475/95 rendeletnek történő megfelelés érdekében, és hogy ezáltal részesülni lehessen az átmeneti időszak kedvezményéből, a szerződések rendes megszűnéséről szóló értesítéseket két évvel előbb kell megküldeni, kivéve, ha átszervezést határoztak el, vagy ha kártalanításfizetési kötelezettség áll fenn.”

1. A végrehajtási útmutató a 68. kérdésre adott válasz negyedik bekezdésében a következőket tartalmazza:

„Azon objektív kérdés, hogy szükség van‑e a hálózat átszervezésére, vagy sem, és az a tény, hogy a szállító az átszervezést szükségesnek tekinti, még nem oldja meg az ügyet vita esetén. Ilyen esetben a nemzeti bíróságnak vagy választott bíróságnak kell eldöntenie az ügyet a körülményekre való tekintettel.”

II – A tényállás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

A – Az alapeljárás tényállása

10. 1996-ban az A. Brünsteiner GmbH (a továbbiakban: Brünsteiner), továbbá az Autohaus Hilgert GmbH (a továbbiakban: Hilgert) forgalmazási megállapodást kötött a Bayerische Motorenwerke AG-val (a továbbiakban: BMW).

11. A 11. cikk (3) bekezdése értelmében a megállapodást 24 hónapos felmondási idővel lehet felmondani. A 11. cikk (6) bekezdésében kerül szabályozásra a megállapodásnak a forgalmazási hálózat átszervezése címén való felmondása. Ez a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a BMW forgalmazási hálózata egészének vagy jelentős részének átszervezése szükséges, a BMW 12 hónapos felmondási idővel jogosult a szerződést felmondani.

Ugyanez irányadó abban az esetben, ha a jelen szerződés alapjául szolgáló általános jogi helyzet lényeges kérdések tekintetében megváltozik.”

12. 2002 szeptemberében a BMW 2003. szeptember 30‑i hatállyal felmondta az európai hálózatába tartozó összes forgalmazási szerződést. Ezt azzal indokolta, hogy szükségesnek tartja a forgalmazási hálózatának az átszervezését, mivel az 1400/2002 rendelet lényeges jogi és szerkezeti változásokat hozott a gépjármű-forgalmazási ágazatban.

13. A BMW ezt követően a korábbi forgalmazói többségével új, az 1400/2002 rendelet követelményeihez igazított megállapodásokat kötött, amelyek 2003. október 1‑jén léptek hatályba.

14. Ugyanakkor többek között Brünsteinerrel és Hilgerttel nem kötöttek új megállapodást. Ők erre bírósághoz fordultak annak érvényesítése érdekében, hogy a felmondási időt nem tartotta be a BMW, mert a felmondásra nem kerülhet sor a kétéves határidő letelte előtt. Ezért annak megállapítását kérték, hogy a forgalmazói jogviszony 2003. szeptember 30. napját követően is fennáll legkésőbb 2004. szeptember 30. napjáig.

15. Az Oberlandesgericht München mint másodfokú bíróság elutasította ezt a keresetet. Álláspontja szerint az 1400/2002 rendelet elfogadása miatti módosítások szükségessé tették a BMW forgalmazási hálózatának átszervezését. E bíróság álláspontja szerint azon versenykorlátozások, amelyeket addig az 1475/95 rendelet mentesített, az 1400/2002 rendelet 4. cikke értelmében különösen súlyos korlátozásoknak minősültek, emiatt – még a forgalmazási szerződések 2003. szeptember 30‑i felmondása hiányában is – a BMW forgalmazási szerződésben foglalt minden versenykorlátozó kikötés mentesítése semmissé vált volna 2003. október 1‑jétől. A BMW-től nem lehetett elvárni – akár csak 2004. szeptember 30‑ig, a rendes felmondás határidejének leteltéig is – azon jogi helyzet elfogadását, amelyet a versenykorlátozó kikötésektől megfosztott forgalmazási szerződések torzója, illetve, mivel a fennálló megállapodások semmisnek minősültek volna, a szerződések teljes hiánya határozott volna meg.

16. Ezen döntés ellen Brünsteiner és Hilgert felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Bundesgerichtshofhoz. Ezzel megállapítás iráni kérelmüket továbbra is fenntartották.

17. A Bundesgerichtshof (kartelltanács) ennek kapcsán szükségesnek tartotta két kérdésnek az előzetes döntéshozatalra történő előterjesztését. Kifejtette, hogy a Bizottság végrehajtási útmutatója szerinti szűk értelmezés alapján ugyan az átszervezés szükségességét nem lehet kizárólag az 1400/2002 rendelet hatálybalépésével indokolni, hanem csak gazdasági eseményekkel. De ki lehet abból indulni, hogy az új csoportmentesség hatálybalépése a gépjármű-forgalmazási rendszerek tartalmi kialakítására kihatással van, és ezért nemcsak gazdasági okok, hanem jogi okok is indítékul szolgálhatnak ezen rendszerek átszervezésére.

18. Ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy az 1400/2002 rendelet addig ismeretlen mértékű módosítást tett szükségessé, figyelemmel arra, hogy megszüntette a kizárólagos és szelektív forgalmazás addig széles körben elterjedt kombinációjának mentességét. A gyártóknak vagy az egyik, vagy a másik rendszert kell választaniuk. Ezenfelül az értékesítést és a vevőszolgálatot – amelyek addig kényszerűen össze voltak kapcsolva – el kell választani egymástól a mentesség megtartása érdekében, és a márkakizárólagosság nagy részben el fog tűnni.

19. Amennyiben nem sikerül a fennálló megállapodásokat az átmeneti időszak lejártáig az új szabályozáshoz igazítani vagy megszüntetni, és új megállapodásokat kötni, akkor a versenykorlátozó rendelkezések semmissé válnak. Ez ahhoz vezethet, hogy egy forgalmazási hálózaton belül kétféle jogi rendszer működött volna, amelyben azok a kereskedők, amelyek nem hajlandók a módosításokat elfogadni, a hálózat más kereskedőinél nagyobb szabadságot élveztek volna. A kérdést előterjesztő bíróság a másodfokú bírósággal egyezően nem tartja kívánatosnak ezt a helyzetet.

20. Másfelől a kérdést előterjesztő bíróság azon problémával találta szembe magát, hogy a forgalmazási megállapodás a felmondás hatályosságának kérdésétől és a felmondás közlésének időpontjától függetlenül az átmeneti időszak lejártát követően mindenképpen hatályát veszti, így az első kérdés tulajdonképpen okafogyottá válik. Ezért a következő kérdések merültek fel:

– az új rendelet 4. cikke alapvetően olyan kötelező erővel bír-e, hogy a nem megfelelő felmondási idővel felmondott vagy az új rendelethez hozzá nem igazított oaz átmeneti időszak lejártát követően, 2003. október 1-től szükségszerűen hatálytalanná válnak?

– amennyiben igen, úgy a nem megfelelő felmondási idővel felmondott megállapodások az új rendelet hatálybalépését követően is hatályosak maradnak-e a kétéves felmondási idő lejártáig?

B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21. A Bundesgerichthof a következő kérdéseket terjesztette elő a Bíróságnak előzetes döntéshozatalra:

„1) Úgy kell-e értelmezni az [1475/95/EK rendelet] 5. cikke (3) bekezdése [első albekezdésének] első franciabekezdését, hogy a forgalmazási hálózat egésze vagy jelentős része átszervezésének szükségessége és a szállító ettől függő azon joga, hogy a megállapodást legalább egyéves felmondási idővel felmondja, abból is adódhat, hogy az [1400/2002 rendelet] hatálybalépése a szállítók és kereskedőik által addig működtetett, az 1475/95 rendelet alapján kialakított és e rendelettel mentesített forgalmazási rendszerek mélyreható módosításait igényelte?

2) Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges:

Úgy kell‑e értelmezni az [1400/2002 rendelet] 4. cikkét, hogy a valamely gépjármű-forgalmazási szerződésben szereplő, e rendelet alapján különösen súlyos korlátozásnak (tiltott rendelkezések »fekete listája«) minősülő versenykorlátozó megállapodások kivételesen abban az esetben nem eredményezték az összes versenykorlátozó megállapodás mentesülésének megszűnését a rendelet 10. cikke szerinti egyéves átmeneti időszak lejártakor, 2003. szeptember 30‑án, ha ezt a szerződést az [1475/95/EK rendelet] időbeli hatálya alatt kötötték, e rendelet előírásainak megfelelően alakították ki, és azt e rendelet mentesítette?

Érvényes‑e ez abban az esetben is, ha az összes versenykorlátozó szerződéses rendelkezés közösségi jogból eredő semmissége a nemzeti jog szerint a forgalmazási szerződés egészének semmisségét eredményezi?”

C – A Bíróság előtti eljárás

22. Mind a Brünsteiner, a Hilgert és a BMW, mind a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. Az eljárás szóbeli szakaszában 2006. szeptember 7-én részletesebben kifejtették álláspontjukat.

III – Álláspont

A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

23. Az első kérdés kapcsán álláspontomat röviden össze tudom foglalni. Ez a kérdés megegyezik a Vulcan Silkeborg ügyben előterjesztett tizenegyedik kérdéssel, amely ügyben indítványomat 2006. április 27-én terjesztettem elő, és amely ügyben röviddel ezelőtt megszületett a Bíróság ítélete(4) .

24. Ezért az első kérdés megválaszolásaként utalok azon ítélet 53–66. pontjára.

25. Azokban a Bíróság lényegében a következőket fejti ki:

– az új csoportmentesség lényeges módosításokat tartalmaz a korábbi szabályozáshoz képest, szigorúbb a korábbinál;

– a szállítók ugyan nem kötelesek, de lehetőségük van meghatározott versenykorlátozó kikötéseket felvenni a megállapodásaikba;

– az új csoportmentesség hatálybalépéséből önmagában nem következik az, hogy a forgalmazási hálózatot át kell szervezni;

– az új mentességi szabályozás lényeges módosításaira tekintettel a gyártók részéről ugyanakkor felmerülhet a megállapodások hozzáigazításának igénye annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások továbbra is az új mentességi rendelet hatálya alá tartozzanak. Ez különösen vonatkozik azokra a kikötésekre, amelyek az 1475/95 rendelet alapján mentességet élveztek, de az 1400/2002 rendelet 4. cikke azokat „különösen súlyos korlátozásoknak” minősíti;

– éppen ezen lényeges módosítások miatt rendelkezik az 1400/2002 rendelet 10. cikke átmeneti határidőről;

– ezért a gyártó a megállapodásokat az új rendelethez igazíthatja, de vannak olyan helyzetek is, amelyekben átfogóbb módosításokról van szó, és az már az 1475/95 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerinti átszervezésnek minősül. Ilyen átszervezés szükségessé válhat például annak érdekében, hogy a kizárólagos és szelektív forgalmazási hálózatot szétválasszák, és úgy alakítsák ki, hogy csak egy szelektív vagy csak egy kizárólagos forgalmazási hálózat maradjon, amely továbbra is az új csoportmentesség alá tartozik.

26. A Bíróság az álláspontját a következőképpen zárja:

„Következésképpen [...] azt a választ kell adni, hogy az 1400/2002 rendelet hatálybalépése önmagában nem teszi szükségessé a szállító forgalmazási hálózatának átszervezését az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdése első albekezdésének első franciabekezdése értelmében. Mindenesetre bizonyos esetekben az adott szállító forgalmazási hálózatának sajátos szervezetére tekintettel olyan súlyú változtatások válhattak szükségessé a rendelet hatálybalépése miatt, amelyet a fenti rendelkezés értelmében a hálózat valódi átszervezésének lehet tekinteni. A nemzeti bíróságok vagy a választott bíróságok feladata, hogy az előttük folyó eljárás összes körülményének figyelembevételével megállapítsák, hogy ez az eset áll-e fenn.”

27. Megítélésem szerint ebből a kijelentésből egyértelműen az következik, hogy a nemzeti bíróság vizsgálhatja azt, hogy az új rendelet hatálybalépésének következtében a forgalmazói hálózat átszervezése szükségessé vált-e. Ezen túlmenően a megállapodás rövidebb felmondási határidővel történő megszüntetésének az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésében hivatkozott ismérve megtartja teljes érvényességét. Azt kell tehát valószínűsíteni, hogy ténylegesen szükség volt a hálózat egészének vagy jelentős részének az átszervezésére. Ennek kapcsán felmerülhet továbbá a kérdés, hogy az olyan átszervezés, amely során az addigi kereskedők körülbelül 90%-ával megújítják a forgalmazói megállapodásokat, a rendszer teljes vagy a rendszer jelentős részét érintő átszervezésének tekinthető-e. Természetesen a nemzeti bíróság feladata marad annak vizsgálata, hogy a nevezett rendelkezés alkalmazhatóságának tényleges feltételei teljesültek-e.

B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

28. A második kérdés lényegében a fennálló és az új rendelethez hozzá nem igazított vagy határidőben fel nem mondott, az 1400/2002 számú rendelet 4. cikke szerinti különösen súlyos korlátozásokat tartalmazó megállapodásokból eredő következményekre vonatkozik, különösen abban az esetben, ha ez a nemzeti jog szerint a teljes forgalmazási megállapodás semmisségéhez vezet.

29. Mindegyik fél, amely észrevételeket nyújtott be, azon az állásponton van, hogy az olyan megállapodás, amely a „4. cikk szerinti korlátozásokat” tartalmaz, az átmeneti határidő lejártát követően nem eshet a csoportmentesség hatálya alá. A Brünsteiner és a Hilgert ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy e „4. cikk szerinti korlátozásoknak” a hatálytalansága nem vezet automatikusan a teljes megállapodás semmisségéhez. Forgalmazási megállapodás versenykorlátozó kikötések nélkül is fennállhat. A nemzeti jog szerint egy megállapodás csak akkor tekinthető teljes egészében semmisnek, ha a szállító a közösségi jognak megfelelő értelmezésnek megfelelően igyekszik a megállapodást az új jogi helyzethez igazítani, és a szerződéses partnere komoly ok nélkül megtagadja a hozzájárulását.

30. Osztom azt az álláspontot, hogy az olyan megállapodás, amely a régi 1475/95 csoportmentességi rendelet feltételeinek megfelel, de az 1400/2002 rendelet 10. cikke szerinti átmeneti időszak lejártát követően még mindig tartalmaz az új csoportmentesség 4. cikke szerinti különösen súlyos korlátozásokat, összességében nem tartozhat a csoportmentesség hatálya alá.

31. Ennyiben világos a 4. cikk szóhasználata. Szemben például az 1400/2002 rendelet 5. cikkével, amely kimondja, hogy a mentességet „nem lehet alkalmazni a vertikális megállapodásokban foglalt következő kötelezettségek esetében”, a 4. cikk úgy szól, hogy „a mentességet nem lehet alkalmazni azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek [...]”.

32. Az 1400/2002 rendelet 10. cikkének szóhasználata szintén világos. Az átmeneti időszak tartama egy év. A már fennálló megállapodások, amelyek a mentesség 1475/95 rendelet szerinti feltételeit teljesítik, beleértve az azokba lehetséges módon belefoglalt és most különösen súlyos korlátozásnak minősített korlátozásokat, már csak az átmeneti időszak lejártáig, tehát 2003. szeptember 30-ig esnek az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmak alóli kivételek alá, azt követően már nem.

33. A piaci szereplők eddig az időpontig az új szabályozáshoz igazíthatják a megállapodásaikat és/vagy átszervezéseket hajthatnak végre, ha élvezni akarják az új mentességet.

34. Ahogyan már az első kérdésre adott válaszból is következik, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy a forgalmazási hálózat vagy annak egy részének átszervezéséről és az ahhoz kapcsolódó egyéves felmondási időről van-e szó. Amennyiben az derülne ki, hogy az 1475/95 rendeletben a rövidebb felmondási idő alkalmazásával szemben támasztott feltételek nem teljesültek, és ezért a kétéves felmondási időt kell alkalmazni, a nemzeti bíróság dönt a következményekről, amelyek a fennmaradó forgalmazási megállapodás kapcsán előállnak.

35. Mindenesetre az 1400/2002 rendelet rendelkezéseit nem lehet akként értelmezni, hogy a mentesség kivételesen az egyéves átmeneti időszakon túl még további egy évig alkalmazható.

36. A jelen ügyben szereplő megállapodás tehát nem esik a csoportmentesség hatálya alá, és az abban foglalt versenykorlátozó kikötéseket az EK 81. cikke alapján kell megítélni.

37. Egyebekben utalok arra, hogy már az 1/2003/EK rendelet(5) van hatályban. Ez azt jelenti, hogy a bíróság az egyedi esetben jogosult arról dönteni, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésének feltételei teljesültek-e, ha valamely megállapodást adott esetben nem esik a csoportmentesség hatálya alá. A csoportmentesség ugyan „biztos helyet” jelent a piaci szereplőknek, de nem zárja ki, hogy a megállapodás teljesíthesse az EK 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit, ha a csoportmentesség feltételei nem teljesülnek. Figyelemmel az alapgondolatra, mely szerint a bizonyos kikötéseket tartalmazó megállapodásokat kifejezetten ki kell zárni a csoportmentesség köréből, a nemzeti bíróság sem juthat a minősítés során más eredményre, még akkor sem, ha csak egy évről van szó. Ez azt jelenti, hogy ezek a kikötések az EK 81. cikk (2) bekezdése értelmében semmisek. Elképzelhető, hogy ezt az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján másként kell megítélni, ha a versenykorlátozó kikötések nincsenek kifejezetten kizárva a csoportmentességből. Egyébként egyik fél sem kérte a nemzeti bíróságtól, hogy ilyennek minősítse a megállapodást. A BMW azért nem, mert az új csoportmentességet az átszervezés végrehajtását megalapozó körülménynek tekintette. A két felperes azért nem, mert ők a szerződéses kapcsolat tovább folytatását követelik, szükség esetén mindennemű versenykorlátozó kikötés nélkül. Úgy tűnik, azzal kapcsolatban, hogy az egyéni mentesség szóba jöhet-e, nem áll fenn véleménykülönbség.

38. Az alapeljárásban a Brünsteiner és a Hilgert károsultak lennének, amennyiben a rövidebb határidővel történő felmondás jogellenesnek minősül.

39. A BMW természetesen minden további nélkül (át)szervezheti forgalmazói hálózatát, és meghatározhatja, hogy hogyan és kivel szeretne forgalmazói megállapodást kötni; de a fennálló megállapodások ezt megelőző felmondásának meg kell felelnie az 1475/95 rendelet 5. cikke (2) és (3) bekezdésének(6) .

40. Amennyiben a megállapodások felmondására túl későn került volna sor (mivel átszervezésről nyilvánvalóan nem lehet szó), és abból kellene kiindulni, hogy a megállapodás azon rendelkezései, amelyek nem összeegyeztethetők az 1400/2002 rendelet 4. cikkével, és a megállapodások ennélfogva a nemzeti jog alapján is semmisek, alapvetően két megoldás képzelhető el a károsult kereskedők helyzetének az enyhítésére. A BMW vagy utólag úgy dönt, hogy olyan új megállapodást köt, amely kielégíti az új rendelet feltételeit, vagy kártalanítja a kereskedőket, jelen esetben a Brünsteinert és a Hilgertet a nem megfelelő felmondási idővel történő felmondás miatt. Természetesen ezt is a nemzeti bíróságnak kell megítélni a nemzeti jog alapján.

41. Mellesleg felhívom még a figyelmet arra, hogy a BMW által az írásbeli észrevételeiben és az eljárás szóbeli szakaszában felállított azon tézis, mely szerint a Bizottság nem jogosult felvenni a betartandó felmondási időkre vonatkozó rendelkezést a csoportmentességek közé, nem meggyőző. Ez a tézis ugyanis a mentességi rendelet egyik rendelkezésének az érvényességét támadja. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság csak ezen rendelkezés értelmezésére kérdezett rá, a felek az előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem jogosultak a szóban forgó rendelkezés érvényességének vitatására(7) .

IV – Végkövetkeztetések

42. Mindezek után azt javaslom, hogy a Bundesgerichtshof által feltett kérdésekre a Bíróság a következő válaszokat adja:

– a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet hatálybalépése önmagában nem teszi szükségessé a szállító forgalmazási hálózatának átszervezését a Szerződés [81]. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet 5. cikke (3) bekezdése első albekezdésének első franciabekezdése értelmében. Mindenesetre bizonyos esetekben az adott szállító forgalmazási hálózatának sajátos szervezetére tekintettel olyan súlyú változtatások válhattak szükségessé a rendelet hatálybalépése miatt, amelyet a fenti rendelkezés értelmében a hálózat valódi átszervezésének lehet tekinteni. A nemzeti bíróságok vagy a választott bíróságok feladata, hogy az előttük folyó eljárás összes körülményének figyelembevételével megállapítsák, hogy ez az eset áll‑e fenn.

– a kellő időben fel nem mondott megállapodások azon rendelkezései, amelyek az 1400/2002 rendelettel nem összeegyeztethetőek, az átmeneti időszakot követően mindenképpen hatályukat vesztik, és semmisek. A nemzeti jog alapján kell megítélni, hogy ennek következményeként a teljes megállapodás semmissé válik-e. Mindenesetre semmiképpen sem lehet abból kiindulni, hogy a túl későn felmondott megállapodás az 1465/95 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján az átmeneti időszak lejártát követően is érvényes marad.

(1) .

(2) – A Szerződés [81.] cikke (3) bekezdésének gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet (HL L 145, 25. o.)

(3) – A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.).

(4) – A Bíróság C‑125/05. sz. ügyben 2006. szeptember 7-én meghozott ítélete (EBHT 2006., I‑7637. o.).

(5) – A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

(6) – Természetesen az 1400/2002 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően, ha a BMW egy kicsit később dönt az átszervezésről.

(7) – Lásd a 44/65. sz. Singer-ügyben 1965. december 9-én hozott ítéletet (EBHT 1965., 1191. o.). Lásd például a C‑402/98. sz., ATB és társai ügyben 2000. július 6-án hozott ítéletet (EBHT 2000., I‑5501. o.) és a C‑236/02. sz. Slob-ügyben 2004. február 12-én hozott ítéletet (EBHT 2004., I‑1861. o.).

Opinion of the Advocate-General