L. A. GEELHOED
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2006. április 27.1(1)
C‑125/05. sz. ügy
VW-Audi Forhandlerforeningen, a Vulcan Silkeborg A/S megbízottja
kontra
Skandinavisk Motor Co. A/S
(Az Østre Landsret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű‑forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet 5. cikke (3) bekezdésének értelmezése – A szerződés szállító általi felmondása a forgalmazási hálózat egésze vagy jelentős része átszervezésének szükségessége esetén – Indokolási kötelezettség és annak terjedelme”
I – Bevezetés
1. Az Østre Landsret (Dánia) szóban forgó előzetes döntéshozatal iránti kérelme a forgalmazási szerződés egyéves felmondási idővel történő felmondásának jogszerűségére vonatkozik a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű‑forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet(2) 5. cikke (3) bekezdésének tükrében.
2. Ennek az ügynek a különlegessége abban áll, hogy az előterjesztett kérdések megválaszolását megnehezíti, hogy jelentős különbség mutatkozik az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének dán nyelvű szövege és az egyéb nyelvi változatai között, valamint jelentős eltérés van a szóban forgó cikk értelmezésével kapcsolatban a Bizottság által korábban kifejtett nézetek és a jelen ügyben előadott felfogás között.
II – Jogi háttér
3. Az 1475/95 rendelet tizenkilencedik preambulumbekezdése szerint:
„[...] Hogy azonban a rugalmas és hatékony forgalmazási struktúrák kialakítása elé ne gördüljenek akadályok, a szállítónak rendelkeznie kell azzal a rendkívüli(3) joggal, hogy megszüntesse a megállapodást, ha szükségessé válik a hálózat egészének vagy jelentős részének az átszervezése. […]”
Ugyanezen rendelet 5. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint:
„(2) Ha a kereskedő a 4. cikk (1) bekezdésében említett, a forgalmazási és a vevőszolgálati struktúra javítására irányuló kötelezettségeket is vállal, akkor a mentesség azzal a feltétellel áll fenn, hogy:
1. […]
2. a megállapodás tartama legalább öt év, vagy ha határozatlan időre szól, akkor a megállapodás rendes felmondási ideje mindkét szerződő fél számára legalább két év; […]
3. [...]
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott mentességi feltételek nem sértik:
– a szállító azon jogát, hogy a megállapodást legalább egyéves felmondási idővel megszüntesse, ha a hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése szükséges(4),
– [...]
Ha a felek között nincs egyetértés, akkor minden esetben olyan, a vita gyors rendezését biztosító rendszert kell elfogadniuk – mint például szakértő harmadik személy vagy választottbíró igénybevétele –, amely nem sérti azt a jogukat, hogy az alkalmazandó nemzeti joguk rendelkezéseinek megfelelően az illetékes bírósághoz forduljanak.”
4. A magyarázó brosúrában(5) – amelyben a Bizottság az említett rendeletet magyarázza – a kereskedelmi szerződés idő előtti felmondására vonatkozó 16. kérdés(6) a) pontjára adott válaszában a Bizottság a következőket írja:
„A gyártó jogosult korábban (egyéves felmondási idővel) felmondani a megállapodást, amennyiben a hálózata egészének vagy jelentős részének átszervezése szükséges. Az átszervezés szükségességét a felek egyetértése esetén vagy a forgalmazó kérésére független szakértő vagy választottbíró útján lehet megállapítani. A független szakértő vagy választottbíró igénybevétele nem sérti a felek azon jogát, hogy a nemzeti jog alapján az illetékes bírósághoz forduljanak (5. cikk (3) bekezdés). Amennyiben a szállító a szerződésben a rendelet által meghatározott korlátokon túlmenően egyoldalú felmondási jogot írt elő saját maga számára, automatikusan kiesik a csoportrendelet hatálya alól (6. cikk (1) bekezdés 5. pont; lásd az I.2. pontot is).
A rövidebb felmondási idővel történő felmondás lehetősége azért került bevezetésre, hogy a gyártó rugalmasan alakíthassa forgalmazási rendszerét [19. preambulumbekezdés]. Az átszervezés szükségessége felmerülhet a versenytársak magatartása vagy a gazdasági körülmények olyan alakulása folytán, amely fejlemény lehet egyetlen gyártó belső döntésének, vagy olyan külső körülménynek az eredménye, mint az adott régióban jelentős munkaerőt foglalkoztató vállalkozás bezárása. Figyelemmel arra, hogy számtalan helyzet adódhat, nem lenne reális az átszervezés minden lehetséges okát felsorolni.
A gyártó hálózata sajátos felépítésének esetről esetre való vizsgálata során lehet eldönteni, hogy a hálózat jelentős része érintett‑e. A „jelentős” kifejezés mind gazdasági, mind földrajzi szempontra utal, amely az adott tagállamban lévő hálózatra vagy annak egy részére korlátozódhat. Mindenesetre a gyártónak a független szakértővel, a választottbíróval vagy magával a felmondással érintett forgalmazóval kell megállapodásra jutnia, anélkül hogy a közvetve érintett más forgalmazókkal konzultálnia kellene.”(7)
5. 2002. október 1‑jén az 1475/95 rendelet helyébe az 1400/2002 rendelet(8) lépett.
Az 1400/2002 rendelet 3. cikkének (5) bekezdése a következőképpen hangzik:
„A mentesség alkalmazásának feltétele, hogy az új gépjármű szállítójának a forgalmazóval vagy szerződéses javítóműhellyel kötött vertikális megállapodása előírja, hogy:
[...]
b) a megállapodást határozatlan időtartamra kötik meg; ebben az esetben a megállapodás rendes felmondása esetén a felmondási idő mindkét fél számára legalább két év, amely legalább egy évre csökkenthető, amennyiben:
[...]
ii. a szállító azért mondja fel a megállapodást, mert a hálózat egészét vagy jelentős részét át kell szervezni.”
Ugyanezen rendelet 10. cikke szerint:
„A 81. cikk (1) bekezdésében megállapított tilalom nem alkalmazható a 2002. október 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszakban a 2002. szeptember 30‑án már hatályban lévő azon megállapodások tekintetében, amelyek nem teljesítik az e rendeletben előírt mentességi feltételeket, viszont teljesítik az 1475/95/EK rendeletben előírt mentességi feltételeket.”
6. Az 1400/2002/EK rendelettel kapcsolatos magyarázó brosúrában(9) a Bizottság a 20. kérdésre(10) adott válaszában a következőket írja:
„[…] Az 1475/95 rendelet 2002. szeptember 30‑i lejárta, és felváltása új rendelettel önmagában nem vonja maga után, hogy szükség van a hálózat átszervezésére. A rendelet hatálybalépését követően a járműgyártó mégis úgy dönthet, hogy alapvetően átszervezi a hálózatát. Az 1475/95 rendeletnek történő megfelelés érdekében, és hogy ezáltal részesülni lehessen az átmeneti időszak kedvezményéből, a szerződések rendes megszűnéséről szóló értesítéseket két évvel előbb kell megküldeni, kivéve ha átszervezést határoztak el, vagy ha kártalanításfizetési kötelezettség áll fenn.”
A magyarázó brosúra 68. kérdésére adott válasz negyedik bekezdése szerint:
„Azon objektív kérdés, hogy szükség van‑e, vagy sem a hálózat átszervezésére, és az a tény, hogy a szállító az átszervezést szükségesnek tekinti, még nem oldja meg az ügyet vita esetén. Ilyen esetben a nemzeti bírónak vagy választottbírónak kell eldöntenie az ügyet a körülményekre való tekintettel.”
III – Az alapügy tényállása
7. 1996. szeptember 21‑én a Skandinavisk Motor Co. A/S (a továbbiakban: SM) Audi márkájú gépjárművek Dániában történő forgalmazására vonatkozó forgalmazási szerződést kötött a Vulcan Silkeborg A/S (a továbbiakban: VS) társasággal, amely 1975 óta forgalmaz Audi márkájú autókat Dániában.
8. E megállapodás „Rövidített felmondási idővel történő felmondás” című 19. cikkének 1. pontja az alábbiak szerint hangzik:
„19.1 A szállító jogosult […] a jelen szerződést írásban, legalább tizenkét hónappal korábban megküldött ajánlott levélben felmondani, amennyiben a szállító értékesítési hálózata egy részének vagy egészének jelentős mértékű átszervezése szükséges.”
9. 2002. május 16‑án az Audi AG (a továbbiakban: Audi) jóváhagyta a dániai forgalmazási hálózatának átszervezésére vonatkozó tervet (a továbbiakban: átszervezési terv). Ebben tervben a gazdasági adottságoknak a dán piacon várható fejlődésének és a forgalmazóktól megkívánt pénzügyi cél figyelembevételével megállapításra kerültek az Audi márkájú gépjárműveknek a dán piacon várható éves forgalmára vonatkozó különböző lehetséges forgatókönyvek. Az egyes forgatókönyvek meghatározták az e tagállam tekintetében kitűzött pénzügyi cél eléréséhez szükséges forgalmazók számát.
10. 2002. szeptember 2‑án az SM az alábbi tartalmú levelet küldte a 28 dániai Audi‑kereskedő részére:
„Figyelemmel a 2002. október 1‑jén hatályba lépő, a gépjárműágazat‑beli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira vonatkozó új közösségi mentességre, szükségessé vált a forgalmazási hálózatunk egy éven belül történő átszervezése és a forgalmazási szerződéseknek az új csoportmentességi rendelettel történő összehangolása.
Ezért a forgalmazási szerződés 19. cikke 1. pontjának megfelelően, hivatkozással a szükséges átszervezésre, felmondjuk az Önnel kötött szerződést az Audi személygépjárművek tekintetében tizenkét hónapos felmondási idővel, amely 2003. szeptember 30‑án jár le.”
11. Ugyanezen a napon az SM külön levelet is küldött a VS részére, amelyben jelezte, hogy a következő hónapokban fogja meghatározni az Audi a különböző kereskedőkkel szemben fennálló követelményeket, és kiemelte, hogy még túl korán van ahhoz, hogy az Audi jelenlegi forgalmazási hálózatát érintő következményeket teljes egészében felmérjék.
12. 2002. október 3‑i levelével az SM tájékoztatta a VS‑t arról, hogy a piaci keresletnek való megfelelés és az Audi forgalmazás gazdasági helyzetének megerősítése céljából a fennálló forgalmazási hálózatot 28‑ról 14 kereskedőre csökkenti, továbbá hogy a VS részére nem tesz újabb forgalmazási szerződésre vonatkozó ajánlatot.
13. A fenti körülményekre tekintettel a VW‑Audi Forhandlerforeningen (a Volkwagen‑ és Audikereskedők Egyesülete) − arra hivatkozással, hogy 24 hónapos felmondási időnek lett volna helye − a felmondással szembeni kifogással fordult az Østre Landsrethez azon Audi márkakereskedők nevében, amelyek forgalmazási szerződését felmondták.
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14. Az Østre Landsret úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában a vonatkozó közösségi jog értelmezésével kapcsolatos kérdések merültek fel; ezért 2005. március 15‑i határozatával az EK 234. cikke alapján az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű‑forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet (1475/95 csoportmentességi rendelet) 5. cikkének (3) bekezdését, hogy a szállító az egyéves felmondási idővel felmondott forgalmazási szerződést a fent nevezett rendelkezésre való hivatkozáson felül is indokolni köteles?
2) Ha a fenti kérdésre adott válasz igenlő:
Milyen tartalmi követelményei vannak a közösségi jog szerint az ilyen indokolásnak, és mikor kell az indokolni?
3) Milyen következményei vannak annak, ha nem időben adnak indokolást vagy az nem megfelelő?
4) Úgy kell‑e értelmezni az 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikkének (3) bekezdését, hogy a szerződés egyéves felmondási idővel való felmondásának a szállító által már kidolgozott átszervezési terven kell alapulnia?
5) Ha a negyedik kérdésre adott válasz igenlő:
Milyen tartalmi és formai követelményeket kell támasztani a közösségi jog szerint a szállító által kidolgozott átszervezési tervvel szemben, és mikor kell az átszervezési tervet bemutatni?
6) Ha a negyedik kérdésre adott válasz igenlő:
Közölnie kell‑e a szállítónak az átszervezési terv tartalmát a kereskedővel, akinek felmondott, és adott esetben ennek mikor és milyen formában kell megtörténnie?
7) Ha a negyedik kérdésre adott válasz igenlő:
Milyen következményei vannak annak, ha az esetleges átszervezési terv nem felel meg az ilyen tervekkel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeknek?
8) Az 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikke (3) bekezdésének dán nyelvi változata szerint a szállító akkor mondhatja fel a kereskedő felé a szerződést egyéves felmondási idővel, ha „a hálózat egészének vagy jelentős részének átfogó átszervezése szükséges”. A „szükséges” szó az 1475/95 csoportmentességi rendelet minden nyelvi változatában szerepel, mialatt az átfogó szó csak a dán nyelvi változatban.
Ennek alapján felmerül a kérdés:
Milyen követelményeket kell az átszervezéssel kapcsolatban felállítani, hogy a szállító egyéves felmondási idővel felmondhassa a szerződést az 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően?
9) Van‑e jelentősége annak megítélése szempontjából, hogy a szerződés szállító általi, egyéves felmondási idővel történő felmondásának fennállnak‑e az 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei, hogy milyen gazdasági következménnyel járna a szállítóra, ha a szerződést kétéves felmondási idővel mondta volna fel?
10) Kire hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy a szerződés szállító általi egyéves felmondási idővel történő felmondásának 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei fennállnak‑e, és hogyan lehet ennek a bizonyítási tehernek eleget tenni?
11) Úgy kell‑e értelmezni az 1475/95 csoportmentességi rendelet 5. cikkének (3) bekezdését, hogy a szerződés szállító általi egyéves felmondási idővel való felmondásának feltételei már az abban foglaltak miatt fennállnak, mivel az 1400/2002 csoportmentességi rendelet végrehajtása már önmagában szükségessé tette a szállítók hálózatának átfogó átszervezését?”
V – Előzetes megjegyzések
A – A 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének szövege a különböző nyelvi változatokban
15. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság 8. kérdésében joggal megjegyzi, valóban jelentős különbség van az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének dán nyelvű változata, és a többi nyelvi változat szövege között, mivel csak a dán változatban kerül további minősítésre a „forgalmazási hálózat átszervezésének szükségessége” a „forgalmazási hálózat átfogó [»gennemgribende«] átszervezésének szükségessége” megfogalmazás által.
16. Önmagában az a körülmény, hogy a közösségi jogi előírások különböző nyelvi változatai között többé‑kevésbé jelentős eltérések lehetnek, nem kívánatos, azonban a Közösség terjedelmes jogalkotói tevékenysége – melynek jelenleg több mint 20 nyelvi változatban kell rendelkezésre állnia – tükrében nem kerülhető el teljes mértékben. Ennek a Közösség intézményeit és azok szervezeti egységeit az ilyen jellegű eltérésekkel és pontatlanságokkal szembeni fokozott figyelemre kell ösztönöznie, hiszen ezeknek üzleti környezetben jogkövetkezményei lehetnek.
17. Ezt a figyelmet – amint az az iratokból következik – a Bizottság érintett szervezeti egysége egyértelműen elmulasztotta, amikor éppen az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének itt szóban forgó része értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban folytatott levelezést a dán versenyhatósággal 2002 őszén. Meglepő számomra, hogy a Bizottság szervezeti egysége – mint az nemrég kiderült – nem hívta fel ezen alkalommal a dán versenyhatóság figyelmét erre a nyelvi különbségre, és nem intézkedett annak kijavítása iránt. Ezzel kétségkívül megakadályozhatta volna, hogy a dán bíróságnak az e különbségből fakadó kérdésekkel a Bírósághoz kelljen fordulnia.
18. A különböző nyelvi változatokban rögzített közösségi jog egységes értelmezésének szükségességére tekintettel, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában négy alapelvet fejlesztett ki.
19. Először is, az érintett szövegeket nem elkülönülten kell vizsgálni, hanem kétség esetén más hiteles nyelvi változatok tükrében kell értelmezni őket.(11)
20. Másodszor, a különböző nyelvi változatok közötti kölcsönös eltérés esetén az érintett rendelkezést annak a szabályozásnak a célját és rendszerét figyelembe véve kell értelmezni, amelyhez e rendelkezés tartozik(12).
21. Harmadszor, a meghatározott nyelvi változatban használt szavaknak a jogbiztonság érdekében meg kell tartaniuk a természetes és szokásos jelentésüket, és az ebből fakadó kérdéseket lehetőleg egy adott nyelvi változat előnyben részesítése nélkül kell megválaszolni.(13).
22. Végezetül, valamennyi hiteles nyelvi változatot egyenértékűnek kell tekinteni, és nem tehető különbség aszerint, hogy a Közösség népességének mekkora része használja az érintett nyelvet(14).
23. E szempontokat vezérfonalként használva viszonylag egyszerűen megválaszolható az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének – valamelyest – eltérő dán szövegváltozatából adódó kérdés.
24. A csupán a dán nyelvű szövegváltozatban alkalmazott „átfogó” („gennemgribende”) melléknév használata által az átszervezés szükségességéhez kapcsolódó különleges minősítés a 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének szó szerinti értelmezése esetén a többi szövegváltozathoz képest valamelyest eltérő jelentést kölcsönözhet e rendelkezésnek, mivel olyan magasabb követelményt látszik állítani az átszervezés elé, amely a határozatlan időre kötött forgalmazási szerződések rövidebb felmondási idővel történő megszüntetésének feltétele.
25. Megítélésem szerint az „átfogó” minősítés az 5. cikk (3) bekezdése tartalmának és céljának tükrében szigorúan véve felesleges, mivel a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése már ilyenként is átfogó. Az „egészének” és „jelentős részének” mennyiségi kritériumaihoz az „átfogó” fogalom nem tesz hozzá semmit. Az a körülmény, hogy a többi nyelvi változat ezt a különleges minőséget nem tartalmazza, igazolja annak feleslegességét.
26. Ezért az „átfogó” fogalom a dán nyelvű változatban történő alkalmazásának a rendelet 5. cikkének értelmezése és alkalmazása során nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani.
B – A Bizottságnak az 1475/95 és 1400/2002 rendelethez fűzött magyarázó brosúrában kifejtett álláspontja és a jelen ügyben az írásbeli és a szóbeli észrevételeiben kifejtett álláspontja közötti különbségek
27. A Bizottság az 1475/95 rendelethez fűzött magyarázó brosúra 16. kérdésének a) pontjára adott válaszában(15) és az 1400/2002 rendelethez fűzött magyarázó brosúra 68. kérdésére adott válaszában(16) azt az álláspontot képviselte, hogy a rövid felmondási idő alkalmazásának az 1475/95 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltétele – vagyis hogy fennáll az átszervezés „szükségessége” – objektív jellegű, melynek fennálltát a konkrét esetben a nemzeti bíróság vizsgálhatja.
28. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tanúsága szerint a Bizottság még a fenti álláspontot képviselte 2002 végén, amikor informális kapcsolatban állt a dán versenyhatósággal, mely hatóság egy 2002. december 20‑i, a Dansk Automobilforhæddler Foreningnek (a Gépjárműkereskedők Dán Szövetségének) küldött levelében hivatkozott is erre.
29. A jelen ügyben tett írásbeli észrevételeiben – a magyarázó brosúrában képviselt korábbi felfogásának említése nélkül – a Bizottság eltérő álláspontra helyezkedik, nevezetesen arra, hogy az átszervezés szükségessége kizárólag a szállító szubjektív üzleti megítélésétől függ, ami nem teszi lehetővé a közelebbi bírói vizsgálatot.
30. Az előadó bíró és jómagam ezzel kapcsolatos kérdésére az eljárás szóbeli szakaszában a Bizottság kifejezetten elhatárolódott a magyarázó brosúrában képviselt álláspontjától.
31. Eltekintve attól a kérdéstől, hogy végeredményben melyik álláspont a helyes – amire az alábbiakban még visszatérek –, néhány megjegyzést kell fűzni a Bizottság magatartásához.
32. Az itt szóban forgó magyarázó brosúrát a Bizottság jogi kötelező erővel nem bíró közléseinek kell tekinteni, melyekben a Bizottság a megfelelő általános csoportmentességi rendeletek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos álláspontját ismerteti. Ezek nem térhetnek el a Szerződéstől vagy a másodlagos jogtól(17).
33. Még ha a szóban forgóhoz hasonló aktusok nem is bírnak kötelező erővel, ettől még – mint azt a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatában többször megállapította(18) – jelentős jogkövetkezményeik lehetnek abban az értelemben, hogy a bizalomvédelem elvével összefüggésben a Bizottság saját magát ezekhez köti hatáskörének gyakorlása során.
34. E lehetséges szűken értelembe vett jogkövetkezménytől eltekintve a Bizottságnak az általa alkalmazott versenypolitika hatékonyságának érdekében nagyfokú gondosságról kell tanulságot tennie.
35. A gazdasági szereplők piaci magatartásuk kialakítása során rendszerint messzemenően figyelembe veszik a szóban forgó brosúrákhoz hasonló magyarázó közleményekben képviselt bizottsági álláspontot. Így az ilyen közlemények nemcsak a Bizottság és a piaci résztvevők közötti vertikális kapcsolatokban fejtik ki hatásukat, hanem a piaci résztvevők egymás közötti horizontális kapcsolataiban is. Az alapügy tényállása és a feleknek a kérdéseket előterjesztő bíróság előtti eljárásban – ahol a magyarázó brosúra vonatkozó részeire kifejezetten utalás történt – tett nyilatkozatai ebből a szempontból jellemzőek.
36. Az e magyarázó brosúrákhoz hasonló bizottsági közlemények a tagállamok közigazgatási és joggyakorlatában nagyobb jelentőséghez jutottak, amióta a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet(19) a közösségi versenyjog alkalmazásának ellenőrzését a nemzeti versenyhatóságokra és nemzeti bíróságokra ruházta. Ennek során e jog alkalmazása és betartása szempontjából a jogbiztonságot és a jog egységességét, valamint a versenyjog hatékonyságát szolgálja, ha a Bizottság világos támpontot ad a versenyjog részeinek alkalmazásához. Ezt az alapügy alapjául szolgáló körülmények is megerősítik, mivel ezeket megelőzően kapcsolatfelvételre került sor a Bizottság és a dán versenyhatóság között, és a kérdéseket előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatából kitűnően támpontokat keresett a fent megjelölt magyarázó brosúrákban.
37. Mint már bemutattuk, az érintett közlemények előírásai nem bírnak jogi értelemben kötelező erővel, hanem a hatályos elsődleges és másodlagos közösségi jog értelmezéséhez szolgálnak magyarázatul. Ezért nem zárható ki, hogy a Bizottság egy közelebbi vizsgálat során arra a meggyőződésre jut, hogy a magyarázó brosúrájában foglalt magyarázatok és értelmezések jogi szempontból nem egészen helyesek. A közösségi versenyjog terjedelmét és összetettségét figyelembe véve a Bizottsággal mint felelős végrehajtóval kapcsolatban is beszélhetünk néha „fejlődő belátásról”.
38. Az érintett gazdasági szereplők jogbiztonsága és a közösségi versenyjog nemzeti szinten történő hatékony alkalmazása és betartása szempontjából épp ilyen alapvető jelentősséggel bír, hogy a Bizottság a fenti esetben a lehető leggyorsabban és legérthetőbben közölje megváltozott álláspontját. Ha ezt elmulasztja, akkor komolyan megkérdőjelezi a közösségi versenyjognak – vagy egy részének – értelmezésére és alkalmazására vonatkozó közleményei hitelességét, és ezáltal politikájának hatékonyságát.
39. A szóban forgó ügy tényállása szerint ezt kockáztatta meg a Bizottság, amikor az eljárás szóbeli szakaszában pontosabb magyarázat nélkül közölte, hogy az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésére vonatkozó – a két magyarázó brosúrának a jelen indítvány 4. és 6. pontjában ismertetett részeiben foglalt –értelmezését „már nem alkalmazzák”.
40. A gondosságnak ez a hiánya azért is súlyosabban nyom a latban, mert az 1475/95 rendeletnek az 1400/2002 rendelettel történő felváltása – mint az a Bíróság előtt folyamatban lévő más előzetes döntéshozatali eljárásokból(20) is kiderül – számos gépjárműgyártót fogalmazási hálózatának átszervezésére késztetett, melynek során valamennyi fennálló forgalmazási szerződésüket egyéves rövidített felmondási idő alkalmazásával felmondták, és ezt követően korlátozott számú forgalmazóval az 1400/2002 rendeletben meghatározott új feltételekkel ismét forgalmazási szerződéseket kötöttek(21). E helyzetek során olyan jogi kérdések merültek fel, amelyek a jelen ügyben tárgyaltakhoz hasonlóak.
C – Az előterjesztett kérdések tárgyalása
41. A Bíróság elé terjesztett kérdések négy csoportba sorolódnak:
– Az első három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a szállító köteles‑e megindokolni a felmondást, ha egy forgalmazási szerződést rövidített felmondási idővel kíván felmondani, és ha igen, mire terjed ki az indokolási kötelezettség;
– a negyediktől a kilencedikig valamennyi kérdés a rövidített felmondási idővel történő felmondást az 1475/95 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése szerint igazoló átszervezés jellegére vonatkozik, és különösen a negyediktől a hetedik kérdésig azokra a körülményekre, amelyekből az átszervezés szükségessége fakad;
– a tizedik kérdés azt a problémát érinti, hogy kit terhel annak bizonyítása, hogy a forgalmazási szerződés rövidített felmondási idővel történő felmondásának feltételei fennállnak‑e;
– végül a tizenegyedik kérdés arra keres választ, hogy az 1400/2002 rendelet hatálybalépése önmagában megalapozza‑e a forgalmazási hálózat egésze vagy jelentős része átszervezésének szükségességét.
42. A továbbiakban e csoportosítás szerint kívánom tárgyalni a kérdéseket.
VI – Az előterjesztett kérdések vizsgálata és megválaszolása
A – Az elsőtől a harmadik kérdésig: az indokolási kötelezettségről
43. Az 5. cikk (3) bekezdése nem írja elő kifejezetten, hogy a forgalmazási hálózat egésze vagy jelentős része átszervezésének szükségességét meg kellene indokolni. A vonatkozó preambulumbekezdés is hallgat erről.
44. Az 1400/2002 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése azonban kifejezetten tartalmaz egy ilyen jellegű kötelezettséget. Ezt a rendelkezést a rendelet kilencedik preambulumbekezdése magyarázza részletesen(22).
45. Ez a kötelezettség mindenesetre – mint az a 3. cikk (4) bekezdésének szövegéből és a kilencedik preambulumbekezdésből következik – nem csupán azokra az esetekre vonatkozik, amikor a szerződés felmondása rövidített felmondási idővel történik, hanem minden olyan esetre, amikor a szerződést felmondják. A 3. cikk (5) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése [ii. alpontja] szerint a rövidített felmondási idővel történő felmondás esetére nem áll fenn különös, kifejezetten erre vonatkozó indokolási kötelezettség(23).
46. Az 1400/2002 rendelet szerinti általános indoklási kötelezettségből azonban a Bizottság a forgalmazási szerződés felmondása esetére a feltételek – amelyek fennállása esetén az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdése szerint egy ilyen szerződés rövidített felmondási idővel felmondható – fennállására vonatkozó – hallgatólagos – indoklási kötelezettséggel szembeni érvelést vezet le.
47. Egyébként az az álláspont, amelyet a Bizottság ma képvisel, erősen eltér attól az állásponttól, amelyet 2002 végén a dán versenyhatósággal közölt, amikor – érdemben összefoglalva – kifejtette, hogy a felmondást egy részletesen kidolgozott tervvel kell indokolni(24).
48. Bármi is legyen a háttere az álláspontjuk ilyen hirtelen megváltoztatásának, az semmi esetre sem alapozható az 1400/2002 rendelet 3. cikke (4) bekezdéseének terjedelméből és szövegéből való, a contrario értelmezésre. E rendelkezésben egy általános indokolási kötelezettségről van szó, ami különösen azt hivatott megakadályozni, hogy a gépjárműgyártók a forgalmazási szerződés felmondására vonatkozó jogukkal visszaéljenek abból a célból, hogy a kereskedőket a versenyt fokozó magatartásukban megakadályozzák.
49. A szóban forgó esetben azonban inkább az a kérdés, hogy a rövidített felmondási idővel történő felmondás mennyiben kíván meg olyan különleges indoklást, amely kifejezetten e rendkívüli felmondási jogra szabott.
50. Ez a kérdés tehát nem válaszolható meg egy olyan indokolással, amely kötelező erejű érvelést vezet le a szállítónak a forgalmazási szerződések felmondása során érvényesülő általános indokolási kötelezettségének az 1475/95 rendeletbeli hiányából, és abból a tényből, hogy az 1400/2002 rendelet elmulasztja ilyen kötelezettség előírását.
51. Ha a jelen ügy keretében a Bizottság írásbeli és szóbeli nyilatkozataiban ellentmondásos magatartását egy megtámadható érveléssel kombinálja, úgy ez alkalommal egyébként nem éppen álláspontjának hitelességét erősíti.
52. Az 1475/95 rendelet rendszerében – így különösen az 5. cikk (2) bekezdése 2. pontjában a (3) bekezdés első francia bekezdésével összefüggésben – a határozatlan időre kötött megállapodások egyéves felmondási idővel történő felmondása kifejezetten kivételt képez azon fő szabály alól, mely szerint a felmondási idő két év.
53. Ha a gyártó a kivételesen rövidebb felmondási idő alkalmazásának lehetőségével élni kíván, legalábbis valószínűsítenie kell, hogy e különleges határidő alkalmazásának feltételei fennállnak.
54. E követelmény nélkül a különlegesen rövid felmondási idő alkalmazása elveszti kivételes jellegét. Egy ilyen eredmény álláspontom szerint nem áll összhangban a rendelet 5. cikke (2) és (3) bekezdésének rendszerével, céljával és szövegével.
55. Következésképpen a forgalmazási szerződést rövidített felmondási idővel felmondó gyártónak az előző pontban említett rendelkezés miatt meg kell indokolnia, hogy miért rövidített felmondási idővel szünteti meg a szerződést.
56. Az indokolási kötelezettség terjedelmével kapcsolatos kérdés megválaszolásához az 5. cikk (3) bekezdése első francia bekezdésének szövegéből kell kiindulni. Ez a rendelkezés három ismérvet nevez meg:
a) a szükségességet,
b) az átszervezést,
c) a forgalmazási hálózat egészét vagy jelentős részét.
57. Az első két ismérv bizonyos körülírása megtalálható az 1475/95 rendelet tizenkilencedik preambulumbekezdésében(25). E preambulumbekezdés második mondata szerint a rugalmas és hatékony forgalmazási struktúrák kialakítása elé nem gördíthet akadályt a szokásos kétéves felmondási idő.
58. Megítélésem szerint ebből az következik, hogy a rövidített felmondási idő alapjaként az „átszervezés szükségességének” összefüggésben kell állnia a forgalmazási struktúrák gazdasági hatékonyságának azon gazdasági környezet változása miatti alakulásával, amely környezetben a szállító tevékenykedik.
59. A harmadik ismérv inkább mennyiségi jellegű: Az átszervezés szükségességének olyan jelentősnek kell lennie, hogy az a forgalmazási hálózat egészét vagy jelentős részét érintse.
60. A Bizottságnak és az alapeljárás feleinek azon nézetével, mely szerint egy nemzeti kereskedőhálózat a gyártó teljes forgalmazási hálózata „jelentős részének” tekinthető, a vonatkozó állandó ítélkezési(26) gyakorlathoz csatlakozva minden további nélkül egyet lehet érteni.
61. Ilyen értelmezés mellett a három ismérv együtt azt jelenti, hogy a forgalmazási szerződést rövidített felmondási idővel felmondó gyártó e rendkívüli jog gyakorlását legalább a fogalmazási hálózat gazdasági hatékonysága megőrzésének, illetve javításának szükségességével – a szállítót érintő belső vagy külső objektív gazdasági változásokat figyelembe véve – indokolni köteles, a szükségességnek továbbá olyan alapvetőnek kell lennie, hogy az a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezéséhez vezessen.
62. Ésszerűen elvárható, hogy ezt az indoklást a gyártónak a kereskedővel fennálló forgalmazási szerződést rövidített felmondási idővel felmondó nyilatkozatnak tartalmazza. A rövidített felmondási idővel történő felmondás feltételeinek tényleges fennállását igazolni hivatott indoklás nélkül e felmondás nem tesz eleget az 5. cikk (3) bekezdésének első francia bekezdése által felállított követelményeknek.
B – A negyediktől a kilencedik kérdésig: a felmondás szükségességéről
63. Az első három kérdésre adott fenti válaszból következik, hogy a gyártónak igazolnia kell, hogy a kivételnek tekintett rövidített felmondási idővel történő felmondás feltételei teljesülnek.
64. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy lehetségesnek kell lennie egy bizonyos bírói kontrollnak arra vonatkozóan, hogy a gyártó által állított objektív szükségesség az átszervezés indokaként fennáll‑e.
65. Ha másként lenne, a gyártónak csupán e szükségességre kellene hivatkoznia ahhoz, hogy állításának ellenőrizhető alátámasztása nélkül felmondhassa a forgalmazási szerződést. Mint azt a fenti 53. pontban már kifejtettem, ebben az esetben az 1475/95 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése által a kereskedőnek kifejezetten biztosítani kívánt védelem pusztán szimbolikus lenne.
66. Amennyiben a Bizottságnak a korábban az 1475/95 és 1400/2002 rendelethez fűzött magyarázó brosúrákban közölt nézetektől(27) eltérő, a jelen ügyben képviselt álláspontja ilyen radikális eredményre vezet, úgy nem is tartható fenn.
67. Egy ilyen megoldás feltételezésének ugyanis az a következménye, hogy a kereskedő a rövidített felmondási idővel történő felmondás esetén annak a kérdésnek a vonatkozásában, hogy a felmondás objektív gazdasági szükségessége fennállt‑e, többé nem részesülne bírói védelemben.
68. Ezért a forgalmazási szerződést rövidített felmondási idővel felmondani szándékozó gyártónak igazolnia kell, hogy az ehhez szükséges objektív gazdasági szükségesség fennáll. Ennek, a kereskedő minimális jogi védelmének szempontjából szükséges követelménynek egyébként nem kell befolyásolnia a gyártó lehetőségét arra, hogy rugalmasan reagáljon azon gazdasági körülmények változásaira, amelyek között tevékenységét végzi.
69. A nemzeti bíróság – anélkül, hogy vizsgálnia kellene a forgalmazási hálózat átszervezése pontos kidolgozásának és kialakításának alapjául szolgáló gazdasági megfontolásokat – felül tudja vizsgálni azt, hogy fennáll‑e a belső és külső objektív gazdasági körülmények változása, amely egy ilyen lépésre okot adott.
70. Az előző pontokban foglalt okfejtésekből következik, hogy az objektív gazdasági feltételek állítólagos változásának olyan jelentősnek kell lennie, hogy elégséges alapot nyújtsanak egy olyan meglehetősen drasztikus beavatkozáshoz, mint a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése. Ezt a mennyiségi viszonyt is meg kell tudnia vizsgálni a nemzeti bíróságnak.
71. Ha a gyártó eleget tesz annak a követelménynek, hogy bizonyítja azon belső vagy külső objektív gazdasági feltételek fennállását, amelyek olyan jelentősek, hogy a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezését igazolják, akkor a kereskedő legalább az ellen védve van, hogy a szállító anélkül változtassa meg a forgalmazási hálózatának lehető legjobb kialakítására vonatkozó véleményét, hogy azt az objektív körülmények változása szükségessé tenné. Ez összhangban áll az 5. cikk (3) bekezdése első francia bekezdésének céljával, amit az 1475/95 rendelet tizenkilencedik preambulumbekezdése(28) is alátámaszt.
72. A forgalmazási szerződés rövidített felmondási idővel történő felmondásának itt képviselt – korlátozott – bírói felülvizsgálata lehetőségének szükségességéből következik, hogy a gyártónak a forgalmazási szerződés felmondásakor meg kell jelölnie azokat a tényeket, amelyek valószínűsítik egy jelentős átszervezés szükségességét.
73. Ebből az következik, hogy a gyártó által a rövidített felmondási idővel történő felmondás során igazolandó tényeknek nem kell magukban foglalniuk egy teljesen kidolgozott átszervezési tervet. Egy ilyen követelmény túlmenne azon, ami a különleges felmondási idő jogszerű alkalmazásához szükséges.
74. Amint azt a 15‑26. pontban már jeleztem, az 5. cikk (3) bekezdése első francia bekezdésének dán szövegváltozatában található „átfogó” („gennemgribende”) kifejezés nem bír különösebb jelentősséggel, inkább csak azt követeli meg, hogy a gyártó által valószínűsített szükségesség olyan jellegű legyen, hogy a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése arányos legyen azzal.
75. A 71. pont már magában foglalja a kilencedik kérdésre adandó választ: Ha az objektív külső vagy belső gazdasági feltételek változása a szállító számára előidézi annak szükségességét, hogy a forgalmazási hálózatának egészét vagy jelentős részét átszervezze, akkor – megfordítva – az is feltételezhető, hogy az ilyen átszervezés elmaradása jelentős negatív gazdasági következményekkel járna számára.
C – Tizedik kérdés: Kire esik a bizonyítási teher?
76. A bizonyítási teher megoszlásának kérdésére a válasz az előző okfejtésekből könnyen levezethető: a gyártó az, aki a különleges felmondási lehetőséggel élni kíván. Ezért ő köteles annak bizonyítására, hogy a rövidített felmondási idő alkalmazásának feltételei fennállnak.
77. Ezenfelül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint mindenkinek, aki az EK 81. cikkének (3) bekezdése szerinti mentességre – ideértve a csoportmentességet is – hivatkozik, igazolnia kell, hogy annak feltételei teljesülnek(29). Ha tehát valaki valamely megállapodás felmondásának különleges módjára hivatkozik – úgy, ahogy az a csoportmentesség esetén elő van írva – igazolnia kell, hogy annak feltételei teljesülnek.
D – Tizenegyedik kérdés: Az 1400/2002 rendelet hatálybalépése önmagában elégséges okot jelent‑e a forgalmazási szerződés rövidített felmondási idővel történő felmondásához?
78. E kérdés megválaszolása során különbséget kell tenni az új rendelet hatálybalépése, és a rendelet által a gépjárművek előállítása és forgalmazása vonatkozásában a gazdasági feltételekben esetlegesen beállott változások között.
79. A rendelet hatálybalépése önmagában nem jelent olyan tényt, illetve olyan körülményt, amely objektív gazdasági változásként kikényszeríthetné a fennálló forgalmazási szerződések rövidített felmondási idővel történő felmondását.
80. A csoportmentesség a piaci szereplők részére biztosított jogi lehetőség, hogy az általuk kötött forgalmazási megállapodások bizonyos versenykorlátozó kikötéseit kivonják az EK 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alól. A felek azonban szabadon eldönthetik, hogy élnek‑e ezzel a lehetőséggel(30).
81. Ez azonban nem zárja ki, hogy egy új csoportmentességi rendelet hatálybalépése olyan gazdasági következményekkel járjon, amelyek olyan mértékben megváltoztatják azokat a gazdasági körülményeket, amelyekben a gépjárműgyártók tevékenységüket végzik, hogy emiatt a forgalmazási hálózat átszervezése szükségessé válik.
82. Az 1400/2002 rendeletben foglalt csoportmentesség jelentősen különbözik az 1475/95 rendeletben foglalt elődjétől, és azáltal, hogy mind a gyártók, mind pedig a forgalmazók számára egy sor különböző választási lehetőséget biztosít a forgalmazási lehetőségek olyan széles skáláját megnyitva, amely a gazdasági szereplők számára lehetővé teszi, hogy a fogyasztók javára egymással versenyezzenek.
83. Az 1400/2002 rendelethez(31) kapcsolódó magyarázó brosúra szerint az új csoportmentesség az internetes eladáshoz és a több márka egyidejű forgalmazásához hasonló új forgalmazási módszerek elterjedését kívánja lehetővé tenni. Továbbá a gépjármű‑tulajdonosok nagyobb választási lehetőséghez jutnának mind a javítási és karbantartási munkálatok, mind pedig a felhasználandó alkatrészek keresésekor.
84. Ennek a célnak megfelelően megszüntetésre kerültek az olyan versenykorlátozó gyakorlatok, mint a szelektív forgalmazás és a kizárólagos forgalmazás kombinációja, és az új gépkocsik eladása, valamint a vevőszolgálat biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalás.
85. Ebből következik, hogy a gépjárművek előállításának, értékesítésének és karbantartásának gazdasági feltételei az 1400/2002 rendelet hatálybalépése után jelentősen megváltozhatnak, ami a preambulumbekezdések szerint e rendeletnek kifejezett célja is volt(32).
86. Ilyen körülmények között abból indulhatunk ki, hogy az új csoportmentesség a gépjárművek forgalmazásának objektív gazdasági feltételeit oly módon befolyásolhatja, hogy az a fennálló forgalmazási hálózatok megváltoztatását teszi szükségessé(33).
87. A nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az új csoportmentesség eredményeként létrejött új körülmények olyan jellegűek‑e, hogy azok a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezését erősen szükségessé teszik.
VII – Végkövetkeztetések
88. Mindezek alapján javaslom, hogy az Østre Landsret által előterjesztett kérdésekre a Bíróság az alábbi válaszokat adja:
„Az elsőtől a harmadik kérdésig :
– Valamely gyártó, aki a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a gépjármű‑forgalmazási és szervizmegállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1995. június 28‑i 1475/95/EK bizottsági rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésére hivatkozva rövidített felmondási idővel mondja fel a forgalmazási szerződést, köteles a felmondásban a rendkívüli felmondási időt legalább a forgalmazási hálózat gazdasági hatékonysága megtartásának vagy javításának szükségességével – figyelembe véve azokat a belső vagy külső objektív gazdasági változásokat, amelyeknek a gyártó ki van téve – indokolni; ennek a szükségességnek továbbá olyan alapvetőnek kell lennie, hogy a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének az átszervezéséhez vezessen.
A negyediktől a kilencedik kérdésig
– A gyártó köteles a rövidített felmondási idővel történő felmondáshoz forgalmazónak címzett nyilatkozatban megjelölni azokat az objektív belső vagy külső gazdasági körülményeket, amelyek alkalmasak a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezésére vonatkozó szükségesség megalapozására.
– E feltételek fennállását és jelentőségét a nemzeti bíróság megvizsgálhatja.
– A gyártó azonban nem köteles a rövidített felmondási idő alkalmazásához szükséges tényeken felül továbbiakat megjelölni.
– Az „átfogó” („gennemgribende”) kifejezés használatának az 56. cikk (3) bekezdése első francia bekezdésének dán szövegváltozatában nincs más jelentősége, mint hogy a gyártó által valószínűsített szükségességnek olyan jellegűnek kell lennie, hogy a forgalmazási hálózat egészének vagy jelentős részének átszervezése arányos legyen azzal.
– Ha az objektív külső vagy belső gazdasági körülmények változása a gyártó számára előidézi annak szükségességét, hogy a forgalmazási hálózatának egészét vagy jelentős részét átszervezze, akkor – megfordítva – az is feltételezhető, hogy az ilyen átszervezés elmaradása jelentős negatív gazdasági következményekkel járna számára.
A tizedik kérdés
– A rövidített felmondási idővel történő felmondás 5. cikk (3) bekezdés első francia bekezdése szerinti feltételeinek fennállását a gyártónak kell bizonyítania.
A tizenegyedik kérdés
– Az 1475/95 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjárműágazat‑beli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet hatálybalépése önmagában nem teremti meg a forgalmazási szerződés gyártó általi, rövidített felmondási idővel történő felmondás feltételeit.
– Ez utóbbi rendelet hatásai azonban előidézhetnek a gyártó objektív gazdasági feltételeiben olyan változásokat, hogy a rövidített felmondási idővel történő felmondás igazoltnak tekinthető.
– A gyártó feladata annak bizonyítása, hogy ez a helyzet áll fenn.”
1 – Eredeti nyelv: holland.
2 – HL L 145., 25. o.
3 – A francia és a dán szövegváltozatban hasonló kifejezések – nevezetesen „extraordinaire” és „ekstraordinaert” – találhatók, míg az angol nyelvű szövegből az ezzel egyenértékű melléknév hiányzik.
4 – A bekezdés dán nyelvű változata „a hálózat egészének vagy jelentős részének átfogó átszervezése” szükségességére utal.
5 – Európai Közösségek Bizottsága, IV. Főigazgatóság – Verseny, gépjármű‑forgalmazás (1475/95/EK rendelet, kihirdetve az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában L 145., 1995. június 29.) Magyarázó brosúra IV/9509/95 DE. Ez a magyarázó brosúra csak francia, angol és német nyelven érhető el.
6 – A kérdés szövege: „Fel lehet‑e a megállapodást korábban mondani?”.
7 – A magyar nyelvű változatot nem érinti.
8 – A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjárműágazat‑beli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.).
9 – Európai Közösségek Bizottsága – Versenyügyi Főigazgatóság, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjárműágazat‑beli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet, Magyarázó brosúra (http://europa.eu.int/comm/competition/car_sector).
10 – A 20. kérdés a következőképpen hangzik: „Hogyan lehet az 1475/95 rendeletnek megfelelő szerződések megszűnését véghezvinni az átmeneti időszak alatt?”.
11 – Lásd többek között az 19/67. sz. Socialle Verzekeringsbank ügyben 1967. december 5‑én hozott ítéletet (EBHT 1967., 462. o.), és a C‑327/91. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1994. augusztus 9‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑3641. o.) 35. pontját.
12 – Lásd többek között a C‑72/95. sz. Kraaijeveld‑ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑5403. o.) 28‑31. pontját, és a C‑267/95. és 278/95. sz., Merck és Beecham egyesített ügyekben 1996. december 5‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑6285. o.) 21‑24. pontját.
13 – Lásd többek között a 80/76. sz. Kerry Milk ügyben 1977. március 3‑án hozott ítélet (EBHT 1977., 425. o.) 11. pontját.
14 – A C‑296/95. sz. EMU‑ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1605. o.) 36. pontja.
15 – Lásd a fenti 4. pontot.
16 – Lásd a fenti 6. pontot.
17 – Lásd többek között a 310/85. sz. Deufil‑ügyben 1987. február 24‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 901. o.) 22. pontját és a C‑169/95. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1997. január 14‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑135. o.) 22. pontját.
18 – Többek között a C‑313/90. sz., CIRFS kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑1125. o.) 34. és 36. pontját és a Bíróság T‑105/95. sz., WWF UK kontra Bizottság ügyben 1997. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑313. o.) 53‑55. pontját, valamint a T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑1705. o.) 274. pontját.
19 – HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.
20 – A C‑376/05. sz. A. Brünsteiner‑ügy (HL C 10., 8. o.), a C‑377/05. sz. Autohaus Hilgert‑ügy (HL C 10., 8. o.) és a C‑21/95. sz. City Motors Groep ügy (HL C 36., 21. o.).
21 – Vö. P. Kileste és C. Staudt, Le règlement Nr. 1400/2002 du 31 julliet 2002 de la Commission europèenne en matière de distribution automobile, Journal des Tribunaux 2003, 141. o., 76. pont.
22 – Az 1400/2002 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint: „A mentesség alkalmazásának feltétele, hogy a forgalmazóval vagy javítóműhellyel kötött vertikális megállapodás előírja, hogy az a szállító, aki fel kíván mondani egy megállapodást, köteles azt írásban megtenni, és megadni a felmondás részletes, tárgyilagos és átlátható okait annak megakadályozása érdekében, hogy a szállító az e rendeletben nem korlátozott magatartások miatt szüntessen meg egy forgalmazóval vagy javítóműhellyel kötött vertikális megállapodást.”
– A kilencedik preambulumbekezdés szerint: „Annak megakadályozása érdekében, hogy egy szállító azért mondjon fel egy megállapodást, mert a forgalmazó vagy a javítóműhely versenybarát magatartást tanúsít, például külföldi fogyasztóknak történő aktív vagy passzív eladás, több márka forgalmazása vagy javítási és karbantartási szolgáltatások alvállalkozásba való kiadása révén, minden felmondásban írásban egyértelműen fel kell tüntetni az okokat, amelyeknek tárgyilagosnak és átláthatónak kell lenniük. Ezenkívül a forgalmazók és javítóműhelyek szállítóktól való függetlenségének növelése érdekében elő kell írni a határozott időtartamra kötött megállapodások meg nem hosszabbítására és a határozatlan időtartamra kötött megállapodások megszüntetésére vonatkozó minimális felmondási időt.”
23 – Lásd a 3. cikk (5) bekezdését, idézve a fenti 5. pontban.
24 – Ez az álláspont tükröződik a dán versenyhatóságnak a már (a fenti 17. pontban) említett, a Gépjármű‑kereskedők Dán Szövetségének küldött levelében.
25 – Lásd a fenti 3. pontot.
26 – Ennek megfelelően lásd többek között a 246/86. sz. Belasco‑ügyben 1989. július 11‑én hozott ítéletet (EBHT 1989., 2117. o.).
27 – Lásd fent a 27‑45. pontot.
28 – Itt különösen a tizenkilencedik preambulumbekezdés első mondatáról van szó: „Az 5. cikk (2) bekezdésének 2) és 3) pontja, valamint az 5. cikk (3) bekezdése mentességi minimumkövetelményeket határoz meg a forgalmazási és szervizmegállapodások időtartamára és megszüntetésére vonatkozóan, mert a kereskedő által a szerződés szerinti áruk forgalmazásának és szervizelésének javítása érdekében végzett befektetések és a rövid lejáratú vagy rövid felmondási idővel megszüntethető megállapodás együttesen nagymértékben megnövelik a kereskedő függőségét a szállítótól.”
29 – A 43/82. és 63/82. sz., VBVB és VBBB kontra Bizottság ügyekben 1984. január 17‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 19. o.) 52. és 61. pontja.
30 – A 10/86. sz. VAG France ügyben 1986. december 18‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 4071. o.) 16. pontja, a C‑41/96. sz. VAG‑ügyben 1997. június 5‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑3123. o.) 61. pontja és a C‑230/96. sz. Cabour‑ügyben 1998. április 30‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2055. o.) 46. pontja.
31 – Idézve a 9. lábjegyzetben, 3. és 11. o.
32 – Többek között a 12. és azt követő pontok.
33 – Az 1400/2002 rendelethez kapcsolódó magyarázó brosúra 20. kérdésére adott válaszába a Bizottság belefoglalta az erre adandó választ: „ Az 1475/95 rendelet 2002. szeptember 30‑i lejárta, és felváltása új rendelettel önmagában nem vonja maga után, hogy szükség van a hálózat átszervezésére. A rendelet hatálybalépését követően a járműgyártó mégis úgy dönthet, hogy alapvetően átszervezi a hálózatát (…)” Írásbeli észrevételében a Bizottság sokkal határozottabban foglalt állást.