1.

A Schwibbert úr ellen a szerzői jogdíjak beszedéséért felelős nemzeti testület (Società italiana autori ed editori, a továbbiakban: SIAE) megkülönböztető jelzését nem tartalmazó CD lemezek (a továbbiakban: CD-k) birtoklása miatt indult büntetőeljárás keretében a Tribunale di Forlì (Olaszország) Schwibbert úr ügyvédjének kérelmére a Bíróságot a megkülönböztető jelzés feltüntetésének kötelezettségét előíró nemzeti rendelkezéseknek az EK 3. és 23–27. cikkével, illetve a műszaki szabványok és szabályok terén a tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28-i 83/189/EGK tanácsi irányelvvel ( 2 ) – amelyet valójában az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 3 ) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) foglalt egységes szerkezetbe –, valamint a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 1992. november 19-i 92/100/EGK tanácsi irányelvvel, ( 5 ) és az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 6 ) való összeegyeztethetőségéről kérdezi.

2.

Az EK 23–EK 27. cikk értelmében a Közösség vámunión alapul, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között.

3.

A 92/100/EGK irányelv célja a szellemi alkotások terén a bérbeadás és haszonkölcsönbe adás, illetve a szerzői és szomszédos jogok jogi védelmének harmonizációja. A szóban forgó irányelv első preambulumbekezdéséből az következik, hogy e harmonizáció célja a nemzeti szabályozások közötti olyan eltérések megszüntetése, amelyek „kereskedelmi akadályokat képeznek, és a verseny torzulását eredményezik, valamint alkalmasak arra, hogy akadályozzák a belső piac megvalósítását és megfelelő működését”.

4.

A második preambulumbekezdés kimondja, hogy „a jogi védelem tekintetében fennálló különbségek tovább növekedhetnek azáltal, hogy a tagállamok új és egymástól eltérő jogszabályokat fogadnak el, vagy a jogszabályokat értelmező nemzeti bírói joggyakorlat eltérő módon fejlődik”.

5.

A harmadik preambulumbekezdés hangsúlyozza, hogy „ezen különbségeket a Szerződés 8a. cikkében meghatározott célnak, a belső határok nélküli térség kialakításának érdekében meg kell szüntetni, hogy így a Szerződés 3. cikke f) pontjának megfelelően olyan rendszer jöjjön létre, amely akadályozza a közös piacon belüli verseny torzulását”.

6.

Az 1. cikk értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

7.

A 98/34 irányelv 8. cikke úgy rendelkezik, hogy:

„(1)   […] a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály-tervezetet […]; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.

Ha szükséges, a tagállamok egyidejűleg közlik az elsődlegesen és közvetlenül érintett alapvető törvényi és rendeleti rendelkezések szövegét, ha ezen szövegek ismerete szükséges a műszakiszabály-tervezet jelentőségének megítéléséhez, amennyiben egy korábbi közleményben még nem tették ezt meg.

A tagállamok a fenti feltételek mellett újra közlik a tervezetet, ha olyan változtatásokat hajtanak rajta végre, amelyek jelentős mértékben módosítják azok hatályát, lerövidítik a végrehajtására eredetileg előirányzott időtartamokat, leírásokat vagy követelményeket fűznek hozzá, illetve ez utóbbiakat szigorítják.”

8.

A 98/34 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:

„A tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra elhalasztják a műszakielőírás-tervezet elfogadását.”

9.

A 98/34 irányelv 1. cikkének 9. pontja helyébe a következő 11. pont lépett:

10.

A 2001/29 irányelv átveszi – többek között – a 92/100 irányelv által megállapított alapelveket és szabályokat, illetve módosítja azokat.

11.

A szerzői jogok terén az olasz szabályozás az 1941. évi 633. sz. törvényen ( 7 ) alapul. Ez a törvény egy ad hoc közjogi testületet hozott létre, a SIAE-t, érdekvédelmi, közvetítői és tanúsítási feladatokkal, valamint egyes nem megengedett magatartásokra (kereskedelmi forgalomba hozatal, többszörözés, stb.) büntetőjogi szankciókat határozott meg. Bevezette továbbá a SIAE megkülönböztető jelzés feltüntetésének kötelezettségét.

12.

Az 1987. március 27-i 121/87. sz. törvény ( 8 ) kiterjesztette a SIAE megkülönböztető jelzés feltüntetésének kötelezettségét, és a büntetőjogi szankciók alkalmazhatóságát az egyéb adathordozókra is.

13.

Az 1994. november 16-i 685/94. sz. törvényerejű rendelet ( 9 ) hatályon kívül helyezte a 121/87. sz. törvényt. Ez utóbbi jogszabály 171b. § c) pontja értelmében:

„Három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel és 500000–6000000 ITL összegű bírság megfizetésével büntetendő, aki:

14.

2000. február 9-én és 10-én a K.J.W.S. Srl társaság helyiségeiben, amelynek törvényes képviselője az olaszországi lakóhellyel rendelkező K. J. W. Schwibbert, raktáron lévő CD-ket foglaltak le. Ezek a hiányzó SIAE megkülönbözető jelzés miatt lefoglalt CD-k, Giorgio De Chirico és Mario Schifano festőművészek alkotásainak reprodukcióit tartalmazták. Schwibbert úr ügyvédje a tárgyalás alkalmával a Bíróság előtt kifejtette, hogy néhány CD zenei aláfestést is tartalmazott. Továbbá, a Schwibbert úr írásbeli észrevételeihez mellékelt egyik irat megjelöli, hogy az előbbi festőművész műveit tartalmazó CD-k ezen kívül egy filmet is tartalmaztak. Ezenkívül, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból és Schwibbert úr ügyvédjének a Bíróság előtti tárgyalás alkalmával adott magyarázatából az derült ki, hogy a CD-ket Németországban többszörözték, és két olasz társaság részére szánták eladásra azért, hogy ők azokat katalógusba vehessék.

15.

2001. május 23-án a Procura della Repubblica presso il Tribunale di Forlì Schwibbert úr ellen büntetőeljárást indított, és ellene a Tribunale di Forlì előtt vádat emelt.

16.

A Tribunale di Forlì 2004. december 14-i tárgyalási jegyzőkönyve hangsúlyozta, hogy Schwibbert úr ellen nem a művek visszaélésszerű többszörözése a vád, mivel a nevezett személy rendelkezik a szükséges engedélyekkel, hanem kizárólag az, hogy a CD-ken nem szerepel a SIAE megkülönböztető jelzés.

17.

A Tribunale di Forlì ugyanakkor helyt adott Schwibbert úr ügyvédje által előterjesztett azon kérelemnek, hogy forduljanak előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz. A kérdést előterjesztő végzés azonban egyszerűen mellékelte Schwibbert úr ügyvédjének érveit, és nem fogalmazott meg konkrét kérdéseket. A végzés 2005. január 21-én érkezett a Bíróság Hivatalához.

18.

A Bíróság – eljárási szabályzata 104. cikke 5. §-ának megfelelően – 2006. július 17-én felvilágosítást kért a kérdést előterjesztő bíróságtól mind az alapjogvita tényállására és jogi hátterére, mind pedig az értelmezendő közösségi jogi rendelkezésekre, illetve arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság miért tartja szükségesnek a Bíróság értelmezését. A válasz 2006. november 8-án érkezett meg a Bírósághoz.

19.

A Tribunale di Forlì válaszai alapján e bíróság által a Bíróság elé terjesztett kérdések a következő módon fogalmazhatók meg:

„A SIAE jelzésre vonatkozó nemzeti rendelkezések összeegyeztethetőek-e az EK 3. cikkel, valamint az EK 23–27. cikkel, az 1998. június 22-i 98/34 irányelv 1., 8., 10. és 11. cikkével, továbbá a 92/100 és a 2001/29 irányelvvel?”

20.

A Bíróság úgy határozott, hogy a tárgyalás előtt az olasz kormányhoz és az Európai Közösségek Bizottságához írásbeli kérdéseket intéz, és felhívja őket, hogy terjesszék elő a kérdést elterjesztő bíróság által szolgáltatott felvilágosítással kapcsolatos észrevételeiket. Az olasz kormány és a Bizottság ezen felhívásnak írásban eleget tett.

21.

Schwibbert úr véleménye szerint a SIAE jelzés feltüntetésének kötelezettsége olyan műszaki szabály, amelyet Olaszországnak a 83/189 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében közölnie kellett volna a Bizottsággal.

22.

Ezen megkülönböztető jelzés feltüntetésének kötelezettsége ezenkívül azonos hatású intézkedés jellegét ölti, mivel a más országok gazdasági szereplői számára az olasz piacon kifejtett tevékenységük tekintetében akadályt képez.

23.

Ráadásul, véleménye szerint e betűszó feltüntetése nem biztosít semmiféle védelmet a szerző és a szerzői jog más jogosultjai számára. Az olasz szabályozás ugyanis e jelzés feltüntetése elmulasztásának esetére büntetőjogi szankciókat helyez kilátásba, függetlenül attól, hogy a többszörözés visszaélésszerű volt-e.

24.

Ugyanakkor, a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettsége ellentétes az EK 23. és az EK 25. cikkel, vagyis a vámoknak, valamint az azokkal azonos hatású díjaknak a Szerződésben meghatározott tilalmával, mivel e jelzés feltüntetése díjköteles, és azt minden művön fel kell tüntetni annak valamely másik közösségi államból olasz területre való beléptetésétől kezdve.

25.

Végül pedig, e feltüntetési kötelezettség sérti azon 92/100 irányelvet, amelynek első három preambulumbekezdése megállapítja az egyes nemzeti jogrendek közötti különbséget, és ebből következően annak veszélyét, hogy a tagállamok közötti verseny torzul.

26.

A SIAE, aki nem nyújtott be írásbeli észrevételeket, a tárgyaláson kifejtette, hogy a betűszó feltüntetésének kötelezettségéről nem értesítették a Bizottságot, mivel azt már egy 1941. évi törvény előírta, amely abban az időben a papíralapú adathordozókra vonatkozott. 1971-től kezdve az összes lemezgyártó megállapodást kötött arra nézve, hogy a SIAE betűszót az ilyen típusú adathordozókon feltüntetik.

27.

A SIAE kifejti továbbá, hogy a tényállás idején az olasz jog nem írta elő a megkülönböztető jelzés feltüntetésének kötelezettségét a képzőművészeti alkotások tekintetében; e kötelezettség csak a 248/2000. sz. törvény hatálybalépése óta áll fenn. A jelen ügyben a zenei tartalommal is rendelkező CD-ken fel kellett volna tüntetni a SIAE betűszót.

28.

Az EK 3., az EK 22. és az EK 27. cikket illetően a SIAE előadja, hogy az ezen cikkek által a behozatal alkalmával kirótt adókra vonatkozóan megfogalmazott tilalom kizárólag a behozott árukat érinti, míg a belföldi termékek kivételt képeznek alóla. Márpedig a megkülönböztető jelzés feltüntetését előíró olasz szabályozás minden termékre, a belföldi és a behozott termékekre egyaránt vonatkozik. Ezek a cikkek tehát nem vonatkoznak a szóban forgó azon kötelezettségre, amelynek célja egyébként – amint azt az olasz kormány is kifejti – az, hogy az eredeti művek mind a rendfenntartó erők, mind pedig a fogyasztók részére egyértelműen elkülöníthetők legyenek a kalóztermékektől.

29.

A SIAE hozzáfűzi, hogy a 92/100 irányelvet Olaszországban a 685/94. sz. törvényerejű rendelet ültette át. Ezt a törvényerejű rendeletet, mint az irányelv végrehajtására irányuló intézkedést, amely a SIAE megfogalmazása szerint „magába foglalta a megkülönböztető jelzésre vonatkozó szabályokat”, közölték a Bizottsággal.

30.

Végül, amennyiben a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést az EK 28. és 30. cikkre vonatkozóan újra kívánná fogalmazni, a SIAE kifejti, hogy a feltüntetésre vonatkozó kötelezettséget a célkitűzésekkel arányosnak kell tekinteni, különös tekintettel a kalózmásolatok elleni küzdelemre és a fogyasztók tájékoztatására, akikkel szemben jogellenes másolatok vásárlása esetén szintén büntetőjogi eljárás indítható.

31.

Az olasz kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan, mivel azt a kérdést előterjesztő bíróság egyszerűen átvette a vádlott ügyvédje által benyújtott formában. Márpedig a nemzeti bíróságnak legalább minimális szinten ki kellett volna fejtenie azokat az indokokat, amelyek miatt a közösségi jog rendelkezéseinek Bíróság általi értelmezése szükséges, és amelyekkel kapcsolatban a Bírósághoz kérdést intéz.

32.

Az olasz kormány kifejti, hogy a SIAE jogi monopóliumot élvező közvállalkozás, amelynek feladata, a törvény előírásainak megfelelően, a SIAE betűszó feltüntetéséből származó bevételek összegyűjtése. A SIAE e jelzés rendelkezésre bocsátásával nyújtja tagjai számára azt a szolgáltatást, hogy garantálja a másolatok jogszerűségét. E szolgáltatás a szerzői jogi jogsértések elleni küzdelem részét képezi, és egyáltalán nem érinti az áruk szabad mozgását. A SIAE-hoz hasonlóan az olasz kormány is úgy véli, hogy az EK 30. cikk alapján mindenesetre igazolható a SIAE betűszó feltüntetésére vonatkozó kötelezettség. Ez az intézkedés, mivel nem jár hátrányos megkülönböztető hatással, tiszteletben tartja a 92/100 irányelvet is.

33.

A SIAE-hoz hasonlóan az olasz kormány azt állítja, hogy a betűszó feltüntetésének a 121/87. sz. törvény által előírt kötelezettségét nem kellett közölni a Bizottsággal, mivel ez a kötelezettség már 1941 óta fennáll, és hogy a büntetőjogi szankció kilátásba helyezése csupán az új típusú adathordozó piacon való megjelenését követő kiigazításnak tekinthető.

34.

Végül az olasz kormány megerősíti, hogy a szellemi alkotások nem hasonlíthatók a Közösségen belül kereskedelmi forgalomba hozható bármely más termékhez, mivel a szellemi alkotások nem áruk. A SIAE megkülönböztető jelzés nem hasonlítható valamely, a 83/189 irányelv értelmében vett műszaki szabályok szerinti jelöléshez, hiszen e megkülönböztető jelzés, illetve e címke lényegében a többszörözött szellemi alkotás jellemzőit, vagyis a corpus mysticumot azonosítja, anélkül, hogy a corpus mechanicumot, azaz az adathordozót jellemezné. Éppen ezért nem lehet, amint azt teszi a Bizottság, a BIC Benelux ügyben hozott ítéletre ( 10 ) hivatkozni. Az említett ítéletben a címke arra szolgált, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a BIC termék környezetre kifejtett hatásairól; ily módon az a termék jellemzőit írta le. A SIAE címke azonban semmiféle leírást nem tartalmaz a termék jellemzőire vonatkozóan. Csupán egy, a rendfenntartó erők és a fogyasztók részére szánt, arra utaló jelzésről van szó, hogy e címkét a jogszabályoknak megfelelően helyezték fel. Következésképpen az intézkedés, azon célkitűzéshez képest, amely a szabályok betartásának felismerhetővé tételében áll, teljes egészében járulékos jellegű.

35.

A Bizottság – a Bíróság írásbeli kérdéseire benyújtott írásbeli válaszok, és a felek által a tárgyaláson előadott észrevételek alapján – úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

36.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy elsőként a 121/87. sz. törvény 2. cikke terjesztette ki a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettségét a zenei kazettákra és CD-kre. Ez a szabály olyan műszaki szabálynak minősül, amelyet a Bizottsággal közölni kellett volna. A Bizottság az 1987-ben hatályban lévő 83/189 irányelv ( 11 ) 1. cikkének 5. pontjára hivatkozik, amelynek értelmében műszaki szabályok a „műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a […] használat esetén de jure vagy de facto kötelező”. Márpedig 1987-ben Olaszországban ezt a jelzést már fel kellett tüntetni a videokazetták és CD-k értékesítésekor. Olyan műszaki szabályról volt tehát szó, amelynek betartása az Olaszországban történő értékesítések esetén kötelező volt.

37.

A Bizottság hozzáfűzi, hogy a 121/87. sz. törvényt hatályon kívül helyező 685/94. sz. törvényerejű rendelet tekinthető a tényállás idején alkalmazandó egyetlen jogszabálynak. Ennek 171b. cikkének c) pontját is – amely büntetőjogi szankció terhe mellett szintén előírja a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettségét – közölni kellett volna a Bizottsággal. Ez a betűszó, amelyet vagy közvetlenül a CD-n, vagy a külső csomagoláson lehet feltüntetni, valójában egy árujelzőhöz hasonlítható. A jelen ügy tehát adójogi szempontból hasonlít a fent hivatkozott BIC Benelux ügyhöz. Ebben a vonatkozásban a Bizottság a CIA Security International ügyben hozott ítéletre ( 12 ) is hivatkozik, amelyben a Bíróság többek között a 83/189 irányelv 8. cikkében meghatározott közlési kötelezettség elmulasztását akként értelmezte, hogy annak az a következménye, hogy a szóban forgó műszaki szabályok nem alkalmazhatók, és nem érvényesíthetők magánszemélyekkel szemben.

38.

A SIAE által a tárgyaláson előadott azon érvelésre, miszerint a Bizottságnak tudomása volt a betűszó feltüntetésének kötelezettségéről a 92/100 irányelv átültetésére irányuló 685/94. sz. törvényerejű rendelettel kapcsolatos értesítés alapján, a Bizottság azt válaszolja, hogy ez a kötelezettség nem a 92/100 irányelv átültetésére irányuló intézkedés, mivel ez a kötelezettség nem szükséges az irányelv átültetéséhez. Következésképpen, az értesítés, mint a 92/100 irányelv átültetését szolgáló jogi aktus, nem tekinthető a 83/189 irányelv 10. cikkében meghatározott azon esetek egyikének, amely a tagállamokat felmenti a közösségi irányelvek átültetésére irányuló jogi aktusokra vonatkozó értesítési kötelezettség alól.

39.

A Bizottság az általa elegendőnek tekintett fenti észrevételekhez azonban hozzáfűzi, hogy a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettsége nem áll ellentétben sem az EK 23. és 25. cikkel – mivel nem áll összefüggésben a határátlépéssel, hanem az értékesítést megelőzően betartandó kötelezettség –, sem pedig azon 92/100 irányelvvel, amely bizonyos jogok hatályának meghatározására korlátozódik, de a tagállamokra hagyja e jogok tiszteletben tartását biztosító mechanizmusok megválasztásának lehetőségét; a feltüntetés kötelezettsége ilyen mechanizmusnak tekinthető.

40.

Az olasz kormány megfontolásaival ellentétben úgy gondoljuk, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható. Az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra szorítkozik, hogy az előzetes döntéshozatali kérdés előterjesztésére irányuló beadványt ugyanolyan formában mellékeli, mint ahogyan azt az egyik fél ügyvédje megfogalmazta, bizonyosan nem kívánatos, és a Bíróságot arra készteti, hogy az eljárási szabályzat 104. cikke 5. §-a értelmében a kérdést előterjesztő bíróságtól felvilágosítást kérjen mind az alapjogvita tényállása és jogi háttere, mind pedig az értelmezendő közösségi jogi rendelkezések tekintetében, illetve azon indokokat illetően, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja a Bíróságot értelmezés iránt megkeresni. Ugyanakkor semmiféle jogszabályból nem következik, különösen nem a nemzeti bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásról szóló tájékoztatóból, ( 13 ) hogy a nemzeti bíróságnak magának kellene megfogalmaznia a kérdést vagy a kérdéseket, és magának kellene a szóban forgó ügy szempontjából hasznos információkat szolgáltatnia, ( 14 ) elfogadhatatlanság terhe mellett. Egyébként jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság a Schwibbert úr ügyvédje által benyújtott irat szövegét „az ítéletében” a saját szavaival „ismétli meg”.

41.

A tagállamok túlnyomó többségében a törvény nem írja elő a szerzői jogok kezelésével megbízott nemzeti testület jelzése adathordozókon való feltüntetésének kötelezettségét. ( 15 ) Mégha azonban ezek a testületek meg is követelik vagy ajánlják, hogy a többszörözés engedélyezésének feltételeként az adathordozókon bizonyos megjelöléseket tüntessenek fel, ( 16 ) ezeket a megjelöléseket csakis a többszörözött példányokon kell feltüntetni, azt azonban semmiképpen nem követelik meg, hogy a többszörözött példányokat a szóban forgó testületek által árusított öntapadós címkével kell ellátni. Továbbá, a testületek által annak esetleges megkövetelése, hogy a többszörözött példányokon a jelzéseiket tüntessék fel, nem jogszabályi kötelezettségen alapul, hanem csupán e testületek és a többszörözési engedély jogosultja között kötött szerződésen. Ily módon a jelzés feltüntetésének elmulasztása csakis szerződéses szankciókat vonhatna maga után, mint például kiegészítő díjak megfizetését.

42.

A szerzői jogdíjak beszedéséért felelős testület jelzése feltüntetésének elmulasztása esetére büntetőjogi szankciókat kilátásba helyező olasz jogrend ily módon az Európai Unió többi tagállamának jogrendjéhez viszonyítva meglehetősen sajátosnak tűnik.

43.

A 98/34 irányelv 8. cikke előírja a tagállamok számára azt a kötelezettséget, hogy a Bizottsággal azonnal közöljenek minden műszakiszabály-tervezetet. A SIAE és az olasz kormány azt állítják, hogy Olaszországnak nem kellett a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettségét közölnie, mivel nem műszaki szabályról volt szó. Következésképpen meg kell vizsgálni a műszaki szabály fogalmát, ( 17 ) és mérlegelni kell, hogy ez a fogalom felölelheti-e egy ilyen jelzés feltüntetésének kötelezettségét.

44.

A Bíróság véleménye szerint nem tekinthető például műszaki szabályoknak a vállalkozások létesítése feltételeinek előírására korlátozódó nemzeti rendelkezések, mint például azok a rendelkezések, amelyek valamely szakmai tevékenység gyakorlását előzetes engedélytől teszik függővé. ( 18 ) Ugyanígy az üzletek nyitvatartására vonatkozó nemzeti szabályozás sem, mivel az nem vonatkozik a termékek előírt tulajdonságaira, nem tekintendő műszaki szabálynak. ( 19 )

45.

Ezzel szemben műszaki szabálynak minősülnek azok a részletes szabályok, amelyek meghatározzák a minőséget és a megfelelő működést ellenőrző teszteknek azokat a feltételeit, amelyeknek eleget kell tenni egy termék engedélyezéséhez és forgalomba hozatalához. ( 20 ) Ugyanígy műszaki szabályoknak minősülnek azok a rendelkezések, amelyek a vállalkozásokat berendezéseik előzetes engedélyeztetésére kötelezik. ( 21 ) A Bíróság azt is megállapította, hogy a műszaki leírás fogalma magába foglalja a gyógyszerekkel kapcsolatos előállítási módszereket és eljárásokat. ( 22 ) A Bíróság azt is kimondta, hogy azok a szabályok, amelyek bizonyos hízómarhák szimpatikus idegrendszerét stimuláló anyagok engedélyezésének megelőzésére irányulnak, műszaki leírásoknak minősülnek, mivel ezek a szabályok a nemzeti közigazgatási hatóságoktól erednek, illetve a területi hatályuk kiterjed az ország egész területére, és a címzettjeik számára kötelezőek. ( 23 ) A Bíróság a BIC Benelux ügyben hozott ítéletben szintén kimondta, hogy egy megjelölés, amelynek célja a nyilvánosságnak egy termék környezeti hatásairól való tájékoztatása, nem különbözik – annak ellenére, hogy környezetvédelmiadó-rendszerhez társul – más olyan címkéktől, amelyek a fogyasztókat az adott termék környezetre kifejtett káros hatásaira emlékeztetik. Következésképpen, egy ilyen megjelölés nem tekinthető kizárólag adójogi járulékos intézkedésnek, így tehát azt közölni kell. ( 24 ) Továbbá a termék eredetének címkén való megjelölésének kötelezettségét is közölni kell. ( 25 ) Még az olyan nemzeti rendelkezések is, amelyek a bizonyos játékautomaták üzemeltetése általi szerencsejáték szervezésének tilalmát tartalmazzák, ( 26 ) a motormeghajtású sétahajók maximális hosszával és magasságával, illetve meghajtó-teljesítményének korlátozásával kapcsolatos követelmények, ( 27 ) vagy azok a nemzeti jogszabályok, amelyek megtiltják minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játéknak a nyilvános vagy magánterületen történő használatát, valamint játékok használatát az internetszolgáltató vállalkozások helyiségeiben található számítógépeken, illetve az ilyen vállalkozás működtetését speciális engedélyhez kötik, ( 28 ) műszaki szabálynak kell minősíteni.

46.

A jelen ügyben, amint azt a Bizottság kifejti, a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettsége a fent hivatkozott BIC Benelux ügyben szóban forgó jelölési kötelezettséghez hasonló, amelynek célja a nyilvánosság tájékoztatása valamely termék környezetre kifejtett hatásairól. A jelen ügyben ugyanis a jelzés, amint azt a SIAE és az olasz kormány az észrevételeiben megjegyezte, a fogyasztók és a rendfenntartó erők arról való tájékoztatását szolgálja, hogy a többszörözött példányok jogszerűek. Ily módon, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott BIC Benelux ügyben hozott ítélet 23. pontjában megállapította, úgy kell tekinteni, hogy a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettsége – a Bíróságnak a szóban forgó 23. pontban alkalmazott szóhasználatával élve – „e fogalomnak a [98/48 irányelv 11. pontjában] adott meghatározása értelmében de jure műszaki szabály[nak minősül], lévén, hogy »a betartása [az adott termék] értékesítése esetén […] kötelező«, és hogy e fogalom [a 98/34 irányelv 5. cikkének 2. pontjába foglalt] meghatározása értelmében egy műszaki leírásról van szó, mivel a szabály meghatározza »egy termék előírt tulajdonságait […], ilyen például […] a termékre alkalmazandó olyan követelmények […], mint […] a jelölés vagy címkézés«”.

47.

El kell tehát utasítani az olasz kormány azon érvelését, miszerint a szellemi alkotások nem hasonlíthatók akármely más forgalomba hozható termékhez, mivel azok nem áruk. A 98/34 irányelv nem az „áru” kifejezéshez, hanem inkább a „termék” kifejezéshez kapcsolódik. ( 29 ) Márpedig a 98/34 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében „minden iparilag előállított termék” az irányelv hatálya alá tartozik. Vitathatatlan, hogy a CD-k iparilag előállított termékek. Továbbá, az említett irányelv nem zár ki egyetlen területet sem a tárgyi hatálya alól, különösen nem a szellemi alkotásokat. ( 30 ) Ezenkívül a 98/34 irányelvet követően egy hónappal elfogadott 98/48 irányelv ( 31 ) a tárgyi hatályát kiterjeszti „az információs társadalom szolgáltatás[ára]”, azaz „bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton […] nyújtott szolgáltatás[ra]”. Mivel az ilyen szolgáltatások igenis „szellemi alkotások”, nem állítható, hogy a szellemi alkotások nem tartoznak azon területhez, ahol a szabályok műszaki szabályoknak minősülhetnek.

48.

Vissza kell utasítani továbbá az olasz kormány azon érvelését, miszerint a SIAE megkülönböztető jelzés a műszaki szabályok értelmében nem hasonlítható valamely jelöléshez, mivel ez a megkülönböztető jelzés lényegében a többszörözött szellemi alkotás jellemzőit, tehát a „corpus mysticumot” azonosítja, anélkül, hogy a „corpus mecchanicumot”, vagyis az adathordozót jellemezné. Ez a különbségtétel valójában csalóka. A SIAE megkülönböztető jelzés célja, amint arra az imént emlékeztettem, az, hogy a fogyasztókat és a rendfenntartó erőket tájékoztassa arról, hogy a CD-ket a szerzői jogok tiszteletben tartásával többszörözték. Ez a jelzés tehát éppen az adathordozóra vonatkozik.

49.

Ily módon, a 98/34 irányelv 8. cikke értelmében, amely szerint „a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály-tervezetet”, tehát Olaszországnak a SIAE betűszó feltüntetésének a tényállás idején hatályban lévő nemzeti rendelkezésekből, azaz a 685/94. sz. törvényerejű rendeletből eredő kötelezettségét közölnie kellett volna.

50.

Ugyanakkor a SIAE által felvetett kérdésre, amely szerint amennyiben a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettségét olyan műszaki szabálynak kell tekinteni, amelyet közölni kell, a közlés közvetetten megtörténtnek tekinthető, mivel a törvényerejű rendeletet, mint a 92/100 irányelv végrehajtására irányuló intézkedést a Bizottsággal közölték, azt kell válaszolni, hogy a 98/34 irányelv 8. cikke értelmében a tagállamoknak „a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell”. Továbbá, a Bíróságnak már volt alkalma meghatározni, hogy ezen rendelkezés célja „a Bizottság számára annak lehetővé tétele, hogy a lehető legteljesebb információval rendelkezzen minden műszakiszabály-tervezetről, annak tartalmát, terjedelmét és általános összefüggéseit illetően, annak érdekében, hogy számára lehetővé tegye a [83/189] irányelv által ráruházott hatásköreinek lehető leghatékonyabb gyakorlását”. ( 32 ) Meg kell állapítani, hogy ebben az értelemben véve semmiféle közlésre nem került sor. Ez a rendelkezés azt is előírja, hogy „a tagállamok egyidejűleg közlik az elsődlegesen és közvetlenül érintett alapvető törvényi és rendeleti rendelkezések szövegét, ha ezen szövegek ismerete szükséges a műszakiszabály-tervezet jelentőségének megítéléséhez”. Az e területre vonatkozó olasz törvénynek a többi tagállam jogához viszonyított sajátosságára tekintettel, és figyelembe véve az irányelv átfogó célját, ( 33 ) e közlés nem lett volna felesleges.

51.

A SIAE az olasz kormányhoz hasonlóan azt állítja, hogy a betűszó feltüntetésének a 121/87. sz. törvény által előírt kötelezettségét nem kellett közölni a Bizottsággal, mivel ezt a kötelezettséget az 1941. évi törvény a papíralapú adathordozók esetében már előírta. Az ezen kötelezettséget más területekre is kiterjesztő, és büntetőjogi szankciókat kilátásba helyező 121/87. sz. törvény, ugyanúgy, mint a 121/87. sz. törvényt hatályon kívül helyező 685/94. sz. törvényerejű rendelet, csupán a műszaki fejlődéshez való igazodásnak tekinthető, következésképpen azon területek kibővítését, amelyek a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettsége alá esnek, nem kell közölni.

52.

Ugyanakkor a 98/34 irányelv 8. cikke azt is kimondja, hogy „a tagállamok […] újra közlik a tervezetet, ha olyan változtatásokat hajtanak rajta végre, amelyek jelentős mértékben módosítják azok hatályát”. A Bíróság ily módon már kimondta, hogy valamely műszaki szabály tárgyi hatályának kiterjesztése más termékekre új műszaki szabálynak minősül. ( 34 )

53.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy mivel a SIAE betűszó feltüntetésének kötelezettségét az Olasz Köztársaság a Bizottsággal nem közölte, az olasz hatóságok nem kifogásolhatják Schwibbert úrral szemben a feltüntetés elmulasztását.

54.

A fent hivatkozott CIA Security International ügyben hozott ítéletben ( 35 ) ugyanis a Bíróság kimondta, hogy 83/189 irányelv 8. és 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ezekre magánszemélyek a nemzeti bíróság előtt hivatkozhatnak, és ez utóbbinak meg kell tagadnia olyan tagállami műszaki szabály alkalmazását, amelyet nem közöltek az irányelvnek megfelelően. A Bíróság kifejti, hogy egyrészt, mivel a tagállamok számára konkrét kötelezettséget ír elő arra nézve, hogy a műszakiszabály-tervezeteket azok elfogadása előtt közöljék, ezek a rendelkezések tartalmi szempontból feltétlenek és kellően pontosak. Másrészt az irányelv olyan értelmezése, miszerint az értesítési kötelezettség megsértése olyan lényegi eljárási hiba, amely a kérdéses műszaki szabályoknak a magánszemélyek vonatkozásában való alkalmazhatatlanságát eredményezi, alkalmas arra, hogy az áruk szabad mozgásának védelmét – amelyet célul tűzött ki – biztosítandó, biztosítsa az irányelv által előírt megelőző közösségi ellenőrzés hatékonyságát. ( 36 ) Ugyanígy, a 2002. június 6-i Sapod Audic ügyben hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a magánszemélyek hivatkozhatnak az olyan nemzeti rendelkezés közlésének hiányára, amelyet akként kell értelmezni, hogy az egy jelölési vagy címkézési kötelezettséget tartalmaz, és hogy a nemzeti bíróság tehát köteles e rendelkezés alkalmazását megtagadni. ( 37 )

55.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a SIAE betűszó feltüntetésének a 685/94. sz. törvényerejű rendeletben ( 38 ) előírt kötelezettségét úgy kell tekinteni, mint amely műszaki szabálynak minősül. Ezt a műszaki szabályt a Bizottsággal – a 98/34 irányelv 8. cikkébe foglalt előírásokkal ellentétben – nem közölték. Az olasz hatóságok következésképpen nem kifogásolhatják Schwibbert úrral szemben a jelzés feltüntetésének elmulasztását. Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben felhozott más pontokra nem szükséges válaszolni, mivel ezek megválaszolása nem járul hozzá az alapjogvita eldöntéséhez. ( 39 )

56.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság a Tribunale di Forlì által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

„A szerzői jogdíjak beszedéséért felelős nemzeti testület megkülönböztető jelzésének feltüntetését előíró nemzeti rendelkezések olyan műszaki szabályt képeznek, amelyet a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke értelmében az Európai Közösségek Bizottságával közölni kell. Az említett kötelezettség tárgyi hatályának esetleges kiterjesztését minden egyes alkalommal közölni kell a Bizottsággal. A nemzeti bíróság az ezen közlési kötelezettségnek eleget nem tevő rendelkezés alkalmazását köteles megtagadni.”