T‑291/04. R. sz. ügy

Enviro Tech Europe Ltd et Enviro Tech International, Inc.

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – 67/548/EGK irányelv és 2004/73/EK irányelv”

A végzés összefoglalása

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Az alapkereset elfogadhatósága – Relevancia hiánya – Korlátok

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 1. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Bizonyítási teher

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Vagyoni kár – A felperes társaság létét veszélyeztetni képes vagy piaci helyzetét helyrehozhatatlanul megváltoztató helyzet

(EK 242. cikk és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2005. február 10.(*)

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – 67/548/EGK irányelv és 2004/73/EK irányelv”

A T‑291/04. R. sz. ügyben,

az Enviro Tech Europe Ltd (székhelye: Surrey [Egyesült Királyság]),

az Enviro Tech International, Inc. (székhelye: Chicago, Illinois [Amerikai Egyesült Államok])

(képviselik őket: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)

kérelmezőknek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: X. Lewis és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

ellenérdekű fél ellen

egyrészt az n-propil bromidnak veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27‑i 67/548/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/73/EK bizottsági irányelvbe (HL L 152., 1. o.) foglalásának felfüggesztése iránti, másrészt egyéb ideiglenes intézkedések elrendelése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGÁNAK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést

 Jogi háttér

 Általános jogi háttér

1        A 67/548/EGK tanácsi irányelv hetedik alkalommal történő módosításáról szóló, 1992. április 30‑i 92/32/EGK irányelvvel (HL L 154, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 155. o.) módosított, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27‑i 67/548/EGK irányelv (HL 1967., 196., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 1. kötet, 27. o.) megállapítja az egyes olyan „anyagok” kereskedelmi forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat, amely anyagok meghatározása a következő: „természetes állapotban előforduló vagy ipari termelőfolyamatból származó kémiai elemek és azok vegyületei, amelyek a termék stabilizálásához szükséges adalékokat és az előállításból/gyártásból származó szennyeződéseket is tartalmazhatnak, de nem tartalmaznak olyan oldószereket, amelyek az anyag stabilitásának vagy összetételének megváltozása nélkül elkülöníthetők”.

2        Elfogadása óta a 67/548 irányelvet többször módosították, utoljára a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/73/EK irányelvvel (HL L 152, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 448. o.).

3        A módosított 67/548 irányelv 4. cikke úgy rendelkezik, hogy az anyagokat belső tulajdonságaik alapján kell osztályozni, a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott kategóriáknak megfelelően. Valamely kémiai anyag veszélyesnek nyilvánításával kötelezővé válik a csomagoláson való megfelelő – különösen a veszély szimbólumait, az anyag használatával járó különös kockázatokat megjelölő szabványmondatokat (R‑mondatok), valamint az anyag biztonságos használatával kapcsolatos szabványmondatokat (S‑mondatok) magában foglaló – címke elhelyezése.

4        A módosított 67/548 irányelv 2. cikk (2) bekezdése szerint ezen irányelv alkalmazásában „veszélyesnek” minősülnek többek között a „fokozottan tűzveszélyes”, a „tűzveszélyes”, a „kevésbé tűzveszélyes” vagy a „reprodukciót károsító” anyagok és készítmények.

5        Az anyagok minősítése érdekében elvégezhető vizsgálatokról a módosított 67/548 irányelv 3. cikke ekként rendelkezik:

„(1) A vegyi anyagok ezen irányelv keretén belüli vizsgálatait általános szabályként az V. mellékletben meghatározott módszerek szerint kell lefolytatni. Az anyagok fizikai-kémiai tulajdonságait az V. melléklet A részében meghatározott módszerek alapján […] kell meghatározni.”

6        A módosított 67/548 irányelv V. mellékletének A. 9. pontja meghatározza a lobbanáspont meghatározásának módszereit.

7        A módosított 67/548 irányelv 4. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az anyagok és készítmények osztályozására és címkézésére vonatkozó általános alapelveket a VI. melléklet kritériumai szerint kell alkalmazni, kivéve ha egyedi irányelvek ezzel ellentétes követelményeket írnak elő a veszélyes készítményekre.

8        A módosított 67/548 irányelv VI. mellékletének 4.2.3 pontja meghatározza a reprodukcióra káros hatásokra alkalmazandó kritériumokat, és az ilyen hatásokat előidéző anyagokat három kategóriába sorolja:

–        1. kategória: „olyan anyagok, amelyek elfogadottan fertilitást károsító hatásúnak tartanak [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyek az ember szaporodási képességét (termékenységét) közismerten károsítják]” és „olyan anyagok, amelyek elfogadottan fejlődési toxicitást okoznak emberekben [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyek az embernél közismerten magzatkárosító (fejlődéskárosító) hatást okoznak]”;

–        2. kategória: „olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az embereken fertilitást károsító hatásúak [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az ember szaporodási képességét (termékenységét) károsítják]” és „olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az emberben fejlődési toxicitást okoznak [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyeket úgy kell tekinteni, hogy az embernél magzatkárosító (fejlődéskárosító) hatást okoznak]”;

–        3. kategória: „anyagok, amelyek az ember fertilitásával kapcsolatban aggodalomra adnak okot [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyek az ember szaporodási képességére (termékenységére) gyakorolt lehetséges káros hatásaik miatt aggodalomra adnak okot]” és „anyagok, amelyek aggodalomra adnak okot az emberben esetleges fejlődési toxicitást okozó hatásaik miatt [helyes fordítás: olyan anyagok, amelyek az embernél lehetséges magzatkárosító (fejlődéskárosító) hatásaik miatt aggodalomra adnak okot”.

 A 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása

9        A módosított 67/548 irányelv 28. cikke így rendelkezik:

         „A mellékleteknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat a 29. cikkben szabályozott eljárással összhangban kell elfogadni.”

10      A Bizottság észrevételeiben jelezte, hogy a gyakorlatban, amikor kidolgozza az első intézkedési tervet a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításáról, kikéri az osztályozással és a címkézéssel foglalkozó munkacsoport véleményét (a továbbiakban: munkacsoport). Ez a csoport a tagállamok által delegált toxikológiai és osztályozási szakemberekből, a vegyipar képviselőiből, valamint a szóban forgó termékek által leginkább érintett iparág képviselőiből áll. A munkacsoport véleményének kikérése után a Bizottság a 67/548 irányelv 29. cikke által létrehozott bizottság (a továbbiakban: szabályozási bizottság) elé terjeszti az intézkedési tervet.

11      A Bizottságot a konzultációs eljárással összhangban (egyhangúság) elfogadott tanácsi jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. április 14‑i 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 335. o.) módosított 67/548 irányelv 29. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)      Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.”

12      A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A Bizottságot szabályozási bizottság segíti, amely a tagállamok képviselőiből áll, és elnöke a Bizottság képviselője.

(2)      A Bizottság képviselője a bizottság elé terjeszti a meghozandó intézkedések tervezetét. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül, véleményt nyilvánít a tervezetről. A véleményt a Szerződés 205. cikkének (2) bekezdésében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján elfogadandó határozataira előírt többséggel kell meghozni. A bizottságban a tagállamok képviselőinek szavazatait az említett cikkben meghatározott módon kell súlyozni. Az elnök nem szavaz.

(3)      A Bizottság, a 8. cikk sérelme nélkül, a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

[…]”

 A tényállás és az eljárás

13      Az n-propil bromid (a továbbiakban: nPB) illékony, szerves oldószer, amelyet a többek között az ipari tisztításban használnak.

14      Az Enviro Tech Europe Ltd-nek és az Enviro Tech International Inc.-nek (a továbbiakban: kérelmezők) az nPB alapú „Ensolv”-nak nevezett termékek gyártása és eladása a kizárólagos tevékenysége. Az első társaság a másodiknak az európai leányvállalata, és kizárólagos engedélye van az Ensolv Európában történő eladására.

15      A 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő tizenkettedik hozzáigazításáról szóló, 1991. március 1‑jei 91/325/EGK irányelv (HL L 180, 1. o.) elfogadásával az nPB-t a 67/548 irányelv I. mellékletében kevésbé tűzveszélyes és irritáló anyagként sorolták be.

16      A 2002. január 16. és 18. között tartott munkacsoporti ülés folyamán a Health & Safety Executive (az Egyesült Királyság Egészségügyi és Biztonsági Irodája, a továbbiakban: HSE) igazgatója az nPB 2. kategóriás, reprodukciót károsító anyagkénti besorolását javasolta.

17      Később, 2002 áprilisában a HSE azt javasolta, hogy egy új tudományos kísérlet eredményeire támaszkodva az nPB-t tűzveszélyes anyagként sorolják be.

18      Azóta a kérelmezők több alkalommal tiltakoztak ez ellen a besorolási tervezet ellen a HSE-nél, a Vegyi Anyagok Európai Irodájánál, valamint a munkacsoportnál, és álláspontjuk alátámasztására tudományos érveket és adatokat terjesztettek eléjük.

19      A 2003 januári ülésén a munkacsoport úgy határozott, hogy javasolja az nPB tűzveszélyes és 2. kategóriás, reprodukciót károsító anyagként való besorolását. E határozat elfogadása után a kérelmezők hiába próbálták meggyőzni a munkacsoportot, hogy nyissanak újra vitát az nPB-ről.

20      2003. augusztus 29‑én és szeptember 29‑én a kérelmezők levelet küldtek a Bizottságnak, amelyekben többek között azt kérték ez utóbbitól, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket avégett, hogy kijavítsa azokat a hibákat, amelyek szerintük az nPB-t érintő munkacsoport ajánlásainak alapját képezik.

21      A 2003. november 3‑i két levelében a Bizottság jelezte a kérelmezőknek, hogy a 2003. augusztus 29‑i és szeptember 29‑i levelükben előadott érvek nem indokolják a munkacsoport által ajánlott, az nPB-re vonatkozó osztályozás módosítását (a továbbiakban: a Bizottság válaszai).

22      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. december 23‑án nyilvántartásba vett keresetlevéllel a kérelmezők megsemmisítés iránti keresetet, nyújtottak be a Bizottság válaszai ellen, valamint kártérítési keresetet.

23      Kevéssel az alapügyben történt keresetindítás után, 2004. január 15‑én arról tájékoztatták a kérelmezőket, hogy a szabályozási bizottság ülést fog tartani, amelyet a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításának a jóváhagyására hívtak össze.

24      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. december 30‑án nyilvántartásba vett külön iratban az EK 242. és az EK 243. cikk alapján a kérelmezők az ideiglenes intézkedés tárgyában eljáró bíróhoz egy első, arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, hogy a megtámadott aktusok végrehajtását függessze fel, és kötelezze a Bizottságot arra, hogy ne javasolja az nPB újraosztályozását a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazítása keretében a 2004. január 15‑ére tervezett szabályozási bizottság legközelebbi ülése folyamán.

25      Az Elsőfokú Bíróság elnöke a T‑422/03. R. sz., Enviro Tech Europe és Enviro Tech International kontra Bizottság ügyben 2004. február 3‑án hozott végzésével (EBHT 2004., II‑0469. o.) elutasította ezt az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

26      A 2004. április 5‑én keltezett és az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál ugyanaznap nyilvántartásba vett iratban a kérelmezők az EK 242. és az EK 243. cikk alapján egy második, többek között arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, hogy az ideiglenes intézkedés bírája rendelje el „a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazításába az nPB Bizottság általi bevonásának” a felfüggesztését. Kérelmükben a kérelmezők jelezték, hogy a szabályozási bizottság a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő huszonkilencedik hozzáigazítása tervezetének elfogadására összehívott ülését 2004. április 14‑én tervezik megtartani.

27      2004. április 29‑én a Bizottság hivatalosan elfogadta a 2004/73 irányelvet, amely az nPB-t tűzveszélyes (R. 11.) és a 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként (R. 60.) osztályozza.

28      2004. július 2‑án az Elsőfokú Bíróság elnöke végzést fogadott el a T‑422/03 R II. sz., Enviro Tech Europe és Enviro Tech International kontra Bizottság ügyben (az EBHT 2004., II‑2003. o.), amely elutasítja az ideiglenes intézkedés iránti második kérelmet.

29      A Hivatal által 2004. július 20‑án nyilvántartásba vett keresetlevéllel a kérelmezők a 2004/73 irányelv részleges megsemmisítése iránti, valamint kártérítési keresetet nyújtottak be.

30      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalába 2004. szeptember 7‑én benyújtott külön iratban a felperes elfogadhatatlansági kifogást tett az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikke alapján. 2004. október 25‑én a kérelmezők benyújtották a kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

31      Az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2004. november 3‑án nyilvántartásba vett külön irattal a kérelmezők benyújtották a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmüket. Ez utóbbiban kérték az ideiglenes intézkedésről határozó bírót, hogy az eljárási szabályzat 105. cikkének 2. §‑a alapján a Bizottság észrevételeinek benyújtása előtt határozzon.

32      2004. november 15‑én a Bizottság benyújtotta az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeit.

 Kérelmek

33      A jelen kérelemmel a kérelmezők kérik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró:

–        „nyilvánítsa a jelen kérelmet elfogadhatónak és megalapozottnak”;

–        „állapítsa meg, hogy a kérelmezők helyreállíthatatlan károsodásának megakadályozása érdekében el kell rendelni az ideiglenes intézkedést”;

–        „függessze fel a nPB-nek a Bizottság általi [2004/73] irányelvbe való foglalását, az alapügyben történő határozathozatalig”;

–        „kötelezze a Bizottságot, hogy értesítse a tagállamokat a végrehajtás elhalasztásáról, hogy megakadályozzák a nPB újraosztályozásának végrehajtását az alapügyben történő határozathozatalig”;

–        „kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére”.

34      A Bizottság a maga részéről kéri, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró:

–        utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;

–        kötelezze a kérelmezőket a költségek viselésére.

 Indokolás

35      Az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §‑a úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmeknek meg kell jelölniük a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni juris). E feltételeknek együttesen kell teljesülniük, tehát az ideiglenes intézkedéseket el kell utasítani, ha az egyik feltétel hiányzik (a Bíróság elnöke C‑286/96 P (R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑4971. o.] 30. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a meglévő érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja).

36      Ezenkívül, ezen átfogó vizsgálat keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy sajátosságára tekintettel szabadon határozza meg azt a módot, ahogyan e különböző feltételeket ellenőrizni kell, valamint e vizsgálat sorrendjét, mivel a közösségi jog egyik szabálya sem ír elő számára előre megállapított elemzési sémát az ideiglenes döntés szükségességének értékelésére (a Bíróság elnöke C‑149/95. P (R). sz., Bizottság kontra Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja).

37      A fent felidézett elvek fényében kell megvizsgálni a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

 A felek érvei

 Az elfogadhatóságról

38      A Bizottság észrevételeiben azt állítja, hogy az alapügy keresete, és ebből következően az ideiglenes intézkedés iránti kérelem, nyilvánvalóan megalapozatlan. A Bizottság szerint a 2004/73 irányelv általános hatályú jogi aktus, és a kérelmezők nem közvetlenül érintettek.

39      Hasonlóképpen, a kérelmezők által benyújtott kártérítési kereset esetében a Bizottság azt állítja, hogy amikor valamely ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez felelősség megállapítására irányuló kereset is tartozik olyan jogi aktus következményeinek helyreállítása céljából, amely aktus nem lehet megsemmisítés iránti kereset tárgya, a felperes az ideiglenes intézkedés elrendelése érdekében csak nagyon különleges körülmények között hivatkozhat a jogos érdekére (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑203/95. R. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1995. december 12‑én hozott végzése [EBHT 1995., II‑2919. o.]). A kérelmezők azonban a jelen esetben nem utaltak ilyen körülmények fennállására.

40      A kérelmezők ezzel szemben azt állítják, hogy három indokra tekintettel joguk van keresettel élni az EK 230. cikk negyedik bekezdésének alapján a 2004/73 irányelv ellen.

41      Először, a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint megsemmisítési keresetet az intézmények valamennyi olyan jogi aktusa ellen be lehet nyújtani, amely joghatás kiváltására irányul, bármilyen legyen az aktus természete vagy formája.

42      Másodszor, a kérelmezők személyükben érintettek a 2004/73 irányelv által, mivel részt vettek az nPB közigazgatási értékelésében, amely különbözik a 2004/73 irányelv elfogadásához vezető jogalkotási eljárástól. A kérelmezőknek az nPB közigazgatási értékelésében való részvétele legalábbis a Bizottság által megteremtett gyakorlatból, vagyis a szokásból ered, amely a kérelmezők számára különleges helyzetet biztosít. Ezenkívül, az nPB közigazgatási értékelése során a Bizottság nem teljesítette a felperes adatainak és panaszainak gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, amely kötelezettségszegés bírósági felülvizsgálat alá vonható (az Elsőfokú Bíróság T‑54/99. sz., max.mobil kontra Bizottság ügyben 2002. január 30‑án hozott ítélete [EBHT 2002., II‑313. o.]).

43      Harmadszor, a kérelmezők azt állítják, hogy olyan korábban fennálló szabadalmi jogokkal rendelkeznek, amelyek felhatalmazzák őket az Ensolv használatára, ami a kérelmezőket a személyükben megkülönbözteti (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítéletét [EBHT 1994., I‑1853. o.]). A kérelmezők ezenkívül kifejtik, hogy a „(szellemi) alkotáshoz fűződő jog” valamint a kereskedelmi tevékenység folytatásához való jog alapvető jogoknak minősülnek.

44      Végül, a kérelmezők hozzáteszik, hogy kártérítési keresetet nyújtottak be, amelynek érdekében eleget tettek az eljáráshoz fűződő érdekre vonatkozó szabályoknak.

 A fumus boni jurisról

45      A kérelmezők álláspontja szerint az alapügyben a keresetük az első ránézésre megalapozott. A kérelmezők úgy vélik, hogy a Bizottság a 2004/73 irányelv elfogadása által először is magáévá tette a munkacsoport ajánlását, másodszor nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy a határozatait a legutóbbi tudományos eredményekre alapozza, harmadszor nem gondosan és pártatlanul vizsgálta meg a felperes által továbbított iratokat, és negyedszer nem biztosította számukra a meghallgatáshoz fűződő jogot.

46      Ezáltal a 2004/73 irányelv nyilvánvalóan jogellenes, mivel először, nyilvánvaló értékelési hibán alapul, és sérti a 67/548 irányelv 3., 4., és 5. cikkét, valamint az V. mellékletének A.9. pontját és a VI. mellékletének 1.1. pontját. Másodszor, a 2004/73 irányelv ellentétben áll a kérelmezőknek az adataik gondos, pártatlan és a 67/548 irányelv alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő értékeléséhez fűződő jogos elvárásával. Harmadszor, a 2004/73 irányelv ellentétes az EK 95. cikk (3) bekezdésével. Negyedszer, az megsérti az elővigyázatosság elvét. Ötödször, a kérelmezők azt állítják, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel a 2004/73 irányelv elfogadására, és hogy ez utóbbi megsérti a jogbiztonságnak, a bizalomvédelemnek, a tudományos vélemények legfőbb szakmai kompetenciájának és függetlenségének, az arányosságnak, az egyenlő bánásmódnak, a hatáskörrel való visszaélés tilalmának, valamint felügyeleti kötelezettségnek és a gondos ügyintézésnek az elvét. A 2004/73 irányelv elfogadásával a Bizottság úgyszintén megsértette a kérelmezők meghallgatáshoz fűződő jogát és a gondos és pártatlan vizsgálatra vonatkozó kötelezettségét.

 A sürgősségről

47      Kérelmükben a kérelmezők azt állítják, hogy sürgősen meg kell akadályozni a 2004/73 irányelv átültetését, és meg kell akadályozni annak helyrehozhatatlan kereskedelmi és szabályozási következményeit.

48      Először, az nPB tűzveszélyes anyagként való besorolása arra kötelezi a kérelmezőket, hogy tegyenek eleget egy sor szabálynak és követelménynek a biztonsági területen, amely megakadályozza számukra, hogy az ügyfeleiket továbbra is ellássák a termékeikkel. Az olyan keverékeket, mint az Ensolv az összetevők besorolása alapján kellene besorolni a 67/548 irányelv és a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31‑i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 200., 1. o; 13. fejezet, 24. kötet, 109. o.) együttes rendelkezései alapján. A kérelmezők hozzáfűzik, hogy amint a 67/548 irányelv a VI. mellékletének 2.2.5. pontja előírja, kis mértékben tűzveszélyesként kell besorolni az ilyen anyagokat tartalmazó készítményeket, kivéve ha a készítmény „semmilyen módon nem táplálja az égést”. Ez a kivétel azonban nem a vonatkozik a tűzveszélyes anyagokra, így nem alkalmazható az nPB újrabesorolására. Ebből következnek a kérelmezők azon képességére gyakorolt káros hatások, hogy továbbra is forgalmazzák egyetlen terméküket, ami veszélyezteti a túlélésüket.

49      A kérelmezők többek között arra is kényszerülnek, hogy reklámanyagaikat megváltoztassák. Ezenkívül, a kérelmezőknek módosítaniuk kell a 88/379/EGK tanácsi irányelv 10. cikke végrehajtásának megfelelően, a veszélyes készítményekre vonatkozó különös információk rendszerével kapcsolatos részletes rendelkezések meghatározásáról és megállapításáról szóló, 1991. március 5‑i 91/155/EGK irányelv (HL L 76., 35. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 233. o.) alapján elkészített „biztonsági adatlapokat”. Szintén módosítaniuk kell a gyártási és szállítási eljárásaikat, és tájékoztatniuk kell az ügyfeleiket, hogy jelentősen meg kell változtatniuk a tárolási, kezelési és szállítási gyakorlatukat. A kérelmezők szerint az új terhekre és a vonatkozó költségekre tekintettel, amelyek többek között a biztosítási díjak jelentős emeléséből adódnak, az Ensolvot nem fogják többé más veszélyesebb anyagokat helyettesítő, vonzó terméknek tartani, ami megszüntetné kereskedelmi előnyét. Mivel a felperes tevékenysége kizárólag ezen a terméken alapul, ez a túlélését veszélyezteti.

50      Továbbá, a kérelmezők szerint a nPB-nek a reprodukciót károsító anyagként való besorolása az nPB-nek, majd az Ensolvnak a piacról való lehető legrövidebb időn belüli visszavonását biztosítaná a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11‑i 1999/13/EK tanácsi irányelv (HL L 85., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 118. o.) alapján. Ez az új besorolás az nPB engedélyezési rendszerének változását is magával hozza a jövőbeni „REACH rendelet” keretében.

51      Végül, az nPB újrabesorolása azzal a hatással is járna, hogy a kérelmezők szabadalmazott keveréke „a kereskedelmi szerepét nem fogja többé betölteni vagy […] tilos lesz betöltenie, így jelentőségét fogja veszteni”. A kérelmezőknek a gőzzel való zsírtalanítás technológiájára vonatkozó szabadalmon alapuló, Ensolvra vonatkozó szabadalma – a szabadalomban leírt módon – nPB tűzveszélyességének és veszélyességének hiányától függ. Az újrabesorolás minden műszaki értékétől megfosztaná ez utóbbit „megsemmisítve ezzel a kérelmezőknek az e szabadalomhoz kapcsolódó piaci pozícióját”. A kérelmezők hozzáfűzik, hogy ha az nPB-t fokozatosan visszavonják, vagy a továbbiakban bizonyos szabályozási és pénzügyi kényszerek miatt nem vásárolják, a kérelmezők felhagynak tevékenységükkel, így az említett jövőbeli veszteségek és károk nem lesznek sem számszerűsíthetők, sem helyreállíthatók.

52      Ezen érvekre adott válaszában a Bizottság úgy vélekedik, hogy a kérelmezők eltúlozzák a kár mértékét, amelyet elszenvednének, és hogy a kárt pénzügyi kompenzáció juttatásával helyre lehet állítani.

53      Először, nem határozták meg pontosan, hogy a 2004/73 irányelv a szabadalmukra milyen hatást gyakorol. Egyrészt, a szabadalom semmilyen utalást nem tartalmazott az nPB tűzveszélyes tulajdonságaira. Másrészt, míg az nPB-t 1991‑ben nyilvánították tűzveszélyes anyagnak, a szabadalmi bejelentés 1996. december 23‑én kelt, és ezt 1999. szeptember 29‑én jegyezték be. A Bizottság azt sem érti, hogy az nPB-nek 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való besorolása milyen módon gyakorolhat hatást az említett szabadalomra. Egyebekben a kérelmezők nem bizonyították, hogy az nPB újrabesorolása hatást gyakorolhat az e szabadalommal védett tisztítási módszerre, és hogy lehetetlen másik oldószerrel helyettesíteni az nPB-t.

54      Másodszor, a Bizottságnak kételyei vannak a kérelmezők elemzésének érvényességére vonatkozóan a 67/548 és a 1999/45 irányelv együttes hatását illetően, különösen ami az Ensolv tűzveszélyes készítményként való újraosztályozásának szükségességét illeti, szemben mindössze az nPB-ével.

55      Harmadszor, a Bizottság azt állítja, hogy az nPB-nek az 1999/13 irányelv alapján, 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való újrabesorolása nem vezetne szükségszerűen az nPB piacról való eltűnéséhez.

56      Továbbá, a kérelmezőknek a „REACH rendelet” lehetséges hatásaira vonatkozó érvelése spekulatív és feltételezésen alapuló, mivel egyrészt ezt a rendeletet még nem fogadták el, másrészt lehetetlen előre értékelni az ebben a keretben elvégzendő tesztek eredményét.

57      A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy az a tény, hogy a kérelmezők szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtottak be, anélkül hogy kérték volna bizonyos összeg vagy kártérítés előzetes megfizetését, bizonyítja, hogy a kérelmezők maguk is úgy vélik, hogy a pénzügyi kompenzáció megfelelő kártérítésnek minősül.

58      Egyebekben, még annak feltételezése esetén is, hogy a kérelmezők piaci részesedést veszítenek, nem bizonyították azt, hogy a piaci részesedés számottevő részének visszaszerzése – szerkezeti és jogi természetű akadályok miatt – többek között megfelelő reklámozással lehetetlen volna (a Bíróság elnöke C‑471/00. P (R). sz., Bizottság kontra Cambridge Healthcare Supplies ügyben 2001. április 11‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑2865. o.] 110. és 111. pontja).

59      Végül a kérelmezők nem bizonyították, hogy a 2004/73 rendelet miatt a tevékenységükkel való felhagyásra kényszerülhetnek. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az e kárra vonatkozó bizonyíték hiánya annál inkább jelentőséggel bír, mivel egyrészt kevéssé valószínű, hogy a 2004/73 irányelv az átültetési határideje – azaz 2005. október 31. – előtt hatást gyakorol, másrészt az átültetésről eddig még egyik tagállam sem értesítette a Bizottságot.

 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja

60      Mivel a felek írásbeli észrevételei az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való határozathozatalhoz szükséges valamennyi információt tartalmazzák, nem szükséges meghallgatni szóbeli előterjesztésüket.

61      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságát az alapeljárás bírája előtt főszabály szerint az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban nem kell vizsgálni, mert az az alapügyben való prejudikációt von maga után. Mindazonáltal szükségesnek bizonyulhat, amikor a jelen esethez hasonlóan az alapügy keresetének – amelyhez az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kapcsolódik – a nyilvánvaló elfogadhatatlansága merül fel, megállapítani egyes tények létezését, amelyek lehetővé teszik az ilyen kereset elfogadhatóságának első ránézésre való megítélését (az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑1/00. R. sz., Hölzl és társai kontra Bizottság ügyben hozott 2000. február 15‑i végzésének [EBHT 2000., II‑251. o.] 21. pontja és a T‑155/02. R. sz., VVG International és társai kontra Bizottság ügyben 2002. augusztus 8‑án hozott végzésének [EBHT 2002., II‑3239. o.] 18. pontja).

62      Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint „[b]ármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat […] eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti”. Jóllehet az EK 230. cikkének negyedik bekezdése kifejezetten nem említi a magánszemélyek által valamely irányelvvel szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket, az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy ez az egyetlen körülmény nem elegendő az ilyen keresetek elfogadhatatlanná nyilvánításához (az Elsőfokú Bíróság T‑135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2335. o.] 63. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑3259. o.] 28. pontja).

63      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valmely jogi aktus akkor rendelkezik általános hatállyal, ha objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és ha általánosan és absztrakt módon meghatározott személyek kategóriái számára hoz létre joghatásokat (az Elsőfokú Bíróság T‑482/93. sz., Weber kontra Bizottság ügyben 1996. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑609. o.] 55. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑113/99. sz., Galileo és Galileo International kontra Tanács ügyben 2000. december 15‑én hozott végzésének [EBHT 2000., II‑4141. o.] 48. pontja).

64      A jelen esetben az nPB besorolási és címkézési szabályainak a 2004/73 irányelvből következő módosítása bizonyos hatást gyakorol az nPB-gyártókra a Közösségben. Következésképpen, első ránézésre a 2004/73 irányelv objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és joghatásokat vált ki a személyek általánosan és absztrakt módon meghatározott kategóriái esetében. Első ránézésre ez az irányelv jellegénél és hatályánál fogva általános jellegű.

65      Nem kizárt azonban, hogy az olyan rendelkezés, amely a jellegénél vagy hatályánál fogva általános jellegű, személyében érinthet valamely természetes vagy jogi személyt, ha az sajátos tulajdonságai vagy olyan helyzet folytán vonatkozik rá, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal valamely határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (a Bíróság C‑358/89. sz., Extramet Industrie kontra Tanács ügyben 1991. május 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2501. o.] 13. pontja; a fenti 43. pontban hivatkozott Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. pontja és a C‑451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8949. o.] 49. pontja).

66      A jelen esetben, tekintettel a felperes által előterjesztett érvekre, komoly kételyt kell kifejezésre juttatni arra a lehetőségre vonatkozóan, hogy a kérelmezők a 2004/73 irányelv által személyükben érintettek.

67      Először is bizonyos személynek valamely közösségi jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban való bármilyen közreműködése csak akkor egyéníti ezt a személyt a kérdéses aktus vonatkozásában, ha az alkalmazandó közösségi szabályozás a kérdéses személy esetében bizonyos eljárási garanciákat ír elő (az Elsőfokú Bíróság T‑60/96. sz., Merck és társai kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott végzésének [EBHT 1997., II‑849. o.] 73. pontja és a T‑109/97. sz., Molkerei Großbraunshain és Bene Nahrungsmittel kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott végzésének [EBHT 1998., II‑3533. o.] 67. és 68. pontja).

68      A jelen esetben első pillantásra nem tűnik úgy, hogy a kérelmezők által az ideiglenes intézkedés iránti kérelmükben hivatkozott rendelkezések eljárási jogokat ruháznak rájuk a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása keretében. Különösen a 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.2. pontja, amely úgy rendelkezik, hogy az említett mellékletnek „címzettje minden, a veszélyes anyagok és készítmények osztályozási és címkézési módszereiben érintett személy (gyártók, importőrök, nemzeti hatóságok)”, az említett mellékletet nem lehet úgy tekinteni, mint amely eljárási garanciákat nyújt a kérelmezőknek. Első ránézésre hasonlóképpen rendelkezik a 67/548 irányelv VI. mellékletének 1.7.2. és 4.1. pontja is. Ezek a rendelkezések első ránézésre csak a gyártókra, az importőrökre vagy a forgalmazókra ruházzák annak a lehetőségét vagy a kötelezettségét, hogy bizonyos információkat vagy javaslatokat átadjanak a tagállamoknak, de nem ruház rájuk különleges eljárási jogosítványt a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása keretében.

69      Egyebekben úgy tűnik, hogy a kérelmezők abból a tényből vezetik le az érvelésüket, hogy „közigazgatási eljárásban” vettek részt, amely elkülönül a „jogalkotói eljárástól”, amely a 2004/73 irányelv elfogadásához vezetett. Mindazonáltal első látásra meg kell állapítani, hogy ez a megkülönböztetés csak hangsúlyozza a kérelmezők egyénítésének hiányát a végül elfogadott jogi aktus viszonyában, legalábbis az érdekükben előírt, az említett jogi aktus elfogadása céljából elfogadott különleges eljárási garanciák hiányában. Márpedig ez utóbbi ponton a kérelmezők által az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben előterjesztett tények első ránézésre nem teszik lehetővé annak bemutatását, hogy személyükben érintettek a 2004/73 irányelv által, a Bizottság gyakorlata által létrehozott jog, vagy a „szokás” miatt, amely számukra lehetővé tenné a 2004/73 irányelv elfogadása előtti „közigazgatási eljárásban” való részvételt. Hasonlóképpen a kérelmezők első ránézésre hiába hivatkoznak a Bizottság kötelezettségére, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg a 2003. augusztus 29‑i és szeptember 29‑i leveleiket. Ugyanis első ránézésre az ilyen kötelezettség nem kötelezi a Bizottságot, hogy a 2004/73 irányelv elfogadásához figyelembe vegye a kérelmezők különleges helyzetét, vagy hogy meghatározott módon vonja be őket ezen aktus elfogadásába.

70      Másodszor, a kérelmezők állításával ellentétben, első ránézésre nem tűnik úgy, hogy a kérelmezők az Ensolv szabadalmára fennálló engedélye miatt hasonló helyzetben vannak, mint a Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet felperese (a fenti 43. pont). Ez utóbbi ügyben ugyanis a vitatott rendelkezés, mivel kizárólag a francia és a luxemburgi termelők számára tartotta fenn a „crémant” megjelölés használatának jogát, végül megakadályozta a Codorniut annak a grafikus megjelölésnek a használatában, amelyet az 1924 óta használt. Első ránézésre azonban a kérelmezők által előterjesztett tények nem bizonyítják, hogy a 2004/73 irányelv megakadályozza őket a kizárólagos jogaik használatában, vagy másodlagosan, megfosztja őket az ilyen jogoktól.

71      Komolyan kételkedni kell tehát annak a lehetőségében, hogy a kérelmezők 2004/73 irányelv által személyükben érintettek. Mindamellett az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei között nem szükséges a megsemmisítés iránti kereset első ránézésre való elfogadhatóságának további vizsgálata. Nem szükséges határozni a Bizottság által felhozott érvekről sem a kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozóan arra tekintettel, hogy ez utóbbi kártérítési keresethez járul, amelyet olyan jogi aktus következményeinek a helyreállítása érdekében nyújtottak be, amely nem lehet megsemmisítés iránti kereset tárgya. A kérelmezők ugyanis nem bizonyították a kért ideiglenes intézkedések elrendelésének sürgősségét.

72      Ezen a ponton emlékeztetni kell arra, hogy valamely ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét azon szükségszerűség alapján kell értékelni, hogy ideiglenes jogvédelmet kell biztosítani annak elkerülése érdekében, hogy a kérelmező fél rovására súlyos és helyreállíthatatlan kár okozására kerüljön sor (a Bíróság elnöke 310/85. R. sz., Deufil kontra Bizottság ügyben 1986. február 6‑án hozott végzésének [EBHT 1986., 537. o.] 15. pontja és az Elsőfokú Bíróság elnökének T‑13/99. R. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 1999. június 30‑án hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1961. o.] 134. pontja). A kérelmező feladata annak bizonyítása, hogy az alapeljárás kimenetelét nem tudja anélkül megvárni, hogy ilyen kárt szenvedne el (a Bíróság elnöke C‑356/90. R. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1991. május 8‑án hozott végzésének [EBHT 1991., I‑2423. o.] 23. pontja és az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑151/01. R. sz., Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben a 2001. november 15‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3295. o.] 187. pontja).

73      A károsodás közvetlen veszélyét nem kell feltétlen bizonyossággal igazolni, hanem elegendő – különösen, amikor a kár megvalósulása valamely tényezők együttesének bekövetkezésétől függ –, hogy az kellő valószínűséggel előrelátható legyen (az Elsőfokú Bíróság elnöke C‑335/99. P(R). sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 1999. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 1999., I‑8705. o.] 67. pontja]. A felperesnek azonban továbbra is kötelessége azon tények bizonyítása, amelyek megalapozhatják az ilyen súlyos és helyreállíthatatlan kár bekövetkezésének lehetőségét (a fent hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzés 67. pontja).

74      Végül, jóllehet pénzügyi természetű kárt, kivételes körülményektől eltekintve, nem lehet helyreállíthatatlannak, de még nehezen helyreállíthatónak sem tekinteni, mivel az a későbbiekben pénzügyi kompenzáció tárgya lehet (a Bíróság elnöke C‑213/91. R. sz., Abertal és társai kontra Bizottság ügyben 1991. október 18‑án hozott végzésének [EBHT 1991., I‑5109. o.] 24. pontja és a T‑53/01. R. sz., Poste Italiane kontra Bizottság ügyben 2001. május 28‑án hozott végzésének [EBHT 2001., II‑1479. o.] 119. pontja), az ideiglenes intézkedés abban az esetben indokolt, ha úgy tűnik, hogy a felperes ezen intézkedés hiányában olyan helyzetbe kerülhet, amely a létezését is veszélyeztetheti, vagy a piaci pozícióját helyreállíthatatlanul megváltoztatja (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑169/00. R. sz., Esedra kontra Bizottság ügyben 2000. július 20‑án hozott végzésének [EBHT 2000., II‑2951. o.] 45. pontját és a T‑148/04. R. sz., TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben 2004. július 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑3027. o.] [az EBHT-ban még nem tették közzé] 46. pontját).

75      A jelen esetben meg kell vizsgálni, hogy a kérelmezők jogi szempontból megfelelően bizonyították‑e, hogy az nPB 2004/73 irányelvből következő újrabesorolása, veszélyeztetheti‑e az érdekeiket annyira, hogy számukra súlyos és helyreállíthatatlan kárt okoz, mielőtt az Elsőfokú Bíróság az alapügyben határoz.

76      Ebben a tekintetben külön meg kell vizsgálni először az nPB tűzveszélyes anyagként való besorolásának a kérelmezők kereskedelmi és pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásait, másodszor az nPB-nek a 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való besorolásának hatását ugyanezen helyzetre, és harmadszor e két besorolás hatását a kérelmezőknek az Ensolv szabadalmán fennálló jogaira.

77      Az nPB-nek tűzveszélyes anyagként való besorolása esetében a kérelmezők lényegében kijelentik, hogy a módosított 67/548 irányelv és az 1999/45 irányelv együttes rendelkezései miatt az Ensolvot tűzveszélyes készítményként kell besorolni. E besorolás következtében a kérelmezők a reklámanyaguk, a „biztonsági adatlapjaik” és a gyártási és szállítási eljárásuk megváltoztatására kényszerülnek. Egyebekben, figyelembe véve az Ensolv besorolásához kapcsolódó hátrányokat, ez utóbbi nem fog különbözni a többi terméktől, és a használata túlzottan magas költségekkel fog járni, ami semmivé teszi az előző évek során megszerzett kereskedelmi előnyt.

78      Annak feltételezése esetén azonban, hogy az nPB tűzveszélyes anyagként való besorolása valóban az Ensolv újrabesorolásával jár – amiben a Bizottság kételkedik – meg kell állapítani, hogy a kérelmezők nem szolgáltattak bizonyítékokat arra, hogy az ilyen változtatás a pénzügyi és kereskedelmi helyzetükre súlyos és helyrehozhatatlan következmények kockázatát eredményezi.

79      Legelőször, a kérelmezők nem szolgáltattak bizonyítékokat, amelyek alapján meg lehetne vizsgálni azt a pénzügyi költséget, amely állítólag a reklámanyaguk, a „biztonsági adatlapjaik” és a gyártási és szállítási eljárásaik megváltoztatása miatt keletkezik.

80      Továbbá, a kérelmezők által az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben előterjesztett érvelés és a benyújtott bizonyítékok egyszerre túl pontatlanok és elégtelenek ahhoz, hogy azon kényszereknek a valóságát és súlyosságát értékelni lehessen, amelyek elkerülhetetlenek az ügyfeleik számára az Ensolv esetleges tűzveszélyes anyaggá nyilvánítása esetén. Ugyanezen tények mindazonáltal elégtelenek az Ensolv piaca jellemzőinek értékelésére, mint például az Ensolvval versenyző termékek tulajdonságai, és arra még inkább elégtelenek, hogy bizonyítsák, hogy az nPB, és adott esetben az Ensolv, újrabesorolása a kérelmezők vagy azok részesedései tekintetében az üzleti forgalom súlyos és helyrehozhatatlan esését jelentenék.

81      Ebben a tekintetben az Envirotech Europe egyik vezetője által eskü alatt tett nyilatkozat, amelyet az ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez mellékletként csatoltak, nem tekinthető az állítólagos hatások esetében megfelelő bizonyító erővel rendelkezőnek.

82      Szintén nem tekinthető megfelelő bizonyító erővel rendelkezőnek a felperes egyik forgalmazójának nyilatkozata sem, amelyet szintén az ideiglenes intézkedés iránti kérelem mellékleteként csatoltak. Ebben a nyilatkozatban ugyanis a szóban forgó forgalmazó kijelenti, hogy amennyiben az ügyfelei felhagynak az Ensolv vásárlásával, ő maga sem tesz több megrendelést a kérelmezőknél. E forgalmazó nyilatkozatai azonban egyrészt elégtelenek a végső ügyfelek ilyen reakcióinak és adott esetben a kérelmezők számára előidézett hatások súlyosságának bizonyítására. Másrészt a kérelmezők nem jelölik meg közelebbről, hogy a teljes értékesítésükből mekkora részt képvisel az említett forgalmazó, amely esetében egyébként úgy tűnik, hogy csak az Egyesült Királyságban és Írországban fejt ki tevékenységet.

83      Ezenkívül, még annak feltételezése esetén is, hogy a kérelmezők megfelelően bizonyítják, hogy súlyos piacvesztést szenvednének el az nPB újrabesorolása miatt, azonban azt nem bizonyították, hogy olyan szerkezeti és jogi akadályok álltak fenn, amelyek akadályát képeznék annak, hogy e piaci részesedés számottevő részét megfelelő reklámozással visszaszerezzék (lásd értelemszerűen a fenti 58. pontban hivatkozott Bizottság kontra Cambridge Healthcare Supplies ügyben hozott végzés 111. pontját).

84      Végül, még ha feltételezzük is, hogy a kérelmezők bizonyították azt, hogy a 2004/73 irányelv hatályban való fenntartása miatt a Közösség területén nem tudnak többé Ensolvot értékesíteni, azt nem bizonyították, hogy a létezésük emiatt veszélybe kerül.

85      Először, jóllehet a kérelmezők azt állítják, hogy csak egy terméket, azaz az Ensolvot forgalmazzák, egyáltalán nem jelölik meg a teljes üzleti forgalmukból azt a részt, amelyet e termék értékesítése képvisel a Közösségen belül. Az tehát nem bizonyított, hogy a kérelmezők a Közösség területén kívül nem végeznek értékesítést, amely lehetővé teszi számukra, hogy az alapeljárás keretében az Elsőfokú Bíróság által hozandó határozatig fennmaradjanak.

86      Másodszor, a kérelmezők nem szolgáltatnak semmilyen bizonyítékot az aktuális pénzügyi helyzetükre vonatkozóan. Ilyen bizonyítékok hiányában semmi nem mutatja, hogy még amennyiben a Közösség területén teljesen meg is kell szüntetniük a tevékenységüket, ne rendelkeznének olyan pénzügyi tartalékokkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fennmaradjanak az Elsőfokú Bíróságnak az alapügy keresetében hozandó határozatáig.

87      Tekintettel az iratokban szereplő tényekre, az nPB-nek tűzveszélyes anyagként való besorolása nem tekinthető úgy, hogy az a kérelmezők pénzügyi és kereskedelmi helyzetére súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel jár.

88      Másodszor, az nPB 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való besorolásának következményei esetében a kérelmezők kijelentik, hogy az lényegében az nPB-nek és az Ensolvnak a piacról való eltűnésével jár. Anélkül, hogy erről a következményről határozni kellene, mindenekelőtt meg kell állapítani, a fent már említett okok miatt (lásd a fenti 84–86. pontot), a kérelmezők nem bizonyították, hogy súlyos és helyreállíthatatlan kárt szenvednének, még annak feltételezése esetén sem, hogy a Közösség területén teljesen fel kellene hagyniuk az Ensolv értékesítésével.

89      Továbbá, amennyiben a kérelmezők fenntartják, hogy az nPB 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való besorolása piaci részesedésük csökkenését okozza, a kérelmezők nem bizonyították jogi szempontból megfelelő módon sem a veszteség valóságát, sem a súlyosságát, sem azt, hogy olyan szerkezeti és jogi akadályok állnak fenn, amelyek megakadályozzák, hogy az esetlegesen elveszített piaci részesedés számottevő részét visszaszerezzék (lásd a fenti 83. pontot).

90      Végül, ami az új engedélyezési eljárás hatásait illeti, amely eljárást a „REACH program” keretében kell majd alkalmazni, meg kell állapítani, hogy a kérelmezők által hivatkozott rendeleteket még nem fogadták el, következésképpen az a kár, amely azokból következhetne pusztán hipotetikus. Az ilyen természetű kár azonban nem igazolhatja a kért ideiglenes intézkedések elrendelését (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑73/98. R. sz., Prayon-Rupel kontra Bizottság ügyben 1998. július 15‑én hozott végzésének [EBHT 1998., II‑2769. o.] 22., 26. és 38. pontját; T‑237/99. R. sz., BP Nederland és társai kontra Bizottság ügyben 2000. december 8‑án hozott végzésének [EBHT 2000., II‑3849. o.] 57. és 66. pontját és T‑241/00. R. sz., Canne kontra Bizottság ügyben 2001. január 15‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑37. o.] 37. pontját).

91      Tekintettel az iratokban szereplő tényekre az nPB 2. kategóriájú, a reprodukciót károsító anyagként való újraosztályozása nem tekinthető úgy, hogy az súlyos és helyreállíthatatlan következményekkel jár a kérelmezők pénzügyi és a kereskedelmi helyzetére.

92      Végül, harmadszor meg kell állapítani, hogy a kérelmezők azon érvei, amelyek szerint az nPB újrabesorolása miatt az Ensolv szabadalma „jelentőségét veszti”, túlzottan bizonytalanok ahhoz, hogy a súlyos és helyreállíthatatlan kár közvetlen veszélyét bizonyítsák. Amikor a kérelmezők megkísérlik bebizonyítni, hogy az nPB újrabesorolása jogi szempontból befolyásolhatja a kizárólagos jogaikat, az érvelésük nem kellően pontos, részletes és alátámasztott annak bizonyításához, hogy az ilyen hatások valószínűek, súlyosak és helyreállíthatatlanok. Egyebekben, amikor a kérelmezők érvelésükkel azt próbálják bizonyítani, hogy a 2004/73 irányelv káros hatással van az engedélyük kereskedelmi értékére, a pénzügyi helyzetükre vonatkozó bizonyítékok hiányában, azt először is nem tudták bizonyítani, hogy az ilyen kár súlyos (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑51/90. R. és C‑59/90. R. sz., Comos-Tank és társai kontra Bizottság ügyben 1990. május 23‑án hozott végzésének [EBHT 1990., I‑2167. o.] 26. pontját), másodszor, hogy a létezésüket veszélyeztetheti (lásd a fenti 85–86. pontot) és harmadszor, hogy az említett kár pénzbeli kompenzációval nem állítható helyre.

93      A kérelmezők tehát nem bizonyították, hogy számukra súlyos és helyreállíthatatlan kár bekövetkezésének kockázata áll fenn a 2004/73 irányelv hatályában való fenntartása miatt. Következésképpen, anélkül hogy szükség volna a fumus boni jurisra és az ellentétes érdekek mérlegelésére vonatkozó feltétel vizsgálatára, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKE

a következőképpen határozott:

1)      Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)      A költségekről jelenleg nem határoz.

Luxembourg, 2005. február 10.

*Az eljárás nyelve: angol.