T‑396/04. sz. ügy

Soffass SpA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A »NICKY« szóelemet tartalmazó közösségi ábrás védjegy bejelentése – A »NOKY« szóelemet tartalmazó korábbi nemzeti ábrás védjegyek – A felszólalás elutasítása az összetéveszthetőség hiánya miatt – A fellebbezési tanács megsemmisítő határozata – Visszautalás a felszólalási osztály elé az áruk hasonlóságának és a használat igazolásának megvizsgálása végett – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Teljesen különböző megjelölések – Enyhén hasonló megjelölések

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – A „NICKY” szóelemet tartalmazó ábrás védjegy és a „NOKY” szóelemet tartalmazó ábrás védjegyek

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következően az összetéveszthetőség feltételezi azt, hogy a bejelentett védjegy azonos a korábbi védjeggyel vagy hasonló ahhoz, és a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak azzal vagy hasonlók azokhoz, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegyet lajstromozták. Együttes feltételekről van szó. Így ha az ütköző megjelölések teljesen különbözőek, elvileg el lehet tekinteni a szóban forgó áruk megvizsgálásától, és meg lehet állapítani, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség. Ha viszont nem nyilvánvaló, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak, hanem egyes elemeikben hasonlítanak egymásra, egyes elemeik alapján viszont megkülönböztethetők egymástól, akkor ezeknek az elemeknek a jelentőségét nem elszigetelten, hanem az összetéveszthetőség átfogó mérlegelése során valamennyi releváns tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk és szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget figyelembe véve kell értékelni.

(vö. 26‑27., 29., 39. pont)

2.      2.     A közösségi védjegyként, a Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában bejelentett, a „NICKY” szóelemet tartalmazó ábrás megjelölés és a korábban Franciaországban ugyanezen osztályba tartozó áruk vonatkozásában lajstromozott, a „NOKY” szóelemet tartalmazó ábrás védjegyek között a francia vásárlóközönség vizuális és hangzásbeli hasonlóságot érzékel, ezért az összetéveszthetőség átfogó mérlegeléséhez az áruk összehasonlítása szükséges.

(vö. 34‑35., 38. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. november 23.(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A »NICKY« szóelemet tartalmazó közösségi ábrás védjegy bejelentés – A »NOKY« szóelemet tartalmazó korábbi nemzeti ábrás védjegyek – A felszólalás elutasítása az összetéveszthetőség hiánya miatt – A fellebbezési tanács megsemmisítő határozata – Visszautalás a felszólalási osztály elé az áruk hasonlóságának és a használat igazolásának megvizsgálása végett – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑396/04. sz. ügyben,

a Soffass SpA (székhelye: Porcari [Olaszország], képviselik: V. Bilardo és C. Bacchini ügyvédek)

felperesnek,

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: M. Capostagno, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:

a Sodipan,SCA (székhelye: Saint-Étienne-du-Rouvray [Franciország], képviseli: N. Boespflug ügyvéd)

az OHIM első fellebbezési tanácsának 2004. július 16‑i (R 699/2003‑1. sz. ügy), a Soffass SpA és a Sodipan SCA közötti felszólalási eljárásra vonatkozó határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK

ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: J. D. Cooke elnök, I. Labucka és V. Trstenjak bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. október 4‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. január 21‑én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. február 9‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2005. június 24‑i pervezető intézkedésekre,

a 2005. szeptember 13‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i módosított 40/94/EK tanácsi rendeletnek (HL 1994. L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) megfelelően a felperes 1999. szeptember 20‑án védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

3         A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették a következő leírással: „papírból és/vagy cellulózból készült háztartási és higiéniai termékek, például zsebkendők, arctörlő kendők, kéztörlők, terítők, háztartási papírtekercs vagy -henger, WC-papír”.

4         A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2000. április 10‑i, 29/2000. számában hirdették meg.

5        2000. július 10‑én a Sodipan SCA felszólalást tett a bejelentett védjegy lajstromozása ellen a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

6        A felszólalást a következő, korábbi nemzeti lajstromozásokra alapították:

–        a 16. osztályba tartozó „más osztályba nem tartozó papír, karton és ezekből készült termékek” vonatkozásában 1967. április 6‑tól fennálló, 1 400 192. sz. francia lajstromozás a következő ábrás megjelölésre:

–        a 16. osztályba tartozó „„papírból készült háztartási vagy higiéniai termékek, például egészségügyi papír, zsebkendők, háztartási papír, szalvéták, abroszok, alátétek, alátétegyüttesek, papírtányérok és -poharak, valamint más egyszer használatos (eldobható) termékek” vonatkozásában 1986. március 14‑től fennálló, 1 346 586. sz. francia lajstromozás a következő ábrás megjelölésre:

7        2003. november 23‑i határozatával az OHIM felszólalási osztálya elutasította a felszólalást. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölések között nem áll fenn vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság. E tekintetben kifejtette, hogy „a megjelölések az által[uk] keltett összbenyomás alapján minden tekintetben élesen különböz[nek] egymástól”. Mivel az összbenyomás szempontjából a megjelölések egyértelműen eltértek egymástól, a felszólalási osztály úgy vélte, hogy nem szükséges az árukat összehasonlítani. Ugyanezen okból a felszólalási osztály nem vizsgálta azokat a bizonyítékokat sem, amelyeket a felperes a 40/94 rendelet 43. cikke alapján a korábbi védjegyek használatára vonatkozóan előterjesztett.

8        2003. december 4‑én a beavatkozó fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen.

9        2004. július 16‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az első fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző védjegyek számottevő mértékben hasonlítanak egymásra, ezért megsemmisítette a felszólalási osztály határozatát, és az ügyet visszautalta a felszólalási osztály elé a szóban forgó áruk összehasonlítása és a korábbi védjegyek használatának igazolása céljából.

 A felek kérelmei

10      A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze az OHIM‑ot a költségek viselésére.

11       Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

12       A beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        állapítsa meg, hogy a beavatkozónak a közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalása megalapozott, figyelembe véve az ütköző védjegyek között fennálló összetéveszthetőséget, amelyet a szóban forgó áruk azonossága tovább fokoz;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

13      A felperes a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított egyetlen jogalapra hivatkozik, miszerint a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között hasonlóság áll fenn.

 A felek érvei

14      A felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács megállapításával szemben a szóban forgó védjegyek nyilvánvaló hangzásbeli, vizuális és fogalmi különbségeiknél fogva nem téveszthetők össze. A fellebbezési tanács félremagyarázta az összetéveszthetőség közösségi bíróság által értelmezett fogalmát (a Bíróság C‑251/95. sz., SABEL-ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontja és C‑39/97. sz., Canon-ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontja).

15      A hangzást illetően a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint a „ky”, illetve „cky” utolsó szótag közötti hasonlóság többet nyom a latban, mint az „o” és „i” magánhangzók hangzásában megmutatkozó különbség. A felperes előadja, hogy ennek a nyilvánvaló különbségnek – amelyet a francia nyelvben tovább erősít a „ni” és „no” szótagok eltérő ejtése – kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mivel a fogyasztó éppen a szó első részét jegyzi meg (az első fellebbezési tanács R 120/2000‑1. sz., Manfield kontra PENFIELD ügyben 2001. január 19‑én hozott ítéletének 23. pontja).

16      Vizuális szempontból a felperes vitatja a megtámadott határozatban kifejtett megállapítást, miszerint az ütköző védjegyek azért hasonlóak, mert első és utolsó betűjük megegyezik, és mindkettő rövid, angolos csengésű szóból áll. A felperes hangsúlyozza, hogy a két védjegy között jelentős eltérések mutatkoznak. Eltér a betűik száma (a NICKY szó ötbetűs, a NOKY négybetűs). Az első NOKY védjegyben az „n” és „y” betűk rézsútosan felfelé összetartó tengely mentén rendeződnek el. A NOKY „o” betűje továbbá lekerekített háromszög alakú. A NOKY feliratban szereplő „k” betű egyenes szára jóval hosszabbra nyúlik, mint a betű ferde szárának felső vége. A második NOKY védjegyet egy medvefigura teszi egyértelműen jellegzetessé, mellkasán egy szív rajza látható. Ezenkívül a kezdő- és záróbetűk nagyobbak a többinél. Végül a bejelentett védjeggyel szemben mindkét korábbi védjegyet lekerekített szélű betűk alkotják.

17      Fogalmi szempontból a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon állítását, miszerint nem bizonyította, hogy a „Nicky” szót Franciaországban becézésként értik.

18      A felperes előadja, hogy bizonyítás nélkül is közismert és általánosan elfogadott, hogy a frankofón és általában a Közösségen belüli vásárlóközönség a „Nicky” szót egyes francia keresztnevek – mint Nicole, Nicolas, Nicolette, illetve ezek idegennyelvű megfelelői – rövidítéseként érti. E tekintetben Niki Lauda autóversenyzőre, a „Micky és Nicky” című hetvenes évekbeli filmre és a „Nicky Larson” című képregényre hivatkozik. Ezzel szemben a „noky” cseh szó, az olasz „gnocchi” szó megfelelője. A felperes azonban kételyeit fejezi ki azzal szemben, hogy a francia vásárlóközönség értené ezt a jelentést. Ez a szó inkább a „NOKIA” szót juttathatja a francia vásárlóközönség eszébe, amely jól ismert megkülönböztető jelölés a mobiltelefonok piacán.

19      A felperes arra hivatkozik, hogy az összetéveszthetőség kizárásához az is elegendő, ha a frankofón vásárlóközönség a „Nicky” szót közvetlenül tulajdonnevek becézett vagy rövidített alakjaként érti. Az ítélkezési gyakorlat szerint elegendő, ha a vitatott védjegyek közül az egyik egyértelmű és határozott jelentéssel bír az adott vásárlóközönség számára, és ezáltal erőteljesen közömbösíti a védjegyek közötti vizuális és hangzásbeli hasonlóságot. (az Elsőfokú Bíróság T‑292/01. sz., Phillips‑Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel (BASS) ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 54. pontja és a T‑185/02. sz., Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler (PICARO) ügyben 2004. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1739. o.] 55. és 56. pontja).

20      Az OHIM előadja, hogy a fellebbezési tanács helyesen hasonlította össze a közösségi védjegybejelentést és a korábbi védjegyeket, egyben hangsúlyozta, hogy a felismerhető egyezőségek miatt erőteljesebb hasonlóság állapítható meg.

21      A felperes azon előterjesztésére hivatkozva, amelyben az a szóban forgó megjelölések jellemzőit részleteikben elemezte (lásd a fenti 16. pontot), az OHIM előadja, hogy a megjelölések átfogó érzékelése alapján egyértelműen alárendelt elemekről van szó. Ugyanis annak ellenére, hogy egy medve stilizált képe látható a második korábbi védjegyben, cáfolhatatlanul a „noky” szó a meghatározó elem mindkét francia védjegyben.

22      Kifejezetten az érintett védjegyek fogalmi vizsgálatával kapcsolatban az OHIM előadja, hogy a felperes bizonyítékai, amelyeket azon állításának alátámasztására terjesztett elő, miszerint a NICKY szónak egyértelmű és határozott, tulajdonnév-kicsinyítő jelentése van, nem alkalmasak arra, hogy megfelelően alátámasszák ezt az érvet. A fenti 19. pontban hivatkozott BASS- és PICARO-ügyekben hozott ítéletek a jelen ügyben nem alkalmazhatók, mivel az ütköző védjegyek egyikének sincsen olyan „egyértelmű és határozott” jelentése, amely alapján ki lehetne zárni a köztük levő kapcsolatot. Az OHIM ezenkívül az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 135. cikkének (4) bekezdése alapján az első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt előadott új jogalapok elfogadhatatlanságára hivatkozik, és a keresetlevélhez csatolt 13–21. számú mellékletek szerinte ilyennek tekinthetők. Teljességgel új okiratokról van szó, amelyeket az eljárás eme szakaszában ezért nem lehet elfogadni (az Elsőfokú Bíróság T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch [BUDMEN] ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 67. pontja).

23      A beavatkozó előadja, hogy mivel a szóban forgó megjelölések között nyilvánvaló hasonlóságok mutatkoznak, jogos volt a felszólalási osztály határozatának megsemmisítése.

24      Többek között arra hivatkozik, hogy fogalmi szempontból a francia fogyasztó nem érzékeli személynévre utalásként a NICKY védjegyet, amelyet papíráruk, zsebkendők és szalvéták vonatkozásában használnak, mivel semmi nem utal arra, hogy kapcsolat lenne ezen áruk és egy „Nicky” nevű személy között, annál is kevésbé, mivel ez a becenév rendkívül ritka.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

25      A 40/94 rendelet 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében egy korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

26      Ebből a rendelkezésből következően az összetéveszthetőség feltételezi azt, hogy a bejelentett védjegy azonos a korábbi védjeggyel vagy hasonló ahhoz, és a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók azokhoz, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegyet lajstromozták. Együttes feltételekről van szó (a Bíróság C‑106/03. P. sz., Vedial kontra OHIM ügyben 2004. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑9573. o.] 51. pontja).

27      Így ha az ütköző megjelölések teljesen különbözőek, elvileg el lehet tekinteni a szóban forgó áruk megvizsgálásától, és meg lehet állapítani, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség.

28      Hozzá kell ehhez fűzni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség annak a veszélyét idézi elő, hogy a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag kapcsolt vállalkozásoktól származnak.

29      Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, milyen képet alkot az érintett vásárlóközönség a megjelölésről és a szóban forgó árukról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyben releváns tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk és szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills (GIORGIO BEVERLY HILLS) ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 31–33. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30      A kölcsönös függőségre tekintettel a védjegyek csekélyebb mértékű hasonlóságát kiegyenlítheti a védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások nagyobb fokú hasonlósága, és fordítva (lásd értelemszerűen a Bíróság fenti 14. pontban hivatkozott Canon-ügyben hozott ítéletét és C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 19. pontját).

31      Ezért, ha csak kisebb mértékben is hasonlít egymásra a két megjelölés, az összetéveszthetőséget valamennyi releváns tényezőt figyelembe véve, átfogóan kell értékelni.

32      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az ezek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, többek között a megkülönböztető és meghatározó jegyeik figyelembevételével (lásd a fenti 19. pontban hivatkozott BASS-ügyben hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33      A jelen ügyben megállapítható, hogy az említett mérlegelés során a francia közönséget kell viszonyítási alapnak tekinteni.

34      Vizuális szempontból meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölések között bizonyos fokú hasonlóság áll fenn. A NOKY megjelölés négy betűje közül három ugyanazon a helyen szerepel a NICKY szóban. Mindkét megjelölésben megtalálható az „n” kezdőbetű és a „ky” végződés. Mivel ez a végződés nem szokásos a francia nyelvben, olyan meghatározó elemnek tekinthető mindkét megjelölésben, amely magára vonja a francia fogyasztó figyelmét.

35      Hangzás szempontjából is van hasonlóság az érintett megjelölések között, mivel az ütköző megjelölésekben közös utolsó „ky” szótag magára vonja a francia fogyasztó figyelmét. Ezért a megjelölések első szótagjának, amelyek önmagukban eltérnek egymástól, a hangzás szempontjából kevés jelentősége van.

36      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint kisebb jelentőség jut a két védjegy közötti hangzásbeli különbségnek, ha olyan árukról van szó, amelyeket úgy forgalmaznak, hogy az érintett vásárlóközönség a vásárlás során rendszerint vizuálisan érzékeli a védjegyüket (a fenti 19. pontban hivatkozott BASS-ügyben hozott ítélet 55. pontja).

37      Fogalmi szempontból éppúgy lehetséges, mint ezt a felperes előadja (lásd a fenti 18. és 19. pontot), hogy a francia fogyasztó a „Nicky” szót a Nicolas vagy a Nicole keresztnév becéző alakjaként érti. Ennek az érvelésnek a fontosságát azonban az is befolyásolja, milyen fajta árukról van szó, és milyen körülmények között forgalmazzák azokat. Következésképpen ezt az érvet nem lehet a többi, esetlegesen releváns tényezőtől elszigetelten mérlegelni.

38      Meg kell állapítani, hogy a megjelölések közötti, a fenti 34. és 35. pontban meghatározott hasonlóságok alapján a fellebbezési tanács jogosan határozott úgy, hogy az összetéveszthetőség átfogó mérlegeléséhez az áruk összehasonlítása szükséges. Többek között akkor merül ez fel, ha a megjelölések között akármilyen csekély hasonlóság mutatkozik, amelyet az átfogó mérlegelés során mérsékelhetnek még más olyan szempontok, mint az áruk jellege vagy a forgalmazás körülményei.

39      Ha ugyanis nem nyilvánvaló, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak, hanem egyes elemeikben hasonlítanak egymásra, egyes elemeik alapján viszont megkülönböztethetők egymástól, akkor ezeknek az elemeknek a jelentőségét nem elszigetelten, hanem az összetéveszthetőség átfogó mérlegelése során, valamennyi releváns tényezőt figyelembe véve kell értékelni (lásd a fenti 29. pontot).

40      A fentiekből következően a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított egyetlen jogalapot el kell utasítani.

41      A keresetlevélhez csatolt 13–21. számú mellékletek (lásd a fenti 22. pontot) nem vehetők figyelembe, mivel az Elsőfokú Bírósághoz a 40/94 rendelet 63. cikke alapján benyújtott kereset a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul. Az Elsőfokú Bíróságnak ugyanis nem feladata, hogy újból megvizsgálja a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket első ízben terjesztettek elé. Ezeknek a bizonyítékoknak az elfogadása továbbá az eljárási szabályzat 135. cikkének (4) bekezdésébe ütközne, miszerint a felek beadványai nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát. Ezért ezeket a bizonyítékokat anélkül kell elutasítani, hogy vizsgálni kellene bizonyító erejüket (a fenti 22. pontban hivatkozott BUDMEN-ügyben hozott ítélet 67. pontja).

42      Tekintettel a fentiekre a felperes megsemmisítés iránti kérelmét el kell utasítani.

43      A beavatkozónak annak végleges megállapítására irányuló kérelmét illetően, hogy a közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalása megalapozott, arra kell utalni, hogy a 40/94 rendelet 63. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes olvasata alapján a fellebbezési tanács határozatát csak akkor lehet megváltoztatni, ha az anyagi jogi vagy eljárásjogi szempontból jogellenes (az Elsőfokú Bíróság T‑247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5301. o.] 46. pontja). E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem jogszerűtlen ilyen értelemben, és a jelen ügyben az összetéveszthetőséget valamennyi releváns tényezőt figyelembe véve, átfogóan kell értékelni.

44      Ennélfogva a beavatkozó megváltoztatás iránti kérelmét el kell utasítani.

 A költségekről

45      Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. november 23‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: olasz.