T-355/04. és T-446/04. sz. egyesített ügyek

Co-Frutta Soc. coop.

kontra

Európai Bizottság

„Dokumentumokhoz való hozzáférés — 1049/2001/EK rendelet — A banánimport közösségi piacára vonatkozó dokumentumok — A hozzáférés hallgatólagos megtagadását követő kifejezett megtagadás — Megsemmisítés iránti kereset — Elfogadhatóság — Harmadik személyek kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel — Határidők betartása — Előzetes tagállami beleegyezés — Indokolási kötelezettség”

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2010. január 19.   II ‐ 8

Az ítélet összefoglalása

  1. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Előkészítő aktusok – Kizártság

    (EK 230. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk; 2001/937 bizottsági határozat, melléklet, 3. és 4. cikk)

  2. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet hallgatólagosan elutasító bizottsági határozat ellen benyújtott kereset

    (EK 230. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6–8. cikk; 2001/937 bizottsági határozat, melléklet, 2–4. cikk)

  3. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

    (EK 253. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2001/937 bizottsági határozat)

  4. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

    (EK 10. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1)–(3), (7) és (8) bekezdés; 2001/937 bizottsági határozat)

  5. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

    (1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1)–(3) és (5) bekezdés)

  6. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

    (EK 253. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

  7. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

    (1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2), (3) és (6) bekezdés

  8. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

    (1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) és (7) bekezdés)

  1.  Csak azok a jogi aktusok vagy határozatok támadhatók meg megsemmisítés iránti keresettel az EK 230. cikk alapján, amelyek a felperes jogi helyzetének egyértelmű megváltoztatásával a felperes érdekeit érintő kötelező joghatásokkal járnak. Ami konkrétan az olyan jogi aktusokat vagy határozatokat illeti, amelyek kidolgozása több szakaszban történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak, amelyek az eljárás lezárásaként véglegesen rögzítik az érintett intézmény álláspontját. Következésképpen előzetes vagy tisztán előkészítő jellegű intézkedés nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

    E tekintetben a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó eljárással kapcsolatban a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló 2001/937 határozat melléklete 3. és 4. cikkének és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 8. cikkének együttes értelmezéséből egyértelműen következik, hogy az első kérelemre adott válasz mindössze első állásfoglalást jelent, amely a kérelmező számára biztosítja annak lehetőségét, hogy a Bizottság főtitkárától a kérdéses állásfoglalás felülvizsgálatát kérje. Következésképpen csak a Bizottság főtitkárának jellegénél fogva határozatnak minősülő és teljes egészében az azt megelőző állásfoglalás helyébe lépő intézkedése válthat ki a kérelmező érdekeit adott esetben sértő joghatást, és ezért az támadható meg megsemmisítés iránti keresettel az EK 230. cikk értelmében.

    2. (vö. 32., 33., 35., 36. pont)

  2.  Az eljáráshoz fűződő érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik, ez feltételezi, hogy a kereset alkalmas arra, hogy eredménye az azt kezdeményező fél számára előnyt biztosítson. Amennyiben a felperes eljáráshoz fűződő érdeke az eljárás során megszűnik, a közösségi bíróság által az ügy érdemében hozott határozat nem jár semmilyen előnnyel a felperes számára.

    A Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó eljárás során, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 6–8. cikke, valamint a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló 2001/937 határozat mellékletének 2–4. cikke szabályoz, az azon hallgatólagos határozat ellen benyújtott kereset esetén, amelyet kifejezett határozat követ, a felperesnek már nem fűződik érdeke a hallgatólagos határozattal szembeni eljáráshoz azon kifejezett határozat elfogadása miatt, amelynek megsemmisítését kéri. A kifejezett határozat elfogadásával ugyanis a Bizottság gyakorlatilag visszavonta a korábban hozott hallgatólagos határozatot. Ilyen esetben a hallgatólagos határozattal szemben benyújtott kereset vizsgálatát nem indokolhatja sem az arra irányuló cél, hogy a kifogásolt jogellenesség ne ismétlődhessen meg, sem pedig az esetleges kártérítési kereset megkönnyítésére irányuló cél, mivel ezeknek a céloknak az elérését a kifejezett határozat ellen benyújtott kereset is biztosítja.

    (vö. 34., 43–46. pont)

  3.  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt 15 munkanapos meghosszabbítható határidő, amelyen belül az intézménynek meg kell válaszolnia a megerősítő kérelmet, kötelező jellegű. E határidő lejárta azonban nem fosztja meg az intézményt a határozathozatalra irányuló jogkörétől. Nem létezik ugyanis olyan jogelv, amely elvenné a közigazgatási szervtől a kérelmek megválaszolására vonatkozó hatáskörét, még ha túl is lépte az erre vonatkozóan megállapított határidőket. A hallgatólagos elutasító határozatok mechanizmusát azért hozták létre, hogy elkerüljék annak veszélyét, hogy a közigazgatási szerv úgy döntsön, hogy nem válaszol a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre, és kikerüljön mindenfajta bírósági felülvizsgálat alól, nem pedig azért, hogy jogellenessé tegyenek minden késedelmes határozatot. Ellenkezőleg, a közigazgatási szerv főszabályként még késedelmesen is köteles indokolt választ adni a jogalanyok által benyújtott valamennyi kérelemre. Ez a megoldás összeegyeztethető a hallgatólagos elutasító határozat mechanizmusának rendeltetésével, amely azt teszi lehetővé a jogalanyok számára, hogy a közigazgatási szerv hallgatását kifogásolják, és indokolt választ kapjanak tőle. Az ilyen értelmezés nem sérti az állampolgárok jogai védelmének az EK 253. cikkben foglalt célkitűzését, és nem teszi lehetővé a Bizottság számára azt, hogy figyelmen kívül hagyja az 1049/2001 rendeletben és a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló 2001/937 határozatban megállapított kötelező határidőket.

    (vö. 56., 59., 60. pont)

  4.  Az az intézmény, amelyhez valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be, és az adott tagállam köteles – amint az intézmény értesítette a tagállamot a kérelemről – haladéktalanul jóhiszemű párbeszédet kezdeni az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt kivételek esetleges alkalmazásáról, szem előtt tartva különösen annak szükségességét, hogy az intézmény a rendelet 7. és 8. cikkében a hozzáférés iránti kérelemről való döntéshozatalra megállapított határidőn belül meghozhassa döntését. A 8. cikkben megállapított határidők túllépése azonban nem eredményezi automatikusan a határidőn túl meghozott határozat megsemmisítését. Valamely határozatnak kizárólag az 1049/2001 rendeletben és a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló 2001/937 határozatban megállapított határidők túllépése miatti megsemmisítése ugyanis csupán a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti közigazgatási eljárás újbóli megindítását eredményezné. Mindenesetre a Bizottság általi válasz késedelmességéből eredő esetleges kár megtérítése iránti igény kártérítési keresettel érvényesíthető.

    (vö. 70., 71. pont)

  5.  A közösségi jogalkotó többek között az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet elfogadásával eltörölte a kibocsátói szabályt, amely addig érvényesült. Ebben az összefüggésben nem egyeztethető össze az említett rendeletben kitűzött célokkal az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az, hogy a tagállamok kérhetik az intézményeket, hogy előzetes beleegyezésük nélkül ne tegyék hozzáférhetővé a tőlük származó dokumentumokat, az adott tagállam számára általános és feltétel nélküli vétójogot biztosít arra, hogy bármely, közösségi intézmény birtokában lévő dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia – egyszerűen annálfogva, hogy a dokumentum e tagállamtól származik.

    Az intézmény ugyanis nem tehet eleget a tagállam által a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben kinyilvánított tiltakozásnak, ha e tiltakozás minden indokolást nélkülöz, vagy ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg. Ha az érintett tagállam az intézmény általi ez irányú kifejezett felszólítás ellenére továbbra sem ad indokolást, az intézmény – amennyiben úgy ítéli meg, hogy az említett kivételek egyike sem alkalmazható – köteles a kért dokumentumhoz való hozzáférést megadni. Ugyanakkor, ha a dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben egy vagy több tagállam által kifejezett tiltakozás nem egyeztethető össze ezzel az indokolási követelménnyel, a Bizottság önállóan is úgy ítélheti meg, hogy a hozzáférés iránti kérelemben szereplő dokumentumokra az említett 4. cikk (1)–(3) bekezdésében foglalt egy vagy több kivétel vonatkozik.

    (vö. 80–82. pont)

  6.  Az EK 253. cikkben előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, valamint abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolásnak nem kell megjelölnie az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt, hogy a jogi aktus indokolása megfelel-e az EK 253. cikkben felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem összefüggései, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni.

    A dokumentumokhoz való hozzáférési kérelemről szólva, ha az adott intézmény e hozzáférést megtagadja, minden egyes esetben a rendelkezésére álló adatok alapján bizonyítania kell, hogy a dokumentumok, amelyekhez a hozzáférést kérték, ténylegesen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendeletben felsorolt kivételek hatálya alá tartoznak. Mindazonáltal előfordulhat, hogy nem lehetséges minden egyes dokumentum bizalmas jellegének indokait feltüntetni azok tartalmának hozzáférhetővé tétele, és így a kivétel lényegi céljától való megfosztása nélkül.

    (vö. 99–101. pont)

  7.  Az intézmények dokumentumaihoz való, a lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés általános elvének kijátszását elkerülendő, a dokumentumokhoz való hozzáférés alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni.

    Ezenkívül a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet konkrétan kell vizsgálni. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, nem elégséges indoka ez utóbbi alkalmazásának. Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben indokolható, ha az intézmény előzetesen értékelte egyfelől, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sérti-e a védett érdeket, másfelől pedig azt, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben nem fűződik-e az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek. A dokumentumok konkrét és egyenkénti vizsgálata is mindenképpen szükséges, mivel – még akkor is, ha egyértelmű, hogy a hozzáférés iránti kérelem kivételek körébe eső dokumentumokra irányul – egyedül az ilyen vizsgálat teheti lehetővé, hogy az intézmény mérlegelje a kérelmező részére az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelő részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét. Nem elég a dokumentumok kategória szerinti, és nem a dokumentumokban foglalt konkrét adatok alapján történő értékelése. Az intézmény által lefolytatandó vizsgálatnak így lehetővé kell tennie számára annak konkrét értékelését, hogy a hivatkozott kivétel valóban alkalmazható-e az említett dokumentumokban foglalt valamennyi információra.

    Annak vizsgálata érdekében azonban, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sérti-e a védett érdeket, a Bizottság főszabály szerint megteheti, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítsa az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében hasonló általános megfontolások alkalmazhatók. A Bizottságnak ugyanakkor minden egyes esetben vizsgálnia kell, hogy a meghatározott dokumentumtípusra főszabályként irányadó általános megfontolások ténylegesen alkalmazandók-e arra az adott dokumentumra is, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérik.

    8. (vö. 122–124., 130. pont)

  8.  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének megfelelően az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené valamely természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit, kivéve, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

    A banánpiac közös szervezésére vonatkozó dokumentumok – mint például a meghatározott időszakban az importált banán mennyiségét és az egyes piaci szereplőknek kiosztott ideiglenes referenciamennyiséget valamennyi piaci szereplő vonatkozásában tartalmazó listák – a banánimportőr társaságokra és azok kereskedelmi tevékenységére vonatkozó bizalmas információkat tartalmaznak, és ezért az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartozónak minősülnek.

    Ugyanis még a közös piacszervezés keretén belül is sértheti az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeit az ideiglenes referenciamennyiségek és tényleges felhasználásuk hozzáférhetővé tétele, mivel ezen adatok alapján a piaci szereplők tevékenységének elméleti és tényleges maximális mértéke, a versenyhelyzetük, valamint kereskedelmi stratégiájuk sikeressége is megbecsülhető.

    Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdéséből egyébként kitűnik, hogy azok a dokumentumok, amelyek hozzáférhetővé tétele kereskedelmi érdeket sértene, különleges védelmet élveznek, mivel az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférés 30 évnél hosszabb időtartamra is megtiltható. Az ilyen védelmet azonban a dokumentumok tartalma alapján minden esetben igazolni kell. Márpedig indokolja e különleges védelmi időt azon dokumentumok tartalma, amelyek magára a kereskedelmi importtevékenység tárgyára vonatkoznak, mivel ezeknek a vállalkozásoknak a piaci részesedésére, kereskedelmi stratégiájára és értékesítési politikájára utalnak.

    (vö. 126–128., 132., 136., 137. pont)