1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A tőke szabad mozgása – A Szerződés rendelkezései – E két alapvető szabadsághoz kapcsolódó nemzeti intézkedés vizsgálata
(EK 49. cikk és EK 56. cikk)
2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály
(EK 49. cikk és EK 56. cikk)
1. Az EK 49. cikk és az EK 56. cikk szövegéből, valamint abból a tényből, hogy a két cikk a Szerződés III. címének két különböző fejezetében található, az következik, hogy ezek a rendelkezések, bár szoros kapcsolatban állnak egymással, eltérő helyzetek szabályozására irányulnak, és ezért hatályuk is eltérő. Kétségtelenül nem zárható ki, hogy egyes sajátos esetekben, ahol valamely nemzeti rendelkezés egyaránt vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a tőke szabad mozgására, e rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy mindkét szabadság gyakorlását korlátozza.
E tekintetben nem lehet azzal érvelni, hogy e körülmények között a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezésekhez viszonyítva szubszidiárius módon kell alkalmazni.
Ha valamely nemzeti rendelkezés a tőke szabad mozgásához és a szolgáltatásnyújtás szabadságához egyaránt kapcsolódik, azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó rendelkezés milyen mértékben befolyásolja ezen alapvető szabadságok gyakorlását, és hogy az alapügy körülményeire figyelemmel az egyik szabadság a másikhoz képest nem másodlagos‑e. Az érintett rendelkezés vizsgálata főszabály szerint e két alapvető szabadság egyikére tekintettel történik, ha kiderül, hogy ahhoz képest a másik szabadság teljesen másodlagos, és az adott rendelkezés ahhoz kapcsolódhat.
(vö. 28., 30–31., 34. pont)
2. Döntően az EK 49. és azt követő cikkek szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságát érinti az olyan nemzeti szabályozás, amely a valamely harmadik államban letelepedett társaság számára előzetes engedély megadásához köti az üzletszerűen végzett hitelnyújtási tevékenység belföldön történő folytatását, és amely szabályozás előírja, hogy az engedélyt különösen akkor kell megtagadni, ha az intézmény székhelye nem belföldön található, és ott fiókja sincs, mivel e szabályozás hatása akadályozza a harmadik államban letelepedett társaságoknak a pénzügyi piacra jutását.
Mivel az ilyen szabályozásnak a tőke szabad mozgására gyakorolt korlátozó hatása kizárólag a szolgáltatásnyújtás korlátozásának elkerülhetetlen következménye, nem kell megvizsgálni, hogy ez a szabályozás összeegyeztethető‑e az EK 56. és azt követő cikkekkel.
Harmadik államban letelepedett társaság nem hivatkozhat az EK 49. és azt követő cikkekre. Ugyanis a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó fejezetével ellentétben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó fejezete nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a benne foglalt előnyöket valamely harmadik állam joga alá tartozó, az Európai Unión kívül letelepedett szolgáltatókra is kiterjeszti, mivel ezen utóbbi fejezet célja, hogy a tagállamok állampolgárainak a javára biztosítsa a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
(vö. 25., 49–50. pont és a rendelkező rész)