1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 tanácsi rendelet
(1346/2000 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés)
2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 tanácsi rendelet
(1346/2000 tanácsi rendelet, 16. cikk, (1) bekezdés)
3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 tanácsi rendelet
(1346/2000 tanácsi rendelet, 26. cikk)
4. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Fizetésképtelenségi eljárás – 1346/2000 tanácsi rendelet
(1346/2000 tanácsi rendelet, 26. cikk)
1. Ha az adós leányvállalat, és az anyavállalat és a leányvállalat létesítő okirat szerinti székhelye két különböző tagállamban található, az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második mondatában megfogalmazott vélelem, amely szerint a leányvállalat fő érdekeltségeinek központja abban a tagállamban van, ahol a létesítő okirata szerinti székhelye található, csak akkor megdönthető, ha objektív és harmadik személyek által megállapítható tényezők egy attól eltérő tényleges helyzet megállapítását teszik lehetővé, mint amit a létesítő okirat szerinti székhely elhelyezkedése tükröz. Ez a helyzet áll fenn olyan társaság esetén, amely nem végez semmiféle tevékenységet azon tagállam területén, ahol a székhelye található. Ugyanakkor amennyiben egy társaság azon tagállam területén végzi tevékenységét, ahol a székhelye található, azon tény, hogy a gazdasági döntéseit egy másik tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzi vagy ellenőrizheti, nem elégséges a rendeletben rögzített vélelem megdöntéséhez.
(vö. 37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Az 1346/2000 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy tagállam bírósága által indított fizetésképtelenségi eljárást a többi tagállam bíróságainak el kell ismernie, anélkül hogy az eljárást megindító tagállami bíróság hatáskörét felülvizsgálhatnák. Ugyanis a rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében meghatározott elsőbbségi szabály, amely előírja, hogy a hatáskörrel rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatokat az összes többi tagállam attól kezdve ismeri el, amikor az hatályossá válik az eljárást megindító államban, a kölcsönös bizalom elvén alapul. Ez a kölcsönös bizalom tette lehetővé a joghatóságok kötelező rendszerének bevezetését, amelyet a rendelet hatálya alá tartozó összes bíróságnak be kell tartania, és a tagállamoknak a határozatok elismerésére és más államokban hozott határozatok belső jogrendben történő végrehajtására vonatkozó belső szabályainak a fizetésképtelenségi eljárások keretében hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának egyszerűsített mechanizmus érdekében történő kölcsönös feladását. Amennyiben azon érdekelt fél, aki úgy véli, hogy az adós fő érdekeltségeinek központja nem abban a tagállamban található, ahol a fizetésképtelenségi főeljárás megindult, kétségbe vonja azon bíróság megállapított hatáskörét, amelyik ezen eljárást megindította, az eljárást indító bíróság helye szerinti tagállamban igénybe veheti az e tagállam nemzeti joga által az eljárás megindítása tekintetében meghatározott jogorvoslati eszközöket.
(vö. 39–40., 43. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Az 1346/2000 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, azon jogi aktus tekintendő a „fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatnak”, amelyet a rendelet A. mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének megindítására irányuló és az adós fizetésképtelenségére alapított kérelem alapján valamely tagállam bírósága hozott, amennyiben e határozat az adós vagyonának lefoglalásával és a hivatkozott rendelet C. mellékletében feltüntetett felszámoló kinevezésével jár. E vagyonlefoglalás magában foglalja azt is, hogy az adós a vagyona feletti rendelkezési jogot is elveszti. Az azt rögzítő mechanizmusban, hogy egyszerre csak egy főeljárás indítható, amelynek hatálya az összes, a rendelet hatálya alá tartozó tagállamra is kiterjed, súlyos zavarokat okozhat, ha ez utóbbi tagállamok bíróságai előtt a főeljárással párhuzamosan az adós fizetésképtelenségére alapított kérelmek huzamosabb ideig versengő hatásköröket hoznak létre. A rendelet által létrehozott rendszer hatékonyságára vonatkozó célkitűzés szempontjából tehát fontos, hogy az e rendelkezésben rögzített elismerés az eljárás során minél előbb hatályosuljon.
(vö. 52., 54. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
4. Az 1346/2000 rendelet 26. cikkét úgy kell értelmezni, hogy bármely tagállam megtagadhatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését, ha az eljárás megindításáról szóló határozatot az eljárásban érintett személy meghallgatáshoz való alapvető jogának nyilvánvaló megsértésével hozták. Ugyan a meghallgatáshoz való jog részletes szabályai a határozathozatal sürgőssége szerint változhatnak, e jog gyakorlásának mindennemű korlátozását jogszerűen igazolni kell, és olyan eljárási biztosítékokkal kell körülbástyázni, amelyek biztosítják az eljárásban érintett személyeknek, hogy lehetőségük nyíljon megtámadni a sürgősséggel meghozott intézkedéseket. Bár azon tagállam bíróságának a feladata, hogy megállapítsa, hogy a meghallgatáshoz való jogot nyilvánvaló módon és ténylegesen megsértették‑e a másik tagállam bírósága által lefolytatott eljárás során, ahol az elismerést kérik, ám az említett bíróság vizsgálata nem korlátozódhat a tárgyalás szóbeliségére vonatkozó felfogásának és a tárgyalás saját jogrendszerében fennálló alapvető jellegének alkalmazására, hanem a körülmények összességére tekintettel mérlegelnie kell, hogy a hivatkozott eljárásban érintett személyeknek vajon elegendő lehetőségük nyílott‑e a meghallgatásra.
(vö. 66–68. pont és a rendelkező rész 4. pontja)