1

Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság:

nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

A 79/409 irányelv kilencedik preambulumbekezdése kimondja, hogy:

„[M]ivel a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében; mivel egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség teljes elterjedési területükön; mivel ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is, és ezeket a szempontokat beépítve egységes egészként kezelve kell ezeket összehangolni.”

3

A 79/409 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Ez az irányelv a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Magába foglalja e fajok védelmét, kezelését és ellenőrzését, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.”

4

Ezen irányelv 2. cikke előírja, hogy:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.”

5

Az említett irányelv 4. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése kimondja, hogy:

„(1)   Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér-információiként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi, tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő-, vedlő- és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

(3)   A tagállamok minden lényeges információt megküldenek a Bizottság részére, hogy az megfelelő lépéseket kezdeményezhessen annak koordinálása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”

6

A Bizottság szerint a Görög Köztársaság 2001-ben nem minősítette KVT-vé az IBA 2000-ben kijelölt, madárvédelmi szempontból jelentős valamennyi területet. Az IBA 2000 az általa meghatározott és kifejtett ornitológiai szempontok alapján 186, összesen 3320027 ha méretű, és az ország területének 25,2%-át kitevő, madárvédelmi szempontból jelentős olyan területet jelöl ki, amelyeket a 79/409 irányelv értelmében KVT-vé kell minősíteni.

7

2001. október 11-én a görög hatóságok eljuttattak a Bizottsághoz egy listát, amely javaslatokat tartalmazott új KVT-k létrehozására, a meglévő KVT-k kiterjesztésére, és azon KVT-k megszüntetésére, amelyek ezentúl az új KVT-k részét képezik. Mivel e javaslatok nem tartalmaztak sem földrajzi adatokat, különösen a területek méretére vonatkozóan, sem pedig a területek KVT-vé minősítésének véglegesítéséhez szükséges műszaki információkat, ahogyan ezt a 79/409 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése megköveteli, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette ezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, ezért 2001. december 21-én felszólító levelet intézett hozzá.

8

A felszólító levélre adott 2002. március 25-i válaszában a görög kormány részben vitatta az IBA 2000 kidolgozása során alkalmazott módszertant és szempontokat, és arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nehézségekbe ütközik az e jegyzékben foglalt egyes területek KVT-vé minősítése során. Ezt követően a görög hatóságok vállalták, hogy megküldik a Bizottságnak körülbelül 40 olyan új terület listáját, amelyeket KVT-vé kívánnak minősíteni.

9

2002. szeptember 30-i levelükben a görög hatóságok eljuttatták a 2001. október 11-én megküldött listán szereplő területek KVT-vé minősítését kiegészítő kartográfiai és műszaki információkat. Ezen információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a Görög Köztársaság 110, összesen 811236 ha méretű KVT-t jelölt ki. Mivel a Bizottság nem kapott további információkat a többi KVT kijelölésére vonatkozóan, 2002. december 19-én indokolással ellátott véleményt küldött e tagállamnak, amelyben felszólítja, hogy két hónapon belül hozza meg az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

10

A 2003. február 20-i levéllel az indokolással ellátott véleményre adott első válaszukban a görög hatóságok műszaki és kartográfiai információkat küldtek 51 területre vonatkozóan, javasolva 10 terület határainak módosítását.

11

Miután a Bizottság tudomást szerzett a görög hatóságok e válaszáról, valamint a 2003. május 5-én és december 2-án küldött kiegészítő válaszaikról, úgy ítélte meg, hogy a helyzet továbbra sem kielégítő, ezért benyújtotta a jelen keresetet.

12

A Bíróság elnöke 2004. december 10-i végzésével megengedte a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság beavatkozását a Görög Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.

13

Bevezetésképpen a Bizottság első két kifogását olyan egyetlen és egységes kifogásként kell megvizsgálni, amely az IBA 2000-ben meghatározott területek KVT-vé minősítésének hiányával, illetve elégtelen voltával kapcsolatos.

14

A Bizottság előadja, hogy a Görög Köztársaság nem minősített KVT-vé 45, madárvédelmi szempontból jelentős területet, valamint a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a KVT-vé minősítés feltételeinek megfelelő e területek közül 141-et csak részben minősített KVT-vé. E területek 151 olyan KVT-t alkotnak, amelyek nem képezték semmilyen jogilag kötelező aktus tárgyát, mivel nem értesítették a Bizottságot a környezetvédelmi, területrendezési és közmunkaügyi miniszter és a mezőgazdasági miniszter semmilyen együttes rendeletéről. A Bizottság hozzáteszi továbbá, hogy e kijelölés 1360069 ha területet érint, amely csak 40%-át teszi ki az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős 186 terület teljes méretének.

15

Végül a Bizottság hangsúlyozza, hogy az IBA 2000-ben meghatározott, madárvédelmi szempontból jelentős területek részbeni minősítésével kapcsolatos megállapítás különösen a 79/406 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett vizes élőhelyekre, és különösen azon nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre vonatkozik, amelyeket a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyeiről [helyes fordítás: élőhelyeiről] szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Ramsari Egyezmény) meghatároz.

16

A görög kormány elismeri, hogy 45, az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területet nem minősítettek KVT-vé, és hogy e területeket „A madárfauna védelme érdekében a madarak számára fontos 69 terület KVT-vé minősítését célzó felülvizsgálati program. Az elsőbbséget élvező fajok védelmét szolgáló cselekvési tervek kidolgozása” elnevezésű, 2004. február 11-i program (a továbbiakban: felülvizsgálati program) keretében vizsgálják majd meg.

17

A görög kormány továbbá hangsúlyozza, hogy a 151 KVT-t az illetékes görög hatóságok és egy különleges tárcaközi bizottság által – az Elliniki Ornithologiki Etaireia (görög ornitológiai társaság, a továbbiakban: EOE) közreműködésével – meghatározott legújabb ornitológiai adatok alapján minősítették.

18

Végül a vizes élőhelyeket illetően a görög kormány előadja, hogy a madárvédelmi szempontból jelentős valamennyi vizes élőhelyet KVT-vé minősítették. Konkrétan a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatban pedig kifejti, hogy a Nestou és a Vistonida deltájában található vizes élőhelyek kivételével az említett területek méretének több mint 85%-át KVT-vé minősítették. A Ramsari Egyezményben meghatározott vizes élőhelyek tengeri kiterjedését is belevették a KVT-kbe. A KVT-k mérete eltér az ezen egyezményben meghatározott területekétől, mivel e területek közül néhány nem képvisel olyan ornitológiai érdeket, amely lehetővé tenné azok KVT-vé minősítését.

19

Végezetül a görög kormány úgy ítéli meg, hogy noha a KVT-vé minősített területek száma és mérete elmarad az IBA 2000-ben felsorolt, madárvédelmi szempontból jelentős területek számától és méretétől, ez a minősítés nem marad el nyilvánvalóan az említett jegyzéktől, mivel azáltal, hogy 151 KVT-t kijelölt, az említett jegyzékben felsorolt, madárvédelmi szempontból jelentős 186 területből 141-et KVT-vé minősített, ami e területek több mint felét teszi ki.

20

A spanyol kormány szerint az IBA 2000-nek vannak hiányosságai, különösen azért, mert semmilyen, a környezetvédelem tárgyában hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság nem felügyelte az említett jegyzék elkészítését, hogy biztosítsa az abban foglalt adatok pontosságát és megbízhatóságát, következésképpen nem tulajdonítható neki ugyanolyan érték, mint az 1989-ben közzétett Inventory of Important Bird Areas in the European Community-nek (a továbbiakban: IBA 89).

21

A francia kormány előadja, hogy az IBA 2000 hasznos hivatkozási alapot jelent, azonban nem elegendő ahhoz, hogy a 79/409 irányelv értelmében KVT-vé minősítsék az e jegyzékben szereplő területeket, és hogy ezen irányelv nem határoz meg teljes méret vagy százalék szerinti szempontokat a KVT-k azonosításához.

22

A portugál kormány úgy érvel, hogy a tagállamok számára ésszerű határidőt kell biztosítani a szükséges tanulmányok elkészítéséhez. Az olyan jegyzékek, mint az IBA 2000, elismert és vitathatatlan hivatkozási alapok, azonban nem jelenthetnek a 79/409 irányelv által előírt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgáló mennyiségi referenciaalapokat.

23

A finn kormány szerint az IBA 2000 alkalmazása aránytalanná teszi a bizonyítási terhet, mivel a tagállamoknak kell tudományos adatokkal szolgálniuk annak megállapításához, hogy valamely terület nem felel meg a KVT-vé minősítés szempontjainak, amennyiben az adott területet e jegyzék ilyennek jelöli.

24

Emlékeztetni kell arra, hogy a 79/409 irányelv 4. cikke különlegesen célirányos és megerősített védelmi rendszert ír elő mind az ezen irányelv I. mellékletében említett fajok, mind pedig az e mellékletben nem említett vonuló fajok számára, amit az tesz indokolttá, hogy a leginkább veszélyeztetett, illetőleg a Közösség közös örökségének minősülő fajokról van szó (a C-191/05. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6853. o.] 9. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyebekben ezen irányelv kilencedik preambulumbekezdéséből következik, hogy a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében. A tagállamok tehát kötelesek elfogadni az említett fajok védelméhez szükséges intézkedéseket (a C-235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5415. o.] 23. pontja).

25

E célból a legveszélyeztetettebb fajok és a Közösség közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételéhez, hogy az arra legalkalmasabb területeket KVT-vé lehessen minősíteni. Fontos tehát az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor rendelkezésre álló legnaprakészebb tudományos adatok használata (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 24. pontja).

26

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jegyzékek – köztük az EOE által készített IBA 2000 – pontosabb és naprakészebb tudományos adataikkal felülvizsgálták az IBA 89-ben közzétett első páneurópai tanulmányt.

27

Az IBA 89 tudományos jellegére és valamely tagállam által – különösen arra vonatkozóan, hogy a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek az e jegyzékben foglaltaktól eltérő, és azoknál kisebb teljes méretű területek KVT-vé minősítésével is teljesíthetőek – előadott mindenféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel a Bíróság kimondta, hogy e jegyzék bár jogilag nem kötelező, azt hivatkozási alapként felhasználhatja annak mérlegelése során, hogy egy tagállam a 79/409 irányelv említett rendelkezései értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített-e KVT-vé (lásd e tekintetben a C-3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3031. o.] 68–70. pontját; a C-378/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. március 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-2857. o.] 18. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 26. pontját).

28

Meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 tartalmazza a Görögország területén található, madárvédelmi szempontból jelentős területek aktualizált jegyzékét, amely ellentétes tudományos bizonyítékok hiányában hivatkozási alapul szolgál annak mérlegelésekor, hogy e tagállam megfelelő számú és méretű területet minősített-e KVT-vé ahhoz, hogy védelmet biztosítson a 79/409 irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfajnak és az e mellékletben nem említett vonuló fajoknak.

29

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – ahogyan a görög kormány maga is kifejtette – az IBA 2000-ben foglalt adatokat Görögország vonatkozásában többek között az EOE határozta meg. A 151 KVT-t pedig e szervezettel együttműködve választották ki, amely tudományos és műszaki segítséget nyújtott.

30

A jelen esetben nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság – mivel úgy folytatta a felülvizsgálati programot, hogy annak eredményei az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még mindig nem álltak rendelkezésre, és mivel e határidőn belül nem közölte a Bizottsággal az e program során követett módszertanra vonatkozó információkat és egyéb tudományos adatokat – nem szolgált az IBA 2000-ben foglalt eredmények megcáfolására alkalmas adatokkal.

31

Az előző megállapítást nem kérdőjelezheti meg azon érv, miszerint ésszerű határidőt kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy a madárvédelmi szempontból jelentős területek meghatározása érdekében hosszú távú megfigyelési és kartográfiai tanulmányokat készíthessenek.

32

Ahogyan ugyanis a főtanácsnok az indítványának 48. és 49. pontjában megjegyezte, noha kizárólag a tagállamok a felelősek a KVT-vé minősítésért, és e célból a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismereteket kell alapul venniük, ez nem jelenti azt, hogy e kötelezettség mindaddig nem érvényesül, amíg az illetékes hatóságok nem értékelték és ellenőrizték az új tudományos ismereteket. E minősítési kötelezettség a 79/409 irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjától – vagyis a Görög Köztársaság vonatkozásában 1981. április 6-ától – kezdődően fennáll.

33

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatása hiányában e jegyzék képezi a madárvédelmi szempontból leginkább alkalmas számú és méretű területek meghatározásának a legnaprakészebb és legpontosabb hivatkozási alapját.

34

Továbbá a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a KVT-vé minősítés feltételeinek megfelelő területek KVT-vé minősítésének nyilvánvalóan elégtelen jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok kötelesek KVT-vé minősíteni minden olyan területet, amelyek az ornitológiai szempontok alapján a legalkalmasabbnak tűnnek a szóban forgó fajok védelme szempontjából (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 62. pontját).

35

A jelen esetben nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság által kijelölt 151 KVT közül 141 KVT az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból fontos 186 terület teljes méretének csupán 40%-át teszi védetté. Ebből következik, hogy 45, madárvédelmi szempontból jelentős és a fent említett teljes méret 60%-át kitevő területet nem minősítettek KVT-vé.

36

Meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos adatok hiányában a Görög Köztársaság olyan területeket minősített KVT-vé, amelyek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad a szóban forgó fajok védelme szempontjából legalkalmasabbnak tekintett területek számától és teljes méretétől. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a keresetnek.

37

Ami a madárvédelmi szempontból jelentős területek és különösen a vizes élőhelyek részbeni minősítését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 79/409 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 81. pontját).

38

E tekintetben az IBA 2000-ből kitűnik, hogy 32 vizes élőhely a vízimadarak bioföldrajzi állományai több mint 1%-ának, 49 más terület pedig egy vagy több vonuló vízimadár-állomány több mint 1%-ának nyújt menedéket.

39

Meg kell tehát vizsgálni, hogy – ahogyan a Bizottság állítja – a Görög Köztársaság olyan számban minősített-e KVT-vé nemzetközi jelentőségű, különösen a Ramsari Egyezményben kijelölt vizes élőhelyeket, hogy azok csak részben felelnek meg az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős megfelelő területek méretének, és hogy – szintén a Bizottság szerint – az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területeket képező és az ezen egyezményben felsorolt szempontoknak megfelelő egyes területeket a 79/409 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint KVT-vé kell-e minősíteni, amire mindeddig nem került sor.

40

A Bizottság példákat említ olyan nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre, amelyeket nem minősítettek KVT-vé, vagy amelyeket annak minősítettek, de területük kevesebb, mint 50%-a KVT; ide tartozik többek között a 45. sz. (Lake Vegoritis és Lake Petron), a 91. sz. (Lakes Trichonida és Lysimachia), a 99. sz. (Kotychi Lagoon), a 166. sz. (Mount Dikios, Cape Louros, Lake Psalidi és Alyki), valamint a 180. sz. (Lake Kourna, Almyrou Delta és Georgioupolis Beach) terület, amelyekkel kapcsolatban a görög kormány hangsúlyozza az IBA 2000-ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területek és az általa KVT-vé minősített területek közötti különbségek indokait.

41

Meg kell jegyezni, hogy a 45. sz. területtel kapcsolatban a görög kormány úgy érvel, hogy kizárólag a Petron-tavat (Lake Petron) kell KVT-vé minősíteni, mivel csak az nyújt védelmet a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmæus) számára. Ugyanez vonatkozik a 91. sz. területre is, ahol kizárólag a Lysimachia-tó (Lake Lysimachia) bír jelentőséggel a cigányréce (Aythya nyroca) számára.

42

Emlékeztetni kell arra, hogy a mérlegelési mozgástér, amellyel a tagállamok a KVT-vé minősítésre legalkalmasabb területek kiválasztásakor rendelkeznek, a szóban forgó fajok védelme szempontjából legalkalmasabb területek meghatározását segítő ornitológiai szempontok alkalmazására vonatkozik (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 61. pontját).

43

Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában rámutatott, a fent említett két területet a Ramsari Egyezményben meghatározott szempontok alapján, a kis kárókatona és a cigányréce fontossága miatt választották ki. Mivel a Bizottság nem vitatja, hogy a le nem fedett területeknek e két faj számára nincs jelentőségük, e pont vonatkozásában helyt kell adni a görög kormány érvelésének.

44

Ami a 166. sz. területet illeti, az IBA 2000 leírása szerint e területet elsősorban bozótos-erdős hegyvidék alkotja, és vizes élőhelyek is találhatók ott. A jegyzék leírása szerint e terület a ragadozó madarak költése és vonulása szempontjából jelentős hely.

45

Ezenkívül – ellentétes tudományos adatok hiányában – úgy tűnik, hogy az IBA 2000-ben említett 166. sz. terület a legalkalmasabb a szóban forgó fajok védelme szempontjából (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 62. pontját). Ennélfogva az, hogy kizárólag a Psalidi- és az Alyki-tavat (Lake Psalidi és Alyki) mint vizes élőhelyeket minősítették KVT-vé, nem elegendő a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek teljesítéséhez. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a Bizottság keresetének.

46

Ami a 99. és 180. sz. területet illeti, a görög kormány szerint azok ornitológiai szempontból nem jelentősek. A Bizottság ezt az érvet vitatja, mivel semmilyen tudományos értékelést nem küldtek a számára. Mivel a görög kormány az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártáig nem nyújtott be ellentétes tudományos bizonyítékokat, e pont vonatkozásában helyt kell adni a Bizottság keresetének.

47

A Bizottság által említett többi területet, nevezetesen az 59. sz. (Pinios Delta), a 61. sz. (Reservoirs of former Lake Karla), a 89. sz. (Lake Amvrakia), a 98. sz. (Kalogria lagoon, Strofilia forest és Lamia marshes), amelynek jelentős részeit nem fedi le a KVT, a 132. sz. (Lakes Khortaro és Alyki, Moudros gulf, Diapori fen és Fakos peninsula), ahol a Moudros-öblöt nem fedi le a KVT, valamint a 138. sz., a KVT által csak részben lefedett területet (Gera Gulf-Dipi és Haramida marshes, Lesvos) illetően meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság bejelentette, hogy e területeket újra fogja értékelni.

48

A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatása hiányában a Görög Köztársaság – mivel olyan területeket minősített KVT-vé, amelyek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad a KVT-vé minősítés feltételeinek megfelelő területek számától és teljes méretétől – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

49

A Bizottság szerint a következő madárfajok, vagyis a 79/409 irányelv I. mellékletében említett üstökös kárókatona desmarestii alfaja (Phalacrocorax aristotelis desmarestii), a saskeselyű (Gypætus barbatus), a barátkeselyű (Ægypius monachus), a békászó sas (Aquila pomarina), a parlagi sas (Aquila heliaca), a pusztai ölyv (Buteo rufinus), a héjasas (Hieraætus fasciatus), a fehérkarmú vércse (Falco naumanni), az Eleonóra-sólyom (Falco eleonoræ), a Feldegg-sólyom (Falco biarmicus), a török csuszka (Sitta krueperi) és a szürke sármány (Emberiza cineracea) nem megfelelően védettek a KVT-k által.

50

A vonuló fajokkal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy az IBA 2000-ben meghatározott számos terület nagyon fontos a 79/409 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében védett e fajok számára is. Különösen egyes lúdalakúak, a lilealakúak, valamint egyes, ezen irányelv I. mellékletében említett gyakoribb fajok érintettek a vonulás vagy a telelés miatt.

51

A görög kormány szerint a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajok – a pusztai ölyv, a fehérkarmú vércse, a török csuszka és a szürke sármány kivételével – megfelelően védettek. A kőszáli sassal kapcsolatban kifejti, hogy a tíz kísérleti területtel kapcsolatos tanulmány elkészültével újabb bizonyítékok állnak majd rendelkezésre.

52

A görög kormány hozzáteszi, hogy adott faj tekintetében, a KVT-k által védett állománynak az IBA 2000-ben meghatározott állománnyal való összehasonlítása nem jelentheti az egyetlen és vitathatatlan szempontot annak megítéléséhez, hogy e faj megfelelő védelemben részesül-e. A görög kormány szerint lehetséges, hogy az érintett fajnak a területen való megoszlása alapján az IBA 2000-ben foglalt C szempontcsoport (az Európai Unió országait érintő csoport) által felállított követelmények – e faj állományát tekintve – nem teljesülnek.

53

Az alkalmazott módszertan és szempontok vonatkozásában a Bizottság azt állítja, hogy egyrészről a görög hatóságok egyes esetekben vitatják az IBA 2000-ben foglalt szempontokat, míg más esetekben – ezáltal ellentmondásba keveredve – alkalmazzák ugyanezen szempontokat, másrészről pedig egyes területek fontosságára alapozzák érveiket, noha az elérni kívánt eredmény a fajok védelme.

54

Harmadik és negyedik kifogásában a Bizottság azt kéri számon a Görög Köztársaságtól, hogy az nem jelölt ki KVT-ket a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett több vonuló faj részére, illetve hogy olyan területeket minősített KVT-vé, ahol e fajok elégtelen számban vannak jelen.

55

Rögtön el kell utasítani a Bizottság annak megállapítására irányuló kérelmét, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem jelölt ki KVT-ket a 79/409 irányelv I. mellékletében felsorolt több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett vonuló fajok részére – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

56

Az eljárásból ugyanis kitűnik, hogy egyrészről – a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajokat illetően – a török csuszka az egyetlen olyan faj, amelynek fő szaporodási területét nem minősítették KVT-vé, másrészről pedig – az e mellékletben nem említett vonuló fajokat illetően – egyetlen olyan faj sincs, amely tekintetében semmilyen területet nem minősítettek volna KVT-vé. Mivel a görög kormány elismerte a Bizottság török csuszkával kapcsolatos kifogását, kizárólag e faj vonatkozásában kell helyt adni a Bizottság KVT-k kijelölésének elmulasztásával kapcsolatos kérelmének.

57

Azzal a kifogásával, amely szerint olyan területeket minősítettek KVT-vé, ahol a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett több vonuló faj elégtelen számban van jelen, a Bizottság azt állítja, hogy konkrétan tizenkét madárfaj állományát illetően a Görögország által meghatározott KVT-k nem elegendő mértékben fedik le az IBA 2000-ben meghatározott azon területeket, ahol e fajok jelen vannak.

58

Mivel a görög kormány a pusztai ölyv, a fehérkarmú vércse és a szürke sármány vonatkozásában kifejezetten elismerte e kifogást, e fajok tekintetében helyt kell adni a keresetnek.

59

A többi faj, vagyis az üstökös kárókatona desmarestii alfaja, a saskeselyű, a barátkeselyű, a békászó sas, a parlagi sas, a héjasas, az Eleonóra sólyom és a Feldegg sólyom vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a görög kormány – mivel a felülvizsgálati programra, valamint azon tíz kísérleti projekttel kapcsolatos tanulmányra hivatkozik, amelyek értékelését nem fejezték be, és mivel nem tájékoztatott az EOE barátkeselyűre vonatkozó tanulmányáról – nem nyújtott be olyan tudományos tanulmányokat, amelyek alkalmasak lennének az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására, és annak bizonyítására, hogy olyan területeket minősítettek KVT-vé, ahol e fajok megfelelő számban vannak jelen. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a Bizottság keresetének.

60

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság – mivel a török csuszka védelme érdekében nem jelölt ki KVT-t, és mivel olyan területeket minősített KVT-vé, ahol az üstökös kárókatona desmarestii alfaja, a saskeselyű, a barátkeselyű, a békászó sas, a parlagi sas, a pusztai ölyv, a héjasas, a fehérkarmú vércse, az Eleonóra sólyom, a Feldegg sólyom és a szürke sármány elégtelen számban van jelen – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

61

Következésképpen a Bizottság által benyújtott keresetet megalapozottnak kell tekinteni.

62

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság:

nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

63

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. E cikk 4. §-ának első bekezdésével összhangban a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság – mint beavatkozók – maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: