1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Tagállami kötelezettség – Az Európai Közösségek saját forrásai
(1552/89 tanácsi rendelet, 3. cikk)
2. Áruk szabad mozgása – Közösségi árutovábbítás – TIR‑igazolványok fedezete mellett történt szállítások
(719/91 tanácsi rendelet, 10. cikk, (3) bekezdés; 1593/91 bizottsági rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés)
3. Az Európai Közösségek saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás
(1552/89 tanácsi rendelet, 2. és 6. cikk)
1. A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376 határozat végrehajtásáról szóló 1552/89 rendeletnek a tagállamok azon kötelezettségéről szóló 3. cikke, hogy a saját források megállapításához és rendelkezésre bocsátásához szükséges alátámasztó okmányokat őrizzék meg, a saját források beszedésére vonatkozóan nem ír elő elévülési határidőt, hanem kizárólag arra kötelezi a tagállamokat, hogy ezen alátámasztó okmányokat egy minimálisan meghatározott időtartamon keresztül őrizzék meg. A megőrzési határidőre vonatkozó „legalább” megjelölés is alátámasztja, hogy a közösségi jogalkotónak nem állt szándékában elévülési határidőt megszabni.
Ezért elfogadható az a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset, amelyet e határidő lejártát követően nyújtottak be.
(vö. 32. pont)
2. A Közösségben árutovábbítási okmányként használt TIR‑ és ATA‑igazolványok használatáról szóló 719/91 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének és a 719/91 rendelet végrehajtásáról szóló 1593/91 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének, valamint az áruk TIR‑igazolvány fedezete mellett történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény 11. cikke (2) bekezdésének összefüggő értelmezéséből következik, hogy a mentesítés elmaradása esetén ‑ az ilyen fuvarozás során vagy azzal kapcsolatban elkövetett szabálytalanságokból eredő ‑ vámtartozásokra vonatkozó fizetési felszólítást főszabály szerint legkésőbb a TIR‑igazolvány elfogadását követő három éven – csalárd módon szerzett mentesítés esetén négy éven – belül meg kell küldeni. A 719/91 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése és az 1593/91 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében e határidők egyaránt vonatkoznak a jogosultra és a garanciavállaló egyesületre.
Ugyanakkor mivel az 1593/91 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének célja a Közösség saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében a vámtartozás beszedésére vonatkozó rendelkezések egységes és körültekintő alkalmazása, az illetékes hatóságoknak a lehető leggyorsabban értesíteniük kell a jogsértés vagy szabálytalanság vonatkozásában a TIR‑igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet, vagyis amint a vámhatóságok tudomást szereznek a jogsértésről vagy szabálytalanságról, tehát adott esetben jóval a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyéves, illetve csalás esetén kétéves határidő lejárta előtt. Ugyanezen okokból kell az ugyanezen egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítást elküldeni, amint a vámhatóságoknak erre módjuk van, tehát adott esetben a jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó értesítéstől számított kétéves határidő lejárta előtt.
(vö. 52–55. pont)
3. A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376 határozat végrehajtásáról szóló 1552/89 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közösségek saját forrásokhoz való jogosultságát akkor állapítják meg, „amikor” a tagállam illetékes hatósága a fizetendő összeget közli a kötelezettel, amelyre akkor kerül sor, amint a kötelezett személye ismert, és a vámösszeg az illetékes államigazgatási szervek által az erre vonatkozó valamennyi közösségi rendelkezés – vagyis a jelen esetben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet, a Közösségben árutovábbítási okmányként használt TIR‑ és ATA‑igazolványok használatáról szóló 719/91 rendelet és a 719/91 rendelet végrehajtásáról szóló 1593/91 rendelet, valamint az áruk TIR‑igazolvány fedezete mellett történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény – tiszteletben tartása mellett kiszámítható. Az 1552/89 rendelet 2. cikke értelmében vett közlésnek minősül a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával történő fizetési felszólítás is.
Ezenkívül az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tagállamok kötelesek a rendelet „2. cikke alapján megállapított” jogosultságokat legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni az A számlán, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén a B számlán.
Ebből következően a tagállamok kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát, amint a tagállami vámhatóságok ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét, így az említett jogosultságokat az 1552/89 rendelet 6. cikkének megfelelően kötelesek lekönyvelni a számlákon.
(vö. 58., 60–61. pont)