1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok
(EK 234. cikk)
2. Verseny – Közösségi szabályok – Imperatív jelleg
(EK 81. cikk és EK 82. cikk)
3. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Verseny – Kartellek – Tilalom – Közvetlen hatály
(EK 81. cikk, (1) és (2) bekezdés)
5. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Kártérítési kereset
(EK 81. cikk, (1) és (2) bekezdés)
6. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Kártérítési kereset
EK 81. cikk, (1) és (2) bekezdés)
7. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Kártérítési kereset
(EK 81. cikk, (1) és (2) bekezdés)
1. A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EK 234. cikk szerinti együttműködés értelmében egyedül az alapeljárást folytató és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni – az ügy sajátosságaira figyelemmel – egyrészt azt, hogy az előzetes döntéshozatal szükséges‑e a döntéshozatalhoz, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Így tehát amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésével kapcsolatosak, a Bíróság fő szabály szerint köteles eljárni.
Mindazonáltal a Bíróság kivételes esetekben jogosult megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság hozzá fordult. A nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatal megtagadásának csak akkor van helye, ha nyilvánvaló, hogy a kérdéses közösségi jogszabály értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényeivel vagy céljával, vagy ha a probléma elméleti jellegű, illetőleg ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli, illetve jogi adatokkal, amelyek a feltett kérdések hasznos megválaszolásához szükségesek.
(vö. 26–27. pont)
2. Az EK 81. és az EK 82. cikk imperatív rendelkezés, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell.
(vö. 31. pont)
3. Biztosítótársaságok közötti, a gépjárművel, hajóval és segédmotoros kerékpárral okozott károkra vonatkozó kötelező felelősségbiztosítás díjának a piaci feltételek által nem indokolt emelését lehetővé tevő kétoldalú információcserében megvalósuló olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás, amely sérti a nemzeti versenyszabályokat, az EK 81. cikk megsértésének is minősülhet, ha – a szóban forgó nemzeti piac sajátosságaira figyelemmel – kellő valószínűséggel megállapítható, hogy a szóban forgó megállapodás vagy összehangolt magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan hatást gyakorolhat az érintett tagállamban a gépjármű-felelősségbiztosítási kötvények más tagállamban bejegyzett gazdasági szereplők által történő eladására, és ez a hatás nem jelentéktelen.
(vö. 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
4. Az EK 81. cikk (1) bekezdése közvetlen hatállyal bír a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, és jogokat keletkeztet az érintett személyekre vonatkozóan, amelyeket a nemzeti bíróságnak biztosítania kell. Ebből következően bármely személynek joga van az EK 81. cikkel tiltott megállapodás vagy magatartás semmiségére hivatkozni, és az elszenvedett károkért kártérítést követelni, amennyiben ok-okozati összefüggés áll fenn a kár és az EK 81. cikkel tiltott megállapodás vagy összehangolt magatartás között.
Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata megállapítani az e jog gyakorlására irányadó szabályokat, ideértve az „ok-okozati összefüggés” fogalmának alkalmazására vonatkozó szabályokat is, e szabályok azonban egyrészt nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló tagállami jogi keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), másrészt nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (tényleges érvényesülés elve).
(vö. 58–59., 61–64. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
5. Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata a közösségi versenyjogi szabályok megsértésére alapított kártérítési keresetre vonatkozóan hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok meghatározása, valamint a keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kialakítása, az érintett rendelkezések azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti versenyjogi szabályok megsértésére alapított kártérítési keresetekre irányadó szabályoknál(egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítésére vonatkozó jog érvényesítését (tényleges érvényesülés elve).
(vö. 72. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
6. Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata megállapítani az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem elévülési idejét, ennek során azonban tiszteletben kell tartani az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.
E tekintetben a nemzeti bíróság feladata megállapítani azt, hogy az a nemzeti jogszabály, amely szerint az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen a tiltott megállapodás vagy az összehangolt magatartás létrejött – különösen ha ez a nemzeti jogszabály rövidebb elévülési határidőt is megállapít, és kizárja az elévülés nyugvását –, a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e a kártérítési igény érvényesítését.
(vö. 81–82. pont és a rendelkező rész 4. pontja)
7. Vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában a tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata azon kritériumok meghatározása, amelyek lehetővé teszik az EK 81. cikkel tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése mértékének megállapítását, ennek során azonban tiszteletben kell tartani az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.
Ezért egyrészt az egyenértékűség elvének megfelelően, ha a közösségi versenyjogon alapuló keresetekhez hasonló tagállami keresetek esetén megítélhetők különleges kártérítések – mint amilyen a kivételes vagy bírság jellegű kártérítés –, akkor az előbbi keresetek esetén is lehetővé kell ezeket tenni. A közösségi jog azonban nem akadályozza meg a nemzeti bíróságokat, hogy ügyeljenek arra, hogy a közösségi jogrend által biztosított jogok védelme ne járjon az azt élvezők jogalap nélküli gazdagodásával.
Másrészt a tényleges érvényesülés elvéből és abból, hogy bármely személy igényelhet kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a versenyt korlátozására, az következik, hogy a károsultak nemcsak a tényleges kár ( damnum emergens ) megtérítését követelhetik, hanem az elmaradt haszon ( lucrum cessans ) megtérítését, valamint a kamatok megfizetését is.
(vö. 98–100. és a rendelkező rész 5. pontja)