A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. szeptember 11.

C‑227/04. P. sz. ügy

Marie‑Luise Lindorfer

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés – Tisztviselők – Nyugdíjjogosultságok átvitele – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtti kereső tevékenység – A nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámítása – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése – Általános végrehajtási rendelkezések – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Az egyenlő bánásmód elve”

Tárgy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a T‑204/01. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2004. március 18‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑83. o. és II‑361. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: A Bíróság az ítéletet részlegesen hatályon kívül helyezi, a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

Összefoglaló

1.        Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel

(Személyzeti szabályzat, 1a. cikk, (1) bekezdés; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

2.        Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel

(Személyzeti szabályzat, 77. cikk; VIII. melléklet, 2. és 5. cikk, 11. cikk, (2) bekezdés)

3.        Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel

(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)

1.        A tisztviselő által a Közösségnél történő szolgálatba lépése előtt végzett kereső tevékenység alapján szerzett nyugdíjjogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitele során a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításához nemtől függő tényezők használata nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amely nem igazolható a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodása biztosításának szükségességével. Egyrészt ugyanis a személyzeti szabályzat 1a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztviselők a személyzeti szabályzat alkalmazása keretében nemre vonatkozó megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódra jogosultak, másrészt pedig a férfi és női tisztviselők illetményéből levont járulékok azonos mértéke nem kérdőjelezi meg a közösségi nyugdíjrendszer ésszerű pénzgazdálkodását, hiszen azt a tényt, hogy a jóváírandó nyugdíjszerző szolgálati évek kiszámításánál ugyanezt az eredményt el lehet érni „egynemű” biztosításmatematikai értékekkel, az a körülmény is bizonyítja, hogy utólag az intézmények ilyen értékek használata mellett döntöttek.

2.        Annak a tisztviselőnek a helyzete, aki azután lép közösségi intézmény szolgálatába, hogy bizonyos időn át valamely nemzeti nyugdíjrendszerben fizetett járulékot, nem hasonlítható a pályakezdőként felvett tisztviselőéhez, aki szolgálatba lépésétől kezdve a közösségi nyugdíjrendszerbe fizetett – az illetményéből levont – járulékot, tehát az előbbi nem hivatkozhat arra, hogy az utóbbival szemben egyenlőtlen bánásmódban volt része. Ugyanis, bár a pályakezdőként felvett tisztviselő nyugdíjának összegét egyáltalán nem a szolgálati évek alatt levont járulékok összege határozza meg, minthogy a nyugdíj összege egyrészt a tisztviselőnek a Közösségek szolgálatában töltött, az utolsó illetményben tükröződő pályafutásának befejezésétől, másrészt a Közösségek érdekében történt elkötelezettségének időtartamától függ, ezzel szemben azon tisztviselő nyugdíjának összegét, aki a Közösségeknél történt szolgálatba lépése előtt járulékot fizetett valamely nemzeti nyugdíjrendszerbe, az utolsó illetmény és a Közösségek szolgálatában eltöltött idő határozza meg, amihez még hozzáadódnak a korábban szerzett nyugdíjjogosultságok átvitele során hozott tőke alapján meghatározott nyugdíjszerző szolgálati évek. Márpedig a tisztviselő által a közösségi költségvetésnek befizetett pénzösszeg és az – intézmények szolgálatában eltöltött – időtartam nem összehasonlítható értékek.

3.        A Közösségek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban, hogy meghatározzák azon összegek egységes pénzbe való átszámítási rendszerének elemeit, amelyeket a nemzeti nyugdíjpénztárak a tisztviselők által a Közösségeknél történő szolgálatba lépésük előtt megszerzett nyugdíjjogosultságok alapján más pénznemben utaltak át.