1. Jogszabályok közelítése – EK 95. cikk – Terjedelem
(EK 95. cikk)
2. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat
(EK 95. cikk; 460/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
1. Az EK 95. cikkben szereplő „[jogszabályok] közelítésére vonatkozó intézkedések” kifejezéssel a Szerződés alkotói a kívánt eredmény elérése céljából – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében – mérlegelési jogkört kívántak biztosítani a közösségi jogalkotó számára a közelítés legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett műszaki sajátosságok jellemeznek.
E tekintetben az EK 95. cikk szövegében semmiből nem vonható le az a következtetés, hogy a közösségi jogalkotó által e rendelkezés alapján elfogadott intézkedéseknek kizárólag a tagállamok lehetnének a címzettjei. E jogalkotó mérlegelése alapján ugyanis szükségesnek mutatkozhat a harmonizációs folyamat olyan helyzetekben történő megvalósításához való hozzájárulás feladatával megbízott közösségi szerv létesítése, amelyekben az e rendelkezésen alapuló jogi aktusok egységes végrehajtásának és alkalmazásának elősegítése érdekében kötelező erővel nem rendelkező kísérő vagy keretintézkedések elfogadása tűnhet megfelelőnek.
Az ilyen szervre ruházott feladatoknak azonban szorosan kell kötődniük a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket közelítő jogi aktusok tárgyához. Ez a szoros kötődés áll fenn többek között akkor, ha az így létesített közösségi szerv a nemzeti hatóságok és/vagy a gazdasági szereplők részére a harmonizációs intézkedések egységes végrehajtására kihatással lévő és azok alkalmazásának egyszerűsítésére alkalmas szolgáltatást nyújt.
(vö. 43–45. pont)
2. Az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 460/2004 európai parlamenti és tanácsi rendeletet joggal alapították az EK 95. cikkre.
Ugyanis az e rendelet 2. cikkében az Ügynökség számára meghatározott célok tekintetében az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv hozza létre, 1. cikkének (1) bekezdése szerint, az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, az elektronikus hírközlő hálózatokra, a kapcsolódó eszközökre és a kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás harmonizált keretét. Megállapítható az is, hogy a közösségi jogalkotó a különös irányelvek számos rendelkezésében kifejezésre juttatja a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos aggályait. Ilyen az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20 irányelv, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58 irányelv, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46 irányelv és az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló 1999/93 irányelv. Következésképpen az e rendelet 3. cikke alapján az Ügynökségre ruházott feladatok a hálózat- és információbiztonság tárgykörében szorosan kötődnek a 2002/21 irányelv és a különös irányelvek céljaihoz.
Az érintett tárgykörre vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtása tekintetében e rendelet nem elszigetelt intézkedés, hanem a 2002/21 irányelvvel, valamint (az elektronikus hírközlésről és az elektronikus hírközlő hálózatokról szóló) különös irányelvekkel körülhatárolt, az elektronikus hírközlés területén a belső piac megvalósítását célul kitűző szabályozási összefüggésrendszer része. A közösségi jogalkotó olyan technológiákra vonatkozó szabályozási tárgykörrel találta magát szemben, amelyek nem csupán összetettek, de gyorsan változnak is, ezért úgy vélte, hogy az Ügynökség, mint közösségi szerv létesítése az alkalmas eszköz a belső piac helyes működését akadályozni képes különbségek felmerülésének megelőzésére.
A rendelet 25. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 27. cikkének – amelyek szerint az Ügynökség határozott időre jön létre, és működését értékelni kell annak eldöntése érdekében, hogy a működés időtartamát meghosszabbítsák‑e – együttes olvasatából kitűnik: a közösségi jogalkotó úgy vélte, hogy az Ügynökség sorsáról való döntés előtt az Ügynökség működése hatékonyságának, valamint a keretirányelv és a különös irányelvek végrehajtásához való tényleges hozzájárulásának vizsgálata szükséges.
(vö. 47–48., 50–55, 58., 60–62., 65–67. pont)