C‑185/04. sz. ügy
Ulf Öberg
kontra
Försäkringskassan, länskontoret Stockholm
(a länsrätten i Stockholms län [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A munkavállalók szabad mozgása – Az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai – Szülői ellátás – Az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozás időszakának figyelembevétele”
Az ítélet összefoglalása
Személyek szabad mozgása – Munkavállalók – Egyenlő bánásmód
(EK 39. cikk)
Az EK 39. cikket úgy kell értelmezni, hogy a szülői ellátásra való jogosultságról szóló olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, amely ezen ellátás számításához egészségbiztosítási pénztár tagjaként eltöltött minimális időszakot ír elő, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.
(vö. 26. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2006. február 16. (*)
„A munkavállalók szabad mozgása – Az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai – Szülői ellátás – Az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozás időszakának figyelembevétele”
A C‑185/04. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a länsrätten i Stockholms län (Svédország) a Bírósághoz 2004. április 22‑én érkezett, 2004. április 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Ulf Öberg
és
a Försäkringskassan, länskontoret Stockholm, korábban Stockholms läns allmänna försäkringskassa
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, R. Silva de Lapuerta (előadó), G. Arestis és J. Klučka bírák,
főtanácsnok: A. Tizzano,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 17‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– U. Öberg képviseletében saját maga és J. Hettne,
– a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,
– a finn kormány képviseletében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Martin és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 12. cikk, az EK 17. cikk (2) bekezdése, az EK 18. cikk és az EK 39. cikk, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 7. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint az UNICEF, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.) értelmezésére irányul.
2 A kérelmet az U. Öberg és a stockholmi társadalombiztosítási pénztár (Försäkringskassan, länskontoret Stockholm, korábban Stockholms läns allmänna försäkringskassa) között a szülői ellátás összegének kiszámításához U. Öbergnek az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszerének biztosítottjaként letöltött szolgálati ideje figyelembevételének tárgyában folyamatban lévő eljárásban nyújtotta be az előterjesztő bíróság.
Jogi háttér
3 A társadalombiztosításról szóló svéd törvény (lag [1962:381] om allmän försäkring, a továbbiakban: AFL) 4. fejezete tartalmazza a szülői ellátással kapcsolatos rendelkezéseket.
4 Az AFL 4. fejezetének 3. §‑a szerint gyermek születése esetén a szülőnek legfeljebb 450 napig és legkésőbb a gyermek 8. születésnapjáig vagy – amennyiben ez a későbbi időpont – első iskolai évének befejezéséig szülői ellátást folyósítanak.
5 Az AFL 4. fejezetének 6. §‑a értelmében szülői ellátás összege legalább 60 SEK (a továbbiakban: garantált szint). Ezenkívül a törvény úgy rendelkezik, hogy az első 180 napban a szülői ellátás eléri a táppénz napi összegét, amennyiben a szülő a gyermek születésének időpontját (tervezett időpontját) megelőző, legalább 240 egymást követő napon át nem volt – a garantált szintet meghaladó összegre – biztosított valamely egészségbiztosítási pénztárnál.
6 Az AFL 3. fejezetének 2. §‑a szerint a táppénz napi összegét a biztosított svédországi kereső tevékenysége alapján helyzete megváltozása nélkül elérhető éves jövedelme alapján kell kiszámolni.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 A svéd állampolgár U. Öberg 1995‑től 2000‑ig az Európai Közösségek Bíróságán dolgozott, majd visszatért Svédországba. Egy 1999. szeptember 22‑én született gyermek apja.
8 2001. augusztus 28‑i és november 16‑i határozataival a stockholmi társadalombiztosítási pénztár megtagadta U. Öberg részére a táppénznek megfelelő szülői ellátás folyósítását szülői szabadsága első 180 napjára, azzal az indokkal, hogy U. Öberg a Bíróság alkalmazásában állt, és így a gyermek születésének időpontját (tervezett időpontját) megelőző időszakban, legalább 240 egymást követő napon át nem volt – a garantált szintet meghaladó összegre – biztosított a svéd nemzeti egészségbiztosítási rendszerben.
9 U. Öberg keresetet nyújtott be e határozatok ellen a länsrätten i Stockholms län-hez, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„1) Összeegyeztethető‑e az EK 12. cikkel, az EK 17. cikk (2) bekezdésével, az EK 18. cikkel és az EK 39. cikkel, az 1612/68 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint a […] 96/34 irányelvvel a nemzeti jogrendszer azon követelménye, miszerint a szülőnek a kérdéses tagállamban lakóhellyel kell rendelkeznie, és a tagállam egészségbiztosítási rendszere biztosítottjának kell lennie a gyermek születését megelőző legalább 240 napon át ahhoz, hogy jogosult legyen a táppénznek megfelelő összegű szülői ellátásra?
2) Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, előírja‑e a közösségi jog – annak megállapításakor, hogy a munkavállaló megfelel‑e a biztosításhoz a tagállami jog alapján szükséges minimum időtartam követelményének – azon időszak beszámítását, amely alatt a munkavállaló az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának megfelelően a közös egészségbiztosítási rendszerben volt biztosított?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
10 Előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdésével, amelyeket együtt kell vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, úgy kell‑e értelmezni a közösségi jogot és különösen a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseket, hogy a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.
11 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jogát igénybe vevő és korábban a lakóhelyétől eltérő tagállamban kereső tevékenységet folytató valamennyi közösségi polgár – lakóhelyétől vagy állampolgárságától függetlenül – az EK 39. cikk hatálya alá tartozik (a C‑385/00. sz., De Groot-ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11 819. o.] 76. pontja; a C‑232/01. sz., Van Lent-ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑11 525. o.] 14. pontja, valamint a C‑209/01. sz., Schilling és Fleck‑Schilling ügyben 2003. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑13 389. o.] 23. pontja).
12 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Közösségek tisztviselője migráns munkavállalónak számít. Ugyanis a származási államától eltérő tagállamban dolgozó közösségi állampolgár az EK 39. cikk (1) bekezdése értelmében nem veszíti el munkavállalói jogállását amiatt, hogy nemzetközi szervezetnél tölt be állást, még abban az esetben sem, ha a foglalkoztatás szerinti országba történő belépésének és ott-tartózkodásának feltételeire nemzetközi egyezmény különös szabályai vonatkoznak (a 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 723. o.] 11. pontja, a fent hivatkozott Schilling és Fleck‑Schilling ügyben hozott ítélet 28. pontja, valamint a C‑293/03. sz., My-ügyben 2004. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑12 013. o.] 37. pontja).
13 Ebből az következik, hogy az olyan tagállami állampolgár munkavállalótól, mint amilyen U. Öberg, nem tagadható meg azon szociális jogok és előnyök kedvezménye, amelyet az EK 39. cikk biztosít számára (a fent hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 12. pontja és a fent hivatkozott My-ügyben hozott ítélet 38. pontja).
14 A Bíróság azt is kimondta, hogy az EK‑Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek összessége a közösségi állampolgárok számára annak megkönnyítését szolgálja, hogy bármilyen jellegű kereső tevékenységet folytathassanak a Közösség egész területén, és e rendelkezésekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hátrányos helyzetbe hozhatja e közösségi állampolgárokat, amikor valamely másik tagállam területén kívánnak kereső tevékenységet folytatni (a C‑370/90. sz., Singh-ügyben 1992. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑4265. o.] 16. pontja; a fent hivatkozott De Groot-ügyben hozott ítélet 77. pontja és a fent hivatkozott Van Lent-ügyben hozott ítélet 15. pontja).
15 Ezért az olyan rendelkezések, amelyek valamely tagállam állampolgárát megakadályozzák abban vagy visszatartják attól, hogy szabad mozgására vonatkozó jogát gyakorolva elhagyja származási országát, e szabadság akadályai, még abban az esetben is, ha a munkavállaló állampolgárságától függetlenül alkalmazandók (a fent hivatkozott De Groot-ügyben hozott ítélet 78. pontja; a fent hivatkozott Van Lent- ügyben hozott ítélet 16. pontja, valamint a fent hivatkozott Schilling és Fleck-Schilling ügyben hozott ítélet 25. pontja).
16 Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, amely a szülői ellátás összegének kiszámításakor nem veszi figyelembe az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati időt, elriaszthatja a tagállami állampolgárt ennek az államnak valamely másik tagállam területén található európai uniós intézményben való munkavállalás céljából történő elhagyásától, hiszen amennyiben egy ilyen intézmény állásajánlatát elfogadja, elveszítené a nemzeti egészségbiztosítási rendszer alapján neki járó szülői ellátás igénybevételének lehetőségét, amelyre jogosult lenne, ha ezt az állásajánlatot nem fogadta volna el (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott My-ügyben hozott ítélet 47. pontját).
17 Ebből az következik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalók szabad mozgásának az EK 39. cikkben elvileg megtiltott akadályozását valósítja meg.
18 Meg kell azonban vizsgálni, hogy ez az akadályozás a Szerződés rendelkezéseire tekintettel igazolható‑e.
19 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok valamelyikét korlátozó intézkedés csupán akkor igazolható, ha megfelel az arányosság elvének. Ebből a szempontból elengedhetetlen, hogy az ilyen intézkedés alkalmas legyen a kitűzött cél elérésére, továbbá ne terjeszkedjen túl azon, ami annak eléréséhez szükséges (lásd különösen a C‑19/92. sz., Kraus-ügyben 1993. március 31‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑1663. o.] 32. pontját és a C‑100/01. sz., Oteiza Olazabal-ügyben 2002. november 26‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑10 981. o.] 43. pontját).
20 A svéd kormány előadása szerint az AFL az érintett személyek állampolgárságától független és a biztosítási időszakok összeadása elvének alkalmazásával kapcsolatos visszaélések elleni harc jogszerű céljával arányban álló, objektív megfontolásokon alapul. A svéd kormány szerint az Európai Unió valamely intézményében korábban kereső tevékenységet folytató migráns munkavállalók részére a garantált szintet meghaladó szülői ellátás folyósítása a nemzeti szociális ellátórendszerekre nézve jelentős pénzügyi tehertételt jelentene, és ily módon a magasabb összegű szülői ellátást nyújtó tagállamok, mint amilyen a Svéd Királyság, az ellátás összegének csökkentésére kényszerülhetnének.
21 E tekintetben tisztán gazdasági megfontolások nem igazolhatják a magánszemélyeket a Szerződés rendelkezéseiből eredően a munkavállalók szabad mozgása alapján megillető jogok korlátozását.
22 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy azokhoz az érvekhez, amelyekre a tagállam a korlátozás igazolása érdekében hivatkozhat, a tagállam által hozott korlátozó intézkedés megfelelőségének és arányosságának vizsgálatát is csatolni kell (a C‑8/02. sz., Leichtle-ügyben 2004. március 18‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2641. o.] 45. pontja).
23 Meg kell azonban állapítani, hogy jelen esetben nem volt ilyen vizsgálat. A svéd kormány ugyanis utalásszerűen – anélkül, hogy az érvelését alátámasztó pontos információkat szolgáltatna – annak előadására szorítkozik, hogy feltételezése szerint a nemzeti szociális ellátórendszerre nézve túlzott tehertételt jelentene, ha az AFL 4. fejezete 6. §‑ának alkalmazásakor figyelembe vennék a migráns munkavállalóknak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez tartozása idején szerzett szolgálati idejét.
24 Ebből az következik, hogy a munkavállalók szabad mozgásának abból adódó korlátozása, hogy az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozásuk idején szerzett szolgálati idejük figyelembevételét a szülői ellátás összegének kiszámításakor megtagadták tőlük, nem igazolható.
25 Tekintettel az előzőekben kifejtettekre, nem szükséges, hogy a Bíróság határozzon az EK 12., az EK 17. és az EK 18. cikk, az 1612/68 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 96/34 irányelv értelmezéséről.
26 Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt kell válaszolni, hogy az EK 39. cikket úgy kell értelmezni, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.
A költségekről
27 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
Az EK 39. cikket úgy kell értelmezni, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: svéd.