T‑101/03. sz. ügy

Suproco NV

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„A tengerentúli országok és területek társulásának rendszere – Nem TOT‑származásúnak minősülő cukor – Származási szabályoktól való eltérés iránti kérelem – Az eltérés iránti kérelem elutasítása – Indokolási kötelezettség”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2005. szeptember 22.  

Az ítélet összefoglalása

Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2001/822 határozat – E határozattól a Holland Antillákról származó cukorra vonatkozó származási szabályok tekintetében történő eltérés megtagadásáról szóló határozat – Az indokolási kötelezettség megsértése

(EK 253 cikk; 2001/822 tanácsi határozat, III. melléklet, 37 cikk; 2003/34 bizottsági határozat)

Az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és az aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan pontosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára az intézkedés indokainak megismerését és a közösségi bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére és a címzettek vagy az aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, minthogy azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk által támasztott követelményeknek, nemcsak az indokolás szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott területre vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni.

Nem felel meg az EK 253. cikk által támasztott követelményeknek a tengerentúli országok és területek (PTOM) társulásáról szóló 2001/822 határozattól a Holland Antillákról származó cukorra vonatkozó származási szabályok tekintetében történő eltérés megtagadásáról szóló azon bizottsági határozat, amely alapján nem lehet kellő pontossággal megállapítani, hogy először is a Bizottság mely indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a probléma a származási kumuláció szabályai alapján megoldható, és a guyanai cukor felhasználása nem vezet a termelő tevékenységének beszüntetéséhez, továbbá hogy a Bizottság alkalmazta‑e, vagy sem a származási szabályoktól való eltérés engedélyezésének feltételeiről szóló, a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (3) bekezdésének b) pontját, és végül, hogy a Bizottság e melléklet 37. cikke (7) bekezdésének esetleges alkalmazása keretében milyen módszert használt a guyanai cukorra vonatkozó hozzáadott‑érték kiszámításához.

(vö. 20., 42–43., 45., 49. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2005. szeptember 22.(*)

„A tengerentúli országok és területek társulásának rendszere – Nem TOT‑származásúnak minősülő cukor – Származási szabályoktól való eltérés iránti kérelem – Az eltérés iránti kérelem elutasítása – Indokolási kötelezettség”

A T‑101/03. sz. ügyben,

a Suproco NV (székhelye: Curaçao [Holland Antillák], képviselik: M. Slotboom és N. J. Helder ügyvédek)

felperesnek,

támogatja:

a Holland Királyság (képviseli: H. Sevenster, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: T. van Rijn és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Közösségek Tanácsa (képviseli kezdetben: G. Houttuin és M. Bishop, később G. Houttuin és D. Canga Fano, meghatalmazotti minőségben)

és

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad abogado del Estado, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozók,

a 2001/822/EK tanácsi határozattól a Holland Antillákról származó cukorra vonatkozó származási szabályok tekintetében történő eltérés megtagadásáról szóló, 2003. január 10‑i 2003/34/EK bizottsági határozat (HL L 11., 50. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kereset tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács)

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, F. Dehousse és D. Šváby bírák,

hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. november 25‑i tárgyalásra

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1       A curaçaoi (Holland Antillák) székhelyű Suproco NV társaság finomítatlan nádcukor kockacukorrá és ömlesztett nádcukorrá történő feldolgozásával foglalkozik.

2       A Suproco 1995‑i alapításától kezdődően elsődlegesen afrikai, karibi és csendes‑óceáni (AKCS) államokból, illetve kisebb mértékben az Európai Közösségből származó nádcukor feldolgozását végezte. A végtermékeket az ún. „származási kumuláció” szabályai alapján a tengerentúli országokból és területekről (TOT) származó termékeknek kellett tekintetni, amelynek folytán azokat vámmentesen lehetett a Közösségbe importálni.

3       Tekintettel az alapanyag‑beszerzéshez, valamint a Közösség által különösen az AKCS‑TOT származási kumulációba tartozó cukorra bevezetett védintézkedésekhez kapcsolódóan felmerült nehézségekre, a Suproco az eredetileg a tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Gazdasági Közösséggel való társulásáról szóló, 1991. július 25‑i 91/482/EGK tanácsi határozat (HL L 263., 1. o.) II. mellékletének 2. cikkében írt ún. „30/70” rendszer alapján kezdett cukrot forgalmazni. E rendszerben a cukrot TOT‑származásúnak lehet tekintetni, feltéve hogy a bármilyen eredetű nád‑ vagy répacukor és a felhasznált kémiailag tiszta szacharóz értéke nem haladja meg a termék üzemi kiindulás szerinti árának 30%‑át. E szabály tiszteletben tartása érdekében a felperes a Kolumbiából származó cukrot melasszal színezte és ízesítette.

4       Az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2001. november 27‑i 2001/822/EK határozat (HL L 314., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 319. o., a továbbiakban: TOT‑határozat) III. melléklete 5. cikke (1) bekezdésének g) pontjában írt meghatározás szerint azonban „a cukor színezés[ét] vagy kockacukor készítés[ét]” a származó termék minőségének megszerzéséhez nem kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveleteknek kell tekinteni.

5       Ilyen körülmények között a Holland Királyság 2002. február 20‑án a TOT‑határozat III. mellékletének 37. cikke alapján eltérés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Kérelmében a TOT‑határozat III. melléklete 6. cikkének (4) bekezdésében írt, AKCS/EK–TOT származási kumuláció alá tartozó 28 000 tonna éves kontingens keretében 3000 tonna éves mennyiségre vonatkozóan eltérés engedélyezését kérte a Suproco javára.

6       A Bizottság kérdéseit és a Vámkódex Bizottságban lefolytatott kezdeti megbeszéléseket követően a Holland Királyság 2002. május 13‑i levelében jelezte, hogy kérelmét későbbi értesítésig visszavonja annak érdekében, hogy megvizsgálja a felperes AKCS‑cukorral történő ellátásának egyéb lehetőségeit.

7       Az elvégzett vizsgálatokat követően a Holland Királyság az eltérés iránti kérelmének „felélesztése” céljából 2002. október 4‑én levelet küldött a Bizottság részére.

8       A Bizottság 2003. január 10‑én meghozta a 2001/822/EK tanácsi határozattól a Holland Antillákról származó cukorra vonatkozó származási szabályok tekintetében történő eltérés megtagadásáról szóló, 2003. január 10‑i 2003/34/EK határozatot (HL L 11., 50. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).

 Az eljárás és a felek kérelmei

9       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. március 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

10     Az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke 2003. szeptember 18‑i végzésével engedélyezte a Tanács és a Spanyol Királyság számára, hogy az alperes kérelmét támogatva, illetve a Holland Királyság számára, hogy a felperes kérelmét támogatva az eljárásban beavatkozóként részt vegyen. Ez utóbbi az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikke 2. §‑ának megfelelően kérte, hogy a válasz egyes bizalmas részei ne szerepeljenek a beavatkozókkal közlendő iratokban. A Holland Királyság elkészítette válaszának a bizalmas részeket nem tartalmazó változatát, és az eljárási iratoknak a beavatkozókkal való közlése e változatra korlátozódott. A beavatkozók nem emeltek kifogást e tekintetben, és a részükre megállapított határidőn belül benyújtották beadványaikat.

11     Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott. Az Elsőfokú Bíróság pervezető intézkedések keretében felhívta a Suprocót, a Bizottságot és a Holland Királyságot irataik benyújtására.

12     A felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2004. november 25‑i tárgyaláson meghallgatták. A Bizottság írásbeli felhívást kapott egy további kérdés megválaszolására, amelynek a kitűzött határidőn belül eleget tett. A Suproco benyújtotta a Bizottság válaszára tett észrevételeit, és elkészítette észrevételeinek a bizalmas részeket nem tartalmazó változatát. A Suproco észrevételeinek a beavatkozókkal való közlése e változatra korlátozódott. A beavatkozók nem emeltek kifogást e tekintetben. A szóbeli szakaszt 2005. január 25‑én lezárták.

13     A Suproco azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       nyilvánítsa keresetét megalapozottnak;

–       semmisítse meg a megtámadott határozatot; és

–       kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

14     A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant; és

–       kötelezze a Suprocót a költségek viselésére.

15     A Tanács azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság adjon helyt a Bizottság kérelmének.

16     A Spanyol Királyság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       nyilvánítsa a TOT‑határozat III. melléklete 5. cikke (1) bekezdése g) pontjával szemben emelt jogellenességi kifogást elfogadhatatlannak, illetve másodlagos kérelmében kéri, hogy azt az Elsőfokú Bíróság utasítsa el;

–       utasítsa el a megtámadott határozat ellen benyújtott keresetet; és

–       kötelezze a Suprocót a költségek viselésére.

17     A Holland Királyság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot.

 Indokolás

18     A Suproco keresete alátámasztására három jogalapot jelöl meg. A társaság az elsődlegesen előadott első jogalapját a TOT‑határozat III. melléklete 5. cikke (1) bekezdésének g) pontjával szemben emelt jogellenességi kifogásra alapítja. Másodlagosan előadott második jogalapjában a Bizottság hatáskörének hiányára hivatkozik. A harmadik, szintén másodlagosan előadott jogalapot a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének megsértésére, valamint a tényállás téves értelmezésére alapítja.

19     Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat az EK 249. cikk negyedik bekezdésének megfelelő határozat, amelyet így az EK 253. cikk értelmében indokolni kell. Az indokolás hiánya vagy nem megfelelő volta lényeges eljárási szabálysértésének minősül, és olyan közérdekű körülmény, amelyet a közösségi bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 67. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑12/99. és T‑63/99. sz., UK Coal kontra Bizottság egyesített ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2153. o.] 199. pontja).

20     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és az aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan pontosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára az intézkedés indokainak megismerését és a közösségi bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, és a címzettek vagy az aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, minthogy azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk által támasztott követelményeknek, nemcsak az indokolás szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott területre vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (a Bíróság a fenti 19. pontban hivatkozott, Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítéletének 63. pontja, a C‑301/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑9919. o.] 87. pontja és a C‑42/01. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2004. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6102. o.] 66. pontja).

21     Először is meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Holland Köztársaság által a TOT‑határozat III. mellékletének 37. cikke alapján benyújtott eltérés iránti kérelem egy sor, a Bizottsággal közölt tényen és gazdasági adaton alapul. A Holland Királyság egyebek mellett kitöltötte a TOT‑határozat III. mellékletének 7. függelékében szereplő, e melléklet 37. cikke (2) bekezdésében említett űrlapot. A holland hatóságok által kitöltött űrlap a termelési költségekre és kolumbiai eredetű alapanyag felhasználása során keletkező hozzáadott értékre vonatkozóan tartalmazott információkat. Hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem hívta fel a figyelmet arra, hogy a Holland Királyság által benyújtott adatok nem elegendőek. A Bizottság tehát úgy vélte, hogy rendelkezik valamennyi, a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (2) bekezdése által előírt információval.

22     Másodsorban ki kell emelni, hogy a Holland Királyságnak mint az eltérés kérelmezőjének és a Suprocónak mint – az eltérés engedélyezése esetén – az eltérés kedvezményezettjének érdeke fűződött volna ahhoz, hogy a Bizottságtól magyarázatot kapjon.

23     Harmadsorban megállapítandó, hogy a megtámadott határozat a Holland Királyság eltérés iránti kérelmének elutasítása körében a TOT‑határozat III. mellékletének 37. cikkére és különösen e cikknek az (1), illetve (8) preambulumbekezdésben említett (4), illetve (7) bekezdésre hivatkozik.

24     A TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (4) bekezdése szerint minden esetben meg kell vizsgálni azt, hogy a származási kumuláció szabályai megoldást jelentenek‑e a problémára. Ebből az következik, hogy ha a származási kumuláció szabályai megoldást jelentenek a problémára, a Bizottság jogosult az eltérés iránti kérelem elutasítására.

25     A TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a]z (1)–(6) bekezdés sérelme nélkül az eltérést meg kell adni, amennyiben a TOT‑ban felhasznált nem származó termékekhez hozzáadott érték eléri a késztermék értékének 45%‑át, feltéve hogy az eltérés nem olyan, amely súlyos károkat okoz a Közösség, illetve egy vagy több tagállam gazdasági ágazatában”. A „sérelme nélkül” kifejezés használata arra utal, hogy az e bekezdésben írt szabályok mellett a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (1)‑(6) bekezdése továbbra is alkalmazható. A Bizottság tehát még a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (7) bekezdésében fogalt feltétel teljesülése esetén is köteles megvizsgálni, hogy a származási kumuláció szabályai megoldást jelentenek‑e a problémára. Ha igen, a fent írtaknak megfelelően a Bizottság jogosult az eltérés iránti kérelem elutasítására. A Bizottság azonban akár a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (7) bekezdésének alkalmazása mellett dönt, akár nem, kellő pontossággal fel kell tüntetnie a határozatban az azt alátámasztó indokokat.

26     A fenti megfontolásokra figyelemmel meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk által támasztott követelményeknek.

27     A megtámadott határozat kilenc preambulumbekezdésből és az eltérés iránti kérelmet elutasító, két cikkből álló rendelkező részből tevődik össze.

28     Az (1) preambulumbekezdés meghatározza a Holland Királyság által benyújtott eltérés iránti kérelem jogi hátterét, említést téve többek között a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (1) és (4) bekezdéséről.

29     A (2) preambulumbekezdés megjelöli a Holland Királyság által eredetileg 2002. február 20‑án benyújtott eltérés iránti kérelem tárgyát.

30     A (3) preambulumbekezdés megemlíti, hogy e kérelmet a Holland Királyság 2002. május 13‑án visszavonta.

31     A (4) preambulumbekezdés kifejti, hogy „öt különböző AKCS‑állam cukortermelői 2002 májusában és júniusában megtagadták a szükséges cukornak az érintett termelő számára történő szállítását, míg egy guyanai székhelyű termelő hajlandó volt a kért mennyiségű és minőségű cukor szállítására, azonban a kolumbiai cukornál (275 USD/tonna a vevő raktáráig történő szállítással) jelentősen magasabb áron (450 USD/tonna, FOB Georgetown).” A Holland Köztársaság ezen információkat 2002. október 4‑én közölte a Bizottsággal.

32     Az (5) preambulumbekezdés tartalmazza a Holland Királyság arra vonatkozó előadását, hogy az Antillákon 3000 tonna késztermékkel kapcsolatban felmerülő munkaerő‑ és közvetett költségek elérik a 1 095 570 eurót. A késztermékek értéke 3 241 200 euró. Ezen adatok a benyújtás iránti kérelemhez csatolt űrlapról származnak.

33     A (6) preambulumbekezdés megemlíti, hogy a benyújtott információk tanúsága szerint az ügylet hozzáadott értéke mind a kolumbiai cukor, mind a guyanai cukor szállítása esetén meghaladja az üzemi kiindulás szerinti ár 45%‑át. A hozzáadott értékre vonatkozó megállapítás a guyanai cukor esetében a Bizottság által elvégzett számításon alapul, amelyet a Holland Királyság által megadott adatok alapján végzett.

34     A (7) preambulumbekezdés említést tesz arról, hogy a Suproco a 2002. évre nyitott évi 28 000 tonna kontingens terhére 6222 tonna mennyiségre vonatkozó importengedélyt kapott. A Holland Királyság ezt az információt a 2002. október 4‑i levelében közölte a Bizottsággal.

35     A fentiek alapján igaz ugyan, hogy a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése utal a TOT‑határozat III. mellékletének egyes rendelkezéseire, és a (2) preambulumbekezdés is megjelöli az eltérés iránti kérelem tárgyát, a (3)–(7) preambulumbekezdés azonban csak a Holland Kormány által előadott (a (3)–(5) és a (7) preambulumbekezdés) vagy az általa szolgáltatott információk (a (6) preambulumbekezdés) alapján meghatározott ténybeli körülmények ismertetésére szorítkozik. A (9) preambulumbekezdés pedig megállapítja, hogy a megtámadott rendeletben foglalt rendelkezések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság álláspontjával.

36     Jogi értelemben csak a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése tartalmazza a Holland Királyság által benyújtott eltérés iránti kérelem elutasításának indokolását.

37     A (8) preambulumbekezdés akként rendelkezik, hogy „[t]ekintettel a III. melléklet 37. cikkének (1) bekezdésére, a fenti körülmények alapján a kért eltérés nem indokolt. A benyújtott információk tanúsága szerint a származási kumuláció szabályai megoldást jelentenek a problémára. Semmilyen olyan információt nem adtak elő, amelyből kitűnne, hogy a guyanai cukor felhasználása oly mértékben gazdaságtalan lenne, amely a termelő tevékenységének beszüntetéséhez vezetne. Ezenfelül pedig tekintettel arra, hogy az ügylet hozzáadott értéke mind a kolumbiai, mind a guyanai cukor szállítása esetén meghaladja a késztermék üzemi kiindulás szerinti árának 45%‑át, a 37. cikk (7) bekezdése nem alkalmazható.”

38     E preambulumbekezdés második mondata a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozik, mivel megállapítja, hogy a származási kumuláció szabályai alapján a probléma megoldható. Az e mondatban foglalt kategorikus és szűkszavú kijelentést azonban semmilyen világosan megfogalmazott indokolás nem támasztja alá.

39     Különösen a (8) preambulumbekezdés második mondatában írt kijelentés nem indokolható megfelelően az e preambulumbekezdés harmadik mondatában foglaltakkal.

40     A harmadik mondatban használt kifejezések arra utalnak, hogy a Bizottság a guyanai cukor felhasználására vonatkozóan feltehetően gazdaságossági számításokat végzett. E számítást annak megítéléséhez kellett elvégezni, hogy a származási kumuláció szabályai alapján megoldhatók‑e a Suproco esetében felmerült problémák. A megtámadott határozat azonban nemcsak a Bizottság által alkalmazott számítási módot nem tartalmazza, hanem még annak eredményét sem. Az ügy irataiból sem lehet arra következetni, hogy a számítás módszerét vagy eredményét a közigazgatási eljárás során közölték volna a Holland Királysággal, vagy akár a Suprocóval. Még annak feltételezése esetén is, hogy a kérdéses számítási mód a megtámadott határozat többi preambulumbekedésében írt körülményekből levezethető, a devizák közötti átváltás miatt a számítás bizonytalan eredménnyel járna. A megtámadott határozat (4) preambulumbekezdésében ugyanis a guyanai cukor ára amerikai dollárban (USD), míg az (5) preambulumbekezdésben írt gazdasági adatok euróban vannak meghatározva. Azonban sem a megtámadott határozat, sem a közigazgatási eljárásra vonatkozó iratok nem tesznek említést arról, hogy a Bizottság milyen árfolyamot használt.

41     Továbbá a (8) preambulumbekezdés harmadik mondata nem ad magyarázatot arra, hogy „nem gazdaságos” (illetve a megtámadott határozat más nyelvi változatai szerint „nem kifizetődő”) tevékenységet folytató vállalkozás mindezek ellenére hogyan dönthet mégis a termelés folytatása mellett.

42     E körülményekből következően nem lehet kellő pontossággal megállapítani, hogy a Bizottság mely indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a probléma a származási kumuláció szabályai alapján megoldható, és a guyanai cukor felhasználása nem vezet a termelő tevékenységének beszüntetéséhez. Ilyen körülmények mellett a megtámadott határozat indokolása nem teszi lehetővé, hogy az Elsőfokú Bíróság elvégezze felülvizsgálatát.

43     Ezen indokolás nem teszi lehetővé, hogy a Holland Királyság és a Suproco megismerje a hozott intézkedés indokait, és megvédje jogait az Elsőfokú Bíróság előtt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Suproco a keresetlevelében a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (3) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított – a Holland Királyság beavatkozási beadványában támogatott – jogalapra hivatkozik. A Suproco álláspontja szerint ugyanis a Bizottság megsértette e rendelkezést, amennyiben úgy vélte, hogy a tevékenység beszüntetése az eltérés megadásának elengedhetetlen feltétele. Azonban a megtámadott határozat szövegéből nehéz megállapítani, hogy a Bizottság alkalmazta‑e, vagy sem a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (3) bekezdésének b) pontját, különös tekintettel a (8) preambulumbekezdésben szereplő azon állításra, miszerint a guyanai cukor használata nem vezet a termelő tevékenységének beszüntetéséhez.

44     Mindemellett meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésének a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikkének (7) bekezdésére utaló utolsó mondatában foglalt indokolás sem elégíti ki az EK 253. cikk által támasztott követelményeket.

45     Anélkül, hogy a jelen ügyben az Elsőfokú Bíróságnak állást kellene foglalnia a TOT‑határozat III. melléklete 37. cikke (7) bekezdésének lehetséges alkalmazásáról, elegendő rámutatni arra, hogy a megtámadott határozatban nem szerepel a Bizottság által a guyanai cukorra vonatkozó hozzáadott érték kiszámításához használt módszer, és a Bizottság e számításra vonatkozóan a beadványaiban más‑más eredményt nyújtott be (az ellenkérelem 35. pontja), a tárgyalás során (az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdést követően) és a tárgyalást követően (az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésre adott 2004. december 6‑i írásos válaszában).

46     E tekintetben a Bizottság által adott magyarázatokból kiderül, hogy az importált cukor esetén a késztermék árát képező hozzáadott értéket megtestesítő rész (amely a termékek üzemi kiindulás szerinti értéke, csökkentve a harmadik országokból a Közösségbe, az AKCS‑ és a TOT‑államokba importált anyagok vámértékével) hányadának kiszámításához a 2002. október 4‑i 1,0111 euró/1 USD árfolyamot használták. A Bizottság azonban írásbeli válaszában elismeri, hogy az importált cukor vámértékének kiszámításához egy másik, 1 euró/1 USD‑s árfolyamot használt. Ráadásul ez utóbbi árfolyamot olyan összeg (3 241 200 euró) alapján elvégzett számításban használta, amely egy harmadik (a 2002. február 20‑i 1,1505 euró/1 USD) árfolyammal végzett átváltásból származott. Ezen 3 241 200 eurós összeg, amelyről a megtámadott határozat minden további magyarázat nélkül kijelenti, hogy az megegyezik a késztermékek értékével, nem a termékek üzemi kiindulás szerinti árának, hanem a vevőkhöz történő szállítási költséggel növelt üzemi kiindulás szerinti árnak felel meg.

47     A beadványok alapján a Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy a guyanai cukorra vonatkozó hozzáadott érték kiszámításához tonnánként 37,2 USD szállítási költséget indokolt figyelembe venni, mivel a Holland Királyság 2002. október 4‑i levelében említett, tonnánkénti 85 USD összeg túlzottnak tekinthető. A megtámadott határozatban azonban nem szerepel ezen tonnánként 37,2 USD‑nek megfelelő összeg. A közigazgatási eljárásra vonatkozó iratokból sem derül ki, hogy a Holland Királyságnak, vagy akár a Suprocónak tudomása volt‑e ezen összegről.

48     Ilyen feltételek mellett a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdésének utolsó mondatában szereplő indokolás szintén nem teszi lehetővé, hogy a Holland Királyság és a Suproco megvédjék jogaikat az Elsőfokú Bíróság előtt, és e bíróság elvégezze felülvizsgálatát.

49     Mindezek alapján úgy kell tekintetni, hogy a megtámadott határozat indokolása nem felel meg az EK 253. cikk által támasztott követelményeknek, és így azt ez okból meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a Suproco által a keresete alátámasztására előadott érdemi jogalapokat.

 A költségekről

50     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Suproco kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

51     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑a alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A 2001/822/EK tanácsi határozattól a Holland Antillákról származó cukorra vonatkozó származási szabályok tekintetében történő eltérés megtagadásáról szóló, 2003. január 10‑i 2003/34/EK bizottsági határozatot az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti.

2)      A Bizottság viseli saját, valamint a Suproco részéről felmerült költségeket.

3)      A Tanács, a Spanyol Királyság és a Holland Királyság maguk viselik saját költségeiket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. szeptember 22‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: holland.