C‑485/03–C‑490/03. sz. egyesített ügyek

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

„Állami támogatások – Támogatási program – A közös piaccal való összeegyeztethetetlenség – A Bizottság határozata végrehajtásának határideje – A támogatási program megszüntetése – Még ki nem fizetett támogatások felfüggesztése – Rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetése – A végrehajtás teljes lehetetlensége”

A Bíróság ítélete (második tanács), 2006. december 14.

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Állami támogatásra vonatkozó bizottsági határozat megsértése

(EK 88. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség megszegése – Védekezésül felhozott jogalapok

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 14. cikk, (3) bekezdés)

1. Mivel az EK 226. cikktől eltérően az EK 88. cikk (2) bekezdésének az állami támogatásokkal kapcsolatos tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásról szóló második albekezdése nem ír elő pert megelőző eljárást, és így a Bizottság nem ad a határozatának való megfelelésre határidőt kitűző indokolással ellátott véleményt, a fent másodikként említett rendelkezés alkalmazásának referencia‑határideje csak az lehet, amit a vitatott végrehajtású határozat tartalmaz, vagy adott esetben a Bizottság később megállapít.

(vö. 53. pont)

2. Jogellenes támogatásról szóló negatív tartalmú határozat esetén e támogatás Bizottság által elrendelt visszatéríttetése az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerint történik.

A kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül arra a jogalapra hivatkozhat, amely a visszatérítésre kötelező határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére vonatkozik.

E tekintetben a végrehajtás teljes lehetetlensége nem áll fenn, ha az alperes kormány arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai és gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék.

(vö. 71–72., 74. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. december 14.(*)

A C‑485/03–C‑490/03. sz. egyesített ügyekben,

az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. november 19‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli kezdetben: J. L. Buendía Sierra, később: F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Klučka, R. Silva de Lapuerta, J. Makarczyk és L. Bay Larsen (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető‑helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. május 11‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Hat keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el határidőre:

– az Álava tartomány vállalkozásai részére Spanyolország által a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2002/820/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 296., 1. o.) (C‑485/03. sz. ügy);

– az Álava tartományban egyes újonnan alapított vállalkozások részére Spanyolország által nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2002/892/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 314., 1. o.) (C‑488/03. sz. ügy);

– a Vizcaya tartomány vállalkozásai részére Spanyolország által a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2003/27/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 17., 1. o.) (C‑487/03. sz. ügy);

– a Vizcaya tartományban egyes újonnan alapított vállalkozások részére Spanyolország által nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2002/806/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 279., 35. o.) (C‑490/03. sz. ügy);

– a Guipúzcoa tartomány vállalkozásai részére Spanyolország által a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2002/894/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 314., 26. o.) (C‑486/03. sz. ügy), és

– a Guipúzcoa tartományban egyes újonnan alapított vállalkozások részére Spanyolország által nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. július 11‑i 2002/540/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 174., 31. o.) (C‑489/03. sz. ügy)

(a továbbiakban: vitás határozatok) 2. és 3. cikkének való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, vagy legalábbis nem közölte ezen intézkedéseket e határozatok mindegyike 4. cikkének megfelelően a Bizottsággal, nem teljesítette az e határozatokból és az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségeit.

A vitás határozatok

2 A Bizottság 2001. július 11‑én elfogadta a vitás határozatokat, melyek 1. cikkének szövege a következő:

– a 2002/820 határozat:

„A Spanyolország által az 1994. december 20‑i 22/1994 tartományi törvényben, az 1995. december 20‑i 33/1995 tartományi törvény ötödik kiegészítő rendelkezésében, az 1996. december 18‑i 31/1996 tartományi törvény hetedik kiegészítő rendelkezésében – melyeket a társasági adóról szóló, 1996. július 5‑i 24/1996 tartományi törvény eltérő rendelkezéseinek 2.11. pontja, az 1997. december 19‑i 33/1997 tartományi törvény tizenegyedik kiegészítő rendelkezése és az 1998. december 17‑i 36/1998 tartományi törvény hetedik kiegészítő rendelkezése módosított – Álava tartomány vállalkozásai részére a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

– a 2002/892 határozat:

„A Spanyolország által az 1996. július 5‑i 24/1996 tartományi törvény 26. cikkében Álava tartomány vállalkozásai részére adóalap‑csökkentés formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

– a 2003/27 határozat:

„A Spanyolország által az 1996. december 26‑i 7/1996 tartományi törvény negyedik kiegészítő rendelkezésében – amelynek hatályát az 1998. április 2‑i 4/1998 tartományi törvény második rendelkezése határozatlan időre meghosszabbította – Vizcaya tartomány vállalkozásai részére a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

– 2002/806 határozat:

„A Spanyolország által az 1996. június 26‑i 3/1996 tartományi törvény 26. cikkében Vizcaya tartomány vállalkozásai részére adóalap‑csökkentés formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

– 2002/894 határozat:

„A Spanyolország által az 1997. december 22‑i 7/1997 tartományi törvény második kiegészítő rendelkezésében Guipúzcoa tartomány vállalkozásai részére a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

– 2002/540 határozat:

„A Spanyolország által az 1996. július 4‑i 7/1996 tartományi törvény 26. cikkében Guipúzcoa tartomány vállalkozásai részére adóalap‑csökkentés formájában nyújtott jogellenes, az [EK] 88. cikk (3) bekezdésébe ütköző állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.” [nem hivatalos fordítás]

3 A vitás határozatok mindegyikének 2. cikke felszólítja a Spanyol Királyságot az adott támogatási program megszüntetésére, ha még hatályban van.

4 E határozatok mindegyike 3. és 4. cikkének szövege a következő:

„3. cikk

(1) Spanyolország megteszi az 1. cikkben említett és már jogellenesen a kedvezményezett rendelkezésére bocsátott támogatások visszatéríttetéséhez szükséges valamennyi intézkedést.

Spanyolország felfüggeszti a még ki nem fizetett támogatások kifizetését.

(2) A visszatéríttetésnek a nemzeti jog szerinti eljárásban haladéktalanul meg kell történnie, már amennyire ezen eljárás a jelen határozat azonnali és hatékony végrehajtását lehetővé teszi. A visszatéríttetendő támogatásnak része a támogatás rendelkezésre bocsátásától a visszatérítésig esedékes kamat is. A kamatot a regionális célú támogatások esetén a támogatástartalom meghatározásához használt referencia‑kamatláb alapján kell számítani.

4. cikk

Spanyolország a jelen határozat közlésétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozatnak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.” [nem hivatalos fordítás]

A vitás határozatok megtámadásával indított keresetek

5 Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága Hivatalához 2001. szeptember 25‑én a Diputación Foral d’Álava és a Gobierno del País Vasco együtt a 2002/820 (T‑227/01. sz. ügy), illetve a 2002/892 (T‑230/01. sz. ügy) határozat megsemmisítése iránt nyújtott be keresetet a Bizottság ellen. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. október 22‑én a Confederación Empresarial Vasca (Confebask, a továbbiakban: Confebask) is keresetet terjesztett elő a Bizottság ellen e határozatok megsemmisítése iránt (T‑265/01. és T‑267/01. sz. ügy).

6 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. szeptember 25‑én a Diputación Foral de Vizcaya és a Gobierno del País Vasco együtt a 2003/27 (T‑228/01. sz. ügy), illetve a 2002/806 (T‑231/01. sz. ügy) határozat megsemmisítése iránt nyújtott be keresetet a Bizottság ellen. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. október 22‑én a Confebask is keresetet terjesztett elő a Bizottság ellen e határozatok megsemmisítése iránt (T‑266/01. és T‑268/01. sz. ügy).

7 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. szeptember 25‑én a Diputación Foral de Guipúzcoa és a Gobierno del País Vasco együtt a 2002/894 (T‑229/01. sz. ügy), illetve a 2002/540 (T‑232/01. sz. ügy) határozat megsemmisítése iránt nyújtott be keresetet a Bizottság ellen. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. október 22‑én a Confebask is keresetet terjesztett elő a Bizottság ellen e határozatok megsemmisítése iránt (T‑270/01. és T‑269/01. sz. ügy).

8 Ezek az eljárások az Elsőfokú Bíróság előtt még folyamatban vannak.

A Bíróság előtti jogviták előzményei

9 A Spanyol Királysággal a vitás határozatokat 2001. július 12‑én levélben közölték.

10 A Bizottság az e határozatok 4. cikkében említett két hónapos határidőt 2001. szeptember 13‑án lejártnak tekintette, anélkül hogy a végrehajtási intézkedések elfogadásáról tájékoztatták volna.

11 A Bizottság 2001. október 12‑én a következő szöveget tartalmazó leveleket intézte a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviseletéhez:

„A Bizottság 2001. július 12‑én levélben közölte kormányukkal a fenti állami támogatásokra vonatkozó határozatát.

E határozat 4. cikke kimondja, hogy kormányuk a határozat közlésétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

Mivel a Bizottság az ügyben semmiféle választ nem kapott, kérem, szíveskedjék emlékeztetni hatóságait e kötelezettségre, és a Bizottságot a határozat végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről a jelen levél keltétől számított 20 napon belül tájékoztatni.”

12 A Spanyol Királyság 2001. október 3‑i és 23‑i levelében válaszul továbbította a tartományi hatóságok leveleit (a továbbiakban együtt: a tartományi hatóságok levelei), amelyekben a tartományi hatóságok a de minimis szabály alkalmazásának lehetősége, illetve a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott állami támogatás esetében a regionális célú támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 1998. C 74., 9. o., a továbbiakban: iránymutatás) alkalmazásának lehetősége felől érdeklődtek.

13 A Bizottság magyarázatadás végett ülés tartását javasolta a spanyol hatóságoknak. Ezt e hatóságok 2002. január 21‑i levelükben elfogadták.

14 Az ülést 2002. április 18‑án tartották.

15 A Bizottság 2002. június 3‑i leveleiben:

– felvilágosítást adott a Spanyol Királyságnak többek között az EK‑Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12‑i 69/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 10., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 138. o.) alkalmazásának lehetőségéről a támogatás visszatéríttetése esetén;

– megállapította, hogy a támogatások visszatéríttetéséről szóló jelentést még mindig nem kapta meg;

– felhívta a Spanyol Királyságot, tájékoztassa a Bizottságot a vitás határozatoknak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

16 A Bizottság 2002. augusztus 27‑én a következő szöveget – valamint a vitás határozatok mindegyikének 4. cikkében előírt kötelezettségre történő emlékeztetést – tartalmazó levelet intézte a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviseletéhez:

„A 2002. június 3‑i emlékeztető ellenére megállapíthatom, hogy kormánya nem küldte meg a támogatás visszatéríttetésével kapcsolatos szükséges adatokat.

Ezért hálás lennék, ha hatóságait nyomatékosan megkérné elfogadott intézkedéseiknek a jelen levél keltétől számított 15 munkanapon belül a Bizottsággal való közlésére.

A határidőn belüli válasz hiányában kénytelen leszek azt javasolni a Bizottságnak, hogy az [EK] 88. cikk (2) bekezdése alapján forduljon közvetlenül a Bírósághoz.”

17 2002. szeptember 26‑án a Spanyol Királyság e határidő 2002. október 8‑ig történő meghosszabbítását kérte.

18 E kérelemnek a Bizottság 2002. október 3‑i levelében helyt adott, hangsúlyozva, hogy nem engedélyez 2002. október 8. utánra pótlólagos határidőt.

19 Az érintett tartományi hatóságok jelentéseit továbbító 2002. október 25‑i levelében (a továbbiakban: 2002. október 25‑i levél) a Spanyol Királyság előadta, hogy a vitás határozatok végrehajtása a semmis jogi aktusok felülvizsgálatára vonatkozó nemzeti szabályok alapján kezdődött meg, mivel a belső jog nem írja elő kifejezetten a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésének módját a jogerős közigazgatási határozatok tekintetében. A Spanyol Királyság közölte, hogy határozott szándéka tájékoztatni a Bizottságot a vitás határozatok végrehajtásáról.

20 A Bizottság 2003. február 24‑én jelezte a Spanyol Királyságnak, hogy a 2002. október 25‑i levél nem minősül a kért visszatéríttetésről szóló jelentésnek, nem a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás hatékony visszatéríttetését írja le, és semmiféle pontos adatot nem tartalmaz a kedvezményezettek kilétéről, a végrehajtás megkezdéséről, sem a támogatások hatékony visszatéríttetése érdekében tett és teendő intézkedésekről. Hozzátette: a visszatéríttetési eljárásra vonatkozó konkrét információk hiányában az EK 88. cikk (2) bekezdés alapján kénytelen felkészülni a Bíróság előtti keresetindításra.

21 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyság még mindig nem közölt vele adatokat a vitás határozatok végrehajtásáról, a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek benyújtásáról határozott.

A Bíróság előtti eljárás

22 A Bíróság elnöke 2004. március 22‑i végzéseivel elutasította a Comunidad Autónoma de La Rioja C‑485/03–C‑490/03. sz. ügyekben előterjesztett beavatkozási kérelmeit mint a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében elfogadhatatlanokat.

23 A Bíróság elnöke 2006. február 22‑i végzésével az eljárási szabályzat 43. cikke alapján egyesítette a hat ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából.

24 A Bíróság 2006. március 14‑én elutasította a Spanyol Királyságnak az eljárás Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben meghozandó ítéletek kihirdetéséig való felfüggesztése iránt az eljárási szabályzat 82a. cikke alapján előterjesztett kérelmét.

A keresetekről

A felek érvei

A Bizottság érvei

25 A Bizottság álláspontja szerint a vitás határozatokban kitűzött két hónapos határidő 2001. szeptember 13‑án anélkül járt le, hogy a Spanyol Királyság az e határozatoknak való megfelelés érdekében intézkedéseket fogadott volna el és közölt volna a Bizottsággal, illetve ennek hiányában a határidő lejárta előtt annak meghosszabbítását kérte volna a Bizottságtól.

26 A Bizottság egyetlen levele sem értelmezhető úgy, hogy módosítaná a vitás határozatok végrehajtási határidejét. A 2002. október 3‑i, a határidőt 2002. október 8‑ig meghosszabbító levél csupán a Spanyol Királyság ilyen értelmű kérelmére vonatkozik, amely a Bizottságnak a támogatások visszatéríttetésével kapcsolatos adatokat kérő emlékeztetőjére adott válasz volt. Az alperes tagállam azonban a szükséges intézkedéseket még 2002. október 8‑ig sem fogadta el, és nem közölte.

27 A Bizottság ismételt felszólításai ellenére a Spanyol Királyság késedelmesen is csupán hiányos, általános és teljesen kétértelmű adatokat közölt.

28 A Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette sem a még hatályos támogatások megszüntetésének, sem a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztésének a vitás határozatok 2. cikkében és 3. cikke (1) bekezdésében előírt kötelezettségét.

29 A tartományi hatóságok leveleinek 3. pontjában a Bizottság tudomására hozott intézkedések azt akadályozzák meg, hogy a jövőben a támogatásban korábban nem részesült más vállalkozások is élhessenek a kérdéses adókedvezménnyel.

30 Azonban a spanyol hatóságok nem közölték, felfüggesztették‑e (és hogyan függesztették fel) e kedvezményeket a bennük már a vitás határozatok meghozatala előtt részesült vállalkozások tekintetében. E vállalkozások esetében valószínűleg felül kellett volna vizsgálni a kedvezményt nyújtó jogi aktusokat.

31 A tartományi hatóságok leveleinek sem a 3., sem egyéb pontjai nem tartalmaztak hasznos adatot. A Bizottság még mindig nem tudja, milyen jellegű jogi aktust lehetne közölni az adókedvezményre már nem jogosult vállalkozásokkal. A Bizottság még azt sem tudja, vezetett‑e ez az eljárás konkrét eredményre, indítottak‑e a vállalkozások keresetet, és felfüggesztő hatályú‑e az ilyen kereset. Végül a Bizottság semmiféle adatot nem kapott az érintett vállalkozások kilétéről és a még ki nem fizetett támogatások mértékéről.

32 Így tehát a vitás határozatok meghozatala előtt támogatásban részesült vállalkozások adókedvezményeinek felfüggesztését illetően a Spanyol Királyság nem teljesítette egyrészt a vitás határozatok mindegyikének 2. cikkében előírt kötelezettségét a támogatások hatályban maradásának elkerüléséhez szükséges intézkedések megtételére, másrészt az ugyanezen határozatok 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt kötelezettségét a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztésére.

33 A Bizottság előadja, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette a vitás határozatok mindegyike 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében és 3. cikkének (2) bekezdésében előírt, a már kifizetett támogatások „azonnali” és „haladéktalan” visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettségét sem.

34 A tagállam védekezésének egyetlen jogalapja az lehet, ha a határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére hivatkozik. E feltétel nem teljesül, ha az alperes kormány a Bizottságnak a határozat végrehajtása által előidézett jogi, politikai és gyakorlati nehézségekről való tájékoztatására szorítkozik.

35 Márpedig a Spanyol Királyság soha nem állította, hogy a vitás határozatok végrehajtása teljesen lehetetlen. Csupán a különféle belső közigazgatási nehézségből – közelebbről a jogerős közigazgatási határozatokra vonatkozó végrehajtási eljárásnak a belső jogból való hiányából – adódó összetettségre hivatkozott.

A spanyol kormány érvei

36 A kötelezettségszegés megállapítása szempontjából figyelembe veendő határidő a Bizottság állításával szemben nem 2001. szeptember 13‑án járt le, hanem 2002. október 8‑án.

37 Ha a Bizottság új, a támogatás összeegyeztethetetlenségét kimondó határozatban szereplőtől különböző határidőt tűz ki, ez az új határidő az irányadó.

38 A spanyol kormány előadja, hogy levélváltásra és 2002. április 18‑án ülésre került sor a tartományi hatóságok leveleiben felvetett két kérdés – alkalmazható‑e a vitás határozatok végrehajtásakor a de minimis szabály, illetve a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott támogatás esetében az iránymutatás – megválaszolása céljából.

39 Így, mivel még 2002 áprilisában is az e határozatok végrehajtásával kapcsolatos kérdések megválaszolása folyt, az e határozatokban kitűzött határidő már nem volt releváns.

40 Maga a Bizottság is elismerte ezt a helyzetet, amikor 2002. október 3‑i levelében 2002. október 8‑át tűzte ki új határidőként.

41 A kereset benyújtásakor nem állt fenn semmiféle kötelezettségszegés. Addigra ugyanis a vitás határozatoknak való megfeleléshez szükséges cselekmények már megkezdődtek, amint erről a Bizottság a tartományi hatóságok leveleiben, majd a 2002. október 25‑i levélben tájékoztatást kapott.

42 A spanyol kormány álláspontja szerint a vitás határozatok mindegyike 2. cikkében és 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt kötelezettségeket teljesítették.

43 A spanyol kormány először is azt állítja: a Bizottság elismeri, hogy a kérdéses támogatások jövőre nézve történt megszüntetéséről 2001 októberében tájékoztatást kapott.

44 A vitás határozatok meghozatala előtt odaítélt és azután is hatályban maradó támogatásokra vonatkozó kifogásról szólva a spanyol kormány előadja: a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülő adókedvezmények nem jártak a közigazgatás általi olyan pénzkifizetéssel, amely a kifizetések egyszerű felfüggesztését lehetővé tette volna.

45 A spanyol kormány előadja, hogy az intézkedés a támogatás összegének az adókötelezettségből való levonására jogosította fel a gazdasági szereplőket.

46 Így a vitás határozatok végrehajtásához a szükséges és megfelelő intézkedés az érintett vállalkozások arról való azonnali tájékoztatása volt, hogy nem élhetnek többé az e határozatok tárgyát képező adókedvezményekkel.

47 Márpedig e tájékoztatási intézkedést a tartományi hatóságok leveleinek 2. pontja a Bizottság tudomására hozta.

48 A már odaítélt támogatások visszatéríttetése tekintetében kivételes helyzet állt fenn, mivel a belső jog nem írt elő eljárást az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő közösségi határozat végrehajtására. A Spanyol Királyság e helyzetet a semmis jogi aktusok felülvizsgálata iránti nemzeti eljárások megindításával oldotta meg, amint erről a Bizottság a 2002. október 25‑i levélben tájékoztatást kapott.

49 A Bizottság viszont nem teljesítette a 2002. április 18‑i ülésen vállalt közelezettségét.

50 E tekintetben a Spanyol Köztársaság hangsúlyozza, hogy ezen a – főleg a tartományi hatóságok leveleiben felvetett, az iránymutatásra vonatkozó második kérdéssel foglalkozó – ülésen a Bizottság kifejtette: a támogatások visszatéríttetése során figyelembe vehető, hogy a beruházási projektek az iránymutatásban szereplő minden érdemi feltételnek megfelelnek, és ezért lehetséges, hogy a kedvezményezettel nem kell visszatéríttetni az általa ténylegesen megkapott támogatás egy részét vagy egészét.

51 A Bizottság vállalta, hogy az ülés után írásban válaszol a második kérdésre, ezt azonban nem tette meg.

52 Így a Bizottság nem hivatkozhat kötelezettségszegésre.

A Bíróság álláspontja

A kötelezettségszegés megállapítása tekintetében irányadó időpontról

53 Mivel az EK 226. cikktől eltérően az EK 88. cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem ír elő pert megelőző eljárást, és így a Bizottság nem ad a határozatának való megfelelésre határidőt kitűző indokolással ellátott véleményt, a fent másodikként említett rendelkezés alkalmazásának referencia‑határideje csak az lehet, amit a vitatott végrehajtású határozat tartalmaz, vagy adott esetben a Bizottság később megállapít (a C‑378/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2001. július 3‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5107. o.] 26. pontja és a C‑99/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3353. o.] 24. pontja).

54 A vitás határozatok mindegyikének 4. cikke arra kötelezte a Spanyol Királyságot, hogy e határozatoknak a közlésüktől számított két hónapon belül feleljen meg.

55 A vitás határozatokat 2001. július 12‑én levélben közölték.

56 Megállapítandó, hogy noha a Bizottság 2001. október 12‑i és 2002. augusztus 27‑i levelei határidőt tűznek ki, ezek a vitás határozatok mindegyikének 4. cikkében előírt határidő betartásának késedelmét hangsúlyozó emlékeztető levelek. Semmiképpen nem hossabbítják meg az e határozatoknak való megfeleléshez szükséges intézkedések elfogadására kitűzött határidőt.

57 Ugyanígy a Bizottság 2002. június 3‑i levele is emlékeztető, a válaszadás határideje 20 nap, még ha e levél a Bizottságnak a Spanyol Királyság által a 69/2001 rendeletnek a támogatások visszatéríttetésére való alkalmazását illetően kért véleményét tartalmazza is.

58 A 2002. október 3‑i levél csupán a 2002. augusztus 27‑i emlékeztető levél megválaszolására kitűzött határidő Spanyol Királyság által kért, 2002. október 8‑ra történő elhalasztásának a Bizottság általi elfogadását tartalmazza.

59 A Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés alapján tartott 2002. április 18‑i ülés nem tekinthető úgy, hogy hallgatólagosan meghosszabbítaná a végrehajtási intézkedések elfogadásának határidejét, mert a Bizottság ebbéli szándékára más adat nem mutat.

60 Így az iratokból nem következik, hogy a Bizottság a vitás határozatokat követően új határidőt tűzött volna ki az e határozatok 4. cikkében előírt két hónap helyett.

A kötelezettségszegés fennállásáról

61 Eldöntendő, megfelelt‑e a Spanyol Királyság a vitás határozatok Bizottság hivatkozta rendelkezéseinek az e határozatok 2001. július 12‑i levéllel történt közlését követő két hónapos határidő leteltekor.

– A támogatások hatályának jövőre vonatkozó megszüntetésére és a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos kifogások

62 A vitás határozatok mindegyikének 2. cikke kötelezi a Spanyol Királyságot az adott támogatás megszüntetésére, ha még hatályban van. Ugyanezen határozatok 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a még ki nem fizetett támogatások felfüggesztését írja elő.

63 A vitás határozatok 7. és azt követő pontjaiból kitűnik, hogy minden támogatás esetén:

– a támogatás odaítélése közigazgatási határozattal történt;

– a beruházási összeg 45%‑át kitevő adójóváírás formájában nyújtott támogatás a fizetendő adó összegéből több éven át, akár a vitás határozatokat követően is levonható volt, ha korábban ezen adóösszeg nem volt elégséges a levonási jog gyakorlásához;

– az újonnan alapított vállalkozások részére nyújtott támogatás a pozitív adóalap négy egymást követő adóévben rendre 99, 75, 50 és 25%‑kal történő csökkentésében nyilvánult meg, melyek közül az első év az volt, amelyben a gazdasági tevékenység kezdetét követő négy éven belül először keletkezett ilyen pozitív adóalap.

64 Az e támogatási program folytán a támogatás odaítéléséről ténylegesen meghozott közigazgatási határozatoknak – a vitás határozatok végrehajtása érdekében elfogadott konkrét nemzeti intézkedések híján – a vitás határozatokat követően is hatályban kellett maradniuk, vagy hatályban maradhattak.

65 Az e közigazgatási határozatok által a vitás határozatok elfogadását követő időszakra lehetővé tett adójóváírás‑levonás és adóalap‑csökkentés a vitás határozatok 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében még ki nem fizetett támogatásnak minősül.

66 Megállapítandó márpedig, hogy a Spanyol Királyság nem igazolta a támogatást odaítélő korábbi határozatok hatályban maradását meggátló intézkedések elfogadását.

67 Még ha igaznak is fogadnánk el, amit e tagállam állít, hogy a nemzeti jog alapján a vitás határozatok végrehajtásához a szükséges és megfelelő intézkedés az érintett vállalkozások arról való azonnali tájékoztatása volt, hogy nem élhetnek többé az e határozatok tárgyát képező adókedvezményekkel, akkor is megállapítandó, hogy a támogatásra jogosult vállalkozások e tájékoztatásának tényleges megtörténte sem nyert bizonyítást.

68 A tartományi hatóságok leveleinek 2. pontja ugyanis általános jelleggel csupán a közigazgatási szervek adóalanyokkal szembeni, a vitás határozatok „végrehajtásához szükséges adatok megszerzése végetti” kezdeményezéseit említi.

69 Ezért az a következtetés fogalmazandó meg, hogy a vitás határozatokkal kitűzött határidők lejártáig a Spanyol Királyság nem hajtotta végre az e határozatokat megelőzően odaítélt, még e határozatok elfogadását követően is hatályban maradt támogatások felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségét.

70 Így a Bizottság vitás határozatok mindegyike 2. cikkének és 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megsértésére alapított kifogásai megalapozottak.

– A már a vállalkozások rendelkezésére bocsátott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos kifogások

71 Jogellenes támogatásról szóló negatív tartalmú határozat esetén e támogatás Bizottság által elrendelt visszatéríttetése az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikkének (3) bekezdése szerint történik, amely kimondja:

„[…] a visszatérítést [helyesen: a visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – a közösségi jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

72 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül arra a jogalapra hivatkozhat, amely a visszatérítésre kötelező határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére vonatkozik (lásd többek között a C‑404/00. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑6695. o.] 45. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 16. pontját és a C‑415/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3875. o.] 35. pontját).

73 A jelen ügyekben a Spanyol Királyság a tartományi hatóságok leveleiben a vitás határozatok végrehajtásával kapcsolatos „egyes kérdések összetettségére”, közelebbről a jogerős közigazgatási határozatok nemzeti jog alapján történő felülvizsgálatának szükségességére hivatkozott, amelyre a nemzeti jog nem tartalmaz megoldást. A 2002. október 25‑i levelében pedig azt állította, hogy a helyzet, amellyel a közigazgatás szemben találta magát, „teljesen kivételes”, mivel a belső jogban nincsen kifejezett rendelkezés az összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtására kijelölt vagy létrehozott konkrét eljárásról. E levélben a Spanyol Királyság kifejti, hogy végül a támogatást odaítélő egyedi határozatok hivatalbóli felülvizsgálatát ítélte e célra megfelelőnek.

74 E tekintetben emlékeztetni kell azonban arra, hogy a végrahajtás teljes lehetetlensége nem áll fenn, ha az alperes kormány arra szorítkozik, hogy azokról a jogi, politikai és gyakorlati nehézségekről tájékoztatja a Bizottságot, amelyeket a határozat végrehajtása előidéz, anélkül hogy a támogatások visszatéríttetése érdekében az érintett társaságokkal szemben ténylegesen eljárna, és a Bizottságnak e határozat végrehajtásának olyan alternatív módozatait javasolná, amelyek e nehézségek legyőzését lehetővé tennék (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 47. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 18. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 43. pontját).

75 A Spanyol Királyság nem állíthatja, hogy a kereset benyújtásakor azért nem állt fenn semmiféle kötelezettségszegés, mert a vitás határozatnak való megfeleléshez szükséges cselekményeket már megkezdték, és a tartományi hatóságok levelében, majd a 2002. október 25‑i levélben a Bizottság tudomására is hozták.

76 A kötelezettségszegés fennállását ugyanis a Spanyol Királyság számára a vitás határozatoknak való megfelelésre kitűzött határidő leteltének időpontjában kell megítélni.

77 Márpedig az alperes tagállam által hivatkozott levelek egyáltalán nem bizonyítják a vitás határozatoknak a 659/1999 rendelet 14. cikke (3) bekezdése értelmében vett azonnali és hatékony végrehajtását lehetővé tévő intézkedések határidőig történt elfogadását, mivel:

– a tartományi hatóságok levelei csupán a vitás határozatok „végrehajtásához szükséges adatoknak a határozatokkal érintett adóalanyoktól történő megszerzése iránti […] intézkedésekről” adnak számot;

– a 2002. október 25‑i levélben, azaz több mint tizenöt hónappal a vitás határozatokat követően továbbított jelentések annak megállapítására szorítkoznak, hogy „[a] Bizottság […] határozatainak végrehajtása megkezdődött, és jelenleg a semmis jogi aktusok felülvizsgálatára vonatkozó belső jogi rendelkezéseknek megfelelően folyamatban van”, és semmiféle bizonyítékot nem tartalmaznak többek között sem az eljárások megkezdéséről és állásáról, sem a támogatások egyébként nevet tartalmazó egyedi határozatokban említett kedvezményezetteinek kilétéről, sem az odaítélt támogatások összegéről.

78 A Spanyol Királyság nem vitathatja a Bizottság jogosultságát a kötelezettségszegésre való hivatkozásra amiatt, hogy a Bizottság nem teljesítette, amit a 2002. április 18‑i ülésen vállalt, azaz nem adott írásban választ a Spanyol Királyság ezen ülésen feltett, különösen az iránymutatások alkalmazására vonatkozó kérdéseire.

79 Ez az érv ugyanis az időmúlás folytán nem releváns részletre, a Spanyol Királyság számára a vitás határozatoknak való megfelelésre kitűzött határidő leteltének – a kötelezettségszegés fennállásának megítélése szempontjából irányadó – időpontját több mint hét hónappal követő kötelezettségvállalásra vonatkozik.

80 Ezért a Bizottság a vitás határozatok mindegyike 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének és 3. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított kifogásai megalapozottak.

81 Az eddigiekből az következik, hogy megalapozottak azok a keresetek, amelyekben a Bizottság azt rója a Spanyol Királyság terhére, hogy nem fogadta el egyrészt az e határozatokat megelőzően odaítélt, még e határozatok elfogadását követően is hatályban maradt támogatások felfüggesztéséhez, másrészt a már rendelkezésre bocsátott támogatások visszatéríttetéséhez szükséges intézkedéseket.

82 A Bíróságnak nem kell azokat a kereseti kérelmeket vizsgálnia, amelyekben a Bizottság azért kéri a Spanyol Királyság terhére kötelezettségszegés megállapítását, mert az nem tájékoztatta a Bizottságot az előző pontban említett intézkedésekről, mivel e tagállam nem is hajtotta végre ezeket az intézkedéseket a kitűzött határidőre (lásd a C‑348/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑673. o.] 31. pontját).

83 Így tahát megállapítandó, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el határidőre a vitás határozatok mindegyike 2. és 3. cikkének való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az e határozatokból eredő kötelezettségeit.

A költségekről

84 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el határidőre:

2. és 3. cikkének való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az e határozatokból eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.