1. Közös vámtarifa – Vámérték – Ügyleti érték – Meghatározás – Olyan vételi jutalék, amelyet nem vontak le a bejelentett értékből, és a behozatali vámáru-nyilatkozatban nem az áru árától elkülönítve tüntettek fel – Bennfoglaltság
(2913/92 tanácsi rendelet, 29., 32. és 33. cikk)
2. Vámunió – Vámáru-nyilatkozat – Utólagos ellenőrzés – Felülvizsgálati kérelem – A vámhatóságok kötelezettségei – Vételi jutaléknak a bejelentett vámértékbe való téves belefoglalása – A jutalékra alkalmazott behozatali vámok visszafizetése
(2913/92 tanácsi rendelet, 78. és 236. cikk)
1. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 29., 32. és 33. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azt a vételi jutalékot, amelyet a bejelentett vámérték tartalmaz, és amelyet nem az áru vételárától elkülönítve tüntettek fel a behozatali vámáru-nyilatkozatban, a Vámkódex 29. cikke szerinti ügyleti érték részének kell tekinteni, és az ennélfogva vámköteles.
(vö. 38. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 78. és 236. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az importált áru kiadása után azok a vámhatóságok, amelyek elbírálják a nyilatkozattevőnek az érintett árura vonatkozó vámáru-nyilatkozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét, vagy a bírósági jogorvoslat lehetősége mellett indokolással ellátott határozatban kötelesek elutasítani a kérelmet – például ha a megvizsgálandó adatok felülvizsgálatához fizikai ellenőrzésre van szükség, és az árut annak kiadása folytán már nem lehet a vámhatóságok előtt bemutatni –, vagy ha az ellenőrzéshez viszont nem szükséges az áru bemutatása – például ha a felülvizsgálati kérelem csak a könyvelési vagy a szerződéses dokumentumok vizsgálatát feltételezi –, akkor el kell végezniük a kért felülvizsgálatot.
A Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdése alapján, ha az elvégzett felülvizsgálat azt mutatja, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket „helytelen vagy hiányos adatok” alapján alkalmazták, amely kifejezés egyszerre vonatkozik tárgyi tévedésekre és hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog olyan értelmezési hibáira, mint például a vételi jutaléknak a bejelentett vámértékbe való téves belefoglalására, akkor a vámhatóságok kötelesek a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meghozni a helyzet rendezésére. Ha nyilvánvaló, hogy a nyilatkozattevő által megfizetett behozatali vámok végeredményben meghaladják azokat a vámokat, amelyek a megfizetésükkor megfeleltek a jogszabályoknak, a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedés csak az lehet, hogy visszafizetik azt a vámot, amelyet e díjra alkalmaztak. Erre a visszafizetésre akkor kerül sor a Vámkódex 236. cikke szerint, ha teljesülnek az e cikkben foglalt feltételek, azaz különösen, ha a nyilatkozattevő nem szándékosan cselekedett, és a nyilatkozattevő betartja a visszaigénylés benyújtására előírt határidőt, amely fő szabály szerint három év.
(vö. 48‑49., 51‑54., 63., 70‑71. pont és rendelkező rész 2. pontja)