C‑377/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Belga Királyság
„Tagállami kötelezettségszegés – A Közösségek saját forrásai – Lezáratlan TIR‑igazolványok – A kapcsolódó saját források kifizetésének elmulasztása vagy késedelmes kifizetése”
Az ítélet összefoglalása
1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás
(EK 226. cikk)
2. Áruk szabad mozgása – Közösségi árutovábbítás – TIR‑igazolványok fedezete mellett történt szállítások
(2454/93 bizottsági rendelet, 454. cikk, (2) bekezdés és 455. cikk, (2) bekezdés)
3. Az Európai Közösségek saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás
(1150/2000 tanácsi rendelet, 6. cikk)
4. Az Európai Közösségek saját forrásai – A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás
(1150/2000 tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés, b) pont és 17. cikk)
1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a kereseti kérelmek főszabály szerint nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségekre, amelyeknek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője.
(vö. 34. pont)
2. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93 rendelet 454. cikke (2) bekezdésének a 455. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből és az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény 11. cikkéből következik, hogy a mentesítés elmaradása esetén a vámtartozásra vonatkozó fizetési felszólítást főszabály szerint legkésőbb a TIR‑igazolvány elfogadását követő három – a csalárd módon szerzett mentesítés esetén négy – éven belül meg kell küldeni. Ugyanakkor mivel a végrehajtási rendelet 455. cikke (1) bekezdésének célja a Közösségek saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében a vámtartozás beszedésére vonatkozó rendelkezések egységes és alapos alkalmazása, a jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó értesítésnek mindenképpen a lehető leggyorsabban meg kell történnie, vagyis amint a vámhatóságok tudomást szereznek a jogsértésről vagy szabálytalanságról, tehát adott esetben jóval a TIR‑igazolvánnyal egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyéves, illetve csalás esetén kétéves maximális határidő lejárta előtt. Ugyanezen indokokból kell a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítást elküldeni, amint a vámhatóságoknak erre módjuk van, tehát adott esetben a jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó értesítéstől számított kétéves határidő lejárta előtt.
(vö. 68–70. pont)
3. A tagállamok – amint vámhatóságaik ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét –kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát, és így a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozatot végrehajtó 1150/2000 rendelet 6. cikkének megfelelően kötelesek az említett jogosultságokat lekönyvelni a számlákon.
A tagállamok még akkor sem tekinthetnek el a követelések megállapításától, ha azokat kifogásolják, mivel ellenkező esetben a tagállam e magatartása a Közösségek pénzügyi egyensúlyának felborulásához vezetne.
Ilyen feltételek mellett nem teljesíti az 1150/2000 rendelet 6. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a fizetési felszólításoknak a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése alapján történt megküldésétől számított, a 1150/2000 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt határidőben nem könyveli le a vámtartozást, amely megküldés feltételezi, hogy a vámhatóságok ki tudják számítani az említett tartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét.
(vö. 75–77. pont)
4. Az a tagállam, amely egyoldalúan elhatározza, hogy a B számlán könyveli le a TIR‑ügyletekkel kapcsolatban megállapított jogosultságokat, anélkül hogy a garanciavállaló egyesületek határidőn belül kifogással éltek volna a kérdéses jogosultságokkal kapcsolatban, és azok a bekövetkezett viták eredményeképpen esetleg változhatnak, ahelyett hogy azokat – a biztosítéknak a TIR‑rendszer keretében megállapított legmagasabb összegének erejéig – az A számlán könyvelné le, és a Bizottság kifogásai ellenére nem tárja elé a közösségi jog alkalmazása során felmerült problémát, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből eredő azon kötelezettségét sérti, miszerint az összes szükséges intézkedést meg kell tennie annak biztosítására, hogy a saját forrásokat e rendelet szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássa.
(vö. 82., 89., 92–93., 95., 105. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2006. október 5.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – A Közösségek saját forrásai – Lezáratlan TIR‑igazolványok – A kapcsolódó saját források kifizetésének elmulasztása vagy késedelmes kifizetése”
A C‑377/03. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. szeptember 9‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Wilms és C. Giolito, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Belga Királyság (képviselik: E. Dominkovits, valamint A. Goldman és M. Wimmer, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. van de Walle de Ghelcke ügyvéd)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök, N. Colneric, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), M. Ilešič és E. Levits bírák,
főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. május 4‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2006. január 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság
– azáltal, hogy nem szabályosan mentesített bizonyos árutovábbítási okmányokat (TIR‑igazolványt) és így az ebből származó saját forrásokat nem könyvelte le megfelelően és nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére határidőn belül,
– azáltal, hogy nem közölte a Bizottsággal az összes többi nem kifogásolt, a belga vámhatóság által 1996 óta nem mentesített TIR‑igazolványokhoz hasonlóan kezelt (az A számla helyett a B számlán lekönyvelt) vámösszeget,
– azáltal, hogy nem fizette meg a Bizottságnak fizetendő összeg után járó késedelmi kamatot,
nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29‑i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (HL L 155., 1. o.) 2000. május 31‑től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 6., 9., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
A TIR‑egyezmény
2 Az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezményt (a továbbiakban: TIR‑egyezmény) 1975. november 14‑én írták alá Genfben (Svájc). Az egyezményben részes fél a Belga Királyság, valamint az Európai Közösség, amely az 1978. július 25‑i 2112/78/EGK tanácsi rendelettel (HL L 252., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 208. o.) hagyta azt jóvá. A TIR‑egyezmény a Közösség tekintetében 1983. június 20‑án lépett hatályba (HL L 31., 13. o.).
3 A TIR‑egyezmény többek között úgy rendelkezik, hogy az egyezménnyel létrehozott TIR‑eljárás szerint fuvarozott áruk az átmenő vámhivataloknál mentesülnek a behozatali vagy kiviteli vámok és illetékek megfizetésének vagy letétbe helyezésének kötelezettsége alól.
4 Ennek végrehajtása érdekében a TIR‑egyezmény előírja, hogy az árukat a fuvarozás teljes tartama alatt egységes okmánnyal, a TIR‑igazolvánnyal kell ellátni, amely a fuvarozás szabályszerűségének ellenőrzésére szolgál. Úgy rendelkezik továbbá, hogy a fuvarozásokat a szerződő felek által a 6. cikk rendelkezéseinek megfelelően felhatalmazott egyesületek garanciája mellett kell lebonyolítani.
5 A TIR‑egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése szerint továbbá:
„Mindegyik Szerződő Fél felhatalmazhat egyesületeket TIR‑igazolványok kibocsátására akár közvetlenül, akár partner egyesületeken keresztül, illetve arra, hogy garanciavállalóként járjanak el, mindaddig, amíg a minimumfeltételek és ‑követelmények teljesülnek.”
6 A TIR‑igazolvány több lapból áll, amelyek mindegyike tartalmaz 1‑es és 2‑es betétlapot a vonatkozó ellenőrző szelvényekkel, amelyeken valamennyi szükséges információ szerepel. Minden területen, ahol áthaladnak, egy‑egy betétlappárt kell használni. A fuvarozás megkezdésekor az 1‑es ellenőrző szelvényt az indulás szerinti vámhivatalnál kell benyújtani; a vámeljárás lezárására akkor kerül sor, amikor a 2‑es ellenőrző szelvény visszaérkezik az ugyanezen a vámterületen elhelyezkedő kilépés szerinti vámhivataltól. Ez az eljárás minden olyan terület vonatkozásában megismétlődik, amelyeken áthaladnak, és ennek során az igazolványban található különböző betétlappárokat használják fel.
7 A TIR‑igazolványokat a genfi székhelyű International Road Transport Union (Nemzetközi Közúti Fuvarozók Egyesülete, a továbbiakban IRU) nyomtatja és bocsátja ki. A TIR‑igazolványokat a szerződő felek hatóságai által e célból felhatalmazott tagállami garanciavállaló egyesületek adják ki a felhasználóknak. A TIR‑igazolványt az indulási ország garanciavállaló egyesülete adja ki, a garanciát az IRU és egy svájci székhelyű biztosítócsoport (a továbbiakban: biztosítócsoport) nyújtja.
8 A TIR‑egyezmény 8. cikke szerint:
„(1) A garanciavállaló egyesület kötelezettséget vállal, hogy megfizeti azokat a követelhető, esetlegesen késedelmi kamatokkal növelt behozatali vagy kiviteli vámokat és illetékeket, amelyeket azon ország törvényei és vámelőírásai szerint, ahol a TIR‑eljárással kapcsolatos szabálytalanságot megállapították, ki kellett volna fizetni. Az egyesület a fent említett összegekért az azok kifizetésére kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelős.
(2) Ha az egyik Szerződő Fél törvényei és rendeletei nem írják elő behozatali vagy kiviteli vámok és illetékek megfizetését a fenti (1) bekezdésben foglaltak szerint, a garanciavállaló egyesület azonos feltételek mellett köteles a behozatali vagy kiviteli vámoknak és illetékeknek megfelelő összeget az esetleges késedelmi kamatokkal együtt megfizetni.
(3) Minden Szerződő Fél meghatározza azt a TIR‑igazolványonkénti legnagyobb pénzösszeget, amely az (1) és (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések figyelembevételével a garanciavállaló egyesülettől követelhető.
(4) A garanciavállaló egyesület attól az időponttól tartozik felelősséggel azon ország hatóságainak, ahol az indulási vámhivatal található, amikor a TIR‑igazolványt a vámhivatal elfogadta. A következő országokban, amelyeken a TIR‑eljárás szerint fuvarozott árukat átszállítják, ez a felelősség akkor kezdődik, amikor az áruk beléptetésre kerülnek ezen országokba […].
(5) A garanciavállaló egyesület felelőssége nem csupán a TIR‑igazolványban felsorolt árukra terjed ki, hanem azokra az árukra is, amelyek ugyan nincsenek felsorolva ebben az igazolványban, de a közúti jármű zárral ellátott részében vagy a zárral ellátott szállítótartályban találhatók; a felelősség semmiféle egyéb árura nem terjed ki.
(6) A jelen cikk (1) és (2) bekezdésében említett vámok és illetékek megállapítása céljából a TIR‑igazolványban szereplő árukra vonatkozó adatokat kell – az ellenkező bizonyítékok hiányában – helyesnek elfogadni.
(7) Ha a jelen cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a közvetlenül felelős személytől (vagy személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel.”
9 A TIR‑egyezmény 11. cikke alapján:
„(1) Amennyiben nem került sor egy TIR‑eljárás mentesítésére [helyesen: amennyiben nem került sor egy TIR‑eljárás mentesítésére, vagy a mentesítés fenntartásokkal történt], az illetékes hatóságok nem követelhetik a garanciavállaló egyesülettől a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében említett összegek megfizetését, ha attól az időponttól számított egy éven belül, amikor e hatóságok a TIR‑igazolványt elfogadták, nem értesítették írásban az egyesületet a mentesítés elmaradásáról [helyesen: a mentesítés elmaradásáról vagy a fenntartásokkal történt mentesítésről]. Ugyancsak ez a rendelkezés alkalmazandó, ha a TIR‑eljárás befejezésének igazolását szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg, de ekkor a határidő két év.
(2) A 8. cikk (1) és (2) bekezdésében hivatkozott összegek megfizetésére irányuló követelést legkorábban attól az időponttól számított három hónap elteltével kell a garanciavállaló egyesülethez benyújtani, amikor az egyesületet értesítették arról, hogy a TIR‑eljárást nem mentesítették, vagy a TIR‑eljárás befejezésének igazolását szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg [helyesen: hogy a TIR‑eljárást nem mentesítették, fenntartásokkal mentesítették, vagy a TIR‑eljárás befejezésének igazolását szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg], illetve legkésőbb az ettől az időponttól számított két éven belül. Azokban az esetekben, amikor a fent említett kétéves határidőn belül bírósági eljárásra kerül sor, a fizetési felszólításnak a bírói ítélet jogerőre emelkedését és végrehajthatóvá válását követő egy éven belül kell megtörténnie.
(3) A követelt összegek kiegyenlítésére a garanciavállaló egyesület a hozzá intézett fizetési felszólítás keltétől számított három hónapos határidővel rendelkezik. A kifizetett összegeket az egyesület részére visszatérítik, ha a fizetési felszólítás keltétől számított két éven belül a vámhatóságok részére kielégítő módon igazolást nyert, hogy a szóban forgó fuvarozással kapcsolatosan semmiféle szabálytalanság nem történt.”
A közösségi vámjogszabályok
10 Az 1994. január 1‑jén hatályba lépett, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 451. cikke értelmében:
„(1) Amennyiben a [Közösségi] Vámkódex 91. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának, illetve 163. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően az árut:
– az áruk TIR‑igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó eljárásban (TIR‑egyezmény),
– ATA‑igazolvány fedezete mellett (ATA‑egyezmény)
szállítják a Közösség vámterületének egyik pontjáról egy másik pontjára, a Közösség vámterületét – a TIR‑igazolvány vagy az ATA‑igazolvány ilyen fuvarozásra történő felhasználását szabályozó előírások értelmében – egyetlen területnek kell tekinteni.
[...]”
11 A végrehajtási rendelet 454. cikke szerint:
„(1) Ezt a cikket a garanciavállaló egyesületek felelőssége tekintetében a TIR‑egyezmény, illetve az ATA‑egyezmény különös rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.
(2) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy TIR‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott fuvarozási művelet vagy egy ATA‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott árutovábbítási művelet során vagy azzal kapcsolatban egy meghatározott tagállamban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, az esetleg fizetendő vámok és egyéb díjak beszedését – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint az érintett tagállam végzi.
(3) Amennyiben nem állapítható meg, hogy a jogsértést vagy szabálytalanságot mely területen követték el, az ilyen jogsértést vagy szabálytalanságot abban a tagállamban elkövetettnek kell tekinteni, amelyikben azt felfedezték, kivéve, ha a 455. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül az eljárás szabályszerűségére, illetve a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetésének helyére vonatkozó, hitelt érdemlő bizonyítékot a vámhatóság előtt bemutatták.
[…].”
12 A végrehajtási rendelet 455. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőkről rendelkezik:
(1) Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy TIR‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott fuvarozási művelet vagy egy ATA‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott árutovábbítási művelet során vagy azzal kapcsolatban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, a vámhatóság a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében, illetve az ATA‑egyezmény 6. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőn belül értesíti a TIR‑igazolvány, illetve az ATA‑igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet.
(2) A TIR‑igazolvány, illetve ATA‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott művelet szabályszerűségének a 454. cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerinti bizonyítékát az adott esettől függően a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében, illetve az ATA‑egyezmény 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt határidőn belül kell benyújtani.”
13 1992. január 1‑jétől 1993. december 31‑ig egyrészt a Közösségben árutovábbítási okmányként használt TIR‑ és ATA‑igazolványok használatáról szóló, 1991. március 21‑i 719/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 78., 6. o.) 10. cikkének (1) és (2) bekezdése alkalmazandó, amelynek szövege lényegében megegyezik a végrehajtási rendelet 454. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegével, másrészt a Közösségben árutovábbítási okmányként használt TIR‑ és ATA‑igazolványok használatáról szóló 719/91/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1991. június 12‑i 1593/91/EGK bizottsági rendelet (HL L 148., 11. o.) 2. cikkének (1) és (2) bekezdése, amelynek megfogalmazása egyezik a végrehajtási rendelet 455. cikkének (1) és (2) bekezdésével.
14 A végrehajtási rendelet 457. cikke szerint:
„A TIR‑egyezmény 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, ha valamely szállítmány belép a Közösség vámterületére, vagy elindul a Közösség vámterületén lévő indító vámhivataltól, a garanciavállaló egyesület felelős vagy válik felelőssé minden olyan tagállam vámhatóságával szemben, amelynek területére a TIR‑igazolvány fedezete mellett fuvarozott szállítmány belép, addig a pontig, ahol az a Közösség vámterületét elhagyja, illetve az említett területen lévő rendeltetési vámhivatalig.”
A Közösségek saját forrásainak rendszere
15 Az 1552/89 rendeletnek az „Általános rendelkezések” címet viselő I. címe alatt szereplő 2. cikkének értelmében:
„(1) A jelen rendelet alkalmazása során, a Közösségnek a 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban említett saját forrásaihoz való jogosultságát akkor állapítják meg, amikor a tagállam illetékes hatósága a fizetendő összeget közli a kötelezettel. Az erre vonatkozó valamennyi közösségi rendelkezés tiszteletben tartása mellett a közlésre akkor kerül sor, ha a kötelezett személye ismert és a vámösszeg az illetékes államigazgatási szervek által kiszámítható.
[…]”
16 Ezt a rendelkezést 1996. július 14‑i hatállyal módosította az 1996. július 8‑i 1355/1996/EK, Euratom rendelet (HL L 175., 3. o.), amelynek tartalmát az 1150/2000 rendelet 2. cikke a következő szöveggel adja vissza:
„(1) E rendelet alkalmazása érdekében, a Közösség a 94/728/EK, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja. […]”
17 Az 1552/89 rendeletnek a „Saját források számlái” címet viselő II. címe alatt szereplő 6. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) és b) pontja [jelenleg a 6. cikk (1) bekezdése és a (3) bekezdés a) és b) pontja] szerint:
„(1) A saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban.
(2) a) A 2. cikkben megállapított jogosultságokat, az e bekezdés b) pontjától függően, legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon könyvelik le a [általában „A számlának” nevezett] számlákon.
b) Az a) pontban említett számlákra a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat külön [általában „B számlának” nevezett] számlákon mutatják be az a) pontban megállapított időtartamon belül. A tagállamok akkor alkalmazhatják ezen eljárást, amikor a megállapított jogosultságok tekintetében, amelyekre nézve biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően.”
18 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet „Saját források rendelkezésre bocsátása” címet viselő III. címe alatt szereplő 9. cikke a következőkről rendelkezik:
„(1) A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.”
E számla vezetése térítésmentes.
(2) A jóváírt összegeket a Bizottság euróra váltja át, és […] számláira rávezeti.”
19 Az 1552/89 illetve az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A [88/376 határozat, illetve a 94/728 határozat] 2. cikk[e] (3) bekezdésének megfelelően a 10%‑os beszedési költségek levonása után a [határozatok] 2. cikk[e] (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját források elszámolását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot – e rendelet 2. cikkének megfelelően – megállapították.
Azonban, [a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja, illetve a 6. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján] a [B ]számlákon bemutatott jogosultságokra nézve az elszámolást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot behajtották.”
20 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 11. cikke alapján:
„A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák.”
21 Ugyanezen két rendeletnek a „Felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések” címet viselő VII. címe alatt szereplő 17. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:
„(1) A tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.
(2) A tagállamok kizárólag akkor mentesülnek az alól a kötelezettség alól, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák a megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget, ha ezen összegeket vis maior miatt nem szedték be. A tagállamok emellett meghatározott esetekben figyelmen kívül hagyhatják azon kötelezettséget, hogy ezen összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, ha a konkrét eset valamennyi vonatkozó körülményének mélyreható értékelése után úgy látszik, hogy a behajtás hosszú távon rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlen. […]”
A pert megelőző eljárás
22 A Bizottság alkalmazottjai 1996. november 18. és 22. között, valamint 1997. december 1. és 5. között a hagyományos saját források ellenőrzését hajtották végre Belgiumban. Az ellenőrzésről készült jelentések szerint az árutovábbítási eljárás során szabálytalanságokat észleltek a saját források megállapítása, lekönyvelése és rendelkezésre bocsátása, valamint a TIR‑eljárás alkalmazása terén Ezek a szabálytalanságok abból eredtek, hogy az 1552/89 rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt könyvelési szabályokat figyelmen kívül hagyva nem vagy késedelmesen fizettek ki saját forrásokat a Bizottságnak.
23 Az 1996. évi ellenőrzéssel kapcsolatban a Bizottság 1999. május 12‑i levelében újból jelezte az ellenőrzésről készült jelentésben említett szabálytalanságokat a belga hatóságoknak. Az 1997. évi ellenőrzéssel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a belga hatóságok az ellenőrzésről készült jelentés 1. és 2. táblázatában szereplő, lezáratlan TIR‑igazolványokra vonatkozó iratok tekintetében egyáltalán nem könyvelték le a számlán azokat a megállapított összegeket, amelyekre nézve biztosítékot adtak és nem éltek kifogással. A kérdéses összegeket a bizottsági ellenőrzést követően a B számlán írták jóvá, mivel a garanciavállaló egyesület kifogásolta a vele szemben hozott kényszerítő intézkedéseket.
24 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötelezett nem kifogásolta a fent említett tartozásokat, 2000. február 2‑i levelében arra szólította fel, hogy a hivatkozott összegeket írja jóvá az A számlán. Ezenkívül arra kérte a belga hatóságokat, hogy az 1995. január 1. és 1997. december 1. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi lezáratlan TIR‑igazolványról nyújtsanak be kimutatást, feltüntetve a megállapításukra és a lekönyvelésükre vonatkozó adatokat. Arra is felszólította őket, hogy hivatalból minden olyan összeget írjanak jóvá az A számlán, amelyekre nézve biztosítékot adtak, és nem éltek kifogással.
25 Az 1996. évi ellenőrzésre vonatkozóan 2001. február 12‑én, és az 1997. évi ellenőrzésre vonatkozóan 2000. május 31‑én megfogalmazott levelükben a belga hatóságok vitatták a Bizottság által felhozott kifogásokat.
26 Minthogy a Bizottságot nem győzték meg a Belga Királyság által előadott érvek, 2001. október 23‑án felszólító levelet intézett a tagállamhoz, amelyben ismételten kifejtette álláspontját, és felhívta a belga hatóságokat, hogy adják elő erre vonatkozó észrevételeiket. A belga hatóságok 2002. január 17‑i levelükben adott válaszukban ismételten vitatták a Bizottság által kifejtett érvelést.
27 Minthogy a Bizottság nem találta kielégítőnek ezt a választ, 2002. június 26‑án indokolással ellátott véleményt adott a Belga Királyságnak. Ebben felszólította arra, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen az indokolással ellátott véleménynek. A belga hatóságok 2002. szeptember 6‑i levelükben adott válaszukban fenntartották álláspontjukat.
28 E feltételek mellett határozott úgy a Bizottság, hogy benyújtja a jelen keresetet.
A kereset elfogadhatóságáról
A felek érvei
29 A Belga Királyság elsőként előadja, hogy a Bizottság a jelen eljárás keretében nem hivatkozhat az 1150/2000 rendeletnek az 1355/96 rendelettel módosított, 1996. július 14‑től alkalmazandó 1552/89 rendeleten alapuló rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapokra. Az ilyen jogalapok elfogadhatatlanok, amennyiben nem az 1552/89 rendelet eredeti változatának rendelkezésein alapulnak, amelyek a jelen tényállásra alkalmazandók, mivel a TIR‑igazolványokra vonatkozó fizetési felszólításokat 1996. július 14‑e előtt bocsátották ki.
30 Másodszor a keresetlevél okafogyottá vált és ezért elfogadhatatlan, mivel arra vonatkozik, hogy egyes összegeket késedelmesen írtak jóvá a B számlán. Erre ugyanis azon nyomban sor került, hogy a Bizottság az ellenőrzésről készült jelentését közölte, azaz még az indokolással ellátott vélemény megküldése előtt. Az ilyen bejegyzés elmulasztása ennélfogva már nem képezheti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát.
31 Az elfogadhatatlanságra vonatkozó első jogalappal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy az 1150/2000 rendelettel történt egységes szerkezetbe foglalás előtt és után is ugyanazok a feltételek vonatkoztak a Közösségek vámtartozásokra vonatkozó jogosultságának keletkezésére, mivel az 1552/89 rendeletnek az 1355/96 rendelettel módosított rendelkezései nem érintik azokat a rendelkezéseket, amelyek a jelen jogvitában felmerülnek. Ezt az álláspontot egyébként a Belga Királyság is osztja, amikor elismeri, hogy az 1150/2000 rendelet 2. cikkében foglalt négy feltétel megegyezik az 1552/89 rendelet 2. cikkében szereplő feltételekkel. Az elfogadhatatlanságra vonatkozó első jogalap ezért megalapozatlan.
32 Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a kereset elfogadhatatlan abban a részében, amelyben arra vonatkozik, hogy egyes összegeket késedelmesen írtak jóvá a B számlán, a Bizottság kifejti, hogy a vonatkozó 33 ügy többségében a belga hatóságok az 1996‑ban végzett ellenőrzés során nem írtak jóvá semmit sem a B számlán, sem pedig az A számlán. A vitatott összegeket csak 1997 decemberében könyvelték le a B számlán. Mivel a Belga Királyság nem hajlandó átadni a hasonló iratokat, nem zárható ki, hogy más esetekben sem történt jóváírás a számlán. Azonkívül az A számla helyett a B számlára történt jóváírás a késedelmes jóváírás következményeit vonja maga után, és így késedelmi kamatot kell fizetni.
A Bíróság álláspontja
33 Az elfogadhatatlanságra vonatkozó első jogalappal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK 226. cikk szerinti eljárásban a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni (lásd a C‑61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑3989. o.] 42. pontját és a C‑365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑7773. o.] 32. pontját).
34 A kereseti kérelmek főszabály szerint nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségekre, amelyeknek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője (lásd ebben az értelemben a C‑363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5767. o.] 22. pontját).
35 Következésképpen elfogadható a Bizottságnak annak megállapítására irányuló kérelme, hogy a Belga Királyság nem teljesítette az 1150/2000 rendelet 6., 9., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.
36 Az elfogadhatatlanságra vonatkozó második jogalapot illetően meg kell állapítani, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a közösségi saját források megállapításának kötelezettsége és azoknak a Bizottság részére a megállapított határidőn belüli jóváírása, végül pedig a késedelmi kamat fizetése között (lásd különösen a C‑96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑2461. o.] 38. pontját).
37 Ezért ha a vámtartozás összegének téves lekönyvelésére és a megfelelő saját források késedelmes rendelkezésre bocsátására alapított bizottsági kifogás megalapozott is, még nem zárható ki, hogy az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor nem hárították el a kötelezettségszegés valamennyi következményét, különösen a késedelmi kamatnak az 1150/2000 rendelet alapján fennálló fizetését. Következésképpen a hivatkozott kötelezettségszegés megállapításához fűződő érdek a jelen esetben fennmarad (lásd ebben az értelemben a C‑104/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2689. o.] 45. és 46. pontját).
38 Azonkívül – mint ahogy a Bíróság a fent hivatkozott, 2003. június 12‑én hozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 47. pontjában emlékeztetett rá – valamely közösségi jogi szabály által előírt kötelezettség megsértése önmagában is kötelezettségszegést valósít meg, illetve nem releváns annak felvetése, hogy e kötelezettségszegés nem járt hátrányos következményekkel, illetve hogy a szóban forgó tagállam számára nem járt előnyökkel.
39 Ezért ezt a jogalapot is el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
Az első kifogásról, amelyet arra alapítottak, hogy egyes TIR‑igazolványokat nem kezeltek szabályszerűen, és így saját forrásokat szabálytalanul könyveltek le és nem fizettek ki határidőn belül
A felek érvei
40 A Bizottság előadja, hogy az 1996 novemberében és 1997 decemberében Belgiumban végrehajtott ellenőrzéseknél a Bizottság alkalmazottai szabálytalanságokat fedeztek fel a saját források megállapítása, lekönyvelése és rendelkezésre bocsátása, valamint a TIR közösségi árutovábbítási eljárás alkalmazása terén olyan fuvarozási műveletekkel kapcsolatban, amelyeket a belga vámhatóság még 1992 és 1994 között fogadott el.
41 Azokat a szabálytalanságokat illetően, amelyeket 1996‑ban 33 lezáratlan TIR‑fuvarozásnál állapítottak meg, a belga hatóságok a megállapított jogosultságokat 20 esetben csak a Bizottság alkalmazottai által lefolytatott ellenőrzés után egy évvel írták jóvá a B számlán. Azonkívül két esetben elévült a vámtartozás, mivel a vámhatóságok nem gondoskodtak határidőn belül a szükséges értesítésről, vagyis nem értesítették a garanciavállaló egyesületet arról, hogy nincsen lezárva a TIR‑igazolvány, és nem közölték a fizetési felszólítást a kötelezettel és/vagy a garanciavállaló egyesülettel. A belga hatóságok mindkét esetben elfogadták, hogy meghatározott, késedelmi kamattal terhelt összeget fizetnek a Bizottság számlájára, ám ezt nem tették meg.
42 A belga hatóságok más esetekben – jóllehet az 1993‑ban elfogadott TIR‑igazolványok biztosítva voltak – a megfelelő összegeket csak az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a) pontjában [jelenleg az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja] megállapított határidő lejártát követően írták jóvá az A‑számlán, miután a garanciavállaló egyesület 1999 augusztusában kifizette nekik az említett összegeket. A végrehajtási rendelet 455. cikke és a TIR‑egyezmény 11. cikke alapján a belga hatóságoknak a TIR‑igazolványok elfogadását követően legkésőbb 15 hónappal meg kellett volna állapítaniuk a szóban forgó saját forrásokat és legkésőbb a jogosultságok megállapítását követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon jóvá kellett volna írniuk ezeket az A számlán.
43 Végül, ami néhány, összesen több mint 156 millió BEF összegű, szintén biztosított és a kötelezett által nem kifogásolt TIR‑igazolványt illet, a belga hatóságok azért nem írták jóvá a megfelelő összegeket az A számlán, mert miután kényszerítő intézkedéseket vezettek be a garanciavállaló egyesülettel szemben, ez utóbbi bírósághoz fordult. Ennek során az egyesület felszólította a belga hatóságokat, hogy a lezáratlan TIR‑igazolványok könyvelésére vonatkozóan általános jelleggel módosítsák álláspontjukat a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozott feltételeknek megfelelően, és a közösségi jogszabályokban megállapított határidőn belül hivatalból írjanak jóvá minden olyan összeget az A‑számlán, amelyekre nézve biztosítékot adtak és nem éltek kifogással.
44 Az 1997‑ben végrehajtott ellenőrzése során a Bizottság alkalmazottjai azt állapították meg, hogy a belga hatóságok nem írtak jóvá semmit a számlákon a jelentés 1. és 2. táblázatában szereplő iratok tekintetében a lezáratlan TIR‑igazolványokra vonatkozóan, pedig olyan összegekről volt szó, amelyekre nézve biztosítékot adtak és a kötelezett nem élt kifogással. Ezen ellenőrzés után a belga hatóságok az említett összegeket a B számlán írták jóvá arra hivatkozással, hogy a garanciavállaló egyesület keresetet indított az ellene irányuló kényszerítő intézkedések miatt.
45 A Bizottság válaszában kifejti, hogy a jelen eljárás keretében azt kifogásolja, hogy a Belga Királyság csak a bizottsági ellenőrzés után egy évvel állapította meg a jogosultságokat, annak ellenére, hogy a tagállam hatóságai már jóval az ellenőrzések előtt tisztában voltak a szabálytalanságokkal; hogy nem írta jóvá az érintett, biztosított és nem kifogásolt összegeket az A számlán az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt kötelező jóváírási határidő lejárta előtt; hogy nem fizette ki ezeket az összegeket a Bizottságnak a rendelet 9. cikkének és 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően; hogy nem fizette ki a belga hatóságok által elismert két kötelezettségszegésre vonatkozó összeget, és hogy nem adta át neki a hasonló iratokra vonatkozó adatokat.
46 A Bizottság elutasítja a belga kormány által a két kérdéses ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok és jóváírási késedelmek igazolására vonatkozó magyarázatokat. A késedelmek mind az A, mind a B számlára történő jóváírás tekintetében jócskán túllépik az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében megállapított határidőt. Az A számlán történt késedelmes jóváírás az érintett saját források késedelmes rendelkezésre bocsátását eredményezte, és ezért késedelmi kamatot kell fizetni.
47 Nem fogadható el a belga hatóságok azon érvelése, miszerint a vámtartozás kifogásolása sem a közösségi, sem a belga jog alapján nincsen határidőhöz kötve, ezért a vámtartozás lekönyvelésére vonatkozóan az 1150/2000 rendeletben megállapított határidőn túl is lehet kifogással élni. Az ilyen érvelés ugyanis gyakorlatilag megfosztaná a hatékony érvényesüléstől e rendelet 6. cikkének (3) bekezdését, amely a közösségi saját források rendszerének megfelelő működését tűzte ki célul. A Bizottság szerint a rendelet 11. cikkében foglalt, késedelmi kamat fizetésére vonatkozó automatizmus attól kezdve alkalmazandó, amikor az érintett tagállam késedelembe esik a számlán való jóváírással.
48 Másfelől az esedékes jogosultságok kifizetésének puszta elmulasztása nem értelmezhető „kifogásnak” az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében, mivel a kötelezett más okból is elmulaszthatta a tartozás kifizetését: például tévedésből, vagy mert elfelejtette. A belga hatóságok egyébként semmilyen bizonyítékot nem terjesztettek elő annak alátámasztására, hogy a megállapított jogosultságok tekintetében olyan kifogással éltek, amely a tartozás eltörléséhez vezethet.
49 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1997‑ben ellenőrzött vámokat teljes körű garanciával biztosítottnak kell‑e tekinteni, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a garanciák legalábbis részben elegendőek a szóban forgó tartozások fedezésére. Nem kell különbséget tenni a garancia jellege szerint: az érintett és garanciával biztosított összegeket éppúgy jóvá kell írni az A számlán és ki kell fizetni a Bizottságnak a megállapított határidőn belül.
50 A Bizottság szerint az sem helytálló, hogy pusztán a garanciavállaló egyesület kifogása igazolhatja a kérdéses jogosultságok B számlán történő jóváírását. Ami az 1996 novemberi ellenőrzésről szóló jelentésben említett TIR‑iratokat illeti, az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában felsorolt feltételeknek sem azokkal a TIR‑igazolványokkal kapcsolatban nem tettek eleget, amelyekre vonatkozóan a belga hatóságok időközben megfizették a jogosultságokat, sem pedig azokkal, amelyek még mindig a B számlán szerepelnek. Az 1997 decemberi ellenőrzésre vonatkozó jelentésben szereplő egyes TIR‑iratokra ugyanez vonatkozik. A végrehajtási rendelet 455. cikke és a TIR‑egyezmény 11. cikke alapján a belga hatóságoknak mindezekben az esetekben az érintett TIR‑igazolványok elfogadását követően legkésőbb 15 hónappal (12 + 3) meg kellett volna állapítaniuk a szóban forgó saját forrásokat, és határidőn belül jóvá kellett volna írniuk ezeket az A számlán, mivel olyan összegekről volt szó, amelyekre nézve biztosítékot adtak és a kötelezett nem élt kifogással.
51 A Bizottság szerint a garanciavállaló egyesület kifogása elsősorban a tartozások átvállalására vonatkozik, nem pedig az érvényességükre. Mindenesetre az ilyen kifogásnak nincsen döntő jelentősége a jelen ügyben, mivel azt követően nyújtották be, hogy a kérdéses jogosultságokat jóvá kellett volna írni az A számlán, és a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátani.
52 A belga kormány csupán lehetséges esetekre hivatkozik, anélkül hogy kifejtené, milyen indokból vagy indokokból kifogásolta a garanciavállaló egyesület a követeléseket, pedig az ezekre az indokokra vonatkozó bizonyítás terhét a belga hatóságok viselik. A Bizottság megállapításai szerint a garanciavállaló egyesület egyes esetekben csak úgy élt kifogással az említett követelésekkel szemben, hogy keresettel fordult a fizetési felszólítás megküldése után hónapokkal, sőt egy évvel később kézbesített idézéssel szemben. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a TIR‑garanciával fedezett és nem kifogásolt összegeket már jóval azelőtt jóvá kellett volna írni az A számlán, és így ki kellett volna fizetni a Bizottságnak, hogy a biztosítócsoport felbontotta a viszontbiztosítási szerződést.
53 Az 1996. évi ellenőrzés során vizsgált iratokból származó követelésekkel kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy a TIR‑eljárás megindításának és a garancianyújtásnak az időpontja a meghatározó. Mivel abban az időpontban, amikor ezeket a jogosultságokat a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátani, ezekkel az iratokkal kapcsolatban nem éltek kifogással, ezért ezeket az összegeket az A számlán kellett volna jóváírni. Az a körülmény, hogy az említett iratokat bemutatták az IRU által a viszontbiztosító‑csoport ellen indított választottbírósági eljárásban, nem változtat azon a tényen, hogy a követelésekkel kapcsolatban esedékességük időpontjában nem éltek kifogással. Ami az 1997. évi ellenőrzés során vizsgált iratokból származó követeléseket illeti, nem lehet arra hivatkozni, hogy a biztosítócsoport felbontotta a biztosítási szerződést, mivel valamennyi kérdéses iratra vonatkozóan garanciát nyújtottak a TIR‑eljárás keretén belül, és ezt a viszontbiztosítási szerződés felbontása sem kérdőjelezte meg.
54 Az 1150/2000 rendelet nem tesz különbséget a „valódi” és a „nem valódi”, a „személyi” és a „dologi” biztosítékok között. A tagállamok szabadon határozhatják meg azt, hogy milyen fajta biztosítékot követelnek meg, az egyetlen feltétel, hogy a biztosítéknak ténylegesnek és elegendőnek kell lennie, különben a tagállamnak kell viselnie a következményeket, nem pedig a Közösségnek.
55 A Bizottság kifejti, hogy az 1150/2000 rendelet 10. cikke értelmében a saját források jóváírása elválaszthatatlanul kötődik a megállapításukhoz, amely nem feltételezi, hogy az érintett összegeket beszedték, hanem csak azt, hogy figyelembe vették azokat. Az összegek számlán való jóváírásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha a tagállamok nem szedték be a kérdéses pénzösszegeket.
56 A Bizottság szerint végül úgy tűnik, a belga hatóságok azt állítják, hogy a 72 érintett ügyben csalás történt. A Bizottságnak azonban csak arra a 33 ügyre vonatkozóan állnak rendelkezésére információk, amelyek az 1996. évi ellenőrzésről készült jelentésben szerepeltek. Arra szólította fel a belga hatóságokat, hogy minden hasonló esetben bocsássák rendelkezésére a kérdéses összegeket. A belga hatóságok nem adták át mindazt az információt, amit az ellenőrzésekkor kértek tőlük, és így a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségüknek sem tettek eleget.
57 A belga hatóságok arra is hivatkoztak, hogy nem akarták a csalás elkövetői ellen irányuló büntető nyomozás eredményességét beszedési eljárással veszélyeztetni. Az említett hatóságok így azt próbálták meg indokolni a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése alapján, hogy valamennyi ügy tekintetében kétéves meghosszabbított határidő vonatkozik a lezárás elmaradásáról szóló értesítésre. A 33 ellenőrzött ügyből 31 esetében azonban a belga hatóságok sokkal rövidebb (az egy naptól a néhány hónapig terjedő) időn belül megküldték a garanciavállaló egyesületnek az értesítést. Azonkívül az az állítólagos kívánság, hogy nehogy veszélybe kerüljön a büntető nyomozás, nem indokolja azt a hosszan tartó tétlenséget, amit a belga hatóságok a jogosulttal vagy a garanciavállaló egyesülettel szemben foganatosítandó beszedéssel kapcsolatban tanúsítottak. A kétéves határidő, amelyre a belga hatóságok hivatkoznak, csak a garanciavállaló egyesületre vonatkozik, amely ilyen meghosszabbított határidőn belül terjeszthet elő bizonyítékot azt illetően, hogy a TIR‑fuvarozások szabályszerűen zajlottak le, míg a kötelezettel fennálló viszony tekintetében egyéves határidő alkalmazandó.
58 A Belga Királyság szerint a jelen jogvita abból a szerkezeti válságból eredeztethető, amely a TIR‑igazolványokkal folytatott fuvarozási eljárást jellemezte 1995 és 1997 között, mivel a biztosítócsoport 1994 végén felbontotta a biztosítási szerződését az IRU‑val és a garanciavállaló egyesületekkel, és ettől kezdve megtagadta az 1994‑es év vége előtt keletkezett vámtartozások kiegyenlítését. Mindezekre az ügyekre kiterjedt az a választottbírósági eljárás, amelyet az IRU annak érdekében kezdeményezett a biztosítócsoport ellen, hogy bírói úton kikényszerítse a tartozások kifizetését. A választottbíróság a 3000 ügy mintegy egyharmadában a biztosítócsoport javára döntött, amely nem volt többé felelős az 1994 vége előtt keletkezett vámtartozások kiegyenlítéséért. Az IRU fellebbezést nyújtott be.
59 Ami a belga vámhatóságok által elfogadott, lezáratlan TIR‑igazolványokat illeti, nem volt lehetőség elérni, hogy a kötelezett vagy a garanciavállaló egyesület önként fizessen, mivel ez utóbbi minden olyan követeléssel szemben kifogással élt, amely TIR‑igazolványból származott. Mivel ez a helyzet megváltoztathatná a követelés értékét, az felelne meg a közösségi jognak, ha a vitatott összegeket a B számlán írnák jóvá.
60 Két TIR‑igazolvány kivételével, amelyekre vonatkozóan a Belga Királyság elismerte a fizetési felszólítás késedelmes jellegét, a Bizottság nem állította, hogy a követelést nem az 1152/89 rendelet 2. cikkének megfelelően állapították meg. Ennek a megállapításnak a feltételei csak attól az időponttól kezdve teljesültek, amikor a garanciavállaló egyesületet fizetésre szólították fel. A Bizottsággal ellentétben a Belga Királyság azt adja elő, hogy a TIR‑egyezmény 11. cikkének a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése egyértelműen megállapítja, hogy a tagállamnak a TIR‑igazolványok elfogadását követő három (1 + 2) éven belül fel kell szólítania fizetésre a garanciavállaló egyesületet, hacsak nem – mint a jelen ügyben – szabálytalanul vagy csalárd módon szerezték meg a TIR‑eljárás befejezésének igazolását, amikor is a végső határidő 4 (2 + 2) év. Valamennyi szóban forgó TIR‑igazolvány tekintetében, amelyet szabálytalanul vagy csalárd módon szereztek meg, a követelés megállapítására a törvényes határidőn belül került sor, arra irányuló hosszadalmas vizsgálatokat követően, hogy meghatározzák a megállapításhoz feltétlenül szükséges összeget és a kötelezett személyét, és ez akkor történt, amikor a korábbi biztosítócsoport már nem tett eleget a kötelezettségeinek.
61 A belga kormány azon a véleményen van egyrészt, hogy az A számlán történő jóváíráshoz nem elegendő az, hogy akármilyen garanciát nyújtanak, másrészt, hogy a B számlán történő jóváírás akkor is lehetséges, ha a TIR‑igazolvány jogosultja nem támadta meg formálisan a vámtartozást.
62 Mivel az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja azt kívánja megakadályozni, hogy a tagállamnak magának kelljen viselnie a be nem szedett terheket, e rendelkezés értelmében a garanciából az itt említett határidőn belül lehet kielégítést kapni. A beszedésről szóló értesítést minden esetben 1996 júliusa előtt megküldték a garanciavállaló egyesületnek és valamennyi szóban forgó TIR‑igazolvány esetében lejárt a vámtartozás összegének a saját források számláin történő jóváírására nyitva álló határidő akkor, amikor a biztosítócsoport már felbontotta a viszontbiztosítási szerződést. Ezért ezeknek az összegeknek a B számlán történő lekönyvelését megfelelően igazolták adott esetben a garancia tényleges beszedéséig.
63 Mindenesetre nem megalapozott a Bizottság különbségtétele a B számla lekönyvelésére vonatkozóan aszerint, hogy a közvetlenül felelős személy vagy a garanciavállaló egyesület kifogásolta‑e a fizetési felszólítást. Azonkívül a Bizottság álláspontja, miszerint a kifogást írásban, a saját források lekönyvelésére vonatkozó határidőn belül (legkésőbb a jogosultság megállapítását követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon) kell benyújtani, ellentétes a közösségi joggal és különösen az 1552/89 rendelettel, valamint a TIR‑egyezménnyel.
A Bíróság álláspontja
64 Ahogyan a főtanácsnok is kifejtette indítványa 49–51. pontjában, a keresetlevélben szereplő első kifogás több részre bontható. Először azt kell megállapítani, hogy a belga hatóságok a jelen eljárásban szereplő TIR‑igazolványok közül kettővel kapcsolatban elmulasztották az ezekből eredő vámtartozásokra vonatkozóan előírt értesítéseket (lásd a jelen ítélet 41. pontját), és így azt, hogy a Belga Királyság kétségkívül nem tett eleget az 1150/2000 rendeletből eredő kötelezettségeinek. Másodszor, az 1992 és 1994 között elfogadott TIR‑igazolványokkal folytatott más árutovábbítási eljárásokra vonatkozó két, saját forrásokra irányuló bizottsági ellenőrzés eredményeire tekintettel annak megállapítását kérik a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság legalábbis egyes esetekben késedelmesen, és az A számla helyett a B számlán írta jóvá azokat a saját forrásokat, amelyek nem szabályosan mentesített TIR‑igazolványokból származtak, és ennek következtében nem vagy késedelmesen bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a saját forrásokat. E tekintetben megállapítható, hogy az 1992 és 1994 között elfogadott TIR‑igazolványokkal kapcsolatos követelések összegét, amelyekre a jelen kereset irányul, a fent hivatkozott, 1996‑ban és 1997‑ben lefolytatott ellenőrzések után egy évvel írták jóvá a B számlán.
65 Meg kell jegyezni, hogy mivel a belga kormány elismeri, hogy a jelen eljárásban szereplő TIR‑igazolványok közül kettővel kapcsolatban elmulasztották az ezekből eredő vámtartozásokra vonatkozóan a vámjogszabályokban előírt értesítéseket, amely a vámtartozás elévülését, és így az 1150/2000 rendeletből eredő kötelezettségek nem teljesítését eredményezte, ezért az első kifogásnak ez a része megalapozott.
– A jogosultságok állítólagos késedelmes lekönyveléséről
66 A végrehajtási rendelet 454. cikkének (2) bekezdése értelmében amennyiben megállapítást nyer, hogy egy TIR‑igazolvány fedezete mellett végrehajtott fuvarozási művelet során vagy azzal kapcsolatban egy meghatározott tagállamban jogsértést vagy szabálytalanságot követtek el, az esetleg fizetendő vámok és egyéb díjak beszedését – a büntetőjogi rendelkezések esetleges alkalmazásának sérelme nélkül – a közösségi vagy nemzeti rendelkezések szerint az érintett tagállam végzi. Ilyen esetben a rendelet 455. cikkének (1) bekezdése alapján a vámhatóságok a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn – vagyis ha nem került sor a mentesítésre, a TIR‑igazolványnak e hatóságok által történt elfogadása időpontjától számított egy éven – belül értesítik a TIR‑igazolvány jogosultját és a garanciavállaló egyesületet. Szabálytalanul vagy csalárd módon szerzett mentesítés esetén ez a határidő két év.
67 A TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a fizetésre irányuló követelést legkorábban attól az időponttól számított három hónap elteltével kell a garanciavállaló egyesülethez benyújtani, amikor az egyesületet értesítették arról, hogy az eljárást nem mentesítették, vagy a mentesítés szabálytalanul vagy csalárd módon történt, illetve legkésőbb az ettől az időponttól számított két éven belül, kivéve azokban az esetekben, amikor a fent említett kétéves határidőn belül bírósági eljárásra kerül sor, mert ekkor a fizetési felszólításnak a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül kell megtörténnie.
68 A fenti rendelkezések összefüggő értelmezéséből következik, hogy a mentesítés elmaradása esetén a vámtartozásra vonatkozó fizetési felszólítást főszabály szerint legkésőbb a TIR‑igazolvány elfogadását követő három – a csalárd módon szerzett mentesítés esetén négy – éven belül meg kell küldeni.
69 Meg kell állapítani azonban, hogy mivel a végrehajtási rendelet 455. cikke (1) bekezdésének célja a Közösségek saját forrásainak gyors és hatékony rendelkezésre bocsátása érdekében a vámtartozás beszedésére vonatkozó rendelkezések egységes és alapos alkalmazása (lásd analógia útján különösen a fent hivatkozott C‑460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., 2613. o.] 60., 63., 69. és 70. pontját), a jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó értesítésnek mindenképpen a lehető leggyorsabban meg kell történnie, vagyis amint a vámhatóságok tudomást szereznek a jogsértésről vagy szabálytalanságról, tehát adott esetben és a jelen ügyben legalább 31 esetben jóval a TIR‑egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyéves, illetve csalás esetén kétéves maximális határidő lejárta előtt.
70 Ugyanezen indokokból kell a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítást elküldeni, amint a vámhatóságoknak erre módjuk van, tehát adott esetben – és mint a jelen ügyben az 1996. évi ellenőrzésekkel kapcsolatos esetek többségében is, amelyekről a Bizottságnak releváns információk állnak rendelkezésére – az 1995 februári, jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó értesítéstől számított két éves határidő lejárta előtt.
71 Mivel a Bizottság nem annak megállapítását kéri, hogy a Belga Királyság nem tett eleget a TIR‑egyezmény és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek, hanem hogy megsértette az 1150/2000 rendeletnek a saját források lekönyvelésére vonatkozó 6. cikkét, azt kell megvizsgálni, hogy megsértette‑e a Belga Királyság az említett rendelkezést azáltal, hogy a vitatott összegeket csak egy évvel a Bizottság által 1996‑ban és 1997‑ben lefolytatott ellenőrzések után könyvelte le.
72 Az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett források számláit a tagállamok államkincstárának vagy az általuk kijelölt testületnek kell vezetnie. Ugyanezen cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tagállamok kötelesek ugyanezen rendelet „2. cikke alapján megállapított” jogosultságokat legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni az A számlán, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén a B számlán.
73 Az 1150/2000 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Közösség saját forrásokra vonatkozó jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz a jogosultság számlákon történő „lekönyvelését” és az adós „értesítését” illetően. Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt „nyilvántartásba vétel” időpontja.
74 A jogosultság összegének számlákon történő „lekönyvelését” és az adós „értesítését” illetően az 1150/2000 rendelet 2. cikke a vámjogszabályokra utal vissza, azaz a TIR‑egyezmény végrehajtási rendeletére és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex). Így a TIR‑egyezmény 11. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítást az 1150/2000 rendelet 2. cikke értelmében vett „értesítésnek” kell tekinteni.
75 Mint azt a Bíróság a fent hivatkozott C‑392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. november 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., 9811. o.] 59. pontjában is megállapította, a Vámkódex 217., 218., és 221. cikkéből következik, hogy az említett feltételek akkor teljesülnek, amikor a vámhatóságok számára rendelkezésre állnak a szükséges adatok, és így ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani az adós személyét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet 71. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 80. pontját). A tagállamok még akkor sem tekinthetnek el a követelések megállapításától, ha azokat kifogásolják, mivel ellenkező esetben a tagállam e magatartása a Közösségek pénzügyi egyensúlyának felborulásához vezetne (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 60. pontja).
76 Ebből következően a tagállamok – amint vámhatóságaik ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani a kötelezett személyét –kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságát (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 61. pontja), és így az 1150/2000 rendelet 6. cikkének megfelelően kötelesek az említett jogosultságokat lekönyvelni a számlákon.
77 A jelen ügyben megállapítható, hogy a belga hatóságok csak az 1996‑os és 1997‑es bizottsági ellenőrzés után egy évvel könyvelték le a vámtartozást, és hogy már jóval az ellenőrzések előtt megküldték a vonatkozó fizetési felszólításokat, ami feltételezi, hogy a belga vámhatóságok ki tudták számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudták állapítani a kötelezett személyét. Ilyen feltételek mellett nyilvánvalóan késedelmesen történt a lekönyvelés, amelyre az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a jelen ügyben a fizetési felszólítások megküldésétől számított határidő vonatkozik.
– Arról az állításról, hogy a jogosultságokat tévesen írták jóvá a B számlán
78 Amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben kimondta, az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított jogosultságoknak megfelelő összeget az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák. A tagállamok kizárólag akkor mentesülnek e kötelezettségük alól, ha ezen összegek beszedésére vis maior miatt nem kerülhetett sor, vagy ha úgy látszik, hogy annak behajtása hosszú távon rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlen.
79 A saját források lekönyvelésével kapcsolatban az 1150/2000 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja kimondja, hogy a rendelet 2. cikkében megállapított jogosultságokat a tagállamok kötelesek legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni a számlákon, ami nem sérti azt a lehetőséget, miszerint ugyanezen időtartamon belül a B számlára könyvelik le azokat a megállapított jogosultságokat, amelyeket „még nem szedtek be” és amelyek tekintetében „nem adtak biztosítékot”, valamint azon megállapított jogosultságokat, amelyekre nézve „biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően”.
80 A saját források rendelkezésre bocsátása érdekében a 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett rendelet 10. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat az e célból a Bizottság nevében nyitott számlán írja jóvá. Ez utóbbi rendelkezés (1) bekezdésének megfelelően, a beszedési költségek levonása után a saját források elszámolását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot − e rendelet 2. cikkének megfelelően – megállapították, kivéve a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a B számlán jóváírt jogosultságokat, amelyekre nézve a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot „behajtották”.
81 E tekintetben a belga kormány egyrészt arra hivatkozik, hogy mivel a jelen eljárásban szereplő jogosultságokkal kapcsolatban az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében „kifogással” éltek, a szóban forgó összegeket jogszerűen lekönyvelhették volna a B számlán.
82 Noha – amint azt a belga kormány jogosan előadja – a garanciavállaló egyesületek, akik a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése alapján a kifizetendő vámokért a TIR‑igazolvány jogosultjával együttesen és egyetemlegesen felelősek, a TIR‑igazolvány jogosultjához hasonlóan maguk is kifogással élhetnek a jogosultságokkal kapcsolatban (lásd ebben az értelemben a szabálytalanság helyének bizonyításával kapcsolatban a C‑78/01. sz. BGL‑ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑9543. o.] 50–53. pontját). A Bizottság azonban előadja, hogy azok a viták, amelyekről a belga kormány beszámolt, a biztosítékok érvényesítésére, nem pedig a vitatott követelések fennállására vagy összegére vonatkoznak. A belga kormány nem tudta bizonyítani, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek a jelen ügyben teljesültek, azaz hogy a garanciavállaló egyesületek határidőn belül kifogással éltek a jelen eljárásban kérdéses jogosultságokkal kapcsolatban, és hogy azok a bekövetkezett viták eredményeképpen változhatnak.
83 A belga kormány másrészt előadja, hogy a jelen ügyben be nem szedett jogosultságokat mégis jogszerűen írhatták jóvá a B számlán, mivel azokra nézve nem adtak biztosítékot a 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében. Előadja, hogy figyelembe véve azt, hogy a TIR‑igazolvánnyal történő árutovábbítás alapját képező biztosítékrendszer 1993‑tól kezdődően összeomlott amiatt, hogy a biztosítócsoport megtagadta a belga garanciavállaló egyesületek kártalanítását, a fenti biztosítékokat nem lehetett érvényesíteni a hivatkozott egyesületek fizetésképtelensége miatt, és következésképpen ezeket a jogosultságokat mint biztosítatlan követeléseket a B számlára kellett könyvelni.
84 Meg kell jegyezni, hogy a garanciavállaló egyesületnek a TIR‑egyezményből származó jogaira és kötelezettségeire a hivatkozott egyezmény, a közösségi jog és a belga jog alapján a Belga Királysággal kötött kezességvállalási szerződése vonatkozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott BGL‑ügyben hozott ítélet 45. pontját).
85 A Vámkódex 193. cikke szerint valamely vámtartozás megfizetésének biztosítására szolgáló biztosíték nyújtható kezességgel is, míg a Vámkódex 195. cikke alapján a kezes köteles írásban kötelezettséget vállalni arra, hogy az adóssal egyetemleges felelőssége alapján megfizeti a megfizetendő vámtartozás biztosított összegét.
86 Különösen a Vámkódex 91. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti TIR‑igazolvánnyal történő áruszállítást illetően a TIR‑egyezmény 8. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a kezességvállalási szerződésben a garanciavállaló egyesületek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfizetik a kifizetésére kötelezett személy által fizetendő vámokat és a fent említett összegekért az azok kifizetésére kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelősek még akkor is, ha az ugyanezen cikk (7) bekezdése alapján az illetékes hatóságoknak a fenti összegek megfizetését – a lehetőségekhez mérten – a közvetlenül felelős személytől kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesületekhez fordulnának követelésükkel.
87 Ilyen feltételek mellett nem vitatható, hogy a garanciavállaló egyesületek által a TIR‑ügylet keretében adott garancia az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében „biztosítéknak” minősül.
88 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a TIR‑egyezmény 8. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok határozzák meg azt a TIR‑igazolványonkénti legnagyobb pénzösszeget, amely a garanciavállaló egyesülettől követelhető.
89 Ezért a Bizottság állításával egyezően, a TIR‑ügyletekkel kapcsolatban megállapított jogosultságokat elvben az A számlán kell lekönyvelni, és azokat az 1150/2000 rendelet 10. cikkének megfelelően a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a biztosíték TIR‑rendszer keretében megállapított legmagasabb összegének erejéig akkor is, ha a vámtartozás adott esetben meghaladja ezt az összeget.
90 Ez az értelmezés megfelel a B‑számla felállításának céljával, amely – mint azt az 1150/2000 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdése kimondja – arra irányul, hogy a Bizottság jobban követhesse a tagállamok által a saját források beszedésével kapcsolatban tett intézkedéseket, és figyelembe vehesse a tagállamok pénzügyi kockázatát.
91 Nem fogadható el a belga kormány érvelése, amely szerint a TIR‑rendszer válsága – amely az alapjául szolgáló biztosítékrendszer összeomlását vonta maga után – azzal a következménnyel járt, hogy az 1993‑as évet követően a peres követelések valójában nem voltak többé biztosítottak, és következésképpen az azoknak megfelelő összegeket a B számlára kell könyvelni.
92 Anélkül, hogy szükséges lenne annak vizsgálata, hogy a TIR‑egyezmény által létrehozott garanciarendszer valóban nem működött‑e megfelelően a jogvita tárgyát képező időszak után, meg kell állapítani, hogy – a Bizottság állításának megfelelően – a belga hatóságok egyoldalú, arra vonatkozó döntése, hogy az említett jogosultságokat a B számlán lekönyvelik, sérti a tagállamoknak az 1150/2000 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségét, amely szerint a tagállamok az összes szükséges intézkedést megteszik annak biztosítására, hogy a saját forrásokat az e rendeletben foglalt feltételek szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.
93 Az említett 17. cikk (1) bekezdése ugyanis az EK 10. cikkben megfogalmazott jóhiszemű együttműködés követelményének egy sajátos kifejeződése, amely szerint a tagállamok egyrészt kötelesek a Bizottság elé tárni a közösségi jog alkalmazása során előforduló problémákat (lásd analógia útján a C‑499/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2002. július 2‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6031. o.] 24. pontját), és másrészt nem tehetnek nemzeti védelmi intézkedéseket a Bizottság által megfogalmazott kifogásokkal, fenntartásokkal vagy feltételekkel szemben (lásd analógia útján a 804/79. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1981. május 5‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 1045. o.] 32. pontját). A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Belga Királyság egyoldalúan járt el, és nem tárta a Bizottság elé a közösségi jog alkalmazása során előforduló problémákat azután sem, hogy a Bizottság megfogalmazta kifogásait.
94 Ez a kötelezettség különösen fontos, mivel – amint azt a Bíróság a már hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 54. pontjában kimondta – valamely saját forrás bevételének hiányát valamely más saját forrásból vagy a kiadások módosításával kell pótolni.
95 Másrészt a belga kormány nem hivatkozhat az 1150/2000 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének értelmében vett vis maior fennállására. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a „vis maior” fogalma rendkívüli és előreláthatatlan, az arra hivatkozón kívülálló körülményekre vonatkozik, amelyek következményeit a legnagyobb gondosság mellett sem lehet elkerülni (lásd különösen a 145/85. sz. Denkavit‑ügyben 1987. február 5‑én hozott ítélet [EBHT 1987., 565. o.] 11. pontját). Azzal, hogy a jogvita tárgyát képező jogosultságokat a B‑számlán könyvelte le, és a Bizottság kifogásai ellenére nem tárta elé a problémát, a Belga Királyság egyoldalúan cselekedett, és ezért nem a legnagyobb gondosság mellett járt el az állítólagos következmények elkerülése végett.
96 Annak következtében, hogy a jogosultságokat késedelmesen és tévesen a B számlán könyvelték le, a megfelelő saját forrásokat késedelmesen írták jóvá a Bizottság számláján, amelynek az 1150/2000 rendelet 9. és 10. cikke értelmében ugyanazon határidőn belül kell megtörténnie, mint amely a rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a jogosultságok A számlán való lekönyvelésére vonatkozik.
97 A fenti megállapításokra tekintettel az első kifogás különböző részei megalapozottak.
Az arra alapított második kifogásról, hogy nem értesítették a Bizottságot a B számlán tévesen jóváírt más összegekről
98 Egyrészről meg kell állapítani, hogy a Bizottság sem a keresetlevélben, sem a válaszában nem fejti ki ezt a kereseti kérelmet, és másrészről hogy a Bizottság kérelmei csak az 1150/2000 rendelet 6., 9., 10. és 11. cikkére vonatkozó kötelezettségszegés megállapítására irányulnak.
99 Ilyen feltételek mellett a második kifogást el kell utasítani.
Az arra alapított harmadik kifogásról, hogy nem fizették meg a Bizottságnak fizetendő összegek után járó késedelmi kamatot
A felek érvei
100 A Bizottság arra hivatkozik, hogy mivel a belga hatóságok a kifizetendő összegek nagy részét még mindig nem bocsátották rendelkezésére, és ha igen, akkor is késedelmesen, az 1150/2000 rendelet 11. cikke alapján késedelmi kamatot kell fizetni. A késedelmi kamat az A számlán jóváírandó, teljes biztosított összeg után jár.
101 A belga kormány ezzel szemben előadja, hogy mivel a jelen eljárás tárgyát képező 66 TIR‑igazolvány vonatkozásában a belga hatóságoknak még nem volt lehetőségük a tényleges beszedésre, ezért a jogosultságoknak a Bizottság rendelkezésére bocsátására nyitva álló határidő még nem kezdődött meg, és így nem merülhet fel a késedelmi kamat kérdése. A biztosítócsoport kifizetése következtében 1999‑ben beszedett vámokat a megállapított határidőn belül a Bizottság rendelkezésére bocsátották. Másodlagosan a belga kormány arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen számította ki az említett késedelmi kamatokat, mert a belga állam hat szóban forgó TIR‑igazolvánnyal kapcsolatban, amelyek esetében a biztosítócsoport vállalt kezességet, a fizetendő összegnél többet fizetett, és a Bizottság nyilván úgy véli, hogy a késedelmi kamatot azon összeg alapján kell kiszámítani, amit a belga állam kifizetett, és nem pedig amennyivel tartozott.
A Bíróság álláspontja
102 Az 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti jóváírásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan késedelmi kamat fizetésére köteles. E kamat arra tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor (lásd különösen a fent hivatkozott, Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet 91. pontját).
103 Következésképpen a saját forrásoknak a Bizottság részére történő késedelmes jóváírása vagy a jóváírás elmulasztása (amely az első kifogás keretében megállapítást nyert) a 1150/2000 rendelet 11. cikkének megfelelően késedelmi kamathoz való jogot keletkeztet, amely teljesítésének elmulasztását a Belga Királyság nem vitatja, ezért a harmadik kifogás megalapozott.
104 Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a jelen keresettel a Bizottság nem kéri annak megállapítását, hogy a Bíróság az előtte felsorolt minden egyes TIR‑igazolványra vonatkozóan állapítson meg kötelezettségszegést, és mivel számokban kifejezett kérelmet nem terjesztett elő, a fizetendő késedelmi kamat összegét nem kell a jelen eljárásban megállapítani.
105 A fenti szempontokra tekintettel a következőket kell megállapítani:
– azáltal, hogy nem vagy késedelmesen, és az A számla helyett a B számlán könyvelte le azokat a saját forrásokat, amelyek nem szabályosan mentesített TIR‑igazolványokból származtak, és ennek következtében nem bocsátotta határidőn belül a Bizottság rendelkezésére az ebből származó saját forrásokat,
– azáltal, hogy nem fizette meg a Bizottságnak fizetendő összeg után járó késedelmi kamatot,
a Belga Királyság nem teljesítette az azonos tárgyú 1552/89 rendeletet 2000. május 31‑től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, 1150/2000 rendelet 6., 9., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
106 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel jogalapjainak többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) Azáltal, hogy nem vagy késedelmesen, és az A számla helyett a B számlán könyvelte le azokat a saját forrásokat, amelyek nem szabályosan mentesített TIR‑igazolványokból származtak, és ennek következtében nem bocsátotta határidőn belül az Európai Közösségek Bizottsága rendelkezésére az ebből származó saját forrásokat,
azáltal, hogy nem fizette meg az Európai Közösségek Bizottságának fizetendő összeg után járó késedelmi kamatot,
a Belga Királyság nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29‑i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletet 2000. május 31‑től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22‑i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 6., 9., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.
2) A keresetet ezt meghaladóan elutasítja.
3) A Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.