C‑372/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Németországi Szövetségi Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés − 91/439/EGK irányelv − Vezetői engedély – Egyes járművek vezetéséhez való jogosultságra előírt minimális életkor – Lehetőség másik kategóriába tartozó jármű vezetésére, mint amelyre a vezetői engedélyt megadták – A vezetői engedély kötelező nyilvántartásba vétele és cseréje”
P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 12.
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. szeptember 15.
Az ítélet összefoglalása
1. Közlekedés — Közúti fuvarozás — Vezetői engedély — 91/439 irányelv — A kiállítás feltételei — Minimális életkor — Az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetése — A tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy magasabb minimális életkort határozzanak meg — Terjedelem
(91/43 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 2. cikk)
2. Közlekedés — Közúti fuvarozás — Vezetői engedély — A 3820/85 rendelet és a 91/439 irányelv — A kiállítás feltételei — Minimális életkor — A C1 és a C1+E kategóriákba tartozó járművek vezetése — A tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy alacsonyabb minimális életkort határozzanak meg — Hiány
(3820/85 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont; 91/439 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 2. cikk)
1. Mivel a vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első francia bekezdése előírja, hogy a tagállamok közvetlen jogosultságot engedélyezhetnek az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetéséhez azoknak a vizsgázóknak, akik legalább 21 évesek, nem korlátozza kifejezetten a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy magasabb minimális életkort írjanak elő, sőt éppen azt feltételezi, hogy 21 évnél magasabb minimális életkort írhatnak elő.
Mivel az ilyen motorkerékpárok vezetéséhez való közvetlen jogosultságra előírt, az említett rendelkezés utolsó mondatában meghatározottnál magasabb minimális életkor előírása elősegítheti a közúti közlekedésbiztonság javulását, amely – mint ez az említett irányelv preambulumából kitűnik – az irányelv elsődleges célkitűzése, az ilyen előírás nem ütközik ebbe a rendelkezésbe, amennyiben tiszteletben tartják az arányosság elvét.
(vö. 27–28. pont)
2. Sem a vezetői engedélyekről szóló 91/439 irányelv, sem a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 3820/85 rendelet nem ad lehetőséget eltérésre a C1 és a C1+E kategóriába tartozó járművekre vonatkozó vezetői engedélyek kiadása esetében a 18. életévben meghatározott minimális életkortól. Egyrészt a 91/439 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kivételek nem említik a C1 és a C1+E járműkategóriát. Másrészt az, hogy a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése megengedi, hogy az előírt minimális életkort el nem érő személyek is szerezhessenek jártasságot a vezetésben, nem értelmezhető úgy, hogy ez a rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az említett kategóriákba tartozó járművekre vezetői engedélyt állítsanak ki az ilyen személyeknek. Ugyanis az ilyen vezetői gyakorlat megszerzésének lehetőségéből semmiképpen nem következik, hogy az érintett vizsgázónak olyan engedélyt állíthatnának ki, amely feljogosítja őt ezen kategóriákba tartozó járművek vezetésére a képzéséért felelős személy kísérete nélkül.
(vö. 38–41. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. szeptember 15.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés − 91/439/EGK irányelv − Vezetői engedély – Egyes járművek vezetéséhez való jogosultságra előírt minimális életkor – Lehetőség másik kategóriába tartozó jármű vezetésére, mint amelyre a vezetői engedélyt megadták – A vezetői engedély kötelező nyilvántartásba vétele és cseréje”
A C‑372/03. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. szeptember 2‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Braun és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviseli: M. Lumma, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann, R. Schintgen (előadó), G. Arestis és J. Klučka bírák,
főtanácsnok: P. Léger,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2005. május 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetével annak megállapítását kéri, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte az 1996. július 23‑i 96/47/EK tanácsi irányelvvel (HL L 235., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 2. kötet, 467. o.) módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29‑i 91/439/EGK tanácsi irányelv (HL L 237., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 317. o., a továbbiakban: 91/439 irányelv) 1. cikkének (2) bekezdése, 3. cikke, 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja, 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első és harmadik franciabekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése alapján fennálló kötelezettségét azáltal, hogy elfogadta és hatályban tartotta a közúti közlekedésben való részvétel engedélyezéséről szóló, 1998. augusztus 18‑i rendelet (Verordnung über die Zulassung von Personen zum Strassenverkehr) – amely a vezetői engedélyre vonatkozó rendelet (Fahrerlaubnis-Verordnung, BGBl. 1998. I., 2214. o., a továbbiakban: FeV) ‑ 6. cikke (3) bekezdésének 6. pontját és (4) bekezdését, 10. cikke (2) bekezdésének első mondatát, 29. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 47. cikkének (2) bekezdését.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
2 A 91/439 irányelv harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdése szerint:
„mivel a nemzeti vezetői engedélynek a 80/1263/EGK irányelvvel létrehozott közösségi mintáját többek között a járműkategóriák és alkategóriák összehangolásának figyelembevétele, valamint az engedélyek Közösségen belüli és kívüli könnyebb érthetőségének érdekében ki kell igazítani;
mivel közúti közlekedésbiztonság érdekében a vezetői engedély kiállítására vonatkozó minimumkövetelményeket rögzíteni kell;
mivel 80/1263/EGK irányelv 3. cikke kiköti, hogy az e cikkben említett járműkategóriák közösségen belüli általánosítására vonatkozó végső rendelkezéseket eltérés lehetősége nélkül kell elfogadni, csakúgy mint a vezetői engedélyek érvényességi feltételeit”.
3 A 91/439 irányelv 1. cikke kimondja:
„(1) A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban nemzeti vezetői engedélyt vezetnek be, az I. mellékletben leírt közösségi mintának megfelelően.
(2) A tagállamok az általuk kiállított vezetői engedélyeket kölcsönösen elismerik.
(3) Ha egy érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja szokásos tartózkodási helyre tesz szert az engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban, akkor a fogadó tagállam az engedélyek érvényességi idejéről, az orvosi vizsgálatokról és az adózási rendelkezésekről szóló saját nemzeti szabályait alkalmazhatja az engedély jogosultjára, és rávezetheti az engedélyre az igazgatási szempontból nélkülözhetetlen információkat.”
4 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése felsorolja azokat a járműkategóriákat, amelyekre vezetői engedély állítható ki. Ezek A kategóriák a következők:
– A kategória: motorkerékpárok oldalkocsival vagy anélkül;
– B kategória: 3500 kg‑ot meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű gépkocsik; egy B kategóriájú vonójárműből és egy pótkocsiból álló járműszerelvény, ahol a szerelvény megengedett legnagyobb össztömege a 3500 kg‑ot nem haladhatja meg;
– B + E kategória: egy B kategóriába tartozó vonójárműből és pótkocsiból álló járműszerelvény, ahol maga a szerelvény nem tartozik a B kategóriába;
– C kategória: a D kategóriától eltérő gépkocsik, amelyek megengedett legnagyobb össztömege a 3500 kg‑ot meghaladja;
– C + E kategória: olyan járműszerelvény, amelyben a vonójármű a C kategóriába tartozik, és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg‑ot meghaladja;
– D kategória: személyek szállítására szolgáló gépkocsik, amelyek a vezetői ülésen kívül nyolcnál több ülőhellyel rendelkeznek;
– D + E kategória: olyan járműszerelvény, amelyben a vonójármű a D kategóriába tartozik, és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg‑ot meghaladja.
5 A 91/439 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint az A, B, B+E, C, C+E, D és D+E kategóriákon belül az alábbi alkategóriákba tartozó járművek vezetésére feljogosító egyedi vezetői engedély állítható ki:
– A1: kismotorkerékpárok, amelyek hengerűrtartalma a 125 cm3‑t és a teljesítménye a 11 kW‑ot nem haladja meg;
– C1: a D kategóriától eltérő gépkocsik, amelyek megengedett legnagyobb össztömege a 3500 kg‑ot meghaladja, de 7500 kg‑nál kisebb;
– C1+E: járműszerelvény, amelyben a vonójármű a C1 alkategóriába tartozik és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg‑ot meghaladja, feltéve hogy e járműszerelvény megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 12 000 kg‑ot, és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a vonójármű saját tömegét;
– D1: személyek szállítására szolgáló gépkocsik a vezetői ülésen kívül nyolcnál több, de 16‑nál kevesebb ülőhellyel;
– D1+E: járműszerelvény, amelyben a vonójármű a D1 alkategóriába tartozik, és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg‑ot meghaladja, feltéve hogy: először, e járműszerelvény megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 12 000 kg‑ot, és a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a vonójármű saját tömegét, másodszor, a pótkocsit nem használják személyszállításra.
6 A 91/439 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A vezetői engedélyek kiadását az alábbi feltételekhez kell kötni:
a) a C és D kategóriába tartozó járművekre vonatkozó vezetői engedélyek csak azoknak a személyeknek adhatók ki, akik már jogosultak a B kategóriájú járművek vezetésére;
b) a B+E, C+E és D+E kategóriájú járművekre vonatkozó vezetői engedélyek csak azoknak a személyeknek adhatók ki, akik már jogosultak a B, C, illetve D kategóriájú járművek vezetésére.”
7 Az irányelv 6. cikke szerint:
„(1) A vezetői engedélyek kiadásának minimális életkori feltételei a következők:
a) 16. életév:
– A1 alkategóriánál,
– B1 alkategóriánál;
b) 18. életév:
– az A kategóriánál; azonban a 25 kW‑ot meghaladó teljesítményű, illetve 0,16 kW/kg‑ot meghaladó teljesítmény/tömeg hányadossal rendelkező (vagy 0,16 kW/kg‑ot meghaladó teljesítmény/tömeg hányadossal rendelkező oldalkocsival ellátott) motorkerékpárok vezetésének engedélyezése a fentiekben az A kategóriájú engedélynél előírtaknál kisebb értékekkel rendelkező motorkerékpáron szerzett legalább kétéves gyakorlathoz kötött; e korábbi gyakorlattal kapcsolatos követelménytől el lehet tekinteni, ha a jelölt legalább 21. életévét betöltötte és külön vizsgát tett vezetői jártasságáról és magatartásáról,
– a B és a B+E kategóriákra,
– a C, C+E kategóriákra és a C1 és C1+E alkategóriákra a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20‑i 3820/85/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 370., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 319. o.) az ilyen járművek vezetésére vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül;
– c) 21. életév:
– – a D és D+E kategóriákra és D és D1+E alkategóriákra, a 3820/85/EGK rendelet ilyen járművek vezetésére vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.
(2) A tagállamok eltérhetnek az A, B és B+E kategóriákra meghatározott minimális életkori feltételektől, és a 17. életévtől kezdődően kiadhatnak ilyen vezetői engedélyeket, kivéve az (1) bekezdés b) pontjának első franciabekezdésében foglalt utolsó mondat szerinti, A kategóriára meghatározott rendelkezések esetén.
(3) A tagállamok megtagadhatják az olyan vezetői engedélyek érvényességének elismerését a területükön, amelyeket 18 év alatti vezetőknek adtak ki.”
8 Ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:
„(1) Amennyiben valamelyik tagállam által kiállított érvényes nemzeti vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamban tesz szert szokásos tartózkodási helyre, kérheti vezetői engedélyének lecserélését azzal egyenértékű engedélyre; a cserét végző tagállamra tartozik, ha szükséges, annak az ellenőrzése, hogy a benyújtott engedély valóban érvényes‑e még.
(2) A büntetőjogi és a rendőrségi jogszabályok területiségére vonatkozó alapelvre is figyelemmel a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a vezetés jogának korlátozására, felfüggesztésére, valamint visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseit alkalmazhatja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjára, és szükség esetén e célból lecserélheti az engedélyt.”
9 A 3820/85 rendelet 5. cikke értelmében:
„(1) Az árufuvarozást végző gépjárművezetők minimális életkora:
a) az esetleges pótkocsikkal vagy félpótkocsikkal együtt legfeljebb 7,5 tonna megengedett legnagyobb tömegű járművek esetében 18 év;
b) egyéb járművek esetében:
– 21 év, vagy
– 18 év, feltéve, hogy az érintett személy egy tagállam által elismert olyan szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkezik, amely igazolja a közúti árufuvarozásra szánt járművek vezetői számára tartott tanfolyam elvégzését, összhangban a közúti fuvarozást végző gépjárművezetők minimális képzettségi szintjére vonatkozó közösségi szabályokkal.
[…]
(5) A jármű rendes telephelyétől számított 50 km‑es körzetben végzett belföldi fuvarozás esetében, beleértve azokat a helyi közigazgatási területeket is, amelyek központja a körzetben található, a tagállamok a kocsikísérők minimális életkorát 16 évre csökkenthetik, feltéve, hogy ennek szakmai képzés a célja, és érvényesülnek a foglalkoztatásra vonatkozó nemzeti jogszabályaikban megállapított korlátozások.”
A nemzeti szabályozás
10 A FeV 6. cikkének (2) bekezdése minimális életkorként 25 évet ír elő az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetésére való közvetlen jogosultságra.
11 A FeV 6. cikke (3) bekezdésének 6. pontja szerint a C1+E és D engedélyek jogosultjai a D+E kategóriába tartozó járművek vezetésére jogosultak. E cikk (4) bekezdése alapján a C1, C1+E, C és C+E kategóriákba tartozó járművekre vonatkozóan engedélyek jogosultjai D kategóriás járművek vezetésére jogosultak német területen utas nélkül, a nevezett jármű műszaki állapotának ellenőriztetése vagy másik helyre történő átszállítása céljából.
12 A FeV 9. cikke szerint csak akkor adható ki vezetői engedély a C1 kategóriába tartozó járművekre, ha a vizsgázó már rendelkezik B kategóriás vezetői engedéllyel, vagy megfelel az ilyen engedély megadására vonatkozó feltételeknek. Ez utóbbi esetben a C1 kategóriás vezetői engedély legkorábban a B kategóriás vezetői engedéllyel egyidejűleg adható meg.
13 A FeV 10. cikkének (2) bekezdése szerint a hivatásos vezetők képzése keretében a minimális életkor 17 év a B, C1 vagy a C1+E kategóriába tartozó járművek vezetésére vonatkozó engedély megszerzésére, és 18 év a C és C+E kategóriás engedélyére. Ha olyan vizsgázónak adják meg a vezetői engedélyt, aki még nem töltötte be a 18. évét, a testi és szellemi alkalmasságát orvosi-pszichológiai véleménnyel kell igazolni. Amíg a jogosult nem tölti be a 18. évét, a megadott vezetői engedély csak a szakmai képzése keretében végrehajtott vezetésre érvényes.
14 A FeV 29. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli más tagállam által megadott vezetői engedély jogosultja pénzbírság terhe mellett köteles vezetői engedélyét a német közigazgatási hatóságoknál nyilvántartásba vetetni, ha szokásos tartózkodási helye Németországban van, és kevesebb mint két éve rendelkezik vezetői engedéllyel.
15 A FeV 29. cikkének (3) bekezdése és 47. cikkének (2) bekezdése kötelezi a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli más tagállam által megadott vezetői engedély jogosultját, ha szokásos tartózkodási helye Németországban van, hogy ezt az engedélyt német vezetői engedélyre cserélje le, hogy abban meghatározott bejegyzések kerüljenek feltüntetésre, így többek között a vezetői engedély érvényességi ideje ez utóbbi államban, ha az ott rövidebb, mint a kiállító tagállamban.
A pert megelőző eljárás
16 Miután a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 91/439 irányelv egyes rendelkezéseinek a német jogba történő átültetése nem felel meg az irányelvnek, 1997. június 10‑i levelével felszólította a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy két hónapon belül adja elő észrevételeit.
17 Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy az említett jogalkotásban véghezvitt és vele 1998. augusztusában közölt módosítások nem szüntették meg a Németországi Szövetségi Köztársaság kötelezettségszegését, 2001. július 18‑án kiegészítő felszólító levelet küldött e tagállamnak, amelyben felkérte, hogy két hónapon belül adja elő észrevételeit.
18 Mivel a német hatóságoknak az erre a levélre válaszul előadott észrevételei nem győzték meg a Bizottságot, ez utóbbi 2002. március 21‑én indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felszólította a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy az indokolással ellátott vélemény kézbesítésétől számított két hónapon belül tegyen meg minden, a 91/439 irányelv alapján fennálló kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedést.
19 A Bizottsághoz intézett 2002. június 10‑i válaszlevelükben a német hatóságok kifejtették, hogy az ellenük felhozottak közül egyes kifogásokat megalapozatlannak tekintenek, a többi kifogást pedig a FeV mielőbbi módosítása során figyelembe fogják venni.
20 Mivel ez a válasz nem elégítette ki a Bizottságot, benyújtotta a jelen keresetet.
A keresetről
21 Keresete alátámasztásául a Bizottság hat kifogást jelöl meg, egyrészt az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok, másrészt a C 1 és a C 1+E alkategóriába tartozó járművek vezetéséhez való jogosultságra előírt minimális életkorra, továbbá arra vonatkozóan, hogy más járművet is lehessen vezetni, mint amelyre az engedélyt megszerezték, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli más tagállam által kiállított vezetői engedélyek nyilvántartásba vételi és kicserélési eljárását illetően.
Az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetésére való közvetlen jogosultságra előírt minimális életkorra vonatkozó kifogásról
A felek érvei
22 A Bizottság ezzel a kifogással azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy megsértette a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdését, amely szerint az A kategóriába tartozó járművekre szóló vezetői engedély kiadásának minimális életkori feltétele 21 év. A FeV 6. cikke (2) bekezdésének második mondata azonban az ilyen járművek vezetéséhez való közvetlen jogosultságra minimális életkorként 25 évet határoz meg. A Bizottság megállapítja, hogy a 91/439 irányelv 6. cikke egységes minimális életkort ír elő, amelyet a tagállamok nem csökkenthetnek vagy emelhetnek, mivel ez az irányelv a különböző járműkategóriákra szóló vezetői engedélyekre való jogosultság egyes feltételeinek harmonizálására irányul. Az a tény, hogy a tagállamok megtehetik, hogy nem engedélyezik az A kategóriába tartozó járművekre szóló vezetői engedélyekre való közvetlen jogosultságot, nem változtat azon, hogy az ilyen jogosultságra irányadó minimális életkor nem haladhatja meg a 21. évet.
23 E tekintetben a német kormány mindenekelőtt azt adja elő, hogy a 91/439 irányelv a tagállamokra bízza, hogy engedélyezik‑e a nehéz motorkerékpárok vezetéséhez való közvetlen jogosultságot, vagy sem. Mivel pedig a tagállamok elutasíthatják a közvetlen jogosultság engedélyezését, semmi nem gátolja őket abban, hogy magasabb minimális életkort határozzanak meg, mint amit az irányelv előír.
24 A német kormány előadja továbbá, hogy a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdésében szereplő „legalább” szó nem hagy kétséget afelől, hogy a tagállamok magasabb életkort követelhetnek meg az A kategóriába tartozó járművek vezetéséhez való közvetlen jogosultságnál. Ez a szó felesleges volna, ha a jogalkotó akarata arra irányult volna, hogy csak a 21. évet lehessen minimális életkorként előírni.
25 Végül a német kormány arra hivatkozik, hogy az A kategóriába tartozó járművek vezetéséhez való közvetlen jogosultságra előírt minimális életkor megemelését közúti közlekedésbiztonsági szempontok indokolták. Egyébként az új „vezetői engedély”-irányelv (COM [2003] 621 végleges, 2003. október 21.) előkészítésekor maga a Bizottság is azt javasolta, hogy emeljék 24 évre a szóban forgó minimális életkort, a közúti közlekedésbiztonsági feltételeknek való jobb megfelelés érdekében.
A Bíróság álláspontja
26 Jóllehet – mint azt a Bizottság előadja – a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdéséből és (2) bekezdéséből következik, hogy az irányelvvel ellentétes az, ha a tagállamok közvetlen jogosultságot engedélyeznek az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetéséhez azoknak a vizsgázóknak, akik nem töltötték be a 21. évüket, ám ezt a rendelkezést nem lehet úgy érteni, hogy megtiltja a tagállamnak, hogy magasabb minimális életkort írjon elő az e járműkategóriára vonatkozó vezetői engedély kiállítására.
27 Ha ugyanis a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése előírja, hogy a tagállamok közvetlen jogosultságot engedélyezhetnek az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetéséhez azoknak a vizsgázóknak, akik legalább 21 évesek, akkor nem korlátozza kifejezetten a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy magasabb minimális életkort írjanak elő, sőt éppen azt feltételezi, hogy 21 évnél magasabb minimális életkort írhatnak elő.
28 Mivel nem vitatott a jelen ügyben, hogy az ilyen motorkerékpárok vezetéséhez való közvetlen jogosultságra előírt, a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontja első franciabekezdésének utolsó mondatában meghatározottnál magasabb minimális életkor elősegítheti a közúti közlekedésbiztonság javulását, amely – mint ez az említett irányelv preambulumából kitűnik – az irányelv elsődleges célkitűzése, az ilyen előírás nem ütközik ebbe a rendelkezésbe, amennyiben tiszteletben tartják az arányosság elvét.
29 Azzal, hogy a 91/439 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételek az adott esetben csak a meghatározott kategóriákba tartozó járművek vezetésére fő szabályként meghatározottnál alacsonyabb minimális életkor előírására vonatkozó hatáskört tartalmazzák, nem áll ellentétben az, hogy – mint ez a minimális érték meghatározásából is logikusan következik – a minimum alóli kivétel csak abban az esetben szükséges, ha a megállapított küszöböt nem érik el, és nem pedig akkor, ha egy tagállam magasabb életkort ír elő.
30 Ezekre a szempontokra tekintettel meg kell állapítani, hogy – ellentétben a Bizottság állításával – a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontja első franciabekezdésének utolsó mondatával lényegében nem ellentétes az, ha valamely tagállam az e rendelkezésben meghatározottnál magasabb minimális életkort ír elő az A kategóriába tartozó nehéz motorkerékpárok vezetéséhez való közvetlen jogosultságra.
31 Ilyen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a Bizottság által keresete alátámasztásául előadott első kifogás megalapozatlan, ezért el kell utasítani.
C 1 és a C 1+E kategóriába tartozó járművek vezetéséhez való jogosultságra előírt minimális életkorra vonatkozó kifogás
A felek érvei
32 A Bizottság ezzel a kifogással azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy megsértette a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdését és a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának második franciabekezdését. Ennek a két cikknek az együttes olvasatából ugyanis az következik, hogy a tagállam nem adhat ki érvényesen vezetői engedélyt a C 1 vagy a C 1+E kategóriába tartozó járművekre olyan vizsgázónak, aki még nem töltötte be a 18. évét. Németországban viszont ilyen engedélyt 17 éves vezetőknek is kiadhatnak a FeV 10. cikke (2) bekezdésének első mondata alkalmazásával. A Bizottság e vonatkozásban kifejti, hogy az említett közösségi rendelkezések nem tiltják meg, hogy 18 évesnél fiatalabb személy hivatásos vezetők képzésében vegyen részt, vagy oktató segítségével gyakorolva szerezzen jártasságot a vezetésben.
33 A német kormány erre a kifogásra vonatkozóan mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a Bizottság előadásával ellentétben a B kategóriás vezetői engedély megszerzése szükséges azelőtt, hogy valaki megszerezhetné a C 1 kategóriás vezetői engedélyt.
34 A német kormány továbbá előadja, hogy 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja és a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a 18. évét betöltött, személyszállítást végző gépjárművezetők számára, hogy legfeljebb 7,5 tonna megengedett legnagyobb tömegű járművet vezessenek, ha szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkeznek. Ezzel a joggal azonban csak akkor lehet élni, ha a 18. évét betöltött vezetőnek kiállították az engedélyt. Mivel bizonyos fokú vezetési tapasztalat is szükséges, meg kell hogy szerezhesse ezen életkor elérése előtt a nevezett engedélyt.
35 A német kormány végül arra hivatkozik, hogy a FeV 10. cikkének (2) bekezdése alapján egy 18 évesnél fiatalabb vezetőnek kiadott vezetői engedély nem teljes érvényességű engedély a C 1 kategóriába tartozó járművek vezetésére, mivel csak a szakmai képzés keretében végrehajtott vezetésre érvényes, és kiadása ahhoz a két feltételhez kötött, hogy a jogosult részt vesz ilyen képzésben, valamint hogy az orvosi és pszichológiai vizsgálatokon megfelelt.
A Bíróság álláspontja
36 Emlékeztetni kell arra, hogy a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében a C 1 és C 1+E járműkategóriákra vonatkozó vezetői engedélyek kiadásának minimális életkori feltétele 18 év.
37 Ugyanezt az életkori feltételt írja elő a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése az árufuvarozást végző gépjárművezetőkre.
38 Mint arra a főtanácsnok indítványának 41. pontjában helyesen mutatott rá, sem a 91/439 irányelv, sem a 3820/85 rendelet nem ad lehetőséget eltérésre ettől a minimális életkortól.
39 Egyrészt a 91/439 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése, amely kimerítő jelleggel megállapítja azokat a járműkategóriákat, amelyekre az általános szabálytól eltérően a 17. életévtől kezdődően kiadhatnak vezetői engedélyeket, nem említi a C 1 és a C 1+E járműkategóriát.
40 Másrészt az, hogy a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése megengedi, hogy a közúti árufuvarozásra szánt járművek vezetői számára tartott tanfolyam keretében 18 évesnél fiatalabb személyek is szerezhessenek jártasságot a vezetésben, nem értelmezhető úgy, hogy ez a rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az említett kategóriákba tartozó járművekre vezetői engedélyt állítsanak ki az ilyen személyeknek.
41 Az ilyen vezetői engedély megszerzéséhez szükséges vezetői gyakorlatra ugyanis csak oktató jelenlétében és felügyelete mellett lehet szert tenni, és ebből semmiképpen nem következik az, hogy az érintett vizsgázónak olyan engedélyt állíthatnának ki, amely feljogosítja őt a C 1 vagy C 1+E kategóriába tartozó járművek vezetésére a képzéséért felelős személy kísérete nélkül.
42 A jelen esetben a német kormánynak a Bíróság által írásban feltett kérdésekre adott válaszából következik, hogy a FeV 10. cikke (2) bekezdésének első mondata alapján a 17 évesnél idősebb személyek C 1 és C 1+E kategóriába tartozó járművek német területen és hivatásos vezetők képzése keretében, a képzést nyújtó személy kísérete nélkül történő vezetésére jogosító engedélyt szerezhetnek.
43 Az említett magyarázatból és a Bizottság által közölt adatokból kitűnik, hogy a szóban forgó engedélyt, amely kétségkívül tartalmaz bejegyzéseket a használat korlátozását illetően, nem kell másik engedélyre lecserélni az alkalmazhatóság megszűnésének napján, azaz amikor az engedély jogosultja betölti a 18. évét.
44 Ebből következően a FeV 10. cikke (2) bekezdésének első mondata összeegyeztethetetlen a 91/439 irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdésével és a 3820/85 rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának második franciabekezdésével.
45 Ilyen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a keresete alátámasztásául előadott második kifogás megalapozott.
A harmadiktól a hatodik kifogásig
A felek érvei
46 A Bizottság által előadott harmadik kifogás azon alapszik, hogy a FeV 6. cikkének 3. pontja megsérti a 91/439 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amikor megengedi a C 1+E és D kategóriás vezetői engedélyek jogosultjainak, hogy D+E kategóriába tartozó járműveket vezessenek.
47 A Bizottság negyedik kifogásként azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy a FeV 6. cikkének (4) bekezdésével megsértette a 91/439 irányelv 3. cikkét, amikor a C 1, C 1+E, C és C+E kategóriás vezetői engedélyek jogosultjait feljogosította D kategóriás járművek vezetésére német területen utas nélkül, kizárólag a jármű műszaki állapotának ellenőriztetése vagy másik helyre történő átszállítása céljából.
48 A Bizottság által ötödikként hivatkozott kifogás a vezetői engedélyek kölcsönös elismerése elvének megsértésén alapszik, amelyet a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése mond ki, amennyiben a FeV 29. cikkének (1) bekezdése pénzbírság terhe mellett kötelezi a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli más tagállam által két évnél rövidebb ideje megadott vezetői engedély jogosultját, ha Németországban tartózkodik, hogy vezetői engedélyét a letelepedéstől számított 185 napon belül a német közigazgatási hatóságoknál nyilvántartásba vetesse.
49 Hatodik kifogásként a Bizottság azt rója fel a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy megsértette a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy a FeV 29. cikkének (3) bekezdése és 47. cikkének (2) bekezdése alapján kötelezi a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli más tagállam által megadott vezetői engedély jogosultját, ha szokásos tartózkodási helye Németországban van, hogy ezt az engedélyt német vezetői engedélyre cserélje le. A csere lehetővé teszi a német hatóságok számára, hogy az engedélyben bejegyezzék többek között a vezetői engedély németországi érvényességi idejét, ha az rövidebb, mint a kiállító államban, vagy megjegyzést a próbavezetési jogosultságra vonatkozó rendelkezéseket illetően.
50 E négy érvet illetően a Németországi Szövetségi Köztársaság elismeri, hogy a FeV Bizottság által megnevezett rendelkezései nem biztosítják a 91/439 irányelv nemzeti jogba való megfelelő átültetését. Mindazonáltal hivatkozik arra, hogy 2004. augusztus 9‑én módosító rendeletet (dritte Verordnung zur Änderung der FeV und anderer straßenverkehrsrechtlicher Vorschriften, BGBl. 2004. I., 2092. o.) fogadtak el a kötelezettségszegések megszüntetésére, és ez 2005. február 1‑jén hatályba is lépett.
A Bíróság álláspontja
51 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a szóban forgó tagállam az indokolással ellátott véleményben közölt határidő leteltekor volt, és az ezt követő változtatásokat nem veheti figyelembe a Bíróság (lásd többek között a C‑103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1147. o.] 23. pontját és a C‑323/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. május 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4711. o.] 8. pontját).
52 A jelen ügyben megállapítható, hogy a 2002. március 21‑i indokolással ellátott véleményben megállapított határidő leteltekor nem fogadták el a 91/439 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének, 3. cikkének, 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának és 8. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetéséhez szükséges intézkedéseket.
53 Ilyen feltételek mellett a Bizottság által a keresete alátámasztásául előadott, harmadiktól hatodikig terjedő kifogásait megalapozottnak kell tekinteni.
54 Következésképpen egyrészt meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte a 91/439/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, 3. cikke, 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja, 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése alapján fennálló kötelezettségét azáltal, hogy elfogadta és hatályban tartotta a FeV 6. cikke (3) bekezdésének 6. pontját és (4) bekezdését, 10. cikke (2) bekezdésének első mondatát, 29. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 47. cikkének (2) bekezdését, másrészt a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel nagyrészt pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte az 1996. július 23‑i 96/47/EK tanácsi irányelvvel módosított, a vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29‑i 91/439/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, 3. cikke, 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja, 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése alapján fennálló kötelezettségét azáltal, hogy elfogadta és hatályban tartotta a közúti közlekedésben való részvétel engedélyezéséről szóló, 1998. augusztus 18‑i rendelet (Verordnung über die Zulassung von Personen zum Strassenverkehr) 6. cikke (3) bekezdésének 6. pontját és (4) bekezdését, 10. cikke (2) bekezdésének első mondatát, 29. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 47. cikkének (2) bekezdését.
2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Bíróság Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.