C‑347/03. sz. ügy
Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia és Agenzia regionale per lo sviluppo rurale (ERSA)
kontra
Ministero delle Politiche Agricole e Forestali
(a Tribunale amministrativo regionale del Lazio [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Külkapcsolatok – EK–Magyarország-megállapodás a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről – Magyarországról származó egyes borokra vonatkozó megnevezésnek a Közösségen belüli védelme – A »Tokaj« földrajzi megjelölés – Levélváltás – A »Tocai« szó használata a »Tocai friulano« vagy »Tocai italico« kifejezésekben egyes olasz borok, különösen a meghatározott területen termesztett (»m.t.«) minőségi borok leírására és bemutatására a 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak folyamán – E lehetőség kizárása az átmeneti időszak letelte után – Érvényesség – Jogalap – EK 133. cikk – A szerződésekre vonatkozó nemzetközi jogi elvek – A TRIPs egyezmény 22–24. cikke – Az alapvető jogok védelme – A tulajdonhoz való jog”
F. G. Jacobs főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. december 16. .
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. május 12.
Az ítélet összefoglalása
1. Nemzetközi megállapodások — Közösségi megállapodások — Megkötés — EK–Magyarország-megállapodás a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről — Jogalap — EK 133. cikk
(EK 133. cikk; EK–Magyarország társulási megállapodás; EK–Magyarország bormegállapodás)
2. Nemzetközi megállapodások — Közösségi megállapodások — EK–Magyarország-megállapodás a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről — A homonim megnevezések rendje — Alkalmazási feltételek — Az olasz borok „Tocai” és a magyar borok „Tokaj” megnevezése — A védett földrajzi megjelölésnek nem minősülő „Tocai” megnevezés — Az említett megnevezés használatát megtiltó levélváltás — Az említett szabályozó rendelkezések megsértése — Hiány
(EK–Magyarország bormegállapodás, 4. cikk, 5. §)
3. Nemzetközi megállapodások — A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPs) — Harmadik ország földrajzi megjelölése és egyes közösségi borok leírására és bemutatására szolgáló szőlőfajta nevét átvevő megnevezés között fennálló homonímia — Az említett megnevezésnek azon termelők általi további használatára vonatkozó, a megállapodás által elismert jog, akik azt korábban hagyományosan és jóhiszeműen használták — Hiány
(TRIPs megállapodás, 22–24. cikk)
4. Közösségi jog — Elvek — Alapvető jogok — A tulajdonhoz való jog — Korlátozások — A „Tocai” megnevezés olasz borokra való használatának tilalma — Hiány — Közérdekű célt követő tilalom
(Az emberi jogokról szóló európai egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyve, 1. cikk, (1) bekezdés; EK–Magyarország bormegállapodás)
1. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás nem képezi a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló 93/724 határozat jogalapját.
Ez utóbbi megállapodás kizárólag a Közösség részéről történő megkötésének jogalapja a 93/724 határozat preambulumában hivatkozott EK 133. cikk, mely hatáskört ruház a Közösségre a közös kereskedelempolitika területén. Ugyanis ez a megállapodás része a 822/87 rendelet 63. cikkében meghatározott, a borpiac közös szervezéséről szóló megállapodásoknak, és legfőbb célja a szerződő felek közötti kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása azáltal, hogy e borok számára is a közösségi eredetű meghatározott területen termesztett minőségi borokéval azonos védelmet biztosítva kölcsönös alapon elősegíti egyrészt a Magyarországról származó borok forgalmazását, másrészt a közösségi eredetű boroknak ebben az országban történő forgalmazását.
(vö. 70., 79–80., 83. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)
2. Az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás (EK–Magyarország bormegállapodás) 4. cikke (5) bekezdésében foglalt homonim földrajzi megjelölések rendje az ugyanezen megállapodás értelmében védett földrajzi megjelölésekre vonatkozik.
Márpedig, mivel a „Tocai friulano” és „Tocai italico” kifejezések, ellentétben a magyar borok „Tokaj” és „Tokaji” megnevezésével, nem szerepelnek az EK–Magyarország bormegállapodás mellékletének A részében, és olyan szőlőfajták nevei, amelyeket Olaszországban ezen tagállam területén egyes meghatározott területen termesztett minőségi borok előállítására alkalmasnak ismertek el, az említett megállapodás értelmében nem lehet őket földrajzi megjelöléseknek minősíteni.
Ebből következik, hogy a levélváltásból eredő, az EK–Magyarország bormegállapodásban meghatározott átmeneti időszak lejártát követően életbe lépő, a „Tocai” megnevezés használatára vonatkozó tilalom nem áll ellentétben a homonim megjelölések ugyanezen megállapodás 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendjével.
Szintén ebből következik, hogy az EK–Magyarország bormegállapodás 4. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban tett Közös Nyilatkozat, mely első bevezető hivatkozásában ugyanazon megállapodás 4. cikke (5) bekezdésének a) pontja vonatkozásában kimondja, hogy a szerződő felek megállapították, hogy a tárgyalások idején nem volt tudomásuk olyan különleges esetről, amelyre az érintett rendelkezések alkalmazhatók lennének, nem képezi a valóság nyilvánvalóan téves bemutatását.
(vö. 87–88., 90., 92., 98., 102. pont és a rendelkező rész 3–4. pontja)
3. A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény C) Mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPs) 22–24. cikkéit úgy kell értelmezni, hogy amikor harmadik ország földrajzi megjelölése és az abból előállított egyes borok leírására és bemutatására használt szőlőfajta nevét átvevő megnevezés között áll fenn homonímia, ezen rendelkezések nem tiltják az ilyen jellegű megnevezés folyamatos és hasonló használatát, de azt sem írják elő, hogy a megnevezések mindegyike továbbra is használható legyen a jövőben, azon kettős körülmény ellenére, hogy korábban az érintett termelők azt vagy jóhiszeműen, vagy 1994. április 15-e előtt tíz évig használták, és hogy egyértelműen, a fogyasztók megtévesztése nélkül jelzi a védett bor országát vagy régióját.
(vö. 110., 115. pont és a rendelkező rész 5. pontja)
4. Nem ellentétes a tulajdonhoz való joggal az olasz autonóm tartomány termelőit érintő, a „Tocai” szó használatára a „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” kifejezésekben egyes olasz meghatározott területen termesztett minőségi borok megnevezésére és bemutatására 13 évig tartó átmeneti időszak leteltével életbe lépő, az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás mellékletét képező és a „Tocai” szó használatára vonatkozó levélváltásból eredő, ám ez utóbbi megállapodásban nem szereplő tilalom.
E tilalom ugyanis nem jelent tulajdontól való megfosztást az Emberi jogokról szóló európai egyezmény 1. Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének első bekezdése értelmében, mivel nem zárja ki az érintett olasz borok forgalmazásának valamennyi módját. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy az említett korlátozás a tulajdonhoz való alapvető jog korlátozásával jár, ez utóbbi igazolható annyiban, hogy azáltal, hogy megtiltja e megnevezés használatát, mely a magyar borok „Tokaj” földrajzi megjelölésének homonímiája, közérdekű célt valósít meg: a földrajzi megjelöléssel leírt vagy bemutatott borok kölcsönös alapon nyugvó forgalmazásának elősegítésével ösztönzi a szerződő felek kereskedelmi kapcsolatait.
(vö. 122., 127., 134. pont és a rendelkező rész 6. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. május 12.(*)
„Külkapcsolatok – A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás – Egyes Magyarországból származó borokra vonatkozó megnevezések védelme – A »Tokaj« földrajzi megjelölés – Levélváltás – A »Tocai« szó használata a »Tocai friulano« vagy »Tocai italico« kifejezésekben egyes olasz borok, különösen a meghatározott területen termesztett (m.t.) minőségi borok leírására és bemutatására egy, 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak folyamán – E lehetőség kizárása az átmeneti időszak letelte után – Érvényesség – Jogalap – Az EK‑Szerződés 133. cikke – A szerződésekkel kapcsolatos nemzetközi jogi elvek – A TRIPs egyezmény 22–24. cikke – Az alapjogok védelme – A tulajdonhoz való jog”
A C‑347/03. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (Olaszország) a Bírósághoz 2003. augusztus 7‑én érkezett, 2003. június 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia és Agenzia regionale per lo sviluppo rurale (ERSA)
és
a Ministero delle Politiche Agricole e Forestali
között,
a Regione Veneto
részvételével
folyamatban levő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans (előadó) tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, R. Schintgen, G. Arestis és J. Klučka bírák,
főtanácsnok: F. G. Jacobs,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. október 14‑i tárgyalást követően,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia és az Agenzia regionale per lo sviluppo rurale (ERSA) képviseletében E. Bevilacqua és F. Capelli avoccati,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Fiorilli avvocato dello Stato,
– a magyar kormány képviseletében Fazekas J. és Ficsor M., meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében F. Ruggeri Laderchi és F. Florindo Gijón, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében E. Righini és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2004. december 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatali kérelem tárgya az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás (HL L 337., 93. o., a továbbiakban: Bormegállapodás) megkötéséről szóló, 1993. november 23‑i 93/724/EK tanácsi határozat, valamint az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 118., 1. o.) érvényessége és értelmezése.
2 Ezt a kérelmet a regione autonoma Friuli-Venezia Giulia (Friuli-Venezia Giulia autonóm tartomány, a továbbiakban: a Regione) és az Agenzia regionale per lo sviluppo rurale (tartományi vidékfejlesztési hivatal, a továbbiakban: ERSA, a továbbiakban együtt: a Regione és az ERSA), valamint a Ministero delle Politiche Agricole e Forestali (olasz agrárpolitikai és erdőügyi minisztérium) között folyamatban lévő eljárás keretén belül terjesztették elő.
3 E jogvita tárgya a 753/2002/EK rendelet II. sz. Mellékletében felsorolt, földrajzi megjelölést tartalmazó, olasz m.t. minőségi borok és tájborok címkéjén feltüntethető szőlőfajta-nevek és szinonimáik e rendelet 19. cikke (1) bekezdésének (c) pontjától eltérő használatának nemzeti feltételeiről szóló 2002. szeptember 26‑i miniszteri rendelet megsemmisítése iránti kérelem (GURI 247., 2002. 10. 21., 3. o., a továbbiakban: a 2002. szeptember 26‑i rendelet), amely kizárja a „Tocai” szó használatát a „Tocai friulano”, vagy szinonimája, a „Tocai italico” kifejezésekben egyes olasz borok, különösen meghatározott területen termesztett minőségi borok (a továbbiakban: m.t. minőségi borok) megjelölésére és bemutatására, egy 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak leteltével.
Jogszabályi háttér
Nemzetközi jog
A szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény
4 A szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑i Bécsi Egyezmény 48. cikke kiköti:
„Valamely állam a szerződéssel kapcsolatos tévedésre, mint olyan okra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését, akkor hivatkozhat, ha a tévedés olyan tényre vagy helyzetre vonatkozik, amelyet az adott állam a szerződés megkötésekor létezőnek feltételezett, s amely lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a szerződést magára nézve kötelező hatályúnak ismerje el”.
5 Ugyanezen egyezmény 59. cikke értelmében:
„1. A szerződést megszűntnek kell tekinteni, ha az abban részes valamennyi fél később azonos tárgyú szerződést köt, és:
a) a későbbi szerződésből kitűnik vagy másképpen megállapítható, hogy a részes felek szándéka arra irányult, hogy a tárgyat ez a szerződés szabályozza; vagy
b) a későbbi szerződés rendelkezései a korábbi szerződés rendelkezéseivel annyira összeegyeztethetetlenek, hogy a két szerződést nem lehet egyszerre alkalmazni.
(…)”.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye
6 Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke így rendelkezik:
„Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.
Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák”.
A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezményből eredő jog
7 A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény (a továbbiakban: WTO‑egyezmény) C) Mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (HL L 1994., 336. o., a továbbiakban: TRIPs egyezmény) az Európai Közösség nevében, a hatáskörébe tartozó tárgykörök tekintetében, az 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.) került jóváhagyásra.
8 A TRIPs egyezmény „A kötelezettségek jellege és hatóköre” alcímű 1. cikke (2) bekezdésében így rendelkezik:
„A jelen Megállapodás alkalmazásában »szellemi tulajdon« alatt a II. rész 1–7. fejezetének tárgyát képező valamennyi szellemi tulajdoni kategória értendő”.
9 A TRIPs egyezmény 22‑24. cikke az egyezmény II. része („A szellemi tulajdonjogok megadásának, terjedelmének és felhasználásának alapkövetelményei”) 3. fejezetében („Földrajzi megjelölések”) található.
10 Ezen egyezmény „A földrajzi megjelölések oltalma” alcímű 22. cikke értelmében:
„1. A jelen Megállapodás alkalmazásában földrajzi megjelölés valamely Tag területéről, vidékéről vagy helységéből származó olyan termékre vonatkozó megjelölés, amelynek meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőit lényegében a földrajzi eredet határozza meg.
(…)”.
11 A TRIPs egyezmény „A földrajzi megjelölések kiegészítő oltalma borok és szeszes italok vonatkozásában” alcímű 23. cikke kimondja:
„1. Mindegyik tag köteles az érdekelt felek számára biztosítani a jogi eszközöket, hogy megakadályozzák borokat megjelölő földrajzi megjelölés alkalmazását nem a szóban forgó földrajzi megjelöléssel jelölt helyről származó borokra, illetve szeszes italokat megjelölõ földrajzi megjelölés alkalmazását nem a szóban forgó földrajzi megjelöléssel jelölt helyrõl származó szeszes italokra (…).
(…).
3. Borokra vonatkozó homonim földrajzi megjelölések esetében valamennyi megjelölés oltalomban részesül (…). Mindegyik Tag maga határozza meg azokat a gyakorlati feltételeket, amelyek szerint a szóban forgó homonim megjelöléseket egymástól meg kell különböztetni, figyelembe véve, hogy az érintett termelőknek méltányos elbánásban kell részesülniük, és hogy a fogyasztók nem téveszthetők meg.
(…)”.
12 Ugyanezen egyezmény „Nemzetközi tárgyalások; Kivételek” alcímű 24. cikkében ez áll:
„1. A Tagok megállapodnak, hogy tárgyalásokat kezdenek, amelyek célja a 23. Cikkben említett egyes földrajzi megjelölések oltalmának erősítése. (…)
(…)
3. A jelen fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során a Tagok semmiképpen sem korlátozzák a földrajzi megjelöléseknek a WTO‑egyezmény hatálybalépését közvetlenül megelőzően az adott Tagban meglévő oltalmát”.
4. A jelen fejezet rendelkezései nem követelik meg a Tagoktól, hogy megakadályozzák azokat az állampolgáraikat és lakosaikat egy másik Tag borokra vagy szeszes italokra vonatkozó valamely földrajzi megjelölésének folyamatos és párhuzamos használatában árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, akik a szóban forgó földrajzi megjelölést folyamatosan használták ugyanarra vagy kapcsolódó árukra és szolgáltatásokra az adott Tag területén (a) legalább tíz évig 1994. április 15‑ét megelőzően, vagy (b) jóhiszeműen az adott időpont előtt.
(…)
6. (…) A jelen fejezetben semmi sem követeli meg, hogy valamely Tagnak alkalmaznia kelljen rendelkezéseit egy másik Tag földrajzi megjelölésével kapcsolatban olyan borászati termékekre, amelyek esetében a szóban forgó megjelölés megegyezik a WTO‑egyezmény hatálybalépésének időpontjában az adott Tag területén létező szőlőfajta szokásos nevével.
(…)”.
Az EK és Magyarország közötti Társulási Megállapodás
13 A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást, amely a Közösségek részéről az 1993. december 13-i 93/742/Euratom, ESZAK, EK határozattal került jóváhagyásra (HL L 347., 1. o., a továbbiakban: a Társulási Megállapodás), 1991. december 16‑án Brüsszelben írták alá, és 123. cikke második bekezdésének megfelelően 1994. február 1‑jén lépett hatályba.
14 A Társulási Megállapodás hatálybalépéséig egy, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodás jött létre egyrészről az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Szén- és Acélközösség, másrészről a Magyar Köztársaság között (a továbbiakban: Ideiglenes Megállapodás), amely a Közösség nevében az 1992. február 25‑i 92/230/EGK határozattal (HL L 116., 1. o.,) került jóváhagyásra. Ezt a megállapodást 1991. december 16‑án írták alá Brüsszelben, és 1992. február 25‑én lépett hatályba.
A Bormegállapodás
15 A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló, 1993. november 29-én Brüsszelben aláírt megállapodás (a továbbiakban: Bormegállapodás) a Közösség nevében a 93/724/EK határozattal (HL L 337., 93. o.) került megkötésre és jóváhagyásra, és 1994. április 1‑jén lépett hatályba.
16 A 93/724 határozat első bevezető hivatkozása így szól:
„Tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 133. cikkére”.
17 E határozat első és harmadik preambulumbekezdés szövegezése az alábbi:
„Mivel az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között létrejött, bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás hozzásegít a tisztességtelen verseny megszüntetésére irányuló intézkedések hatékonyabbá tételéhez, magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosít, és előmozdítja a borkereskedelmet a Szerződő Felek között, mivel ennélfogva kívánatos az említett megállapodás elfogadása;
(…)
Mivel a megállapodás rendelkezései közvetlenül kapcsolódnak a közös kereskedelmi- és agrárpolitika, jelen esetben a közös szőlészeti-borászati szabályozás hatálya alá tartozó intézkedésekhez, az említett megállapodást közösségi szinten kell létrehozni”.
18 Ezen határozat 1. cikke értelmében:
„A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodást, a Jegyzőkönyvet, a Levélváltást és a mellékletet képező nyilatkozatokat a Közösség ezennel jóváhagyja”.
„Az első albekezdésben hivatkozott aktusok szövegét jelen határozat melléklete tartalmazza”.
19 A Bormegállapodás első bevezető hivatkozása így szól:
„Tekintettel az 1991. december 16‑án, Brüsszelben aláírt Európai Megállapodásra, amely társulást létesít a Magyar Köztársaság, valamint az Európai Közösségek és azok tagállamai között;”
20 A Bormegállapodás 1. cikke az alábbiakat mondja ki:
„A Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy viszonosság alapján védik és ellenőrzik a Magyarországról és a Közösségből származó borok megnevezését a Megállapodásban meghatározott feltételek szerint”.
21 A Bormegállapodás 2. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:
„E Megállapodás értelmében, ellenkező rendelkezés hiányában:
(…)
– a »földrajzi megjelölés« olyan megjelölés, beleértve az »eredetmegjelölést«, amelyet az adott Szerződő Fél törvényei és rendelkezései elismernek a Szerződő Fél területéről vagy e terület egyik körzetéből vagy helységéből származó bor leírására és bemutatására, ahol a bor adott minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője döntően a földrajzi eredetének tulajdonítható.
(…)”.
22 A Bormegállapodás 4. cikke értelmében:
„1. Az alábbi megjelölések védettek:
a) a Közösségből származó borok esetében:
(…)
– a Mellékletben hivatkozott földrajzi megjelölések és hagyományos kifejezések.
b) a Magyarországról származó borok esetében:
(…)
– a Mellékletben hivatkozott földrajzi megjelölések és hagyományos kifejezések, ahogy azok megjelennek a borokra vonatkozó magyar jogszabályokban (…);
(…)
3. A Közösségben a védett magyar megjelöléseket
– kizárólag a Magyarországról származó azon borokra tartják fenn, amelyekre azokat alkalmazzák,
és
– csak a magyar törvényekben és rendeletekben rögzített feltételek szerint szabad használni.
(…).
5. Homonim vagy azonos földrajzi megjelölések esetében:
a) ahol az e Megállapodás értelmében védett két megjelölés homonim vagy azonos, a védelmet mindkét megjelölésre ki kell terjeszteni, feltéve hogy
– a kérdéses földrajzi megjelölést hagyományosan és következetesen használják olyan bor leírására és bemutatására, amelyet azon a földrajzi területen állítanak elő, amelyre a megnevezés utal,
– a bort nem megtévesztő módon, mint a másik Szerződő Fél területéről származót mutatják be a fogyasztóknak;
(…)
Ilyen esetekben a Szerződő Felek meghatározzák azokat a gyakorlati feltételeket, amelyek között a kérdéses homonim vagy azonos megjelöléseket megkülönböztetik egymástól, figyelembe véve annak szükségességét, hogy az érintett termelőknek méltányos elbánást biztosítsanak, és a fogyasztókat ne vezessék félre”.
23 A „Tokaj” megnevezés a Bormegállapodás melléklete („A 4. cikkben hivatkozott védett bornevek jegyzéke”) B részének („A Magyar Köztársaságból származó borok”) I. fejezete („Földrajzi megjelölések”) 3.4. pontja („Tokaj-hegyaljai borvidék”) alatt szerepel. A Melléket A része („A Közösségből származó borok”) nem tesz említést a „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” kifejezésekről.
24 A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a borok megnevezésének kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló Megállapodás 4. cikkével kapcsolatban folytatott Levélváltás (HL 1993. L 337., 169. o., a továbbiakban: a Levélváltás), amely egyike a 93/724 határozat 1. cikkének első albekezdésében hivatkozott dokumentumoknak, ugyancsak 1994. április 1‑jén lépett hatályba.
25 A Bormegállapodás 4. cikkének (3) bekezdésére történő hivatkozást követően az említett levelek aláírói leszögezik, hogy:
„1) Az említett Megállapodás hatálybalépésétől számított tizenhárom éves átmeneti időszak folyamán a hivatkozott Megállapodás alkalmazása nem akadályozza, hogy a »Tocai« megnevezés használata megengedhető legyen egyes meghatározott területen előállított olasz minőségi borok jelölésére és bemutatására a következő feltételek mellett:
A különleges közösségi és adott esetben szigorúbb nemzeti rendelkezések sérelme nélkül, a bornak:
– a »Tocai friulano« szőlőfajtából kell származnia;
– teljes egészében az olasz Veneto vagy Friuli tartományokban szüretelt szőlőből kell készülnie;
– jelölés és bemutatás céljából kizárólag a Tocai friulano vagy ennek szinonimája, a Tocai italico fajtamegnevezést lehet viselnie, e neveket jelölő két kifejezést együtt, közbülső megjegyzések nélkül, azonos típusú és méretű betűkkel, a bor származási helyét jelölő földrajzi egység nevétől elkülönítve kell megjeleníteni. Ezenkívül, az e megnevezésekben használt betűk mérete nem haladhatja meg a szóban forgó földrajzi egység nevét feltüntető betűk méretét;
– Magyarország területén kívül kell forgalomba kerülnie.
(…).
4) A 3. bekezdésben előirányzott rendelkezések sérelme nélkül, a »Tocai« megnevezés használatának lehetősége, az 1. bekezdésben feltüntetett feltételekkel összhangban, az ugyanabban a bekezdésben előírányzott átmeneti időszak végén megszűnik.
(…)”.
26 A Megállapodás 4. cikkének 5. bekezdésével kapcsolatban tett, a 93/724 határozat 1. cikkének első albekezdésében ugyancsak hivatkozott Közös Nyilatkozat (HL 1993. L 337., 171. o., a továbbiakban: Közös Nyilatkozat) értelmében:
„A 4. Cikk 5. a) bekezdésével kapcsolatban a Szerződő Felek kijelentik, hogy a tárgyalások idején nem volt tudomásuk semmilyen különleges esetről, amelyre e Cikk rendelkezéseit alkalmazni kellene.
(…)”.
A borpiac közös szervezésére vonatkozó közösségi szabályozás
A Bormegállapodás megkötésének idején hatályos közösségi szabályozás
27 A borpiac közös szervezéséről szóló, 1987. március 16‑i 822/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 84., 1. o.) 63. cikke értelmében:
„1. A Közösségen belüli kereskedelem céljából, a közvetlen emberi fogyasztásra szánt és földrajzi eredetre való utalással ellátott import borokat, amennyiben kölcsönös megállapodás megkötése lehetséges, ellenőrizni és védeni lehet az m.t. minőségi borok vonatkozásában [a 823/87/EGK rendelet 15. cikkében] előírtak szerint.
2. Az 1. bekezdést az érintett harmadik országokkal az EK‑Szerződés 133. cikkében meghatározott eljárás szerint tárgyalt és megkötött megállapodások útján kell végrehajtani.
3. Jelen cikk alkalmazásának módjait a 83. cikkben szabályozott eljárás szerint kell megállapítani”.
28 Az 1989. június 19‑i 2043/89/EGK tanácsi rendelet által (HL 1989. L 202., 1. o.) módosított, meghatározott területen termesztett minőségi borra vonatkozó különleges rendelkezésekről szóló, 1987. március 16‑i 823/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 84., 59. o., a továbbiakban: a 823/87 rendelet) 1. cikkének (3) bekezdése értelmében:
„A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk elismert m.t. minőségi borok listáját, amelyben minden m.t. minőségi bor esetében feltüntetik azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek ezeknek az m.t. minőségi boroknak a termelésére és előállítására vonatkoznak.
A Bizottság gondoskodik az említett lista közzétételéről az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának »C« sorozatában”.
29 A 823/87 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
Valamennyi tagállam összeállítja a területén előállított m.t. minőségi borok előállítására alkalmas szőlőfajták listáját (…), amely szőlőfajtáknak a 822/87/EGK rendelet 13. cikkében foglalt ajánlott vagy engedélyezett fajtákhoz kell tartozniuk”.
30 A 823/87 rendelet 15. cikkének (4) bekezdése értelmében:
„(…)
Az m.t. minőségi borok meghatározott típusaira vonatkozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok engedélyezhetik (…), hogy egy meghatározott vidék neve mellett fel lehessen tüntetni az előállítási módra vagy a típusra vonatkozó adatokat, vagy a szőlőfajta nevét vagy annak szinonimáját.
(…)”.
31 A „Tocai friulano” kifejezés szerepel a szőlőfajták besorolása meghatározásáról szóló, 1981. december 16-i 3800/81/EGK bizottsági rendelet melléklete I. Címében, mégpedig első alcímének V. részében, mint egyes olasz tartományokban ajánlott vagy engedélyezett szőlőfajta.
32 A borok és szőlőmustok megnevezésének és kiszerelésének általános szabályait megállapító 1989. július 24‑i 2392/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1989., L 232., 13. o.) 14. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A 11. cikk 2) bekezdésének n) pontjában említett, m.t. minőségi bor megjelölésére vonatkozó szőlőfajta címkén történő feltüntetése abban az esetben lehetséges, ha:
a) ez a szőlőfajta szerepel a tagállamok által a 823/87/EGK rendelet 4. cikke (1) bekezdése alapján összeállított listán, amely a területükön az m.t. minőségi borok előállításához alkalmas szőlőfajták megjelölésére hivatott;
b) a szőlőfajta szerepel:
– az érintett közigazgatási egység számára ajánlott vagy engedélyezett szőlőfajták osztályozásában,
– adott esetben a szinonimák elfogadandó listáján. Ez a lista előírhatja, hogy egy adott szinonimát kizárólag azon a termővidéken előállított m.t. minőségi borok leírására lehessen használni, amelyeken ezeket hagyományosan és szokásosan használják;
(…)
e) e szőlőfajta megnevezése nem összetéveszthető meghatározott terület vagy földrajzi egység másik m.t. minőségi bor vagy importált bor leírására használatos megnevezésével”.
33 Ugyanezen rendelet 26. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A közvetlen emberi fogyasztásra szánt import borok címkéjén feltüntetett, földrajzi területre utaló és egy elfogadandó listán szereplő megnevezésnek a következőket kell tartalmaznia:
a) az illető harmadik államban található földrajzi egység nevét (…) a 29. cikkben foglalt feltételek mellett;
(…)”.
Ezen a listán kizárólag olyan import borok szerepelhetnek, amelyek vonatkozásában az m.t. minőségi borok vagy földrajzi megjelöléssel ellátott asztali borok előállítási feltételeivel való ekvivalencia elismert.
34 A borok és szőlőmustok megnevezésének és kiszerelésének részletes szabályait megállapító 3201/90 bizottsági rendelet (HL L 309., 1. o.) 11. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
A 2392/89/EGK rendelet 26. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott földrajzi területre utaló megnevezéssel ellátott import borok listáját jelen rendelet II. Melléklete tartalmazza”.
Az ezen listán szereplő megnevezéseket oly módon kell feltüntetni, hogy azok egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a kérdéses importált bor címkéjén szereplő egyéb adatoktól, különösen a 2392/89 rendelet 26. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt földrajzi megjelölésektől”.
35 A „Tokaj” vagy „Tokaji” megnevezésű magyar borok a 3201/90 rendelet II. sz. Melléklete („Földrajzi megjelöléssel ellátott importált (…) borok”) 11. címének 5. pontjában szerepelnek.
36 Az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A szőlőfajta-megnevezések azon szinonimáinak listáját, amelyek a 2392/89/EGK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének (b) pontja és 14. cikke (1) bekezdésének (b) pontja alapján asztali borok és m.t. minőségi borok megjelölésére használhatók, jelen rendelet III. sz. Melléklete tartalmazza”.
37 E III. sz. Melléklet (A szőlőfajta-megnevezések (…) asztali borok és m.t. minőségi borok megjelölésére használható szinonimáinak listája) 5. pontjában szerepel a „Tocai friulano” és szinonimája, a „Tocai italico”.
A borpiac közös szervezésének az alapügy idején hatályos szabályozása
38 A borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999 tanácsi rendelet (HL L 179., 1. o.) 2000. augusztus 1‑jétől volt alkalmazható.
39 E rendelet 19. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
A tagállamok a bortermelésre szolgáló szőlőfajtákat osztályba sorolják (…)”.
40 Az egyes borászati termékek megjelölésére, megnevezésére és kiszerelésére, valamint egyes árujelzők, kifejezések és védelmére vonatkozó szabályok az említett rendelet 47–53. cikkében és VII., valamint VIII. sz. Mellékletében szerepelnek.
41 Az 1493/1999 rendelet 50. cikkében ez áll:
„A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseiről szóló egyezmény 23. és 24. cikkében megállapított feltételeknek megfelelően, az érintettek megakadályozhassák a Közösségen belül az 1. cikk (2) bekezdése b) pontjában említett termékeken feltüntetett földrajzi árujelzők használatát olyan termékek esetében, amelyek nem a szóban forgó földrajzi árujelző által jelzett helyről származnak (…).
2. E cikk alkalmazásában »földrajzi árujelzők« azok a megjelölések, amelyek a terméket, mint a Kereskedelmi Világszervezet tagjaként nyilvántartott harmadik ország területéről, annak egy régiójából vagy helységéből származót azonosítanak abban az esetben, ha a termék minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője alapvetően e földrajzi származási helynek tulajdonítható.
(…)”.
42 Ugyanezen rendelet 52. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Amennyiben egy tagállam egy meghatározott vidék nevét használja egy m.t. minőségi bor vagy adott esetben egy m.t. minőségi borrá feldolgozandó bor jelölésére, akkor ezt a nevet nem lehet a borágazat olyan termékeinek jelölésére használni, amelyek nem az adott vidékről származnak, és/vagy amelyek nem a vonatkozó közösségi vagy nemzeti előírásoknak megfelelően kapták ezt a megnevezést (…).
Az m.t. minőségi borok meghatározott típusaira vonatkozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok engedélyezhetik – általuk meghatározandó termelési feltételek esetén –, hogy egy meghatározott vidék neve mellett fel lehessen tüntetni az előállítási módra vagy a típusra vonatkozó adatokat, vagy a szőlőfajta nevét vagy annak szinonimáját.
(…)”.
43 Az 1493/1999 rendelet VII. sz. Melléklete A részének 1. és 2. pontjából következően az m.t. minőségi borok, valamint a harmadik országból eredő borok cimkézése során fel kell tüntetni bizonyos kifejezéseket, így a kereskedelmi jelölést, amely m.t. minőségi borok esetében a származási ország nevével, valamint ha ezeket földrajzi árujelzővel jelölik meg, a szóban forgó földrajzi terület nevével kötelezően kiegészített „bor” szóból áll.
44 Ugyanezen melléklet B részének 1. és 4. pontja így szól:
A Közösségben előállított termékek címkézését – még meghatározandó feltételek mellett – ki lehet egészíteni a következő adatokkal:
(…)
b) földrajzi árujelzővel ellátott asztali borok és m.t. minőségi borok esetében:
(…)
– egy vagy több szőlőfajta neve (…).
4. A termelő tagállamok a területükön termelt borok esetében kötelezővé tehetnek az 1. és 2. pontban foglalt bizonyos adatokat, megtilthatják azokat, vagy korlátozhatják használatukat”.
45 Az 1493/1999 rendelet 54. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:
„A tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk elismert m.t. minőségi borok listáját, amelyen minden m.t. minőségi bor esetében feltüntetik azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek ezeknek az m.t. minőségi boroknak a termelésére és előállítására vonatkoznak”.
46 A 1493/1999 rendeletet a 753/2002 rendelet hajtotta végre.
47 A 753/2002 rendelet „A szőlőfajták feltüntetése” alcímű 19. cikke így rendelkezik:
„1. A földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor vagy m.t. minőségi bor készítéséhez használt szőlőfajták neve vagy azok szinonimái feltüntethetők a szóban forgó bor címkéjén, feltéve hogy
(…)
c) a fajta neve, illetve szinonimáinak valamelyike nem tartalmaz m.t. minőségi bor vagy asztali bor vagy a Közösség és harmadik országok közötti megállapodásokban felsorolt importált bor leírására használt földrajzi jelzést, és ha más földrajzi kifejezés kapcsolódik hozzá, a címkén e földrajzi kifejezés nélkül jelenik meg;
(…)
2. Az (1) bekezdés c) pontjától eltérve
a) földrajzi jelzést tartalmazó szőlőfajta-név vagy annak valamelyik szinonimája az ezzel a földrajzi jelzéssel megjelölt bor címkéjén feltüntethető;
b) a II. mellékletben szereplő fajtanevek és szinonimáik az e rendelet hatálybalépésének napján érvényben levő nemzeti és a közösségi szabályok szerint használhatók.
3. A tagállamok 2002. október 1‑jéig értesítik a Bizottságot a (2) bekezdés b) pontjában említett intézkedésekről. A Bizottság minden megfelelő eszközzel gondoskodik ezen intézkedések közzétételéről.
48 Ezen rendelet „A borok címkéin a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően feltüntethető földrajzi jelzést tartalmazó szőlőfajta-nevek és szinonimáik” alcímű II. sz. Mellékletében Olaszországnál szerepel a „Tocai Friulano, Tocai Italico” kifejezés. Az ezen kifejezésre vonatkozó lábjegyzet értelmében „a »Tocai friulano« nevet és a »Tocai italico« szinonimát a 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszakban lehet használni”.
49 E vonatkozásban e mellékletet nem érintették az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. augusztus 9‑i 1429/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 263., 11. o.) által véghezvitt módosítások.
Az olasz szabályozás
50 A 2002. szeptember 26‑i rendelet 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A 753/2002/EK rendelet II. sz. Mellékletében felsorolt, földrajzi megjelölést tartalmazó, olasz m.t. minőségi borok és tájborok címkéjén feltüntethető szőlőfajta-nevek és szinonimáik e rendelet 19. cikke (1) bekezdésének (c) pontjától eltérő használatának nemzeti feltételeit a jelen rendelet integráns részét képező I. Melléklet tartalmazza, amelyben a 753/2002 rendelet II. sz. Mellékletében található, Olaszországra vonatkozó, földrajzi megjelölést tartalmazó szőlőfajta-nevek és szinonimáik szerepelnek”.
51 A 2002. szeptember 26‑i rendelet I. sz. Mellékletének „szőlőfajta-nevek vagy szinonimáik” rovatában szerepel a „Tocai friulano vagy Tocai Italico” kifejezés, amelyre vonatkozóan „az eltérés terjedelme (közigazgatási terület és/vagy meghatározott m.t. minőségi borok és/vagy tájborok) rovatban a következő megjegyzés található:
„Egyes Friuli-Venezia Giuliában és Venetóban termesztett m.t. minőségi borok vonatkozásában egy 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak végéig, az Európai Unió és Magyarország közötti megállapodás értelmében”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
52 Határozatában a kérdést előterjesztő bíróság bemutatja, hogy a Regione és az ERSA bírálják az abból eredő igazságtalanságot, hogy a 106 olyan bormegnevezés közül, amelyekre a 753/2002 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének c) pontjától való eltérés alkalmazható, kizárólag a Tocai friulano vagy Tocai italico, valamint a Tokay Pinot francia megnevezésre vonatkozó eltérések korlátozottak időben.
53 Ugyanezen bíróság hivatkozik továbbá a Regione és az ERSA érvelésére, amellyel a Tocai friulano megnevezés történelmi eredetéhez fűződő jelentőségét kívánják bemutatni.
54 Ősi szőlőfajtáról van szó, amelyet régtől fogva termesztenek Collio goriziano (Friuli-Venezia Giulia tartomány) térségében. Száraz fehérbor előállítására szolgál, amely nem alkalmas a tárolásra.
55 A kérdést előterjesztő bíróság bemutatja, hogy ezen okfejtések fényében a Regione és az ERSA a következő jogalapokra hivatkozik:
– az indokolás hiányában, valamint azon ellentmondásban megnyilvánuló hatáskörtúllépés, hogy az olasz hatóságok a Bizottságtól időben korlátlan eltérést kértek, de ezt követően jóváhagyták az időbeli korlátozást tartalmazó 2002. szeptember 26‑i rendeletet;
– nyilvánvaló jogtalanságban, valamint a közösségi polgárok egyenlő méltósághoz való joga elvének megsértésében megnyilvánuló hatáskörtúllépés azon ténynél fogva, hogy az olasz termelőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés mindenképpen indokolatlannak bizonyul;
– a jogszerűtlen korlátozás előfeltételét képező Bormegállapodás jogszerűtlenségéből közvetve eredő jogszerűtlenség, miután a nevezett, 724/93 határozattal jóváhagyott megállapodás ugyancsak jogszerűtlen volt, amennyiben:
– a két homonim megnevezéssel ellátott termék teljességgel különböző, hiszen a magyarországi bor édes;
– a két hegyközség ugyanazt az elnevezést használja emberemlékezet óta;
– ezen homonímia feloldása a terület vagy a szőlőfajta nevének hozzátételével jogszerű úgy a Bormegállapodás, mint az 1891-es Madridi Egyezmény alapján;
– tekintettel arra, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozni fog az Európai Közösséghez, ahhoz, hogy a Bormegállapodás továbbra is érvényes maradhasson, annak meg kell felelnie a WTO egyezményben szereplő elveknek, különösen a TRIPs egyezmény megtévesztő földrajzi megjelöléseket szabályozó 22–24. cikkének;
– a Bormegállapodás ellentétes a nemzetközi jogi elvekkel, amennyiben ezen elnevezés használatának időbeni korlátozása egy levélváltásból (egészen pontosan a Levélváltásból), és nem az említett megállapodás szövegtestéből ered, sérti a nemzetközi szokásjogi elveket, és a kérdéses homonim megnevezés tekintetében a valóság téves bemutatásán alapul;
– Az EJEE Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének, valamint a Nizzában 2000. december 7‑én kihirdetett Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2000. C 364., 1. o., a továbbiakban: Alapjogi Charta) 17. cikkének megsértése, hiszen ezek rendelkezéseiből következik, hogy a szellemi tulajdon védelmet élvez, senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve ha ez közérdekből történik, az arányosság és a méltányos kártalanítás elvét figyelembe kell venni, és a tulajdonjog korlátozásáról kizárólag törvény rendelkezhet.
56 A kérdést előterjesztő bíróság bemutatja továbbá, hogy a 2002. szeptember 26‑i rendelettel a nemzeti hatóságok a 753/2002 rendeletben és II. sz. Mellékletében foglalt, a „Tocai friulano” elnevezés használatát időben korlátozó rendelkezés átültetésére szorítkoztak, és csupán pontosították, hogy ez a korlátozás egy, a Közösségek és a Magyar Köztársaság közötti megállapodásból származik.
57 Ennélfogva a fenti bíróság álláspontja szerint nyilvánvalónak tűnik, hogy az alapkeresetben hivatkozott, a Tocai friulano vagy Tocai Italico elvezések használatának 2007. március 31‑ét követően életbe lépő tilalmához kapcsolódó kár közvetlenül két közösségi jogforrásból: a 93/724 határozatból és a 753/2002 rendeletből ered.
58 Ilyen körülmények között, mivel a Tribunale amministrativo regionale del Lazio úgy vélte, hogy néhány közösségi jogi kérdésre adandó válasz elengedhetetlen az alapügy megoldása szempontjából, úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létrehozásáról szóló 1991. december 16‑án aláírt Európai Megállapodás (HL L 347., 1993. december 31.) megfelelő és elégséges jogalapot képez‑e arra vonatkozólag, hogy felhatalmazást nyerjen az Európai Közösség arra, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló 1993. november 29‑i megállapodást (HL L 1993., 337. o.) megkösse, különös tekintettel az Európai Megállapodás 65. cikkének (1) bekezdésére, a 13. Közös Nyilatkozatra és a XIII. sz. Mellékletre (3., 4. és 5. pont) a tagállamoknak az élelmiszer‑ipari és borászati termékeket megjelölő földrajzi megjelölések területén meglévő szuverenitása és hatásköre fenntartására vonatkozólag, korlátozva ezáltal ezen a területen a hatáskör gyakorlásának Európai Közösségre történő átruházását?
2) Az Európai Közösségek Bíróságának az Európai Közösségek kizárólagos hatásköréről szóló 1/94. sz. véleményének fényében a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló 1993. november 29‑i megállapodást (HL L 1993., 337. o.), amely a szellemi és kereskedelmi tulajdon körébe eső földrajzi megjelölések védelméről rendelkezik, érvénytelennek és hatálytalannak kell‑e nyilvánítani a közösségi jogrendben, mert magát a megállapodást az Európai Közösség egyes tagállamai nem ratifikálták?
3) Amennyiben a Bormegállapodást (HL L 1993., 337. o.) teljes egészében jogszerűnek és alkalmazhatónak kell tekinteni, az Olaszországot 2007 után érintő, a »Tocai« megnevezés használatára vonatkozó tiltást, amely a Bormegállapodás mellékletét képező, a megállapodás részes felei közötti Levélváltásból ered, érvénytelennek és hatálytalannak kell‑e tekinteni, mivel nincs összhangban a Bormegállapodás homonim földrajzi megjelöléseket szabályozó rendelkezéseivel (lásd a Bormegállapodás 4. cikkének (5) bekezdését)?
4) A Bormegállapodás mellékletét képező Második Közös Nyilatkozatot (HL L 1993., 337. o.), amely szerint a szerződő feleknek a megállapodásra vonatkozó tárgyalások idején nem volt tudomásuk a közösségi és magyar borokkal kapcsolatos homonim elnevezések létezéséről, úgy kell‑e tekinteni, mint a valóság nyilvánvalóan téves bemutatását (mivel a »Tocai« borokra utaló olasz és magyar megnevezések évszázadokon keresztül léteztek egymás mellett, 1948-ban hivatalosan is elismerést nyertek egy Olaszország és Magyarország közötti megállapodásban, és nemrég a közösségi jog hatálya alá vonták őket), és mint ilyen, semmissé teszi‑e a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 48. cikke alapján a Bormegállapodás azon részét, amely megtiltja a »Tocai« megnevezés használatát Olaszországban?
5) A szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 59. cikkének fényében a Kereskedelmi Világszervezet keretében 1994-ben megkötött, szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPs egyezményt (HL L 1994., 336. o.), amely 1996. január 1‑jén, tehát az 1993-as Bormegállapodás megkötése után lépett hatályba, úgy kell‑e értelmezni, mint amelynek homonim bormegnevezéseket szabályozó rendelkezései alkalmazandók a Bormegállapodás rendelkezései helyett, amennyiben a kettő nincs összhangban egymással, hiszen mindkét megállapodás felei azonosak?
6) Két különbőző, TRIPs tagsággal rendelkező országban gyártott két különböző bort megjelölő két homonim megnevezés esetén (továbbá ha a homonim megnevezés mindkét TRIPS tagországban használt földrajzi megjelölésre utal, vagy ha egy tagországban földrajzi megjelölésre, míg a másikban hagyományosan termesztett szőlőfajtára) a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló megállapodás C Mellékletének harmadik részét képező, 1996. január 1‑jén hatályba lépő TRIPs egyezmény (HL L 1994., 336. o.) 22–24. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy mindkét megnevezés továbbra is használható, feltéve hogy a múltban azokat a termelők jóhiszeműen, vagy legalább 10 évig használták 1994. április 15‑ét megelőzően (24. cikk (4) bekezdés), és mindkét megnevezés egyértelműen jelöli a bor származási országát, vidékét vagy területét oly módon, hogy az a fogyasztókat nem téveszti meg?
7) Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (az 1950-es Római Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkében megállapított és a Nizzában 2000 decemberében kihirdetett Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikke által átvett tulajdonhoz való jog vonatkozik‑e a borok származási helyének megjelölésében és e megjelölések használatában fennálló szellemi tulajdonra, következésképpen az e jogszabályokban megfogalmazott elv kizárja‑e a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodáshoz (HL L 1993., 337. o.) kapcsolódó Levélváltásban, tehát nem a megállapodás szövegtestében található megegyezés alkalmazását, amely alapján Friuli-Venezia Giulia tartomány bortermelői nem használhatják a »Tocai friulano« megnevezést, különösen annak fényében, hogy e bortermelők nem kapnak semmiféle kártalanítást, továbbá nincs olyan közérdek, amely indokolná tulajdontól való megfosztásukat, valamint az arányosság elvének nyilvánvaló megsértését?
8) Amennyiben a Bíróság kimondja, hogy az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló 1993. november 29‑i megállapodásban (HL L 1994., 337. o.) és/vagy az ennek mellékletét képező levélváltásban található közösségi jogszabályok az előző kérdésekben kifejtett mértékben jogellenesek, a 753/2002/EK rendelet rendelkezéseit, amelyek alapján a »Tocai friulano« megnevezés használata megtiltásra kerül 2007. március 31‑e után (19. cikk (2) bekezdés), érvénytelennek és hatálytalannak kell‑e tekinteni?”
59 2005. március 11‑i kérelmével, amely 2005. március 15‑én érkezett a Bíróság Hivatalához, a Regione és az ERSA azt kérték a Bíróságtól, hogy engedélyezze a jelen ügyben érintett valamennyi fél számára a kérelembe foglalt, egyes új tényekkel kapcsolatos észrevételek előterjesztését még a Bíróság ítéletének meghozatalát megelőzően. Ezen új tények azzal kapcsolatosak, hogy a Közösség a közeljövőben újabb megállapodásokat fog kötni Ausztráliával ás az Egyesült Államokkal, amelyek, a TRIPs egyezmény 24. cikke (6) bekezdésének megfelelően, lehetővé teszik ezen országok termelői számára nemzeti piacaikon, valamint harmadik országok piacain a „Tokaj” megnevezés folyamatos használatát.
60 Ezen a ponton emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság hivatalból vagy a főtanácsnok javaslatára, illetve akár a felek kérelmére is elrendelheti eljárási szabályzata 61. cikkének megfelelően a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, amennyiben úgy ítéli meg, hogy nincs elegendő információ a birtokában, vagy az ügyben egy olyan érv alapján kell döntést hozni, amely a felek között nem került megvitatásra (lásd különösen a C‑299/99. sz. Philips‑ügyben 2002. június 18‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑5475. o.] 20. pontját).
61 A Bíróság úgy ítéli meg, hogy jelen ügyben a 2004. december 16‑án lezárt szóbeli szakasz újbóli megnyitását nem kell elrendelni, mivel a Bíróság birtokában van valamennyi olyan elemnek, amelyek az alapügyben előterjesztett kérdések megválaszolásához szükségesek.
62 Következésképpen a Regione és az ERSA kérelmét el kell utasítani.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
63 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Társulási Megállapodás megfelelő jogalapot képezhetett‑e a 93/724 határozat elfogadására, amellyel a Közösség megkötötte a Bormegállapodást.
64 E kérdés azon az előfeltevésen nyugszik, mely szerint a Társulási Megállapodás az a jogalap, amely a Közösségre ruházza a Bormegállapodás megkötésére vonatkozó hatáskört. Úgy tűnik, ez az előfeltevés a Bormegállapodás első, a Társulási Megállapodásra utaló bevezető hivatkozásából ered.
65 Márpedig, ahogyan erre a Tanács és a Bizottság helyesen rámutatott, ez az előfeltevés nem elfogadható.
66 Ugyanis a Társulási Megállapodásra történő hivatkozás célja az, hogy politikai kontextusba helyezze a Bormegállapodást. Nem úgy kell értelmezni, mintha azon közösségi rendelkezésekre utalna, amelyek alapján az említett megállapodást a Közösség megkötötte.
67 Ezzel szemben azt a jogalapot, amely a Bormegállapodás megkötésére vonatkozó hatáskört a Közösségre ruházza, a 93/724 határozat első bevezető hivatkozása említi, amellyel e megállapodás a Közösség nevében megkötésre és jóváhagyásra került.
68 E bevezető hivatkozásból egyértelműen kiderül, hogy e jogalapot a Szerződés 133. cikke képezi, amely hatáskört ruház a Közösségre a közös kereskedelempolitika tárgyában.
69 Az, hogy a Tanács által így megállapított jogalap megfelelő‑e, a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgya, ennélfogva annak keretén belül kell vizsgálni.
70 A fentiek fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Társulási Megállapodás nem képezi a 93/724 határozat jogalapját, amellyel a Bormegállapodás megkötésre került.
A második kérdésről
71 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Szerződés 133. cikke, amely kizárólagos hatáskört ruház a Közösségre a közös kereskedelempolitika tárgyában, megfelelő jogalapot képez‑e arra, hogy Magyarországgal a Közösség egyedül kösse meg a Bormegállapodást, tekintettel arra a tényre, hogy a megállapodás az ipari és kereskedelmi tulajdon területe alá tartozó földrajzi megjelölések oltalmának rendszerét tartalmazza.
72 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében egy közösségi aktus jogalapja megválasztásának objektív, bírói úton ellenőrizhető tényezőkön kell alapulnia, amelyek között szerepel nevezetesen az aktus célja és tartalma (lásd különösen a C‑336/00. sz. Huber‑ügyben 2002. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑7699. o.] 30. pontját).
73 A 93/724 határozat első bevezető hivatkozásából kiderül, hogy a Tanács kifejezetten a Szerződés 133. cikkét tekintette a Bormegállapodás megkötése jogalapjának.
74 Ezen túl e határozat harmadik preambulumbekezdéséből adódik, hogy mivel az említett megállapodás rendelkezései közvetlenül kapcsolódtak a közös kereskedelem- és agrárpolitika, jelen esetben a közös szőlészeti-borászati szabályozás hatálya alá tartozó intézkedésekhez, a Tanács úgy vélte, hogy e megállapodást közösségi szinten szükséges megkötni.
75 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében egy közösségi aktus akkor tartozik a Szerződés 133. cikkében foglalt közös kereskedelempolitikára vonatkozó kizárólagos hatáskörbe, ha kifejezetten a nemzetközi kereskedelmi forgalmat érinti, amennyiben rendeltetése lényegében a kereskedelmi forgalom előmozdítása, megkönnyítése vagy szabályozása, valamint közvetlen és azonnali hatást gyakorol az érintett termékek kereskedelmére vagy kereskedelmi forgalmára (lásd a Bíróság 1994. november 15‑i 1/94. sz. véleményének [EBHT 1994., I‑5267. o.] 57. pontját, 2001. december 6‑i 2/00. sz. véleményének [EBHT 2001., I‑9713. o.)] 40. pontját, valamint a C‑281/01. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑12049. o.] 40. és 41. pontját).
76 Jelen ügyben különösen az a kérdés merül fel, hogy a Bormegállapodás a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik‑e a közös kereskedelempolitika tárgyában, vagy ahogyan azt a Regione és az ERSA, valamint az olasz kormány állította, a szellemi tulajdonjog védelmének tárgykörébe tartozik, amely vonatkozásában a Közösségek és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek.
77 E tekintetben emlékeztetni kell a keletkezés időpontjában vonatkozó közösségi szabályozási háttérre, vagyis a Bormegállapodás megkötése idején hatályos borpiac közös szervezésére.
78 A 822/87 rendelet 63. cikke úgy rendelkezik, hogy a Közösségen belüli kereskedelem céljából, a közvetlen emberi fogyasztásra szánt és földrajzi eredetre való utalással ellátott import borokat, amennyiben kölcsönös megállapodás megkötése lehetséges, ellenőrizni és védeni lehet az m.t. minőségi borok vonatkozásában előírtak szerint, és ezt a rendelkezést az érintett harmadik országokkal az EK‑Szerződés 133. cikkében meghatározott eljárás szerint tárgyalt és megkötött megállapodások útján kell végrehajtani.
79 Nyilvánvaló, hogy a Bormegállapodás a 822/87 rendelet 63. cikke által hivatkozott megállapodás.
80 Az ilyen megállapodások legfőbb célja a szerződő felek közötti kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása azáltal, hogy e borok számára is a közösségi eredetű m.t. minőségi borokéval azonos védelmet biztosítva kölcsönös alapon könnyítik egyrészt az érintett harmadik országokból származó borok kereskedelmét, másrészt a közösségi eredetű borok e harmadik országokba irányuló kereskedelmét.
81 Ezek a megállapodások különösen a borok közösségi és harmadik országbéli piacain történő forgalmazása során a címkéken feltüntetett egyes földrajzi megjelölések kölcsönös védelmét biztosítják. Olyan eszközről van tehát szó, amely közvetlen hatást gyakorol a borkereskedelemre (ennek vonatkozásában lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ítélet 40. pontját).
82 E tényezők fényében azt a következtetést kell levonni, hogy e megállapodások megfelelnek azon feltételeknek, amelyeknek, a jelen ítélet 75. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, teljesülniük kell ahhoz, hogy egy közösségi aktus kizárólagos hatáskör alá tartozhasson a Szerződés 113. cikkében foglalt közös kereskedelempolitika terén.
83 Ebből következően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Szerződésnek a 93/724 határozat preambulumában érintett 133. cikke megfelelő jogalapot képez ahhoz, hogy a Bormegállapodást Magyarországgal egyedül a Közösség kösse meg.
A harmadik kérdésről
84 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy amennyiben a Bormegállapodást teljes egészében jogszerűnek és alkalmazhatónak kell tekinteni, a Levélváltásból eredő, Olaszországban 2007. március 31‑ét követően életbe lépő, a „Tocai” megnevezés használatára vonatkozó tilalom semmis és alkalmazhatatlan‑e, mivel ellentétes az említett megállapodás 4. cikke (5) bekezdésében foglalt homonim földrajzi megjelölések rendjével.
85 Ezt a kérdést a Regione és az ERSA érvelésének fényében kell értelmezni, mely szerint ellentmondás áll fenn a homonim földrajzi megjelölések a Bormegállapodás 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendje, valamint a „Tocai” szó „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” kifejezésekben egyes olasz m.t. minőségi borok leírására és bemutatására vonatkozó használatának 2007. március 31‑ét követően életbe lépő, a Levélváltásból eredő tilalma között.
86 Ez az ellentmondás abból adódik, hogy a Levélváltásban elsőbbséget nyer a magyar „Tokaj” megnevezés a homonim olasz „Tocai” megnevezéssel szemben, noha a homonim megnevezéseknek a Társulási Megállapodás 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendje, amely alapvető megállapodástól egy, a Levélváltáshoz hasonlóan mellékletet képező jogi aktus nem térhet el, olyan szabályon nyugszik, amely biztosítja a megnevezések párhuzamos használatát, amennyiben azok nem megtévesztőek.
87 Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy ilyen összeütközés csak abban az esetben állna fenn, ha a Társulási Megállapodás 4. cikkének (5) bekezdése értelmében homonim megnevezéseknek tekintett bormegnevezések mindegyike a fenti megállapodás értelmében védett földrajzi megjelölés lenne.
88 Ezen megállapodás 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy a közösségi eredetű borok tekintetében a megállapodás értelmében védett megjelöléseket annak mellékletének A része tartalmazza, amely „A Közösségből származó borok” címet viseli.
89 Ugyanakkor, ellentétben a magyar „Tokaj” megnevezéssel, amely az említett melléklet „A Magyar Köztársaságból származó, a Bormegállapodás 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján védett földrajzi megjelöléseket” tartalmazó B részében szerepel, a „Tocai friulano” és „Tocai italico” kifejezések nem találhatók ezen melléklet közösségi eredetű borokat tartalmazó A részében.
90 Továbbá ezen utóbbi megnevezéseket a Bormegállapodás értelmében semmi esetre sem lehet földrajzi megjelöléseknek minősíteni.
91 A Bormegállapodás 2. cikke (2) bekezdésének értelmében „»a földrajzi megjelölés« olyan megjelölés, beleértve az »eredetmegjelölést«, amelyet az adott Szerződő Fél törvényei és rendelkezései elismernek a Szerződő Fél területéről vagy e terület egyik körzetéből vagy helységéből származó bor leírására és bemutatására, ahol a bor adott minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője döntően a földrajzi eredetének tulajdonítható”.
92 Márpedig a Közösségben a Bormegállapodás megkötése idején hatályos vonatkozó szabályozás értelmében a „Tocai friulano” és „Tocai italico” megnevezések nem földrajzi megjelölések voltak, hanem olyan szőlőfajták nevei, amelyeket Olaszországban ezen tagállam területén egyes m.t. minőségi borok előállítására alkalmasnak ismertek el.
93 Ténylegesen nem vitatható, hogy a „Tocai friulano” kifejezés szerepel a 3800/81 rendelet mellékletének I. címében mint egyes olasz tartományokban ajánlott vagy engedélyezett szőlőfajta, valamint a 3201/90 rendelet III. sz. Mellékletének 5. pontjában, mint a „Tocai italico” szőlőfajta szinonimája, amely egyes olasz m.t. minőségi borok leírására használható.
94 Ugyanakkor a „Tokaj” vagy „Tokaji” elnevezésű magyar borok a 3201/90 rendelet „Földrajzi területre utaló megnevezéssel ellátott import borok listáját” tartalmazó II. sz. Melléklete 11. címének 5. pontjában szerepelnek.
95 A Regione és az ERSA, továbbá az olasz kormány úgy vélik, hogy a közösségi szabályozásnak megfelelően az volt és továbbra is az az előírás, hogy Olaszországban egyes m.t. minőségi borok leírására és bemutatására az érintett földrajzi megjelölések, mint a „Collio goriziano”, „Collio”, „Isonzo del Friuli” és „Isonzo”, a Rendtartásban pontosan meghatározott bizonyos feltételek betartása mellett, kiegészülnek az e borok alapanyagát képező „Tocai friulano” szőlőfajta-névvel, vagy szinonimájával, a „Tocai italicó”-val.
96 Ugyanakkor a Bíróság elé terjesztett egyetlen bizonyítékból sem derül ki, hogy az említett tagállam választása, miszerint engedélyez egy ilyen kombinációt, azzal a következménnyel járt volna, hogy az e kombinációból létrejövő kifejezés földrajzi megjelölés, amiért az ennek részét képező „Tocai friulano” és „Tocai italico” kifejezések itt már nem szőlőfajta-neveket jelölnek, hanem földrajzi megjelölések.
97 Ezzel ellenkezőleg, abból, hogy a „Tocai friulano” és „Tocai italico” kifejezés szerepel a 753/2002 rendelet II. sz. Mellékletében, az következik, hogy ezek a kifejezések az alapügy idején alkalmazandó közösségi szabályozásban is szőlőfajtáknak feleltek meg, amelyek ezen rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése értelmében az érintett olasz m.t. minőségi borok címkéin feltüntethetők. Nem az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti földrajzi megjelölést magában foglaló szőlőfajta-névről vagy annak egy szinonimájáról van tehát szó.
98 A fent bemutatottak fényében a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Levélváltásból eredő, Olaszországban 2007. március 31‑ét követően életbe lépő, „Tocai” megnevezés használatára vonatkozó tilalom nem áll ellentétben a homonim megjelölések a Bormegállapodás 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendjével.
A negyedik kérdésről
99 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Közös Nyilatkozat, amely első bevezető hivatkozásában kimondja a Bormegállapodás 4. cikke (5) bekezdésének a) pontja vonatkozásában, hogy a szerződő felek megállapították, hogy a tárgyalások idején nem volt tudomásuk olyan különleges esetről, amelyre az érintett rendelkezések alkalmazhatók lennének, a valóság nyilvánvalóan téves bemutatását képezi‑e, amely a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 48. cikke értelmében a „Tocai” megnevezés használatának Olaszországban 2007. március 31‑ét követően életbe lépő tilalmát magában foglaló megállapodás semmisségét eredményezi.
100 Ezt a kérdést a Regione és az ERSA érvelésének fényében kell értelmeznünk, amely szerint a tényezők együttesét tekintetbe véve nem merülhet fel kétely a Közös Nyilatkozat téves jellegével kapcsolatban, hiszen lehetetlen, hogy a Közösség és a Magyar Köztársaság ne tudott volna az olasz száraz borra vonatkozó „Tocai” és a magyar desszertborra vonatkozó „Tokaj” megnevezések között fennálló homonímia létezéséről.
101 Ahogyan az a jelen ítélet 88–97. pontjából következik, az olasz „Tocai friulano” megnevezés és szinonimája, a „Tocai italico” nem védett földrajzi megjelölés a Bormegállapodás értelmében, mivel az említett megállapodás homonim megnevezésekre vonatkozó 4. cikke (5) bekezdésének a) alpontja nem alkalmazható az ezen megnevezés és a magyar „Tokaj” megnevezés – amely, ahogyan a jelen ítélet 89. pontjában megállapításra került, védett földrajzi megjelölés ugyanezen megállapodás értelmében – között fennálló esetleges homonímia vagy azonosság esetére.
102 Ennélfogva a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Közös Nyilatkozat, amely első bevezető hivatkozásában kimondja a Bormegállapodás 4. cikke (5) bekezdésének a) pontja vonatkozásában, hogy a szerződő felek megállapították, hogy a tárgyalások idején nem volt tudomásuk olyan különleges esetről, amelyre az érintett rendelkezések alkalmazhatók lennének, nem képezi a valóság nyilvánvalóan téves bemutatását.
A hatodik kérdésről
103 Hatodik kérdésével, amelyet ésszerűbb az ötödik kérdés előtt megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a TRIPs egyezmény 22–24. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy homonim földrajzi megjelölések vagy egy földrajzi megjelölés és egy szőlőfajta nevét magában foglaló megnevezés között fennálló homonímia esetén a megnevezések mindegyike továbbra is használható a jövőben, amennyiben azt megelőzően az érintett termelők azt jóhiszeműen, vagy 1994. április 15‑e előtt tíz évig használták, valamint az egyértelműen jelzi a védett bor országát, régióját vagy területét úgy, hogy a fogyasztókat nem téveszti meg.
104 A Regione és az ERSA, valamint az olasz kormány úgy vélik, hogy a TRIPs egyezmény 22–24. cikke a Közösség mint a WTO tagja feladatául jelöli meg valamennyi homonim földrajzi megjelölés védelmét, egy földrajzi megjelölés és egy szőlőfajta neve között fennálló homonímia esetén is, következésképpen ezen cikkek akadályozzák a „Tocai friulano” megnevezés jelentős oltalmát.
105 A TRIPs egyezmény említett cikkeiben szereplő vonatkozó rendelkezések tartalmát tekintve ez az érvelés nem fogadható el.
106 Először is, a TRIPs egyezmény 23. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy borokra vonatkozó homonim földrajzi megjelölések esetében valamennyi megjelölés oltalomban részesül, és mindegyik Tag maga határozza meg azokat a gyakorlati feltételeket, amelyek szerint a szóban forgó homonim megjelöléseket egymástól meg kell különböztetni, figyelembe véve, hogy az érintett termelőknek méltányos elbánásban kell részesülniük, és hogy a fogyasztók nem téveszthetők meg.
107 A TRIPs egyezmény 22. cikkének (1) bekezdése azon megjelölést tekinti „földrajzi megjelölésnek”, amely „valamely Tag területéről, vidékéről vagy helységéből származó olyan termékre vonatkozó megjelölés, amelynek meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőit lényegében a földrajzi eredet határozza meg”.
108 Ahogy azt jelen ítélet 88–97. pontjában korábban megállapítást nyert, az olasz „Tocai friulano” és „Tocai italico” megnevezések, ellentétben a magyar „Tokaj” megnevezéssel, egy szőlőfajta nevének felelnek meg, de nem földrajzi megjelölések a Bormegállapodás értelmében. Tekintettel arra, hogy a földrajzi megjelölés fenti megállapodás szerint meghatározott fogalma lényegében azonos a TRIPs egyezmény 22. cikkének (1) bekezdésében foglalt meghatározással, a TRIPs egyezmény keretén belül helytálló ugyanezen megállapítás.
109 Ennélfogva a TRIPs egyezmény 23. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható az alapügyben, mivel az nem két földrajzi megjelölés között fennálló homonímiára vonatkozik.
110 Másodsorban a TRIPs egyezmény 24. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egyezmény 3. fejezetének rendelkezései nem követelik meg a Tagoktól, hogy megakadályozzák azokat az állampolgáraikat és lakosaikat egy másik Tag borokra vagy szeszes italokra vonatkozó valamely földrajzi megjelölésének folyamatos és párhuzamos használatában árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, akik a szóban forgó megjelölést folyamatosan használták ugyanarra vagy kapcsolódó árukra és szolgáltatásokra az adott Tag területén legalább tíz évig 1994. április 15‑ét megelőzően, vagy jóhiszeműen az említett időpont előtt.
111 Ezen rendelkezésből egyértelműen következik, hogy ha a TRIPs egyezmény 24. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság nem is köteles megtiltani egy másik Tag egyes, borokra vagy szeszes italokra vonatkozó földrajzi megjelölésének egy másik Tag állampolgára vagy a Tag területén állandó lakóhellyel rendelkező személy általi folyamatos és párhuzamos használatát, a fenti rendelkezés nem akadályoz egy ilyen tilalmat.
112 Másképp fogalmazva, az említett 24. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az általa meghatározott feltételekkel, lehetőségként és nem kötelezettségként állítja fel valamennyi homonim megnevezés oltalmának biztosítását.
113 Harmadsorban, a TRIPs egyezmény 24. cikkének (6) bekezdéséről szólva, ez a rendelkezés lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy Tagként alkalmazhassa az említett egyezmény rendelkezéseit minden többi Tag földrajzi megjelöléseivel kapcsolatban olyan borászati termékekre, amelyek esetében a szóban forgó megjelölés megegyezik a WTO‑egyezmény hatálybalépésének időpontjában egy adott Tag területén létező szőlőfajta szokásos nevével.
114 Ez a rendelkezés tehát ugyancsak lehetőséget, nem pedig kötelezettséget ír elő a Közösség számára egy közösségi szőlőfajta-név oltalmának biztosítására, különösen ha ez homonim egy harmadik országból származó borra vonatkozó földrajzi megjelöléssel.
115 Ilyen körülmények között a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a TRIPs egyezmény 22–24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló esetben, amikor egy harmadik ország földrajzi megjelölése és egy, az abból előállított egyes borok leírására és bemutatására használt szőlőfajta neve között áll fenn homonímia, ezen rendelkezések nem írják elő, hogy a megnevezések mindegyike továbbra is használható a jövőben, annak ellenére, hogy azt megelőzően az érintett termelők azt jóhiszeműen, vagy 1994. április 15-e előtt tíz évig használták, valamint az egyértelműen jelzi a védett bor országát, régióját vagy területét úgy, hogy a fogyasztókat nem téveszti meg.
116 E válaszra tekintettel az ötödik kérdést nem kell megválaszolni, mivel ezen utóbbi csak abban az esetben merül fel, ha a „Tocai” megnevezés egyes olasz m.t. minőségi borok leírására és bemutatására vonatkozó használatát egy 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszakot követően kizáró Bormegállapodás nem összeegyeztethető a TRIPs egyezmény 22–24. cikkével, mivel ezek előírják, hogy homonim földrajzi megjelölések esetén valamennyi megjelölés tovább használható a jövőben.
117 A hatodik kérdésre adott válaszból ténylegesen az következik, hogy az alapügyben, amikor egy harmadik ország földrajzi megjelölése, valamint egy, egyes közösségi borok leírására és bemutatására használt, szőlőfajta nevét magában foglaló megnevezés között van homonímia, ez az eset nem áll fenn.
A hetedik kérdésről
118 Hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkében megállapított és az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikke által átvett tulajdonhoz való jog vonatkozik‑e a borok származási helyének megjelölésében és e megjelölések használatában fennálló szellemi tulajdonra, és amennyiben igen, ezen jogszabályokban megfogalmazott elv kizárja‑e a Levélváltásban és nem a megállapodás szövegtestében található megegyezés alkalmazását, amely alapján Friuli-Venezia Giulia tartomány bortermelői nem használhatják a „Tocai” szót a „Tocai Friulano” és „Tocai italico” kifejezésekben egyes olasz m.t. minőségi borok leírására vagy bemutatására egy 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszakot követően, különösen annak fényében, hogy e friuli bortermelők nem kapnak semmiféle kártalanítást, továbbá nincs olyan közérdek, amely indokolná tulajdontól való megfosztásukat, valamint az arányosság elvének figyelmen kívül hagyását.
119 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tulajdonhoz való jog a közösségi jog általános elvei közé tartozik. Ugyanakkor ez az elv nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni. Következésképpen a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen az Európai Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné (e tekintetben lásd különösen a C‑306/93. sz. SMW Winzersekt ügyben 1994. december 13‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑5555. o.] 22. pontját és a C‑37/02. és C‑38/02. sz. Di Lenardo‑ és Dilexport‑ügyekben 2004. július 15‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6945.] 82. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
120 A tulajdonhoz való alapvető jog mint a közösségi jog általános elve terjedelmének meghatározása céljából különösen az EJEE Kiegészítő Jegyzőkönyvének e jogot szentesítő 1. cikkét kell tekintetbe venni.
121 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a „Tocai” szó a Levélváltásból eredő, egyes olasz m.t. minőségi borok leírásása és bemutatására vonatkozó használatának 2007. április 1‑jén életbe lépő tilalma aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást jelent‑e, amely az érintett gazdasági szereplők tulajdonhoz való alapvető jogát veszélyezteti.
122 Ez a tilalom, mivel nem zárja ki az érintett olasz borok forgalmazásának valamennyi módját, nem jelent tulajdontól való megfosztást az EJEE Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikke 1) albekezdése értelmében.
123 Ennélfogva a kisajátítást szenvedett friuli bortermelők kártalanításának elmaradása, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, önmagában nem olyan körülmény, amely az alapügy tárgyát képező tiltó intézkedés tulajdonhoz való jog elvével történő összeegyeztethetetlenségét bizonyítaná.
124 Ezen túl, anélkül, hogy dönteni kellene arról, hogy az említett rendelkezés mint javak használatát szabályozó rendelkezés beavatkozást valósít‑e meg a javak tiszteletben tartásának az EJEE Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkének második albekezdésében foglalt jogába, és ennélfogva a tulajdonhoz való alapvető jog korlátozásával jár‑e, meg kell állapítani, hogy e jog korlátozása adott esetben indokolt lehet.
125 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ahhoz, hogy indokoltnak lehessen tekinteni, a javak használatát szabályozó intézkedésnek tiszteletben kell tartania a jogszerűség elvét, és, azzal ésszerűen arányos eszközökkel, jogszerű célra kell irányulnia (lásd különösen az EJEB 2002. május 21‑i Jokela kontra Finnország ítéletét, Ítéletek és Határozatok Tára, 2002‑IV, 48. §).
126 Az alapügyben szereplő tilalom jogszerűsűgéről szólva először is nem vitatott, hogy a Bormegállapodás mellékletét képező Levélváltás kifejezetten kimondja ezt a tilalmat, és hogy ez az aktus a 93/724 határozattal a Közösség nevében jóváhagyásra került. Egy jogszerű rendelkezés által, a borpiac említett megállapodás megkötése idején hatályos közös szervezésének keretén belül hozott intézkedésről van tehát szó, ahogyan az a jelen ítélet 77–81. pontjában bemutatásra került.
127 Továbbá, ami az alapügyben szereplő intézkedés által megvalósított közérdekű célt illeti, a jelen ítélet 80. és 81. pontjában már bemutatást nyert, hogy a Bormegállapodás, amelynek ezen intézkedés részét képezi, arra irányul, hogy a borpiac közös szervezésének keretén belül olyan politikát valósítson meg, amelynek legfőbb célja a szerződő felek között kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása azáltal, hogy, e borok számára is a közösségi eredetű m.t. minőségi borokéval azonos védelmet biztosítva kölcsönös alapon könnyítik egyrészt az érintett harmadik országokból származó borok kereskedelmét, másrészt a közösségi eredetű borok e harmadik országokba irányuló kereskedelmét.
128 Különösen a 2392/89 rendelet harmadik és ötödik preambulumbekezdéséből következik, hogy a borok megnevezésére és bemutatására vonatkozó közösségi szabályozásnak az a célja, hogy összehangolja azt a két igényt, hogy a végfogyasztónak pontos és precíz információt szolgáltasson az érintett termékekről, és a versenyhelyzet torzulásával szemben védje a területük termelőit.
129 Az alapügy tárgyát képező intézkedés által így elérni kívánt cél jogszerű és közérdekű (lásd a fent hivatkozott SMW Winzersekt ítélet 25. pontját).
130 Végezetül meg kell vizsgálni, hogy az említett intézkedés arányban áll‑e az érintett közérdekű céllal.
131 Egy, a borpiac közös szervezésének keretén belül hozott, ötéves átmenti időszak leteltével esedékessé váló közösségi intézkedést érintő ügyben, amely intézkedés megtiltja a „méthode champenoise” kifejezés használatát olyan borokra, amelyek az ellenőrzött „champagne” megnevezésre nem jogosultak, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közösségi jogalkotó a közös agrárpolitika tárgyában széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EK 34. és EK 37. cikk által ráruházott politikai felelősségnek, valamint hogy az intézkedés jogszerűségét kizárólag az befolyásolhatja, ha e tárgyban hozott intézkedés az illetékes intézmény által elérni kívánt cél fényében nyilvánvalóan nem megfelelő (lásd a fent hivatkozott SMW Winzersekt‑ítélet 21. pontját).
132 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az átmeneti időszak leteltével a szóban forgó olasz m.t. minőségi borok továbbra is termeszhetők a „Tocai friulano” szőlőfajtából, és forgalmazhatók a megfelelő földrajzi elnevezésekkel, noha azon szőlőfajta nevének hozzátétele nélkül, amelyből származnak.
133 Jelen esetben az alapügy tárgyát képező intézkedés arányos volta nem vitatható, egyrészt mivel a Levélváltás tizenhárom éves átmeneti időszakot állított fel, másrészt mert, ahogyan azt a Bizottság is bemutatta a tárgyaláson, a „Tocai friulano” megnevezés és szinonimája, a „Tocai italico” helyettesítésére rendelkezésre állnak alternatív kifejezések, nevezetesen a „Trebbianello” és a „Sauvignonasse”.
134 Ilyen körülmények között a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tulajdonhoz való jog nem ellentétes a Friuli-Venezia-Giulia autonóm tartomány termelőit érintő, a „Tocai” szó használatára a „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” kifejezésekben egyes olasz m.t. minőségi borok megnevezésére és bemutatására egy, a 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak leteltével életbe lépő, a Bormegállapodás mellékletét képező Levélváltásból eredő, ám a megállapodás szövegtestében nem szereplő tilalommal.
A nyolcadik kérdésről
135 Nyolcadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy, amennyiben megállapítást nyer a Bormegállapodás és/vagy a Levélváltás jogszerűtlensége az előző kérdések által jelzett okokból, a 753/2002 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a „Tocai friulano” kifejezés használatát 2007. március 31‑ét követően tiltó intézkedései semmisek vagy legalábbis alkalmazhatatlanok‑e.
136 Mivel ez a kérdés kizárólag abban az esetben merül fel, amennyiben az első hét előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata az általuk jelzett okokból megállapítja a Bormegállapodás/ és vagy a Levélváltás jogszerűtlenségét, és mivel ezen ítélet e kérdésekre adott válaszaiból következően ez az eset nem áll fenn, e kérdést nem kell megválaszolni.
137 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy alapvetően kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság határozhatja meg az általa előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé előterjeszteni szükségesnek tartott kérdések terjedelmét.
138 Ebből következik, ahogyan azt a Bizottság helyesen megjegyezte a tárgyaláson, hogy egyes, a Regione és az ERSA, valamint az olasz kormány által a tárgyaláson a nyolcadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés kapcsán felvetett kérdéseket, nevezetesen, hogy a Bormegállapodás érvényességét befolyásolja‑e az indokolási kötelezettség állítólagos elmulasztása, továbbá az arányosság elvének és az EK 34. cikk (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód elvének megsértése, a Bíróság nem vizsgálhat, mivel ezek egyértelműen túlmutatnak a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott nyolcadik kérdés terjedelmén.
A költségekről
139 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás nem képezi a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 1993. november 23‑i 93/724/EK határozat jogalapját.
2) A Szerződés 93/724 határozat preambulumában érintett 133. cikke megfelelő jogalapot képez ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodást Magyarországgal egyedül a Közösség kösse meg.
3) A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás 4. cikkével kapcsolatban folytatott Levélváltásból eredő, Olaszországban 2007. március 31‑ét követően életbe lépő, a „Tocai” megnevezés használatára vonatkozó tilalom nem áll ellentétben a homonim megjelölések ugyanezen megállapodás 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendjével.
4) A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló Megállapodás 4. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatos Közös Nyilatkozat, amely első bevezető hivatkozásában kimondja a Bormegállapodás 4. cikke (5) bekezdésének a) pontja vonatkozásában, hogy a szerződő felek megállapították, hogy a tárgyalások idején nem volt tudomásuk olyan különleges esetről, amelyre az érintett rendelkezések alkalmazhatók lennének, nem képezi a valóság nyilvánvalóan téves bemutatását.
5) A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény C) Mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, a Közösség által a hatáskörébe tartozó tárgykörök tekitetében a 94/800/EK tanácsi határozattal 1994. december 22‑én jóváhagyott megállapodás 22–24. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló esetben, amikor egy harmadik ország földrajzi megjelölése és egy, az abból előállított egyes borok leírására és bemutatására használt szőlőfajta neve között áll fenn homonímia, ezen rendelkezések nem írják elő, hogy a megnevezések mindegyike továbbra is használható a jövőben, annak ellenére, hogy azt megelőzően az érintett termelők azt jóhiszeműen, vagy 1994. április 15‑e előtt tíz évig használták, és egyértelműen jelzi a védett bor országát, régióját vagy területét úgy, hogy az a fogyasztókat nem téveszti meg.
6) A tulajdonhoz való jog nem ellentétes a Friuli-Venezia Giulia (Olaszország) autonóm tartomány termelőit érintő, a „Tocai” szó használatára a „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” kifejezésekben egyes meghatározott területen termesztett olasz minőségi borok megnevezésére és bemutatására vonatkozó, egy, 2007. március 31‑ig tartó átmeneti időszak leteltével életbe lépő, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás 4. cikkével kapcsolatban folytatott Levélváltásból eredő, ám a megállapodás szövegtestében nem szereplő tilalommal.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: olasz.