C‑287/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Belga Királyság
„Tagállami kötelezettségszegés – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Törzsvásárlói programok – Bizonyítási teher”
P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. március 10.
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. május 12.
Az ítélet összefoglalása
1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — Pert megelőző eljárás — Túlzott időtartam — A kereset elfogadhatóságát csupán a védelemhez való jog megsértése esetén befolyásoló körülmény — Bizonyítási teher
(EK 226. cikk)
2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset — A kötelezettségszegés bizonyítása — A Bizottságra háruló teher — Vélelmek — Megengedhetetlenség — Valamely nemzeti rendelkezésnek nem a tartalmára, hanem a végrehajtására vonatkozó kereset — Különleges bizonyítási követelmények
(EK 226. cikk)
1. Bár a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a pert megelőző eljárás túlzott időtartama alkalmas arra, hogy a kereset elfogadhatatlanságának alapjául szolgáljon, ilyen következtetés csak abban az esetben vonható le, ha a Bizottság magatartása megnehezítette az érvei megdöntését, és így sértette a védelemhez való jogot. Az érdekelt tagállam feladata bizonyítani az ilyen nehézség fennállását.
(vö. 14. pont)
2. A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a felrótt kötelezettségszegés fennáll, és a Bizottság feladata az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása, de a Bizottság semmiféle vélelemre nem alapíthatja keresetét.
Amikor valamely tagállami rendelkezés végrehajtásáról van szó, a tagállami kötelezettségszegés bizonyításához sajátos bizonyítékok bemutatása szükséges azon bizonyítékokhoz képest, amelyeket az olyan tagállami kötelességszegés megállapítása iránti kereset esetén szoktak figyelembe venni, amely kizárólag a tagállami rendelkezés tartalmát érinti. Ilyen körülmények között a kötelezettségszegést csak akkor lehet megállapítani, ha a nemzeti közigazgatásnak és/vagy a nemzeti bíróságoknak tulajdonított és az érintett tagállamnak felróható gyakorlat kellőképpen dokumentálható és körülírható.
Továbbá bár a közösségi jog követelményeivel ellentétes közigazgatási gyakorlatban megtestesülő állami magatartás is lehet az EK 226. cikk értelmében vett kötelezettségszegés tárgya, ehhez az szükséges, hogy ez a közigazgatási gyakorlat tartós és általános jelleget mutasson.
(vö. 27–29. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. május 12.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Törzsvásárlói programok – Bizonyítási teher”
A C‑287/03. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. július 3‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. Patakia és N. B. Rasmussen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Belga Királyság (képviseli: E. Dominkovits, meghatalmazotti minőségben, segítője: E. Balate ügyvéd)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Silva de Lapuerta (előadó), R. Schintgen, P. Kūris és G. Arestis bírák,
főtanácsnok: P. Léger,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. december 15‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2005. március 10‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság – mivel a vállalkozások közötti, határon átnyúló szolgáltatásnyújtás során alkalmazott törzsvásárlói program előfeltételeként hátrányos megkülönböztetést előidéző és aránytalan módon alkalmazta a „hasonlóságra” és a „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételeket egyrészről a fogyasztó által szerzett áruk és szolgáltatások tekintetében, másrészről egy törzsvásárlói program keretében ingyenesen vagy csökkentett áron hozzáférhető áruk vagy szolgáltatások tekintetében – nem teljesítette az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.
A nemzeti jogszabály
2 A piaci gyakorlatról, a fogyasztók tájékoztatásról és a fogyasztóvédelemről szóló, 1991. július 14‑i belga törvény (Moniteur belge, 1991. augusztus 29.) 54. cikke megtilt „minden, az eladó által a fogyasztónak tett kapcsolt ajánlatot”. E rendelkezés értelmében kapcsolt ajánlatnak minősül „az áru, a szolgáltatás vagy minden egyéb előny vagy az ezekhez való hozzájutás jogcímének ingyenes vagy ellenérték fejében történő megszerzése, […] amely más, akár azonos áruk vagy szolgáltatások megszerzéséhez kötődik”. A fogyasztót célzó kapcsolt ajánlat abban az esetben is tiltott, ha „különböző, de szándékegységben eljáró eladóktól származik”.
3 A belga törvény 57. cikke rendelkezik az e tilalom alóli kivételekről, és meghatározza a fogyasztó számára ingyenesen jutatott, valamely elsődlegesáruhoz vagy elsődlegesszolgáltatáshoz kapcsolt előnyöket. E rendelkezés (1)-től (3)-ig terjedő bekezdései rendelkeznek azon kivételekről, amelyekre a piaci szereplő csak akkor hivatkozhat, ha a Ministère des Affaires économiques (gazdasági minisztérium) a fenti törvény 59. cikkének megfelelően előzetesen nyilvántartásba vette őket. Ezek a kivételek vonatkoznak a jelentős mennyiségű áru vásárlása vagy szolgáltatás igénybevétele esetén jutatott árengedményekre ((1) bekezdés), olyan előnyökre, mint a csekély értékű ábrák, matricák és képek valamint engedélyezett tombolákon vagy sorsolásos játékokban való nyerési esélyt biztosító jegyek ((2) bekezdés) és a készpénz-visszatérítésre ((3) bekezdés).
4 A törvény 57. cikkének (4) bekezdése rendelkezik a kapcsolt ajánlatok tilalma alóli kivételről, amely szerint piaci szereplő nyilvántartásba vétel nélkül is folytathat ilyen tevékenységet. E rendelkezés a következőképpen szól:
„A vállalkozás szintén ajánlhat ingyenesen az elsődleges áruhoz vagy elsődleges szolgáltatáshoz kapcsolt kedvezményeket:
[…]
4. utalványok, amelyek bizonyos mennyiségű áru vásárlása vagy szolgáltatás igénybevétele esetén jogosultságot biztosítanak hasonló áru vagy szolgáltatás ingyenes vagy csökkentett ellenérték fejében történő megszerzésére, amennyiben a kedvezmény ugyanattól az eladótól származik, és nem haladja meg az eredeti áru vagy szolgáltatás értékének egyharmadát.
[…]”
5 Az e szabályozásnak nem megfelelő utalványokra vonatkozó ingyenes ajánlattétel jogellenesnek minősül. Az ilyen ajánlat – a Ministère des Affaires économiques, az érdekelt piaci szereplő vagy fogyasztóvédelmi magánegyesületek kérelmére – a kereskedelmi bíróságok által hozott, a jogsértés abbahagyására kötelező végzés iránti kérelem tárgya lehet.
A jogvita előzményei
6 Egy holland székhelyű vállalat panaszát követően 1999. március 31‑i felszólító levelében a Bizottság felhívta a belga kormány figyelmét a fenti rendelkezéseknek az EK 49. cikkel való összeegyeztethetőségének a problémájára. A belga kormány 1999. június 2‑i levelével válaszolt a Bizottságnak.
7 A választ elégtelennek tartva 2000. augusztus 1‑jén a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki a Belga Királyság részére, amelyben felszólította a tagállamot, hogy a vélemény kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a szükséges intézkedéseket.
8 A Belga Királyság az indokolással ellátott véleményre adott 2000. október 16‑i válaszában megerősítette, hogy készen áll a törvény módosítására, ugyanakkor célszerűbbnek tűnik számára megvárni a Bizottságnak az érintett területre vonatkozó közösségi jogharmonizációs javaslatát.
9 Ilyen körülmények között a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.
A keresetről
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
10 A belga kormány arra hivatkozott, hogy a pert megelőző eljárás rendkívüli hosszára tekintettel a kereset elfogadhatatlan. Az indokolással ellátott vélemény kibocsátása és a kereset Bírósághoz történő benyújtása között majdnem három év telt el. Ez a késedelem nem egyeztethető össze a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével.
11 A belga kormány azt állítja: jogosan hitte azt, hogy az indokolással ellátott véleményre adott válasza kielégítő, hiszen a Bizottság nem jelezte ennek ellenkezőjét, és semmilyen új tény nem merült fel.
12 A Bizottság állítása szerint a belga kormánynak az indokolással ellátott véleményre adott válaszát követően a két fél hatáskörrel rendelkező szervei állandó kapcsolatban álltak egymással. Így a Bizottság azt feltételezte, hogy a Belga Királyság tájékozódott arról, hogy a pert megelőző eljárás során mindvégig fenntartotta álláspontját.
13 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ilyen körülmények között a belga hatóságok nem bizonyították, hogy a pert megelőző eljárás rendkívüli hossza mennyiben sértette a védelmi jogaikat.
A Bíróság álláspontja
14 Emlékeztetni kell arra, hogy még ha igaz is, hogy a pert megelőző eljárás túlzott időtartama alkalmas arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlanságának alapjául szolgáljon, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ilyen következtetés, csak abban az esetben vonható le, ha a Bizottság magatartása nehezítette az általa felhozott érvek megdöntését, és így sértette a védelemhez való jogot, és hogy az érdekelt tagállam feladata bizonyítani az ilyen nehézség fennállását (ebben az értelemben lásd a C‑96/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 1991., I‑2461. o.] 15. és 16. pontját és a C‑207/97. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1999. január 21‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑275. o.] 24 és 25. pontját).
15 Meg kell állapítani, hogy a Belga Királyság nem hozott fel semmilyen érvet annak bizonyítására, hogy az indokolással ellátott véleményre adott válasza és a kereset Bírósághoz történő benyújtása között eltelt időszak befolyásolta volna védelmi jogai gyakorlását.
16 Ilyen körülmények között a kereset elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
A felek érvei
17 A Bizottság kijelentette, hogy a fent hivatkozott 1991. július 14‑i belga törvényben szabályozott, a „hasonlóságra” és a „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételek a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából korlátozásokat valósítanak meg. E feltételek alkalmazása káros, és hátrányos megkülönböztetéshez vezet, különösen a belga piacra belépni kívánó külföldi vállalkozásokkal szemben.
18 A Bizottság úgy véli, hogy a törvény főszabály szerint ellentétes azzal, hogy valamely vállalkozás a törzsvásárlói programja keretében kapcsolással ajánljon fel az eredetileg értékesített áruhoz vagy szolgáltatáshoz nem hasonló árut vagy szolgáltatást. Megítélése szerint azonban a gyakorlatban visszaélnek ezzel a szabállyal, és ennek kizárólagos haszonélvezői a belgiumi székhellyel, valamint saját értékesítési hálózattal rendelkező vállalkozások, amelyek így törzsvásárlói programjukat kiterjesztik más ágazatokra és/vagy értékesítési körökre. A visszaélést elősegíti a belga ítélkezési gyakorlat, amely szerint a kapcsolt ajánlat akkor felel meg a hasonlóság feltételének, ha az elsődleges áruk és/vagy elsődleges szolgáltatások és az ingyenesen vagy csökkentett áron kínált áruk és/vagy szolgáltatások általában ugyanabban az ipari vagy kereskedelmi ágazatban kerülnek értékesítésre.
19 Az ilyen korlátozások esetleges igazolását illetően a Bizottság megállapítja, hogy pusztán az, hogy a két áru vagy szolgáltatás ugyanabba az ipari vagy kereskedelmi ágazatba tartozik, nem biztosítja kellőképpen az áruk és szolgáltatások árának átláthatóságát. Ugyanez vonatkozik arra a feltételre, hogy a kapcsolt áruknak és szolgáltatásoknak ugyanattól az eladótól kell származniuk.
20 A Bizottság ugyancsak megállapította, hogy a „hasonlóságra” és a „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételek nem szükségesek a fogyasztók védelmének vagy a kereskedelmi ügyletek tisztességességének biztosításához.
21 A belga kormány fenntartja, hogy a törvény és ennek alkalmazása nem tiltja, nem akadályozza, illetve nem teszi kevésbé vonzóvá a más tagállamokban letelepedett szolgáltatásnyújtók tevékenységét.
22 A belga kormány kiemeli, hogy bármely vállalkozás, amely a Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott tevékenységhez hasonló, értékesítésösztönző kampányt szándékozik folytatni, ugyanolyan helyzetben van, akár Belgiumban, akár Belgiumon kívül van a székhelye. E tekintetben a „hasonlóságra” és a „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételek értelmezése nem függ a vállalkozás székhelyétől.
23 A kérdéses jogszabályok igazolásával kapcsolatban a belga kormány állítja, hogy a meghozott tilalmak lényegében a piac áttekinthetőségén alapulnak. Így a hivatkozott törvény célja az, hogy a fogyasztót megóvja attól, hogy tévesen ítélje meg a valóságos árakat, és attól, hogy a kapcsolt ajánlatok gyakorlatából adódó visszaélések áldozata legyen.
A Bíróság álláspontja
24 Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy a pert megindító kereset rendelkezéseiből következik, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen kereset nem azt állítja, hogy a hivatkozott belga törvény 57. cikkének (4) bekezdése nem felel meg az EK 49. cikknek, hanem a belga rendelkezésben szabályozott feltételeknek a hatáskörrel rendelkező belga bíróságok általi alkalmazására szűkíti a kérdést.
25 A tárgyalás során a Bíróság kérdésére adott válaszában a Bizottság kifejezetten megerősítette, hogy a kereset kizárólag a valós piaci körülmények közötti tagállami jog alkalmazására vonatkozik, és nem az említett jogszabályra.
26 Ebből következik, hogy a Bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a tagállami hatóságok, ideértve a közigazgatási szerveket és a bíróságokat, a belga törvény 57. cikke (4) bekezdésének alkalmazása során megsértik‑e az EK 49. cikket.
27 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a felrótt kötelezettségszegés fennáll, és a Bizottság feladata az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása, de a Bizottság semmiféle vélelemre nem alapíthatja keresetét. (lásd különösen a 96/81. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1982. május 25‑én hozott ítélet [EBHT 1982., 1791. o.] 6. pontját; a C‑62/89. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1990. március 20‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑925. o.] 37. pontját; a C‑300/95. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1997. május 29‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑2649. o.] 31. pontját és a C‑217/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑5087. o.] 22. pontját).
28 Amikor valamely tagállami rendelkezés végrehajtásáról van szó, a tagállami kötelezettségszegés bizonyításához – ahogy azt a főtanácsnok indítványának 41. és 43. pontjában kiemeli – sajátos bizonyítékok bemutatása szükséges azon bizonyítékokhoz képest, amelyeket az olyan tagállami kötelességszegés megállapítása iránti kereset esetén szoktak figyelembe venni, amely kizárólag a tagállami rendelkezés tartalmát érinti. Ilyen körülmények között a kötelezettségszegést csak akkor lehet megállapítani, ha a nemzeti közigazgatásnak és/vagy a nemzeti bíróságoknak tulajdonított és az érintett tagállamnak felróható gyakorlat kellőképpen dokumentálható és körülírható.
29 Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy bár a közösségi jog követelményeivel ellentétes közigazgatási gyakorlatban megtestesülő állami magatartás is lehet az EK 226. cikk értelmében vett kötelezettségszegés tárgya, ehhez az szükséges, hogy a közigazgatási gyakorlat tartós és általános jelleget mutasson (lásd különösen a C‑387/99. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3773. o.] 42. pontját és a C‑494/01. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2005. április 26‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3331. o.] 28. pontját).
30 Tehát meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy Belgiumban fennáll a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt jellemzőkkel bíró közigazgatási gyakorlat. Tulajdonképpen a Bizottság kizárólag egy – törzsvásárlói programot szervező – vállalkozás panaszára hivatkozik, a szóban forgó törvény 57. cikkének (4) bekezdése szerinti „hasonlóságra” és „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételek „hátrányos megkülönböztetést előidéző és aránytalan” alkalmazásának további bizonyítása nélkül.
31 Azon kérdés kapcsán, hogy – a bizonyítási teher szempontjából – Belgiumban létezik‑e a olyan ítélkezési gyakorlat, amely azt eredményezné, hogy a fent említett törvényt összeegyeztethetetlen az EK 49. cikkel, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem idézte azokat a határozatokat, amelyekből következne, hogy a tagállami bíróságok azt feltételezve alkalmazták a „hasonlóság” és a „kizárólagos értékesítő” fogalmakat, hogy az elsődleges áruk és/vagy elsődleges szolgáltatások és az ingyenesen vagy csökkentett áron kínált áruk és/vagy szolgáltatások általában ugyanabban a értékesítési körben kerülnek forgalmazásra, és/vagy ugyanabba az ipari vagy kereskedelmi ágazatba tartoznak.
32 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Belga Királyság nem teljesítette az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit, mert a vállalkozások közötti, határon átnyúló szolgáltatásnyújtás során alkalmazott törzsvásárlói program előfeltételeként hátrányos megkülönböztetést előidéző és aránytalan módon alkalmazta a „hasonlóságra” és a „kizárólagos értékesítőre” vonatkozó feltételeket egyrészről a fogyasztó által szerzett áruk és szolgáltatások tekintetében, másrészről egy törzsvásárlói program keretében ingyenesen vagy csökkentett áron hozzáférhető áruk és szolgáltatások tekintetében.
33 A Bizottság keresetét ezért el kell utasítani.
A költségekről
34 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Belga Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.