1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Az intézkedés szelektív jellege – A rendszer természetére, illetve általános szerkezetére alapított igazolás – Versenytorzítás
(EK‑Szerződés, 92. cikk, (1) bekezdés [jelenleg, módosítást követően EK 87. cikk, (1) bekezdés])
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Szociális célú intézkedés – A Szerződés 90. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg az EK 86. cikk (2) bekezdése) előírt eltérés – A más tagállamokban érvényesülő versenyfeltételekhez való közeledésre irányuló állami intézkedések – A támogatásként való minősítésre gyakorolt hatás hiánya
(EK‑Szerződés, 90. cikk, (2) bekezdés és 93. cikk, (3) bekezdés [jelenleg EK 86. cikk, (2) bekezdés és EK 88. cikk, (3) bekezdés] és 92. cikk, (1) bekezdés [jelenleg, módosítást követően EK 87. cikk, (1) bekezdés])
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Lemondás a vállalkozásban továbbra is használt eszközökre korábban elszámolt levonásoknak a hozzáadottérték-adóról szóló hatodik irányelv 20. cikke által előírt csökkentéséről az orvosoknak a hozzáadottérték-adó alá tartozó tevékenységek köréből a mentesített tevékenységek körébe való átkerülése esetén – Bennfoglaltság
(EK‑Szerződés, 92. cikk, (1) bekezdés [jelenleg, módosítást követően EK 87. cikk, (1) bekezdés]; 77/388 tanácsi irányelv, 20. cikk)
1. A Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése szerint (jelenleg, módosítást követően az EK 87. cikk (1) bekezdése) a következő feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősüljön. Először is, a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor, alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezett számára előnyt kell megtestesítenie. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie.
Ami a második feltételt illeti, nem létezik olyan küszöb- vagy százalékos érték, amely alatt a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét nem lehet megállapítani. Ugyanis valamely támogatás viszonylag csekély jelentősége vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag szerény mérete nem zárja ki eleve a kereskedelem érintettségének lehetőségét. Ezért teljesülhet ez a második feltétel, függetlenül a nyújtott szolgáltatások helyi vagy regionális jellegétől vagy az érintett tevékenységi kör jelentőségétől.
Ami a harmadik feltételt illeti, nem vitatott, hogy a támogatások fogalma nemcsak a ténylegesen nyújtott juttatásokat foglalja magában, hanem az olyan beavatkozásokat is, amelyek különböző formát öltve enyhítik a vállalkozás költségvetését rendszerint érintő terheket, és amelyek így – anélkül, hogy a szó szoros értelmében támogatásoknak minősülnének – ugyanolyan jelleggel és hatással rendelkeznek. E tekintetben a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy az adott jogi szabályozás keretén belül alkalmas‑e a nemzeti intézkedés arra, hogy „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását” előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és termékekkel szemben, amelyek a szabályozás céljára tekintettel jogi és ténybeli szempontból azokkal összehasonlíthatóak. Igenlő válasz esetén az érintett intézkedés teljesíti az állami támogatás fogalmában foglalt szelektivitás követelményét. Ugyanis az a körülmény, hogy a szóban forgó intézkedések által nyújtott előnyöket igen jelentős számú vállalkozás veheti igénybe, vagy hogy e vállalkozások különböző ágazatokban tevékenykednek, még nem elégséges ahhoz, hogy megkérdőjelezze az intézkedés szelektivitását, és ezért kizárja annak állami támogatásként történő minősülését. Hasonlóképpen lehetséges, hogy a támogatások az egész gazdasági ágazatot érintik, azonban azok mégis a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése alá esnek. Más lenne a helyzet, ha az intézkedést, amely a kedvezményezett számára ugyan előnyt jelent, annak a szabályozásnak a jellege és általános szerkezete indokolja, amelynek az részét képezi.
Ami a negyedik feltételt illeti, elvben torzítják a verseny feltételeit az olyan támogatások, amelyek a vállalkozás által rendes tevékenysége vagy mindennapos üzletvezetése keretében általában viselendő terhek könnyítésére irányulnak.
(vö. 27., 32–33., 36., 40., 42–43., 55. pont)
2. Pusztán az a tény, hogy valamely intézkedés szociális célt szolgál, nem elégséges ahhoz, hogy kizárja a Szerződés 92. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 87. cikk) szerinti támogatásként történő minősítését. Ugyanis e cikk (1) bekezdése az állami beavatkozásokat nem azok oka vagy célja szerint különbözteti meg, hanem az általuk gyakorolt hatások alapján határozza meg. Ezenkívül a Szerződés 90. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg, módosítást követően az EK 86. cikk (2) bekezdése) foglalt kivétel alapján nem zárható ki, hogy valamely intézkedés a 92. cikk szerint állami támogatásnak minősüljön. Amennyiben e minőség megállapítást nyer, e kivétel nem mentesíti az érintett tagállamot az alól, hogy a Szerződés 93. cikkének (jelenleg, módosítást követően az EK 88. cikk (3) bekezdése) megfelelően ezen intézkedésről tájékoztatást nyújtson. Végül, az a körülmény, hogy a tagállam egyoldalú intézkedésekkel a gazdaság valamely ágazatában a más tagállamokban érvényesülő versenyfeltételekhez való közeledésre törekszik, nem fosztja meg ezen intézkedéseket támogatás jellegüktől.
(vö. 46., 51., 54. pont)
3. A Szerződés 92. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 87. cikk) akként értelmezendő, hogy állami támogatásnak kell tekinteni az olyan szabályt, amelynek értelmében nem eredményezi a vállalkozásban továbbra is használt eszközökre már elszámolt adólevonás összegének a hatodik irányelv 20. cikke által előírt csökkentését az a tény, hogy az orvosok a hozzáadottérték-adó alá tartozó tevékenységek köréből a mentesített tevékenységek körébe kerültek át.
(vö. 59. pont)