1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Annak szükségessége, hogy kellő részletességgel ismertessék a Bírósággal a ténybeli és szabályozási hátteret
(EK 234. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk)
2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — A nemzeti bíróság hatásköre — A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése — Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája — A nemzeti bíróság általi értékelés
(EK 234. cikk)
3. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Közösségi szabályozás — Hatály — A Közösség területén kívül nyújtott ellátások — Hatás hiánya — Alkalmazási kritérium — Az érdekeltnek az egyik tagállam szociális biztonsági rendszeréhez való kapcsolódása
(1408/71 tanácsi rendelet és 574/72 tanácsi rendelet)
4. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Betegségbiztosítás — Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó munkavállaló — Az E 111-es vagy E 112‑es formanyomtatványnak az illetékes intézmény általi kiállítása — A tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok sürgős ellátásokra vonatkozó orvosi megállapításainak és döntéseinek az illetékes intézmény általi kötelező elismerése, kivéve a visszaélés esetét
(1408/71 tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont és c) pont, i. alpont)
5. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Betegségbiztosítás — Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó munkavállaló — Az E 111-es vagy E 112‑es formanyomtatványnak az illetékes intézmény általi kiállítása — A tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok valamely más tagállamban nyújtandó kezelés szükségességére vonatkozó orvosi megállapításai — Az illetékes intézmény által fedezett természetbeni ellátásra való jogosultság — Feltétel — A tartózkodás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a nemzeti jogszabályok alapján a biztosítottakkal szemben fennálló, az említett ellátások nyújtására vonatkozó kötelezettsége
(1408/71 tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) bekezdés, c) pont, i. alpont)
6. Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Betegségbiztosítás — Az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó munkavállaló — Az E 111-es vagy E 112‑es formanyomtatványnak az illetékes intézmény általi kiállítása — A tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosoknak a harmadik országban nyújtandó kezelés szükségességére vonatkozó orvosi megállapításai — Az orvosi költségek fedezése — A tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye általi, a szabályozásának megfelelő fedezés, majd az illetékes tagállam intézménye által az előző intézmény részére történő megtérítés a szabályozásában előírt ellátások esetén, illetve ennek hiányában a tagállami intézmény által a nála biztosítottak részére történő közvetlen megtérítés — Módozatok
(1408/71 tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont és c) pont, i. alpont, valamint 36. cikk)
1. A közösségi jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szüksége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdés ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdés alapul.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szolgáltatott információknak nemcsak azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem lehetőséget kell adniuk arra is, hogy a tagállamok kormányai, valamint más érdekelt felek – a Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően – előterjeszthessék észrevételeiket. A Bíróságra hárul e lehetőség védelmének biztosítása, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés értelmében az érdekelt feleket csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokról értesítik.
(vö. 29–30. pont)
2. Az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint –köteles határozatot hozni.
(vö. 33. pont)
3. Pusztán az a körülmény, hogy valamely ellátást a Közösség területén kívül nyújtottak, nem elégséges a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett 1408/71 és 574/72 rendeletek alkalmazásának kizárásához, mivel alkalmazhatóságuk meghatározó kritériuma az, hogy az érintett biztosított kapcsolódjék az egyik tagállam szociális biztonsági rendszeréhez.
(vö. 38. pont)
4. Az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és c) pontjának i. alpontját, valamint a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett 574/72 rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt az illetékes intézményt, amely az E 111-es vagy az E 112‑es formanyomtatvány kiállításával hozzájárult ahhoz, hogy szociális biztosítottjainak egyike az illetékes tagállamon kívüli tagállamban vegyen igénybe orvosi ellátást – kivéve ha esetleg visszaélésszerű magatartás történt –, kötik a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok által a formanyomtatvány érvényességi ideje alatt tett, a sürgős, életmentő kezelés szükségességére vonatkozó megállapítások, valamint az ugyanezen időtartam alatt az említett megállapítások és az akkori orvosi ismeretek alapján hozott azon döntés, hogy az érdekeltet valamely másik államba szállítsák át, még akkor is, ha ez az állam nem tagja az Európai Uniónak.
Ilyen körülmények között az illetékes intézmény nem jogosult sem arra, hogy az érdekelttől megkövetelje az illetékes tagállamba történő visszatérést abból a célból, hogy ott orvosi vizsgálatnak vesse alá magát, sem arra, hogy az érdekeltet a tartózkodás helye szerinti tagállamban vizsgáltassa meg, sem pedig arra, hogy a fent említett megállapításokat és döntéseket a saját jóváhagyásától tegye függővé.
(vö. 50., 53–54., 56–57., 63. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
5. Ha azonban a szociális biztosítottnak az abban az – illetékes tagállamon kívüli – tagállamban történő orvosi ellátása során, ahová az illetékes intézmény engedélyével orvosi célból utazott, kiderül, hogy a diagnosztizált betegség olyan sürgős, életmentő ellátást követel meg, amelyről a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosoknak – az adott orvosi ismeretekre tekintettel – az a véleménye, hogy azt csak valamely más, e tagállamon kívüli állam területén található kórházban tudják nyújtani, az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontját, valamint a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett 574/72 rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a biztosítottnak az illetékes intézmény nevében nyújtott természetbeni ellátásokra fennálló joga attól a feltételtől függ, hogy a tartózkodás helye szerinti intézmény – az általa alkalmazott jogszabályok szerint – a nála biztosított személyeknek köteles biztosítani az ilyen ellátásnak megfelelő természetbeni ellátást.
(vö. 60., 63. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
6. Abban az esetben, ha a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által elismert orvosok – a meglévő orvosi ismereteik alapján – sürgős, életmentő okból úgy döntöttek, hogy a biztosítottat egy harmadik ország területére szállíttatják át, a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és c) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy – amennyiben a tartózkodás helye szerinti tagállam intézményének semmilyen oka nincs arra, hogy kételkedjék ezen orvosi döntés megalapozottságában – a tartózkodás helye szerinti tagállam intézményének az utóbbi államban nyújtott ellátásokat az ez utóbbi intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint kell megtérítenie, éspedig ugyanolyan feltételekkel, mint az e jogszabályok hatálya alá tartozó szociális biztosítottak esetében. Amennyiben olyan ellátásokról van szó, amelyek szerepelnek az illetékes tagállam jogszabályai által előírt ellátások között, úgy azután ez utóbbi állam intézményének feladata, hogy az 1408/71 rendelet 36. cikkében előírt feltételek szerint az így nyújtott ellátások költségeit megtérítse a tartózkodás helye szerinti tagállam intézményének.
Mivel a harmadik ország kórházában igénybe vett orvosi ellátás költségeit a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye nem térítette meg, de megállapítást nyert, hogy az érintett személy jogosult lett volna rá, és hogy az említett ellátások szerepelnek az illetékes tagállam jogszabályai által előírt ellátások között, az illetékes intézmény köteles e személynek vagy jogutódainak megtéríteni ezen ellátások költségeit, oly módon, hogy annak mértéke megegyezzék azzal, amelyben ez a személy akkor részesült volna, ha az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának és c) pontja i. alpontjának rendelkezéseit alkalmazták volna.
(vö. 67., 69–70. pont és a rendelkező rész 2. pontja)