1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Annak szükségessége, hogy kellő részletességgel ismertessék a Bírósággal a ténybeli és szabályozási hátteret – A kötelezettség terjedelme a versenyjog területén
(EK 82., EK 86. és EK 234. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk)
2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Helyi önkormányzat által beszedett, a szabadtéri reklámot és a plakátelhelyezést terhelő adó – Megengedhetőség – Feltételek
(EK 49. cikk)
1. Ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előzetes döntéshozatal céljából elé terjesztett kérdésekre, a nemzeti bíróságnak meg kell határoznia azt a ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe e kérdések illeszkednek, vagy legalábbis ismertetnie kell azt a tényállást, amelyen e kérdések alapulnak.
Ezen, a ténybeli és szabályozási háttérrel kapcsolatos pontossági követelmény különösen fontos a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek.
Az EK 82. és EK 86. cikk értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ténybeli háttere tekintetében valamely helyzet bármiféle versenyjogi szempontú értékelésének kiindulópontja a termék és földrajzi terület szerint érintett piac behatárolása, valamint az e piacon működő különböző vállalkozások piaci részesedésének kiszámítása.
(vö. 22–23., 25., 27. pont)
2. Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a szabadtéri reklámra, illetve plakát nyilvános elhelyezésére kivetett adó helyi önkormányzat általi beszedése, amely semmilyen esetben sem olyan természetű, hogy akadályozza, zavarja vagy másképpen tegye kevésbé vonzóvá az ezen önkormányzatok területén nyújtandó reklámszolgáltatásokat, ideértve azt, amikor e szolgáltatások akár a szolgáltatást nyújtó, akár a szolgáltatást igénybe vevő személy letelepedésének helye miatt határon átnyúló jellegűek, egyrészt abból adódóan, hogy az adó különbségtétel nélkül alkalmazandó minden olyan szolgáltatásnyújtásra, amely szabadtéri reklámot és nyilvános plakátelhelyezést foglal magában, semmilyen megkülönböztetést nem ír elő, sem a plakátelhelyezési szolgáltatást nyújtó vagy igénybe vevő letelepedésének helye szerint, sem a közzétett üzenetekben reklámozott termékek vagy szolgáltatások származásának helye szerint, másrészt pedig azért, mert csak olyan szabadtéri reklámtevékenységre alkalmazandó, amely magában foglalja a helyi önkormányzatok kezelésében álló közterületek használatát, és összege a tárgyát képező szolgáltatás értékéhez képest szerénynek tekinthető.
(vö. 37–39. pont és a rendelkező rész)