Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kirendelése – 96/71 irányelv – Tagállami szabályozás, amely előírja, hogy valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás szolgáltatásait igénybe vevő vállalkozás kezesi felelősséggel tartozik a másik vállalkozás által alkalmazott munkavállalók minimálbéréért – A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása – Közérdekre alapított igazolás – A munkavállalók szociális védelme
(EK 49. cikk; 96/71 tanácsi és parlamenti irányelv, 5. cikk)
Az EK 49. cikk fényében értelmezve, főszabály szerint, nem ellentétesek a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71 irányelv 5. cikkével – amelynek értelmében a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket ezen irányelv be nem tartása esetén, és biztosítják különösen, hogy megfelelő eljárások álljanak a munkavállalók, illetve képviselőik rendelkezésére az irányelv szerinti kötelezettségek érvényesítésére – az olyan nemzeti szabályok, amelyek szerint az építési munkával más tagállamban székhellyel rendelkező más vállalkozást megbízó, az érintett tagállamban székhellyel rendelkező építési vállalkozás készfizető kezesként felel e vállalkozás vagy alvállalkozó – utóbbi által alkalmazott – munkavállalóival szembeni minimálbér-fizetési és a kollektív szerződést kötő felek közös szervezetével szembeni tagdíjfizetési kötelezettségeinek teljesítéséért, ha a minimálbér az adók, a társadalombiztosítási és a foglalkoztatást elősegítő járulék vagy más társadalombiztosításhoz kapcsolódó ráfordítások levonása után a munkavállalónak kifizetendő összeget (nettó munkabér) jelenti, még akkor is, ha az irányadó nemzeti szabályoknak a munkabér védelme nem elsődleges célja vagy e védelem biztosítása azoknak csak másodlagos célja.
Ugyanis, ha a minimálbérhez való jog a munkavállalók védelmének részét képezi, amely a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozás igazolására alkalmas, közérdeken alapuló kényszerítő indokok között szerepel, akkor az e jog érvényesítését lehetővé tevő eljárási módszereket, mint például a kezesi felelősséget is úgy kell tekinteni, mint amelyek e védelmet biztosítják, amennyiben ez a szabály előnyt biztosít a kiküldetésben dolgozó munkavállalók számára azzal, hogy ez utóbbiak számára a minimálbérrel elsőként tartozó munkáltató mellé egyetemlegesen kötelezett második adóst állít, aki ráadásul általában fizetőképesebb.
(vö. 28., 34–35., 37., 40., 45. pont és a rendelkező rész)