1. Közösségi védjegy — A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése — Feltétlen kizáró okok — Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések — Összetett védjegy — A védjegy által a vásárlóközönségben keltett összbenyomás figyelembevétele
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
2. Fellebbezés — Jogalapok — A tények téves értékelése — Elfogadhatatlanság — Az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett tények értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata — Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, 1. bekezdés)
3. Közösségi védjegy — Az OHIM határozatai — Jogszerűség — A közösségi bíróság által végzett vizsgálat — Szempontok
(40/94 tanácsi rendelet)
4. Közösségi védjegy — A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése — Feltétlen kizáró okok — A különböző kizáró okok elkülönített vizsgálata — A kizáró okoknak a mögöttük meghúzódó közérdek alapján való értelmezése — Releváns szempont alkalmazása a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja keretében ugyanezen rendelkezés c) pontjának értelmezése során — Megengedhetetlenség
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont)
5. Közösségi védjegy — A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése — Feltétlen kizáró okok — Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések — A BioID betűszót tartalmazó összetett védjegy
(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
1. A megkülönböztető képességnek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti vizsgálata során, amennyiben összetett védjegyről van szó, az esetleges megkülönböztető képességet részben az egyes, külön-külön vett szavak vagy elemek tekintetében lehet vizsgálni, de minden esetben az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomásra kell támaszkodni, nem pedig arra a feltételezésre, hogy a külön-külön megkülönböztető képességgel nem bíró elemek egymás mellé rendelésük esetén sem bírhatnak ilyen képességgel. Ugyanis kizárólag az a körülmény, hogy a védjegy külön-külön tekintetbe vett elemei megkülönböztetésre nem alkalmasak, nem zárja ki azt, hogy az általuk alkotott szókapcsolat megkülönböztető képességgel rendelkezzék
(vö. 29. pont)
2. Az EK 225. cikkből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következően a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Ezért kizárólag az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik a releváns tények megállapítása és értékelése, valamint a bizonyítékok értékelése. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – amennyiben nincsen szó az elferdítésükről – nem jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretében a Bíróságra tartozna.
(vö. 43., 53. pont)
3. E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácsnak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet alapján meghozandó határozata nem mérlegelési jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozat. Ezért a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett ezen rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi döntési gyakorlata alapján.
(vö. 47. pont)
4. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében felsorsolt lajstromozást kizáró okok egymástól függetlenek, és önálló vizsgálatot igényelnek. Ezenfelül a fenti kizáró okokat a mindegyikük mögött meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni. A valamennyi kizáró ok vizsgálata során figyelembe vett közérdek eltérő megítéléseket jeleníthet meg, sőt kell, hogy megjelenítsen a szóban forgó kizáró ok tekintetében.
Ebben a vonatkozásban a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott közérdek nyilvánvalóan elválaszthatatlan a védjegy azon alapvető rendeltetésétől, hogy tanúsítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más származású áruktól vagy szolgáltatásoktól.
Mindazonáltal ezzel összefüggésben a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjának értelmezéséhez nem szolgálhat szempontként az a feltevés, hogy bizonyított a bejelentett védjegy általános használata a vásárlóközönség vagy a versenytársak körében, amely azonban ezen rendelkezés c) pontja viszonylatában releváns szempont.
(vö. 59‑60., 62. pont)
5. A szóban forgó áruk és szolgáltatások terén hozzáértőnek számító, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő érintett vásárlóközönség szemszögéből a „BioID” betűszót tartalmazó összetett megjelölés és annak ábrás elemei, nevezetesen ezen betűszót bemutató tipográfiai jegyek és a „BioID” betűszó után elhelyezett, egy pontból és egy „R” jelből álló két grafikai elem ‑ amely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 9., 38. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában kérték, és amelyek nevezetesen olyan áruk, amelyek élőlények biometrikus azonosítására szolgálnak, illetve olyan szolgáltatások, amelyeket biometrikus azonosítás érdekében végeznek, vagy ezen a biometrikus azonosítások rendszerének fejlesztésére irányulnak ‑ a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel. Ugyanis a BioID betűszó, amelyet az érintett vásárlóközönség a „biometrical” melléknév és az „identification” főnév rövidítésének összetételeként, és így összességében „biometrical identification” jelentéssel ért, nem különböztethető meg a védjegybejelentéssel érintett áruktól és szolgáltatásoktól. Ezenfelül sem a tipográfiai jegyek, sem az ezen betűszó mögé helyezett grafikai elemek nem teszik lehetővé az érintett vásárlóközönség számára a védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosítását.
(vö. 68‑72., 75. pont)