PHILIPPE LÉGER
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. február 17. (1)
C‑40/03. P. sz. ügy
Rica Foods (Free Zone) NV
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
C‑41/03. P. sz. ügy
Rica Foods (Free Zone) NV
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – A TOT rendszere – Cukorpiac – Védintézkedések”
1. Az Európai Közösségek Bizottsága 1999‑ben és 2000‑ben a tengerentúli országokból és területekről (TOT) származó cukor és kakaó bizonyos behozatalaival szembeni védintézkedéseket fogadott el. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott behozatalok zavarják a cukorágazat piacának közös szervezését.
2. E védintézkedések ellen több keresetet is benyújtottak, így a Rica Foods (Free Zone) NV (a továbbiakban: a Rica Foods) az Elsőfokú Bírósághoz, a Holland Királyság pedig a Bírósághoz nyújtott be keresetet.
3. Az Elsőfokú Bíróság a Rica Foods által benyújtott kereseteket három, 2002. január 17‑i(2) és 2002. november 14‑i(3) ítéletében elutasította. Jelenleg e három ítélet közül kettőt megfellebbeztek, amely fellebbezést a jelen indítványban vizsgálunk.
4. Ami a Holland Királyság által benyújtott kereseteket illeti, azok vizsgálatát a Bíróság az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott ügyekben hozott ítéleteinek kihirdetéséig felfüggesztette. Ezeket a C‑26/00., C‑180/00. és C‑452/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyekre vonatkozó, a mai napon ismertetett indítványunk vizsgálja.
I – Jogi háttér
5. Az ügyek vizsgálata szempontjából a releváns jogszabályok a cukorágazat piacának közös szervezésére vonatkozó szabályok (A pont) és a Közösség és a TOT társulásának rendszerére vonatkozó szabályok (B pont), valamint a jelen ügyben vitatott védintézkedések (C pont).
A – A cukorágazat piacának közös szervezése
6. A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1999. szeptember 13‑i 1999/2038/EK tanácsi rendelet(4) egységes szerkezetbe foglalta az e piac közös szervezéséről szóló, többször módosított 1981. június 30‑i 1785/81/EGK rendeletet(5). E közös piacszervezés célja a közösségi cukorpiac szabályozása a foglalkoztatás és a közösségi cukortermelők életszínvonalának növelése érdekében.
7. A közösségi termelés garantált árak útján megvalósuló támogatása nemzeti termelési kvóták (A és B kvóta) keretében történik, amelyeket a Tanács juttat az egyes tagállamok részére, amelyek azután felosztják azokat az egyes termelők között. A B kvótába tartozó cukorra (B cukor) az A kvótába tartozó cukorhoz (A cukor) képest magasabb termelési illetéket vetnek ki. Az A és B kvótát meghaladóan termelt cukrot „C cukor”‑nak nevezik, és nem értékesíthető az Európai Közösség területén belül, kivéve ha arra a következő időszak A és B kvótája keretein belül kerül sor.
8. A 2038/1999 rendelet 18. cikke értelmében a Közösségen kívülre irányuló export után a C cukor exportja kivételével export-visszatérítés vehető igénybe a közösségi piacon irányadó ár és a világpiaci ár közötti különbség kiegyenlítése érdekében.
9. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) – amelynek a Közösség is tagja – megállapodásai (a továbbiakban: a WTO-megállapodások)(6) a Tanács 1994. december 22‑i 94/800/EK határozatával összhangban szabályozzák az export-visszatérítés alá eső cukor mennyiségét és a visszatérítés teljes éves összegét. Legkésőbb a 2000/2001‑es gazdasági évtől kezdődően a visszatérítésben részesülő exportált cukor mennyiségét és a visszatérítés teljes összegét 1 273 500 tonnában és 499,1 millió euróban kellett korlátozni, amely összegek az 1994/1995‑ös gazdasági évhez képest 20%‑os, illetve 36%‑os csökkenésnek felelnek meg.
B – A Közösség és a TOT társulásának rendszere
10. Az EK 3. cikk (1) bekezdésének s) pontja úgy rendelkezik, hogy a Közösség tevékenysége magában foglalja a TOT‑tal való társulást a kereskedelmi forgalom növelése és a gazdasági és társadalmi fejlődés közös elősegítése érdekében.
11. Az EK 299. cikk (3) bekezdése és az EK‑Szerződés II. melléklete értelmében Aruba és a Holland Antillák a TOT részét képezik.
12. Az EK 182. cikkel összhangban a társulás célja, hogy elősegítse a TOT gazdasági és szociális fejlődését, és közvetlen gazdasági kapcsolatokat létesítsen köztük és a Közösség egésze között. Az EK 183. cikk 1. pontja kimondja, hogy a tagállamok a TOT‑tal folytatott kereskedelmükben ugyanolyan elbánást alkalmaznak, mint amelyet a Szerződés értelmében egymásnak biztosítanak.
13. Az EK 187. cikk értelmében a Tanács több olyan határozatot is elfogadott, amelyek meghatározzák a TOT és a Közösség társulásának részletszabályait és eljárásait. A jelen esetben releváns határozat az 1991. július 25‑i 91/482 tanácsi határozat(7), amely 240. cikkének (1) bekezdése szerint az 1990. március 1‑jétől számított 10 éves időszakra alkalmazandó.
14. E határozat több rendelkezését módosította a 91/482 határozat félidőben történő felülvizsgálatáról szóló, 1997. november 24‑i 97/803/EK tanácsi határozat(8). Ezenkívül 2000. február 25‑én a Tanács 2001. február 28‑ig meghosszabbította a határozat hatályát(9).
15. A TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdése értelmében a TOT‑ból származó termékek a közösségbe irányuló behozatal esetén mentesek a behozatali vámok alól. Ugyanezen határozat 102. cikke hozzáteszi: „[a] 108b. [cikk] sérelme nélkül a Közösség a TOT‑ból származó behozatal esetében nem alkalmaz semmilyen mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést”.
16. A TOT‑határozat 108. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése különösen a „származó termékek” fogalmának meghatározása tekintetében e határozat II. mellékletére (a továbbiakban: a II. melléklet) utal. E melléklet 1. cikke értelmében a terméket akkor kell a TOT‑ból, a Közösségből vagy az afrikai, karibi és csendes‑óceáni államokból (a továbbiakban: az AKCS‑államok) származónak tekinteni, ha azt teljes egészében ott állították elő, vagy kielégítően ott dolgozták fel.
17. A II. melléklet 3. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon megmunkálások vagy feldolgozások listáját, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek ahhoz, hogy a termék egy adott helyről, nevezetesen a TOT‑ból származónak minősüljön.
18. A II. melléklet 6. cikkének (2) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy „amennyiben teljes egészében a Közösségben vagy az AKCS‑államokban előállított termékek a TOT‑ban megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül, teljes egészében a TOT‑ban előállítottnak kell azokat tekinteni”. Ebben az esetben az ún. „EK‑TOT és AKCS‑TOT származási kumuláció” szabályairól van szó.
19. A II. melléklet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében az EK‑TOT és AKCS‑TOT származási kumuláció szabályai alkalmazandók „mindenfajta megmunkálásra vagy feldolgozásra, beleértve a 3. cikk (3) bekezdésében felsorolt műveleteket is”.
20. A 97/803 határozat azonban korlátozta az EK‑TOT származási kumuláció szabályainak alkalmazását azáltal, hogy beillesztette a 91/482 határozatba a 108b. cikket. E rendelkezés (1) bekezdése előírja, hogy „a II. melléklet 6. cikkében foglalt AKCS‑TOT származási kumuláció évi 3000 tonna cukorig alkalmazható”. A 97/803 határozat azonban az EK‑TOT származási kumuláció szabályainak alkalmazására nem állapított meg korlátot.
C – A vitatott védintézkedések
21. A TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a Bizottságnak, hogy két esetben „szükséges védintézkedéseket” hozzon. Az első eset akkor áll fenn, ha „a [TOT‑határozat] alkalmazása súlyos zavarokat eredményez a Közösség, illetve egy vagy több tagállam gazdaságának valamely ágazatában, vagy veszélybe kerül azok külső pénzügyi stabilitása”. A második eset pedig akkor, ha „olyan nehézségek adódnak, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának vagy régiójának hanyatlásához vezethetnek”.
22. A Bizottság azonban a 109. cikk (2) bekezdésének értelmében mindkét esetben olyan intézkedéseket köteles választani, amelyek „a legkevésbé zavarják a társulás és a Közösség működését”. Ezenfelül pedig „ezen intézkedések nem léphetik túl a felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket”.
23. A Bizottság 1999. november 15‑én a TOT‑határozat 109. cikke alapján fogadta el a tengerentúli országokból és területekről származó, a 1701 KN‑kód alá tartozó cukor, valamint a 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kód alá tartozó cukor és kakaó keverékére bevezetett védintézkedésekről szóló 2423/1999 rendeletet(10). E rendeletével, amely 2000. február 29‑ig volt alkalmazandó, a Bizottság az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó exportra minimálár‑rendszer alkalmazását, valamint a TOT‑ból származó cukor és kakaó keverékek (a továbbiakban: a keverékek) exportjára az 1997. július 23‑i 1427/97 bizottsági rendelettel(11) módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet(12) 308d. cikkében meghatározott közösségi felügyelet alkalmazását írta elő.
24. 2000. február 29‑én szintén a TOT‑határozat 109. cikke alapján a Bizottság elfogadta az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló 465/2000/EK rendeletet(13).
25. E rendelet preambuluma szerint:
„(1) A Bizottság megállapította, hogy a [TOT]‑ból származó cukor (1701 KN‑kód), valamint a 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kódok alá tartozó […] keverékek behozatala, különösen az EK‑TOT származási kumuláció szerinti állapotban 1997‑től igen jelentős növekedést mutatott. A behozatal mennyisége az 1996‑os 0 tonnáról 1999‑re több mint 48 000 tonnára emelkedett […].
[...]
(4) Az utóbbi években nehézségek jelentkeztek a közösségi cukorpiacon, amelyre a túltermelés jellemző. A cukorfogyasztás hozzávetőleg a 12,7 millió tonnás szint körül állandósult. A termelés 16,7 és 17,8 millió tonna között alakul. Ennélfogva minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető. Az ilyen cukor után fizetendő visszatérítések – az egyes kvóták keretein belül – a közösségi költségvetést terhelik (jelenleg hozzávetőleg 520 euró tonnánként). Az Uruguayi Forduló során megkötött megállapodások alapján azonban a visszatérítés alá eső export volumenét korlátozták, és az 1995/1996‑os gazdasági évben elért 1 555 600 tonnáról a 2000/2001‑es gazdasági évre 1 273 500 tonnára csökkentették.
(5) Fennáll annak kockázata, hogy e nehézségek komolyan destabilizálják a cukorpiac közös szervezését. A jelenleg hozzáférhető legóvatosabb becslések szerint a 2000. július 1‑jén kezdődő 2000/2001‑es gazdasági évre a közösségi termelők kvótájának körülbelül 500 000 tonnával történő csökkentését tervezik. Minden egyes további, TOT‑ból származó cukor‑ vagy magas cukortartalmú termékimporttal szükségszerűen egyre jobban csökken a közösségi termelők kvótája, és ezzel egyre növekszik a garantált jövedelmükben bekövetkező veszteség” [nem hivatalos fordítás].
26. A Bizottság tehát úgy határozott, hogy a TOT‑határozat II. mellékletének 6. cikkében foglalt EK‑TOT kumulációból származó cukor és keverékek mennyiségét 3340 tonnában korlátozza.
27. A 465/2000 rendelet a 3. cikke alapján a 2000. március 1‑jétől szeptember 30‑ig alkalmazandó.
28. 2000. szeptember 29‑én a Bizottság szintén a TOT‑határozat 109. cikke alapján fogadta el az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések további alkalmazásáról szóló 2081/2000/EK rendeletet(14).
29. A rendelet preambulumának megfelelően:
„(1) A Bizottság megállapította, hogy a [TOT]‑ból származó cukor (1701 KN‑kód), valamint a 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kód alá tartozó […] keverékek behozatala, különösen az EK‑TOT származási kumuláció szerinti állapotban 1997‑től 1999‑ig igen jelentős növekedést mutatott […]. A behozatal mennyisége az 1996‑os 0 tonnáról 1999‑re több mint 53 000 tonnára emelkedett […].
[...]
(4) Az utóbbi években nehézségek jelentkeztek a közösségi cukorpiacon, amelyre a túltermelés jellemző. A cukorfogyasztás hozzávetőleg a 12,8 millió tonnás éves szint körül állandósult. A kvóta alá tartozó termelés hozzávetőleg évi 14,3 millió tonna. Ennélfogva minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető. Az ilyen cukor után fizetendő visszatérítések – az egyes kvóták keretein belül – a közösségi költségvetést terhelik (jelenleg hozzávetőleg 520 euró tonnánként). Az Uruguayi Forduló során megkötött megállapodások […] alapján azonban a visszatérítés alá eső export volumenét korlátozták, és az 1995/1996‑os gazdasági évben elért 1 555 600 tonnáról a 2000/2001‑es gazdasági évre 1 273 500 tonnára csökkentették.
(5) Fennáll annak kockázata, hogy e nehézségek komolyan destabilizálják a cukorpiac közös szervezését. A Bizottság a 2000/2001‑es gazdasági évre a közösségi termelők kvótájának körülbelül 500 000 tonnával történő csökkentése mellett döntött […]. Minden egyes további, TOT‑ból származó cukor‑ vagy magas cukortartalmú termékimporttal szükségszerűen egyre jobban csökken a közösségi termelők kvótája, és ezzel egyre növekszik a garantált jövedelmükben bekövetkező veszteség.
(6) Ennek megfelelően továbbra is fennállnak olyan nehézségek, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának a hanyatlásához vezethetnek. […]” [nem hivatalos fordítás].
30. A Bizottság tehát az EK‑TOT kumulációból származó cukor mennyiségét 4848 tonnára csökkentette a 1701, 1806 10 30 és 1806 10 90 KN vámtarifa-kódok alá tartozó cukor és keverékek vonatkozásában.
31. A 2081/2000 rendelet a 3. cikke alapján 2000. október 1‑jétől 2001. február 28‑ig volt alkalmazandó.
II – Az Elsőfokú Bíróság előtti keresetek és a megtámadott ítéletek
32. A 2000. évben benyújtott keresetlevelükkel több – a TOT‑ban (Arubán és a Holland Antillákon) székhellyel rendelkező, cukor feldolgozásával foglalkozó – társaság indított keresetet az Elsőfokú Bíróság előtt.
33. E vállalatok mindegyikének keresete egyfelől a 465/2000 és a 2081/2000 rendeletek (a továbbiakban: a megtámadott rendeletek) megsemmisítésére, másfelől az ezen intézkedések bevezetése folytán őket állítólagosan ért károk Közösség általi megtérítésére irányult.
34. Az Elsőfokú Bíróság a Rica Foods II‑ és a Rica Foods III‑ítéleteiben(15) elutasította ezeket a kereseti kérelmeket, és a felpereseket az eljárás költségeinek viselésére kötelezte.
III – A Bíróság előtti eljárás és a fellebbezési kérelmek
35. A Bíróság Hivatalához 2003. január 29‑én eljutatott keresetlevelében (C‑40/03. P. és C‑41/03. P. sz. ügyek) a Rica Foods fellebbezést nyújtott be ezen ítéletek ellen.
36. A Rica Foods azt kéri, hogy a megtámadott ítéleteket semmisítsék meg, és a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére. Kéri továbbá, hogy a Bíróság határozzon az ügy érdeméről, és fogadja el az elsőfokú eljárásban előadott megsemmisítés és kártérítés iránti kérelmeit.
37. Mindkét ügyben a Bizottság mint alperes és a Spanyol Királyság mint az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél kéri a fellebbezés elutasítását és a felperes kötelezését az eljárás költségeinek viselésére. A Francia Köztársaság – szintén mint az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél – ugyanezen indítványokat teszi a C‑41/03. P. sz. ügyben.
IV – A fellebbezésekről
38. Jóllehet a fellebbezések viszonylag zavarosak, úgy ítélhető meg, hogy a Rica Foods a kérelmeinek alátámasztására:
– a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének megsértésére;
– a vitatott behozatalok hatásaival kapcsolatos mérlegelési hibára;
– a vitatott rendeletek téves értelmezése;
– a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmezése során elkövetett hibákra;
– a TOT‑határozat 109. cikke (2) bekezdésének megsértésére, és
– a TOT‑ot megillető kedvezményes jogállás megsértésére
vonatkozó hat jogalapra hivatkozik.
39. E különböző jogalapok vizsgálata előtt jelezzük, hogy a Rica Foods II‑ítélet indokolása közel azonos a Rica Foods III‑ítélet indokolásával, és hogy a felperes ugyanazokat az ellenvetéseket teszi a két ítélettel szemben. Tisztán az egyszerűség kedvéért tehát indítványunk további részében kizárólag az első ítéletre és az ez ellen benyújtott fellebbezésre hivatkozunk, anélkül hogy minden egyes alkalommal emlékeztetnénk arra, hogy kijelentéseink a második ügyre ugyanúgy érvényesek.
A – A TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapról
40. Az első jogalap a Rica Foods II‑ítélet 86. pontja ellen irányul.
41. Az Elsőfokú Bíróság e pontban úgy ítélte meg, hogy „a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a TOT‑határozat 109. cikkének alkalmazása során”. Hozzátette továbbá, hogy „ilyen jogkör mellett a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia vizsgálatát, hogy e jogkör gyakorlása során nem lépett‑e fel nyilvánvaló hiba, hatáskörrel való visszaélés, vagy hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörük kereteit”.
42. A Rica Foods szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a TOT‑határozat 109. cikkét, amikor a Bizottság számára ilyen jogkört ismert el. Ugyanis úgy véli, hogy e rendelkezés kivételt képez a TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a TOT‑ból származó termékekkel szembeni vámok tilalmát előíró fő szabály alól, és mint kivétel, szűk értelmezés tárgyát kell képeznie. Az Elsőfokú Bíróság tehát a Rica Foods véleménye szerint nem ismerhette volna el a Bizottság széles mérlegelési jogkörét e területen.
43. Ki kell emelni, hogy a Bizottság ilyen jogkörének elismerésével az Elsőfokú Bíróság a Bíróság idevonatkozó töretlen ítélkezési gyakorlatának alkalmazására szorítkozott. Ez utóbbi ugyanis úgy ítéli meg, hogy a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a TOT‑határozat 109. cikkének alkalmazása során, és hogy ilyen jogkör mellett a bírósági felülvizsgálatnak az eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség tiszteletben tartására, a vitatott döntés alapjául szolgáló tények pontosságára, a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányára vagy hatáskörrel való visszaélés hiányára kell korlátozódnia(16).
44. Ellentétben azzal, amit a Rica Foods állít, a közösségi intézmény ilyen jogkörének elismerése nem függ össze a kérdéses rendelkezés eltérést engedélyező voltával.
45. Ugyanis az ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy tűnik számunkra, hogy két eltérő típusú „diszkrecionális jogkört” különböztethetünk meg. Az első típus az, amelyet „politikai” jellegű diszkrecionális jogkörnek nevezhetnénk. Az intézmények e jogkörét általában akkor ismerik el, amikor azok „politikai” hatósági minőségükben járnak el, különösen akkor, amikor egy adott területen jogszabályt alkotnak, vagy amikor a közösségi politika irányait határozzák meg. Ebben az esetben a diszkrecionális jogkör elismerését az igazolja, hogy az intézmények általában eltérő érdekek között mérlegelnek, és politikai döntések keretében választanak a lehetőségek közül, amely döntésekért azután felelősséggel tartoznak(17). A „politikai” jellegű diszkrecionális jogkör tehát annak a politikai felelősségnek felel meg, amellyel valamely közösségi rendelkezés felruházza az intézményt(18).
46. A másik típusba tartoznak azok a diszkrecionális jogkörök, amelyeket „szakmai” jellegűnek nevezhetnénk. Az intézmények e jogkörét általában akkor ismerik el, amikor azok „igazgatási” jogkörükben járnak el, különösen amikor versenyjogi vagy állami támogatási ügyekben egyéni határozatokat hoznak, vagy amikor meghatározott dömpingellenes védintézkedéseket hoznak. Ebben az esetben az intézmények diszkrecionális jogkörének elismerését a vizsgálandó helyzetek szakmai, gazdasági és jogi összetettsége, illetve az elvégzendő mérlegelés igazolja(19).
47. Mindkét esetben megállapítható, hogy a diszkrecionális jogkör elismerése valamely intézmény javára a bírósági felülvizsgálat korlátozásával jár. Ahogyan azt kifejtettük(20), a Bíróság úgy tekinti, hogy az ilyen jogkör esetén a bírósági felülvizsgálatnak az eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség tiszteletben tartására, a vitatott döntés alapjául szolgáló tények pontosságára, a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányára vagy hatáskörrel való visszaélés hiányára kell korlátozódnia.
48. Ahogyan Poiares Maduro főtanácsnok hangsúlyozta(21), a korlátozás nem a bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozik, mivel az ellenőrzés minden esetben az EK 230. cikkben kifejtett különböző visszásságokhoz, azaz a hatáskör hiányához, lényeges eljárási szabály megsértéséhez, bármely jogi rendelkezés megsértéséhez vagy hatáskörrel való visszaéléshez kapcsolódik. A korlátozás inkább a felülvizsgálat mélységére vonatkozik olyan értelemben, hogy a Bíróság kizárólag az egyértelmű jogsértések hiányának és az alkalmazandó jog tiszteletben tartásával, valamint a lényeges tények mérlegelésével kapcsolatos nyilvánvaló hibák ellenőrzésére szorítkozik.
49. Mindezek mellett úgy tűnik számunkra, hogy a bírósági felülvizsgálat mélysége aszerint változik, hogy politikai jellegű vagy szakmai jellegű diszkrecionális jogkörrel állunk‑e szemben. Ugyanis bár a bírósági felülvizsgálat mindkét esetben világosan a „nyilvánvaló hibára” szorítkozik, az ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy tűnik számunkra, hogy a bírósági felülvizsgálat kevésbé széles körű, amikor a kérdéses aktus valamely intézmény politikai jellegű diszkrecionális jogkörének gyakorlásából származik.
50. Akárhogyan is nézzük, e különböző elemek bőségesen elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a Rica Foods által hivatkozott első jogalap nem megalapozott. Ugyanis ebből az következik, hogy a diszkrecionális jogkör valamely intézmény javára történő elismerése semmilyen módon nem áll összefüggésben a kérdéses rendelkezés eltérést engedélyező voltával. E jogkör a jelen esetben azzal a politikai felelősséggel áll kapcsolatban, amellyel a TOT‑határozat 109. cikke az intézményeket felruházza(22). Az ítélkezési gyakorlatban számos példa található olyan esetekre, ahol az intézmények javára széles mérlegelési jogkört ismertek el eltérést engedő rendelkezések alkalmazása keretében, így például az EK 87. cikk (3) bekezdése(23), az 1/2003/EK rendelet(24) hatálybalépését megelőzően az EK 81. cikk (3) bekezdése esetén vagy a Maastrichti Szerződés hatálybalépése előtt az EGK‑Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése(25) esetén.
51. Mindezekre figyelemmel azt javasoljuk a Bíróságnak, hogy utasítsa el az első jogalapot mint megalapozatlant.
B – A vitatott behozatalok hatásaival kapcsolatos mérlegelési hibára vonatkozó második jogalapról
52. A Rica Foods a második jogalapjában azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság több hibát is elkövetett a vitatott behozatalok hatásainak mérlegelésével kapcsolatban.
53. A Rica Foods az elsőfokú eljárásban a Bizottság több állítását is vitatta. Többek között azt állította, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor további behozatala nem növelte a cukor túlkínálatát a közösségi piacon, és hogy a behozatal nem növelte a Közösség költségvetésének terheit.
54. Az Elsőfokú Bíróság az alábbi okokból utasította el ezeket az érveket:
„95 […] az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának (Eurostat) a Bizottság által kiadott statisztikákból kitűnik, hogy 1996‑ban a TOT‑ból származó cukorbehozatal 2251,1 tonna volt, és a TOT‑ból nem került sor keverékek behozatalára. [Megállapítható], hogy a 2251,1 tonna behozott cukor az AKCS‑TOT kumulációból származik, [és] 1996‑ban az EK‑TOT kumuláció rendszere alá tartozó cukor nem került a Közösségbe behozatalra […].
96 Továbbá az Eurostat statisztikáiból az is kitűnik, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorbehozatal a Közösség területére 35 791,8 tonna volt, míg a keverékek behozatalának mértéke 12 420 tonna.
97 A Bizottság tehát jogosan állapította meg azt […], hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozóval növelt TOT‑ból származó, 1701 KN‑kód alá tartozó cukor és 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kódok alá tartozó keverékek közösségi behozatala »az 1996‑os 0 tonnáról 1999‑re több mint 48 000 tonnára nőtt«, [és hogy ez] »igen jelentős növekedést« [jelent] […].
98 A felperesek kétségbe vonják […] azt az állítást […], amely szerint az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó közösségi cukorbehozatal azonos mennyiségű támogatott közösségi cukor kivitelével jár […].
99 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság először is azt állapítja meg, hogy a felperesek kétségbe vonják, hogy a közösségi cukorpiacra túltermelés jellemző. Az A és B cukor, azaz a közösségi piacra jutó, és így támogatott kivitelben részesülő cukor közösségi termelése már meghaladja a közösségi cukorfogyasztás mértékét […].
100 Továbbá, ahogyan azt a Bíróság a [fent hivatkozott] Emesa Sugar ügyben, 2000. február 8‑án hozott ítéletének 56. pontjában kimondta, a Közösség a WTO‑megállapodások értelmében köteles bizonyos harmadik országokból cukrot importálni.
101 Ilyen feltételek mellett, ha a közösségi cukortermelés nem csökken, az EK‑TOT származási kumuláció rendszere alá eső minden egyes további cukorimport növeli közösségi piacon található cukorfelesleget, és a támogatott export megemelkedéséhez vezet (lásd a fenti 100. pontban hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 56. pontját).
102 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság joggal tekintette úgy […], »hogy minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető« […].
[...]
116 Végezetül a felperesek megállapítják, hogy […] a TOT‑ból származó cukorbehozatal nem terheli a közösségi költségvetést. Ugyanis amennyiben e behozatal azonos mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, az ezen exporthoz kötődő exporttámogatások terheit az önfinanszírozási rendszeren keresztül az európai cukorrépa‑ és cukortermelők, és ezáltal az európai fogyasztók viselik […].
[…]
118 Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor‑, illetve keverékimport erőteljes növekedését kell a megtámadott rendeletben írt nehézségeknek tekinteni, mivel a közösségi cukorpiacra jellemző túltermelés támogatott exporthoz és a WTO‑megállapodásokból eredő kötelezettségek felmerüléséhez vezet […].
119 Márpedig, figyelemmel a közösségi piacra jellemző túltermelésre, a TOT‑ból származó importált cukor kiszorítja a közösségi cukrot, amelyet exportálni kell annak érdekében, hogy fenntartsák a piacok közös szervezésének egyensúlyát.
120 Még akkor is, ha közösségi cukorexport finanszírozása nagyobbrészt a közösségi cukoripar és így a fogyasztók által történik, az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a WTO‑megállapodások korlátozzák az exporttámogatásokat függetlenül attól, hogy végső soron ki viseli e támogatások költségét, és minden egyes további behozatal súlyosbítja a helyzetet az olyan piacon, amelyre már így is a túltermelés jellemző.
121 Az előzőekből az következik, [hogy] a [Rica Foods] által felhozott érvek nem helytálló[ak].”
55. A második jogalap két részből áll, amelyeket egymás után kell megvizsgálni(26).
56. Az első részben a Rica Foods több érvet hoz fel annak bizonyítására, hogy ellentétben azzal, amit az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletének 99‑102. pontjában megállapított, az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatala nem járt a közösségi piacon a túltermelés növelésével(27).
57. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni fogunk arra, hogy a Bíróság – az állandó ítélkezési gyakorlata(28) szerint – nem jogosult megállapítani sem a tényeket, sem elvben vizsgálni azokat a bizonyítékokat, amelyeket az Elsőfokú Bíróság elfogadott e tények alátámasztásra. Amennyiben e bizonyítékokat jogszerűen szerezték be, és amennyiben tiszteletben tartotta az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításra alkalmazandó eljárási szabályokat, egyedül az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik annak mérlegelése, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a hozzá benyújtott bizonyítékoknak. Ez a mérlegelés tehát nem jelent a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdést, a tények téves értékelése esetének kivételével.
58. Márpedig a jelen esetben az ügy tényállása alapján az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy tekintettel a cukor közösségi túltermelésére, az „EK‑TOT származási rendszer eső alá minden egyes további cukorimport növeli a közösségi piacon található cukorfelesleget, és a támogatott export megemelkedéséhez vezet”(29).
59. Ilyen feltételek mellett a jogalap első része nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ugyanis amennyiben a felperes nem bizonyította, de még csak nem is állította, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értékelte az eléterjesztett tényeket és bizonyítékokat, akkor az Elsőfokú Bíróságnak a közösségi piacon található cukorfelesleg megnövekedésére vonatkozó mérlegelése tények értékelésének minősül, amely a jelen fellebbezés keretében nem kifogásolható.
60. A második részben a Rica Foods azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 118‑120. pontjában az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte úgy, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatala a közösségi költségvetés számára többletteherrel jár. Kijelenti, hogy az A és B cukor exportjának támogatását teljes egészében a termelők finanszírozzák illeték útján, amelyet a fogyasztókra hárítanak. Amennyiben a vitatott behozatalok azonos mennyiségű közösségi cukor kivitelével járnak, e behozataloknak nincsen hatása a Közösség költségvetésére.
61. E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság nem azt állapította meg, hogy a vitatott behozatal többletköltséget jelentene a Közösség költségvetése számára. Éppen ellenkezőleg azt hangsúlyozta, hogy a közösségi piac túltermelési helyzetére és a WTO‑megállapodásokban előírt támogatott export korlátozására tekintettel minden egyes további cukorbehozatal súlyosbítja a helyzetet „függetlenül attól, hogy végső soron ki viseli e[zen export]támogatások költségét”(30).
62. Következésképpen a Rica Foods második jogalapját el kell utasítani.
C – A vitatott rendeletek téves értékelésére vonatkozó harmadik jogalapról
63. A harmadik jogalap a Rica Foods II‑ítélet 107. és 108. pontja ellen irányul. Az Elsőfokú Bíróság ezekben az alábbiak szerint rendelkezett:
„107 A felperesek úgy érvelnek, hogy sem az EK‑TOT származási kumuláció rendszere alá tartozó cukor és keverékek közösségi behozatalának növekedése, sem a túltermelés vagy a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségek nem jelentenek olyan – a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmében vett – nehézségeket, amelyek igazolhatnák a védintézkedés elfogadását.
108 Az Elsőfokú Bíróság előzetesen megállapította, hogy a Bizottság sohasem állította, hogy az általa azonosított nehézségek mindegyike külön‑külön igazolhatná védintézkedés elfogadását. Éppen ellenkezőleg, a megtámadott rendelet[ek]ből az tűnik ki, hogy a Bizottság által felhozott nehézségek szorosan kötődnek egymáshoz. A Bizottság szerint valójában a piacon jelentkező túltermelés miatt minden egyes további importált tonna az exporttámogatás növekedéséhez fog vezetni, amely azonban a WTO‑megállapodásokban előírt korlátokba ütközhet.”
64. A Rica Foods ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értékelte a vitatott rendeleteket. Ugyanis ellentétben azzal, amit az Elsőfokú Bíróság megállapított, a Bizottság a vitatott rendeletekben sohasem tekintette úgy, hogy a TOT‑határozat 109. cikkében említett „nehézségek” a jelen ügyben a fent említett három elemnek, azaz a közösségi piac túltermelésének, a vitatott behozatalok növekedésének és a WTO‑megállapodások által kötelezővé tett korlátozásoknak az együtteséből származnak. Az Elsőfokú Bíróság tehát saját indokolásával pótolta a vitatott rendeletek indokolását.
65. Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság saját hatáskörben jogosult az eléterjesztett bizonyítási eszközök értékelésére(31), e bizonyítékok, illetve a megtámadott aktus téves értékelése olyan kérdés, amelyre fellebbezés keretében kiterjedhet a Bíróság felülvizsgálata(32). A megtámadott jogi aktus téves értelmezésére alapított jogalap annak megállapítására irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette a vitatott jogi aktus értelmét, tartalmát vagy hatályát. A téves értelmezés így származhat az aktus tartalmának megváltoztatásából(33), valamint elsődleges szempontjainak(34), illetve összefüggéseinek(35) figyelmen kívül hagyásából.
66. Mivel a jelen jogalap a vitatott rendeletek téves értelmezésére vonatkozik, az a francia kormány állításával ellentétben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint elfogadható(36).
67. Mindazonáltal úgy véljük, hogy e jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan.
68. Ugyanis a vitatott rendeletek egyszerű olvasata elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság ténylegesen úgy tekintette, hogy a jelen ügyben a TOT‑határozat 109. cikkében említett nehézségek a három tényező együttes fennállásából származnak.
69. Így miután a Bizottság megállapította, hogy a TOT‑ból származó cukor és keverékek behozatala „igen jelentős növekedést mutat”(37), jelzi, hogy „az elmúlt években nehézségek jelentkeztek”(38). A Bizottság kifejti, hogy „a közösségi cukorpiacon […] a túltermelés a jellemző, [következésképpen] minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár”(39). A Bizottság azt is kifejti, hogy „az ilyen cukor után visszatérítések fizetendők, […] [ugyanakkor] a WTO‑megállapodások a visszatérítés alá eső export volumenét korlátozták”(40). A Bizottság ebből arra a következtetésre jut, hogy „[m]inden egyes további, a TOT‑ból származó cukor‑ vagy magas cukortartalmú termékimporttal szükségszerűen egyre jobban csökken a közösségi termelők kvótája, és ezzel egyre növekszik a garantált jövedelmükben bekövetkező veszteség”(41).
70. Ebből pedig az következik, hogy a Bizottság ténylegesen azt állapította meg, hogy a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdésében említett nehézségek három tényezőnek, azaz a vitatott behozatal növekedésének, a közösségi piac túltermelő jellegének és a WTO‑megállapodások által előírt exportkorlátozásnak az együttes fennállásából származnak. Tehát ellentétben azzal, amit a Rica Foods állít, az Elsőfokú Bíróság e tekintetben nem értékelte tévesen a vitatott rendeleteket.
D – A TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmezése során elkövetett hibákra vonatkozó negyedik jogalapról
71. A Rica Foods negyedik jogalapjában azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmezése során több hibát is elkövetett.
72. Az elsőfokú eljárás során a Rica Foods hangsúlyozta, hogy a Bizottság által felhozott körülmények nem tekinthetőek olyan „nehézségeknek”, amelyek [a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének szerinti, a „Közösség valamely tevékenységi ágának hanyatlásához vezethetnek”.
73. Az Elsőfokú Bíróság elvetette ezen érveket. Mivel elsősorban a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdése szerinti „nehézségekről” van szó, az Elsőfokú Bíróság jelezte, hogy:
„108 […] a megtámadott rendelet[ek]ből az tűnik ki, hogy a Bizottság által felhozott nehézségek szorosan kötődnek egymáshoz. A Bizottság szerint ugyanis a piacon jelentkező túltermelés miatt minden egyes további importált tonna az exporttámogatás növekedéséhez fog vezetni, amely azonban a WTO‑megállapodásokban előírt korlátokba ütközhet.
[...]
112 A túltermeléssel és a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségekkel kapcsolatban a felperesek előadják, hogy egyrészt a túltermelés már mintegy harminc éve jellemző a piacra, másrészt 1994‑ben kötötték azon WTO‑megállapodásokat, amelyek felső határt szabnak a cukorexport támogatásának. Így nincs szó a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti »nehézségekről«.
113 Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a támogatásban részesíthető cukorexport volumenét a WTO‑megállapodások, nevezetesen a CXL lista csökkentette. Jóllehet az 1995/1996‑os gazdasági évben a támogatásban részesíthető cukorexport volumene 1 556 600 tonna volt, ezt a mennyiséget a 2000/2001‑es gazdasági évre 1 273 500 tonnára csökkentették.
114 Márpedig, tekintettel a cukor közösségi piacán jelentkező túltermelésre, minden további közösségi cukorbehozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár […]. Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek behozatalának növekedése nehézségeket okozhat a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban.
115 Még akkor is, ha a 2000/2001‑es gazdasági évre megadott felső határ mértéke már 1994 óta ismert volt, valamint ha a közösségi piac már évtizedek óta túltermelő jellegű, annyi bizonyos, hogy a Bizottság okkal vélhette úgy, hogy a túltermelő jellegű közösségi piacon az EK‑TOT származási kumulációs szabály alá tartozó cukorbehozatal a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti »nehézséget« jelent, annál is inkább, mivel a WTO‑megállapodások által meghatározott felső határ már korábban szükségessé tette a közösségi kvóták mennyiségének csökkentését a 2000/2001‑es termelési időszakra […]”.
74. Ezután „a Közösség valamely tevékenységi ágának hanyatlásával” kapcsolatos veszély fennállásával összefüggésben az Elsőfokú Bíróság az alábbi érvelést fejtette ki:
„123 A felperesek úgy érvelnek, hogy a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti hanyatlás, illetve annak veszélye akkor áll fenn, ha a cukorpiacon az árak gyorsan esnek, vagy a cukorágazatban a helyzet gyökeresen romlik, és ez veszteséggel, elbocsátásokkal stb. jár. Ezzel szemben az európai cukoripar teljesen egészséges. A cukorárak nem csökkennek.
124 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a felperesek által hivatkozott körülmények azt igazolják, hogy fennáll a Közösség valamely tevékenységi ágának a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti hanyatlása. Mindazonáltal az olyan helyzet, amelyben a közösségi termelők termelési kvótáinak csökkentése szükséges, magában is jól mutatja a Közösség valamely tevékenységi ágának hanyatlását. Valójában az ilyen csökkentés közvetlen hatással van a közösségi termelők jövedelmére.
125 A felperesek kétségbe vonják, hogy szükséges a közösségi cukortermelési kvóták 500 000 tonna mértékű csökkentése a WTO‑megállapodások miatt […].
126 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a közösségi cukortermelés meghaladja a Közösségen belüli cukorfogyasztás mértékét […]. Emellett, ahogyan arra a Bíróság is utalt a [fent hivatkozott] Emesa Sugar ügyben hozott ítéletének 56. pontjában, a Közösség »a [WTO] keretében kötött megállapodások értelmében bizonyos mennyiségű cukor harmadik országokból való behozatalára« köteles. Ehhez még hozzáadódik »az AKCS‑államokból származó nádcukornak az e termék iránti különleges kereslet kielégítése érdekében történő behozatala« (a [fent hivatkozott] Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 56. pontja).
127 A felperesek nem vitatják, hogy összefüggés áll fenn egyrészt a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségek tiszteletben tartása, és másrészt a közösségi termelési kvótáknak a megtámadott rendeletben említett csökkentése között. Ugyanakkor a megtámadott rendeletben említett 500 000 tonnás számadatot vitatják.
128 Márpedig a cukorágazatban a termelési kvóták rendszerében a garantált mennyiségnek és a kedvezményes behozatalok rendszerében a feldolgozók feltételezett maximális ellátási szükségletének a 2000/2001‑es gazdasági év vonatkozásában történő csökkentéséről szóló, 2000. szeptember 29‑i 2073/2000 bizottsági rendeletből (HL L 246., 38. o.) kitűnik, hogy a Bizottság az A és B cukor tekintetében ténylegesen 478 277 tonnával csökkentette a kvótákat a 2000/2001‑es termelési időszakra […].
129 A felperesek továbbá azt állítják, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek közösségi behozatalának mértéke elhanyagolható, ha a TOT‑ból származó cukorbehozatal volumenét a közösségi cukorbehozatalhoz és a bizonyos harmadik országokból behozott cukormennyiséghez hasonlítjuk.
130 [A Rica Foods] úgy számol, hogy az AKCS‑TOT és az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek behozatala 1999‑ben a közösségi termelés 0,320%‑át (1701 KN‑kód), illetve 0,102%‑át (1806 KN‑kód) tette ki. Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó behozatal 1999‑ben 40 000 tonna volt, azaz kevesebb, mint amennyit egyetlen AKCS-állam, Barbados (49 300 tonna) évente a Közösség területére importálhat.
131 Ez az érv nem helytálló. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bizottság okkal vélhette úgy, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek behozatalának igen jelentős növekedése a túltermelő közösségi cukorpiac, valamint a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségek mellett a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti »nehézségeket« okozhat.
132 Márpedig figyelemmel az exporttámogatásokat korlátozó WTO‑megállapodásokból eredő kötelezettségekre, ésszerű azt megállapítani, hogy »[m]inden egyes további, a TOT‑ból származó cukor‑ vagy magas cukortartalmú termékimporttal szükségszerűen egyre jobban csökken a közösségi termelők kvótája, és ezzel egyre növekszik a garantált jövedelmükben bekövetkező veszteség« […]. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek behozatala a megtámadott rendelet meghozatalakor a közösségi termelési kvóták megtámadott rendeletben említett csökkentésének mintegy 10%‑a volt, és hogy a TOT‑ban a cukortermelési kapacitás évi 100 000‑150 000 tonnával nőtt […].
133 A Bíróság már kimondta, hogy a közösségi termelésnek a TOT‑ból származó cukorbehozatal miatti csökkentése »megzavarja a cukor piacának közös szervezését, és ellentétes a közös mezőgazdasági politika céljaival« (a [fent hivatkozott] Emesa Sugar ítélet 56. pontja).
134 Ilyen feltételek mellett a megtámadott határozat[ok]ban a Bizottság okkal vélhette úgy, hogy az EK‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó cukor és keverék megnövekedett behozatala komolyan destabilizálhatja a cukorpiac közös szervezését.”
75. A Rica Foods III‑ítéletben az Elsőfokú Bíróság hozzátette:
„127 A felperesek hangsúlyozzák továbbá, hogy az A és B cukor termelési kvótájának csökkentése nem vezet szükségszerűen a mezőgazdaságból élők jövedelmének csökkenéséhez. Utóbbiak ugyanis dönthetnének úgy, hogy más termékeket termelnek.
128 Ezzel szemben az Elsőfokú Bíróság – függetlenül attól, hogy más termelési ágazatokból származhat‑e ugyanakkora bevétel, mint a cukortermelésből – megállapítja, hogy az A és B cukor termelési kvótája tényleges csökkentésének szükségessége önmagában elegendő annak megállapításához, hogy a Közösség valamely tevékenységi ága a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmében hanyatlik, vagy legalábbis ennek veszélye fennáll.”
76. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott behozatalok növekedése olyan nehézséget jelent, amely alkalmas arra, hogy a „Közösség valamely tevékenységi ágának hanyatlásához” vezessen a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése értelmében.
77. Jóllehet a fellebbezés ezen a ponton különösképpen zavaros, úgy ítéljük meg, hogy a negyedik jogalap négy részből áll, amely részeket egymás után fogunk megvizsgálni.
78. Az első részben a Rica Foods azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság által említett különböző tények – tudniillik a vitatott behozatalok növekedése, a közösségi piac túltermelő jellege és az export-visszatérítések korlátozottsága – nem csupán előrelátható, de bizonyos mértékben a közösségi jogalkotó által kívánt változásokat képeztek. Így a TOT‑határozat értelmében a TOT‑termékek behozatalának növekedése volt a határozat által felállított kereskedelmi együttműködés fő célja. Ugyanígy, a CXL listán szereplő export-visszatérítések korlátozása a közösségi jogalkotó szabad választásának eredménye.
79. A Rica Foods hozzáteszi, hogy ezek a különböző tények már a TOT‑határozat elfogadásakor, vagy legalábbis annak 1997‑ben történt felülvizsgálatakor fennálltak. Így a közösségi cukorpiacot 1968 óta túltermelés jellemzi. Ilyen feltételek mellett az Elsőfokú Bíróság nem tekintheti e tényeket olyan nehézségeknek, amelyek a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti a „Közösség valamely tevékenységi ágának hanyatlásához” vezethetnek.
80. Véleményünk szerint ez az első rész helytelen feltevésen alapul. Ugyanis a megtámadott határozatokból világosan kitűnik, hogy 1997‑ig nem került sor az EK‑TOT származási kumulációs rendszer alá tartozó cukor és keverékek közösségi behozatalára. A Rica Foods II‑ítélet 110. pontjában, az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a kérdéses behozatalok mértéke „az 1996‑os 0 tonnáról 1999‑re […] 48 000 tonnára emelkedett”. Valótlan tehát a felperes azon állítása, miszerint a Bizottság által azonosított „nehézségek” már a TOT‑határozat elfogadásakor, 1991‑ben, de legalábbis annak felülvizsgálatakor, 1997‑ben fennálltak.
81. Bizonyos tények előrelátható vagy kívánt jellege, feltéve hogy ez megállapítást nyer(42), önmagában nem akadályozhatja meg a Bizottságot, majd az Elsőfokú Bíróságot abban, hogy megállapítsa azt, hogy azok a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti „nehézségeket” jelentenek. Ugyanis önmagában az a tény, hogy a TOT‑határozatot védzáradékkal egészítették ki, miközben annak célja a TOT‑tal való kereskedelem fejlesztése, jól mutatja, hogy a jövőben e kereskedelmi kapcsolatok – kívánt jellegük ellenére is – a Közösség valamely tevékenységi ágazatában jelentkező „hanyatlás” vagy „nehézségek” okainak tekinthetők.
82. A második részben a Rica Foods azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit az Elsőfokú Bíróság a Rica Foods III‑ítélet 128. pontjában megállapított, a termelési kvótáknak a vitatott behozatalok által okozott csökkenése nem jár együtt a közösségi termelők jövedelmének bármiféle csökkenésével. A kvóták csökkentésének egyetlen következménye ugyanis az, hogy a termelők más termékek termelésére térnek át, és más garantált mezőgazdasági rendszerbe fognak tartozni.
83. Ezt az érvet is el kell utasítani. Ugyanis a felperes semmiféle olyan ténnyel nem szolgál, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a termelési kvóták csökkentése esetén a közösségi termelőknek valóban lesz lehetőségük más termelési ágazatot választani. E kijelentést egyébként a Bizottság határozottan kétségbe vonja(43).
84. Mindenesetre a Rica Foods nem állította, és nem is bizonyította, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazást követett volna el, amikor úgy ítélte meg, hogy „függetlenül attól, hogy más termelési ágazatokból származhat‑e ugyanakkora bevétel, mint a cukortermelésből, […] az A és B cukor termelési kvótája tényleges csökkentésének szükségessége önmagában elegendő annak megállapításához, hogy a Közösség valamely tevékenységi ága a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmében hanyatlik, vagy legalábbis ennek veszélye fennáll”(44).
85. Jogalapjának harmadik részében a Rica Foods arra emlékeztet, hogy a vitatott behozatal elhanyagolható mennyiséget képvisel a közösségi termeléshez képest. Így az AKCS‑TOT és EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatala 1999‑ben a közösségi termelés 0,320%‑át (1701 KN‑kód), illetve 0,102%‑át (1806 KN‑kód) tette ki. A felperes tehát úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy ilyen kis mennyiségek a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti „nehézségeket” jelentenének.
86. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítéletben az AKCS‑TOT‑cukor behozatalára vonatkozó évi 3000 tonnás határérték elfogadása kapcsán a Bíróság úgy ítélte meg, hogy „minden további cukorbehozatal – még ha igen kis mértékű is a közösségi termeléshez képest –, amely a Közösség piacára jut, arra kényszeríti a közösségi intézményeket, hogy növeljék az exporttámogatások összegét […], vagy csökkentsék az európai termelők kvótáit, ez pedig megzavarja a cukor piacának közös szervezését […], és ellentétes a közös mezőgazdasági politika céljaival”(45). Emlékeztetünk arra is, hogy 1996‑ban és 1997‑ben, a felülvizsgált mennyiség elfogadásakor a TOT‑cukor közösségi behozatala 2251,1 tonnára, illetve 10 372,2 tonnára emelkedett(46).
87. Márpedig a vitatott rendeletek elfogadásakor, 1999‑ben ugyanez a behozatal 51 969,5 tonnára emelkedett(47).
88. Ilyen feltételek mellett nem látjuk, hogy az Elsőfokú Bíróság miért is követett volna el jogban való tévedést. Ugyanis amennyiben 2000 februárjában a Bíróság úgy vélte, hogy 10 000 tonna cukor behozatala azzal a kockázattal jár, hogy megzavarja a cukorpiac közös szervezését, logikus, hogy 2002 novemberében az Elsőfokú Bíróság úgy ítélje meg, hogy az ötször nagyobb mennyiségű behozatal „nehézségeket” jelent, és ugyanazon közös piacszervezést hanyatlással fenyegeti.
89. Végezetül a negyedik részben a felperes azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el, amikor a Rica Foods II‑ítélet 112‑115. pontjában úgy ítéli meg, hogy a TOT‑cukornak az 1999/2000 gazdasági évben történt behozatala hatással volt a Közösség számára a CXL listából származó kötelezettségekre. Az e lista által előírt felső határok alkalmazási szabályaira tekintettel a Rica Foods úgy véli, hogy a Közösség elegendő mozgástérrel rendelkezett ahhoz, hogy befogadja az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékek behozatalának növekedését az 1999/2000‑es gazdasági évben.
90. E tekintetben elegendő azt kiemelni, hogy a Rica Foods II‑ítélet 112‑115. pontjában az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálta annak kérdését, hogy a WTO‑megállapodások által meghatározott felső határok lehetővé teszik‑e a vitatott behozatalok fogadását az 1999/2000‑es gazdasági évben. Éppen ellenkezőleg, az Elsőfokú Bíróság a felperes azon érvét vizsgálta, amely szerint a túltermelés és a WTO‑megállapodásokból származó kötelezettségek nem jelentenek a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti „nehézségeket”, mivel „a túltermelés már mintegy harminc éve jellemző a piacra”, a „WTO‑megállapodásokat […] pedig 1994‑ben kötötték”(48).
91. Mindezen megfontolásokra tekintettel azt javasoljuk a Bíróságnak, hogy a negyedik jogalap egészét utasítsa el.
E – A TOT‑határozat 109. cikke (2) bekezdésének megsértésére vonatkozó ötödik jogalapról
92. Az ötödik jogalap az Elsőfokú Bíróságnak a vitatott intézkedések arányosságával kapcsolatos értékelése ellen irányul.
93. Az elsőfokú eljárásban az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy a Bizottság nem sértette meg a TOT‑határozat 109. cikkének (2) bekezdésében rögzített arányosság elvét, amikor a 465/2000 rendeletben az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor behozatalát 3340 tonnára, majd a 2081/2000 rendeletben 4848 tonnára korlátozta(49).
94. Ötödik jogalapjában a Rica Foods azt állítja, hogy ez az értékelés ellentétes az arányosság elvével. Két kifogást fogalmazott meg az Elsőfokú Bírósággal szemben.
95. Először is a Rica Foods úgy véli, hogy a Bizottság által a vitatott rendeletekben megállapított felső határ – azaz a 3340 tonna és a 4848 tonna – túl alacsony a TOT‑cukor közösségi behozatalához képest.
96. Szerintünk ez az első kifogás nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
97. Ugyanis a töretlen ítélkezési gyakorlat értelmében(50), az EK 225. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első pontjából és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §‑ának c) pontjából az következik, hogy a fellebbezésnek pontosan meg kell neveznie az ítélet azon vitatott elemeit, amelyek megsemmisítését kérik, továbbá azokat a jogi érveket, amelyek e kérelmet megfelelően alátámasztják.
98. Márpedig jelen ügyben a Rica Foods arra szorítkozik fellebbezésében, hogy:
„[…] a [Bizottság] és a Tanács nem fejti ki […] elfogadható vagy érthető módon, hogy milyen okai és indokai […] vannak annak, hogy a TOT‑cukor behozatalát az 1997‑es szintre korlátozzák, azaz olyan mennyiségre, amely:
– egészen elhanyagolható az európai termeléshez, az európai behozatalhoz és kivitelhez, az európai túltermeléshez vagy a cukorpiac európai szervezésének minden más eleméhez képest;
– teljesen elégtelen ahhoz, hogy a jövőben a TOT cukoriparát ésszerű szinten tartsa”(51).
99. A felperes tehát nem jelöli meg pontosan azt, hogy az Elsőfokú Bíróság milyen módon sértette volna a TOT‑határozat 109. cikke (2) bekezdésében szereplő arányosság elvét.
100. Másodszor a Rica Foods azt állítja, hogy a TOT‑cukornak a Közösségbe behozott mennyisége olyan kis mértékű, hogy nem igazolhatja a vitatott kontingensek elfogadását(52).
101. Ez az érv azonban nem érinti a vitatott rendeletek arányosságát. Arra irányul, hogy a vitatott behozatalok olyan „nehézségeknek” tekinthetőek‑e, amelyek igazolják a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti védintézkedés elfogadását. Egyébként ez már megállapítást nyert a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének értelmezésében elkövetett hibára vonatkozó negyedik jogalap keretében(53).
102. Következésképpen azt javasoljuk a Bíróságnak, hogy az ötödik jogalapot utasítsa el.
F – A TOT kedvezményes jogállásának megsértésére vonatkozó hatodik jogalapról
103. Az utolsó jogalap az Elsőfokú Bíróságnak a TOT‑ból származó termékek különleges jogállásával kapcsolatos mérlegelése ellen irányul.
104. E mérlegelést a következők szerint fejtették ki(54):
„198 A felperesek úgy érvelnek, hogy az EK 3. cikk (1) bekezdésének s) pontja és az EK‑Szerződés negyedik részének rendelkezései alapján […], a közösségi intézményeknek figyelemmel kell lenniük a kedvezmények sorrendjének elvére. Ezen elv alapján az intézmények a TOT‑ból származó termékeket nem kezelhetik kedvezőtlenebbül, mint azon termékeket, amelyek az AKCS‑államokból vagy más harmadik államból származnak […].
199 Először is, a felperesek hangsúlyozzák, hogy a Loméi Egyezmény 213. cikke teljesen kizárja cukorral kapcsolatos védintézkedések elfogadását. A vitatott rendelet[ek] elfogadása sérti tehát azt a kedvezményes jogállást, amelyben a TOT részesül az AKCS‑országokkal szemben.
200 [A Rica Foods] összehasonlítja továbbá a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdését más védintézkedésekkel […]. A felperes arra a következtetésre jut, hogy mivel a TOT részesül a legnagyobb kedvezményben, a Bizottságnak kerülnie kellene a TOT‑ból származó behozatalokkal szembeni védintézkedések elfogadását a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése alapján, amennyiben a harmadik, kevésbé kedvezményes jogállású országokból származó behozatalok kapcsán sem állnak fenn az ilyen intézkedések meghozatalához szükséges feltételek.
201 Másodszor a felperesek megállapítják, hogy a Loméi Egyezmény 8. sz. jegyzőkönyve alapján a Közösség több mint 1,7 millió tonnás cukorkontingensre adott engedélyt az AKCS‑országok számára, amelyet ez utóbbiak egészben vagy részben vámmentesen, garantált áron hozhatnak be a Közösség területére. A TOT‑ból származó cukor EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó behozatalának 7 hónapig tartó, 3340 tonnára való korlátozásával a Bizottság megsértette azt az elvet, amely szerint a TOT‑ból származó termékeket nem kezelhetik kedvezőtlenebbül, mint az AKCS‑országokból vagy más harmadik államból származó termékeket.
202 Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy vizsgálatának keretei között a közösségi bíróságnak annak igazolására kell szorítkoznia, hogy a széles mérlegelési jogkörrel rendelkező Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát a vitatott rendelet[ek] elfogadásakor […].
203 Még ha a TOT‑ból származó termékek a szerződés negyedik fejezete alapján kedvezményes jogállásban is részesülnek, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság már kimondta, hogy a TOT‑határozat 109. cikke – amely felhatalmazza a Bizottságot védintézkedések elfogadására – nem sértette a szerződés negyedik részének egyik alapelvét sem […]. Tehát önmagában a TOT‑határozat 109. cikkén alapuló védintézkedés elfogadásából nem vezethető le a TOT‑ból származó termékek különleges jogállásának megsértése.
204 Ami a cukornak a Loméi Egyezmény szerinti jogállását illeti, az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy ezen egyezmény 8. sz. jegyzőkönyvében az AKCS‑országokkal szemben a Közösség vállalja, hogy garantált áron évente meghatározott mennyiségű cukrot (1,7 millió tonna) importál. E behozatalok egészben vagy részben mentesek a vám alól. Annak érdekében, hogy e kötelezettségvállalás teljesüljön, a Loméi Egyezmény 213. cikke előírja, hogy a védzáradék (a Loméi Egyezmény 177. cikke) nem alkalmazható a 8. sz. jegyzőkönyv keretében.
205 Ugyanakkor a TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdése értelmében minden TOT‑ból származó termék, így elvben a cukor is, behozatali vámtól mentesen hozható be a Közösség területére. A TOT‑ból származó cukor tehát az AKCS‑cukorral szemben egyértelműen kedvezményes jogállásban részesül. Az a tény, hogy a Bizottság védintézkedést fogad el – amely egyébként jellegénél fogva ideiglenes –, semmit sem változtat a dolgok ilyen állásán. Ezzel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozza továbbá, hogy a megtámadott határozat csak az EK‑TOT származási kumulációs szabály alá tartozó cukorra és keverékekre vonatkozik. Semmilyen felső határértéket nem állapítottak meg a TOT‑ból származó, rendes származási szabályok alá tartozó cukorimportra, ha egyáltalán létezik ilyen termelés.
206 A TOT‑ból származó cukornak az AKCS‑államokból származó cukorhoz viszonyított kedvezményes jogállására alapított érvet tehát el kell utasítani.
207 Ugyanezen okok miatt a felperesek nem alapíthatnak érveket olyan megállapodásokban szereplő védzáradékokra, amelyeket a Közösség harmadik országokkal kötött.
[...]
210 E megállapításokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet[ek] nem hozták az AKCS‑államokat és harmadik országokat nyilvánvalóan előnyösebb versenyhelyzetbe a TOT‑nál.”
105. Utolsó jogalapjában a Rica Foods azt állítja, hogy e mérlegelés sérti a TOT‑ból származó termékek kedvezményes jogállását. Ugyanis a Rica Foods szerint az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a védintézkedésekből származó bánásmód és egyfelől a TOT‑ból származó termékek behozatala, másfelől az AKCS‑államokból, a legnagyobb kedvezményes elbánás alá tartozó államokból és egyes más harmadik országokból származó termékek behozatala közötti jelentős különbséget.
106. A Bizottsághoz hasonlóan úgy gondoljuk, hogy e jogalap nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
107. Ugyanis a Rica Foods II‑ítélet fent idézett 198–210. pontjában az Elsőfokú Bíróság világosan kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján álláspontja szerint a vitatott védintézkedések nem hozzák az AKCS‑államokat és a harmadik országokat a TOT‑énál kedvezőbb versenyhelyzetbe.
108. Márpedig fellebbezésében a Rica Foods nem jelölte meg, hogy ezzel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság érvelése miért tartalmaz jogban való tévedést. A felperes annak megismétlésére szorítkozik, hogy „a Közösségen belüli »kedvezményes« jogállásuk alapján a TOT‑ból származó termékek kedvezményes elbánásban részesülnek”, és hogy „a [vitatott] védintézkedésekkel az alperes egyrészt az AKCS‑ból és legnagyobb kedvezményes elbánás alá tartozó államokból származó behozatalt […] másrészt a TOT‑ból származó behozatalt jelentősen eltérő bánásmódban részesít[ette]”(55).
109. Ilyen feltételek mellett a jelen indítvány 97. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban a jogalapot, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, el kell utasítani.
V – Végkövetkeztetések
110. Tekintettel a fenti megállapítások összességére, azt javasoljuk a Bíróságnak, hogy utasítsa el a fellebbezést, és a Bíróság eljárási szabályzata 69. és 118. cikkeinek megfelelően a felperest kötelezze a költségek viselésére, a beavatkozók költségeinek kivételével.
1 – Eredeti nyelv: francia.
2 A T‑47/00. sz., Rica Foods kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II‑113. o.)
3 A T‑94/00., T‑110/00. és T‑159/00. sz., Rica Foods és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2002., II‑4677. o., a továbbiakban: a Rica Foods II‑ítélet) és a T‑332/00. és T‑350/00. sz., Rica Foods és Free Trade Foods kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II‑4755. o., a továbbiakban: a Rica Foods III‑ítélet).
4 HL L 252., 1. o.
5 A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet (HL L 177., 4. o.).
6 A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló határozat (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.).
7 A tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Gazdasági Közösséggel való társulásáról szóló határozat (HL L 263., 1. o.).
8 HL L 329., 50. o. (a 91/482 határozattal együtt a továbbiakban: a TOT‑határozat).
9 Lásd a 2000/169/EK határozatot (HL L 55., 67. o.).
10 HL L 294., 11. o.
11 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet 6. kötet, 3. o.).
12 HL L 196., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet 8. kötet, 316. o. A jogszabály 308d. cikkében meghatározott eljárás arra kötelezi a tagállamokat, hogy „havonta egyszer, illetve a Bizottság kérése alapján ennél gyakrabban tájékoztatják a Bizottságot […] az előző hónap során preferenciális tarifális elbánásban részesült szabad forgalomba bocsátott termékek mennyiségére vonatkozó adatokról”.
13 HL L 56., 39. o.
14 HL L 246., 64. o.
15 Másképpen: a megtámadott ítéletek.
16 Közelmúltbeli példaként lásd a C‑328/99. és C‑399/00. sz., Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4035. o.) 39. pontját. A TOT‑határozat 109. cikkében érintett területen a Bíróság általában eltérő megfogalmazást használ. Azt mondja ki, hogy „ilyen jogkör esetén a közösségi bíróság feladata annak vizsgálatára korlátozódik, hogy e jogkör gyakorlása nem jogellenes‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés miatt, vagy hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörük kereteit” (lásd különösen a fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben 1999. február 11‑én hozott ítélet 48. pontját és a fent hivatkozott C‑110/97. és C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyekben hozott ítéletek 61. és 62., illetve 73. és 74. pontját). Ez a megfogalmazás ugyanakkor kevésbé tűnik pontosnak számunkra, mint az, amit a jelen indítvány 43. pontjában említettünk, amennyiben az előbbi elmulasztja felsorolni bizonyos elemek ellenőrzését, mint például a tények pontosságát vagy az eljárási és indokolási kötelezettségek tiszteletben tartását. Továbbá nem látjuk tisztán a különbségtételt a „nyilvánvaló hiba” esete, és azon eset között, amikor valamely közösségi intézmény „nyilvánvalóan túllépi mérlegelési jogkörét”.
17 Lásd például a C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑4973. o.) 90. és 91. pontját, a C‑44/94. sz., Fishermen’s Organisations és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑3115. o.) 37. pontját, a C‑150/94. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1998. november 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑7235. o.) 87. pontját, a C‑17/98. sz., Emesa Sugar ügyben 2000. február 8‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑675. o.) 53. pontját és a fent hivatkozott C‑110/97. sz. és C‑301/97. sz. Hollandia kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletek 63., illetve 64–68. és 75. pontját.
18 Lásd szintén ebben az értelemben a C‑267/88–C‑285/88. sz., Wuidart és társai egyesített ügyekben 1990. február 21‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑435. o.) 14. pontját, a C‑8/89. sz. Zardi‑ügyben 1990. június 26‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑2515. o.) 11. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑162/94. sz., NMB France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑427. o.) 70. pontját.
19 Lásd például a 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítéletet (EBHT 1966., 429., 501. o.), és az Elsőfokú Bíróság T‑118/96. sz., Thai Bicycle kontra Bizottság ügyben 1998. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑2991. o.) 32. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
20 A jelen indítvány 43. pontja.
21 A Bíróság előtt folyamatban lévő C‑141/02. P. sz., Bizottság kontra max.mobil ügyre vonatkozó főtanácsnoki indítvány 77. és 78. pontja.
22 Lásd ebben az értelemben különösen a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 53. pontját, valamint a fent hivatkozott C‑110/97. sz. és C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyekben hozott ítéletek 63., illetve 64–68. és 75. pontját.
23 Lásd például a C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑959. o.) 56. pontját, a C‑303/88. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑1433. o.) 34. pontját és a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3203. o.) 24. pontját.
24 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.). Lásd például a fent hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (EBHT 1966., 501. o.) és a 17/74. sz., Transocean Marine Paint kontra Bizottság ügyben 1974. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 1974., 1063. o.) 16. pontját.
25 Lásd a C‑111/88., C‑112/88. és C‑20/89. sz., Görögország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. április 4‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑1559. o.) összefoglalójának 1. pontját.
26 Fellebbezésében (31–35. pont) a Rica Foods egy harmadik kifogást is előad, amelynek vizsgálatára a harmadik jogalap kapcsán kerül majd sor (lásd a jelen indítvány 63–70. pontját).
27 A Rica Foods fellebbezésének 16–19. és 24–26. pontja.
28 Közelmúltbeli példaként lásd a C‑122/01. P. sz., T. Port kontra Bizottság ügyben 2003. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4261. o.) 27. pontját és a C‑116/03. sz., Fichtner kontra Bizottság ügyben 2004. július 9‑én hozott végzés (az EBHT‑ban nem tették közzé) 33. pontját.
29 A Rica Foods II‑ítélet 101. pontja.
30 Ugyanott, 120. pont.
31 Lásd különösen a C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1981. o.) 66. pontját, a C‑401/96. P. sz., Somaco kontra Bizottság ügyben 1998. május 7‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2587. o.) 54. pontját és a C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8417. o.) 24. pontját.
32 A C‑53/92. P. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1994. március 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑667. o.) 42. pontja, a C‑362/95. P. sz., Blackspur DIY és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 1997. szeptember 16‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑4775. o.) 29. pontja, a C‑8/95. P. sz., New Holland Ford kontra Bizottság ügyben 1998. május 28‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3175. o.) 26. pontja, a fent hivatkozott Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontja, a C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑5251. o.) 45–47. pontja, valamint a C‑55/97. P. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1997. október 6‑án hozott végzés (EBHT 1997., I‑5383. o.) 25. pontja, a C‑140/96. P. sz., Dimitriadis kontra Számvevőszék ügyben 1997. október 16‑án hozott végzés (EBHT 1997., I‑5635. o.) 35. pontja és a C‑341/98. P. sz., Proderec kontra Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott végzés (az EBHT‑ban nem tették közzé) 28. pontja.
33 Lásd a C‑164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑447. o.) 47. és 48. pontját és a C‑197/99. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8461. o.) 67. pontját.
34 Lásd különösen a C‑459/00. P. (R.) sz., Bizottság kontra Trenker ügyben 2001. április 11‑én hozott végzés (EBHT 2001., I‑2823. o.) 71. pontját.
35 Lásd különösen a C‑277/01. P. sz., Parlament kontra Samper ügyben 2003. április 3‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑3019. o.) 40. pontját.
36 A beavatkozási beadvány 11. és azt követő pontjai.
37 A vitatott rendeletek (1) premabulumbekezdése.
38 Ugyanott, (4) preambulumbekezdés.
39 Ugyanott.
40 Ugyanott.
41 A vitatott rendeletek (5) preambulumbekezdése.
42 A fent hivatkozott Emesa Sugar ügyre vonatkozó indítványának 58. pontjában Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok kijelentette, hogy a TOT‑határozat elfogadásakor a kumulációs szabály alkalmazásának következményei nem voltak előreláthatóak. Szerinte valójában „a kumulációs szabály mechanizmusa alapjául szolgáló fikciót a Tanács olyan időpontban fogadta el, amikor még nem volt – és feltehetőleg nem is lehetett – a következmények teljes ismeretében”.
43 Lásd a C‑40/03. P. (39. pont) és a C‑41/03. P. sz. (45. pont) ügyekben benyújtott válaszbeadványt.
44 A Rica Foods III‑ítélet 128. pontja (kiemelés tőlünk).
45 Az 56. pont (kiemelés tőlünk).
46 Az Eurostat statisztikája az 1991–2000‑es évekre vonatkozó, a 1806 10 30, 1806 10 90 KN‑kód alá tartozó termékeknek a TOT‑ból a Közösség felé irányuló exportjáról (a Spanyol Királyság T‑94/00. sz. ügyben benyújtott beavatkozási beadványának 1. sz. melléklete).
47 Ugyanott.
48 A 112. pont. Ugyanis a Rica Foods II‑ítélet 135–139. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta a WTO‑egyezmények által hagyott mozgástér kérdését. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy a Rica Foods fellebbezése úgy értelmezendő, hogy az az utóbbi pontokra, és nem a Rica Foods II‑ítélet 112–115. pontjára irányul, amelyeket a fellebbezés kifejezetten említ, úgy gondoljuk, hogy érvelése minden esetben az ugyanezen a napon a fent hivatkozott C‑26/00., C‑180/00. és C‑452/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványunk 76‑79. pontjában kifejtett okokból megalapozatlan.
49 Lásd a Rica Foods II‑ítélet 157–197. pontját és a Rica Foods III‑ítélet 142–177. pontját.
50 Közelmúltbeli példaként lásd a C‑234/02. P. sz., Médiateur kontra Lamberts ügyben 2004. március 23‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 76. pontját és a C‑236/03. P. sz., Bizottság kontra CMA CGM és társai ügyben 2004. október 28‑án hozott végzés (az EBHT-ban nem tették közzé) 43. pontját.
51 A C‑40/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 66. pontja és a C‑41/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 72. pontja.
52 A C‑40/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 68. pontja és a C‑41/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 74. pontja.
53 Lásd a jelen indítvány 85–88. pontját.
54 A Rica Foods II‑ítélet.
55 A C‑40/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 88. pontja és a C‑41/03. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés 99. pontja.