T‑229/02. sz. ügy

Kurdistan Workers’ Party (PKK) és Kurdistan National Congress (KNK)

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Perképesség – Kereshetőségi jog – Egyesület – Elfogadhatóság”

A végzés összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A terrorizmus leküzdése érdekében hozott korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó határozat – Csoportok és szervezetek, amelyek ezen intézkedések címzettjei – Elfogadhatóság – Esetenkénti értékelés

(EK 230. cikk, (4) bekezdés)

2.      Eljárás – A keresetek elfogadhatósága – A keresetlevél benyújtásának időpontjában fennálló helyzet alapján történő értékelés – A megtámadott határozat helyébe az eljárás folyamán lépő határozat hatásának hiánya

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Természetes vagy jogi személyek egy csoportjának általános érdekeit előmozdító egyesület keresete – Feltétel – Tagjai egyéni kereshetőségi joga – Az egykori tagok kereshetőségi jogának figyelembevétele – Kizártság

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

4.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Általános hatályú aktus – Általános hatályú rendelkezés által személyében érintett személy fogalma

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

1.      A terrorizmus leküzdése érdekében korlátozó intézkedésekkel érintett csoportok vagy szervezetek esetében a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozó szabályozást a jelen ügy körülményei alapján kell értelmezni. Elképzelhető ugyanis, hogy azok vagy jogilag nem is léteznek, vagy a jogi személyekre szokásosan alkalmazandó általános jogszabályokat nem tudták tiszteletben tartani. Ezért túlzott alaki követelmények előírása bizonyos esetekben a megsemmisítés iránti keresetindítás lehetőségének megtagadásával járna, holott ezek a csoportok és szervezetek közösségi korlátozó intézkedések tárgyát képezték.

(vö. 28. pont)

2.      A gondos igazságszolgáltatás elve értelmében, ha a felperes által megtámadott jogi aktus helyett az eljárás során azonos tárgyú jogi aktust fogadnak el, a felperesnek nem kell új keresetet benyújtania, hanem jogában áll eredeti kérelmét az új jogi aktusra kiterjeszteni vagy annak megfelelően kiigazítani. A kereset elfogadhatóságát azonban az annak benyújtása idején fennálló helyzet alapján kell értékelni. Ezért a kereset elfogadhatóságának feltételeit a felperes kereseti kérelmének az eljárás idején elfogadott új jogi aktusnak megfelelő kiigazítása sem érintené, feltéve hogy az eljáráshoz fűződő érdek továbbra is fennáll. A felperes kereseti kérelmének az új jogi aktus elfogadása miatti kiigazítására a kereset elfogadhatóságát illetően ezért nincs lehetőség.

(vö. 29–30. pont)

3.      A jogalanyok meghatározott csoportjának kollektív érdekei előmozdítására létrejött valamely egyesület nem minősül az adott csoport általános érdekeit érintő jogi aktussal – az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint – személyében érintettnek, ebből következően tehát nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha tagjai azt egyénileg sem tehetnék meg. Ezzel kapcsolatban elfogadhatatlan, hogy egy egyesületnek valamely korábbi tagja által esetlegesen benyújtott keresetből – a személy egykori tagsága alapján – előnye származzon. Ezen okfejtés elfogadása esetén ugyanis az egyesület állandó kereshetőségi joggal rendelkezne annak ellenére, hogy az egyesület már nem állíthatja, hogy egykori tagja érdekeit képviseli.

(vö. 45., 49. pont)

4.      Természetes vagy jogi személy csak akkor állíthatja, hogy valamely általános hatályú jogi aktus személyében érinti, ha ez az aktus sajátos jellemzői vagy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá. Az a tény ugyanis, hogy egy általános hatályú jogi aktus a hatálya alá tartozó különböző jogalanyokra eltérő konkrét hatásokat gyakorolhat, nem különbözteti meg őket minden más érintett személytől, mivel e jogi aktus objektív módon meghatározott helyzet alapján alkalmazandó.

Az Európai Közösség valamennyi jogalanyára vonatkozó, pénzeszközöknek valamely csoport vagy egyesület rendelkezésére bocsátását megtiltó határozat objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általános és absztrakt módon kijelölt csoportokra nézve jár joghatással.

Nem érinti személyében az ilyen határozat azt az egyesületet, amelyre az e határozatban foglalt tilalom éppúgy vonatkozik, mint a Közösségben minden más személyre.

(vö. 51–52. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)

2005. február 15.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Perképesség – Kereshetőségi jog – Egyesület – Elfogadhatóság”

A T‑229/02. sz. ügyben,

a Kurdistan Workers’ Party (PKK), valamint

a Kurdistan National Congress (KNK) (székhelye: Brüsszel [Belgium])

(képviselik őket: M. Muller, E. Grieves barristerek és J. Peirce solicitor)

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Vitsentzatos és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: J. Collins, később R. Caudwell, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

és

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Brown és P. Kuijper, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozók,

a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 2‑i 2002/334/EK tanácsi határozat (HL L 116., 33. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2002/334/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. június 17‑i 2002/460/EK tanácsi határozat (HL L 160., 26. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),

tagjai: J. Pirrung elnök, N. J. Forwood és S. Papasavvas bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita előzményei

1        Az iratok alapján a Kurdistan Workers’ Party (Kurdisztáni Munkáspárt, a továbbiakban: PKK) 1978‑ban jött létre, és kezdte meg a török kormány elleni fegyveres küzdelmét a kurdok önrendelkezésének elismeréséért. O. Öcalan írásban tett vallomása szerint önvédelmi jogának fenntartása mellett 1999 júliusában a PKK egyoldalú tűzszünetet hirdetett. Ennek megerősítéseként ugyanezen vallomás szerint 2002 áprilisában a PKK kongresszusa kimondta, hogy „2002. április 4‑től a »PKK« nevében végzett minden tevékenység beszüntetésre kerül, és a PKK nevében végzett tevékenység törvénytelennek minősül” (a keresetlevél 2. mellékletének 16. pontja). A kurd kisebbség politikai céljainak demokratikus úton történő elérésére Kongreya AzadÓ š Demokrasiya Kurdistan (Kurdisztáni Szabadság és Demokrácia Kongresszusa, a továbbiakban: KADEK) néven új politikai tömörülést hoztak létre. A KADEK elnökévé A. Öcalant nevezték ki.

2        A Kurdistan National Congress (Kurdisztáni Nemzeti Kongresszus, a továbbiakban: KNK) mintegy harminc szervezetet tömörítő szövetség. A KNK célja „Kurdisztán minden részén megerősíteni a kurdok egységét és együttműködését, valamint támogatni a kurd nemzet legfőbb érdekeiért vívott harcukat” (a KNK alapszabálya 7. cikkének (A) bekezdése). A KNK elnöke, S. Vanly által írásban tett vallomás alapján a PKK tiszteletbeli vezetője azok közül került ki, akik a KNK létrehozását szorgalmazták. A PKK tagja volt a KNK-nak, a KNK-t pedig részben a PKK egyéni tagjai finanszírozták.

3        2001. december 27‑én – arra az álláspontra helyezkedve, hogy az ENSZ 1373. (2001) sz. határozatának végrehajtásához közösségi fellépésre van szükség – a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdéséről szóló 2001/930/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 90. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 213. o.) és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.).

4        A 2001/931 közös álláspont 2. cikke kimondja:

„Az Európai Közösség, az Európai Közösséget létrehozó szerződésben ráruházott hatáskör keretén belül eljárva, elrendeli a mellékletben felsorolt személyek, csoportok és szervezetek pénzeszközeinek és egyéb vagyoni értékeinek vagy gazdasági erőforrásainak a befagyasztását.”

5        2001. december 27‑én a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.).

6        A 2580/2001 rendelet 2. cikke kimondja:

„(1)      Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve:

a)      a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy birtokában álló, vagy hozzájuk tartozó valamennyi pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást [be kell fagyasztani];

b)      semmiféle pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást sem közvetve, sem közvetlenül nem lehet a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet rendelkezésére bocsátani.

(2)      Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve tilos pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet számára.

(3)      A Tanács egyhangúlag, és a 2001/931/KKBP közös álláspont 1. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított rendelkezéseivel összhangban eljárva, megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját, akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik; ez a lista a következőket tartalmazza:

i.      természetes személyek, akik terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;

ii.      jogi személyek, csoportok vagy szervezetek, amelyek terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;

iii.      az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogi személyek, csoportok vagy szervezetek;

iv.      az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet nevében vagy irányítása alatt eljáró természetes vagy jogi személyek, csoportok vagy szervezetek.”

7        2002. május 2‑án a Tanács elfogadta a 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/334/EK tanácsi határozatot (HL L 116., 33. o.). A 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti listán (a továbbiakban: vitatott lista) a határozat értelmében a PKK is szerepelt.

8        A 2002/334 határozat ellen a KNK a T‑206/02. számon nyilvántartásba vett megsemmisítés iránti keresetet nyújtotta be.

9        2002. június 17‑én a Tanács elfogadta a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2002/334 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/460/EK tanácsi határozatot (HL L 160., 26. o.). A PKK neve továbbra is szerepelt a vitatott listán. Ezt a listát – a Tanács határozataival – ezt követően rendszeresen frissítették.

 Az eljárás és a felek kérelmei

10      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. július 31‑én benyújtott keresetlevelével a KNK (képviseli: S. Vanly) és a PKK (képviseli: O. Öcalan) a 2002/334 és 2002/460 határozat ellen (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az alábbi megsemmisítés iránti keresetet indította.

11      2003. június 17‑i végzéssel az Elsőfokú Bíróság megengedte, hogy az Egyesült Királyság és a Bizottság a Tanács támogatása végett beavatkozzon.

12      Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján a Tanács a jelen ügyre vonatkozóan külön iratban elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek és a Bizottság a megadott határidőn belül előterjesztették e kifogásokra vonatkozó észrevételeiket. Az Egyesült Királyság nem kívánt észrevételt előterjeszteni.

13      A Tanács – amelyet a Bizottság támogat – azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        állapítsa meg a kereset elfogadhatatlanságát;

–        kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.

14      A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        érdemi összefüggésük alapján egyesítse a kifogásokat;

–        állapítsa meg a keresetek elfogadhatóságát;

–        semmisítse meg a megtámadott határozatokat, másodsorban pedig állapítsa meg a 2580/2001 rendelet jogellenességét;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

15      A Tanács először azt emeli ki, hogy a keresetet a PKK és a KNK nevében nyújtották be. Semmi sem utalt arra, hogy O. Öcalan és S. Vanly magánszemélyként avatkozott volna be.

16      A Tanács és a Bizottság fenntartja, hogy a keresetet a 2002/334 határozattal kapcsolatban késedelmesen nyújtották be.

17      A Tanács úgy véli, hogy a PKK-nak nincs kereshetőségi joga, mivel e felperes saját maga jelentette be a PKK megszűnését. A Tanács szerint ugyanakkor ez a megállapítás nem érinti a PKK egyértelmű megszűnése miatt az egyes tagállamokat érintő következményeket. A Bizottság szerint nem áll rendelkezésre kellő bizonyíték ahhoz, hogy O. Öcalant a PKK törvényes képviselőjének lehessen tekinteni.

18      A KNK-val kapcsolatban a Tanács perfüggőségi kifogásra hivatkozik, mivel a T‑206/02. és T‑229/02. sz. ügyek keresetében a felek személye, a jogvita tárgya és a felhozott jogalapok azonosak. A 2002/460 határozat mindössze naprakésszé tette a vitatott listát. A Bizottság szerint a felperesek új ténnyel vagy ügyük felülvizsgálatával kapcsolatban nem tudtak olyan bizonyítékot felhozni, amely alapján a 2002/460 határozatot ne lehetne a korábbi határozat megerősítésének tekinteni. A Tanács – azzal kapcsolatban, hogy a felperesek akkor járnának el megfelelően, ha eredeti kérelmüket az új határozatra is kiterjesztenék, vagy ahhoz igazítanák (a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 749. o.] 8. pontja) – azon az állásponton van, hogy a kiigazítás csak formális volna, mivel az csupán abból állna, hogy a korábbi határozatra való hivatkozás helyébe a későbbi határozat lépne. A Tanács szerint a 2580/2001 rendeletet csak közvetetten vitatják, és ez nem eredményezi az említett rendelet megsemmisítését.

19      Másodsorban a Tanács – amelyet a Bizottság támogat – arra hivatkozik, hogy a KNK nem érintett közvetlenül és személyében. A Tanács emlékeztet arra, hogy a KNK nem szerepel a vitatott listán. A KNK érve – nevezetesen hogy a PKK szerepeltetése a listán hátrányosan érinti annak hatékonyságát és politikai hitelét – túl általános és elméleti. A vitatott listán szereplő szervezeteknek történő pénzjuttatás tilalma általános jellegű. Az a tény, hogy a KNK – a PKK-val fenntartott szoros kapcsolatai révén – ki tudta volna játszani a tilalmat, jogi szempontból még nem elegendő az egyénítéséhez. A KNK azért nem hivatkozhat tagjai kollektív érdekeinek védelmére, mert célja sokkal általánosabb jellegű.

20      A felperesek előzetesen négy észrevételt tesznek. Először a megtámadott határozatok kiterjedt hatályára hivatkoznak, mivel azok egy politikai párt betiltásán kívül a KNK politikai tevékenységét is jelentősen korlátozzák. Másodsorban az előzetes döntéshozatalra utalás hiányában a felpereseknek – jogi útként – csak a jelen megsemmisítés iránti kereset áll rendelkezésére. Harmadsorban az EK‑Szerződésben a kereshetőségi jogra vonatkozóan előírt feltételeket az alapvető jogokkal, egészen pontosan a hatékony bírói védelem elvével összefüggésben kell értelmezni (a Bíróság C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 38., 39. és 44. pontja). Negyedszer egyértelműnek kellene lennie, hogy a felperesek a két politikai párt képviselőjeként nyújtották be keresetüket. Mivel a szóban forgó jogok és érdekek nem csak a felpereseket, hanem tagjaikat is érintik, szükségtelen túlzott alaki követelményeket előírni.

21      A felperesek állítása szerint keresetüket 2002. július 24‑én nyújtották be. Amint tudomást szereztek arról, hogy – meggyőződésük ellenére – az Elsőfokú Bíróság nem kapta meg a keresetlevél eredeti példányát, a helyzet orvoslása érdekében haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket. A 2002/460 határozattal kapcsolatos határidőket mindenesetre betartották. Ez a határozat – amelyet azt követően hoztak meg, hogy ismét megvizsgálták, a PKK valóban indokoltan szerepel‑e a vitatott listán – önálló határozatnak minősül.

22      A PKK kereshetőségi jogát illetően a felperesek azt állítják, hogy a Tanácsnak a PKK létezésével kapcsolatos érve a PKK vitatott listán való szereplésével kapcsolatos jogvita érdemét érinti. A Tanács valószínűleg a PKK vitatott listán való szerepeltetésének igazolása érdekében véli úgy, hogy a PKK az ügy érdeméről szóló vita során még létezik, ugyanakkor az elfogadhatóság során annak megszűnésére hivatkozik.

23      A PKK megsemmisítés iránti keresete elfogadható, mivel egyrészt O. Öcalan természetes személy kereshetőségi jogát – jóllehet képviselői minőségben jár el – senki sem vitatta. Másodsorban annak a körülménynek, hogy 2002‑ben a PKK nevében végzett minden tevékenység beszüntetéséről és új szervezet létrehozásáról határoztak, közösségi jogi szempontból nincs hatása a PKK kereshetőségi jogának folytonosságára. A PKK tulajdonképpen ugyanolyan helyzetben van, mint egy felszámolás alatt álló kereskedelmi társaság (a Bíróság C‑77/99. sz., Bizottság kontra Oder-Plan Architektur és társai ügyben 2001. október 11‑én hozott ítélete [EBHT 2001., I‑7355. o.]). A Tanács mindezen felül egyértelműen úgy vélte, hogy a PKK-nak jogában állt a képviselet megtiltása. A méltányosság és a logika alapján tehát mindebből az következik, hogy a PKK vitathatja a megtámadott határozatokat.

24      A KNK-val kapcsolatban a felperesek arra hivatkoznak, hogy azt a megtámadott határozatok közvetlenül és személyében érintik. A PKK volt a KNK tagszervezetei közül a legfontosabb, ezenkívül mindkettőnek ugyanaz a célkitűzése és a politikai célja. A PKK tevékenységének teljes beszüntetése „káros hatással” van a KNK célkitűzéseinek és politikai céljainak elérésére, mivel a KNK az egyetlen olyan szervezet, amely képes azokért küzdeni. A KNK ráadásul saját magát és tagjait tekintve is bizonytalan helyzetbe került. Vagyona befagyasztásának lehetősége, illetve hogy tiltott szervezet segítésével vagy ilyen szervezetnek pénzeszközök rendelkezésére bocsátásával vádolhatják, erőteljesen korlátozza a KNK tevékenységeit. Ezek a veszélyek a KADEK-et – a KNK lehetséges tagját – kiváltképp fenyegetik. A KNK tehát nem csak saját, hanem tagjai és lehetséges tagjai nevében jár el, akiket a megtámadott határozatok közvetlenül és személyükben érintenek.

25      A felperesek szerint az Elsőfokú Bíróság előtti kereshetőségi jogra vonatkozó szabályozás célja, hogy az adott intézmény intézkedése által ténylegesen nem érintett felek az intézkedést ne támadhassák meg. A jogvitából azonban egyértelműen kiderül, hogy jelen esetben nem ez a helyzet. A megtámadott határozatok ráadásul a felperesekre a tagállamok beavatkozása nélkül, automatikusan joghatással járnak. A KNK a PKK-val fennálló történelmi kapcsolata miatt egyéníthető. Végül, ha a PKK-nak valóban nem lenne kereshetőségi joga, kizárólag a KNK lenne jogosult a megtámadott határozatokat megtámadni.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

26      Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy jelen ügyben az iratok alapján meg tudja hozni határozatát, és nincs helye a szóbeli szakasz megnyitásának. Az Elsőfokú Bíróság határozni tud az elfogadhatatlansági kifogásról, nincs szükség arról az eljárást befejező határozatban dönteni.

27      Először is meg kell állapítani, hogy a PKK-t a megtámadott határozatok közvetlenül és személyében érintik, mivel azokban név szerint szerepel.

28      Meg kell továbbá állapítani, hogy a terrorizmus leküzdése érdekében korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, csoportok és szervezetek nevét tartalmazó, vitatott listán szereplő személy esetében a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságára vonatkozó szabályozást a jelen ügy körülményei alapján kell értelmezni. E csoportok vagy szervezetek esetében elképzelhető ugyanis, hogy azok vagy jogilag nem is léteznek, vagy a jogi személyekre szokásosan alkalmazandó általános jogszabályokat nem tudták tiszteletben tartani. Ezért túlzott alaki követelmények előírása bizonyos esetekben a megsemmisítés iránti keresetindítás lehetőségének megtagadásával járna, holott ezek a csoportok és szervezetek közösségi korlátozó intézkedések tárgyát képezték.

29      Végül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatokat a jelen kereset benyújtásának időpontja óta többször hatályon kívül helyezték, és helyükbe új határozatok léptek. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a gondos igazságszolgáltatás elve értelmében, ha a felperes által megtámadott jogi aktus helyett az eljárás során azonos tárgyú jogi aktust fogadnak el, a felperesnek nem kell új keresetet benyújtania, hanem jogában áll eredeti kérelmét az új jogi aktusra kiterjeszteni vagy annak megfelelően kiigazítani (a fenti 18. pontban hivatkozott Alpha Steel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 8. pontja és a Bíróság C‑217/01. P. sz., Hendrickx kontra Cedefop ügyben 2003. április 10‑én hozott ítélete [EBHT 2003., I‑3701. o.]).

30      Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a kereset elfogadhatóságát azonban az annak benyújtása idején fennálló helyzet alapján kell értékelni (a Bíróság 50/84. sz., Bensider és társai kontra Bizottság ügyben 1984. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 3991. o.] 8. pontja és az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑236/00. R. II. sz., Stauner és társai kontra Parlament és Bizottság ügyben 2001. október 8‑án hozott végzésének [EBHT 2001., II‑2943. o.] 49. pontja). Ezért a kereset elfogadhatóságának feltételeit a felperesek kereseti kérelmének az eljárás idején elfogadott új jogi aktusoknak megfelelő kiigazítása sem érintené, feltéve hogy az eljáráshoz fűződő érdek továbbra is fennáll. A felperesek kereseti kérelmének – a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyező új határozatok elfogadása miatti – kiigazítására a kereset elfogadhatóságát illetően ezért nincs lehetőség.

31      A jelen kereset elfogadhatóságát az azt benyújtó felperesek szempontjából kell tehát megvizsgálni.

 A PKK-ról

32      A fenti 28. pontban kifejtett elvek alapján O. Öcalan, természetes személy, bármilyen bizonyítékot előterjeszthet annak alátámasztására, hogy a jogi személy PKK nevében – állítása szerint – annak képviselőjeként jogosan jár el. E bizonyítékoknak azonban legalábbis azt alá kell támasztaniuk, hogy a PKK-nak valóban szándékában állt a jelen kereset benyújtása, és hogy nem harmadik személy – adott esetben a PKK egyik tagja – használta fel erre eszközként.

33      Azt is világossá kell tenni, hogy a kereset elfogadhatóságának jelen vizsgálata során nem az Elsőfokú Bíróság feladata a PKK tényleges létezéséről véleményt nyilvánítani. Az e vizsgálat során felmerült egyetlen kérdés kizárólag arra vonatkozik, hogy O. Öcalan jogosult‑e a PKK nevében keresetet indítani.

34      Elsőként kiemelendő, hogy a keresetet formálisan O. Öcalan nyújtotta be a PKK nevében („on behalf”).

35      Másodsorban meg kell állapítani, hogy a felperesek egyértelmű nyilatkozata alapján a PKK 2002 áprilisában szűnt meg. Ráadásul O. Öcalannak a keresetlevélhez mellékelt vallomása alapján a PKK feloszlásáról határozó kongresszusa azt is kimondta, hogy „a PKK nevében végzett minden tevékenység [mostantól] törvénytelennek minősül”.

36      Harmadsorban azt kell megállapítani, hogy a felperesek írásbeli beadványaiban O. Öcalan mindenhol a PKK képviselőjeként szerepel. Mindezen felül ő maga egyszer sem állította, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítéséhez egyéni érdeke fűződne.

37      A felperesek nemhogy elismernék O. Öcalan jogát a PKK képviseletére, hanem inkább a PKK megszűnését hangsúlyozzák. Márpedig nem tartható az az álláspont, miszerint egy – feltételezetten – megszűnt jogi személy érvényesen képviselőt jelölhet.

38      Azon álláspont tarthatatlanságát, hogy O. Öcalan érvényesen képviseli a PKK-t, saját vallomása is alátámasztja, mivel állítása szerint 2002 áprilisától a PKK nevében végzett minden tevékenység törvénytelen. A vallomás alapján O. Öcalannak a PKK nevében benyújtott keresetét maga a megbízója nyilvánította törvénytelennek.

39      Ebből következően tehát a felperesek az Elsőfokú Bíróságot olyan paradox helyzet elé állítják, amelyben egy jogi személyt képviselő természetes személy nem csak érvényes képviseleti jogát nem tudja igazolni, hanem még azt is kifejti, hogy miért nem jogosult a képviseletre.

40      Abból, hogy a felperesek szerint nem áll rendelkezésükre más jogorvoslati lehetőség, még nem következik, hogy minden olyan személy keresetét el kellene fogadni, aki harmadik személy érdekeit kívánja megvédeni.

41      Az Elsőfokú Bíróságnak tehát azt kell megállapítania, hogy O. Öcalan a PKK nevében magánszemélyként nyújtott be keresetet. Ebből következően O. Öcalannak a PKK nevében benyújtott keresete elfogadhatatlan.

42      Ez alapján nem szükséges határozni arról, hogy a kereset egyéb okok fennállása – így a 2002/334 határozattal kapcsolatban a kereset késedelmes benyújtása –.miatt nem elfogadhatatlan‑e.

 A KNK-ról

43      Elsőként azt kell megállapítani, hogy T‑206/02. számon nyilvántartásba vett keresetében a KNK már megtámadta a 2002/334 határozatot. Ezért a jogvita tárgya és jogcíme, valamint a felek azonossága miatt a KNK jelen keresetének a 2002/334 határozat elleni része perfüggőségi kifogás miatt elfogadhatatlan.

44      A 2002/460 határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat) kapcsolatban egyértelmű, hogy a határozat az általa hatályon kívül helyezett 2002/334 határozathoz képest új határozat. Egyrészt a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a Tanács megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját, akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik. Ebből következik, hogy a Tanács minden új jogi aktus esetén felülvizsgálja a vitatott listát. Másrészt a felülvizsgálat nem korlátozódik új személyek vagy szervezetek felvételére, illetve egyes személyek vagy szervezetek levételére, mivel a jog tiszteletén alapuló Közösségben elfogadhatatlan, hogy az egyes személyekre vagy szervezetekre vonatkozóan tartós korlátozó intézkedéseket létrehozó jogi aktus korlátlan ideig hatályban maradhasson, anélkül hogy a kibocsátó intézmény azt a felülvizsgálatot követően szabályszerűen ismételten elfogadja. Ebből következően a perfüggőségi kifogás alapján a KNK annak ellenére megtámadhatja a PKK-t az említett listán továbbra is megemlítő 2002/460 határozatot, hogy a vitatott listára a PKK-t először felvevő 2002/334 határozatot is megtámadta.

45      A KNK által a 2002/460 határozat ellen benyújtott keresettel kapcsolatban az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogalanyok meghatározott csoportjának kollektív érdekei előmozdítására létrejött valamely egyesület nem minősül az adott csoport általános érdekeit érintő jogi aktussal – az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint – személyében érintettnek, ebből következően tehát nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha tagjai azt egyénileg sem tehetnék meg (a Bíróság 19/62–22/62. sz., Fédération nationale de la boucherie en gros et du commerce en gros des viandes és társai kontra Tanács ügyben 1962. december 14‑én hozott ítélete [EBHT 1962., 943. o., 960. o.] és az Elsőfokú Bíróság T‑69/96. sz., Hamburger Hafen- und Lagerhaus és társai kontra Bizottság ügyben 2001. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1037. o.] 49. pontja).

46      Jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a KNK alapszabálya 7. cikkének (A) bekezdése alapján a KNK célja Kurdisztán minden részén megerősíteni a kurdok egységét és együttműködését, valamint támogatni a kurd nemzet legfőbb érdekeiért vívott harcukat. A KNK tehát jogalanyok meghatározott csoportja kollektív érdekeinek az előmozdítására létrejött egyesületnek tekintendő.

47      Ezt a megállapítást a felperesek azon érve is alátámasztja, amely szerint a PKK felvétele a listára „káros hatással” van a KNK célkitűzéseinek elérésére. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében ezen a címen nem minősül személyében érintettnek.

48      Ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy a KNK hivatkozhat‑e arra, hogy egy vagy több tagja a megtámadott határozat megsemmisítése iránt elfogadható keresetet indíthat.

49      A PKK esetében meg kell állapítani, hogy a felperesek – annak megszűnésére hivatkozva – mindenesetre elismerik, hogy a PKK már nem tagja a KNK-nak. Ezzel kapcsolatban elfogadhatatlan, hogy egy egyesületnek valamely korábbi tagja által esetlegesen benyújtott keresetből – a személy egykori tagsága alapján – előnye származzon. Ezen okfejtés elfogadása esetén ugyanis az egyesület állandó kereshetőségi joggal rendelkezne annak ellenére, hogy az egyesület már nem állíthatja, hogy egykori tagja érdekeit képviseli.

50      A KADEK-kel kapcsolatban a felperesek alapvetően arra hivatkoznak, hogy arra, a KNK lehetséges tagjaként a 2002/460 határozat olyan mértékben hatott, hogy végül már nem léphetett be a KNK-ba. Feltételezve, hogy – amint az valószínűnek tűnik azon az alapon, hogy őt a PKK jog szerinti és/vagy tényleges jogutódjának lehet tekinteni – a jelen kereset benyújtásakor a KADEK-nek jogában állt a 2002/460 határozatot megtámadni, azonban a KNK nem hivatkozhat arra, hogy a KADEK az ő tagszervezete, mivel a valóságban nem ez a helyzet.

51      A felperesek végül azt állítják, hogy a KNK és tagjai általánosságban is személyükben érintettek, mivel – a vitatott listán szereplő szervezettel fenntartott együttműködésük esetén – vagyonuk befagyasztásának veszélye korlátozza tevékenységeiket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat azon rendelkezése, hogy tilos a PKK rendelkezésére pénzeszközöket bocsátani, általános hatályú, mivel az Európai Közösség valamennyi jogalanyára vonatkozik. A megtámadott határozat tehát objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általános és absztrakt módon kijelölt csoportokra nézve jár joghatással (lásd ezzel kapcsolatban a Bíróság 307/81. sz., Alusuisse Italia kontra Tanács és Bizottság ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 3463. o.] 9. pontját).

52      Emlékeztetni kell arra, hogy természetes vagy jogi személy csak akkor állíthatja, hogy valamely általános hatályú jogi aktus személyében érinti, ha ez az aktus sajátos jellemzői vagy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197. o., 223. o.] és az Elsőfokú Bíróság T‑12/93. sz., CCE de Vittel és társai kontra Bizottság ügyben 1995. április 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1247. o.] 36. pontja). Márpedig a PKK-ra vonatkozó megtámadott határozatban foglalt tilalom a KNK-ra és tagjaira is éppúgy vonatkozik, mint a Közösségben minden más személyre. Az a tény, hogy politikai nézeteik miatt a KNK és tagjai másoknál jobban érzik e tilalom hatását még nem jelenti azt, hogy őket a Közösségen belül bármely más személy tekintetében egyéníteni lehetne. Az a tény ugyanis, hogy egy általános hatályú jogi aktus a hatálya alá tartozó különböző jogalanyokra eltérő konkrét hatásokat gyakorolhat, nem különbözteti meg őket minden más érintett személytől, mivel e jogi aktus objektív módon meghatározott helyzet alapján alkalmazandó (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑138/98. sz., ACAV és társai kontra Tanács ügyben 2000. február 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑341. o.] 66. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53      A felperesek végül arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat PKK-val kapcsolatos rendelkezéseinek jogszerűségét jelen kereseten kívül más jogi úton nem tudnák vitatni.

54      Meg kell állapítani, hogy ez a megállapítás téves. Az, hogy a KNK saját maga nem jogosult a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereset indítására, még semmiképpen sem jelenti, hogy a határozat címzettjeként vagy azzal közvetlenül és személyében érintettként más sem indíthat ilyen keresetet.

55      Ezzel kapcsolatban köztudomású, hogy a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2003/902/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 2‑i 2004/306/EK határozatában (HL L 99., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 3. kötet, 98. o.) a Tanács a KADEK-et és a Kongra-Gelt – más néven a PKK-t – is felvette a vitatott listára. 2004. június 25‑én benyújtott és T‑253/04. számon nyilvántartásba vett keresetében (HL C 262., 28. o.) a Kongra-Gel kérte e határozat megsemmisítését.

56      Meg kell állapítani, hogy a KNK-t – mivel nem hivatkozhat arra, hogy valamely tagja a megtámadott határozat megsemmisítése iránt elfogadható keresetet indíthat – a megtámadott határozat nem érinti személyében.

57      Következésképpen a kereset a KNK által a 2002/460 határozat ellen indított részében elfogadhatatlan.

58      A fentiekből következik, hogy a kereset egészét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A költségekről

59      Az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

60      Ugyanezen szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperesek maguk viselik saját költségeiket és a Tanács költségeit.

3)      Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Kelt Luxembourgban, 2005. február 15‑én.

* Az eljárás nyelve: angol.