1. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtását követően bekövetkezett esemény miatti megszűnés – Okafogyottság
2. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A versenyszabályok alapján nemleges megállapítást tartalmazó bizottsági határozat – A nemleges megállapítással érintett megállapodás valamely rendelkezésével kapcsolatos részleges megsemmisítés iránti kérelem – A szóban forgó rendelkezésnek az eljárás folyamán történő visszavonása – Az eljáráshoz fűződő, létrejött és fennálló érdek hiánya – Jövőbeli és bizonytalan helyzetekre vonatkozó érdek – Kizártság
(EK 81. cikk, (1) bekezdés, EK 230. és EK 233. cikk)
1. A természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Az érdek fennállásához szükséges, hogy a jogi aktus megsemmisítésének önmagában alkalmasnak kell lennie joghatások kiváltására, vagy más megfogalmazás szerint a keresetnek sikeressége esetén alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a keresetet indító félnek előnye származzon.
E tekintetben a kereset elfogadhatósági feltételeit a kereset indításának időpontjában kell értékelni. A hatékony igazságszolgáltatás érdekében azonban az Elsőfokú Bíróság hivatalból megállapíthatja a kereset okafogyottá válását abban az esetben, ha a felperes, akinek kezdetben jogi érdeke fűződött az eljárás megindításához, a kereset megindítását követően bekövetkezett esemény következtében a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő valamennyi személyes érdekét elvesztette. Ahhoz ugyanis, hogy a felperes a határozat megsemmisítése iránti keresetet fenntarthassa, szükséges, hogy a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő személyes érdeke fennmaradjon.
(vö. 34‑38. pont)
2. A 17. rendelet 2. cikke alapján kibocsátott bizottsági nemleges megállapítás megsemmisítése iránti eljárás felperesének megszűnt az eljáráshoz fűződő fennálló és bizonyos érdeke, ha keresete e megállapításnak csupán azt a részét érinti, amely a vállalkozások közötti megállapodásra vonatkozik és a megállapodásban részes felek e rendelkezést időközben visszavonták.
Egyrészt ugyanis az Elsőfokú Bíróságnak a kért megsemmisítést kimondó esetleges ítélete már nem járna az EK 233. cikkben előírt következményekkel, mivel a Bizottság nem hozhatna új, más határozatot olyan rendelkezésről, amely már nem létezik.
Másrészt az a lehetőség, hogy a megállapodást később a visszavonthoz hasonló rendelkezéssel egészíthetik ki, nem elegendő ahhoz, hogy a felperes létrejött és fennálló, nem csupán feltételes érdekre hivatkozva kérje a megsemmisítést.
Végül a kért megsemmisítés nem szükséges a felperesnek a megállapodás felei elleni, nemzeti bíróság előtti keresetindításának megalapozásához. A nemleges megállapítás ugyanis nem kötelező a nemzeti bíróságra, még akkor sem, ha olyan tényt képez, amelyet a nemzeti bíróság a mérlegelés során figyelembe vehet. A 17. rendelet 2. cikkéből egyértelműen következik, hogy a nemleges megállapítás csupán annyit fejez ki, hogy a Bizottság számára, a rendelkezésére álló tények alapján, nem szükséges a beavatkozás. A nemleges megállapítás ezért nem képez végleges értékelést, és különösen nem a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozó állásfoglalást. Mivel az EK 81. cikk (1) bekezdése közvetlen hatállyal rendelkezik, az egyén a nemzeti bíróság előtt hivatkozhat e rendelkezésre, és számára jogok származnak abból, és tekintve, hogy a nemzeti bíróság szintén rendelkezhet egyéb információval az ügy konkrét körülményeire vonatkozóan, természetesen köteles a rendelkezésére álló információk alapján saját álláspontját kialakítani az EK 81. cikk (1) bekezdésének az egyes megállapodásokra való alkalmazhatóságáról. A nemzeti bíróság jogosult a Bíróság előzetes döntéshozatalát kezdeményezni a nemleges megállapítás érvényességéről, így vita esetében a felperes semmiképpen nem esik el annak lehetőségétől, hogy jogait a nemzeti bíróság előtt érvényesíthesse.
(vö. 40., 42‑43., 47‑51. pont)