T-356/02. sz. ügy

Vitakraft-Werke Wührmann & Sohn GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — Felszólalási eljárás — A »Krafft« szóelemet magában foglaló korábbi ábrás védjegy — A VITAKRAFT közösségi szóvédjegy-bejelentés — Viszonylagos kizáró ok — A korábbi védjegy tényleges használata — A megjelölések hasonlósága — A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja — A 2868/95/EK rendelet 22. szabályának (2) bekezdése”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (második tanács), 2004. október 6.   II-3448

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának bizonyítéka – Tényleges használat – Értékelési szempontok – Konkrét és objektív bizonyítékok követelménye – Eladási katalógusok egyszerű bemutatása – Elégtelenség

   (40/94 tanácsi rendelet, 43. cikk, (2) bekezdés)

2. Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegyjogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – A „ VITAKRAFT” szóvédjegy és a „Krafft” szóelemet magában foglaló ábrás védjegyek

   (40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk (1) bekezdés b) pont)

1.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdése értelmében megvalósul a védjegy tényleges használata, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ráadásul a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet — úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll — nyilvánosan és a külvilág felé használják.

   Ezenfelül egy védjegy tényleges használata nem bizonyítható valószínűsítésekkel vagy feltételezésekkel, hanem konkrét és objektív körülményeken kell alapulnia, amelyek igazolják a védjegy tényleges és elegendő használatát az érintett piacon.

   Utóbbit illetően, ezt a követelményt nem elégíti ki olyan katalógusoknak a felszólaló általi egyszerű bemutatása, amelyek tartalmazzák az általa forgalmazott termékeket, továbbá a védjegyet, amilyen formában oltalom alatt áll, mivel a bemutatott katalógusok nem bizonyítják sem annak tényét, hogy e katalógusokat lehetséges vevőkör számára terjesztették, sem az esetleges terjesztésük jelentőségét, sem a védjeggyel ellátott termékek tényleges eladásának mennyiségét.

   (vö. 26., 28., 31., 34. pont)

2.  A spanyol nyelvű fogyasztókból álló célközönség szempontjából fennáll az összetévesztés veszélye a közösségi védjegyként, a Nizzai Megállapodás szerinti 1., 3. és 4. osztályba tartozó termékkel kapcsolatban lajstromoztatni kívánt VITAKRAFT szómegjelölés és a „Krafft” szóelemet, valamint kék és piros téglalapokat magukban foglaló - korábban Spanyolországban a fenti Megállapodásnak megfelelően az 1. és 3. osztályba tartozó hasonló termékek vonatkozásában lajstromozott — védjegyek között, amennyiben egyrészről úgy vizuálisan, mint hangzásban a bejelentett megjelölés meghatározó eleme, a „kraft”, és a korábbi védjegyek szóeleme, a „Krarft”, nagyon hasonlóak, sőt azonosak; a „Krafft” szó dupla „f” betűje sem mutat sem hangzásbeli, sem elegendő vizuális eltérést ahhoz, hogy a korábban említett elemek vizuális hasonlóságát kiküszöbölje, és másrészről — tekintettel arra, hogy a spanyol nyelvben sem a lajstromoztatni kívánt megjelölésnek, sem a korábbi védjegyeknek nincsen konkrét jelentése — semmilyen fogalmi különbség nem állapítható meg a két megjelölés között.

   (vö. 55-57. pont)