1. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően egyértelmű megsértése – Mérlegelési mozgástérrel egyáltalán nem rendelkező intézmény – A közösségi jog egyszerű megsértésének elégségessége
(EK 288. cikk, második bekezdés)
2. Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
1. A Közösségnek a magánszemélyeknek okozott károkért való felelőssége területén az intézmény kifogásolt magatartásának a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően egyértelmű megsértésének kell minősülnie. A döntő feltétel annak megállapításában, hogy egy közösségi jogsértés kellően egyértelmű‑e az, hogy az érintett közösségi intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan megsértette‑e. Ha ezen intézmény csupán jelentősen korlátozott mérlegelési jogkörrel rendelkezik, sőt nem is rendelkezik mérlegelési jogkörrel, akkor a közösségi jog egyszerű megsértése is elegendő lehet a kellően egyértelmű jogsértés megtörténtének megállapításához.
(vö. 87. pont)
2. A Közösség egyik alapelvét képező bizalomvédelem elvére minden olyan magánszemély jogosult hivatkozni, aki olyan helyzetbe kerül, hogy a közösségi igazgatás pontos megerősítésekkel megalapozott várakozásokat kelt benne. Ilyen megerősítésnek minősülnek – a közlés módjától függetlenül – azok az információk, amelyek pontosak, feltétlen és egyező információt tartalmaznak, valamint hivatalos és megbízható forrásokból származnak. Senki sem hivatkozhat ellenben ezen elv megsértésére az igazgatás pontos megerősítéseinek hiányában.
Következésképpen valamely gazdasági szereplő nem hivatkozhat erre az elvre, amennyiben a Bizottság által tagadott szóbeli megerősítésekre hivatkozik, és amelyek megtörténtét egyetlen irat sem bizonyítja.
Nem lehet hivatkozni továbbá erre az elvre, amikor – a Bizottsággal való szerződés megkötésével kapcsolatos végső megállapodás hiányában – a Bizottság a gazdasági szereplőtől több szerződéstervezet bemutatását is kérte, amennyiben ez körülmény a szerződéssel kapcsolatos rendes tárgyalások szerves részét képezte, és amennyiben a Bizottság egyszer sem biztatta az érintett gazdasági szereplőt gazdasági tevékenységével kapcsolatos túlzott kockázatvállalásra.
(vö. 89., 92., 100. pont)