AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2004. október 14.
T‑256/02. sz. ügy
I
kontra
az Európai Közösségek Bírósága
„Tisztviselők – Kártérítési kereset – Az azbesztózis veszélyének kitett munkavállaló – Foglalkozási megbetegedés – Kár”
Teljes szöveg francia nyelven II – 0000
Tárgy: A felperes által állítólag elszenvedett fizikai, erkölcsi, szakmai és vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító pert megelőző határozat megsemmisítése iránti kérelem – A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91 cikk)
2. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Az adminisztráció kötelességszegése – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek
3. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – A személyzeti szabályzat rendszere alapján járó átalány-kártérítés – Az általános jogon alapuló kiegészítő kártérítési kérelem – Megengedhetőség – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
4. Tisztviselők – Szociális biztonság – Balesetbiztosítás és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás – Rokkantság – Fogalom – Normális, aktív életvitelre való képtelenség – Érzelmi fogyatékosság – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
5. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)
6. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom
1. Valamely intézménynek a kártérítési kérelmet elutasító határozata szerves részét képezi az előzetes közigazgatási eljárásnak, amely megelőzi az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetet, következésképpen a tisztviselő által megfogalmazott megsemmisítés iránti kereseti kérelem a felelősség megállapítása iránti kereseti kérelemhez képest nem vizsgálható önállóan. Ugyanis az intézmény által a pert megelőző szakaszban képviselt álláspontot tartalmazó jogi aktus kizárólag azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye az állítólagosan kárt szenvedett fél számára, hogy kártérítési kérelemmel az Elsőfokú Bírósághoz forduljon.
(lásd a 47. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑471. és II‑1231. o.) 45. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑61. és II‑293. o.) 68. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑243. és II‑1211. o.] 32. pontja.
2. A tisztviselő által előterjesztett kártérítési kérelem keretében a Közösség felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a hivatkozott kár tényleges bekövetkezésére, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó feltételek együttes fennállását feltételezi; e feltételek együttes teljesülésének bizonyítása a felperes feladata. A Közösség felelősségének megállapítását lehetővé tevő három feltétel konjunktív viszonyban van egymással, ami azt jelenti, hogy a Közösség felelőssége nem áll be, ha valamelyik feltétel nem teljesül.
(lásd a 49 és 50. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 42. pontja; a Bíróság C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑5251. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑205/96. sz., Bieber kontra Parlament ügyben 1998. május 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑231. és II‑723. o.) 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑203. és II‑627. o.) 57. pontja.
3. A tisztviselők akkor jogosultak a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján kapott ellátásokat kiegészítő kártérítést kérelmezni, ha az általános jog szabályai szerint az intézmény felelős a balesetért vagy a foglalkozási megbetegedésért, és a személyzeti szabályzat alapján járó ellátások nem elegendőek a bekövetkezett kár teljes jóvátételének biztosításához. Ezzel szemben az átalány-kártérítés nem eredményezheti az elszenvedett kár kétszeres jóvátételét. Ebben az értelemben a két kártérítési rendszer nem független egymástól.
(lásd az 53. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 169/83. sz. és 136/84. sz., Leussink és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1986., 2801. o.) 10–14. pontja; a Bíróság Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott, fent hivatkozott ítéletének 19–22. pontja
4. A személyzeti szabályzat 73. cikkében szereplő rokkantság fogalma átfogja a normális, aktív életvitelre való képtelenséget, ideértve az érzelmi szférát is. Ebből következően semmi akadálya nincs annak, hogy az intézmény vagy az orvosi bizottság által kijelölt orvos a foglalkozási megbetegedés megállapítására irányuló eljárás keretében figyelembe vegye a tisztviselő foglalkozásának gyakorlása során bekövetkezett nem vagyoni kárát, ha ez a károsodás képtelenné teszi a tisztviselőt normális, aktív életvitelre.
(lásd a 84. pontot)
5. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek az ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy az alperes számára lehetővé tegye védekezésének előkészítését, az Elsőfokú Bíróság számára pedig a kereset elbírálását, adott esetben további információk nélkül is. A keresetlevélnek ezért kifejezetten ismertetnie kell azon jogalap tartalmát, amelyre a kereseti kérelmet alapították, oly módon, hogy annak egyszerű absztrakt megjelölése nem felel meg az eljárási szabályzatban foglalt követelményeknek.
(lásd a 112. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑17. o.) 68. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑352/94. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑1989. o.) 333. pontja.
6. A hatáskörrel való visszaélés fogalmának pontos terjedelme van, és arra a tényre utal, hogy valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolta, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet a kifejezett céloktól eltérő célok elérése érdekében hoztak meg.
(lásd a 115. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑121/01. P. sz., O’Hannrachain kontra Parlament ügyben 2003. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑5553. o.) 46. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑104/96. sz., Krämer kontra Bizottság ügyben 1997. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑151. és II‑463. o.) 67. pontja.