AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. október 26.

T‑207/02. sz. ügy

Nicoletta Falcone

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Nyílt versenyvizsga – Az írásbeli vizsgára bocsátásnak az előválogatási szakasz eredménye alapján történő megtagadása – A versenyvizsga-kiírás állítólagos jogellenessége”

Teljes szöveg olasz nyelven II – 0000

Tárgy:         A COM/A/10/01 versenyvizsga-bizottság 2002. május 2‑i azon határozatának megsemmisítése iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset, amelyben a felperest kizárták az előválogatási teszteket követő írásbeli vizsgából, mivel nem szerzett elegendő pontot ahhoz, hogy a legjobb 400 pályázó közé kerüljön.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. Mindegyik fél maga viseli saját költségeit, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők – Kereset – Vizsgára bocsátást megtagadó versenyvizsga-bizottsági határozat elleni kereset – A vizsgára bocsátás megtagadásának vitatása érdekében a versenyvizsga-kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.     Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Részvételi feltételek és módozatok – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – A vizsgák módozatai és tartalma – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

3.     Tisztviselők – Versenyvizsga – Szervezés – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Nagyszámú résztvevővel megrendezett versenyvizsga – Előválogatási tesztek alkalmazása – Az előválogatási teszten továbbjutókra vonatkozó keretszámnak a versenyvizsgára vonatkozó valamennyi részvételi feltétel fennállásának ellenőrzését követően kiválasztott pályázók tényleges vizsgára bocsátásától független megállapítása – Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 4. és 5. cikk)

1.     A versenyvizsga pályázói kizárólag abban az esetben terjeszthetnek elő megsemmisítés iránti keresetet a versenyvizsga-kiírás meghatározott rendelkezéseivel szemben, ha ezek sérelmet okoznak nekik. Ugyanakkor a vizsgára bocsátást megtagadó, a versenyvizsga-bizottság által hozott egyéni határozat elleni keresetük alátámasztására a pályázók minden esetben hivatkozhatnak a versenyvizsga-kiírás jogellenességére, amennyiben bizonyítják a a versenyvizsga-kiírás hivatkozott szabálytalanságai és a vizsgára bocsátást megtagadó határozat közötti közvetlen összefüggést. Kizárólag akkor nem rendelkeznek e lehetőséggel, ha nem bizonyított, hogy létezik ilyen összefüggés.

(lásd a 21. és 22. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 79/74. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1975. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 725. o.) 5‑8. pontja; a Bíróság 294/84. sz., Adams kontra Bizottság ügyben 1986. március 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 977. o.) 17. pontja; a Bíróság 64/86., 71/86–73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1399. o.) 15. pontja; a Bíróság 164/87. sz., Simonella kontra Bizottság ügyben 1988. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 3807. o.) 19. pontja; Philippe Léger főtanácsnok azon indítványának 22. pontja, amelyet követően a Bíróság a C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én ítéletet (EBHT 1995., I‑2323. o.) hozott; az Elsőfokú Bíróság T‑132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑549. o.) 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 16‑án hozott, a Bíróság Bizottság kontra Noonan ügyben 1995 augusztus 11‑én hozott, fent hivatkozott ítéletének 17‑19. pontja által megerősített ítéletének (EBHT 1993., II‑911. o.) 21‑29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑225/95. sz., Chiou kontra Bizottság ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑423. és II‑1135. o.) 62. pontja.

2.     A versenyvizsga-kiírás alapvető szerepe az, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassa az érdekelteket a szóban forgó munkakör betöltéséhez előírt feltételek jellegéről annak érdekében, hogy képesek legyenek megítélni azt, hogy érdemes‑e pályázatot benyújtaniuk. Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a követelmények meghatározásában, valamint – e követelményekre és a szolgálat érdekeire tekintettel – a versenyvizsga részvételi feltételeinek és a versenyvizsga szervezési módozatainak meghatározásában. A vizsgabizottság, amely széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga keretén belül előirányzott vizsgák módozatainak és részletes tartalmának meghatározásában, ugyanakkor kötve van a versenyvizsga-kiírás szövegéhez.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑549. o.) 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑216/95. sz., Moles García Ortúzar kontra Bizottság ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑403. és II‑1083. o.) 44. és 45. pontja.

3.     A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga feltételeinek és megszervezési módozatainak meghatározásában, míg az Elsőfokú Bíróság csak akkor bírálhatja felül a kinevezésre jogosult hatóság választását, ha ez utóbbi nem tartotta tiszteletben e jogkörének korlátait.

E diszkrecionális jogkör keretében a kinevezésre jogosult hatóság – a gondos ügyintézés elvének megfelelően eleget téve a versenyvizsga ésszerű megszervezése követelményének – a nyílt versenyvizsga szervezésekor előírhatja a versenyvizsga-kiírásban a pályázók vizsgabizottság általi, annak érdekében történő előválogatását célzó első szakasz lefolytatását, hogy csak azokat tartsák meg közülük, akik az érintett területen rendelkeznek a vizsgára bocsátáshoz megkövetelt képesítésekkel. Ezen összefüggésben a különösen nagyszámú pályázót vonzó versenyvizsga-eljárásokban alkalmazott azon eljárás, amely szerint csak az előválogatási teszteket követően ellenőrzik, hogy a pályázók megfelelnek‑e a versenyvizsga különleges részvételi feltételeinek, megfelel a személyzeti szabályzat III. melléklete 4. és 5. cikkének, valamint az intézmény arra vonatkozó érdekének, hogy kizárólag olyan pályázókat bocsásson a versenyvizsga vizsgáira, akik teljesítik e feltételeket; az eljárás továbbá a gondos ügyintézés elvének is megfelel.

Így a kinevezésre jogosult hatóság nem lépi túl mérlegelési jogköre határait akkor, amikor a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően a legkimagaslóbb szakértelemmel, teljesítőképességgel és feddhetetlenséggel rendelkező 150 sikeres pályázót tartalmazó tartaléklista felállításának érdekében a versenyvizsga vizsgáira való bocsátáshoz megfelelőnek ítéli meg azon kettős feltétel előírását, amely szerint a sikeres pályázónak be kell kerülnie az előválogatási teszteken a legjobb eredményt elért 400 pályázó közé, valamint teljesítenie kell a versenyvizsga valamennyi részvételi feltételét, és nem az a feltétel, hogy az illető szerepeljen az említett részvételi feltételeket teljesítő és az előválogatási teszteken a legjobb eredményeket elérő 400 pályázó között.

(lásd a 38–40., 44. és 46. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. és II‑441. o.) 77. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑332/01. sz., Pujals Gomis kontra Bizottság ügyben 2002. november 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑233. és II‑1155. o.) 84–86. pontja.