AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2004. július 15.

T‑180/02. és T‑113/03. sz. egyesített ügyek

Georgios Gouvras

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Beosztás – Szolgálati érdekből történő kirendelés – Az alkalmazási hely és az ahhoz kapcsolódó javadalmazási jogosultságok visszaható hatályú módosítása – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Beilleszkedési támogatás és napidíj – A díjazás egy részének az alkalmazási helyen kívülre történő átutalása”

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: A T‑180/02. sz. ügyben benyújtott kérelem, amelynek tárgya a Bizottság azon határozatának megsemmisítése, amellyel 2000. november 1‑jére visszaható hatállyal és a szolgálati érdekből történő kirendelés időtartamára Athént határozta meg a felperes alkalmazási helyeként, továbbá megszüntette a külföldi munkavégzési támogatáshoz való jogát, az utazási költségek éves megtérítéséhez való jogát, és jövedelmével kapcsolatban a Görögországra vonatkozó súlyozási tényező alkalmazását írta elő, valamint azon határozatának megsemmisítése, amelyben a jogosulatlan kifizetések visszatérítéséről rendelkezett; a T‑113/03. sz. ügyben benyújtott kérelem, amelynek tárgya a Bizottság azon határozatának megsemmisítése, amellyel a felperestől a szolgálati érdekből Athénba történt kirendelése időtartamára megtagadta a beilleszkedési támogatást és a napidíjat, valamint a Luxembourgba történt visszarendelésével összefüggésben a beilleszkedési támogatást, továbbá azon határozatának megsemmisítése, amellyel 35 %‑ra korlátozta az alkalmazási helyről Luxemburgba átutalható jövedelemrészének nagyságát.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság a Bizottság 2002. április 30‑i határozatának a felperessel szemben annak Athénba történt kirendelésével összefüggésben folyósítandó beilleszkedési támogatást megtagadó részét megsemmisíti. Az Elsőfokú Bíróság a T‑180/02. sz. és a T‑113/03. sz. ügyekben előterjesztett megsemmisítés iránti kereseti kérelmeket ezt meghaladóan elutasítja. A Bizottság viseli saját költségeit, valamint mindkét ügyben a felperes részéről felmerült költségek egyharmadát.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők ─ Szolgálati érdekből történő kirendelés ─ Az érintett tisztviselő meghallgatáshoz való joga ─ A védelemhez való jog tiszteletben tartása ─ Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 38. cikk, a) pont)

2.     Tisztviselők ─ Szolgálati érdekből történő kirendelés ─ Alkalmazási hely ─ Meghatározás

(Személyzeti szabályzat, 38. cikk, d), f) és g) pont)

3.     Tisztviselők ─ Jogosulatlan kifizetések visszatérítése ─ Feltételek ─ A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága ─ Szolgálati érdekből a származási országába kirendelt tisztviselő ─ A korábbi alkalmazási hely súlyozási tényezője alkalmazásának kedvezménye és a külföldi munkavégzési támogatás kifizetése

(Személyzeti szabályzat, 38. cikk, d) pont és 85. cikk)

4.     Tisztviselők ─ Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége ─ Terjedelem ─ Korlátok

5.     Tisztviselők ─ Elvek ─ Bizalomvédelem ─ Szolgálati érdekből a származási országába kirendelt tisztviselő ─ A külföldi munkavégzési támogatást is magában foglaló díjazás kifizetése a korábbi alkalmazási helyen ─ Az alkalmazási hely rögzítése tekintetében jogos bizalmat nem keletkeztető helyzet

6.     Tisztviselők ─ A költségek megtérítése ─ Beilleszkedési támogatás ─ Az alkalmazási hely megváltozása ─ Az a szolgálati érdekből kirendelt tisztviselő, akinek meg kell változtatnia lakóhelyét, de aki nem viszi magával a családját ─ Támogatásra való jogosultság ─ A családhoz történő visszatérés a korábbi alkalmazási helyre ─ Jogosulatlan támogatás

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk; VII. melléklet, 5. cikk)

7.     Tisztviselők ─ A költségek megtérítése ─ Napidíj ─ Tárgy ─ A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk; VII. melléklet, 10. cikk)

8.     Tisztviselők ─ Szolgálati érdekből történő kirendelés ─ A kirendeléssel járó többletköltségek ─ Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 38. cikk, d) pont)

9.     Tisztviselők ─ Díjazás ─ Az alkalmazási helyen kívülre történő rendszeres átutalások ─ Az intézmények által megállapított maximumok ─ A nettó díjazás 35 %‑ának megfelelő maximum meghatározásának jogszerűsége

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 17. cikk)

10.   Tisztviselők ─ Díjazás ─ Az alkalmazási hely szerinti országon kívülre történő átutalások ─ A személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja ─ Kivételes jellegű átutalás ─ Igazolás ─ A szokásos költségek teljes megtérítése ─ Kizártság ─ Az adminisztráció mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 17. cikk, (2) bekezdés, c) pont)

1.     Szolgálati érdekből történő kirendelés esetén, melyről a saját kérésre történő kinevezéssel szemben a kinevezésre jogosult hatóság határoz, és amely ellentétes lehet az érintett tisztviselő akaratával, az adminisztrációnak a védekezéshez való jog tiszteletben tartása elvének megfelelően a határozat meghozatala előtt a tisztviselőt erről tájékoztatnia kell, és őt meg kell hallgatnia. E tekintetben az adminisztráció teljesíti e kötelezettségét, amennyiben olyan tisztviselő esetében, akitől besorolási fokozatára tekintettel elvárható az igazgatási és személyzeti szabályzattal kapcsolatos eljárások magasabb szintű ismerete, jelzi az érintettnek – akinek ennek ellenére jogában áll további tájékoztatást kérnie – a tervezett kirendelés főbb jellemzőit.

(lásd a 74. és 76. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑15/95. sz., do Paço Quesado kontra Bizottság ügyben 1996. február 28-én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑57. és II‑171. o.) 30. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑348/00. sz., Barth kontra Bizottság ügyben 2001. május 30-án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑119. és II‑557. o.) 33. pontja.

2.     A szolgálati érdekből kirendelt tisztviselő alkalmazási helye megegyezik a kirendelés helyével, a külföldi munkavégzési támogatáshoz és a súlyozási tényezők alkalmazásához való joggal kapcsolatosan ebből fakadó minden jogkövetkezménnyel együtt. E tekintetben a személyzeti szabályzat 38. cikkének a beosztás megtartásával és a tisztviselő anyaintézménybeli teljes díjazásával kapcsolatos rendelkezései a kirendelt tisztviselő alkalmazási helyének meghatározásakor figyelmen kívül maradnak, mivel azok célja csupán az illető jogainak megóvása. A beosztás tehát funkcionális és nem földrajzi kategória.

(lásd a 81. és 82. pontot)

3.     A jogosulatlan kifizetések visszatérítése a személyzeti szabályzat 85. cikke szerint olyan kifizetési szabálytalanság meglétét feltételezi, amelyről az átvevő tudott, vagy amelynek hibás jellege annyira nyilvánvaló, hogy azt nem hagyhatta figyelmen kívül.

Ami a szabálytalanság fennállását illeti, a kifizetési hiba eredhet adminisztratív mulasztásból vagy tűrésből, és hosszú időszakot érinthet. E tekintetben ilyen kifizetési hibának minősül a szolgálati érdekből állampolgárságával egyező országba kirendelt tisztviselő esetében a téves alkalmazási helyre vonatkozó pénzügyi jogosultságok több hónapon át történő fenntartása, nevezetesen a külföldi munkavégzési támogatás kifizetése, valamint az eredeti alkalmazási hely súlyozási tényezőjének a díjazásra történő alkalmazása. A teljes díjazás fenntartásának a személyzeti szabályzat 38. cikkében megállapított elve különbözet fizetését írja elő abban az esetben, ha a kirendelt tisztviselő azon beosztásának, ahová kirendelték, teljes díjazása kevesebb, mint amely az anyaintézménybeli besorolási fokozata és fizetési fokozata alapján megilleti, és az nem vezetheti az adminisztrációt olyan támogatások és juttatások biztosítására, amelyek a kirendelt tisztviselőt nem illetik meg.

Egy ilyen kifizetési hiba nem mentesíti az érintettet azon feladata alól, hogy azt végiggondolja és ellenőrizze, és nem kerüli el annak az általában gondos tisztviselőnek a figyelmét, akiről feltehető, hogy ismeri az illetményével kapcsolatos szabályokat. Még ha az adminisztráció nem is világos, és több hónapba telik, amíg az érintett jogaival kapcsolatosan állást foglal, az általában gondos, magas besorolási fokozatban levő és nagy tapasztalattal rendelkező tisztviselőnek tudnia kell, hogy a külföldi munkavégzési támogatás kifizetése a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke értelmében vett külföldi munkavégzéshez kötött.

(lásd a 102., 104., 106., 107., 110. és 111. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 56/75. sz., Elz kontra Bizottság ügyben 1976. június 24-én hozott ítéletének (EBHT 1976., 1097. o.] 19. és 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑107/92. sz., White kontra Bizottság ügyben 1994. február 10-én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑41. és II‑143. o.) 33. pontja.

4.     Az adminisztrációt saját alkalmazottaival szemben terhelő gondoskodási kötelezettség kiterjed a határozatát befolyásolható elemek összességének figyelembevételére, és ennek során nem csupán a szolgálat érdek, hanem az érintett tisztviselő érdekeinek számításba vételére is. Ugyanakkor e kötelezettség nem vezetheti az adminisztrációt azon elvárás figyelmen kívül hagyásához, hogy a tisztviselők jogainak és érdekeinek védelmét a hatályos normák tiszteletben tartása mindenkor behatárolja.

(lásd a 123. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑255/90 P. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1992. március 31-én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑2253. o.) 7. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑249. o.) 96. pontja.

5.     Az adminisztráció által adott pontos ígéretek hiányában egyetlen tisztviselő sem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére.

E tekintetben, ha a tisztviselőt szolgálati érdekből olyan tagállamba rendelték ki, amelynek állampolgára, a díjazás – ideértve a külföldi munkavégzési támogatást – kifizetésének a korábbi alkalmazás országában történő ideiglenes fenntartása nem foglalja magában az adminisztráció hallgatólagos határozatát, amely az alkalmazás helyét az említett országban rögzíti, és amely az érintett javára jogokat keletkeztetne.

(lásd a 127., 130. és 132. pontot)

Hivatkozás: Chomel kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 26. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑498/93. sz., Dornonville de la Cour kontra Bizottság ügyben 1994. november 30-án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑257. és II‑813. o.) 46. pontja.

6.     A személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikke (1) bekezdésének értelmében azon tisztviselőnek, aki bizonyítékot szolgáltat arra, hogy lakóhelyet kellett változtatnia annak érdekében, hogy megfeleljen a személyzeti szabályzat 20. cikkének, beilleszkedési támogatás fizetendő. Ennélfogva a szolgálati érdekből kirendelt tisztviselő, akinek korábbi alkalmazási helyétől eltérő helyen kellett letelepednie, míg családja továbbra is ott maradt, jogosult e támogatásra, ami a kirendelés helyén történő beilleszkedését illeti. Ezzel szemben nem jogosult a támogatásra, amikor a kirendelés végén visszatér az eredeti alkalmazási helyre, ahol családja továbbra is tartózkodott.

(lásd a 156., 157. és 161. pontot)

7.     A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 10. cikkében szereplő napidíj célja a tisztviselő által amiatt elszenvedett költségek vagy kényelmetlenségek jóvátétele, hogy alkalmazási helyére kellett utaznia vagy ott átmenetileg le kellett telepednie, miközben szintén átmeneti jelleggel fenntartja lakóhelyét felvételi vagy korábbi alkalmazási helyén. A napidíj nem jár azon tisztviselőnek, aki nem igazolja, hogy az átmeneti letelepedéshez kapcsolódó költségei voltak.

(lásd a 163. és 165. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 280/85. sz., Mouzourakis kontra Parlament ügyben 1987. február 5-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 589. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑63/91. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1992. július 10-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2095. o.) 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑57/96. sz., Costantini kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑495. és II‑1293. o.) 40. pontja.

8.     A szolgálati érdekből saját intézményén kívüli munkavégzésre ideiglenesen kirendelt tisztviselőnél felmerült járulékos költségek a személyzeti szabályzat 38. cikkének d) pontjában szereplő megtérítésének nem célja a személyzeti szabályzat egyéb rendelkezései végrehajtásának kompenzálása. A külföldi munkavégzési támogatás megszüntetése és az alkalmazás országa súlyozási tényezőjének alkalmazása következésképpen nem minősülhet az e rendelkezés szerinti költségnek. Kizárólag kiadások minősíthetők a kirendeléssel kapcsolatban felmerült járulékos költségnek.

(lásd a 195. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 56/81. sz., Novi kontra Bizottság ügyben 1982. január 14-én hozott ítéletének (EBHT 1982., 1. o.) 7. pontja.

9.     A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 17. cikke, amely biztosítja a tisztviselő számára a díjazás átutalásának lehetőségét, bizonyos mérlegelési jogkört meghagyva feljogosítja a közösségi intézményeket az átutalások feltételeinek meghatározására. Ennélfogva a személyzeti szabályzatban nem szereplő plafon meghatározása önmagában nem jogellenes pusztán amiatt, hogy azt alacsonyabb rendű jogszabály írja elő.

E tekintetben a rendszeres átutalásokra a nettó díjazás 35%-ában megállapított értékhatár megszabása nem lépi túl e mérlegelési jogkör korlátait. Ez az értékhatár ugyanis nem tűnik nyilvánvalóan aránytalannak, mivel azon szabály alóli kivételről van szó, miszerint a tisztviselőt megillető összegek kifizetését azon a helyen és azon ország pénznemében kell teljesíteni, ahol feladatait ellátja, és ahol a költségei vélhetően felmerülnek.

(lásd a 201-203. pontot)

Hivatkozás: Elz kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítélet 11-15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑75/91. sz., Scaramuzza kontra Bizottság ügyben 1992. december 15-én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2557. o.) 44. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 71-74. pontja.

10.   A személyzeti szabályzat VII. melléklete 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja nem a nettó díjazás 35%‑ára korlátozott rendszeres átutalásokra vonatkozik, hanem a kivételes esetben és bizonyítottan alapos indokkal végzett átutalásokra. Következésképpen e rendelkezés nem hívható fel a tisztviselőnél az alkalmazási helytől eltérő országban felmerült rendszeres költségek teljes körű megtérítésére. E rendelkezés nyilvánvalóan megszorító jellegű, és kivételes voltára tekintettel végrehajtása során definíció szerint nagy mérlegelési jogkört biztosít a közigazgatósági hatóságnak.

(lásd a 206-209. pontot)