C‑336/02. sz. ügy
Saatgut-Treuhandverwaltungsgesellschaft mbH
kontra
Brangewitz GmbH
(a Landgericht Düsseldorf [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Növényfajták – Oltalom – A 2100/94/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése, valamint az 1768/95/EK rendelet 9. cikke – A betakarított termény mezőgazdasági termelők általi felhasználása – Feldolgozást végző szolgáltatók – A közösségi oltalom jogosultjával szembeni tájékoztatásnyújtási kötelezettség”
Az ítélet összefoglalása
Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A növényfajták oltalma – A 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése és az 1768/95 rendelet 9. cikke – A közösségi oltalom jogosultjának tájékoztatás kérésére való lehetősége, ha rendelkezésre állnak arra utaló jelek, hogy a szolgáltató feldolgozta az oltalom alatt álló terméket
(2100/94 tanácsi rendelet, 14. cikk, (2) és (3) bekezdés; 1768/95 bizottsági rendelet, 9. cikk)
A közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének, valamint a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított eltérés érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezései – amennyiben a közösségi növényfajta-oltalom jogosultja rendelkezik arra utaló jelekkel, hogy a szolgáltató ültetés céljára feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosultat illető és közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, és amely a 2100/94 rendelet 14. cikke (2) bekezdésében felsorolt mezőgazdasági növényfajok közé tartozik – lehetőséget biztosítanak a jogosult részére, hogy amennyiben ez nem jelent többletterhet és többletköltséget, a feldolgozást végző szolgáltatótól olyan lényeges adatokra vonatkozó tájékoztatást kérjen, amelyet a feldolgozást végző szolgáltató tevékenysége mindennapos gyakorlása során szerzett.
Ilyen esetben a feldolgozást végző szolgáltató – amennyiben a vitatott fajtát bejelentették neki vagy az ismert volt számára – nemcsak azon mezőgazdasági termelők tekintetében köteles megadni a lényeges adatokat a jogosultnak, akikre vonatkozólag a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy betakarított terményüket a szolgáltató feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni, hanem valamennyi más mezőgazdasági termelő tekintetében is, akiknek az érintett fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyert betakarított terményét feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni.
(vö. 54., 66. pont, a rendelkező rész 1–2. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2004. október 14.?(1)
„Növényfajták – Oltalom – A 2100/94/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése, valamint az 1768/95/EK rendelet 9. cikke – A betakarított termény mezőgazdasági termelők általi felhasználása – Feldolgozást végző szolgáltatók – A közösségi oltalom jogosultjával szembeni tájékoztatásnyújtási kötelezettség”
A C‑336/02. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,
amelyet a Landgericht Düsseldorf (Németország) a Bírósághoz 2002. szeptember 23‑án érkezett 2002. augusztus 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Saatgut-Treuhandverwaltungsgesellschaft mbH
és
a Brangewitz GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Rosas, R. Silva de Lapuerta, K. Lenaerts bírák és S. von Bahr (előadó) bíró,
főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,
hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. január 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által benyújtott észrevételeket:
a Saatgut-Treuhandverwaltungsgesellschaft mbH képviseletében K. von Gierke Rechtsanwalt,
a Brangewitz GmbH képviseletében M. Miersch Rechtsanwalt, segítői: R. Wilhems Patentanwalt és M. Timmermann Rechtsanwalt,
a német kormány képviseletében W.‑D. Plessing és A. Tiemann, meghatalmazotti minőségben,
a holland kormány képviseletében S. Terstal, meghatalmazotti minőségben,
az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Braun, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Bierwagen Rechtsanwalt,
a főtanácsnok indítványának a 2004. február 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének és a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított mezőgazdasági mentesség érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló [Helyes fordítás: a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított eltérés érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló], 1995. július 24‑i 1768/95/EK bizottsági rendelet (HL L 173., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 63. o.) 9. cikkének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a Saatgut-Treuhandverwaltungsgesellschaft mbH (a továbbiakban: STV) és a Brangewitz GmbH (a továbbiakban: Brangewitz) között, ez utóbbi szervezet – mint feldolgozást végző szolgáltató – által az STV számára az erre vonatkozó kérelem alapján a 2100/94 rendelet és/vagy a nemzeti szabályozás által védett növényfajták betakarított terményének feldolgozásával kapcsolatos tájékoztatásnyújtási kötelezettség tárgyában kialakult jogvita keretében nyújtották be.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 A 2100/94 rendelet 1. cikkéből következik, hogy e jogszabály a közösségi növényfajta-oltalmi jogok rendszerét mint a növényfajtákra vonatkozó közösségi ipari tulajdonjogok egyetlen és kizárólagos formáját hozza létre.
4 Az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapján a „nemesítő”-nek nevezett személy, aki jogosult a közösségi növényfajta-oltalmi jogokra, „az, aki a fajtát nemesítette vagy felfedezte, illetve kifejlesztette, továbbá annak jogutódja”.
5 A 2100/94 rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) A közösségi növényfajta-oltalom feljogosítja a közösségi növényfajta-oltalom jogosultját vagy jogosultjait (a továbbiakban: a jogosultat) a (2) bekezdésben foglalt tevékenységek folytatására.
(2) A 15. és 16. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, az oltalom alatt álló fajta fajtaösszetevői vagy betakarított terménye (a továbbiakban mindkettő: az anyag) vonatkozásában az alábbi tevékenységek kizárólag a jogosult felhatalmazásával folytathatók:
a) előállítás vagy újbóli előállítás (többszörözés);
b) szaporítás céljára történő előkészítés;
c) értékesítésre felkínálás;
d) értékesítés vagy egyéb forgalmazás;
e) a Közösségből történő kivitel;
f) a Közösségbe történő behozatal;
g) az a)–f) pontban említett bármely cselekmény céljából történő raktáron tartás.
A jogosult a felhatalmazását feltételekhez és korlátokhoz kötheti.”
6 Mindamellett, a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A 13. cikk (2) bekezdése ellenére és a mezőgazdasági termelés védelme érdekében a mezőgazdasági termelők jogosultak azon betakarított termény saját birtokukon történő felhasználására szaporítás céljából, amelyet valamely, közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának saját birtokukon történő elültetése révén nyertek.”
7 Ugyanezen rendelet 14. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy ez a jogosultság – amelyet gyakran a „mezőgazdasági termelők privilégiumá”-nak neveznek – kizárólag az abban felsorolt mezőgazdasági növényfajokra alkalmazható. E fajokat a következő négy csoportba sorolják: takarmánynövények, gabonafélék, burgonyafélék, valamint olaj- és rostnövények.
8 A 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a]z (1) bekezdésben foglalt korlátozás [Helyes fordítás: eltérés] hatálybalépéséhez, továbbá a nemesítő és a mezőgazdasági termelő jogos érdekeinek védelméhez szükséges feltételeket e rendelet hatálybalépését megelőzően a 114. cikk szerinti végrehajtási szabályokban kell megállapítani” bizonyos szempontok alapulvételével. E szempontok között szerepel a mezőgazdasági termelő birtokára előírható mennyiségi korlátozás hiánya; a betakarított termény – mezőgazdasági termelő által vagy a részére nyújtott szolgáltatás keretében más által végzett – ültetés céljára történő feldolgozásának lehetősége; a mezőgazdasági kistermelők kivételével valamennyi mezőgazdasági termelőt terhelő, a jogosult számára történő méltányos díj fizetésére vonatkozó kötelezettség, amelynek azonban érzékelhetően alacsonyabbnak kell lennie, mint az adott területen ugyanazon fajta esetében a szaporítóanyag engedélyezett előállításáért felszámított összeg; valamint a jogosultaknak a 14. cikk végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos felelőssége.
9 A 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdése az említett szempontok között egy, a mezőgazdasági termelőket és a feldolgozást végző szolgáltatókat terhelő tájékoztatási kötelezettséget is előír:
„[A] vonatkozó adatokról a mezőgazdasági termelők és a feldolgozást végző szolgáltatók kötelesek a jogosultakat – azok kérelmére – tájékoztatni; a vonatkozó adatokról a mezőgazdasági termelés figyelemmel kísérésében részt vevő hivatalos szervek is nyújthatnak tájékoztatást, amennyiben azokhoz feladataik szokásos teljesítése során, külön fáradság és költség nélkül jutottak [Helyes fordítás: [A] mezőgazdasági termelők és a feldolgozást végző szolgáltatók kötelesek a jogosultakat – azok kérelmére – minden lényeges adatról tájékoztatni; a mezőgazdasági termelés figyelemmel kísérésében részt vevő hivatalos szervek is nyújthatnak minden lényeges adatról tájékoztatást, amennyiben azokhoz feladataik szokásos teljesítése során, külön fáradság és költség nélkül jutottak]. E rendelkezések – a személyes adatok vonatkozásában – nem érintik a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló közösségi és nemzeti jogszabályokat.”
10 A 2100/94 rendelet tizenhetedik és tizennyolcadik preambulumbekezdéséből következik, hogy „a közösségi növényfajta-oltalmi jogok gyakorlását a közérdekből elfogadott rendelkezésekben megállapított korlátozásoknak kell alávetni”, hogy „ez magában foglalja a mezőgazdasági termelés védelmét” és hogy „e cél érdekében bizonyos feltételek mellett jogot kell biztosítani a mezőgazdasági termelők számára a betakarított termény szaporítási céllal történő felhasználására”.
11 Az 1768/95 rendelet 1. cikke szerint e rendelet a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében szabályozott eltérés feltételeinek érvényesítésére irányuló végrehajtási szabályokat állapítja meg.
12 Az említett rendelet 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A nemesítőt képviselő jogosult és a mezőgazdasági termelő egymás jogos érdekeit védelmezve tesz eleget az 1. cikkben foglalt feltételeknek.
(2) A jogos érdekek védelme nem tekinthető biztosítottnak, ha egy vagy több ilyen érdek jelentősen sérül anélkül, hogy a közöttük fennálló ésszerű egyensúly fenntartásának szükségességére, vagy az adott feltétel célja és megvalósításának tényleges hatása közti arányosságra figyelmet fordítanának.”
13 Az 1768/95 rendelet 9. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:
„(1) A feldolgozó részéről az alaprendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik francia bekezdése szerint a jogosult rendelkezésére bocsátott megfelelő adatokra vonatkozó részletes szabályozás az érintett jogosult és feldolgozó megállapodásának tárgya lehet.
(2) Ha ilyen megállapodást nem kötöttek vagy az nem alkalmazható, a feldolgozó – a Közösség vagy a tagállamok joga szerinti egyéb adatszolgáltatási előírások sérelme nélkül – a jogosult kérésére a lényeges adatokat tartalmazó nyilatkozatot köteles a jogosult rendelkezésére bocsátani. A következők minősülnek lényeges adatnak:
a) a feldolgozó neve, lakóhelye, valamint üzleti vállalkozásának neve és bejegyzett címe;
b) az a tény, hogy a feldolgozó teljesített‑e olyan szolgáltatást, amelynek során a jogosult egy vagy több növényfajtája betakarított terményét vetés céljára feldolgozta, amennyiben a fajtát vagy a fajtákat a feldolgozó számára bejelentették, vagy számára azok egyébként ismertek voltak;
c) ha a feldolgozó teljesített ilyen szolgáltatást, akkor az érintett fajtához vagy fajtákhoz tartozó olyan betakarított terménymennyiség, amelyet a feldolgozó vetés céljára feldolgozott, továbbá a feldolgozásból származó teljes mennyiség;
d) a c) pontban említett feldolgozás ideje és helye; és
e) azon személyek neve és a címe, akik részére a c) pontban említett feldolgozási szolgáltatást teljesítette, továbbá az egyes mennyiségek.”
A nemzeti szabályozás
14 A Sortenschutzgesetz 1985 (a növényfajta-oltalomról szóló 1985. évi törvény) (az 1997. július 25‑i változatában, BGBl. 1997., I., 3165. o.) 10a. §‑ának (6) bekezdése, amely a német jogban megállapítja a növényfajta-oltalomra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget, a következőképpen rendelkezik:
„A betakarított termény elültetésének lehetőségével élő mezőgazdasági termelők, valamint az általuk megbízott feldolgozást végző szolgáltatók kötelesek tájékoztatni a növényfajta-oltalom jogosultjait a bevetés mértékéről.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az STV növényfajta-oltalmi jogosultakat tömörítő szervezet.
16 Az STV több alkalommal tájékoztatást kért a Brangewitz-től az 1997/98-tól 1999/2000-ig terjedő költségvetési évek során ez utóbbi által a feltételezések szerint mintegy ötszáz – részben a 2100/94 rendelet, részben a nemzeti szabályozás által védett – növényfajta esetében a betakarítást követően ültetés céljára végzett feldolgozásról.
17 Miután nem kapta meg a kért felvilágosításokat, az STV a Landgericht Düsseldorf elé idézte a Brangewitzet.
18 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az STV keresetének alátámasztása érdekében nagyszámú, a betakarított termény ültetésére vonatkozó, a Brangewitz ügyfelei által tett nyilatkozatot, valamint ez utóbbi által kiállított „számlákat” és „szállítóleveleket” mutatott be. A számlákon a tisztítás, a feldolgozás és a fertőtlenítés vélhetően a feltüntetett gabonafélék mennyisége alapján került kiszámításra. Valószínűsíthető, hogy a számlák részben a feldolgozott növényfajtákra vonatkozó adatokat is tartalmaztak.
19 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az STV azt állítja, hogy a betakarított termény ültetésére vonatkozó nyilatkozatokból, a számlákból és a szállítólevelekből kitűnik, hogy a Brangewitz legalább 71 – a jogosult vagy az STV‑t jogai képviseletével megbízó kizárólagos engedély jogosultjának az érdekeit védő – oltalom alatt álló növényfajta betakarított terményének ültetésére szolgáló vetőmagját dolgozta fel. Ebből következően a Brangewitzet a betakarított termény vetőmagján ültetés céljára végzett feldolgozás vonatkozásában elvileg tájékoztatásnyújtási kötelezettség terheli.
20 A Brangewitz azt állítja, hogy az STV-nek nincsen általános tájékoztatáshoz való joga.
21 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint igaz ugyan, hogy az STV érvelése szerint az 1997/98-tól 1999/2000-ig terjedő költségvetési évek során a Brangewitz feldolgozást végző szolgáltatóként működött legalább 71, oltalom alá eső növényfajta esetében. Ez az érvelés azonban még nem bizonyítja azt, hogy a Brangewitz feldolgozta volna az összes növényfajtát, amelyekre vonatkozóan a felperes tájékoztatást kért.
22 A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban az STV kifejezésre juttatja, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdésében és az 1768/95 rendelet 9. cikkében foglalt együttes rendelkezések alapján érvelésében nem szükséges bizonyítania, hogy a Brangewitz a tájékoztatáskéréssel érintett összes növényfajtát feldolgozta.
23 Ez alapján az említett bíróság – Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnoknak a C‑305/00. sz. Schulin-ügyben (EBHT 2003., I‑3525. o.) 2003. április 10‑én hozott ítélethez kapcsolódó indítványára hivatkozva – egyrészről azt szeretné tudni, hogy a feldolgozást végző szolgáltatót kizárólag abban az esetben terheli‑e tájékoztatási kötelezettség, ha vannak arra utaló jelek, hogy a szóban forgó, oltalom alatt álló növényfajtákat ő dolgozta fel.
24 A kérdést előterjesztő bíróság másrészről azt szeretné tudni, hogy – ha az oltalom alatt álló növényfajta esetében az ültetés céljára végzett feldolgozásra vonatkozó, a jogosult felé teljesítendő tájékoztatási kötelezettség csak azokat a feldolgozást végző szolgáltatókat terheli, amelyek e növényfajta szaporítóanyagát dolgozták fel, akkor – ez a tájékoztatási kötelezettség kiterjed‑e az összes olyan mezőgazdasági termelőre, akik számára a feldolgozást végző szolgáltató a szóban forgó növényfajták feldolgozását elvégezte, vagy csak a jogosult által ismert és azon mezőgazdasági termelőkre vonatkozik, akik esetében a jogosult bizonyította, hogy az oltalom alatt álló növényfajtákat a feldolgozást végző szolgáltató által dolgoztatták fel.
25 Ebben a helyzetben a Landgericht Düsseldorf úgy határozott, hogy felfüggeszti eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdése és az 1768/95 rendelet 9. cikke] rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, miszerint valamely növényfajta-oltalom jogosultja a 2100/94 rendelet alapján tájékoztatást követelhet a feldolgozást végző […] szolgáltatótól, függetlenül attól, hogy vannak‑e […] arra utaló jelek, hogy a feldolgozást végző szolgáltató feldolgozta az oltalom alatt álló növényfajtát?
2) Ha vannak az 1. pontban említett esetet alátámasztó jelek, akkor: a feldolgozást […] végző szolgáltató – a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének és az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezése alapján – köteles‑e az összes olyan mezőgazdasági termelőre vonatkozóan tájékoztatást adni, akik számára a szóban forgó, oltalom alatt álló növényfajták […] feldolgozását végzi, vagy csak azon mezőgazdasági termelőkre vonatkozóan köteles tájékoztatást adni, akik esetében az oltalom jogosultja arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy […] a feldolgozást végző szolgáltató ténylegesen feldolgozta a szóban forgó, oltalom alatt álló növényfajtát?”
Az első kérdésről
26 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének és az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azok lehetőséget biztosítanak a közösségi növényfajta-oltalom jogosultja részére a feldolgozást végző szolgáltatótól az említett rendelkezésekben foglalt tájékoztatás kérésére, amennyiben a jogosult nem rendelkezik arra utaló jelekkel, hogy az előbbiekben említett szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosult közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajtája (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, és amely a 2100/94 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében felsorolt mezőgazdasági növényfajok közé tartozik.
A Bíróság elé terjesztett észrevételek
27 Az STV és a német kormány kifejti, hogy a jogosultakat – a feldolgozást végző szolgáltatókkal szemben – saját növényfajtáikra vonatkozóan széleskörű tájékoztatáshoz való jog illeti meg. Ezen állításuk alátámasztása érdekében a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdése és az 1768/95 rendelet 9. cikke rendelkezéseinek megfogalmazására, felépítésére, tárgyára és céljára, illetve az arányosság elvére hivatkoznak.
28 Az STV és a német kormány szerint a 2100/94 és az 1768/95 rendelet megfogalmazásából és felépítéséből az következik, hogy a feldolgozást végző szolgáltatónak – a jogosult erre vonatkozó és hozzá intézett kérése esetén – kötelessége megadni a betakarított termény vetőmagjának ültetés céljára történő előkészítésére vonatkozó felvilágosítást.
29 A szóban forgó rendelkezések értelmezésével kapcsolatban az STV azt állítja, hogy a feldolgozást végző szolgáltató tájékoztatási kötelezettségének tárgya és célja a mezőgazdasági termelők által nyújtott felvilágosítások ellenőrzése. Ha a jogosultnak a feldolgozást végző szolgáltatóval kapcsolatos tájékoztatáshoz való joga csak a szaporítóanyaggal rendelkező mezőgazdasági termelőkre korlátozódna, akkor nem lehetne ellenőrizni azon mezőgazdasági termelőket, akik nem jelentették be a betakarított termény ültetésének vagy a betakarított vetőmag feldolgozásának tényét, és azt sem lehetne ellenőrizni, hogy a feldolgozás mely vállalatnál történt.
30 A szóban forgó rendeletek célja kapcsán a német kormány megállapítja, hogy a feldolgozást végző szolgáltatóval szemben a jogosultat megillető, tájékoztatáshoz való jog nem ez utóbbi díjazáshoz való jogának kiegészítő eleme, hanem a jogosult és a szolgáltató közötti egyedi és eredeti jogi kapcsolat. Ha a jogosultat megillető, tájékoztatáshoz való jog az általa nemesített, oltalom alatt álló növényfajtákon ténylegesen elvégzett feldolgozásra utaló bizonyíték szolgáltatásától függene, akkor az említett jogosultság egyetlen célja a már ismert információk megerősítése lenne, és nem lehetne a feldolgozást végző szolgáltatóval szemben fennálló tájékoztatáshoz való önálló jognak tekinteni.
31 Az arányosság elve kapcsán az STV megjegyzi, hogy a 2100/94 rendelet által az oltalom alatt álló növényfajták elültetéséből származó vetőmag engedély nélküli feldolgozására biztosított lehetőség alapján a feldolgozást végző szolgáltatók tevékenysége jelentős nyereséget termelő, hasznot hajtó szolgáltatás. A tájékoztatáskérés pedig sem külön költséggel, sem aránytalan teherrel nem jár a szolgáltatók számára. A jogosultak helyzete azonban jelentősen meggyengülne, hiszen ha nem kapnák meg az engedély alapján és a betakarított termény ültetése után járó díjakat, akkor tevékenységüket nem tudnák tovább folytatni.
32 A Brangewitz szerint aránytalan lenne kizárólag a feldolgozást végző szolgáltatói minőséget figyelembe venni. Úgy véli ugyanis, hogy a szolgáltatónak csak abban az esetben van tájékoztatási kötelezettsége, ha a jogosult bizonyítja, hogy az általa nemesített, oltalom alatt álló fajta az említett szolgáltató birtokán került feldolgozásra. Ha nem így lenne, akkor a feldolgozást végző szolgáltatókhoz korlátlan számban érkeznének tájékoztatási kérelmek a különböző jogosultak részéről.
33 A holland kormány úgy véli, hogy a 2100/94 rendelet alapvető célja egyrészt a mezőgazdasági termelő és a feldolgozást végző szolgáltató által képviselt, másrészt pedig a jogosult által képviselt jogos érdekek egyensúlyának a megteremtése. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a jogosultnak felvilágosítást kell kapnia a mezőgazdasági termelőtől vagy a szolgáltatótól, ha olyan jelekkel rendelkezik, amelyek alapján feltételezheti, hogy oltalom alatt álló fajta szaporítóanyaga került felhasználásra vagy feldolgozásra.
34 A Bizottság megállapítja, hogy a feldolgozást végző szolgáltatók sem vetőmagvásárlóként, sem díjfizetésre kötelezettként nem kerülnek kapcsolatba a jogosulttal. Kizárólag a mezőgazdasági termelők számára végeznek a szóban forgó rendeletek értelmében vett szolgáltatói tevékenységet. Ebben az esetben pedig a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdésében említett, feldolgozást végző szolgáltatók csoportja nem lehet nagyobb, mint az ugyanazon rendelkezésben említett mezőgazdasági termelőké, akik számára a szolgáltatók a tevékenységet végzik.
35 A Bizottság úgy véli, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdéséből, az 1768/95 rendelet 9. cikkének (2) bekezdéséből és különösen ez utóbbi rendelkezés b) pontjából következően csak azon feldolgozást végző szolgáltatókat terheli tájékoztatási kötelezettség, amelyek tudták vagy tudhatták, hogy oltalom alatt álló növényfajtákat dolgoztak fel. Azon személynek tehát, aki tájékoztatást szeretne kapni, azt kellene bizonyítnia, hogy ténylegesen vannak arra utaló jelek, hogy az érintett szolgáltató az oltalom alatt álló vetőmag feldolgozása céljából ilyen tevékenységet végzett.
A Bíróság álláspontja
36 Bevezetésként emlékeztetni kell arra, hogy a 2100/94 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján az oltalom alatt álló fajta fajtaösszetevői vagy betakarított terménye vonatkozásában az előállításhoz vagy újbóli előállításhoz (többszörözéshez) és a szaporítás céljára történő előkészítéshez a közösségi növényfajta-oltalom jogosultjának felhatalmazása szükséges.
37 Kivételt képeznek e szabály alól a nevezett rendelet 14. cikkének rendelkezései, amelyeket – mint ahogy ez a rendelet tizenhetedik és tizennyolcadik preambulumbekezdéséből is következik – a mezőgazdasági termelés védelme érdekében közérdekből fogadtak el (lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 47. pontját).
38 Az említett 14. cikk (1) bekezdése feljogosítja a mezőgazdasági termelőket, hogy szaporítás céljára saját birtokukon felhasználják azon betakarított terményeket, amelyet valamely közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) – nevezetesen az ugyanezen cikk (2) bekezdésében felsorolt mezőgazdasági növényfajok egyike (a továbbiakban: a privilegizált fajta) – szaporítóanyagának saját birtokukon történő elültetése révén nyertek.
39 A 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése megállapítja, hogy e cikk (1) bekezdésében foglalt eltérés hatálybalépéséhez, továbbá a nemesítő és a mezőgazdasági termelő jogos érdekeinek védelméhez szükséges feltételek meghatározott szempontok alapulvételével végrehajtási szabályban kerülnek megállapításra. E szempontok között az említett 14. cikk (3) bekezdésének negyedik franciabekezdése azt írja elő, hogy a mezőgazdasági kistermelők kivételével „minden más mezőgazdasági termelő köteles méltányos díjat fizetni a jogosultnak”, hatodik franciabekezdése pedig kimondja, hogy „a mezőgazdasági termelők és a feldolgozást végző szolgáltatók kötelesek a jogosultakat – azok kérelmére – minden lényeges adatról tájékoztatni”.
40 A 2100/94 rendelet 14., „A közösségi növényfajta-oltalmi jogoktól való eltérések” című cikkének felépítéséből, valamint az említett 14. cikk (3) bekezdésének megfogalmazásából – az STV állításával ellentétben – az következik, hogy e bekezdés hatodik franciabekezdése nem érinti a feldolgozást végző összes szolgáltatót.
41 A 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdését – amely egyébként kifejezetten azt írja elő, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdésében megállapított eltérés hatálybalépéséhez szükséges feltételek végrehajtási szabályban kerülnek megállapításra – valójában az (1) bekezdés fényében kell értelmezni, az tehát nem is vonatkozhat olyan esetekre, amelyekben az említett eltérés nem alkalmazható (lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 52. pontját).
42 A 2100/94 rendelet 14. cikkének (2) bekezdéséből így egyrészről az következik, hogy ez az eltérés csak az ott kifejezetten nevesített mezőgazdasági növényfajokra vonatkozik. Ebből következően – ahogy azt indítványának 29. pontjában a főtanácsnok is megállapította – csak azokat a feldolgozást végző szolgáltatókat érinti az eltérés, amelyek a 14. cikk említett (2) bekezdésében felsorolt növények elültetése révén nyert terményeket dolgozták fel, miután az eltérés csak ezekre a fajokra vonatkozik.
43 Másrészről emlékeztetni kell arra, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján a mezőgazdasági termelők azon joga, hogy a privilegizált fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyert terményt a jogosult előzetes hozzájárulása nélkül ültessék el, együtt jár az említett jogosult kérésére teljesítendő, lényeges adatokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséggel, valamint – a mezőgazdasági kistermelőket kivéve – méltányos díj megfizetésére vonatkozó kötelezettséggel. Így e közvetlen kapcsolatban a mezőgazdasági termelők és a jogosultak kölcsönös jogos érdekei védelemben részesülnek.
44 A feldolgozást végző szolgáltatók esetében azonban a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének második franciabekezdése megállapítja, hogy a betakarított termény ültetés céljára feldolgozható „maga a mezőgazdasági termelő által vagy a részére nyújtott szolgáltatás keretében más által”. Következésképpen a mezőgazdasági termelők maguk határoznak arról, hogy a betakarított terményt feldolgozást végző szolgáltatóval dolgoztatják fel, vagy önmaguk dolgozzák fel. A feldolgozást végző szolgáltatónak e tevékenység végzéséhez való joga tulajdonképpen a mezőgazdasági termelőt az említett cikk (1) bekezdése alapján megillető, a közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta elültetése révén nyert terménynek a jogosult előzetes hozzájárulása nélkül történő elültetésére vonatkozó jogából származik.
45 Ennélfogva a feldolgozást végző szolgáltatónak a jogosult felé fennálló tájékoztatásnyújtási kötelezettsége a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés mezőgazdasági termelő általi igénybevételétől, valamint a mezőgazdasági termelőnek a betakarított termény e szolgáltató általi feldolgozásáról hozott döntésétől függ.
46 Ebből következően a jogosultnak a feldolgozást végző szolgáltatóval szembeni, lényeges adatokat érintő tájékoztatás kéréséhez való joga elvben a betakarított termény ez utóbbi által olyan mezőgazdasági termelő számára végzett feldolgozásának tényétől függ, aki igénybe veszi vagy igénybe kívánja venni a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérést; más szóval: a fenti jog az említett szolgáltató által a privilegizált fajta szaporítóanyagának mezőgazdasági termelők által történt elültetése révén nyert betakarított termény ültetés céljára végzett feldolgozásának tényétől függ.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy semmi jelentősége nincs annak, hogy – miként azt az STV és a német kormány is hangsúlyozza – míg a feldolgozást végző szolgáltatók saját szakmai érdeküknek megfelelően feldolgozzák a mezőgazdasági termelők által nekik átadott valamennyi fajta betakarított termény ültetés céljára szánt vetőmagját – ideértve minden bizonnyal a közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajták vetőmagját is –, addig a mezőgazdasági termelők – a földjeik földrajzi elhelyezkedése, az éghajlati viszonyok, illetve a piaci lehetőségek függvényében – vélhetően tudatosan döntenek a fajta kiválasztásáról, valamint a betakarított termény felhasználásáról vagy felhasználásának mellőzéséről.
48 Az 1768/95 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban elegendő azt megállapítani, hogy miután az említett rendelet a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérés hatálybalépésének feltételeit meghatározó végrehajtási szabály, rendelkezéseiből semmilyen körülmények között nem származhat több kötelem a feldolgozást végző szolgáltatókra, mint amennyi a 2100/94 rendelet alapján terheli őket (a mezőgazdasági termelők kapcsán lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 60. pontját).
49 Egyébiránt az 1768/95 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy a feldolgozó részéről a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének hatodik franciabekezdése szerint a jogosult rendelkezésére bocsátott megfelelő adatokra vonatkozó részletes szabályozás „az érintett jogosult és feldolgozó” megállapodásának tárgya lehet. Ennélfogva ugyanezen cikk (2) bekezdésének első mondatát – amelyik azt írja elő, hogy ha ilyen megállapodást nem kötöttek, vagy a megállapodás nem alkalmazható, a „feldolgozó” a „jogosult” kérésére köteles a lényeges adatokat tartalmazó nyilatkozatot annak rendelkezésére bocsátani – úgy kell értelmezni, hogy az – az említett (1) bekezdéshez hasonlóan – kizárólag az érintett jogosultra és feldolgozóra vonatkozik (a mezőgazdasági termelők kapcsán lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 61. pontját).
50 Ugyanezen a gondolaton alapul az 1768/95 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontja, amely megállapítja, hogy „amennyiben a fajtát vagy a fajtákat a feldolgozó számára bejelentették, vagy számára azok egyébként ismertek voltak”, a feldolgozó, erre irányuló kérés esetén, köteles közölni a jogosulttal, hogy végzett‑e olyan szolgáltatást, amelynek során vetés céljára feldolgozta a jogosult egy vagy több növényfajtájának betakarított terményét. Megfogalmazása alapján ugyanis ez a rendelkezés csak azokra a szolgáltatókra vonatkozhat, amelyek azt a betakarított terményt dolgozták fel, amelyet a jogosult közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajtájának elültetése révén nyertek.
51 A fentiekből következően a 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdését, valamint az 1768/95 rendelet 9. cikkének (2) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a jogosultak lényeges adatokra vonatkozó tájékoztatást követelhetnek a feldolgozást végző szolgáltatóktól.
52 A 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből, nevezetesen annak második és hatodik franciabekezdéséből azonban egyrészről az következik, hogy a feldolgozást végző szolgáltatót terhelő, a jogosult felé fennálló tájékoztatásnyújtási kötelezettség célja az, hogy a jogosult ellenőrizhesse, hogy valamely, közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajtája esetében a mezőgazdasági termelők saját érdekükben felhasználták‑e az említett cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérést, illetve – e kérdésre adott igenlő válasz esetében, a fizetendő díjak megfelelő módon történő meghatározása érdekében ellenőrizhesse – hogy milyen mértékben használták azt fel; másrészről pedig az következik, hogy a fent említett kötelezettség azon a tényen alapul, hogy a feldolgozást végző szolgáltató segíti a mezőgazdasági termelőt a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésén alapuló jogának gyakorlásában.
53 Ennélfogva, figyelembe véve egyrészről a jogosult mezőgazdasági termelőkkel szemben fennálló tájékoztatáshoz való jogának gyakorlati nehézségeit – amely abból ered, hogy valamely növény egyszerű vizsgálata nem képes egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy az a betakarított termény felhasználásából vagy más úton beszerzett vetőmagból keletkezett‑e –, másrészről a jogosult és a mezőgazdasági termelő jogos érdekei kölcsönös védelmezésének kötelezettségét – amint az a 2100/94 rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből és az 1768/95 rendelet 2. cikkéből következik (lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 63. pontját) –, a jogosult bármely privilegizált fajtájára vonatkozóan tájékoztatást kérhet a feldolgozást végző szolgáltatótól, amint arra utaló jellel rendelkezik, hogy az említett szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozza vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet az említett fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyertek. Pontosítani kell, hogy a jogosult e joga nem függ attól, hogy az érintett fajtákat bejelentették‑e a feldolgozást végző szolgáltatónak, vagy hogy számára azok egyébként ismertek voltak‑e.
54 A fentiekből következően az első feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének és az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttesen rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy – amennyiben a közösségi növényfajta-oltalom jogosultja nem rendelkezik arra utaló jelekkel, hogy a szolgáltató ültetés céljára feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosult privilegizált fajtája szaporítóanyagának elültetése révén nyertek – lehetőséget biztosítanak a jogosult részére, hogy a feldolgozást végző szolgáltatótól az említett rendelkezésekben foglalt tájékoztatást kérje.
A második kérdésről
55 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ha a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy valamely feldolgozást végző szolgáltató feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosult privilegizált fajtája szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, akkor a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének és az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azok kötelezik az illető feldolgozást végző szolgáltatót, hogy az összes olyan mezőgazdasági termelőről nyújtson tájékoztatást, akik számára a kérdéses fajtákat feldolgozta, vagy csak azon mezőgazdasági termelőkről, akikre vonatkozóan a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy a szolgáltató a jogosult oltalom alatt álló fajtáján ilyen tevékenységet végzett számukra.
A Bíróság elé terjesztett észrevételek
56 A Brangewitz hangsúlyozza, hogy – miután a jogosult elegendő lehetőséggel rendelkezik jogainak az oltalom alatt álló fajtáját használó mezőgazdasági termelővel szemben történő érvényesítésére – a feldolgozást végző szolgáltatóhoz intézett tájékoztatáskérés csak a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó adatok pontosítására és teljes voltának ellenőrzésére alkalmas.
57 Ha azonban a jogosultnak lehetősége lenne megkérdezni a feldolgozást végző szolgáltatókat, akkor a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó olyan információkhoz is hozzájuthatna, amelyeket egyszerű tájékoztatáskérés esetén maguk az érintettek sem lennének kötelesek megadni, és amelyeket – az 1768/95 rendelet 8. cikke (5) és (6) bekezdésének megfelelően – harmadik személy csak a mezőgazdasági termelők felhatalmazása alapján adhatna ki a jogosult számára.
58 Az STV, a német kormány és a Bizottság úgy véli, hogy az oltalom alatt álló fajta vetőmagját feldolgozó szolgáltató az összes olyan mezőgazdasági termelőről köteles tájékoztatni a jogosultat, aki megbízást adott neki az említett fajta feldolgozására, és nem csak azokról, akiket a jogosult már ismer.
59 A holland kormány úgy értékeli, hogy a feldolgozást végző szolgáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettséget ki kellene terjeszteni az összes olyan mezőgazdasági termelőre, akik kapcsán az oltalom alatt álló fajta jogosultja arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy azok az említett fajta vetőmagját feldolgoztatták a szolgáltatóval.
A Bíróság álláspontja
60 Emlékeztetni kell arra, hogy – miként az a jelen ítélet 46. pontjából is következik – a jogosultnak a feldolgozást végző szolgáltatóval szembeni, lényeges adatokat érintő tájékoztatás kéréséhez való joga elvileg annak függvénye, hogy a szolgáltató a privilegizált fajtája szaporítóanyagának mezőgazdasági termelők által történt elültetése révén nyert betakarított terményt ültetés céljára feldolgozta.
61 Ennélfogva, ha – amint azt a Bíróság a jelen ítélet 53. pontjában is megállapította – a jogosult – amint arra utaló jellel rendelkezik, hogy az említett szolgáltató ültetés céljára feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők az említett fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyertek – bármely privilegizált fajtájára vonatkozóan tájékoztatást kérhet a feldolgozást végző szolgáltatótól, akkor ez alapján a szolgáltatónak elvileg az összes olyan mezőgazdasági termelőre vonatkozó lényeges adatokról tájékoztatnia kellene a jogosultat, akik számára az illető fajtákat feldolgozta.
62 Bár miként azt a Bizottság is megállapította, a feldolgozást végző szolgáltató által teljesítendő tájékoztatási kötelezettség a 2100/94 rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés mezőgazdasági termelő általi felhasználásától és a termelőnek a szolgáltatói tevékenység igénybevételére vonatkozó döntésétől is függ, e kötelezettség valójában a feldolgozott növényi fajtához köthető, és nem pedig a szolgáltatást igénybe vevő mezőgazdasági termelő személyéhez.
63 Ezt az értelmezést támasztja alá az 1768/95 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése is, amely szerint a feldolgozó a jogosult kérésére köteles annak rendelkezésére bocsátani a lényeges adatokat tartalmazó nyilatkozatot, amely információt ad arra vonatkozóan, hogy a feldolgozó teljesített‑e olyan szolgáltatást, amelynek során vetés céljára feldolgozta a jogosult egy vagy több növényfajtájának betakarított terményét; továbbá az általa feldolgozott, az érintett fajtához vagy fajtákhoz tartozó betakarított terménymennyiségre vonatkozóan, az említett feldolgozás idejére és helyére vonatkozóan, illetve azon személyek nevére és címére vonatkozóan, akik részére a feldolgozási szolgáltatást teljesítette. Az ilyen nyilatkozat léte valóban szükséges akkor, ha a jogosult csak egy arra utaló jellel rendelkezik, hogy a feldolgozást végző szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosult birtokában álló fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyertek (a mezőgazdasági termelők által teljesítendő tájékoztatási kötelezettség kapcsán lásd a fent hivatkozott Schulin-ítélet 64. pontját).
64 A 2100/94 rendelet azonban nem kötelezi a feldolgozást végző szolgáltatókat arra, hogy tájékozódjanak arról a fajtáról, amelyhez az általuk feldolgozott vetőmagok tartoznak. Ennélfogva – ahogyan ez az 1768/95 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjából is következik – az olyan mezőgazdasági termelők esetében, akikkel kapcsolatban a jogosult nem rendelkezik arra utaló jelekkel, hogy a szolgáltató feldolgozza az érintett fajtát, vagy fel kívánja azt dolgozni, a szolgáltató csak akkor köteles tájékoztatni a jogosultat a lényeges adatokról, ha a fajtát bejelentették neki, vagy az egyébként is ismert volt számára.
65 Ebből következően, ha a jogosult arra utaló jellel rendelkezik, hogy a feldolgozást végző szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelő a jogosult fajtája szaporítóanyagának elültetése révén nyert, a feldolgozást végző szolgáltató – amennyiben a szóban forgó fajtát bejelentették neki, vagy az ismert volt számára – nemcsak azon mezőgazdasági termelőkkel kapcsolatos lényeges adatokra vonatkozóan köteles tájékoztatást adni a jogosultnak, akikre vonatkozólag a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy betakarított terményüket a szolgáltató feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni, hanem valamennyi más mezőgazdasági termelő tekintetében is, akik számára feldolgozást végzett vagy fel kívánja dolgozni.
66 Ennélfogva a második feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének, valamint az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a jogosult arra utaló jellel rendelkezik, hogy a feldolgozást végző szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosult privilegizált fajtája szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, a feldolgozást végző szolgáltató – amennyiben a vitatott fajtát bejelentették neki, vagy az ismert volt számára – nemcsak azon mezőgazdasági termelők tekintetében köteles megadni a lényeges adatokat a jogosultnak, akikre vonatkozólag a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy betakarított terményüket a szolgáltató feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni, hanem valamennyi más mezőgazdasági termelő tekintetében is, akiknek az érintett fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyert betakarított terményét feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni.
A költségekről
67 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A közösségi növényfajta-oltalomról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének, valamint a közösségi növényfajta-oltalomról szóló 2100/94/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított eltérés érvényesítésének végrehajtási szabályairól szóló, 1995. július 24‑i 1768/95/EK bizottsági rendelet 9. cikkének együttes rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy – amennyiben a közösségi növényfajta-oltalom jogosultja nem rendelkezik arra utaló jelekkel, hogy a szolgáltató ültetés céljára feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosultat illető és közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, és amely a 2100/94 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében felsorolt mezőgazdasági növényfajok közé tartozik – lehetőséget biztosítanak a jogosult részére, hogy a feldolgozást végző szolgáltatótól az említett rendelkezésekben foglalt tájékoztatást kérje.
2) A 2100/94 rendelet 14. cikke (3) bekezdése hatodik franciabekezdésének, valamint az 1768/95 rendelet 9. cikkének együttes rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a jogosult arra utaló jellel rendelkezik, hogy a feldolgozást végző szolgáltató – ültetés céljára – feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni azt a betakarított terményt, amelyet a mezőgazdasági termelők a jogosultat illető és közösségi növényfajta-oltalom alatt álló fajta (kivéve a hibrid vagy szintetikus fajtákat) szaporítóanyagának elültetése révén nyertek, és amely a 2100/94 rendelet 14. cikke (2) bekezdésében felsorolt mezőgazdasági növényfajok közé tartozik, a feldolgozást végző szolgáltató – amennyiben a vitatott fajtát bejelentették neki, vagy az ismert volt számára – nemcsak azon mezőgazdasági termelők tekintetében köteles megadni a lényeges adatokat a jogosultnak, akikre vonatkozólag a jogosult arra utaló jelekkel rendelkezik, hogy betakarított terményüket a szolgáltató feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni, hanem valamennyi más mezőgazdasági termelő tekintetében is, akiknek az érintett fajta szaporítóanyagának elültetése révén nyert betakarított terményét feldolgozta vagy fel kívánja dolgozni.
Aláírások
1?Az eljárás nyelve: német.