1. Közösségi jog — Elvek — Bizalomvédelem — A védelem megtagadása a hatályos szabályozás nyilvánvaló megsértőjétől
2. ESZAK — Kartellek — Tilalom — Jogsértés — Közigazgatási eljárás — Tájékoztatáskérés — Védelemhez való jog — Jogsértés elismerésével járó válaszadás megtagadásához való jog
(ESZAK‑Szerződés, 36. cikk, első bekezdés)
3. ESZAK — Kartellek — Bírság — Összeg — Meghatározás — A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt — Jelentősebb csökkentés a jogsértés elismerése esetén — A vállalkozás védelemhez való jogának, különösen a jogsértés elismerésével járó válaszadás megtagadásához való jognak a sérelme — Hiány
(ESZAK‑Szerződés, 65. cikk, (5) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. pont)
4. ESZAK — Kartellek — Bírság — Leányvállalat által elkövetett jogsértés — A bírsággal sújtandó jogi személy meghatározása érdekében alkalmazandó szempontok
(ESZAK‑Szerződés, 65. cikk, (5) bekezdés)
5. ESZAK — Kartellek — Tilalom — Jogsértés — Közigazgatási eljárás — A védelemhez való jog tiszteletben tartása — Kifogásközlés — Szükséges tartalom
(ESZAK‑Szerződés, 36. cikk, (1) bekezdés és 65. cikk)
1. A bizalomvédelem elvére nem hivatkozhat az a személy, aki nyilvánvalóan megsértette a hatályos szabályozást. Ebből kifolyólag az a vállalkozás, amely szándékosan versenyellenes magatartást tanúsít, nem hivatkozhat ennek az elvnek a sérelmére azon az alapon, hogy a Bizottság nem közölte vele egyértelműen azt, hogy a magatartása jogsértésnek minősül.
(vö. 41. pont)
2. Bár a versenyszabályok megsértésének megállapítására irányuló eljárásban a Bizottság kötelezhet arra egy vállalkozást, hogy az ezen intézmény által ismert tényekről minden szükséges információt megadjon, azonban nem kötelezheti e vállalkozást olyan válaszadásra, amely révén ez utóbbi kénytelen lenne elismerni azon jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata.
(vö. 48–49. pont)
3. Bár a Bizottság nem kötelezhet egy vállalkozást arra, hogy elismerje a versenyjog területén megvalósított jogsértésben való részvételét, semmi nem akadályozza meg abban, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vegye az érintett vállalkozás által a jogsértés könnyebb bizonyításához nyújtott segítséget, és különösen azt a tényt, hogy a vállalkozás elismerte részvételét a jogsértésben. A Bizottság jelentősen csökkentheti az ily módon őt segítő vállalkozásra kiszabott bírság összegét, és számottevően kisebb csökkentést alkalmazhat egy másik olyan vállalkozással szemben, amely pusztán nem tagadta azokat a fő tényállási elemeket, amelyekre a Bizottság a kifogásait alapozta.
A felrótt jogsértés elismerése teljesen önkéntes alapon történik az érintett vállalkozás részéről. Ez utóbbi semmiképpen nem köteles elismerni a kartell létezését. Következésképpen nem minősül a védelemhez való jog megsértésének az, hogy a Bizottság az alacsonyabb összegű bírság kiszabásánál figyelembe vette az érintett vállalkozás vele folytatott együttműködésének mértékét, beleértve a jogsértés elismerését.
Az engedékenységi közleményt, különösen annak D. pontját akként kell értelmezni, hogy az érintett vállalkozás által tanúsított, esetleg bírságcsökkentés alapjául szolgáló együttműködés nem korlátozódik a tények természetének elismerésére, hanem a jogsértésben való részvétel elismerésére is kiterjed.
(vö. 50–54. pont)
4. Valamely vállalkozásnak a versenyszabályok megsértéséért megállapítandó felelőssége attól függ, hogy ez a vállalkozás önállóan járt‑e el, vagy pedig pusztán az anyavállalatának az utasításait hajtotta végre. Ez utóbbi esetben meg lehet állapítani az anyavállalat felelősségét a vállalkozás versenyellenes magatartásáért.
Ezzel szemben, amikor egy kartellben részt vevő csoport vállalkozásai önállóan jártak el, a Bizottság mindegyikre szabhat ki bírságot, kiindulópontként egy átalányösszegű bírságot alapul véve.
(lásd a 66–67. pontot)
5. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció kiszabásához vezethet, alapelv, amelyet az ESZAK‑Szerződés 36. cikkének első bekezdése biztosít. Ennek az elvnek a tényleges érvényesítése megköveteli azt, hogy az érdekelt vállalkozás a közigazgatási eljárástól kezdődően megfelelően ismertethesse álláspontját az állított tények és körülmények valószerűségéről és relevanciájáról, valamint a Bizottság által az állításainak alátámasztására felhasznált dokumentumokról. A kifogásközlésnek – jelentőségére tekintettel – egyértelműen meg kell jelölnie azt a jogi személyt, akire később bírság szabható ki, és azt ez utóbbinak kell címezni.
(lásd a 92. pontot)