C‑37/02. és C‑38/02. sz. egyesített ügyek

Di Lenardo Adriano Srl és Dilexport Srl

kontra

Ministero del Commercio con l'Estero

(a Tribunale amministrativo regionale per il Veneto [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Banán – Közös piacszervezés – 896/2001/EK rendelet – Harmadik országokkal folytatott kereskedelem közös rendszere – Elsődleges behozatalok – Érvényesség – Bizalomvédelem – Visszaható hatály – Végrehajtási hatáskör”

Az ítélet összefoglalása

1.        Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Banán – Behozatali rendszer – 404/93 rendelet – A vámkontingensekből részesedésre jogosult piaci szereplők – Meghatározás hiánya – A végrehajtási hatáskör széles mérlegelési jogkört biztosító átruházása a Bizottság részére – Az említett piaci szereplőket meghatározó 896/2001 rendelet

(EK 211. cikk; 404/93 tanácsi rendelet, 18. és 19. cikk; 896/2001 bizottsági rendelet, 3. cikk)

2.        Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem – Korlátok – A banánbehozatali vámkontingensre vonatkozó szabályozás módosítása – Az intézmények mérlegelési jogköre – A szabályozás gazdasági helyzet változásaihoz való igazítása – A bizalomvédelemre való hivatkozás lehetetlensége

(404/93 tanácsi rendelet)

3.        Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Szakmai tevékenység szabad gyakorlása – Korlátozások – A banánbehozatali vámkontingensről szóló 896/2001 rendelet – Hagyományos piaci szereplővel kapcsolatban álló személyeket a „nem hagyományos piaci szereplők” kategóriájából kizáró rendelkezés – A közérdek által igazolt korlátozás – Megengedhetőség

(404/93 tanácsi rendelet; 896/2001 bizottsági rendelet, 6. cikk, c) pont és 2454/93 bizottsági rendelet, 143. cikk)

1.        A Szerződés szerkezetéből, amelybe a 211. cikk is illeszkedik, és a gyakorlat által támasztott követelményekből következik, hogy a végrehajtás fogalmát tágan kell értelmezni. Mivel – különösen a mezőgazdasági politika terén – egyedül a Bizottság van abban a helyzetben, hogy a piac fejlődését tartósan és figyelmesen nyomon kövesse, és az e helyzet által megkövetelt sürgősséggel intézkedjen, a Tanács ezen a területen tág hatásköröket ruházhat át rá. Következésképpen e jogosítványok korlátait különösen az adott piac szervezésének alapvető általános célkitűzései figyelembevételével kell megállapítani, mivel a Bizottság jogosult minden szükséges, illetve hasznos intézkedést megtenni az alapszabályozás végrehajtása érdekében, amennyiben az nem ellentétes ez utóbbival vagy a Tanács végrehajtási rendelkezéseivel.

Ami különösen a banán Közösségbe való behozatala tekintetében a 216/2002 rendelettel módosított, a banánpiac közös szervezéséről szóló 404/93 rendelet által megállapított vámkontingens felosztását illeti, amelynek 20. cikke felhatalmazza a Bizottságot a végrehajtási szabályok, és különösen az ugyanezen rendelet 18. cikkében említett vámkontingensek kezelési szabályainak elfogadására, az nem tartalmazza a vámkontingens felosztásában való részvételre jogosult piaci szereplők meghatározását, ezzel határozottan tág mérlegelési jogkört hagyva a Bizottság számára. Tehát a Bizottságnak az alapszabályozás végrehajtása érdekében biztosított mérlegelési jogkörébe tartozik az általa elfogadott olyan intézkedés, amely a vámkontingens felosztása során annak jelentős részét fenntartja azon piaci szereplők számára, akik a termeléssel, illetve a termelőktől való beszerzéssel és a friss termék szállításával összefüggő kereskedelmi kockázatot viselik, amennyiben ez hozzájárulhat a behozatali rendszer megfelelő működéséhez, és nem olyan természetű, hogy megzavarná a közösségi piac ellátásának egyensúlyát, amelynek biztosítása az alapszabályozás célját képezi.

(vö. 54–57. pont, 59. pont)

2.        Jóllehet a bizalomvédelem elve a Közösség egyik alapvető elve, a gazdasági szereplők joggal nem bízhatnak az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, különösen olyan területen, mint amilyen a közös piacszervezés, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás.

Így az érintett gazdasági köröknek nem lehet semmiféle elvárása a harmadik országokból származó banán behozatalára vonatkozó szabályozás fenntartására, hiszen e szabályozást a 404/93 rendelet elfogadása óta – különösen a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezet keretében vállalt nemzetközi kötelezettségek miatt – nem csak többször módosították, hanem az állandó alkalmazkodást is igényel a gazdasági helyzet változásainak függvényében, ami a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörének enged teret.

(vö. 70–71. pont)

3.        A szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jog – csakúgy mint a tulajdonhoz való jog – a közösségi jog általános elvei közé tartozik. Ezek az elvek azonban nem abszolút jogokként jelennek meg, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepükhöz viszonyítva kell figyelembe venni. Következésképpen a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jogot korlátozni lehet csakúgy, mint a tulajdonhoz való jogot, feltéve, hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek a Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná az így biztosított jogok lényegét.

Ez a helyzet a 404/93/EGK tanácsi rendeletnek a banán Közösségbe történő behozatalát szabályozó rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 896/2001 rendelet 6. cikkének c) pontja esetében, amely korlátozza a szakmai tevékenység szabad gyakorlását, amennyiben nem engedi meg, hogy nem hagyományos piaci szereplőként részesüljön a vámkontingensekből az olyan személy, aki a 2454/93 rendelet 143. cikke értelmében kapcsolatban áll valamely hagyományos piaci szereplővel. Ez a korlátozás ugyanis közérdekű célt, azaz a behozatali engedélyek kiállítása tárgyában kialakult spekulatív és mesterséges gyakorlat elleni küzdelmet szolgálja, és e célkitűzés tekintetében nem minősül aránytalan és megengedhetetlen beavatkozásnak, amely sértené a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jog lényegét.

(vö. 82–85. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. július 15. (*)

„Banán – Közös piacszervezés – 896/2001/EK rendelet – Harmadik országokkal folytatott kereskedelem közös rendszere – Elsődleges behozatalok – Érvényesség – Bizalomvédelem – Visszaható hatály – Végrehajtási hatáskör”

A C‑37/02. és C‑38/02. sz. egyesített ügyekben,

a Bírósághoz a Tribunale amministrativo regionale per il Veneto (Olaszország) által az EK-Szerződés 234. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

a Di Lenardo Adriano Srl (C‑37/02. sz.),

a Dilexport Srl (C‑38/02. sz.)

és

a Ministero del Commercio con l'Estero,

között folyamatban lévő eljárásokban a 404/93/EGK tanácsi rendelet – a banán Közösségbe történő behozatalát szabályozó rendelkezések tekintetében történő – alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 7-i 896/2001/EGK bizottsági rendelet (HL L 126., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 150. o.) 1., 3., 4., 5., 6. és 31. cikkének érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.–P. Puissochet és R. Schintgen (előadó), F. Macken és N. Colneric bírák

főtanácsnok: C. Stix–Hackl,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        Di Lenardo Adriano Srl és Dilexport Srl képviseletében A. Bozzi, C. Gatti, B. Telchini és S. Sacchetto avvocati,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Niejahr és A. Aresu, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

A Di Lenardo Adriano Srl és a Dilexport Srl (képviselik: A. Bozzi, C. Gatti és B. Telchini) és a Bizottság (képviseli: L. Visaggio, meghatalmazotti minőségben), szóbeli észrevételeinek a 2003. november 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő ítéletet

Ítéletet

1        A Tribunale amministrativo regionale per il Veneto 2002. január 16-i végzéseivel, amelyek 2002. február 13-án érkeztek a Bíróság Hivatalához, az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából négy, a 404/93/EGK tanácsi rendelet – a banán Közösségbe történő behozatalát szabályozó rendelkezések tekintetében történő – alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 7-i 896/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 126., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 150. o.) 1., 3., 4., 5., 6. és 31. cikkének érvényességére vonatkozó, kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        E kérdések a Di Lenardo Adriano Srl, a Dilexport Srl (a továbbiakban. importőr társaságok) és a Ministero del Commercio con l’Estero (külkereskedelmi minisztérium, a továbbiakban: minisztérium) közötti, annak tárgyában folyó perben merültek fel, hogy az utóbbi elutasította az előbbiek részvételét a banánágazat vámkontingenseinek elosztásában.

 Jogi háttér

 A 404/93 rendelet eredeti szövege

3        A banánpiac közös szervezéséről szóló, 1993. február 13-i 404/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 47., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. kötet, 13. fejezet, 388. o.) IV. címében 1993. július 1-jétől létrehozta a banán közös behozatali rendszerét, amely a különböző nemzeti rendszerek helyébe lépett. Ez a szabályozás különbséget tesz a Közösségben termelt „közösségi banán”, az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni országoktól (a továbbiakban: AKCS országok) eltérő harmadik országokból származó „harmadik országból származó banán” és az AKCS-országokból származó banán között. Ez utóbbiak esetében további megkülönböztetést tettek a „nem hagyományos AKCS-banán” és a „hagyományos AKCS-banán” között annak alapján, hogy azok meghaladják-e vagy sem azokat a – 404/93 rendelet mellékletében meghatározott – mennyiségeket, amelyeket hagyományosan AKCS-országokból exportálnak.

4        A 404/93 rendelet 18. cikke előírta a banánbehozatalra vonatkozó éves vámkontingens megnyitását, amelyet ugyanazon rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján 66,5 %, 30 % és 3,5 % arányban osztottak fel azon piaci szereplők között, amelyek 1992-től harmadik országból származó és/vagy nem hagyományos AKCS-banánt (A kategória), közösségi és/vagy hagyományos AKCS-banánt (B kategória), illetve nem közösségi és/vagy hagyományos AKCS-banánt forgalmaznak (C kategória).

5        A 404/93 rendelet 19. cikke (2) bekezdésének első mondata a következőképpen fogalmazott:

„Az (1) bekezdés[ben] […] említett piaci szereplői kategóriák mindegyikére történő külön számítás alapján, minden piaci szereplő behozatali engedélyt kap, azon átlagos banánmennyiségek alapján, amelyeket abban a legutóbbi három évben értékesített, amelyre adatok állnak rendelkezésre”.

6        A 404/93 rendelet tizenharmadik, a tizennegyedik, a tizenötödik és a tizenhatodik preambulumbekezdései szerint:

„mivel annak érdekében, hogy a banánforgalmazás speciális sajátosságait figyelembe véve eleget tegyünk a fent kitűzött céloknak, a vámkontingens adminisztrációja során különbséget kell tenni azon piaci szereplők között, akik egyrészt korábban harmadik országból származó, illetve nem hagyományos AKCS-banánt forgalmaztak, másrészt akik korábban a Közösségen belül termelt banánt forgalmaztak, fenntartva egy bizonyos mennyiséget azon piaci szereplők számára, akik nemrégiben kezdték, illetve tervezik kezdeni kereskedelmi tevékenységüket ebben az ágazatban;

mivel annak érdekében, hogy a létező kereskedelmi kapcsolatok ne bomoljanak fel, miközben ugyanakkor lehetőség legyen a forgalmazási struktúrák bizonyos fejlődésére, minden piaci szereplő számára, a fent meghatározott kategóriák mindegyikére vonatkozóan, a külön behozatali engedélyeket a piaci szereplő által azon előző három évben forgalmazott banán-átlagmennyiség alapján kell kiállítani, amelyekre statisztikai adatok rendelkezésre állnak;

mivel a piaci szereplők által betartandó kiegészítő kritériumok alkalmazásában a Bizottságot egyrészt az az alapelv vezérli, miszerint az engedélyeket azon természetes vagy jogi személyek számára kell megadni, akik vállalják a banánforgalmazás kereskedelmi kockázatát, másrészt annak szükségessége vezérli, hogy a forgalmazási lánc különböző pontjait elfoglaló személyek közötti normális kereskedelmi kapcsolat megzavarása elkerülhető legyen;

mivel a forgalmazási struktúrák figyelembevételével, a Bizottság által elfogadott eljárások és kritériumok alapján, a tagállamoknak össze kell írniuk a piaci szereplőket, valamint meg kell határozniuk a bizonyítványok kiállításához referenciául szolgáló forgalmazott mennyiségeket”.

7        A különösen a 404/93 rendelet 20. cikke alapján elfogadott, a Közösségbe történő banánimportra vonatkozó rendelkezések alkalmazása részletes szabályainak meghatározásáról szóló, 1993. június 10-i 1442/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 142., 6. o.) a piaci szereplők által a referenciaidőszak során kifejtett tevékenységek alapján határozta meg az A és B kategóriájú piaci szereplők azon típusainak megállapítására vonatkozó feltételeket, amelyek behozatali engedélykérelmeket nyújthatnak be.

 A 1637/98 rendelettel módosított 404/93 rendelet

8        A Tanács elfogadta a 404/93 rendeletet módosításáról szóló, 1998. július 20‑i 1637/98/EK rendeletet (HL L 210., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 304. o.), amely 2. cikkének második bekezdése szerint 1999. január 1-jétől volt alkalmazandó. Ezt követően a Bizottság elfogadta a banán Közösségbe irányuló behozatala tekintetében a 404/93/EGK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 1998. október 28-i 2362/98/EK bizottsági rendeletet (HL L 293., 32. o.), amely – 31. cikke értelmében – 1999. január 1-jétől hatályon kívül helyezte az 1442/93 rendeletet.

9        A fenti rendeletekkel módosított banánbehozatali rendszer fenntartotta a hagyományos és nem hagyományos AKCS-banán, valamint a harmadik országból származó banán közöti megkülönböztetést. Az 1637/98 rendelettel módosított 404/93 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése elrendelte:

„[…]

E cím alkalmazásában:

1.      a »hagyományos behozatal AKCS-államokból« a következő mellékletben megnevezett AKCS-államokból származó banán a Közösségbe történő behozatalát jelenti, amely évente legfeljebb 857 700 tonna (tiszta tömeg) lehet; e terméket »hagyományos AKCS-banánnak« nevezzük.

2.      a »nem hagyományos behozatal AKCS-államokból« az 1-es pont alá nem tartozó, de az AKCS-államokból származó banán behozatalát jelenti a Közösségbe; e termékeket »nem hagyományos AKCS-banánnak« nevezzük.

3.      az »AKCS-n kívüli harmadik országokból történő behozatal« az AKCS-államok közé nem tartozó harmadik országból származó banán behozatalát jelenti a Közösségbe; e termékeket »harmadik országbeli banánnak« nevezzük.”

10      Az e rendeletek által módosított banánbehozatali rendszer keretében azonban a piaci szereplők három kategóriája közötti kontingens felosztását eltörölték, a 2362/98 rendelet – az annak 3. és 7. cikkében meghatározott – „hagyományos piaci szereplők” és „új piaci szereplők” közötti egyszerű felosztást írt elő. Szintén eltörölték a piaci szereplőknek – az általuk a piacon kifejtett tevékenység típusa szerinti – A, B és C kategóriákra való felosztását.

11      A „hagyományos piaci szereplők” esetében a 2362/98 rendelet 3. és 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

 „3. cikk

E rendelet alkalmazásában »hagyományos piaci szereplő«: a referenciamennyiségek meghatározásának időszakában, illetve az 5. cikk szerinti regisztráció idején a Közösségben letelepedett gazdasági szereplő, aki az adott referenciaidőszakban saját számlájára egy minimális mennyiségű, harmadik országból és/vagy az AKCS-államokból származó banánt hoztott be a közösségi piacon való későbbi értékesítés céljából.

Az első albekezdésben említett minimális mennyiség a referenciaidőszak bármelyik egy évében behozott 100 tonna. Ez a minimális mennyiség 20 tonna abban az esetben, ha a forgalmazás vagy a behozatal legfeljebb 10 centiméter hosszúságú banánra vonatkozik.

 4. cikk

(1)      Minden egyes hagyományos piaci szereplő, akit valamely tagállamban az 5. cikk alapján regisztráltak, minden évben egyetlen referenciamennyiséget kap az I. mellékletben említett valamennyi eredet esetében, amelyet azon banánmennyiség alapján határoznak meg, amelyet a referenciaidőszak során ténylegesen behozott.

(2)      Az 1999-es behozatal esetében a vámtarifa és a hagyományos AKCS-banánok esetében a referenciaidőszak az 1994., 1995. és 1996. évnek felel meg.”

12      A 2362/98 rendelet 7. cikke az „új piaci szereplőket” a következőképpen határozta meg:

„E rendelet alkalmazásában a vámkontingensek keretében történő behozatal, valamint a hagyományos AKCS-banán behozatala tekintetében »új« piaci szereplő az a regisztráció idején a Közösségben letelepedett gazdasági szereplő, aki:

a)      importőrként kereskedelmi tevékenységet folytatott a friss gyümölcs és zöldség ágazatában a vám- és statisztikai nómenklatúra és a közös vámtarifa 7. és 8. árucsoportjába, valamint 9. árucsoportjába tartozó termékekre is, amennyiben függetlenül és saját számlájára az említett, 7. és 8. árucsoportba tartozó termékeket is importált a regisztrációkérelmet közvetlenül megelőző három év egyike során, és

b)      e tevékenység révén legalább 400 000 ECU bejelentett vámértékű terméket hoztak be az a) pontban említett időszak során.”

13      Kérelmükre és óvadék ellenében az „új piaci szereplők” meghatározott mennyiségű banán behozatalára vonatkozó éves allokációt kapnak, amelyet a Bizottság a benyújtott egyéni kérelmek összessége, és az „új piaci szereplőknek” évente engedélyezett teljes mennyiség alapján állapít meg.

14      Az 2362/98 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése, amely a „nem hagyományos piaci szereplőkre” vonatkozott, az alábbiak szerint rendelkezett:

„A tagállamok ellenőrzik az e [»Új piaci szereplők« című] szakaszban előírt rendelkezések betartását.

Kötelesek különösen biztosítani, hogy az érintett piaci szereplők vezetésük, alkalmazottaik és működésük szempontjából független gazdasági egységként, saját számlájukra aktív importőri kereskedelmi tevékenységet folytatnak a Közösségben a 7. cikkben említett ágazatban. Abban az esetben, ha alapos gyanú merülne fel, hogy e feltételek nem teljesülnek, a regisztrációra és az éves allokációra vonatkozó kérelmeket csak akkor lehet elfogadni, ha a piaci szereplők az illetékes nemzeti hatóságok által megfelelőnek ítélt bizonyítékot mutatnak fel a jogkövetésről.”

 A 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet

15      A 404/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2001. január 29-i 216/2001 rendelet (HL L 31., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 31. kötet, 226. o.) módosította a 404/93 rendelet 16–20. cikkét. A 216/2001 rendelet 2. cikkének második bekezdése és a Közösségbe importált, a 2001. második negyedévi vámkontingens alá tartozó vagy a hagyományos AKCS-banánra vonatkozó behozatali engedélyek kiadásával kapcsolatos egyes jelzőmennyiségek és egyedi plafonok rögzítéséről szóló, 2001. február 27-i 395/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 58. 11. o.) 1. cikke együttes rendelkezései értelmében a 216/2001 rendelet 1. cikke 2001. július 1-jétől alkalmazandó.

16      A 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése az éves vámkontingens megnyitásáról rendelkezik (A, B és C kontingensek). A harmadik albekezdés szerint:

„A Bizottság a banánszállításban jelentősen érdekelt, a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) szerződésben álló felekkel [helyesen: a Kereskedelmi Világszervezetnek a banánszállításban jelentősen érdekelt szerződő feleivel] kötött megállapodás alapján feloszthatja az »A« és »B« vámkontingenseket a szállító államok között.”

17      A 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 19. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A vámkontingenseket a hagyományos kereskedelmi forgalom (»hagyományos vagy új«) tekintetbevételén alapuló módszerrel és/vagy más módszerrel összhangban kell kezelni [helyesen: a vámkontingenseket a hagyományos kereskedelmi forgalom figyelembevételén alapuló (az ún. »hagyományos/új belépő«) módszerrel és/vagy más módszerrel lehet kezelni].

(2)      Az elfogadott módszernél megfelelően figyelembe kell venni a közösségi piac ellátási és egyensúly-fenntartási követelményeit [helyesen: az alkalmazott módszer adott esetben megfelelően figyelembe veszi annak szükségét, hogy fennmaradjon a közösségi piac ellátásának egyensúlya].”

18      Ugyanezen módosított rendelet 20. cikkének a) pontja szerint a Bizottság – az e rendelet 27. cikkében megállapított eljárás szerint – jogosult megalkotni a „18. cikkben említett vámkontingensek kezelési szabályait”.

19      E kezelési szabályokat a 896/2001 rendelet határozza meg. E rendelet 32. cikkének megfelelően az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, azaz 2001. május 9-én lépett hatályba, de csak 2001. július 1-jétől kellett alkalmazni.

20      Az említett rendelet 1. cikke szerint:

„Ez a rendelet a 404/93/EGK rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott vámkontingensek keretében, valamint a vámkontingenseken kívül történő banánbehozatalra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának részletes szabályait állapítja meg.”

21      A 896/2001 rendelet 2. cikke elrendeli, hogy az 1. cikkben említett vámkontingensek 83%-át a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott „hagyományos piaci szereplőknek”, 17%-át pedig a 6. cikkben meghatározott „nem hagyományos piaci szereplőknek” kell a rendelkezésére bocsátani.

22      Ugyanezen rendelet II. címe, amely annak 3–21. cikkeit tartalmazza „a vámkontingensek kezeléséről” szól.

23      A 896/2001 rendelet 3–6. cikkei elrendelik:

 „3. cikk

E rendelet alkalmazásában:

(1)      »hagyományos piaci szereplők«: a referenciamennyiségek meghatározásának időszakában a Közösségben letelepedett gazdasági szereplők, akár természetes személyek vagy jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, illetve egyéni közvetítők vagy csoportok, akik a termelőktől egy minimális mennyiséget vásároltak saját számlájukra harmadik országból származó banánból, vagy adott esetben ilyen termékeket termeltek, szállítottak és értékesítettek a Közösségben.

Az előző albekezdésben meghatározott műveletek neve a továbbiakban »elsődleges behozatal«.

Az első albekezdésben említett minimális mennyiség a referenciaidőszak bármelyik egy évében behozott 250 tonna. Ez a minimális mennyiség 20 tonna abban az esetben, ha a forgalmazás vagy a behozatal legfeljebb 10 centiméter hosszúságú banánra vonatkozik;

2)      A »hagyományos A/B piaci szereplők« azok a hagyományos piaci szereplők, akik a »harmadik országból származó banán« és/vagy »nem hagyományos AKCS-banán« minimális mennyiségének elsődleges behozatalát végezték az 1637/98/EK rendelettel módosított 404/93/EGK rendelet 16. cikke meghatározásai szerint [...];

3)      A »hagyományos C piaci szereplők« azok a hagyományos piaci szereplők, akik a »hagyományos AKCS-banán« legkisebb mennyiségének elsődleges behozatalát végezték a fent említett, az 1673/98/EK rendelettel módosított 16. cikk meghatározásai szerint.

 4. cikk

(1)      A legkésőbb 2001. május 11-én írásbeli kérelmet benyújtó, hagyományos A/B piaci szereplőkre vonatkozó referenciamennyiséget a harmadik országból származó banán és/vagy hagyományos AKCS-banán 1994., 1995. és 1996. évi elsődleges behozatalának átlaga alapján állapítják meg, amelyet a harmadik országbeli banán és nem hagyományos AKCS-banán behozatalára vonatkozó vámkontingens adminisztrálása céljából vesznek figyelembe 1998-ra nézve, a 404/93/EGK rendelet 19. cikke (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint, amelyet 1998-ban a piaci szereplőknek az említett cikk (1) bekezdés a) pontjában említett kategóriájára alkalmazni kellett.

(2)      A legkésőbb 2001. május 11-én írásbeli kérelmet benyújtó hagyományos C piaci szereplőkre vonatkozó referenciamennyiséget a hagyományos AKCS-banán 1994., 1995. és 1996. évi elsődleges behozatalának átlaga alapján határozzák meg, amelyet 1998-ra nézve állapítottak meg az AKCS-banán hagyományos mennyiségeként.

(3)      Az egyéb, egyenként e rendelet szerinti saját joggal rendelkező hagyományos piaci szereplők fúziójából származó piaci szereplők ugyanazokat a jogokat élvezik, mint az ilyen korábbi piaci szereplők.

 5. cikk

(1)      A tagállamok legkésőbb 2001. május 15-ig tájékoztatják a Bizottságot a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett referenciamennyiségek összegéről.

(2)      Az (1) bekezdés szerint kapott tájékoztatás felhasználásával, továbbá az A/B és C vámkontingensek szerint rendelkezésre álló összmennyiségek figyelembevételével, a Bizottság a megfelelő esetben egy korrekciós együtthatót állapít meg, amelyet mindegyik piaci szereplő referenciamennyiségére alkalmazni kell.

(3)      A (2) bekezdés alkalmazása esetén az illetékes hatóságok minden piaci szereplőt tájékoztatnak a korrekciós együtthatóval korrigált referenciamennyiségéről, legkésőbb 2001. június 7-ig.

(4)      Az egyes tagállamok illetékes hatóságai a mellékletben felsorolt hatóságok. E felsorolást a Bizottság az érintett tagállamok kérésére módosítja.

[…]

 6. cikk

E rendelet alkalmazásában a »nem hagyományos piaci szereplők« azok a regisztráció idején Közösségben letelepedett gazdasági szereplők, akik:

a)      független módon, saját számlájukra folytatott kereskedelmi tevékenységként a 0803 00 19 KN-kód alá tartozó friss banánt importáltak a Közösségbe a regisztrációkérelmet közvetlenül megelőző két év során;

b)      e tevékenység révén legalább 1 200 000 euró bejelentett vámértékű terméket hoztak be az a) pontban említett időszak során; és

c)      nem rendelkeznek referenciamennyiséggel annak a vámkontingensnek a keretében, amelyre regisztrációjukat kérik a 7. cikknek megfelelően, és akik a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelet [HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.]) 143. cikke értelmében nem minősülnek egy hagyományos piaci szereplőhöz kapcsolódó természetes személynek vagy jogi személyiséggel rendelkező szervezetnek.”

24      Ez utóbbi pontban az 1999. január 8-i 46/1999/EK bizottsági rendelettel módosított 2454/93 rendelet (HL L 10., 1. o.) 143. cikke elrendeli:

„(1)      A Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 30. cikke (2) bekezdésének c) pontja alkalmazásában személyek kizárólag akkor tekinthetők egymással kapcsolatban állónak, ha

a)      egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói;

b)      jogilag elismert üzlettársak;

[...]

d)      bármely személy közvetve vagy közvetlenül tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy egyéb részesedéseinek 5%-át vagy annál többet;

e)      egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat;

f)      harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

g)      közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; [...]

(2)      E cím alkalmazásában azok a személyek, akik egymással olyan üzleti kapcsolatban állnak, amelyben egyik a másiknak kizárólagos ügynöke, forgalmazója vagy engedményese, elnevezéstől függetlenül, csak akkor minősülnek egymástól függőnek, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelnek.”

25      A 896/2001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése kifejti:

„A piaci szereplők az A/B és/vagy C vámkontingenshez tartozó nem hagyományos piaci szereplőként regisztrálhatók a választásuk szerinti tagállamban.

Az adott vámkontingenshez tartozó hagyományos piaci szereplőket lehet nem hagyományos piaci szereplőként regisztrálni annak a vámkontingensnek a keretében, amely tekintetében nem rendelkeznek referenciamennyiséggel.

A hagyományos C piaci szereplőket azonban csak akkor lehet A/B vámkontingenshez tartozó nem hagyományos piaci szereplőként regisztrálni, ha bizonyítani tudják, hogy a 6. cikk b) pontjában meghatározott bejelentett vámértéket elérő, harmadik országbeli és/vagy nem hagyományos AKCS-banánt hoztak be a jelzett időszakban.”

26      A 896/2001 rendelet (3), (4), (6) és (7) preambulumbekezdései a következőképpen indokolják a korábbi szabályozáshoz képest történt módosításokat:

„(3)      A 404/93/EGK rendelet 19. cikke úgy rendelkezik, hogy a vámkontingenseket lehet a hagyományos kereskedelmi forgalom figyelembevételén alapuló módszerrel (»hagyományos/új belépő«) és/vagy egyéb módszerekkel kezelni. Az új rendelkezések 2001 második felétől kezdődő végrehajtása érdekében tanácsos az olyan hagyományos piaci szereplők számára hozzáférést biztosítani a vámkontingensekhez, akik saját számlára vállalkoztak harmadik országok termelőitől friss termékek megvásárlására vagy termelésére, illetve szállítására és a Közösség vámterületén történő kirakodására egy referenciaidőszak során. E rendelet alkalmazása szempontjából e tevékenységeket »elsődleges behozatal«-nak nevezzük.

(4)      A hagyományos piaci szereplők egységes meghatározását kell elfogadni minden vámkontingensre nézve, és referenciamennyiségüket ugyanazon szabályok szerint, de külön kell meghatározni attól függően, hogy e piaci szereplők a referenciaidőszak során ellátták-e a Közösség piacát harmadik, nem AKCS-országokból származó banánnal és AKCS-államokból származó nem hagyományos vagy hagyományos AKCS-banánnal, a 216/2001/EK rendelettel bevezetett módosítást megelőzően alkalmazandó 404/93/EGK rendelet 16. cikkében foglalt meghatározások értelmében.

[…]

(6)      A vámkontingensek egy részét a nem hagyományos piaci szereplőknek kell fenntartani. E rész fenntartása teszi lehetővé a kereskedelem folytatását és az új szabályokhoz való alkalmazkodást azon piaci szereplők számára, akik a referenciaidőszak során nem végeztek elsődleges behozatali tevékenységet, valamint lehetővé teszi az új piaci szereplők számára az ilyen importkereskedelembe történő belépést, így serkentve az egészséges versenyt.

(7)      A közösségi banánbehozatali rendelkezések alkalmazásának többéves tapasztalata azt mutatja, hogy a nem hagyományos piaci szereplőkre vonatkozó kritériumokat és az új piaci szereplők jogosultsági feltételeit szigorítani kell a fiktív közvetítők regisztrációjának és a mesterséges vagy spekulációs kérelmekre adott allokációk nyújtásának elkerülése érdekében. Különösen indokolt a friss banán behozatalában szerzett minimális tapasztalat előírása. […]”

27      A 896/2001 rendelet (5) preambulumbekezdése a következőképpen indokolja a 1994., 1995. és 1996. évek „referenciaidőszakként” való fenntartását:

„A piaci szereplők kategóriájának meghatározásához és a hagyományos piaci szereplők referenciamennyiségeinek meghatározásához használatos referenciaidőszak az 1994-től 1996-ig tartó hároméves időszak. Az 1994-től 1996-ig tartó hároméves időszak az a legutóbbi időszak, amelyre a Bizottságnak kellően megbízható adatok állnak rendelkezésére az elsődleges behozatalról. Ennek az időszaknak az alkalmazása megoldhatja továbbá a Közösség egyes kereskedelmi partnereivel több éve folyó vitákat. Az 1998-ban megnyitott kontingensek adminisztrációja céljából bevezetett rendelkezésre álló adatok fényében a hagyományos piaci szereplőket nem kell regisztrálni.”

28      A 896/2001 rendelet 31. cikke rögzíti:

„A 2362/98/EK rendelet 2001. július 1-jétől hatályát veszti.

Továbbra is vonatkozik azonban a 2001-re kiadott behozatali engedélyekre.”

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjeszetett kérdések

29      A harmadik országokból származó friss banán behozatalával és kereskedelmével foglalkozó két, olasz jog szerinti importőr társaság, mint a vámkontingensek felosztására – a 404/93 rendelet és a Bizottság által elfogadott végrehajtási rendelkezések alapján – jogosult piaci szereplő, 1993 óta regisztrált és elismert Olaszországban. A társaságok az A/B vámkontingensek felosztásából 2001. június 30-ig részesülhettek.

30      Az iratokból megállapítható, hogy a 2454/93 rendelet 143. cikke alapján mindkét importőr társaság kapcsolatban áll a Dilenardo SpA-val, amely társaság a 896/2001 rendelet 3. cikke szerint „hagyományos A/B piaci szereplőnek” minősül.

31      A 896/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján az importőr társaságok 2001. május 11-i levelükben kérelmet nyújtottak be a minisztériumhoz, hogy részesülhessenek a 2001 második félévére meghatározott A/B vámkontingensek felosztásából.

32      2001. május 17-i határozatával a minisztérium az említett kérelmeket azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes társaságok nem teljesítették a 896/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésében írt feltételeket, mivel „az 1994., 1995. és 1996. évben […] semmilyen elsődleges banánbehozatalra vonatkozó mennyiséggel” nem rendelkeztek.

33      Az importőr társaságok külön-külön keresetet nyújtottak be a Tribunale amministrativo per il Venetohoz egyrészt az említett határozatok megsemmisítése, másrészt annak megállapítása céljából, hogy a minisztérium köteles számukra – mint a banánágazat hagyományos piaci szereplői számára – engedélyezni a 2001 második félévre megállapított vámkontingens felosztásában való részvételt. Kérelmük alátámasztására többek között előterjesztették, hogy a 896/2001 rendelet érvénytelen, mivel sérti a 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendeletet, az EK 5. cikk első és második bekezdését, az EK 7. cikket, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit, valamint az EU 6. cikk (1) és (2) bekezdését.

34      A minisztérium a keresetek elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy az importőr társaságok nem „elsődleges importőrként”, hanem „másodlagos impotőrként” vagy „banánérlelőként” működtek, ezért a 896/2001 rendelet elfogadását követően már nem részesülhettek a felosztásra kerülő vámkontingensekből.

35      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint kérdést kell intézni a Bírósághoz a 896/2001 rendelet érvényességéről, abban a tekintetben, hogy az a banánágazat piacának közös szervezése keretében a piaci szereplők új osztályozását vezeti be, az „elsődleges behozatal” fogalmát a felosztásra kerülő vámkontingensből – az említett rendelet 3. cikkének értelmében vett – „hagyományos A/B piaci szereplők”-ként való részesedés esetére tartja fenn, és ugyanazon rendelet 6. cikkének megfelelően új hozzáférési határokat állapít meg a felosztásra kerülő vámkontingensből „nem hagyományos piaci szereplők”-ként részesülő importőrök számára.???

36      E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Veneto az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő – a két ügyben azonos szövegű – kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A 896/2001/EK rendelet 1., 3., 4., 5. és 31. cikkeinek rendelkezései ellentétesek-e az EK-Szerződéssel, különösen annak 7. cikkével (korábban 4. cikk), illetve annak más rendelkezéseivel vagy elveivel, tekintettel a közösségi intézmények (különösen a Tanács és a Bizottság) feladatai és hatáskörei megosztásának elvére?

2)      A 896/2001/EK rendelet fent említett rendelkezései sértik-e a jogszabályok visszaható hatályának tilalmát, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság egymással összefüggő elveit?

3)      A 896/2001/EK rendelet említett rendelkezései sértik-e az 1993. február 13-i 404/93/EGK tanácsi rendeletet (későbbi módosításaival és kiegészítéseivel együtt), különösen annak 20. cikkét?

4)      Az előző kérdésekre adott nemleges válasz esetén, sérti-e a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához fűződő alapjogot, jelen esetben a gazdasági cselekvési szabadsághoz való jogot a Bizottság fent említett rendeletének 6. cikke, különösen a c) pontba foglalt rendelkezés, amely szerint a hagyományos piaci szereplőkhöz kapcsolódó személyek még »nem hagyományos piaci szereplők«-ként is kizárásra kerülnek a vámkontingensből való részesedésből?”

37      A Bíróság elnökének 2002. április 15-i végzésével egyesítették a C‑37/02. sz. és a C‑38/02. sz. ügyeket az írásbeli, a szóbeli szakasz és az ítélethozatal céljából.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első három kérdésről

38      Az első három kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy az vizsgálja meg a 896/2001 rendelet 1., 3., 4., 5. és 31. cikkeinek érvényességét egyrészt a hatalommegosztás és a közösségi intézmények hatáskörmegosztásának az EK 7. cikkben rögzített elve, valamint a 404/93 rendelet 20. cikkének felhatalmazó rendelkezése, másrészt a jogszabályok visszaható hatályának tilalma, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvei szempontjából.

39      A Bizottság előzetesen előterjeszti, hogy nem kell állást foglalni a 896/2001 rendelet érvényességéről, mivel ezek a cikkek általános hatállyal rendelkeznek, és nem bírnak jelentőséggel az alapügy megoldása szempontjából.

40      Ebben a tekintetben emlékeztetni kell, hogy a 896/2001 rendelet 1. cikke az említett rendelet tárgyának közelebbi meghatározására korlátozódik, amely „a 404/93/EGK rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott vámkontingensek keretében, valamint a vámkontingenseken kívül történő banánbehozatalra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának részletes szabályait állapítja meg” anélkül, hogy szorosan vett normatív intékedéseket határozna meg.

41      Meg kell állapítani, hogy sem az előzetes döntéhozatalra utaló végzésben, sem az importőr társaságok észrevételeiben nem terjesztettek elő olyan érvet, amely a 896/2001 rendelet 1. cikkének érvénytelenségét támasztaná alá az első három kérdésben hivatkozott különböző elvek és rendelkezések szempontjából.

42      E körülmények között jelenleg úgy kell tekinteni, hogy az első három kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényt, amely a 896/2001 rendelet 1. cikkének érvényességét érintené.

43      A 896/2001 rendelet 31. cikke előírja a 2362/98 rendelet – a Bizottság korábbi végrehajtási rendelete – hatályon kívül helyezését, fenntartja azonban a rendelet hatályát a 2001-es évre kiállított behozatali engedélyekre.

44      Amennyiben az első három kérdésben felvetett kifogások egyike a visszaható hatály tilalmára, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elveire vonatkozik, a 896/2001 rendelet 31. cikkének relevanciája az alapügyek megoldása szempontjából nem vonható kétségbe. Az e cikk érvényességével szemben felhozott érveket tehát meg kell vizsgálni.

 A Bizottságra átruházott végrehajtó hatalom korlátairól

–       A Bíróság elé terjesztett észrevételek

45      Az importőr társaságok megállapítják, hogy egyrészt – az EK 7. cikk értelmében – a Közösség egyes intézményei csak a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el, másrészt a 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 20. cikke csak a végrehajtási rendelkezések elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot. A 896/2001 rendelet elfogadását követően azonban a Bizottság átvette a Tanács jogalkotói minőségét.

46      A 896/2001 rendelet 3. cikke értelmében az elsődleges importőr fogalmának és annak a feltételnek a bevezetése, amely szerint csak az elsődleges importőrök tekinthetők hagyományos importőrnek, meghaladják a Bizottságra ráruházott végrehajtási hatáskört. E feltétel – önkényes módon –minden olyan piaci szereplőt kizárt a banán piacáról, akit anélkül, hogy termelőktől vásárolt volna, vagy ő maga termelő lett volna, a Tanács alkalmazandó szabályozása értelmében mindig is hagyományos piaci szereplőként ismertek el. A Bizottság tehát ellentétbe került a 404/93 rendelet azon céljával hogy a létező kereskedelmi kapcsolatok ne bomoljanak fel azon személyek között, akik a szóban forgó ágazatban a forgalmazás különböző szakaszaiban helyezkednek el.

47      Az importőr társaságok ebből arra következtetnek, hogy a 896/2001 rendelet 3. cikke, valamint ugyanezen rendelet ehhez kapcsolódó 4., 5. és 31. cikkei ellentétesek az EK 7. cikkel.

48      A Bizottság megállapítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a mezőgazdaság területén a végrehajtás fogalmát és a – 404/93 rendelet 20. cikke szerinti – felhatalmazást tágan kell értelmezni.

49      A Bizottság álláspontja szerint a 404/93 rendelet nem tartalmazza a „piaci szereplő” vagy az „importőr” pontos meghatározását, hanem egyszerűen, objektív módon meghatározza a banán behozatalának különböző kategóriáit. Csak a 404/93 rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése tesz különbséget egyrészről „korábban harmadik országból származó, illetve nem hagyományos AKCS-banánt forgalmazó piaci szereplők”, másrészről pedig „a korábban a Közösségen belül megtermelt banánt és hagyományos AKCS-banánt forgalmazó piaci szereplők” között, továbbá utalást tesz a „az új piaci szereplőkre, akik nemrégiben kezdték, illetve tervezik kezdeni kereskedelmi tevékenységüket ebben az ágazatban”. A Bizottság szerint ebből következik, hogy a Tanácsnak nem állt szándékában szubjektív és merev feltételeket meghatározni a behozatali engedélyek kiállítása tekintetében.

50      Emellett a Bizottság arra ügyelve volt köteles végrehajtani a Tanács alapszabályozását, hogy az ne vezessen a különböző piaci szereplők között fennálló szokásos kereskedelmi kapcsolatok felbomlásához, és lehetővé tegye a forgalmazási struktúrák fokozatos fejlesztését, ahogyan azt a 404/93 rendelet tizennegyedik, tizenötödik és tizenhatodik preambulumbekezdései megkövetelik.

51      A Bizottság szerint a 896/2001 rendelet 3. cikke által a „hagyományos piaci szereplő” és az „elsődleges behozatal” között létrehozott szoros kapcsolat arra irányul, hogy a forgalmazási struktúrák fokozottabb fejlődésének biztosításával, valamint az ágazat piaci szereplői közötti piaci kapcsolatok átláthatóságával a harmadik országokból származó banán esetében fokozottabban felelőssé tegyék a hagyományos folyamatokat követő importőröket,. Ilyen módon – ahogyan azt a 404/93 rendelet tizenötödik preambulumbekezdése kifejti – a Bizottság megfelelt „az alapelv[nek] […], miszerint az engedélyeket azon természetes vagy jogi személyek számára kell megadni, akik vállalják a banánforgalmazás kereskedelmi kockázatát”, és „annak szükségessége vezér[elte], hogy a forgalmazási lánc különböző pontjait elfoglaló személyek közötti szokáson kereskedelmi kapcsolat felbomlása elkerülhető legyen”.

52      A Bizottság hozzáfűzi, hogy az „elsődleges behozatal” fogalma nem új a banánra vonatkozó közösségi szabályozásban, az előfordult már a 1442/93 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában is. Tulajdonképpen a 2362/98 rendelet 3. cikke által használt tényleges behozatal ismérvének bevezetése bizonyos mértékben korlátozott volt, és visszaéléseket eredményezhetett. Ezenkívül 1993-tól azon hagyományos piaci szereplők, akik nem folytattak elsődleges behozatalt, azaz az „érlelők”, egy 2001 első félévéig tartó, nyolc éves, hosszú átmeneti időt kaptak, hogy fokozatosan alkalmazkodjanak a vámkontingensben való részvétel új feltételeihez.

53      Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy nem létezik olyan tény, amely befolyásolhatná a 896/2001 rendelet 3. cikkének érvényességét.

–       A Bíróság álláspontja

54      Hangsúlyozni kell, hogy a 216/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 20. cikke a Bizottságra ruházza a végrehajtási rendelkezések elfogadását, többek között a vámkontingensek kezelési szabályainak meghatározását, amelyekre ugyanazon rendelet 18. cikke vonatkozik.

55      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződés szerkezetéből, amelybe a 211. cikk is illeszkedik, és a gyakorlat által támasztott követelményekből következik, hogy a végrehajtás fogalmát tágan kell értelmezni. Mivel egyedül a Bizottság van abban a helyzetben, hogy az agrárpiacok fejlődését tartósan és figyelmesen nyomon kövesse, és az e helyzet által megkövetelt sürgősséggel intézkedjen, a Tanács ezen a területen tág hatásköröket ruházhat át rá. Következésképpen e jogosítványok korlátait az adott piac szervezésének alapvető általános célkitűzései figyelembevételével kell megállapítani (a 22/88. sz., Vreugdenhil és Van der Kolk ügyben 1989. június 29-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2049. o.] 16. pontja és a C‑9/95., C‑23/95. és C‑156/95. sz., Belgium és Németország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑645. o.] 36. pontja).

56      Ennek megfelelően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdaság területén a Bizottság jogosult minden szükséges, illetve hasznos intézkedést megtenni az alapszabályozás végrehajtása érdekében, amennyiben az nem ellentétes ez utóbbival vagy a Tanács végrehajtási rendelkezéseivel (a 121/83. sz., Zuckerfabrik Franken ügyben 1984. május 15-én hozott ítélet [EBHT 1984., 2039. o.] 13. pontja, és a fent hivatkozott Belgium és Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja).

57      A vámkontingens kezelése esetében a 216/2002 rendelettel módosított 404/93 rendelet nem tartalmazza a felosztásra kerülő vámkontingensből való részesedésre jogosult piaci szereplők meghatározását. Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésében annak előírására korlátozódik, hogy a „vámkontingenseket a hagyományos kereskedelmi forgalom […] tekintetbevételén alapuló módszerrel és/vagy más módszerrel összhangban kell kezelni [helyesen: a vámkontingenseket a hagyományos kereskedelmi forgalom figyelembevételén alapuló (…) módszerrel és/vagy más módszerrel lehet kezelni]”, illetve (2) bekezdésében arra, hogy az így elfogadott módszernél „megfelelően figyelembe kell venni a közösségi piac ellátási és egyensúly-fenntartási követelményeit [helyesen: az alkalmazott módszer megfelelően figyelembe veszi annak szükségét, hogy fennmaradjon a közösségi piac ellátásának egyensúlya]”. Az ilyen általános rendelkezések határozottan tág mérlegelési jogkört hagynak a Bizottság számára.

58      Ebben a tekintetben a 896/2001 rendelet 3. cikkéből következik, hogy csak az elsődleges importőrök, azaz azok, „akik a termelőktől egy minimális mennyiséget vásároltak saját számlájukra harmadik országból származó banánból, vagy adott esetben ilyen termékeket termeltek, szállítottak és értékesítettek a Közösségben” minősülhetnek „hagyományos piaci szereplőnek”.

59      A Bizottságnak az alapszabályozás végrehajtása érdekében biztosított mérlegelési jogkörébe tartozik az olyan intézkedés, amely a vámkontingens felosztása során annak jelentős részét fenntartja azon piaci szereplők számára, akik a termeléssel, illetve a termelőktől való beszerzéssel és a friss termék szállításával összefüggő kereskedelmi kockázatot viselik, amennyiben ez hozzájárulhat a behozatali rendszer megfelelő működéséhez. Egyébként azt nem állapították meg, hogy ezen intézkedés megzavarná a közösségi piac ellátásának egyensúlyát, amelynek biztosítása az alapszabályozás célját képezi.

60      Az előző megfontolások alapján visszautasítható a 896/2001 rendelet 4. és 5. cikkére vonatkozó, a végrehajtási hatáskör korlátainak megsértésére alapított kifogás. Ezek a cikkek az A/B és C hagyományos piaci szereplők referenciamennyiségének megállapítására vonatkoznak, amely a vámkontingens kezelésének sajátos kérdése, és független az első és harmadik kérdés lényegét képező elsődleges behozatalnak a vitatott figyelembevételétől.

61      Végül semmilyen érvet nem terjesztettek elő annak megalapozására, hogy a 896/2001 rendelet 31. cikke sérti a Bizottság végrehajtási hatáskörének korlátait, mivel az a Bizottság korábbi végrehajtási rendeletének – a 2362/98 rendeletnek – 2001. július 1-jétől való hatályon kívül helyezéséről rendelkezett.

62      Az előzőekből következik, hogy az előterjesztett első és harmadik kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan természetű tényt, amely érinti a 896/2001 rendelet 3., 4., 5. és 31. cikkeinek érvényességét.

 A visszaható hatály tilalma, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elveiről

–       A Bíróság elé terjesztett észrevételek

63      Az importőr társaságok megállapítják, hogy a Bizottság új, és a banánágazatban korábban használtaktól teljesen eltérő fogalmakat vezet be. Ez forradalmasította a 404/93 rendelet által előírt rendszert, és húsz évnél is nagyobb tapasztalattal rendelkező importőröket zárt ki a szóban forgó piacról. Amennyiben a 896/2001 rendelet 3. és 4. cikke által meghatározott és szabályozott „hagyományos piaci szereplő” új fogalmát alkalmaznák a piaci szereplők minősítésére az 1994., 1995. és 1996. évek során, akkor ezen előírásokat visszaható hatállyal alkalmaznák, megsértve ezzel a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit.

64      A Bizottság megállapítja, hogy a referenciaidőszak – amely jellegénél fogva nem lehet jövőbeli időszak – alkalmazása elsőrendű jelentőséggel rendelkezik a hagyományos és a nem hagyományos piaci szereplők megkülönböztetésében a vámkontingensek kezelése során. Ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a 404/93 rendelet tizennegyedik preambulumbekezdése szerint a behozatali engedélyeket minden piaci szereplő esetében „a piaci szereplő által azon előző három évben forgalmazott banán-átlagmennyiség alapján kell kiállítani, amelyekre statisztikai adatok rendelkezésre állnak”. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az 1994., 1995. és 1996. év kiválasztása tökéletesen illeszkedik a korábbi hasonló döntések sorába, valamint megfelel a 404/93 rendelet által meghatározott feltételeknek, mivel az említett referenciaidőszak azonos volt a 2362/98 rendelet által meghatározottal, tekintettel arra, hogy amint az a 896/2001 rendelet (5) preambulumbekezdéséből következik, „az 1994-től 1996-ig tartó hároméves időszak az a legutóbbi időszak, amelyre a Bizottságnak kellően megbízható adatok állnak rendelkezésére az elsődleges behozatalról”.

65      A Bizottság úgyszintén emlékeztet arra, hogy a 896/2001 rendelet – annak 32. cikke értelmében – 2001. május 9-én lépett hatályba, de csak 2001. július 1-jétől alkalmazandó. Hangsúlyozza ezenfelül, hogy e rendelet 4. cikke szerint az érdekelt hagyományos piaci szereplőknek legkésőbb 2001. május 11-ig elő kellett terjeszteni a referenciamennyiség megállapítására vonatkozó kérelmüket.

66      E feltételek mellett a 896/2001 rendelet 4. és 5. cikkei egyik rendelkezésének sincs visszaható hatálya. Mivel az érintett piaci szereplők, kimerítő és pontos jogi keret alapján megismerhették jogaikat és kötelességeiket, amely olyan ütemtervet tartalmazott, amelynek célja e piaci szereplők egyéni helyzetének tiszteletben tartása, valamint a régi és az új rendszer közötti megfelelő átmenet biztosításának összehangolása volt, nem sértették meg a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét

–       A Bíróság álláspontja

67      Elsőként meg kell állapítani, hogy a 896/2001 rendelet – annak 32. cikke értelmében – az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő napon, 2001. május 9-én lépett hatályba, és 2001. július 1-jétől, azaz a közzétételét követő időponttól alkalmazandó. E körülmények között a rendeletet nem lehet visszaható hatályúnak tekinteni.

68      Az a körülmény, hogy az 1994., 1995. és 1996. év során történt behozatal figyelembevételre kerül az importőr A/B vagy C hagyományos piaci szereplőként való besorolására szolgáló referenciamennyiség meghatározása során, nem alapozza meg a 896/2001 rendelet visszaható hatályát, amennyiben e behozatalok egyáltalán nem képezik tárgyát a vámkontingens 2001. július 1-jétől alkalmazandó felosztásának.

69      Következésképpen a jelen esetben nem merülhet fel a jogszabályok visszaható hatálya tilalmának megsértése.

70      Ami a bizalomvédelemre való hivatkozás lehetőségét illeti, az minden gazdasági szereplő számára lehetséges, akivel szemben valamely intézmény megalapozott elvárásokat támaszt. Mindazonáltal, amikor az óvatos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni az olyan közösségi intézkedés elfogadását, amely érintheti az érdekeit, ezen intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre (a 265/85. sz., Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products kontra Bizottság ügyben 1987. március 11-én hozott ítélet [EBHT 1987., 1155. o.] 44. pontja és a C‑22/94. sz., Irish Farmers Association és társai ügyben 1997. április 15-én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑1809. o.] 25. pontja). Ezenfelül, jóllehet a bizalomvédelem elve a Közösség egyik alapvető elve, a gazdasági szereplők joggal nem bízhatnak az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, különösen olyan területen, mint amilyen a közös piacszervezés, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás (lásd többek között a C‑104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Bizottság ügyben 1999. október 14-én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑6983. o.] 52. pontja).

71      Jelen esetben elegendő megállapítani, hogy az érintett gazdasági köröknek nem lehetett semmiféle – a Bizottság által keltett – megalapozott elvárása a harmadik országokból származó banán behozatalára vonatkozó szabályozás fenntartására, hiszen e szabályozást a 404/93 rendelet elfogadása óta – különösen a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezet keretében vállalt nemzetközi kötelezettségek miatt – nem csak többször módosították, hanem az a gazdasági helyzet változásainak függvényében állandó alkalmazkodást is igényel, ami a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörének enged teret.

72      Ennek következtében úgy kell válaszolni, hogy a második kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényt, amely a 896/2001 rendelet 3., 4., 5. és 31. cikkeinek érvényességét érintené.

 A negyedik kérdésről

73      Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a 896/2001 rendelet 6. cikke c) pontja érvényességének értékelését kéri, tekintettel a szakmai tevékenység gyakorlásának alapvető jogára.

 A Bíróság elé terjesztett észrevétek

74      Az importőr társaságok álláspontja szerint a 896/2001 rendelet 6. cikkének c) pontja alapvető korlátozást vezet be a nem hagyományos piaci szereplői minőség tekintetében, mivel az utóbbiak a 2454/93 rendelet 143. cikke értelmében nem állhatnak kapcsolatban hagyományos piaci szereplővel.

75      Márpedig az utóbbi cikk kifejezett és kizárólagos célja azon esetek pontosabb meghatározása, amelyekben a termék bejelentett vámértéke nem hiteles, egyszerű vélelmet felállítva, amely megdönthető, amennyiben bizonyítják, hogy „az ügyleti érték […] vámcélokra elfogadható” a Közösségi Vámkódexről szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján.

76      A 2454/93 rendelet 143. cikkére való utalással a Bizottság nem csak a kapcsolatban álló személyek esetét – amelyekre ez a cikk vonatkozik – használta más célra, mint amelyre az említett cikket szánták, hanem felállított egy megdönthetetlen vélelmet is a fiktív közvetítők és a spekulatív kérelmek létezéséről arra az esetre, ha a szóban forgó társaság – az említett cikk rendelkezései értelmében – kapcsolatban áll valamely hagyományos piaci szereplővel, anélkül, hogy az előbbinek lehetősége volna arra, hogy bizonyítsa tényleges önállóságát és vezetésének függetlenségét.

77      Az importőr társaságokhoz hasonló vállalatok, amelyek hagyományos piaci szereplőkkel állnak kapcsolatban, hagyományos, illetve nem hagyományos piaci szereplőként sem részesülhetnek a vámkontingensekből, és teljesen kizárásra kerülnek a banánpiacról anélkül, hogy bizonyíthatnák függetlenségüket, ami ellentétes a 216/2001 rendelettel, valamint a vállalkozás szabadságának és a szakmai tevékenység szabad gyakorlásának alapvető elveivel.

78      A Bizottság hangsúlyozza, hogy a 896/2001 rendelet 6. cikke c) pontjának célja az említett rendelet (7) preambulumbekezdése alapján a „fiktív közvetítők regisztrációjának és a mesterséges vagy spekulációs kérelmekre adott allokációk nyújtásának elkerülése”. Az új szabályozás a közösségi intézmények „érlelőkkel” kapcsolatos hozzáállásának megváltozásából ered, és válasz a behozatali engedélyek kereskedelmére, amellyel különösen a kapcsolódó vállalkozások foglalkoztak.

79      Az importőr társaságok esetében a Bizottság hangsúlyozza, hogy mindkettő ugyanazon társasággal áll kapcsolatban, azaz a Di Lenardo Spa-val, amely hagyományos piaci szereplőnek minősül, és ezért az említett társaságok a legkisebb kár elszenvedése nélkül folytathatják tevékenységüket a csoporton belül, és számukra a 896/2001 rendelet 6. cikke c) pontjának egyetlen hátrányos következménye a behozatali engedélyek harmadik személyek részére történő spekulatív kereskedelméből származó előnyök megszűnése.

80      A Bizottság ezenkívül emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint korlátozható a szakmai tevékenység szabad gyakorlása, mégpedig egy piac közös szervezése keretében, feltéve, hogy ezek a korlátozások a Közösség által követett közérdekű célkitűzéseknek megfelelnek, és nem jelentenek a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené (lásd a 265/87. sz. Schräder-ügyben 1989. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1989., 2237. o.] 15. pontja és a C‑177/90. sz. Kühn‑ügyben 1992. január 10-én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑35. o.] 16. pontja). Márpedig a jelen esetben nem lehet tagadni, hogy megfelel a közérdek követelményének azon nem hagyományos piaci szereplők tevékenységének korlátozása, amelyek nem felelnek meg a 896/2001 rendelet 6. cikkének c) pontjában megfogalmazott ismérveknek. Mindent egybevetve, a gazdasági szereplő nem érvényesítheti szerzett jogát a vámkontingensből való részesedéshez kapcsolódó előnyös helyzet fenntartására, különösen amikor ez a helyzet az adott időpontban ellentétesnek bizonyul a közös piac szabályaival (lásd ebben az értelemben a C‑280/93. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑4973. o.] 80. pontját).

81      A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy nincs olyan tény, amely befolyásolja a 896/2001 rendelet 6. cikke c) pontjának érvényességét.

 A Bíróság álláspontja

82      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jog – csakúgy mint a tulajdonhoz való jog – a közösségi jog általános elvei közé tartozik. Ezek az elvek azonban nem abszolút jogokként jelennek meg, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepükhöz viszonyítva kell figyelembe venni. Következésképpen a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jogot korlátozni lehet csakúgy, mint a tulajdonhoz való jogot, feltéve, hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az Európai Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná az így biztosított jogok lényegét (lásd többek között a C‑44/94. sz., Fishermen’s Organisations és társai ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑3115. o.] 55. pontját, a C‑200/96. sz., Metronome Musik ügyben 1998. április 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1953. o.] 21. pontját és a C‑20/00. sz. és C‑64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑7411. o.] 68. pontját).

83      Ebből a szempontból meg kell állapítani, hogy a 896/2001 rendelet 6. cikkének c) pontja korlátozza a szakmai tevékenység szabad gyakorlását, mivel nem hagyományos piaci szereplőként nem részesülhet a vámkontingensekből az olyan személy, aki e cikk alapján azért nem felel meg a „nem hagyományos piaci szereplő” meghatározásának, mert a 2454/93 rendelet 143. cikke értelmében kapcsolatban áll valamely hagyományos piaci szereplővel.

84      Mindazonáltal, ahogyan a Bizottság helyesen hangsúlyozta, az ilyen korlátozás a 896/2001 rendelet (7) preambulumbekezdéséből következően közérdekű célt, azaz a behozatali engedélyek kiállítása tárgyában kialakult spekulatív és mesterséges gyakorlat elleni küzdelmet szolgálja azzal, hogy kizárja a vámkontingensből részesülő hagyományos piaci szereplő azon lehetőségét, hogy nem hagyományos piaci szereplőként ugyanebből a kontingensből újból részesülhessen egy vele kapcsolatban álló másik piaci szereplő közvetítésével. E cél megvalósítása önmagában hozzájárul a közös piac egyenletes ellátásához, amelynek biztosítása a közösségi szabályozás célja.

85      Ezenfelül a 896/2001. 6. cikkének c) pontja e célkitűzés tekintetében nem minősül aránytalan és megengedhetetlen beavatkozásnak, amely sértené a szakmai tevékenység szabad gyakorlásához való jog lényegét.

86      Anélkül, hogy ezt az importőr társaságok érdemben cáfolták volna, a Bizottság ebből a szempontból megállapította a 2362/98 rendelet 11. cikke (1) bekezdése hatékonyságának hiányát. E rendelkezés értelmében a tagállamoknak meg kellett győződniük arról, hogy az „új piaci szereplők” a saját számlájukra, önálló gazdasági egységként folytatnak behozatali tevékenységet a Közösségben, és az e feltétel tiszteletben tartásával kapcsolatos kétség esetén az érintett piaci szereplő, kérelmének elfogadása és vezetése önállóságának igazolása érdekében, köteles volt erről a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által „megfelelőnek” ítélt bizonyítékot felmutatni. Ebből a szempontból a 896/2001 rendelet 6. cikkének c) pontja kifejezetten olyan természetű, amely hatékonyabban akadályozza meg, hogy a közösségi szabályozással spekulatív vagy mesterséges gyakorlattal visszaéljenek anélkül, hogy megsemmisítené minden lehetőségét a közösségi banánbehozatalnak. Emellett ez a lehetőség, az érintett gazdasági szereplők közötti kapcsolatok természete alapján, korlátozott.

87      Ezenfelül amennyiben hatékonynak bizonyul, a fiktív szereplők beavatkozásának köszönhetően, a hagyományos piaci szereplőknek a nem hagyományos piaci szereplők részére szánt vámkontingensből való részesedése miatt növekvő spekulatív és mesterséges gyakorlat elleni küzdelem lehetővé teheti a valódi nem hagyományos piaci szereplők piacra lépését, és gazdasági tevékenységeik teljes körű gyakorlását.

88      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a negyedik kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan tényt, amely érintené a 896/2001 rendelet 6. cikke c) pontjának érvényességét.

 A költségekről

89      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

a Tribunale amministrativo regionale per il Veneto 2002. január 16-i végzésével hozzá intézett kérdéseire válaszolva a következőképpen határozott:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata nem tárt fel olyan tényt, amely érintené a 404/93/EGK tanácsi rendeletnek a banán Közösségbe történő behozatalát szabályozó rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 7-i 896/2001/EK bizottsági rendelet 1., 3., 4., 5. cikkének, 6. cikke c) pontjának és 31. cikkének érvényességét.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. július 15-i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: olasz