T‑184/01. sz. ügy

IMS Health, Inc.

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Megsemmisítés iránti kereset – A megtámadott határozat végrehajtásának az eljárás folyamán történő felfüggesztése, majd a határozat hatályon kívül helyezése – Okafogyottság”

Az Elsőfokú Bíróság végzése (ötödik tanács), 2005. március 10.  

A végzés összefoglalása

1.     Megsemmisítés iránti kereset – Az eljárás során először végrehajtásában felfüggesztett, majd hatályon kívül helyezett határozat elleni kereset – A felperesre hátrányos valamennyi joghatás elenyészése – Okafogyottá vált kereset – Okafogyottság

(EK 230. cikk)

2.     Eljárás – Költségek – Okafogyottság – A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése miatt okafogyottá vált kereset – Az e határozat elfogadásakor alapul vett körülmények megváltozása – A saját költségek felek általi viselése

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 87. cikk, 6. §)

1.     A felperesnek továbbra is érdeke fűződhet az eljárás folyamán hatályon kívül helyezett aktus megsemmisítéséhez, amennyiben ennek az aktusnak a megsemmisítése önmagában alkalmas jogkövetkezmények kiváltására.

Ha a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztették, a megtámadott határozat a felfügesztésének időpontja és az e határozatot hatályon kívül helyező határozat hatálybalépésének időpontja között nem fejthetett ki joghatásokat, így a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó, a felperest hátrányosan érintő joghatások fennmaradásának hiányában a kereset okafogyottá vált, következésképpen meg kell állapítani az eljárás okafogyottá válását.

(vö. 38., 40–41., 47., 49. pont)

2.     Ha a Bizottság az eljárás folyamán az EK 82. cikk alkalmazására irányuló eljárásban hozott határozatot a határozat meghozatalakor alapul vett körülmények – vagyis a versenyhelyzet – megváltozása miatt helyez hatályon kívül, és sem a hatályon kívül helyező határozat alapján, sem az iratok alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a felperes által felhozott kifogások tekintetében a Bizottság elismerte a megtámadott határozat jogellenességét, a körülmények megfelelő mérlegelése alapján indokoltnak tűnik, hogy a felek maguk viseljék saját költségeiket.

(vö. 53., 55. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)

2005. március 10.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – A megtámadott határozat végrehajtásának az eljárás folyamán történő felfüggesztése, majd a határozat hatályon kívül helyezése – Okafogyottság”

A T‑184/01. sz. ügyben,

az IMS Health, Inc. (székhelye: Fairfield, Connecticut [Egyesült Államok], képviselik: N. Levy, J. Temple‑Lang solicitorok és R. O’Donoghue barrister)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli kezdetben: A. Whelan, É. Gippini Fournier és F. Siredey‑Garnier, később: A. Whelan, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatják:

az NDC Health Corp., korábban National Data Corp. (székhelye: Atlanta, Georgia [Egyesült Államok]; képviselik kezdetben: I. Forrester QC, F. Fine solicitor, C. Price és A. Gagliardi ügyvédek, később: C. Price, J. Bourgeois ügyvédek, valamint F. Fine, végül pedig: F. Fine)

és

az NDC Health GmbH & Co. KG (székhelye: Bad Camberg [Németország]; képviselik kezdetben: I. Forrester QC, F. Fine és M. Powell solicitorok, C. Price és A. Gagliardi ügyvédek, később: F. Fine, C. Price és J. Bourgeois ügyvédek, végül pedig: F. Fine),

valamint

az AzyX Deutschland GmbH Geopharma Information Services (székhelye: Neu‑Isenburg [Németország]; képviselik kezdetben: G. Vandersanden, L. Levi és D. Dugois ügyvédek, később: G. Vandersanden és L. Levi)

beavatkozók,

az EK 82 cikk alkalmazására irányuló eljárás (COMP D3/38.044. sz., NDC Health kontra IMS Health ügy: ideiglenes intézkedések) során hozott, 2001. július 3‑i 2002/165/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 59., 18. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, F. Dehousse és D. Šváby bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita előzményei

1       Az IMS Health, Inc. (a továbbiakban: IMS), amerikai jog szerinti társaság, amely gyógyszerészeti termékeket gyártó, illetve az egészségügyi szolgáltatások ágazatában működő vállalkozások részére kínál információs szolgáltatásokat, több országban.

2       Az IMS Németországban az IMS Health GmbH & Co. OHG nevű leányvállalatán keresztül gyakorolja tevékenységét, amelynek keretében a regionális forgalmazásra vonatkozóan szolgáltat adatokat az érdekelt gyógyszerészeti vállalkozások részére. Ez az adatszolgáltatás az „1860 modulos struktúra” elnevezésű moduláris rendszeren alapul, amelynek az a lényege, hogy a gyógyszer-forgalmazási adatok közlése szempontjából Németország területét 1860 egységre osztották fel.

3       Mivel egyes társaságok – a jelen esetben a Pharma Intranet Information AG (a továbbiakban: a PII), és az AzyX Deutschland GmbH Geopharma Information Services (a továbbiakban: AzyX) az 1860 modulos struktúra utánzatait használták, az IMS bírósági eljárást indított a Landgericht Frankfurt‑am‑Main (a továbbiakban: Landgericht Frankfurt) előtt, szerzői jogainak megsértése miatt. A PII ellen 2000. május 26‑án, az AzyX ellen pedig 2000. december 22‑én indult eljárás.

4       2000. október 12‑i végzésével a Landgericht Frankfurt a PII‑t eltiltotta az 1860 modulos struktúra használatától. 2000. október 27‑i végzésével, illetve az ezt helybenhagyó, 2000. november 16‑i ítéletével a Landgericht Frankfurt a 2847, illetve 3000 modulos, valamint az összes ilyen típusú, az 1860 modulos struktúrán alapuló struktúra használatától is eltiltotta a PII‑t. A 2000. október 12‑i végzést és a 2000. november 16‑i ítéletet az Oberlandesgericht Frankfurt‑am‑Main (a továbbiakban: Oberlandesgericht Frankfurt) 2002. szeptember 17‑én, illetve 2001. június 19‑én helybenhagyta.

5       Miután a PII‑t az NDC Health Corp. (előzőleg National Data Corp.) nevű, amerikai jog szerinti társaság (a továbbiakban: NDC) szerezte meg, amely tevékenységét Németországban továbbra is az NDC Health GmbH & Co. KG nevű leányvállalatán keresztül gyakorolta, a Landgericht Frankfurt 2000. december 28‑i végzésével, majd az azt helybenhagyó 2001. július 12‑i ítéletével ugyanilyen tilalmat mondott ki az NDC-vel szemben.

6       2000. december 28‑i végzésével a Landgericht Frankfurt az AzyX–t is eltiltotta attól, hogy az 1860 modulos struktúra alapján adatokat szolgáltasson, adatokat hozzon forgalomba, vagy adatokat kínáljon eladásra. A Landgericht Frankfurt 2001. február 15‑i ítéletével helybenhagyta ezt a végzést.

7       E bírósági eljárásokkal párhuzamosan az NDC és az AzyX díjfizetés ellenében felhasználási jogot kért az IMS-től az 1860 modulos struktúrára. Az IMS 2000. november 28‑án, illetve 2001. május 28‑án elutasította e kérelmeket.

8       Ilyen körülmények között az EK 82 cikk alapján az NDC 2000. december 19‑én panaszt nyújtott be a Bizottsághoz.

9       E panasz nyomán a Bizottság 2001. július 3‑án az EK 82 cikk alkalmazására irányuló eljárás (COMP D3/38.044. sz., NDC Health kontra IMS Health ügy: ideiglenes intézkedések) keretében meghozta a 2002/165/EK bizottsági határozatot (HL 2002. L 59., 18. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

10     E határozatban a Bizottság megállapította, hogy az EK 82 cikk alapján feltételezhető az erőfölénnyel való visszaélés, mivel az IMS elutasította, hogy felhasználási jogot engedélyezzen az 1860 modulos struktúrára. Ezenkívül a Bizottság a közérdek súlyos és nem orvosolható sérelmét is valószínűnek tartja. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az IMS versenytársait, – vagyis az NDC‑t és az AzyX‑t – az a veszély fenyegeti, hogy vissza kell vonulniuk a német piacról, ha nem kapják meg a felhasználási jogot.

11     A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az IMS-hez intézett meghagyás formájában ideiglenes intézkedéseket rendel el; ennek értelmében az IMS minden vállalkozás számára, amely a német piacon regionális forgalmi adatközléssel foglalkozik, kérelemre köteles haladéktalanul és megkülönböztetés nélkül felhasználási jogot engedélyezni az 1860 modulos struktúrára.

 Az eljárás és a felek kérelmei

12     2001. augusztus 6‑án az IMS az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

13     Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon érkezett külön beadványban az IMS az EK 242. és az EK 243. cikk alapján a megtámadott határozat végrehajtásának addig tartó felfüggesztését is kérte, amíg az Elsőfokú Bíróság határozatot hoz a kereset érdemében.

14     Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (2) bekezdése alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a 2001. augusztus 10‑én meghozott végzésével az ideiglenes intézkedésről történő határozat meghozataláig felfüggesztette a megtámadott határozat végrehajtását (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑184/01. R. sz, IMS Health kontra Bizottság ügyben 2001. augusztus 10‑én hozott végzése [EBHT 2001., II‑2349. o.]).

15     2001. október 26‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság elnöke felfüggesztette a megtámadott határozat végrehajtását (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑184/01. R. sz, IMS Health kontra Bizottság ügyben 2001. október 26‑án hozott végzése [EBHT 2001., II‑3193. o.]). Az NDC fellebbezését követően a Bíróság elnöke a C‑481/01. P(R). sz., NDC Health kontra IMS Health és Bizottság ügyben 2002. április 11‑én hozott végzésével (EBHT 2002., I‑3401. o.) helybenhagyta ezt a végzést.

16     2002. február 5‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke engedélyezte, hogy az AzyX, az NDC és az NDC Health GmbH & Co. KG a Bizottság kérelmének támogatása végett beavatkozhassék az eljárásba.

17     2002. szeptember 26‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke felfüggesztette az eljárást addig, amíg a Bíróság határozatot hoz az IMS és az NDC között Németországban folyamatban lévő bírósági eljárások keretében a Landgericht Frankfurt által az EK 82 cikk értelmezésével kapcsolatban előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérdések ügyében.

18     A Bizottság az EK 82 cikk alkalmazására irányuló eljárás (COMP D3/38.044. sz., NDC Health kontra IMS Health ügy: ideiglenes intézkedések) keretében 2003. augusztus 13‑án meghozta a 2003/741/EK bizottsági határozatot (HL L 268., 69. o.; a továbbiakban: a 2003. augusztus 13‑i határozat), amellyel visszavonta a megtámadott határozatot.

19     Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 16‑án érkezett beadványában a Bizottság annak megállapítását kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy a jelen ügyben az eljárás okafogyottá vált, és kérelmének alátámasztására mellékelte 2003. augusztus 13‑i határozatának másolatát. A Bizottság továbbá kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság a feleket kötelezze saját költségeik viselésére.

20     Az Elsőfokú Bíróság a feleket felszólította, hogy írásban nyilatkozzanak arról a kérdésről, hogy a jelen ügyben nem vált‑e okafogyottá az eljárás.

21     Az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelemre tett észrevételeiben, amelyek 2003. november 28‑án érkeztek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához, az IMS azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       teljes egészében utasítsa el a Bizottság kérelmét, és ha az alapügyben határozathozatalra kerül sor, a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a jelen észrevételek előterjesztésével kapcsolatos költségeket is;

–       másodlagosan: amennyiben helyt adna a Bizottság kérelmének, a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

22     Az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelemre tett együttes észrevételeikben, amelyek 2003. november 4‑én érkeztek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához, az NDC és az NDC Health GmbH & Co. KG előadják, hogy álláspontjuk szerint az Elsőfokú Bíróságnak nem kell döntenie a megtámadott határozat megsemmisítése kérdésében, és kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság a feleket kötelezze a saját költségeik viselésére.

23     Az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelemre tett, az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. október 14‑én érkezett észrevételeiben az AzyX úgy nyilatkozott, hogy nem kíván különösebb észrevételeket tenni, ellenben azt kéri, hogy ne kötelezzék a költségei viselésére.

24     2004. április 29‑én – előzetes döntéshozatali kérelem nyomán – a Bíróság ítéletet hozott a C‑418/01. sz., IMS Health ügyben (EBHT 2004., I‑5039. o.).

25     Az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság 2004. június 8‑án több kérdést intézett a felekhez a 2003. augusztus 13‑i határozat hatályával kapcsolatban, amelyeket ezek határidőn belül megválaszoltak.

 Az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelemről

 A felek érvei

26     A Bizottság az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelmében kifejti, hogy a jelen kereset okafogyottá vált.

27     Az Elsőfokú Bíróság által a 2003. augusztus 13‑i határozat hatályával kapcsolatosan 2004. június 8‑án hozzá intézett kérdésre adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy a szóban forgó határozat a megtámadott határozat kibocsátása után bekövetkezett körülményeken alapul. A 2003. augusztus 13‑i határozatnak önmagában ezért nincs visszaható hatálya.

28     A Bizottság azt is fenntartja, hogy a megtámadott határozatnak semmilyen joghatása nincs. A Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat csak „ideiglenes” intézkedésekről rendelkezik, és ezért nem az EK 82 cikk megsértésének végleges megállapításán alapul. A Bizottság másodsorban előadja, hogy a megtámadott határozat végrehajtását a lehetséges végrehajtásának teljes időtartamára felfüggesztették.

29     A Bizottság szerint az egyetlen lehetséges joghatás a német bíróságokat terhelhette volna a nemzeti eljárások keretében. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy a jelen eljárás nem folytatható, és hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat – tekintettel arra, hogy azt a 2003. augusztus 13‑i határozat visszavonta – nem képes joghatásokat kifejteni e bíróságokkal szemben. Ezért nem áll fenn az a veszély, hogy egymásnak ellentmondó határozatok vannak hatályban, ami sértené a jogbiztonság elvét.

30     Az IMS álláspontja szerint a jelen ügyben nincsen szó az eljárás okafogyottá válásáról.

31     Először is: az IMS szerint a megtámadott határozat visszavonása nem szünteti meg a határozat joghatásait. Mivel úgy véli, hogy az eljárás okafogyottá válását csak a szóban forgó aktus teljes megsemmisítése esetén lehetne megállapítani, illetve akkor, ha helyébe egy későbbi aktus lépett volna, amelyet szintén megtámadtak, a felperes szerint a bírósági eljárások nem válnak tárgytalanná, ha a visszavont határozat továbbra is kifejt joghatásokat, különösen mivel a visszavonás ex nunc hatályú. Az IMS hozzáteszi, hogy mivel a visszavonásnak nincsen visszaható hatálya, az eljárás okafogyottá válásának megállapítása teljesen megfosztaná őt attól a lehetőségtől, hogy vitassa a megtámadott határozat érvényességét és joghatásait.

32     Másodszor: az IMS úgy véli, hogy a megtámadott határozat megalapozottsága releváns tényező a német bíróságok előtt folyamatban lévő perek eldöntése szempontjából, és itt a közte és az NDC között folyamatban lévő eljárásokra utal. Az IMS ezzel kapcsolatban különösen azt emeli ki, hogy az NDC arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat prima facie értékelését követően az IMS visszaélt erőfölényével, amikor megtagadta tőle a felhasználási jog engedélyezését. Az IMS azt is hozzáteszi, az NDC hivatkozhat arra, hogy mivel a megtámadott határozatot 2001. július 3. és 2003. augusztus 13. között még nem vonták vissza, és nem is semmisítették meg, joga lett volna megkapni a felhasználási engedélyt erre az időszakra. A Bíróságnak különösen a C‑344/98. sz., Masterfoods és HB ügyben 2000. december 14‑én meghozott ítéletére (EBHT 2000., I‑11369. o.) utalva az IMS úgy véli: a német bíróságoknak kétségeik lehetnek afelől, hogy milyen döntést kellene hozniuk abban az esetben, ha a megtámadott határozatot nem semmisítenék meg, és nem vonnák vissza visszamenőleges hatállyal. Végül az IMS kijelenti, hogy a Landgericht Frankfurt által a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérdések nem térnek ki a megsemmisítés iránti kereset bizonyos pontjaira.

33     Harmadszor: az IMS szerint pergazdaságossági szempontok indokolják az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelem elutasítását. Az IMS úgy véli, hogy továbbra is érdekében áll a megsemmisítés iránti eljárás lefolytatása, mivel ki van téve annak a veszélynek, hogy a jövőben a megtámadott határozathoz hasonló aktusokkal kell szembenéznie. Az IMS ezenkívül megjegyzi, hogy a Bizottság mindig elzárkózott annak a kérdésnek a megválaszolásától, hogy a vizsgálatot el kell‑e halasztani, vagy hogy az eljárás befejeződött‑e. Végül, az IMS szerint fennáll az a veszély, hogy az NDC vagy más vállalatok a megtámadott határozat alapján fognak felhasználási jogot követelni.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

34     Az eljárás okafogyottságának megállapítására irányuló kérelmével a Bizottság egy közbenső kérdést vetett fel, amelyet az Elsőfokú Bíróság – mivel az iratok alapján rendelkezésre álló adatokat elegendőnek tartja – az eljárási szabályzat 114. cikkének 3. §‑a alapján a szóbeli szakasz megnyitása nélkül dönt el.

35     Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás folyamán a Bizottság 2003. augusztus 13‑i határozatával kifejezetten visszavonta a megtámadott határozatot.

36     A 2003. augusztus 13‑i határozat indokolása szerint „a visszavonásnak”, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, nincs visszaható hatálya, ezért az említett határozat úgy tekintendő, hogy hatályon kívül helyezi a megtámadott határozatot.

37     Ebből kifolyólag a 2003. augusztus 13‑i határozat hatálybalépésétől kezdve a megtámadott határozat már nem fejt ki kötelező joghatásokat a felperessel szemben.

38     Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a felperesnek továbbra is érdeke fűződhet az eljárás folyamán hatályon kívül helyezett aktus megsemmisítéséhez, amennyiben ennek az aktusnak a megsemmisítése önmagában alkalmas jogkövetkezmények kiváltására (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑25/96. sz., Arbeitsgemeinschaft Deutscher Luftfahrt-Unternehmen és Hapag-Lloyd kontra Bizottság ügyben 1997. március 14‑én hozott végzésének [EBHT 1997., II‑363. o.] 16. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

39     A jelen ügyben a felperes pontosan arra hivatkozik, hogy továbbra is érdekében áll a megtámadott határozat megsemmisítését kérni, a hatályon kívül helyező határozatot megelőzően kifejtett joghatásaira tekintettel.

40     Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy a megtámadott határozat végrehajtását elsőként az Elsőfokú Bíróság elnökének 2001. augusztus 10‑i végzése, majd az Elsőfokú Bíróság elnökének 2001. szeptember 26‑i végzése függesztette fel. A megtámadott határozat tehát első felfüggesztésének időpontjától, azaz 2001. augusztus 10‑től a 2003. augusztus 13‑i határozat hatálybalépéséig nem fejthetett ki joghatásokat.

41     Így tehát az egyetlen időszak, amikor a megtámadott határozat joghatásokat fejtett ki, a hatálybalépésének időpontjától a végrehajtása felfüggesztéséig terjedő időszak volt. Az iratokból azonban az következik, hogy még ha megkezdték is a megtámadott határozat végrehajtását, ennek nem marad fenn olyan hatása, amely indokolná a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeket.

42     A megtámadott határozat 2. cikkéből az következik, hogy az e határozat 1. cikke szerinti felhasználási jog engedélyezésének kötelezettsége kizárólag az IMS versenytársainak kérelmére, a díjakról történő megegyezés keretében hajtható végre, esetlegesen szakértői vélemény igénybevételével.

43     Az iratokból következik, hogy az IMS versenytársai – a jelen esetben az AzyX és az NDC – a megtámadott határozat meghozatalát követően kérték a felhasználási jog engedélyezését. A felek nem tudtak megegyezni a megfelelő díj összegében, és kezdetét vette a szakértő kijelölésére irányuló eljárás. Az Elsőfokú Bíróság elnökének 2001. augusztus 10‑i végzése következtében azonban ez az eljárás nem fejeződött be, és a Bizottság felfüggesztette a szakértő kijelölésére irányuló eljárást.

44     Ezért vitathatatlan, hogy a felperes a megtámadott határozat alapján nem volt köteles versenytársai számára felhasználási jogot engedélyezni, és ugyanezen az alapon ma már nem kötelezhető erre, hiszen a megtámadott határozatot 2003. augusztus 13‑án hatályon kívül helyezték.

45     Az is biztos, hogy a megtámadott határozat 3. cikkében előirányzott kényszerítő bírság a kérdéses időszakban nem volt alkalmazható, és az említett határozat hatályon kívül helyezése következtében a továbbiakban már nem alkalmazható.

46     Ami a felperesnek a Németországban folyamatban lévő eljárásokkal, illetve a Masterfoods és HB ügyben hozott, a 32. pontban hivatkozott ítélet figyelembevételével kapcsolatos érvét illeti, meg kell jegyezni, hogy az az ítélet a nemzeti bíróságok által, illetve a Bizottság által hozott határozatok közötti ellentmondás veszélyének megelőzésére vonatkozott. Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 2003. augusztus 13‑án eltűnt a közösségi jogrendből, ezért a jelen ügyben ilyen ellentmondás veszélye nem áll fenn. A német bíróságok tehát teljes döntési szabadságot élveznek, amelynek során figyelembe kell venni, hogy a megtámadott határozat tárgya mindössze ideiglenes intézkedések meghozatala volt.

47     Hozzá kell tenni azt is, hogy a 40., 44. és 45. pontban említett szempontok miatt a megtámadott határozatnak semmilyen joghatása nem maradt fenn. Az a tény, hogy a felperes németországi versenytársai vagy más érdekelt gazdasági szereplők a nemzeti bíróságok előtt esetleg abból a célból, hogy felhasználási jogot vagy kártalanítást kapjanak, hivatkozhatnak a megtámadott határozat korábbi létezésére, önmagában nincs hatással a felperes jogi helyzetére.

48     Végül: ami azt a felperesi érvet illeti, miszerint lehetséges, hogy a jövőben a megtámadott határozattal azonos intézkedéssel fog szembe kerülni, az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy a jelen esetben a felperes helyzetét kizárólag a megtámadott határozattól különböző határozat befolyásolhatja, amelynek esetleges megtámadása a jelen megsemmisítési keresettől különböző eljárásokat eredményezne.

49     Mindezen okok alapján azt a következtetést kell levonni, hogy az IMS által előadottak között egyetlen olyan elem sem volt, amely arra engedne következtetni, hogy a felperesnek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése ellenére továbbra is érdekében áll e határozat megsemmisítése. Ebből következik, hogy a jelen eljárás okafogyottá vált.

 A költségekről

50     A Bizottság álláspontja szerint a feleket kötelezni kell saját költségeik viselésére, amennyiben a megtámadott határozat – a körülmények lényeges megváltozására tekintettel – visszavonásra került. Ez a visszavonás nem jelenti azt, hogy a Bizottság eredeti véleményét megváltoztatta volna azzal kapcsolatban, hogy első látásra fennáll az erőfölénnyel való visszaélés. A Bizottság szerint továbbá ez a visszavonás nem teszi kétségessé sem a sürgősség kritériumának megítélését, sem az érdekek megtámadott határozat általi mérlegelését, sem pedig az erre tekintettel elrendelt ideiglenes intézkedések megfelelő voltát.

51     Az IMS ellenben úgy véli, hogy a Bizottságot kell a költségek viselésére kötelezni. Az IMS szerint a felek által eredetileg előadott kifogások viszonylagos értéke olyan szempont, amelynek alapján az Elsőfokú Bíróság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a költségek viselése tekintetében. Az IMS itt különösen az IMS Health kontra Bizottság ügyben 2001. október 26‑án hozott, a 15. pontban hivatkozott végzésre hivatkozik. Ezenkívül az IMS úgy véli, hogy igazságos és méltányos volna a Bizottságot kötelezni a költségek viselésére, és lényegében arra hivatkozik, hogy a jelen ügy és az elkövetett hibák jelentős költségeket okoztak neki.

52     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §‑a szerint ha az eljárás okafogyottá válik, az Elsőfokú Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz a költségekről.

53     Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot a meghozatalkor alapul vett körülmények – vagyis a versenyhelyzet – megváltozása miatt helyezte hatályon kívül. Sem a 2003. augusztus 13‑i határozat alapján, sem az iratok alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a felperes által felhozott kifogások tekintetében a Bizottság elismerte a megtámadott határozat jogellenességét.

54     Arra is emlékeztetni kell, hogy az eljárási szabályzat 107. cikkének 4. §‑a szerint a végzés csupán ideiglenes jellegű, és semmilyen tekintetben nem dönti el előre az Elsőfokú Bíróság által az ügy érdemében hozandó határozat tartalmát.

55     A jelen ügy körülményeinek megfelelő mérlegelése alapján az Elsőfokú Bíróság a feleket kötelezi a saját költségeik viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A jelen eljárás okafogyottá vált.

2)      A felek maguk viselik saját költségeiket, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

Luxembourg, 2005. március 10.

* Az eljárás nyelve: angol.