Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Elfogadhatósági feltételek – Az előzetes békéltető szakasz lehetőségének kimerítése – Petíció vagy panasz előzetes benyújtása – Kizártság – Ezen eljárások fakultatív jellege
(Tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A szervezeti egységek megszervezése – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtására irányuló intézkedések – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
3. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A Bank által elfogadott általános munkafeltételek – Magatartási kódex – Az érintett alkalmazottak bármilyen előzetes beleegyezésétől független alkalmazhatóság
4. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Az elnök hatáskörei – A munkaviszonyokra kiható határozatok – Átruházás – Megengedhetőség – Feltételek
(Az Európai Beruházási Bank alapokmánya, 13. cikk, (7) bekezdés)
5. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Alkalmazott felfüggesztését elrendelő határozat
(Tisztviselők személyzeti szabályzata, 88., 90. és 91. cikk)
6. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A fegyelmi eljárás rendje – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az a kötelezettség, hogy az érintettet az EBB személyzeti szabályzatának 39. cikke alapján történő felfüggesztését megelőzően meg kell hallgatni
7. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Általános hatályú aktus elleni kereset – Az EBB személyzeti szabályzatának 39. cikke – Elfogadhatatlanság
(EK 236. cikk)
8. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság
9. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Elégséges jóvátétel
10. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A fegyelmi eljárás rendje – Szankció – Elbocsátás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Korlátok
11. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Bizonyítási teher
12. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A fegyelmi eljárás rendje – Szankció – Bizalmas információk alkalmazott általi nyilvánosságra hozatala és a Bank, illetve egyes munkatársai jó hírnevét sértő állítások terjesztése – Enyhítő körülmények – A figyelembevétel elmulasztása – Nyilvánvaló értékelési hiba
(EK 280. cikk)
13. Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Szankció – A felrótt tények megállapításakor vagy értékelésekor elkövetett hibák – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Korlátok
14. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – A díjazás jogcímén járó összegek meghatározása – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
15. Eljárás – Szóbeli szakasz – Az előadó bíró tárgyalásra készített jelentése – A felek észrevételei – Tárgy
16. Eljárás – Bizonyítási eszközök – Szakértői vélemény – A díjazás jogcímén járó összegeknek a tiszviselő által előterjesztett kereset keretében történő meghatározása – Megengedhetetlenség – Az Elsőfokú Bíróság hatásköre
17. Tisztviselők – Díjazás – A ki nem fizetett díjazások hátralékának megfizetésére való kötelezés – Késedelmi kamatok – Kiszámítás – Kiindulópont
18. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Kifizetés iránti kérelem – Késedelmi kamatok megítélése – Tárgy – Kiszámítás
19. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Lemondás – A visszavonás elfogadásának megtagadását megsemmisítő ítélet nyomán a feleknek járó összegek ellentételezése – Terjedelem
20. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek
21. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Súlyos okra alapított, jogellenes elbocsátó határozat – A vagyoni és szakmai kár felmérése – Annak figyelembevétele, hogy az alkalmazott elutasította a kárának enyhítését célzó javaslatokat
1. Az Európai Beruházási Bank (EBB) személyi állományának tagja által benyújtott kereset elfogadhatósága egyáltalán nem függ sem a EBB személyzeti szabályzata 41. cikkében meghatározott békéltető bizottság előtti, peren kívüli eljárás lefolytatásától, sem petíció vagy panasz előzetes benyújtásától. Ebből a szempontból még ha igaz is, hogy a békéltető eljárás célja ugyanaz, mint a pert megelőző, kötelező, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: tisztviselők személyzeti szabályzata) 90. cikkével bevezetett eljárásé – azaz a jogviták egyezség útján történő rendezése, amely lehetőséget biztosít az adminisztrációnak a vitatott aktus visszavonására, illetve az érintett tisztviselőnek vagy alkalmazottnak a vitatott aktus alapján az indokolás elfogadására és adott esetben a kereset benyújtásáról való lemondásra –, kizárólag ezen elemek nem kérdőjelezik meg azon megállapítás helyességét, hogy az EBB, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az alkalmazottai által benyújtott keresetek elfogadhatósági feltételeinek meghatározására, az alkalmazottai számára nem írta elő azt a kötelezettséget, hogy panaszt nyújtsanak be hozzá, vagy a jogviták belső megoldását szolgáló eljárásokat vegyenek igénybe, mielőtt az Elsőfokú Bírósághoz fordulnak.
Ebből a szempontból emlékeztetni kell arra, hogy az EK 283. cikk alkalmazását félretéve – amely cikk hatáskört biztosít a Tanácsnak a tisztviselők személyzeti szabályzata és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseinek elfogadására – az EBB alapokmánya a személyi államonyának tagjaira vonatkozó szabályozás meghatározása érdekében funkcionális autonómiát biztosít az EBB számára, amellyel élt is akkor, amikor inkább szerződéses rendszert választott a személyzeti szabályzaton nyugvó rendszer helyett, így kizárta a tisztviselők személyzeti szabályzata rendelkezéseinek az EBB és a személyi állománya közötti munkaviszonyok vonatkozásában való alkalmazhatóságát.
(lásd az 54–57. és 60. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 110/75. sz., Mills kontra EBB ügyben 1976. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1976., 955. o.) 22. pontja; a Bíróság 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. és II‑185. o.) 90., 91., 95. és 96. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑385/00. sz., Seiller kontra EBB ügyben 2003. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑161. és II‑801. o.) 50., 51., 65. és 73. pontja.
2. Az EBB – a többi közösségi intézményhez és szervezethez hasonlóan – a rábízott közérdekű feladatainak ellátása érdekében széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szervezeti egységeinek megszervezésével és a személyi állományának beosztásával kapcsolatban. Ezen mérlegelési jogkörbe belatartozik az is, hogy az EBB által a valamely alkalmazottja vonatkozásában, az Elsőfokú Bíróság ítélete rendelkezéseinek való megfelelés érdekében hozott ideiglenes jellegű intézkedések alkalmazásának nem feltétele az érintett beleegyezése. Ilyen követelménynek a hatása ugyanis az lenne, hogy elfogadhatatlan módon korlátozná az EBB-nek a szervezeti egységek megszervezése és a megszervezésnek a szükségletek fejlődéséhez való hozzáigazítása terén fennálló rendelkezési szabadságát.
E mérlegelési jogkör terjedelmére figyelemmel az szükséges, hogy az intézkedések jogszerűségének a közösségi bíróság általi vizsgálata arra a kérdésre korlátozódjék, hogy az EBB tiszteletben tartotta‑e a szolgálati érdek által megkövetelt ésszerű korlátokat, és mérlegelési jogkörét nem alkalmazta‑e nyilvánvalóan helytelenül.
(lásd a 83–86. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 161/80. és 162/80. sz., Carbognani és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1981. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 543. o.) 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑80/92. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1993. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1465. o.) 53. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑28/97. sz., Hubert kontra Bizottság ügyben 1998. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑435. és II‑1255. o.) 76. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑143/98. sz., Cendrowicz kontra Bizottság ügyben 1999. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑273. és II‑1341. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. és II‑783. o.) 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑178/00. és T‑341/00. sz., Pflugradt kontra EKB egyesített ügyekben 2002. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑4035. o.) 54. pontja.
3. A szabályozási jogköre alapján az EBB által elfogadott, az EBB igazgatási bizottsága által – a többi általános munkafeltételre érvényes szabályhoz hasonlóan – jóváhagyott, a szakmai etikai szabályokat meghatározó magatartási kódex alkalmazhatósága nem függ a személyi állomány érintett tagjának bármilyen beleegyezésétől.
(lásd a 92. pontot)
4. Az EBB alapokmánya 13. cikkének (7) bekezdéséből, amely az EBB elnöke részére hatáskört biztosít az alkalmazottak felvételére és elbocsátására, nem következik az, hogy az EBB‑n belüli munkaviszonyokat érintő valamennyi határozatot szükségképpen személyesen az elnöknek kell elfogadnia. Éppen ellenkezőleg: az EBB szervezetének hatékonysága megköveteli, hogy ‑ miként az minden más közösségi intézményben vagy szervezetben, illetve általában minden vállalkozásban elfogadott ‑ az ilyen határozatok elfogadását az intézményeken vagy szervezeteken belüli bizonyos szervekre vagy bizonyos személyekre lehessen átruházni. Különösen az EBB-hez hasonló szervezeteken belüli munkaviszonyok gyakorlati szervezését illetően hasznosnak bizonyul az, ha az ilyen összefüggésekben szükséges határozatok meghozatalát ‑ az átruházott hatáskörök terjedelmét pontosító formális átruházási aktus révén – az ilyen körben szükséges képzettséggel rendelkező személyre ruházzák át.
(lásd a 97. és 98. pontot)
5. Az EBB személyzeti szabályzata 39. cikkének alapján az EBB által elfogadott felfüggesztő határozatokra is alkalmazható az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a valamely tisztviselő felfüggesztését a tisztviselők személyzeti szabályzatának 88. cikke alapján elrendelő határozatok sérelmet okozó aktusnak minősülnek, és a a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikkében meghatározott feltételek szerint megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatók. Annál is inkább így van ez, mivel az EBB személyzeti szabályzata 39. cikkének negyedik bekezdése szerint az esetleges elbocsátás a felfüggesztés napján hatályosul.
(lásd a 113–115. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 18/65. és 35/65. sz., Gutmann kontra Bizottság EGKA egyesített ügyekben 1966. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1966., 149. o.) 168. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑203/95. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑83. és II‑443. o.) 33. pontja.
6. A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden, valamely személlyel szemben indított és számára sérelmet okozó aktus elfogadását eredményezhető eljárásban a közösségi jog alapvető elvének minősül, amelyet erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában is be kell tartani.
Az EBB személyzeti szabályzatának 39. cikke alapján elfogadott, az EBB valamely alkalmazottjának felfüggesztéséről rendelkező határozat sérelmet okozó aktusnak minősül, és noha az ilyen határozatot valamilyen súlyos kötelezettségszegés elkövetésére való hivatkozás miatt rendszerint sürgősséggel kell meghozni, a védelemhez való jog tiszteletben tartásával kell elfogadni. Következésképpen megfelelően alátámasztott különleges körülmények hiányában a felfüggesztő határozatot csak azt követően lehet elfogadni, hogy az alkalmazott számára biztosították, hogy megfelelően ismertethesse a vele szemben felhozott azon terhelő bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját, amelyekre az illetékes hatóság e határozatát alapítani szándékozik. Csak különleges körülmények esetén bizonyulhat a gyakorlatban lehetetlennek vagy a szolgálati érdekkel összeegyeztethetetlennek, hogy a felfüggesztő intézkedés elrendelése előtt meghallgatást tartsanak. Ilyen körülmények esetén a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből származó követelményeknek úgy lehet eleget tenni, hogy a felfüggesztő határozatot követő legrövidebb időn belül meghallgatják az érintett alkalmazottat.
(lásd a 121–124. pontot)
Hivatkozás: a Gutmann kontra Bizottság EGKA ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 1 68. pontja; a Bíróság C‑32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑5373. o.) 24. pontja; a Connolly kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑211/98. sz., F kontra Bizottság ügyben 2000. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑107. és II‑471. o.) 26. és az azt követő pontjai; az Elsőfokú Bíróság T‑333/99. sz., X kontra EKB ügyben 2001. október 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑3021. o.) 183. pontja.
7. Az EBB személyzeti szabályzatának 39. cikke – mint az alapokmányban biztosított szabályozási jogköre alapján az EBB által elfogadott személyzeti szabályzat rendelkezése – általános hatályú aktusnak minősül, következésképpen az Elsőfokú Bíróság előtt nem lehet közvetlen keresettel megtámadni.
(lásd a 131. és 132. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑813. o.) 62. pontja.
8. Sem elvi megállapítások tétele, sem az adminisztrációval szembeni meghagyás kibocsátása nem tartozik a közösségi bíróságok hatáskörébe, ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani az EBB alkalmazottjának arra irányuló kérelmét, hogy az ő vonatkozásában nyilvánítsák alkalmazhatatlannak az EBB igazgatási bizottsága által jóváhagyott magatartási kódexet.
(lásd a 136. és 137. pontot)
Hivatkozás: az X kontra EKB ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 48. pontja.
9. Az Európai Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása feltételezi, hogy a felperes bizonyítja a közösségi szervnek felrótt magatartás jogellenességét, a hivatkozott kár tényleges bekövetkeztét, valamint e magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggést.
A jogellenes magatartásra vonatkozó feltétel teljesül, ha az Elsőfokú Bíróság a védelemhez való jog megsértése miatt megsemmisíti az alkalmazott felfüggesztéséről rendelkező, az érintett előzetes meghallgatása nélkül hozott határozatot. A felfüggesztő határozat megsemmisítése ugyanakkor az alkalmazott által emiatt elszenvedett kár megfelelő és elégséges jóvátételének minősül.
(lásd a 140–142. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑177/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. május 26‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑225. és II‑705. o.); a De Nicola kontra EBB ügyben 2001. február 23‑án hozott, fent hivatkozott ítélet 332. pontja.
10. Az EBB alkalmazottjával szemben az azonnali hatályú és távozási díj nélkül, súlyos okból történő elbocsátás szankcióját kiszabó határozattal szükségképpen együttjár az, hogy az EBB – figyelembe véve az érintett számára komoly és visszavonhatatlan következményeket – kényes megállapításokat tesz. Az EBB ebből a szempontból széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a bírósági felülvizsgálat csak az alapul vett tények tárgyi pontosságának, valamint a tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba hiányának a vizsgálatára korlátozódik.
(lásd a 167. és 168. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑140/97. sz., Hautem kontra EBB ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑171. és II‑897. o.) 66. pontja.
11. Az EBB alkalmazottja ellen indított fegyelmi eljárás során az illetékes hatóságra hárul az alkalmazottal szemben felhozott sérelmek bizonyításának terhe.
(lásd a 180. pontot)
12. Azon tett súlyosságának értékelése során, hogy az EBB egyik alkalmazottja felettesének előzetes engedélye vagy tájékoztatása nélkül belső, bizalmas információkat és dokumentumokat hozott nyilvánosságra ‑ ami az EBB, illetve egyes munkatársai jó hírnevét súlyosan sértő állítások terjesztését valósítja meg ‑ enyhítő körülménynek minősül mindenekelőtt az a tény, hogy ezeket az információkat az Európai Parlament olyan tagjainak küldték meg, akik az EK 280. cikk alapján hatáskörrel rendelkeznek különösen a csalások elleni és a Közösség – és így az EBB – pénzügyi érdekeit sértő egyéb cselekmények elleni fellépést szolgáló intézkedések meghozatalára, illetve az a tény, hogy az említett információkat – szigorúan bizalmas jelzéssel – az elnökhelyettes kifejezett kérésére küldték meg az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának, továbbá az a tény, hogy az alkalmazott több alkalommal is tanúvallomást tett ezen bizottság előtt, és az Európai Csaláselleni Hivatal tagjával történt megbeszéléseken is részt vett.
Még ha e körülmények önmagukban nem igazolhatják is annak megállapítását, hogy a felrótt tények nem minősülnek az EBB által meghatározott magatartási kötelezettségek megszegésének, a megfelelő fegyelmi intézkedés meghatározása érdekében e körülményeket az EBB‑nek ‑ a felrótt tények súlyosságára vonatkozó nyilvánvaló értékelési hiba elkövetését kockáztatva – kötelezően mint enyhítő körülményeket kell figyelembe vennie.
(lásd a 208–214. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑15/00. sz., Bizottság kontra EBB ügyben 2003. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑7281. o.) 125. pontja.
13. Ha az Elsőfokú Bíróság helyt ad a tisztviselő megbüntetése érdekében tett megállapítások vagy tényértékelések során elkövetett hibákra alapított jogalapnak, akkor a szankciót kiszabó határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni, tekintettel az említett határozatban kiszabott fegyelmi szankció egyedi és oszthatatlan jellegére, valamint arra a tényre, hogy ez a szankció olyan, e határozat alapjául szolgáló sérelmeken nyugszik, amelyeket együttesen vettek figyelembe. Ezen körülmények között az Elsőfokú Bíróság nem veheti át a fegyelmi hatóság szerepét azért, hogy meghatározza azon fegyelmi szankciót, amely adott esetben megfelelhet az említett jogalap vizsgálatát követően bizonyítást nyert sérelmeknek.
(lásd a 219. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑21/01. sz., Zavvos kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑101. és II‑483. o.) 316. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑89/01. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑153. és II‑803. o.) 83. pontja.
14. A személyi állománynak biztosított díjazásokra és előnyökre vonatkozó szabályok alapján járó összegek meghatározásával kapcsolatos, az EBB és alkalmazottai közötti jogviták pénzügyi jellegűek, ezért az Elsőfokú Bíróság ezek vonatkozásában korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik.
(lásd a 257. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑449/99. P. sz., EBB kontra Hautem ügyben 2001. október 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑6733. o.) 94. és 95. pontja.
15. Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárást meghatározó alapvető elveknek megfelelően a feleknek a tárgyalásra készített jelentéssel kapcsolatos észrevételeinek célja kizárólag a felekkel a tárgyalást megelőzően közölt jelentésben szereplő esetleges hibák vagy ténybeli pontatlanságok kijavítása lehet, nem pedig az, hogy a felek válaszolhassanak az ellenérdekű fél érveire, és még kevésbé az, hogy új érveket hozzanak fel.
(lásd a 261. pontot)
16. Bár az Elsőfokú Bíróság – bizonyos pontosan meghatározott körülmények esetén – szakértőt rendelhet ki, e szakértőt csak pontosan meghatározott, ténybeli vagy technikai vizsgálatok elvégzésével lehet megbízni. Semmiképpen sem tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe, hogy a tisztviselő által előterjesztett kereset keretében ilyen szakértőre ruházza át az annak vizsgálatára vonatkozó hatáskörét, hogy a bírósági eljárásban benyújtott iratok alapján ténylegesen milyen összegek járnak díjazás jogcímén a tisztviselőnek, illetve az ezen összegek megfizetésére vonatkozó határozat közvetlen meghozatalára vonatkozó hatáskörét, mivel az ilyen hatáskör-átruházás a jogvita egy részének eldöntésére vonatkozó hatáskör szakértőre való átruházását jelentené. Ez a megállapítás még inkább igaz akkor, amikor bizonyos vonatkozó rendelkezések pontatlansága az Elsőfokú Bíróság mérlegelési jogkörének gyakorlását teszi szükségessé.
(lásd a 265. pontot)
17. Amikor valamely intézményt arra köteleznek, hogy fizesse meg a tisztviselőnek a ki nem fizetett díjazások késedelmi kamatokkal növelt hátralékát, az említett kamatok kiszámításánál az az időpont a kiindulópont, amikor a vonatkozó rendelkezések alapján a kérdéses összegeket ki kellett volna fizetni a tisztviselőnek. A rendelkezésekben szereplő erre vonatkozó pontos iránymutatás hiányában az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik azon időpont meghatározása, amikor ezen összegeket minden ésszerűség szerint ki kellett volna fizetni.
(lásd a 272. pontot)
18. Mivel a késedelmi kamatok célja az, hogy jóvátegye az egyik fél által amiatt elszenvedett kárt, hogy a másik fél elmulasztott megfizetni bizonyos összeget, a kamatokat ezen összeg tényleges megfizetésének időpontjáig kell felszámolni.
(lásd a 273. pontot)
19. Amikor az Elsőfokú Bíróság ex tunc hatállyal semmisítette meg az EBB‑nek az egyik alkalmazottja lemondása visszavonásának elfogadását megtagadó határozatának a joghatását, az EBB jogosult ellentételezni a ki nem fizetett díjazások hátraléka és a késedelmi kamatok jogcímén megfizetendő összegeket, az alkalmazottnak a távozása nyomán kifizetett összegek ‑ nevezetesen a távozási díj és az újrabeilleszkedési támogatás nettó összege ‑ egészével, amennyiben ezen összegek kifizetése okafogyottá vált, és következésképpen amennyiben azok visszatérítése igazolttá vált.
Azonban a távozási díj és az újrabeilleszkedési támogatás visszatérítésére irányuló kérelem hiányában az EBB csak ezen összegeknek a késedelmi kamatokkal történő növelését kérheti.
(lásd a 282. és 283. pontot)
20. A tisztviselő által előterjesztett kártérítési kérelem keretében a Közösség felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a hivatkozott kár tényleges bekövetkezésére, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó feltételek együttes fennállását feltételezi. A Közösség felelősségének megállapítását lehetővé tevő három feltétel konjunktív viszonyban van egymással, ami azt jelenti, hogy a Közösség felelőssége nem áll be, ha valamelyik feltétel nem teljesül.
(lásd a 303. és 304. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑5251. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑203. és II‑627. o.) 57. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑205/96. sz., Bieber kontra Parlament ügyben 1998. május 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑231. és II‑723. o.) 48. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑301. és II‑1457. o.) 150. pontja.
21. A súlyos okra alapított elbocsátó határozat olyan súlyos intézkedésnek minősül, amely alkalmas arra, hogy erősen csökkentse az érintett alkalmazottnak a munkaerőpiacon való megfelelő munkakör megtalálására vonatkozó esélyét és következésképpen alkalmas arra, hogy vagyoni és szakmai kárt okozzon az alkalmazottnak. Ugyanakkor ezen kár felmérése során figyelembe kell venni azt, hogy az alkalmazott visszautasította a munkáltató által tett, a munkaerőpiacra történő visszatérés megkönnyítését – következésképpen a kár enyhítését – célzó javaslatokat. Ilyen esetben az elbocsátó határozat megsemmisítése már önmagában a fenti kár megfelelő jóvátételének minősül.
(lásd a 306. pontot)