1. Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre – Közösségi intézmény határozata címzettjének új címzettel való helyettesítése – A kijelölt címzett megszűnésének vagy halálának hiányában való kizártság
(EK 229. cikk és EK 230. cikk, (4) bekezdés)
2. Megsemmisítés iránti kereset – A megtámadott jogi aktus természetes vagy jogi személy címzettje által indított kereset – A kereset harmadik személyre való átszállása – Megengedhetetlenség
(EK 229. cikk és EK 230. cikk, (4) bekezdés)
3. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – A jogsértés idején a vállalkozást működtető természetes vagy jogi személy – A felelősségnek a működtetést átvevő másik személy részéről történő átvállalása – Megengedhetőség – Terjedelem
4. Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele – Az egyenként vizsgált bizonyítékok bizonyító erejének megkövetelt szintje
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Versenykorlátozó megállapodás megkötésében megnyilvánuló jogsértést megállapító bizottsági határozat – Okirati bizonyítékokon alapuló határozat – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
7. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás
(EK 81. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
8. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A Bizottságnak a jogsértés vonatkozásában fennálló bizonyítási terhe – Korlátok
(EK 81. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
9. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Bizonyíték – A vállalkozásnak a Bizottság tájékoztatáskérésére adott válasza – A vállalkozásnak más vállalkozások által vitatott nyilatkozata – Ügyészség előtt tett tanúvallomás – Bizonyító erő – Értékelés
(17. tanácsi rendelet, 11. cikk)
10. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A Bizottság által, forrásának felfedése nélkül bemutatott dokumentum – Megengedhetőség
11. Verseny – Kartellek – Vállalkozások versenyellenes célú találkozóin való részvétel – A meghozott döntésektől való elhatárolódás hiányában az ezen döntésekből eredő kartellben való részvételre következtetést engedő körülmény
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Együtt vizsgálandó bizonyítékok – A jogsértéssel érintett termékek fajtái meghatározása pontosságának megkövetelt szintje
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
13. Eljárás – Bizonyíték – Bizonyítási teher – Kivételes esetben a felperesről az alperesre történő áthárítás – A Bizottság képtelensége arra, hogy meghatározza általa harmadik állammal kötött megállapodás megszűnésének pontos időpontját
14. Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Vállalkozások, amelyek terhére egységes megállapodásban való részvételben megnyilvánuló jogsértés róható – Szempontok
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
15. Verseny – Kartellek – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Szempontok
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
16. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk)
17. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – A védelemhez való jog megsértése – Egyénhez kötődő jogellenesség, amely természeténél fogva kizárja a bíróság által hivatalból történő vizsgálatot
(EK 230. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)
18. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A kifogásközléssel nem egyező határozat – A védelemhez való jog megsértése – Feltétel – A vállalkozásnak a végső soron megállapított kifogással szembeni védekezésre való képtelensége
(17. tanácsi rendelet, 19. cikk (1) bekezdés)
19. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom
(17. tanácsi rendelet, 19. cikk (1) bekezdés)
20. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottságnak, illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Felügyeleti Hatóságának a hatásköre – Egyablakos ügyintézés elve – Eljárás megindítása egyidejűleg az EK-Szerződés és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás rendelkezései alapján – Megengedhetőség – Feltétel – A feltételezett jogsértés megállapítására és szankcionálására hatáskörrel rendelkező hatóság meghatározásának e szakaszban fennálló lehetetlensége
(EK 81. cikk; EGT-megállapodás, 56. és 109. cikk; 17. tanácsi rendelet)
21. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése a megvádolt vállalkozás együttműködése miatt – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
22. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A vállalkozás együttműködése a közigazgatási eljárás során – Fogalom – A kért információk puszta átadása a jogsértés megtörténtének elismerése nélkül – Kizártság
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
23. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
24. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési jogkör – Korlátok – A bizottsági iránymutatás betartása – A közösségi jog szabályainak és általános elveinek betartása
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
25. Verseny – Bírság – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A gyakorlás feltétele – Terjedelem
(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17. cikk)
1. Valamely természetes személy halála vagy jogi személy megszűnése esetén annak egyetemes jogutódja mint a közösségi intézmény jogi aktusának címzettje szükségképpen teljes joggal jogelődjének helyébe lép, és így folytathatja a jogelőd által indított megsemmisítés iránti keresetet.
Másfelől azonban a közösségi bíróság a szankciókkal kapcsolatban nem rendelkezik hatáskörrel arra – sem az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében, sem az EK 229. cikk szerinti korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásakor –, hogy módosítsa valamely közösségi intézmény határozatát a címzettnek más természetes vagy jogi személyre való kicserélésével, ha a címzett még létezik. E hatáskör a priori a kérdéses határozatot elfogadó intézményé. Következésképpen azután, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény elfogadta a határozatot, és ezzel meghatározta azt a személyt, akinek a határozatot címezi, nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az utóbbi személyt helyettesítse valamely másik személlyel.
(vö. 46–47. pont)
2. Valamely jogi aktus címzettjeként valamely személy által annak érdekében indított kereset, hogy jogait gyakorolja az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés, és/vagy az EK 229. cikk szerinti megváltoztatás iránti kereset keretében, nem szállhat át olyan személyre, aki nem címzettje a jogi aktusnak. Ha az ilyen átszállás megengedhető lenne, eltérő minőségben indították volna a keresetet, mint amelyben azt állítólag folytatják. Az ilyen átszállás a jogi aktus címzettje és a jogi aktus címzettjeként eljáró személy különbözőségéhez is vezetne.
(vö. 48. pont)
3. Az a személy, aki valamely vállalkozás működtetéséért felelőssé válik, a Bizottság előtti közigazgatási eljárás alatt – ilyen értelmű nyilatkozat útján – átvállalhatja a felelősséget olyan magatartásokért, amelyekért valójában az azokkal vádolt más személy felelős, még akkor is, ha a jogsértésért való felelősség elvileg a kérdéses vállalkozást a jogsértés elkövetésekor vezető jogi vagy természetes személyre hárulna. Mindazonáltal az ilyen nyilatkozat nem eredményezheti a bizottsági határozat címzettje személyének megváltozását, ha a határozatot már elfogadták, vagy e határozat megsemmisítése iránti kereset felperese személyének megváltozását, ha a keresetet már megindították.
(vö. 50. pont)
4. Az ártatlanság vélelme, amely különösen az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésén alapul, és amely az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően – amelyet az Egységes Európai Okmány preambuluma, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió alapjogi chartája 47. cikke is megerősít – a közösségi jogrendszer által védett alapvető szabadságok egyike. Tekintettel a kérdéses jogsértés természetére és a hozzá kapcsolódó szankciók súlyosságára és természetére, az ártatlanság vélelme többek között irányadó a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokra, amelyek pénzbüntetés vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.
Ebből következik, hogy ha kétség áll fenn, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjeként szereplő vállalkozás javára kell értelmezni. A bíró így nem ítélkezhet úgy, hogy a Bizottság – erre irányuló kötelezettsége lévén – a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha kétsége van ezzel kapcsolatban.
(vö. 173., 177–178. pont)
5. Versenyjogi szempontból a Bizottságnak pontos és ellentmondásmentes bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az általa megállapított jogsértés megtörtént.
A Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak azonban nem szükséges eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott bizonyítékok a maguk teljességében értékelve megfelelnek e követelménynek. Ennélfogva az a tény, hogy valamely dokumentum más bizonyítékokban említett tényeknek csak egy részére hivatkozik, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottság köteles legyen kizárni e dokumentumot a terhelő bizonyítékok köréből.
(vö. 179–180., 238., 263. pont)
6. Mivel a Bizottság okirati bizonyítékokra hivatkozik a szankcionálni kívánt jogsértés – azaz az EK 81. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján tiltott versenykorlátozó célú megállapodás megkötése – bizonyítása érdekében, az érintett vállalkozások nem vitathatják eredményesen a jogsértés megtörténtét annak bemutatásával, hogy a hivatkozott bizonyítékok nem elegendőek a jogellenes megállapodás létezésének igazolására. Nem védekezhetnek azzal, hogy a megállapodás megkötése nem állt üzleti érdekükben, vagy hogy a piacon ténylegesen tanúsított magatartásuk másként is magyarázható, mint a versenykorlátozó megállapodás létezésével.
(vö. 181–187. pont)
7. Mivel a Bizottság feladata az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének szankcionálása, és az EK 81. cikk (1) bekezdésének c) pontja kifejezetten említi „a piacokat vagy a beszerzési forrásokat felosztó” megállapodásokat, amelyeket az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt, ezért a jogsértés megállapításához elegendő, ha igazolja azt, hogy valamely olyan vállalkozások közötti megállapodás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, célja vagy hatása egy vagy több termék közösségi piacának felosztása.
(vö. 202. pont)
8. Jóllehet szükségszerűen a Bizottság feladata, hogy amikor szankcionálni kívánja az EK 81. cikk (1) bekezdése c) pontjának megsértését, bizonyítsa a jogellenes piacfelosztó megállapodás megkötését, túlzás lenne elvárni, hogy bizonyítékot szolgáltasson e cél elérésének konkrét módjáról is. A jogsértésért felelős vállalkozásnak ugyanis túl könnyű lenne kibújni a büntetés alól, ha hivatkozhatna arra, hogy a jogellenes megállapodás működésével kapcsolatban előterjesztett információk homályosak olyan helyzetben, amikor a megállapodás létezése és versenyellenes célja mindazonáltal kellőképpen igazolt. A vállalkozások ilyen helyzetben képesek megvédeni magukat, ha észrevételt tehetnek a Bizottság által ellenük előterjesztett minden bizonyítékra nézve.
(vö. 203., 317. pont)
9. A Bizottságnak a 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésére valamely vállalkozás nevében adott válaszok nagyobb súlyúak, mint a vállalkozás munkavállalójától származók, bármi is legyen az utóbbi személyes tapasztalata vagy véleménye.
Ezzel szemben egyetlen, a kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más, hasonlóan vádolt váll alkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá.
Másfelől viszont általában különösen megbízható bizonyítéknak kell tekinteni azt a nyilatkozatot, amely az azt tevő érdekei ellen irányul. Ha a dokumentumok észrevételezésére felkért személy jogsértés elkövetését ismeri be, és így a kérdéses dokumentumokból közvetlenül kikövetkeztethető tényeken túli körülményeket vall be, ez eleve azt jelzi, hogy e személy elhatározta az igazság elmondását, ennek ellenkezőjére utaló különleges körülmények hiányában.
Végül, bár az ügyész előtt tett vallomásoknak nincs olyan értékük, mintha a bíróság előtt eskü alatt tették volna, az ügyész vizsgálati jogköréből eredő kényszer, és a hamis tanúvallomás kedvezőtlen büntetőjogi következményei miatt az ilyen vallomást megbízhatóbbnak kell tekinteni, mint valamely egyszerű nyilatkozatot.
(vö. 205., 211–212., 219., 296., 312. pont)
10. A közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve, és az egyetlen fontos tényező, amelyet meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. Ezenkívül szükség lehet arra, hogy a Bizottság védje informátorainak névtelenségét, és önmagában e névtelenség alapján nem lehet a Bizottságot arra kötelezni, hogy ne használja fel a birtokában lévő bizonyítékokat.
(vö. 273. pont)
11. Amennyiben valamely vállalkozás részt vesz vállalkozások közti versenyellenes célú találkozókon, és nem határolódik el nyilvánosan azok tartalmától, ezáltal a többi résztvevő előtt azt a benyomást kelti, hogy a találkozók eredményével egyetért, és azokhoz igazodni fog, ezt a kérdéses kartellben való részvételként lehet értékelni.
(vö. 327. pont)
12. Amennyiben a megállapodást szankcionáló határozat annak teljességét nézve bemutatja a megállapodás egy bizonyos termékre való alkalmazását, és megemlíti az ennek alapjául szolgáló bizonyítékokat, az a tény, hogy e határozat nem tartalmaz pontos és kimerítő listát a jogsértés által érintett termékek fajtáiról, önmagában nem elegendő a határozat megsemmisítéséhez. Ha ez nem így lenne, a vállalkozás kibújhatna a büntetés alól annak ellenére, hogy a Bizottság bizonyossággal megállapította a jogsértés elkövetését, ha nem bizonyított, hogy a szóban forgó vállalkozás által értékesített hasonló termékek közül pontosan melyekre vonatkozik a jogsértés.
(vö. 336. pont)
13. Bár általában a felperes nem háríthatja át a bizonyítási terhet az alperesre olyan körülményekre hivatkozva, amelyeket nem tud igazolni, a jelen ügyben a bizonyítási teher fogalma nem alkalmazható a Bizottság javára a harmadik országok és a Bizottság által képviselt Közösség között megkötött önkorlátozási szerződések megszűnésének időpontját illetően, amikor a Bizottság úgy döntött, hogy nem állapítja meg a versenyjog megsértésére arra az időszakra, míg e szerződések hatályban voltak. A Bizottság megmagyarázhatatlan képtelensége arra, hogy bizonyítékot szolgáltasson olyan körülményről, amely őt közvetlenül érinti, megfosztja ugyanis az Elsőfokú Bíróságot attól, hogy a tények megfelelő ismeretében hozhasson ítéletet a megállapodások megszűnésének ideje vonatkozásában, és ellentétes lenne a gondos igazságszolgáltatás elvével, ha a Bizottság képtelenségének következményeit a megtámadott határozat címzettjeinek kellene viselnie, akiknek − az alperes intézménnyel ellentétben − nem állt módjukban szolgáltatni a hiányzó bizonyítékot.
(vö. 342–344. pont)
14. Valamely vállalkozást akkor is felelősnek lehet tekinteni a teljes kartell miatt, ha bizonyított, hogy a kartellnek közvetlenül csak egy vagy néhány alkotó elemében vett részt, amennyiben egyfelől tudott vagy tudnia kellett volna, hogy az az összejátszás, amelyben közreműködött, különösen több évig rendszeresen szervezett találkozók révén, olyan átfogó rendszerbe illeszkedett bele, amelynek célja a versenyfeltételek torzítása volt, és amennyiben másfelől ezen átfogó rendszer magában foglalta a kartell összes alkotó elemét.
Hasonlóképpen, ha különböző vállalkozások eltérő szerepet játszottak a közös cél elérése érdekében, ez nem változtat a versenyellenes cél, és így a jogsértés fennállásán, ha minden vállalkozás a saját szintjén hozzájárult e közös cél eléréséhez.
(vö. 370. pont)
15. Megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás akkor lehet hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, ha jogi vagy ténybeli objektív tényezők egy csoportja alapján kellő mértékű valószínűséggel előre látható az, hogy az közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakorolhat a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére. Ebből az következik, hogy a Bizottságnak nem kell igazolnia a kereskedelemre gyakorolt hatás tényleges fennállását, mert a potenciális hatás is elegendő. Mindenesetre fontos, hogy e tényleges vagy potenciális hatás nem lehet jelentéktelen.
(vö. 392. pont)
16. Valamely aktus indokolásának kötelezettsége nem foglalhatja magában azt a kötelezettséget, hogy az azt elfogadó intézménynek indokolnia kelljen, miért nem fogadott el harmadik feleknek címzett hasonló aktusokat.
(vö. 414. pont)
17. A védelemhez való jog megsértése, amely természetét nézve egyénhez kötődő jogsértés, nem minősül lényeges eljárási szabály megsértésének, és ezért azt nem kell hivatalból vizsgálni. Következésképpen az eljárási szabályzat 48. cikkének 2 §-a alapján az ilyen jogalapot elfogadhatatlanként el kell utasítani, ha azt ez egyik fél először válaszában hozta fel.
(vö. 425. pont)
18. A védelemhez való jog csak akkor sérül, ha a végleges határozat olyan kifogást tartalmaz, amely a kifogásközlésben nincs kifejtve olyan módon, hogy az alapján a határozat címzettjei meg tudják magukat védeni.
Ebből következik, hogy a Bizottság elvileg nem támadható azért, hogy a végső határozat hatálya szűkebb, mint az azt megelőző kifogásközlés, mivel a Bizottságnak meg kell hallgatnia a címzetteket, és esetleg figyelembe vennie az általuk a kifogásokra válaszul tett észrevételeket, pontosan a védelemhez való joguk tiszteletben tartása érdekében.
(vö. 429–430. pont)
19. A Bizottság kötelezettsége a kifogásközlési szakaszban arra korlátozódik, hogy rögzítse kifogásait, és világosan leírja a tényeket, amelyekre támaszkodott, valamint azok értékelését, hogy a címzettek kellőképpen meg tudják védeni magukat. A Bizottság nem köteles leírni a tényekből, dokumentumokból és jogi érvekből levont következtetéseit.
(vö. 453. pont)
20. Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás, különösen annak 56. és 109. cikke olyan „egyablakos ügyintézési rendszert” vezet be a versenyszabályok alkalmazására, amely a vizsgálati szakasztól kezdve irányadó, és amelynél fogva mindkét hatóság köteles megszüntetni az eljárást és átadni az aktáját a másiknak, ha úgy látja, hogy az a hatóság rendelkezik hatáskörrel.
Azonban az „egyablakos rendszer” nem alkalmazható a vizsgálat kezdetétől, ha ebben a szakaszban még nem lehet megállapítani, melyik hatóság rendelkezik hatáskörrel, különben ha az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatósága foglalkozik az üggyel, de később bebizonyosodik, hogy a Bizottságnak van hatásköre, sérülne azon elv, amely szerint az EGT-Megállapodás előírásai nem foszthatják meg a Bizottságot a Közösség tagállamai közötti kereskedelmet érintő versenyellenes magatartás kivizsgálására vonatkozó hatáskörétől.
Így tehát nem lehet kifogásolni, hogy a Bizottság az EK 81. cikkre, a 17. rendeletre, az EGT 53. cikkre, illetve az EFTA Felügyeleti Hatóságnak a Bizottság számára elküldendő segítségnyújtás iránti kérésre engedélyt adó határozatára mint együttes jogalapra hivatkozva indít vizsgálatot az adott ágazatban, ha a megindításkor nem tudhatja biztosan, hogy melyik a helyes jogalap, és az e kérdésre adandó válasz éppen a vizsgálat eredményétől függ.
(vö. 489–490., 492. pont)
21. Amennyiben a vállalkozások – a közigazgatási eljárás ugyanazon szakaszában és hasonló körülmények között –hasonló információt szolgáltatnak a Bizottságnak a terhükre rótt tényekkel kapcsolatban, az általuk nyújtott együttműködést összehasonlíthatónak kell tekinteni, és ennek következtében a vállalkozásokat a kiszabott bírság összegének meghatározásakor egyenlő elbánásban kell részesíteni.
(vö. 501., 573. pont)
22. Az együttműködés alapján nyújtott bírságcsökkentés igazolásához a vállalkozásnak magatartásával elő kell segítenie a Bizottság feladatát, amely a közösségi versenyszabályok megsértésének megállapításából és a szankció kiszabásából áll.
Nem könnyíti meg jelentősen a Bizottság feladatát az a vállalkozás, amely pusztán azokat a ténybeli információkat adta át, amelyeket a Bizottság kért tőle, és amelyek hasznossága csak abból ered, hogy bizonyos mértékig alátámasztanak más nyilatkozatokat, amelyek már korábban a Bizottság birtokában voltak, és elutasította azok minden olyan értelmezését, amelyből megállapítható lett volna részéről a jogsértés elkövetése, és a közigazgatási eljárás során nem tájékoztatta a Bizottságot a tények valóságának elismeréséről, pedig az Elsőfokú Bíróság előtt továbbra is vitatta azokat.
(vö. 499., 503–505. pont)
23. Valamely vállalkozásra a versenyjog megsértése miatt kiszabott bírság összegének arányosnak kell lennie a jogsértéssel, annak egészét tekintve, különös tekintettel annak súlyára.
A jogsértés súlyát számos tényező figyelembevételével kell értékelni, amelyek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusa és egyedi körülményei szerint változik.
(vö. 532. pont)
24. Jóllehet a Bizottság a bírság összegének meghatározására nézve mérlegelési jogkörrel rendelkezik, nem térhet el a saját maga számára rögzített szabályoktól, és szükségképpen tekintetbe kell vennie a bírságkiszabási iránymutatást, különösen az iránymutatás szerinti kötelező elemeket. Mivel a bírságkiszabási iránymutatás nem teszi számára kötelezővé adott tényezők rendszeres figyelembevételét, meghatározhatja az ilyen célból tekintetbe veendő tényezőket, és ezáltal lehetővé teszi, hogy értékelését az egyedi ügyhöz igazítsa. Értékelését mindenesetre a közösségi jog betartásával kell végrehajtania, amely nemcsak a Szerződés rendelkezéseit, hanem általános elveket is tartalmaz.
(vö. 537., 553., 572. pont)
25. Abban az esetben, ha valamely vállalkozás, amely keresetet indított a Bizottság azon határozata ellen, amely a közösségi versenyjog megsértése miatt büntetést szab ki rá, keresetében azt kéri, hogy a közösségi bíróság a kiszabott bírság összegének csökkentése esetére vonatkozóan is gyakorolja korlátlan felülvizsgálati jogkörét, az Elsőfokú Bíróság a teljes tényállásra tekintettel jogosult a megtámadott jogi aktus módosítására a kiszabott bírság összegének megváltoztatása végett, még ha a jogi aktust nem is semmisíti meg. A közösségi bíróságra a 17. rendelet 17. cikke által az EK 229. cikkel összhangban ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör adott esetben kifejezetten magában foglalja a kirótt bírság megemelésének lehetőségét.
A Bizottság meghatalmazottjai, hivatali feljebbvalójuk ellentétes kifejezett utasítása hiányában jogszerűen indítványt tehetnek a közösségi bíróságnak arra, hogy az korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolva növelje meg a Bizottság tagjai által meghatározott bírság összegét. Az a puszta tény ugyanis, hogy a Bizottság meghatalmazottja kéri a közösségi bíróságot a rendelkezésére álló jogkör gyakorlására, és olyan érveket terjeszt elő, amelyek adott esetben igazolhatják ezt az intézkedést, nem jelentheti azt, hogy e meghatalmazott a Bizottság tagjai helyett jár el.
(vö. 575., 577. pont)