C‑180/00. sz. ügy
Holland Királyság
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„A tengerentúli országok és területek társulásának rendszere – Cukor, valamint cukor és kakaó keverékek behozatala – A 465/2000/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – Védintézkedések – Arányosság”
P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. február 17.
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. július 14.
Az ítélet összefoglalása
1. Tengerentúli országok és területek társulása — Védintézkedések — Bevezetési feltételek — A közösségi intézmények mérlegelési jogköre — Bírósági felülvizsgálat — Korlátok
(91/482 tanácsi határozat, 109. cikk)
2. Tengerentúli országok és területek társulása — A tengerentúli országokból és területekről történő behozatalra vonatkozó védintézkedések — Bevezetési feltételek — A 91/482 határozat alkalmazásából eredő nehézségek — Okozati összefüggés megállapítását megkövetelő helyzetek
(91/482 tanácsi határozat, 109. cikk, (1) bekezdés)
3. Tengerentúli országok és területek társulása — Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések — Bevezetési feltételek — Nehézségek, amelyek a közösségi termelők garantált jövedelmében bekövetkező veszteség növekedését eredményezhetik — A Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibája — Hiány
(465/2000 bizottsági rendelet)
4. Tengerentúli országok és területek társulása — A tengerentúli országokból és területekről történő behozatalra vonatkozó védintézkedések — Az ezen országokból származó termékek kedvezményes jogállását nem érintő védintézkedések — Az említett intézkedések kivételes és átmeneti jellege
(91/482 tanácsi határozat, 109. cikk, (1) bekezdés)
5. Tengerentúli országok és területek társulása — Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékek tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések — Arányosság elve — Bírósági felülvizsgálat — Korlátok
(465/2000 bizottsági rendelet)
6. Tengerentúli országok és területek társulása — Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések — Az ilyen származású cukornak a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó magasabb összegű biztosíték nyújtására vonatkozó követelmény — A valódi érdeklődést tanúsító vállalkozásokat a Közösségbe irányuló cukorkivitel lehetőségétől meg nem fosztó biztosíték
(465/2000 bizottsági rendelet)
7. Intézmények jogi aktusai — Indokolás — Kötelezettség — Terjedelem — Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló rendelet
(EK 253. cikk; 465/2000 bizottsági rendelet)
1. A közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 91/482 határozat 109. cikkének alkalmazása során, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén felhatalmazza őket védintézkedések elfogadására vagy engedélyezésére. E körülmények között a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia a vizsgálatát, hogy e jog gyakorlása nem jogellenes‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés miatt, vagy hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörük kereteit. A közösségi bíróság felülvizsgálatának korlátozása különösen akkor szükséges, ha a közösségi intézményeknek egymással ellentétes érdekeket kell összehangolniuk, és ily módon a saját felelősségükbe tartozó politikai alternatívák közül választva kell dönteniük.
(vö. 53–55. pont)
2. A tengerentúli országok és területek (TOT) társulásáról szóló 91/482 határozat 109. cikk (1) bekezdésének első fordulata esetén, amely lehetővé teszi a szükséges védintézkedések elfogadását, ha az említett határozat alkalmazása súlyos zavarokat eredményez a Közösség, illetve egy vagy több tagállam gazdaságának valamely ágazatában, vagy veszélybe kerül azok külső pénzügyi stabilitása, ok‑okozati összefüggésnek kell fennállnia, mivel a védintézkedések célja szükségszerűen az adott ágazatban fellépő nehézségek elsimítása, illetve csökkentése. Ezzel szemben a bekezdés második fordulata esetén, amely a Bizottság számára akkor teszi lehetővé védintézkedések elfogadását, ha olyan nehézségek adódnak, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának vagy régiójának hanyatlásához vezethetnek, nem szükséges, hogy a védintézkedések bevezetését alátámasztó nehézségek a TOT‑határozat alkalmazásából származzanak.
(vö. 56. pont)
3. A Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló 465/2000 rendelet elfogadását azzal indokolta, hogy a per tárgyát képező behozatallal egyre növekszik a közösségi termelők garantált jövedelmében bekövetkező veszteség.
Először is nyilvánvaló ugyanis, hogy egy adott piac közös szervezésében bekövetkező hanyatlás, illetve ennek kockázata szükségessé teheti a termelési kvóták csökkentését, amely így közvetlenül befolyásolhatja a közösségi termelők bevételét. Ezenfelül pedig az export-visszatérítéseket nagyobbrészt a közösségi termelők finanszírozzák a Bizottság által minden évben rögzített termelési illetékek útján. Márpedig a Bizottság joggal vélhette úgy, hogy a szóban forgó behozatal miatt fennáll annak a kockázata, hogy növekedésnek indul a támogatott export, és ennek következtében emelkedik a közösségi termelőket terhelő termelési illeték. Végezetül még akkor is, ha egyes termelők a C cukornak a TOT‑piac szereplői részére a világpiaci árnál jelentősen magasabb áron történő értékesítésével számottevő haszonra tesznek is szert, ezen állítás nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a Bizottság arra vonatkozóan elfogadott álláspontját, miszerint a per tárgyát képező behozatal zavart kelthet a cukorágazatban, ami különösen az exporttámogatások összegének növekedését vagy a termelési kvóták csökkentését vonhatja maga után.
(vö. 77–81. pont)
4. A tengerentúli országok és területek (TOT) társulásáról szóló 91/482 határozat 109. cikke kifejezetten biztosítja annak lehetőségét, hogy a Bizottság az e rendelkezésben írt feltételek mellett védintézkedéseket fogadjon el. Az a tény, hogy a Bizottság valamely ilyen típusú intézkedést a TOT‑ból származó egyes termékekre vonatkozóan fogadott el, nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az ezen országokból származó termékeknek a TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdése értelmében biztosított kedvezményes jogállását. A védintézkedés ugyanis természeténél fogva kivételes és ideiglenes.
(vö. 97. pont)
5. Ami az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illeti, tekintettel arra, hogy a Bizottság különösen e védintézkedések terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, kizárólag az e területen elfogadott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt célra való nyilvánvaló alkalmatlansága befolyásolhatja ezen intézkedés jogszerűségét.
Ami az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló 465/2000 rendeletet illeti, a Bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a Bizottság által elfogadott rendelkezés a szóba jöhető intézkedések közül az egyetlen vagy a legjobb elfogadható intézkedés‑e, hanem azt kell ellenőriznie, hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan‑e. Márpedig e tekintetben a felperes nem bizonyította, hogy a Közösségbe vámmentesen importálható EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor mennyiségének az említett rendelet által érintett időszakra 3340 tonnában történő korlátozása nyilvánvalóan alkalmatlan a kitűzött cél megvalósítására.
(vö. 103–106. pont)
6. Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló 465/2000 rendeletben a Bizottság által az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimportra vonatkozó magasabb összegű biztosíték előírásával elérni kívánt cél a spekulációs műveletek megakadályozása volt. Egy ilyen biztosíték nem fosztja meg a valódi érdeklődést tanúsító vállalkozásokat attól a lehetőségtől, hogy cukrot exportáljanak a Közösségekbe. Ugyanis bár igaz, hogy a behozatali engedély megszerzése érdekében a biztosíték összegét kétségtelenül ki kell fizetni, a vállalkozás visszakapja ezt az összeget, ha az importügyletet teljesítik.
(vö. 108–109. pont)
7. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak a kérdéses aktus természetéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény által figyelembe vett megfontolásoknak oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e ezen cikk követelményeinek, nem pusztán az aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is.
Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló 465/2000 rendelet eleget tesz e feltételeknek. A Bizottság a megtámadott rendelet preambulumában ugyanis ismertette a közösségi cukorpiacon fellépő nehézségeket, azt, hogy e nehézségek miért eredményezhetik a közös piacszervezés működésének hanyatlását, valamint azon káros hatásokat, amelyek különösen a közösségi termelési kvóták csökkentésének komoly kockázata következtében érik a közösségi piac szereplőit, valamint azt, hogy mely indokok alapján állapította meg a per tárgyát képező kontingenst.
(vö. 124–125. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. július 14.(*)
„A tengerentúli országok és területek társulásának rendszere – Cukor, valamint cukor és kakaó keverékek behozatala – A 465/2000/EK rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – Védintézkedések – Arányosság”
A C‑180/00. sz. ügyben,
az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2000. május 12‑én
a Holland Királyság (képviselik: M. Fierstra és J. van Bakel, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: T. van Rijn és C. van der Hauwaert, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
támogatják:
a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
és
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és D. Colas, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, R. Schintgen (előadó), G. Arestis és J. Klučka bírák
főtanácsnok: P. Léger,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2005. február 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Holland Királyság az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorágazati termékeknek a tengerentúli országokból és területekről történő behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló, 2000. február 29‑i 465/2000/EK bizottsági rendelet (HL L 56., 39. o., a továbbiakban: a megtámadott rendelet) megsemmisítését kéri.
A jogi háttér
A cukorágazat piacának közös szervezése
2 Az Európai Unió Tanácsa a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 1999. szeptember 13‑i 1999/2038/EK rendelettel (HL L 252., 1. o.) egységes szerkezetbe foglalta a közös szervezésről rendelkező, többször módosított 1981. június 30‑i 1785/81/EGK rendeletet. A közös szervezés célja a közösségi cukorpiac szabályozása a foglalkoztatás és a közösségi termelők életszínvonalának növelése érdekében.
3 A közösségi termelésnek a garantált árak útján megvalósuló támogatása nemzeti termelési kvóták (A és B kvóta) keretében történik, amelyeket a Tanács a 2038/1999 rendelet alapján juttat az egyes tagállamok részére, amelyek azután felosztják azokat az egyes termelők között. A B kvótába tartozó cukorra („B cukor”) az A kvótába tartozó cukorhoz („A cukor”) képest magasabb termelési illetéket vetnek ki. Az A és B kvótát meghaladóan termelt cukor („C cukor”) nem értékesíthető az Európai Közösség területén belül, kivéve ha arra a következő időszak A és B kvóta keretein belül kerül sor.
4 A 2038/1999 rendelet 18. cikke értelmében a Közösségen kívüli export után, a C cukor exportja kivételével, a közösségi piacon irányadó ár és a világpiaci ár közötti különbség kiegyenlítése érdekében export-visszatérítés vehető igénybe.
5 A Kereskedelmi Világszervezet – amelynek a Közösség is tagja – létrehozásáról szóló, az Uruguayi Forduló többoldalú tárgyalásai (1986–1994) során elért megállapodásoknak az Európai Közösség hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozat (HL L 336., 1. o.) által jóváhagyott megállapodások (a továbbiakban: a WTO‑megállapodások) szabályozzák az export-visszatérítés alá eső cukor mennyiségét és a visszatérítés teljes éves összegét. Legkésőbb a 2000/2001‑es gazdasági évtől kezdődően a visszatérítésben részesülő exportált cukor mennyiségét és a visszatérítés teljes összegét 1 273 500 tonnában és 499,1 millió euróban kellett korlátozni, amely összegek az 1994/1995‑ös gazdasági évhez képest 20%‑os, illetve 36%‑os csökkenésnek felelnek meg.
Az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásának rendszere
6 Az EK 3. cikk (1) bekezdésének s) pontja értelmében a Közösség tevékenysége magában foglalja a tengerentúli országok és területekkel (TOT) való társulását a „kereskedelmi forgalom növelése és a gazdasági és társadalmi fejlődés közös elősegítése érdekében”.
7 A Holland Antillák és Aruba a TOT része.
8 Az EK‑Szerződés negyedik része rendelkezik a TOT és a Közösség társulásáról.
9 Az EK‑Szerződés 136. cikke (jelenleg, a módosítást követően EK 187. cikk) alapján számos határozat, így a tengerentúli országoknak és területeknek az Európai Gazdasági Közösséggel való társulásáról szóló, 1991. július 25‑i 91/482 tanácsi határozat (HL L 263., 1. o.) elfogadására került sor, amely 240. cikkének (1) bekezdése szerint 1990. március 1‑jétől 10 éves időszakra alkalmazandó.
10 E határozat több rendelkezését módosította a 91/482 határozat félidőben történő felülvizsgálatáról szóló, 1997. november 24‑i 97/803/EK tanácsi határozat (HL L 329., 50. o.). A 2000. február 25‑i 2000/169/EK tanácsi határozat (HL L 55., 67. o.) 2001. február 28‑ig meghosszabbította a 97/803 határozat által módosított 91/482 határozat hatályát (a továbbiakban: a TOT‑határozat).
11 A TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A TOT‑ból származó termékek a közösségi behozatal esetén mentesek a behozatali vámok alól.”
12 Ugyane határozat 102. cikke alapján:
„A 108.b [cikk] sérelme nélkül a Közösség a TOT‑ból származó behozatal esetében nem alkalmaz semmilyen mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést.”
13 A fenti határozat 108. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése a származó termékek és az ezekhez kapcsolódó közigazgatási együttműködési eljárások fogalmainak meghatározásához a határozat II. mellékletére utal. E melléklet 1. cikke értelmében egy terméket akkor kell a TOT‑ból vagy az afrikai, karibi és csendes‑óceáni államokból (a továbbiakban az AKCS‑államok) származónak tekinteni, ha azt teljes egészében ott állították elő, vagy kielégítően ott dolgozták fel.
14 A fenti II. melléklet 3. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon megmunkálások vagy feldolgozások listáját, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek ahhoz, hogy egy termék egy adott helyről, nevezetesen a TOT‑ból származónak minősüljön.
15 A melléklet 6. cikkének (2) bekezdése tartalmazza az ún. „EK‑TOT és AKCS‑TOT származási kumuláció” szabályait, amelynek megfelelően:
„Amennyiben teljes egészében a Közösségben vagy az AKCS‑államokban előállított termékek a TOT‑ban megmunkáláson vagy feldolgozáson mennek keresztül, teljes egészében a TOT‑ban előállítottnak kell azokat tekinteni.”
16 A fenti melléklet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében az EK‑TOT és AKCS‑TOT származási kumuláció szabályai alkalmazandók „mindenfajta megmunkálásra vagy feldolgozásra, beleértve a 3. cikk (3) bekezdésében felsorolt műveleteket is”.
17 A 97/803 határozat illesztette be a 108.b cikket a TOT‑határozat szövegébe, amelynek (1) bekezdése ekként rendelkezik: „[…] a II. melléklet 6. cikkében foglalt AKCS‑TOT származási kumuláció évi 3000 tonna cukorig alkalmazható”. A 97/803 határozat azonban az EK‑TOT származási kumuláció szabályainak alkalmazására nem állapított meg korlátot.
18 A TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza az Európai Közösségek Bizottságát, hogy megtegye „a szükséges védintézkedéseket”, ha „[e határozat] alkalmazása súlyos zavarokat eredményez a Közösség, illetve egy vagy több tagállam gazdaságának valamely ágazatában, vagy veszélybe kerül azok külső pénzügyi stabilitása; vagy ha olyan nehézségek adódnak, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának vagy régiójának hanyatlásához vezethetnek […]”. A határozat 109. cikke (2) bekezdésének értelmében a Bizottság olyan intézkedéseket köteles választani „amelyek a legkevésbé zavarják a társulás és a Közösség működését”. Ezenfelül pedig „[e]zen intézkedések nem léphetik túl a felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket”.
Az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor, valamint a cukor és kakaó keverékek behozatalával szemben hozott védintézkedések
19 A TOT‑határozat 109. cikke alapján fogadták el a tengerentúli országokból és területekről származó, a 1701 KN‑kód alá tartozó cukor, valamint a 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kódok alá tartozó cukor és kakaó keverékekre bevezetett védintézkedésekről szóló, 1999. november 15‑i bizottsági rendeletet (HL L 294., 11. o.).
20 E rendeletével, amely 2000 február 29‑ig volt alkalmazandó, a Bizottság az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó exportra minimálár-rendszer alkalmazását, valamint a TOT‑ból származó cukor és kakaó keverékek (a továbbiakban: a keverék) exportjára közösségi felügyelet alkalmazását írta elő a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 308.d cikkében előírt feltételek szerint.
21 A Holland Királyság keresetet indított a 2423/1999 rendelet megsemmisítése iránt. A Bíróság a keresetet a C‑26/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítéletével (az EBHT‑ban nem tették közzé) elutasította.
22 A Bizottság szintén a TOT‑határozat 109. cikke alapján fogadta el a megtámadott rendeletet.
23 A megtámadott rendelet (1), (4), (5), (6) és (7) preambulumbekezdésének megfelelően:
„(1) A Bizottság megállapította, hogy a [TOT‑ból] származó cukor […], valamint […] keverékek behozatala, különösen az EK‑TOT származási kumuláció szerinti állapotban 1997‑től 1999‑ig igen jelentős növekedést mutatott. A behozatal mennyisége az 1996‑os 0 tonnáról 1999‑re több mint 48 000 tonnára emelkedett […].
[…]
(4) Az utóbbi években nehézségek jelentkeztek a közösségi cukorpiacon, amelyre a túltermelés jellemző. A cukorfogyasztás hozzávetőleg a 12,7 millió tonnás szint körül állandósult. A termelés 16,7 és 17,8 millió tonna között alakul. Ennélfogva minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető. Az ilyen cukor után fizetendő visszatérítések – az egyes kvóták keretein belül – a közösségi költségvetést terhelik (jelenleg hozzávetőleg 520 euró tonnánként). Az Uruguayi Forduló során megkötött megállapodások alapján azonban a visszatérítés alá eső export volumenét korlátozták, és az 1995/1996‑os gazdasági évben elért 1 555 600 tonnáról a 2000/2001‑es gazdasági évre 1 273 500 tonnára csökkentették.
(5) Fennáll annak kockázata, hogy e nehézségek komolyan destabilizálják a cukorpiac közös szervezését. A jelenleg hozzáférhető legóvatosabb becslések szerint a 2000. július 1‑jén kezdődő 2000/2001‑es gazdasági évre a közösségi termelők kvótájának körülbelül 500 000 tonnával történő csökkentését tervezik. Minden egyes további, a TOT‑ból származó cukor‑ vagy magas cukortartalmú termékimporttal szükségszerűen egyre jobban csökken a közösségi termelők kvótája, és ezzel egyre növekszik a garantált jövedelmükben bekövetkező veszteség.
(6) A behozatal az importengedély érvényességéből adódóan az engedély kibocsátása iránti kérelmet követő körülbelül három hónapos időszak alatt zajlik. E tényből kifolyólag még a behozatal azon emelkedése is, amelyre a 2000/2001‑es gazdasági év kezdete előtti hónapokban kerül sor, e gazdasági év piaci feltételeit befolyásolja, és az (5) preambulumbekezdésben említett káros következményekhez vezet.
(7) Ennek megfelelően olyan nehézségek állnak fenn, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának a hanyatlásához vezethetnek. […]”
24 A megtámadott rendelet 1. cikkének értelmében:
„A jelen rendelet alkalmazásának idejére a 1701 KN, 1806 10 30 KN és 1806 10 90 KN[vámtarifa]‑kódok alá tartozó termékek tekintetében a [TOT‑határozat] II. mellékletének 6. cikkében foglalt EK‑TOT származási kumuláció 3340 tonna cukorig alkalmazható.
E határérték tiszteletben tartása szempontjából a változatlan állapotú cukor kivételével az importált termék cukortartalmát kell figyelembe venni.”
25 A rendelet (9) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a Bizottság a 3340 tonnás kvótát „a szóban forgó termékek behozatalának az 1999. évet megelőző három év alatt elért legnagyobb éves összege” figyelembevételével határozta meg. „1999‑ben a behozatal exponenciális emelkedést mutatott, és az Európai Csaláselleni Hivatal szabálytalanságok gyanúja alapján vizsgálatot indított.”
26 A megtámadott rendelet 2. cikke szerint az e rendelet 1. cikkében említett termékek importja behozatali engedélyhez kötött, amely engedély a 1701, 1702, 1703 és 1704 KN‑kód alá tartozó és AKCS/TOT származású terméknek minősülő bizonyos termékek tekintetében a behozatali engedélyek kiadásának szabályairól szóló, 1997. december 17‑i 2553/97/EK bizottsági rendelet (HL L 349., 26. o.) megfelelően alkalmazandó 2–6. cikkében rögzített szabályok szerint bocsátható ki.
27 Végezetül 3. cikke alapján a megtámadott rendelet 2000. március 1‑jén lép hatályba, és 2000. szeptember 30‑ig volt alkalmazandó.
A felek kérelmei
28 A holland kormány azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet; és
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
29 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– kötelezze a Holland Királyságot a költségek viselésére.
30 A Holland Királyság a Bíróság Hivatalánál 2000. július 7‑én benyújtott levelében kérte, hogy a Bíróság függessze fel az előtte folyó eljárást az Elsőfokú Bíróságnak a szintén a megtámadott rendelet megsemmisítése iránt indított T‑94/00. és T‑110. sz., Rica Foods kontra Bizottság ügyekben érdemben döntő határozatáig. A Holland Királyság a Bíróság kérdésére adott válaszában kifejtette, hogy a felfüggesztés iránti kérelme a T–159/00. sz., Rica Foods és társai kontra Bizottság ügyre is vonatkozik.
31 2000. október 17‑i végzésével a Bíróság elnöke a Bíróság alapokmánya 47. cikkének harmadik albekezdése és eljárási szabályzatának 82a. cikke 1. §‑a első albekezdésének a) pontja alapján a kérelemnek helyt adott.
32 Az Elsőfokú Bíróság 2002. november 14‑én hozott ítéletével (EBHT 2002., II‑4677. o.) elutasította a T‑94/00., T‑110/00. és a T‑159/00. sz., Rica Foods és társai kontra Bizottság ügyekben benyújtott kereseteket mint megalapozatlant.
33 A Bíróság elnöke 2001. március 21‑i végzésével engedélyezte a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság számára, hogy a Bizottság kérelmét támogatva az eljárásban beavatkozóként részt vegyenek.
34 A francia kormány nem nyújtott be írásbeli észrevételeket.
A keresetről
35 Keresete alátámasztására a Holland Királyság a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének és e cikk (2) bekezdésének megsértésére, hatáskörrel való visszaélésére, valamint az EK 253. cikkben rögzített indokolási kötelezettség megsértésére alapított négy jogalapra hivatkozik.
A TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
A felek érvei
36 A holland kormány első jogalapjában előadja, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó közösségi cukorimportot illetően a Bizottság, mielőtt a védintézkedések elfogadásának szükségessége mellett döntött, nyilvánvalóan megalapozatlan tényállást állított fel.
37 E kormány szerint a védintézkedések kivételes jelleggel bírnak az általában alkalmazandó kereskedelmi célú rendelkezésekhez képest. A Bizottságot terheli tehát annak bizonyítása, hogy a TOT‑határozat 109. cikkében rögzített objektív követelmények alapján fennállt‑e az ezen intézkedéseket megkívánó kivételes helyzet. Márpedig a jelen esetben ilyen helyzet nem állt fenn.
38 Az első jogalap öt elemből tevődik össze.
39 A holland kormány először is előadja, hogy a TOT‑ból importált cukor mennyisége, amely az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat) által kiadott statisztika szerint 1999‑ben 40 000 tonnára emelkedett, amely a közösségi termelés kevesebb mint 0,4%‑ának felel meg, nem kelthetett zavart a cukorpiac közös szervezésében. Hasonlóképpen a keverékimport sem kelt zavart a cukorpiac közös szervezésében, mivel a 2038/1999 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a kakaóra nem tered ki e piac közös szervezése.
40 Másodszor, a holland kormány megjegyzi, hogy a Közösség összes cukortermelése évről évre több mint 1 millió tonnával változik. Mivel a fogyasztás is ingadozik, a valóság elferdítésének felel meg azon állítás, miszerint minden egyes további importált mennyiség az ennek megfelelő mennyiség exportjához vezet. Mindazonáltal még akkor is, ha a TOT‑ból származó behozatal hozzá is járul a közösségi export növeléséhez, ezen export nem feltétlenül élvez támogatást.
41 Harmadszor, a fenti kormány előadja, hogy a per tárgyát képező cukorimport nem volt alkalmas arra, hogy a Közösség számára annak a WTO‑megállapodásokból eredő kötelezettségei tekintetében nehézségeket okozzon. E kormány az Elsőfokú Bíróság elnöke által a T–44/98. R. II. sz., Emesa Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. április 30‑án hozott végzés (EBHT 1999., II‑1427. o.) 107. pontjára való hivatkozással előadja, hogy a Közösség megfelelő cselekvési mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy lépéseket tegyen a TOT‑ból származó cukorimport növekedésével szemben.
42 Negyedszer, a holland kormány kételkedik abban, hogy a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadásával összefüggésben a termelési kvóták csökkentését tervezte. Mindenesetre a per tárgyát képező cukorimport önmagában ilyen csökkentést nem tett szükségessé.
43 Végül e kormány szerint nem volt megállapítható, hogy a per tárgyát képező cukorimport következtében kár érte a közösségi termelőket. Először is az export-visszatérítések finanszírozása az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA), és nem a közösségi termelők befizetéseiből történik. Továbbá 1999‑ben a világpiaci ár kétszereséért értékesítették a cukrot a TOT‑termelők számára, ami lehetővé tette, hogy a közösségi termelők jelentős nyereségre tegyenek szert. Végül a Bizottság nem bizonyította, hogy minden egyes, a TOT‑ból importált mennyiség a közösségi termelők értékesítéseinek megfelelő csökkenésével járt.
44 Másfelől az az állítás, miszerint a behozatal az európai cukoripar számára költségekkel jár, még kevésbé hihető a TOT‑ból származó csekély mértékű keverékimport tekintetében, mint a cukorimport tekintetében, mivel a közösségi termelők nem foglalkoznak keverékek előállításával.
45 A Bizottság erre akként válaszol, hogy a piaci viszonyoknak megfelelően a TOT‑ból a Közösségbe importált cukor minden egyes tonnája a közösségi termelési kvóták megfelelő csökkenésével jár. Ezenkívül figyelembe véve a TOT‑vállalkozások gyártási kapacitásait, minden korlátozás hiányában az ezen országokból származó cukorimport a közösségi termelési kvótáknak a közösségi hatóságok által tervezetnél több mint 40–50%‑kal nagyobb csökkenését vonhatja maga után.
46 Ami a keverékeket illeti, még akkor is, ha nem kétséges, hogy a szóban forgó piac közös szervezése nem terjed ki a kakaóra, nyilvánvaló, hogy a szóban forgó keverékek igen magas cukortartalommal rendelkeznek. A TOT‑ból származó keverékimport így alkalmas arra, hogy káros hatással legyen a termelők azon cukorértékesítéseire, amelyeket az e keverékek közösségi előállítói részére teljesítenek.
47 A Bizottság szintén előadja, hogy a közös piacszervezés rendszere mind a közösségi piacon fogyasztásra kerülő cukor (A cukor), mind az export-visszatérítés mellett exportálható cukor (A és B cukor) tekintetében termelési kvótákat vezetett be. A Bizottság szerint, ha a termelők nem tudják az A cukrot a közösségi piacon értékesíteni, azt szükségszerűen a támogatott export keretében próbálják meg exportálni. A cukor raktározása megoldást jelenthetne, azonban már évek óta nem ajánlottak fel cukrot intervencióra, és egyébként a Bizottság már nem támogatja ezen eljárást, tekintettel a közösségi költségvetést terhelő költségeire.
48 Ami a WTO keretében vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását illeti, a Bizottság a C‑17/98. sz., Emesa Sugar ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I‑675. o.) 56. pontjára hivatkozik.
49 Végezetül a közösségi piaci szereplőket érő káros következményeket illetően a Bizottság a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 56. pontjára és Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának 88. pontjára hivatkozva rámutat arra, hogy az export-visszatérítések finanszírozása nem teljesen az EMOGA‑ból történik, mivel ennek jelentős része a közösségi termelők feladata. Igaz ugyan, hogy egyes közösségi termelők hasznot húznak a C cukornak a TOT‑termelők részére történő értékesítéséből, a Bizottság szerint azonban e körülmény nem ellensúlyozza azt a kárt, amely az ágazat egészét éri.
50 A spanyol kormány a Bizottsággal azonos álláspontot képvisel. E kormány megjegyzi, hogy a TOT‑ból származó cukorimport 1997‑től történő jelentős emelkedése következtében került sor a TOT‑határozat felülvizsgálatára, amely korlátozta az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó termékek vámmentes közösségi behozatalát. Amikor az ezen ágazatban tevékenykedő vállalkozások értesültek az 1996‑ban megjelent felülvizsgálat‑tervezetben foglaltakról, az e felülvizsgálat által nem érintett EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó termékek felé fordultak. Ennek megfelelően az elfogadott védintézkedések célja az volt, hogy a közös agrárpolitika keretében védjék a közösségi termelők érdekeit, anélkül azonban, hogy befolyással lennének a TOT gazdaságára, mivel az intézkedések nem terjednek ki az ezen államokban előállított cukorra.
51 A fenti kormány szintén megjegyzi, hogy a cukor világpiaci ára 1999‑ben 242 euró/tonna volt, míg azt Spanyolországban 775 euró/tonna áron adták. A TOT‑piac szereplői így a Közösségekbe vámmentesen exportált cukor után tonnánként 533 eurós haszonra tettek szert. E vállalkozások a C cukor vásárlásával, majd ennek minimális feldolgozásával a behozatali vámot kikerülve hatalmas haszonra tehettek szert.
52 Miközben a spanyol kormány emlékeztet arra, hogy a szóban forgó cukor nem a TOT‑földekről származik, másfelől megjegyzi, hogy a TOT‑határozat ezen területek fejlesztése érdekében született. Ezen országok számára ugyanis semmilyen haszon nem származik abból, hogy az EK‑TOT származási kumuláció feltételének minősülő feldolgozási műveletben hozzáadott érték keletkezik, tekintettel arra, hogy az ott elvégzett minimális feldolgozás a gyakorlatban nem teremt munkahelyeket, és így nem segíti elő a TOT fejlődését.
A Bíróság álláspontja
53 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a TOT‑határozat 109. cikkének alkalmazása során (lásd e tekintetben a C‑390/95. P. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben 1999. február 11‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑769. o.] 48. pontját, a C‑110/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8763. o.] 61. pontját és a C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8853. o.] 73. pontját).
54 E körülmények között a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia vizsgálatát, hogy e jog gyakorlása nem jogellenes‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés miatt, vagy hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörük kereteit (lásd a fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját, a C‑110/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 62. pontját és a C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 74. pontját).
55 A közösségi bíróság felülvizsgálatának korlátozása különösen akkor szükséges, ha mint a jelen esetben, a közösségi intézményeknek egymással ellentétes érdekeket kell összehangolniuk, és ily módon a saját felelősségükbe tartozó politikai alternatívák közül választva kell dönteniük (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 53. pontját).
56 A TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság „megteheti” a szükséges védintézkedéseket, „[h]a [e határozat] alkalmazása súlyos zavarokat eredményez a Közösség, illetve egy vagy több tagállam gazdaságának valamely ágazatában, vagy veszélybe kerül azok külső pénzügyi stabilitása, vagy ha olyan nehézségek adódnak, amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának vagy régiójának hanyatlásához vezethetnek”. A Bíróság a fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 47. pontjában kimondta, hogy a fenti bekezdés első fordulata esetén okozati összefüggésnek kell fennállnia, mivel a védintézkedések célja szükségszerűen az adott ágazatban fellépő nehézségek elsimítása, illetve csökkentése, míg a bekezdés második fordulata esetén nem szükséges, hogy a védintézkedések bevezetését alátámasztó nehézségek a TOT‑határozat alkalmazásából származzanak.
57 A Bizottság a megtámadott rendeletet a TOT‑határozat 109. cikke (1) bekezdésének második fordulatára alapította. E rendelet (7) preambulumbekezése szerint ugyanis a Bizottság a per tárgyát képező védintézkedést arra tekintettel hozta, hogy „olyan nehézségek [álltak fenn], amelyek a Közösség valamely tevékenységi ágának a hanyatlásához vezethetnek”.
58 A szóban forgó rendeletnek különösen a (4)–(5) preambulumbekezdéséből következően az a körülmény indokolta a TOT‑határozat 109. cikkének alkalmazását, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor‑ és keverékimport a cukorpiac közös szervezésének jelentős hanyatlását eredményezhette, és igen káros hatásokkal járhatott a közösségi cukorágazat piacának szereplői számára.
59 Az első jogalap öt elemből tevődik össze, amelyből az első négy lényegében a cukorpiac közös szervezését érő zavarok, míg az ötödik a közösségi termelőket érő káros következmények kockázatával foglalkozik.
A cukorpiac közös szervezését érő zavarok kockázatának fennállásáról
60 A holland kormány először is előadja, hogy tekintettel az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó importált cukor csekély mennyiségére, egyáltalán nem álltak fenn a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése szerinti nehézségek.
61 E tekintetben a megtámadott rendelet (1) és (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság megállapította: az EK‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó cukorimport 1997‑től „igen erőteljes növekedés[nek]” indult, és ebből levezette, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a közös piacszervezés működése „jelentősen destabilizálódik”. A rendelet (4) preambulumbekezdése szerint:
„[A közösségi cukorpiacra] a túltermelés jellemző. A cukorfogyasztás hozzávetőleg a 12,7 millió tonnás szint körül állandósult. A termelés 16,7 és 17,8 millió tonna között alakul. Ennélfogva minden közösségi behozatal e behozatalnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető. Az ilyen cukor után fizetendő visszatérítések – az egyes kvóták keretein belül – a közösségi költségvetést terhelik (jelenleg hozzávetőleg 520 euró tonnánként). Az Uruguayi Forduló során megkötött megállapodások alapján azonban a visszatérítés alá eső export volumenét korlátozták, és az 1995/1996‑os gazdasági évben elért 1 555 000 tonnáról a 2000/2001‑es gazdasági évre 1 273 500 tonnára csökkentették.”
62 Emlékeztetni kell arra, amint a Bíróság a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítéletének 56. pontjában kimondta, hogy a cukorrépa közösségi termelése a Közösség fogyasztásához képest már 1997‑ben túltermelést mutatott, amelyhez hozzáadódott az AKCS‑államokból származó nádcukornak az e termék iránti különleges kereslet kielégítése érdekében történő behozatala és a Közösségnek a WTO‑megállapodásokból eredő, a harmadik országokból történő bizonyos mennyiségű cukorimportra vonatkozó kötelezettsége. Ezenfelül a Közösség a fenti megállapodások szabta keretek között szintén köteles volt a cukorexport export-visszatérítés formájában történő támogatására. E feltételek mellett, és figyelembe véve a TOT‑ból származó cukorimport 1997 óta egyre fokozódó növekedését, a Bizottság joggal vélhette úgy, hogy e terméknek minden egyes további, a közösségi piacra irányuló behozatala – még akkor is, ha az a közösségi termeléshez képest csekély mértékű – arra indította volna a Közösség intézményeit, hogy a fenti határok között növeljék az exporttámogatások mértékét vagy csökkentsék az európai termelők kvótáit, amely zavart keltett volna a már így is törékeny egyensúlyú cukorpiac közös szervezésében, és ellentétes lett volna a közös agrárpolitika célkitűzéseivel.
63 Ezen túlmenően igaz ugyan, hogy a 2038/1999 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően a cukorpiac közös szervezése nem terjed ki a keverékekre, a TOT‑ból származó, általában magas cukortartalmú termékek behozatalának növekedése mégis zavart kelthet a cukorpiac közös szervezésének működésében, amennyiben e behozatal hatással lehet azon körülményekre, amelyek mellett a közösségi termelők a cukrot az e keverékek közösségi előállítói részére értékesítik.
64 Következésképpen a holland kormány nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a TOT‑ból származó cukor‑ és keverékimport 1997 és 1999 között jelentősen megnövekedett, és ezen növekedés a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése értelmében „nehézségeknek” minősül, még akkor is, ha az a közösségi termeléshez képest csekély mértékű is volt.
65 Következésképpen az első jogalap első elemét el kell utasítani mint megalapozatlant.
66 Másodszor, a holland kormány vitatja a megtámadott rendelet (4) preambulumbekezdésében kifejtett bizottsági állítást, miszerint minden egyes további cukorimport „ezen importnak megfelelő mennyiségű közösségi cukor exportjával jár, amely e piacon nem értékesíthető”, mivel mind a közösségi cukortermelés, mind a cukorfogyasztás évről évre ingadozik. E kormány kétségbe vonja azt a tényt, hogy a szóban forgó export támogatást élvez.
67 E tekintetben elegendő arra utalni, hogy a közösségi cukortermelés nagyobb, mint a közösségi cukorfogyasztás, amit a holland kormány sem vitat, és a WTO‑megállapodások értelmében a Közösség köteles harmadik országokból bizonyos mennyiségű cukrot importálni (a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 56. pontja).
68 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 71. pontjában kiemelte, nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a közösségi cukortermelés és cukorfogyasztás évről évre ingadozik, mivel a közösségi cukorpiacra a túltermelés jellemző.
69 Éppen ezen túltermelés következtében növeli az EK‑TOT kumulációs rendszerbe tartozó minden egyes további behozatal a közösségi piacon található cukorfelesleget és okozza a támogatott export növekedését (lásd az Emesa Sugar ügyben hozott ítélet 56. pontját).
70 A fentiek tekintetében a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy a TOT‑ból származó cukorimport által előidézett exportot támogatott exportnak tekintette, mivel a közös piacszervezés egyensúlyának fenntartása érdekében a TOT‑ból importált és a közösségi cukor helyébe lépett ilyen cukrot is exportálni kell.
71 Következésképpen az első jogalap második elemét is el kell utasítani.
72 Harmadszor, a holland kormány előadja, hogy a WTO‑megállapodások még elegendő cselekvési mozgásteret biztosítanak ahhoz, hogy a per tárgyát képező közösségi behozatal megvalósulhasson.
73 Meg kell jegyezni, hogy amint azt az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Rica Foods és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 139. pontjában kiemelte, még akkor is, ha a TOT‑ból származó, visszatérítésben részesülő cukorimport által esetlegesen előidézett további cukorexport nem is éri el a WTO‑megállapodásokban rögzített összeget és mennyiséget, a holland kormány nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a tekintetben, hogy egyfelől figyelembe vette a WTO‑megállapodásoknak az exporttámogatások fokozatos korlátozására vonatkozó célkitűzéseit, és másfelől úgy ítélte meg, hogy az EK‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó megnövekedett cukorimport megemelte az exporttámogatások végösszegét, és ez a közösségi cukorágazat destabilizálásának kockázatával járt.
74 Következésképpen az első jogalap harmadik elemét el kell utasítani.
75 Negyedszer, ami a holland kormány arra vonatkozóan kifejezett kétségét illeti, miszerint a megtámadott rendelet elfogadásakor a Bizottság szándékában állt a közösségi termelési kvóták csökkentése, elegendő azt megállapítani, hogy a holland kormány semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő állításai alátámasztására.
76 Ezért az első jogalap negyedik elemét sem lehet elfogadni.
A közösségi termelőket érő következményekről
77 A megtámadott rendelet (5) preambulumbekezdése szerint a per tárgyát képező behozatallal „egyre növekszik a [közösségi termelők] garantált jövedel[mében] bekövetkező veszteség”.
78 A holland kormány által az első jogalap ötödik elemének alátámasztása körében előadottakkal szemben a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy a per tárgyát képező védintézkedés elfogadását a fenti indokra alapította.
79 Először is nyilvánvaló ugyanis, hogy egy adott piac közös szervezésében bekövetkező hanyatlás, illetve ennek kockázata szükségessé teheti a termelési kvóták csökkentését, amely így közvetlenül befolyásolhatja a közösségi termelők bevételét.
80 Ezenfelül pedig az export-visszatérítéseket nagyobbrészt a közösségi termelők finanszírozzák a Bizottság által minden évben rögzített termelési illetékek útján. Amint az a jelen ítélet 70. pontjából következik, a Bizottság joggal vélhette úgy, hogy a szóban forgó behozatal miatt fennáll annak a kockázata, hogy növekedésnek indul a támogatott export, és ennek következtében emelkedik a közösségi termelőket terhelő termelési illeték.
81 Végezetül még akkor is, ha – amint azt a holland kormány állítja – egyes termelők a C cukornak a TOT piac szereplői részére a világpiaci árnál jelentősen magasabb áron történő értékesítésével számottevő haszonra tesznek is szert, e konkrét bizonyíték által alá nem támasztott állítás nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a Bizottság arra vonatkozóan elfogadott álláspontját, miszerint a per tárgyát képező behozatal zavart kelthet a cukorágazatban, ami különösen az exporttámogatások összegének növekedését vagy a termelési kvóták csökkentését vonhatja maga után.
82 Az első jogalap ötödik elemét ezért el kell utasítani mint megalapozatlant.
83 Tekintettel a fenti megfontolások összességére, az első jogalapot el kell utasítani.
A TOT‑határozat 109. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról
A felek érvei
84 A holland kormány a negyedik jogalapjában előadja, hogy a Bizottság megsértette a TOT‑határozat 109. cikkének (2) bekezdésében kifejtett arányosság elvét. E jogalap négy elemből áll.
85 A holland kormány először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a TOT‑határozat alapján a TOT‑ból származó termékek az AKCS‑országokból származó termékekre irányadó szabályozáshoz képest kedvezményes jogállással rendelkeznek.
86 Másodszor, a Bizottság anélkül fogadta el a megtámadott rendeletet, hogy felmérte volna a rendelet alkalmazásának az érintett TOT‑ra és az érdekelt vállalkozásokra gyakorolt negatív következményeit.
87 Harmadszor, még annak feltételezése esetén is, hogy a közösségi cukorpiacon nehézségek mutatkoznak, a Bizottság által kitűzött cél a TOT‑ot és az érdekelt vállalkozásokat kevésbé korlátozó intézkedéssel, mint pl. az értékesítési minimálár bevezetésével is megvalósítható lett volna.
88 Negyedszer, a megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szintén ellentétes az arányosság elvével a tekintetben, hogy az a 2553/97 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról rendelkezik. Ez utóbbi rendelkezésben ugyanis az importengedély kapcsán előírt biztosíték összege a kérelem benyújtásának napján irányadó közösségi vámtarifa szerinti vám 50%‑a, amely így 100 kg‑onként körülbelül 43,7 eurónak felel meg. 2000. március 1‑jétől ugyanis az EK‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó cukorra előírt biztosíték összege 100 kg‑onként 0,3 ECU volt. A holland kormány szerint a cukorágazatban a behozatali és kiviteli engedélyek rendszerének alkalmazására vonatkozó különös részletes szabályokról szóló, 1995. június 27‑i 1464/95/EK bizottsági rendelet (HL L 144., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 17. kötet, 425. o.) 8. cikkének (1) bekezdése alapján az AKCS‑államokból és a harmadik országokból származó cukor utáni biztosítékot 100 kg‑onként egyaránt 0,3 ECU‑ben rögzítették.
89 A holland kormány álláspontja szerint a 2553/97 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében előírt biztosíték aránytalan az AKCS‑államokból és a harmadik országokból származó cukorimport utáni biztosíték összegéhez képest.
90 A Bizottság erre akként válaszol, hogy először is a TOT helyzete eltér az AKCS‑államok és a harmadik országok helyzetétől, mivel a cukrot nem a TOT‑ban állítják elő. Az AKCS‑államokkal és más harmadik országokkal kötött szerződésekben nem szerepel az a származási kumulációs szabály, amelynek értelmében jelenleg a TOT cukrot és keverékeket exportál a Közösségekbe. Ilyen feltételek mellett a holland kormány nem állíthatja megalapozottan, hogy a kumulációs mechanizmus korlátozása sérti a TOT‑nak az AKCS‑államokhoz és harmadik országokhoz képest biztosított kedvezményes helyzetét.
91 A Bizottság ezt követően megjegyzi, hogy az adott körülmények nem tették számára lehetővé, hogy alaposan megvizsgálja, hogy a TOT‑ból származó behozatalra megszabott kvóta milyen hatással lehet az ezen országok gazdaságára és az érintett ágazatra. A Bizottság megbízásából e tárgyban készült tanulmánynak lehetővé kell tennie, hogy a Bizottság e területen hosszú távra vonatkozó rendeletre vonatkozó javaslatot nyújtson be a Tanács részére.
92 A Bizottság előadja továbbá, hogy a közösségi termelési kvóták csökkenése súlyos következményekkel jár a közösségi termelők számára annak ellenére, hogy a korlátozás csak a származási kumulációs szabály alá tartozó cukorimportot érinti. Ezenfelül, még ha a TOT‑ban nem is állítanak elő cukrot, az évi 5726 tonnában meghatározott kontingens közel a duplája annak a mennyiségnek, amelyet a 97/803 határozat az AKCS‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó cukorimportra vonatkozóan határoz meg, és amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítéletében nem tekintett jogellenesnek.
93 Végül, ami a 2553/97 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének alkalmazását illeti, a Bizottság kiemeli, hogy az e rendelkezés által előírt biztosíték célja annak biztosítása, hogy a behozatal ténylegesen a kérelemben szereplő mennyiségben történjen, és így annak megakadályozása, hogy spekulációs célból nyújtsanak be engedélykérelmeket. E körülmény indokolja az e biztosíték és az AKCS‑államokból és a harmadik országokból származó cukorimportra vonatkozóan előírt biztosíték közötti különbséget.
94 A spanyol kormány lényegében osztja a Bizottság véleményét. Különösen hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy maga a TOT‑határozat nyújt lehetőséget védintézkedések elfogadására, alátámasztja, hogy a per tárgyát képező intézkedések összhangban vannak a TOT társulásának rendszerével.
A Bíróság álláspontja
95 A TOT‑határozat 109. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„[… E]lsőbbséget élveznek az olyan intézkedések, amelyek a legkevésbé zavarják a társulás és a Közösség működését. Ezen intézkedések nem léphetik túl a felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket.”
96 A közösségi piacon fellépő nehézségek orvoslása érdekében a jelen ügyben a megtámadott rendelet 1. cikke a szóban forgó időszakra az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor és keverékimport maximális mennyiségét 3340 tonnában korlátozta. E rendelet (9) preambulumbekezdése szerint ezen összeg „a szóban forgó termékek behozatalának az 1999. évet megelőző három év alatt elért legnagyobb éves összege. 1999‑ben a behozatal exponenciális emelkedést mutatott, és az Európai Csaláselleni Hivatal szabálytalanságok gyanúja alapján vizsgálatot indított. A 1806 10 30 és 1806 10 90 KN‑kódok alá tartozó termékek behozatalát szintén védintézkedések alá kell vonni, tekintettel azok magas cukortartalmára, és arra a többféle káros hatásra, amelyet, a változatlan állapotú cukorhoz hasonlóan, e behozatal a cukorpiac közös szervezésére gyakorol. Ezen intézkedésnek biztosítania kell, hogy a TOT‑ból importált cukorból előállított termékek mennyisége nem lépi túl azt a szintet, amely zavart kelthet a cukorpiac közös szervezésében, ugyanakkor biztosítja azok kereskedelmi felhasználását.”
97 Először is, ami azt az érvet illeti, miszerint megsértették a TOT‑ból származó cukornak az AKCS‑államokból származó cukorral szemben biztosított kedvezményes jogállását, elégséges azt megállapítani, hogy a TOT‑határozat 109. cikke az ott írt feltételek fennállása esetén kifejezetten felhatalmazza a Bizottságot védintézkedések elfogadására. Az a tény, hogy a Bizottság ezen intézkedést bizonyos, a TOT‑ból származó termékek tekintetében fogadta el, nem alkalmas arra, hogy kétségbe vonja az ezen országokból származó termékeknek a TOT‑határozat 101. cikkének (1) bekezdése által biztosított kedvezményes jogállását. A védintézkedés ugyanis természeténél fogva kivételes és ideiglenes.
98 Ezenfelül, amint azt az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Rica Foods és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 205. pontjában kiemelte, a megtámadott rendelet kizárólag az EK‑TOT származási kumulációs rendszerben importált cukorról és keverékről rendelkezik, ugyanis semmilyen felső határértéket nem állapítottak meg a rendes származási szabályok szerinti TOT‑ból származó cukorimportra, ha egyáltalán létezik ilyen termelés.
99 Következésképpen a második jogalap első elemét el kell utasítani.
100 Másodsorban, ami a védintézkedésnek az érintett TOT gazdaságát és az érdekelt vállalkozásokat esetlegesen érintő negatív hatásaira vonatkozó előzetes tájékoztatási kötelezettség megsértésére alapított érvet illeti, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet kibocsátásának időpontjában a Holland Antillákról és Arubáról származó cukorimport feltételeivel kapcsolatban már kereseteket nyújtottak be mind a Bíróság, mind az Elsőfokú Bíróság előtt (lásd ugyane kérdéssel kapcsolatban az AKCS‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimportot illetően különösen a fent hivatkozott Emesa Sugar ügyben hozott ítéletet; valamint az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimportot illetően a fent hivatkozott C‑26/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben és a T‑47/00. sz., Rica Foods kontra Bizottság ügyben 2002. január 17‑én hozott ítéletet [EBHT 2002., II–113. o.]). Ezenfelül a fent hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28–30. pontjának megfelelően a 2423/1999 rendelet elfogadását a Bizottság, a Holland Királyság és más tagállamok között lezajlott egyeztetés előzte meg, amelynek során a résztvevőknek a tervezett védintézkedés gazdasági következményeit is szükségszerűen érinteniük kellett.
101 A fentiekből következően a Bizottság már tudomással bírt a Holland Antillák és Aruba különleges helyzetéről, amikor tervbe vette a megtámadott rendelet elfogadását, és így fel tudta mérni, hogy a rendelet milyen hatást gyakorol az érintett TOT gazdaságára és az érdekelt vállalkozások helyzetére.
102 Következésképpen a második jogalap második elemét is el kell utasítani.
103 Harmadsorban, azt az állítást illetően, hogy a Bizottság által kitűzött célok elérésére alkalmasabb és a megtámadott rendeletben foglaltakhoz képest kevésbé korlátozó intézkedés, mint pl. értékesítési minimálár is alkalmazható lett volna, emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve a közösségi jog általános jogelvei közé tartozik, amely megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott kellemetlenségek nem lehetnek aránytalanok az elérendő célhoz képest (a C‑331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑4023. o.] 13. pontja, a C‑133/93., C‑300/93. és C‑362/93. sz., Crispoltoni és társai egyesített ügyekben 1994. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑4863. o.] 41. pontja, a C‑189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5689. o.] 81. pontja és a fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontja).
104 Ami ezen elv tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illeti, tekintettel arra, hogy a Bizottság különösen e védintézkedések terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, kizárólag az e területen elfogadott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt célra való nyilvánvaló alkalmatlansága befolyásolhatja ezen intézkedés jogszerűségét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott C‑301/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 135. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
105 Ekképpen a jelen ügyben a Bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a Bizottság által elfogadott rendelkezés a szóba jöhető intézkedések közül az egyetlen vagy a legjobb elfogadható intézkedés‑e, hanem azt kell ellenőriznie, hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan‑e.
106 Márpedig e tekintetben a holland kormány nem bizonyította, hogy a Közösségbe vámmentesen importálható EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukor mennyiségének a megtámadott rendelet által érintett időszakra 3340 tonnában történő korlátozása nyilvánvalóan alkalmatlan a kitűzött cél megvalósítására.
107 Következésképpen a második jogalap harmadik elemét el kell utasítani.
108 Utolsósorban pedig, ami a megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében foglaltak jogszerűségét illeti, meg kell jegyezni, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimportra vonatkozó magasabb összegű biztosíték előírásával a Bizottság célja, amint azt maga is hangsúlyozta, a spekulációs műveletek megakadályozása volt.
109 Egy ilyen biztosíték nem fosztja meg a valódi érdeklődést tanúsító vállalkozásokat attól a lehetőségtől, hogy cukrot exportáljanak a Közösségekbe. Ugyanis bár igaz, hogy a behozatali engedély megszerzése érdekében a biztosíték összegét kétségtelenül ki kell fizetni, a vállalkozás visszakapja ezt az összeget, ha az importügyletet teljesítik (lásd e tekintetben a fent hivatkozott C‑110/97. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben hozott ítélet 132. pontját).
110 Ilyen feltételek mellett nem állapítható meg, hogy a per tárgyát képező intézkedés a Bizottság által kitűzött cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan vagy eltúlzott volt.
111 Mivel e jogalap negyedik elemét sem lehet elfogadni, a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A hatáskörrel való visszaélésre alapított harmadik jogalapról
A felek érvei
112 A holland kormány a harmadik jogalapjában azt kifogásolja, hogy a Bizottság olyan korlátozásokat kívánt bevezetni az EK‑TOT származási kumulációs rendszerbe tartozó cukorimportra, amellyel a Tanács a TOT‑határozatok egymást követő felülvizsgálata során nem számolt.
113 Márpedig a TOT‑határozat 109. cikke nem hatalmazza fel a Bizottságot arra, hogy kijavítsa vagy kiegészítse a Tanács valamely határozatát, ha annak előre látott vagy akár csak tervezett hatásai ezt követően megvalósulnak. Ezen érvelés helyességét alátámasztja, hogy a 91/482 határozat hatályának meghosszabbításával a Tanács a jelen ügyben lemondott arról, hogy intézkedéseket fogadjon el az EK‑TOT származási kumuláció alá eső cukorra, valamint keverékekre vonatkozóan.
114 A Bizottság erre akként válaszol, hogy a T‑32/98. és T‑41/98. sz., Nederlandse Antillen kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. február 10‑én hozott ítéletében (EBHT 2000., II‑201. o.) az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem élt vissza hatáskörével.
115 A spanyol kormány úgy véli, hogy a Holland Királyság semmilyen olyan körülményre nem hivatkozott, amely alátámasztotta volna, hogy a megtámadott rendelet célja nem a közösségi cukorágazat hanyatlásának elkerülése volt.
A Bíróság álláspontja
116 A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően hatáskörrel való visszaélés akkor valósul meg, ha egy intézmény azzal a kizárólagos vagy legalábbis meghatározó szándékkal gyakorolja hatáskörét, hogy a megjelölt célkitűzéstől eltérő célt érjen el, vagy hogy olyan eljárást kerüljön meg, amelyet a Szerződés az eset körülményeire kifejezetten előír (lásd különösen a C‑84/94. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1996. november 12‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5755. o.] 69. és a C‑48/96. P. sz., Windpark Groothusen kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2873. o.] 52. pontját).
117 A jelen ügyben az első jogalap megvizsgálásából az következik, hogy a Bizottság joggal vélhette úgy, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimport a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése értelmében „nehézségnek” minősül, és zavart kelthet a cukorpiac közös szervezésének működésében.
118 Ezenfelül a holland kormány semmilyen olyan körülményre nem hivatkozott, amelyből kitűnne, hogy a megtámadott rendeletet nem a megállapított zavarok orvoslása vagy a közösségi cukorpiac ennél súlyosabb zavarának megakadályozása céljából fogadták el. Az a puszta tény, hogy a Tanács a TOT‑határozat 108.b cikkében az AKCS‑TOT eredetű cukorra mennyiségi korlátozást vezetett be, semmiben nem érinti a Bizottságnak a TOT‑határozat 109. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló azon jogát, hogy a cukorra vagy bármely más, a TOT‑ból származó termékre vonatkozóan védintézkedéseket hozzon, ha fennállnak az ilyen intézkedések elfogadásának feltételei.
119 Ezért a harmadik jogalapot is el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról
A felek érvei
120 Negyedik jogalapjában a holland kormány azt állítja, hogy a megtámadott rendelet egyáltalán nem tartalmaz indokolást:
– arra vonatkozóan, hogy 2000. március 1‑jétől a Bizottság miért tekintette szükségesnek, hogy a megelőző időszakhoz képest még szigorúbb intézkedéseket hozzon;
– arra vonatkozóan, hogy miért vezettek be azonos korlátozásokat a TOT‑ból származó cukorra és keverékekre, amikor a 2423/99 rendelet e két terméktípusra eltérő intézkedéseket írt elő;
– arra vonatkozóan, hogy az EK‑TOT‑ból származó csekély mennyiségű cukor‑ és keverékimport következtében fennállt a közösségi cukorpiac hanyatlásának kockázata; és
– arra vonatkozóan, hogy miért kellett elérni a TOT‑nak az AKCS és más harmadik államokkal szemben biztosított kedvezményes helyzetétől.
121 A holland kormány ezenkívül előadja, hogy a 3340 tonnában rögzített kvótára vonatkozó indokolás nem megfelelő. A Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az EK‑TOT származási kumuláció alá tartozó cukorimport csak 1999‑ben indult be, és hogy e termékek behozatala a Tanács ösztönözésére történt.
122 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a megtámadott rendelet indokolása megfelel az ítélkezési gyakorlat által támasztott követelményeknek, mivel az világosan feltünteti, hogy az aktus kibocsátója milyen megfontolásokat vett figyelembe. Az ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges, hogy a Bizottság megindokolja, hogy a néhány hónappal korábban meghozott intézkedés után miért fogadott el attól eltérő rendelkezést. A rendelet preambulumában mindenesetre szerepelnek ezen eltérő megközelítés okai.
123 A spanyol kormány a Bizottsággal azonos álláspontot képvisel. Előadja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint amikor, mint a jelen ügyben is, általános hatályú jogi aktusról van szó, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől a kibocsátó által elérni kívánt általános célok megjelölésére. Ha a kifogásolt intézkedés világosan meghatározza az érintett intézmény által követett alapvető célkitűzést, felesleges külön indokolást megkövetelni az intézmény különböző technikai jellegű választásával kapcsolatban. Ezen álláspont annál is inkább indokolt, mivel a jelen ügyben a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az összetett közösségi politikák megvalósításához szükséges eszközök kiválasztásában.
A Bíróság álláspontja
124 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak a kérdéses aktus természetéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény által figyelembe vett megfontolásoknak oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen. Azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán az aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd különösen a C‑9/95., C‑23/95. és C‑156/95. sz., Belgium és Németország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. február 4‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑645. o.] 44. pontját és a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontját).
125 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott rendelet (1)–(7) preambulumbekezdésében ismertette a közösségi cukorpiacon fellépő nehézségeket, azt, hogy e nehézségek miért eredményezhetik a közös piacszervezés működésének hanyatlását, és azon káros hatásokat, amelyek különösen a közösségi termelési kvóták csökkentésének komoly veszélye következtében érik a közösségi piac szereplőit. Ezenfelül a Bizottság a szóban forgó rendeletnek a jelen ítélet 96. pontjában megismételt (9) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy mely indokok alapján állapította meg a per tárgyát képező kontingenst.
126 Ilyen körülmények mellett és a fenti jogalapok vizsgálatából következően a holland kormány állításával szemben a megtámadott rendelet preambuluma világosan és egyértelműen feltünteti az aktust kibocsátó intézmény megfontolásait oly módon, hogy az érdekeltek megismerhetik a meghozott intézkedést alátámasztó indokokat, és a Bíróság gyakorolhatja felülvizsgálati jogkörét. Emellett megjegyzendő, hogy a Holland Királyság tevékenyen részt vett a megtámadott rendelet kidolgozásában.
127 Mivel a negyedik jogalapot sem lehet elfogadni, a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
128 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Holland Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat e cikkének 4. §‑ával összhangban a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A Bíróság a Holland Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
3) A Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság maga viseli a saját költségeit.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: holland.