Összefoglaló
1. Eljárás ─ Költségek ─ Megállapítás ─ Megtérítendő költségek ─ Fogalom ─ Békítési eljárás során felmerült költségek ─ Kizártság
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
2. Eljárás ─ Költségek ─ Megállapítás ─ Figyelembe veendő elemek
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
3. Eljárás ─ Költségek ─ Megállapítás ─ Megtérítendő költségek ─ Fogalom ─ Hozzádottérték-adó ─ Bennfoglaltság nem adóalany esetében
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
4. Eljárás ─ Költségek ─ Megállapítás ─ Megtérítendő költségek ─ A feleknél szükségszerűen felmerült költségek ─ A felek ügyvédeitől különböző személyek utazási és tartózkodási költségei ─ Megtérítési feltételek ─ A felek ügyvédeinek az eljárási iratok benyújtásával kapcsolatban felmerült utazási és tartózkodási költségei, valamint munkadíja ─ Kizártság
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
5. Eljárás ─ Költségek ─ Megállapítás ─ Megtérítendő költségek ─ A feleknél szükségszerűen felmerült költségek ─ Fordítási költségek ─ Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 90. cikke b) pontjának értelmezése
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 90. cikk, b) pont és 91. cikk, b) pont)
1. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 91. cikke b) pontjának értelmében megtérítendő költségnek minősülnek „a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása”. E rendelkezésből következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészről az Elsőfokú Bíróság előtti eljárással kapcsolatban felmerült, másrészről az ehhez szükségszerűen kapcsolódó költségekre korlátozódnak. Az eljárási szabályzat 91. cikke „eljárás” alatt kizárólag az Elsőfokú Bíróság előtti eljárást érti, kizárva az azt megelőző szakaszt. Ez különösen ugyanezen szabályzat 90. cikkéből következik, amely „az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás[ra]” utal. Következésképpen meg nem térítendő költségeknek kell minősíteni azon költségeket, amelyek a felperesnél az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata 41. cikkében szereplő békéltetési eljárás során merültek fel.
(lásd a 29. és 30. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 75/69. sz., Hake kontra Bizottság ügyben 1970. október 21-én hozott végzése (EBHT 1970., 901. és 902. o.); az Elsőfokú Bíróság T‑115/94 DEP. sz., Opel Austria kontra Tanács ügyben 1998. július 15-én hozott végzésének (EBHT 1998., II‑2739. o.) 26. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑64/99 DEP. sz., UK Coal kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2001., II‑2547. o.) 25. pontja.
2. A közösségi bíró nem arra van felhatalmazva, hogy megállapítsa a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azon összeget, amelynek erejéig e díjazások megtérítése a költségekben marasztalt féltől követelhető. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozó közösségi bírónak nem kell figyelemmel lennie sem az ügyvédi munkadíjakat rögzítő nemzeti díjszabásra, sem az érintett fél és meghatalmazottjai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg létrejött megállapodásra.
Díjszabás jellegű közösségi rendelkezés hiányában a bírónak a szóban forgó adatokat szabadon kell megítélnie, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, annak jelentőségét a közösségi jog szempontjából, valamint az ügy nehézségeit, az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak a peres eljárással kapcsolatos munkája terjedelmét és a feleknek a jogvitához fűződő gazdasági érdekeit.
(lásd a 31. és 32. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 318/82 DEP. sz., Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ügyben 1985. november 26-án hozott végzésének (EBHT 1985., 3727. o.) 2. és 3. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑2/93 DEP. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1995. március 8-án hozott végzésének (EBHT 1995., II‑533. o.) 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑120/89 DEP. sz., Stahlwerke Peine-Salzgitter kontra Bizottság ügyben 1996. november 8-án hozott végzésének (EBHT 1996., II‑1547. o.) 27. pontja; Opel Austria kontra Tanács ügyben hozott fent hivatkozott végzésének 27. és 28. pontja; UK Coal kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott végzésének 26. és 27. pontja.
3. Az a felperes, akinek – mivel nem adóalany – nincs lehetősége az általa vásárolt javakat és szolgáltatásokat terhelő hozzáadottérték‑adó visszatéríttetésére, jogosult az eljárási szabályzat 91. cikke b) pontja alkalmazásával megtérítendő költségekhez kapcsolódó hozzáadottérték‑adó megtérítésére.
(lásd a 45. és 46. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑84/91 DEP. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1993. július 5-én hozott végzésének (EBHT 1993., II‑757. o.) 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑460/93 DEP. sz., Tête és társai kontra EBB ügyben 1995. február 6-án hozott végzésének (EBHT 1995., II‑229. o.) 13. pontja.
4. Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja értelmében az ügyvéd utazási és tartózkodási költségei a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek részét képezik. A felperes ügyvédjétől különböző személyek utazási és tartózkodási költségei kizárólag akkor térítendők meg, ha e személyek megjelenése az eljárás érdekében nélkülözhetetlen volt. Ezzel szemben ami az ügyvédnek az eljárási iratok benyújtásához kapcsolódó utazási és tartózkodási költségeit, valamint munkadíját illeti, azok nem tekinthetők nélkülözhetetlennek. Ugyanis egyrészről evégből a közösségi jogalkotó az eljárási szabályzat 102. cikkének (2) bekezdésében a távolságra tekintettel biztosított határidőt ír elő, másrészről létezik a dokumentumok Elsőfokú Bíróságra történő eljuttatásának biztonságos és nyilvánvalóan kevésbé költséges egyéb módja.
(lásd a 40. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑85/94 DEP. és T‑85/94 OP DEP. sz., Branco kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. július 8-án hozott végzésének (EBHT 1998., II‑2667. o.) 24. pontja.
5. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 90. cikkének b) pontjából nem következik, hogy a fordítási költségek megtérítendőek. E rendelkezés kizárólag a valamely fél kérelmére végzett, a hivatalvezető megítélése szerint a szokásos mértéket meghaladó fordítási munkáknak az Elsőfokú Bíróság által előlegezett költségének megtérítését írja elő.
(lásd a 41. pontot)